Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

* Parancsol” a szakma A sárrázóknál kezdték Garáné Somogyvári Katalin műszerész és szakszervezeti bi­zalmi. Az újításokról beszél, amelyeknek nagy hasznát látja a Videoton. Huszonöt újítá­sukkal nyolc és fél ezer nor­maóra-megtakarítást sikerült elérni. Kati arról is beszá­mol, hogy tavaly például 230 társadalmi munkaórát ajánlot­tal« föl, és 640-et teljesítettek. Kéthelyi utcák A brigád egyik tagja a siófoki kórháznak szánt berendezé­sekkel. Benyitok az ajtón, s a kilin­csen felejtem a kezem, mert a tv képernyőjén magamat lá­tom. A Videoton tabi gyáregy­ségének nyomtatott áramkört szerelő üzemében a bemérő­szobába 'léptünk. A két televí­zió — amelynek képernyőjéről visszanéz a látogató — csak vendégségben van itt! Hama­rosan a siófoki kórház szülé­szetén szerelik föl. A kórház ugyanis megvásárolta a kame­rát, a két monitort pedig a székesfehérvári gyár modell- üzame társadalmi munkában készítette. Tabon a Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigád vállalta ezek összehan­golását és fölszereléséit Varga Tibor a huszonhárom tagú brigád vezetője. Halk és kevés szavú ember. A brigád ragjai műszerészek; a vállalat eleiében sok függ tőlük. A »nyák« üzem (így rövidítik a nyomtatott áramkört) legdrá­gább «-gyerekei« ők, hiszen több milliót érő műszerekkel, gépekkel dolgoznak. De sokat is nyer velük a vállalat, hi­szen csak tavaly kétmillió fo­rintot takarítottak meg. — Hogyan? Kovács István művezető vá­laszol aki egyébként nagyon 1 fájlalja, hogy amióta kinevez­ték, nem lehet a brigád tagja. De főnökként is éppen úgy tisztában van a brigád életé­vel mint korábban. — Oj méréstechnológiát dol­goztak ki, amelyhez műszere­ket is csináltak. ■ Elkészítették az R 5-ös számítógép kártya- mérő műszereit. Aktívan tévé kenykedtek a VT 50-es és a VT 70-es kis számítógépcsalád összeszerelésében. A mérőbe­rendezés ki fogás tálamul műkö­dött. egész évben nem voit munkaidő-kiesés. Megoldották a berendezések karbantartá­sát, javítását A gépidők jobb kimasználásávai jelentős meny- nyiségü energiát takarítottak meg. Minden munkát ügyesen, gyorsan elvégeznek, új felada­tokat is önállóan végrehajta­nak. A kis'közösség nyolcvan szá­zaléka bejáró. Közülük való a legrégebbi brigádtag; Hand- feszt Éva. Miklósiból utazik naponta, és Székesfehérváron tanul. Betanított munkásból mechanikai műszerész szeretne lenni. — Nemcsak én tanulok — mondja —, hanem valamilyen formában mindenki. Sőt, a többség kétfélét is, hiszen a szakmai önképzés mellett a — Igaz, a brigád vezetőnk már szeretne megszabadulni a műszaki könyvtárosságtól, hi­szen ha belemélyed valami ko­moly munkába, elég idegesítő, amikor megzavarják, hogy ad­jon ki vagy vegyen vissza egy könyvet. Azután mindenféle fórumon képviseli a brigádun­kat, ami megint csak sok idő­vel jár. — Mibőli áll ez a rengeteg társadalmi munka? — Például építettük a rá­diósklub adószobáját, és sokan közülünk órát adtak a tanmű­helyben. Az átlagos életkoruk .huszon­öt év. Keserűség is akad az éle­tükben, legfőképpen a bejá­rás okozta bosszúságok miatt Nehezen tudnak egy-egy dél utáni programot összeegyez­tetni. Néhányat! Székesfehérvárról költöztek Tabra. — Az üzem gyönyörű, na­gyon szeretjük, hanem amikor kimegyünk a kapun ... Szép lakást kaptunk, ha meg is húzzuk miatta a nadrágszíjat És még egy. Nehéz megszokni, hogy estémként nincs hova el­menni. — Ámbár a művelődési ház­nak nagyon jó a programja, sok rendezvényt kifejezetten a videotonosak kérésére hoznak össze. Ott pedig az a szokat­lan, hogy hiába veszd meg az ember a mozijegyét erre vagy arra a székre, mire megérke­zik, már elfoglalták. Az a szo­kás. hogy mindenki oda ül, ahova akar. Ilyen apróságok miatt érzünk néha honvágyat. Gombos Jolán Fordítottunk egyet a héten a naptáron: az 1978-as évből eltelt az első hónap. Ránk kö­szöntött a vidám, zajos far­sang: az éjszaka — képlete­sen szólva — a fél Kaposvár bálban volt. A megyében több településen is rendeztek nemcsak farsangi mulatságot, hanem zárszámadási bált is. A héten megkezdődtek a zár­számadások: a közös gazda- ;■ ágok tagjai mérlegre teszik a múlt év munkáját, és arról is szót váltanak ezeken a tanácskozásokon, hogy melyek a soron következő feladatok. Az idén 82 somogyi ter­melőszövetkezet készített zár­számadást: több mint egyti- zede a napokban ismertette a tagsággal a gazdálkodás ered­ményeit. A zárszámadás: ösz- szegezés. Ezeken a tanácsko­zásokon azonban az idei cél­kitűzések megoldásának mód- tárói is szó esik. Több közös gazdaságban ezt az alkalmat asználták fel a brigádok -agy a nagyobb közösségek, hogy bejelentsék : csatlakoznak a barcsi Vörös Csillag Tsz munka verseny-felhívásához. A gazda szeme ilyenkor is figye’i a határt: a földekről érkező hírek arról tudósítanak, hogy az idei tél — nagy hő- i ogadozásával — nem kedve­zett az őszi kalászosoknak. Mindebből az is köve*’-»• tk hogy fokozottan szükség van a vetés gondos ápolására. A köd- és csapadékmentes Időt kihasználva megyeszerte jó ütemben halad az őszi kalá­szosok fej trágyázása. Több gazdaságban január utolsó és február első napjaiban be is fejezték ezt a munkát. A városi ember a járdát szegélyező platánok metszésé­ből következtethet arra, hogy a gyümölcsösökben, szőlőkben is javában folyik már a ko­rona tisztítása. A falusi ember télen min­dig vett könyvet a kezébe; ekkor volt leginkább ideje ar­ra, hogy ismereteit bővítse a világról, az országról. A téli esték előadássorozata is ezt az ismeretszerzést szolgálja. El­sősorban a háztáji állatte- nyéztés eredményességét segí­tő szaktanácsokat hall az elő­adóktól. és megismerkedhet azokkal a legújabb intézkedé­sekkel is, amelyek ösztönzik a háztáji termelésre. Ezek az előadások félidejükhöz érkez­tek, s bár korai lenne még mérleget vonni, máris bebizo­nyosodott: az embereket ér­dekli minden új, szívesen hallgatják az előadót. Az is­meretszerzés fontos eszköze a könyv: a héten kezdődött me­zőgazdasági könyvhónap ép­pen a szakirodalom forgatá­sára, az új eredmények meg- 1 ismerésére ösztönöz. Nemcsak A legújabb: az Ifjúság utca, egy hónap alatt készült el. az üj könyveket kínálják, ha­nem szerzőik részvételével író—olvasó találkozókat is szerveznek a megyében a kö­vetkező napokban. A múlt héten befejeződött a munkásőrség egységeinél is a számvetés, és megkezdődött a kiképzés. Minden egység­gyűlés állást foglalt: 1978-ban tovább folytatják azt a mun­kaversenyt, amely a hatvana­dik évforduló tiszteletere kez­dődött. Az új kiképzési év a megye munkásőreinél szerve­zeti változást is hozott: eddig a megyeszékhely és a kapos­vári járás munkásőrei külön egységet alkottak. A múlt héttől egyetlen egységben dol­goznak a városban és a járás­ban élő munkásőrök. A tél végét, a tavasz köze­ledtét jelzi — sok egyéb mel­lett —, hogy a kereskedelem hétfőn megkezdte a téli vá­sárt. Az árleszállítás ideién — bizonyítja ezt a forgalom is — nemcsak »maradék« téli holmit lehet vásárolni, hanem divatos c’kkeket is. A kacios- vári Somogy Aruház például a téli vásár első napián eddigi ’egnagvobb forgalmát érte el : ióval töhb mint 2 millió fo­rint értékű áru talált gazdára A kereskedők azt mondják: a téli vásár első nébánv napja a karácsonyi csúcsforgalom­hoz hasonlítható. Or. Korcsa Imre i Azt mondják, Kéthely kör­nyékén nagyon ragadós a föld. Vastag rétegben tapad a cipőre, csizmára. Sokat bosz- szarikodtak emiatt a lakók. Elhatározták: legyen másképp. Szűnjenek meg a községben a sáros utcák, épüljenek meg a járdák. Kéthelyen csaknem harminc utca van. Ezek rend- oenozaLalára nagyon sóik pénz kellett volna. Illetve: kellett így is, pedig az úgynevezett csökkentett paraméterű utak mellett döntöttek, es számítot­tak a lakœsàg segítségére, társadalmi munkájára, hozzá­járulására. Egy nyolc éve megjelent kiadványban — Kéthelyi kró­nika — látható a kép: az első uj utcát Petőfi Sándorról ne­vezték el. Szép családi házak sorakoznak egymás melleit. Az utat azonoan vastag sár borítja. — 1971-ben fogtunk hozzá a csökkentett minőségű utak építéséhez — mondja Németh István, a községi közös tanács elnöke. — A sárrázóknál kezdtük... A faluban kanyarog a Ba- « laton felé vezető 68-as főköz- I lekedési út. Az utcák ebbe torkoilanak, s annak idején bőven hordták fel a csúszós ! sarat az innen kikanyarodó járművek. Ezért az első lépés I az volt, hogy néhány méter hosszan a sárrázókat épile Lék } meg. Később ezeket folytatva készítették el a burkolt uta­kat. Ezt a programot néha így is halljuk emlegetni: egyhar­mados utak. A meghatározás a költségekre vonatkozik. Az anyagi fedezet egyharmadát a megyei tanács biztosította. Azonban a maradék is elég > sok ahhoz, hogy föltegyék a kérdést a lakóknak a tanácsi választókörzetekben tartott gyűléseken: vallalják-e a hoz­zájárulást? Portánként 1500 forintot fizettek azok, akiknek a háza előtt út épült. Ez azonban még mindig nem volt elég a költségek fedezéséhez, s nem lett voina elég a ta­nács fejlesztési alapjáDól erre a célra fordított összegekkel együtt sem. — Sokat segített a termelő- szövetkezet az aiapozas föld­munkáinál, és azt is vállalta, nogy önköltségi áron szállít­ja az anyagot. A KPM fonyó- di szakaszmérnöksége volt a kivitelező, évente keretszerző­déseket kötöttünk vele erre a munkára. A községben 3 kilométer hosszan vezet át a 68-as út, Ezenkívül hét évvel ezelőtt csak a Béke, a Honvéd és az Ady utca volt burkolva. A többi 21 utca megépítése mel­lett ezek felújítása is része volt a nagyszabású program­nak. Az indítóerő a lakosság igé­nye volt. Talán még ők sem számítottak arra, hogy az oly sokszor előhozott panaszuk ilyen gyorsan és véglegesen megoldódik. A sárrázók ugyanis 1973-ig épültek, az útépítési program végrehaj­tásához így tulajdonképpen öt évvel ezelőtt kezdtek hozzá. Azóta a 21 utcában csaknem 6 kilométer hosszúságban ké­szült el a szilárd burkolat. Mellette folyamatosan építet­ték a belvizeket e:vezető árok­rendszert. Ez szintén sok pénzt igényelt. A lezúduló víz a még oly gondosan faragott árkokat is »megdolgozta« Ezért 4 ezer méter hosszan ezeket kibetonozták. A közös tanácshoz tartozik Somogyszentpál is. Itt sincse­nek már gondok a sáros ut­cákkal. Csaknem két és fél kilométer hosszúságban ké­szültek el az egyharmados utak, 1200 ember gondjait oldva meg. Az idén azonban már meg kell kezdeni felújí­tásukat. A KPM-mel megkö­tötték a szerződést, s 300— 400 ezer forintot szánnak er­re a célra. Kéthelyen 3400 ember él. Űj részek épülnek a faluban, ide szívesen elviszik az ide­geneket. Az útépítési program­ban legutóbb az Ifjúság utca készült el. Ez egy új házsor, alig pár éve kezdték itt árul­ni a parcellákat. — Ml a jövőjük ezeknek a csökkentett minőségű utak­nak? — Ha a 68-as főútéhoz ha­sonló minőségben épülnek meg az utcák burkolatai, ak­kor a költség négy-ötszörösé­re emelkedett volna. Ezt ter­mészetesen nem lehetett vál­lalni, még a segítséggel és a társadalmi támogatással együtt sem. Ezeket az utcá­kat négy-öt évenként föl kell újítani. Miután az elsőik pon­tosan ennyi ideje készültek el, kezdhetjük is a munkát. En­nek költségei jóval kisebbek iesznek az eddigieknél. Az utóbbi hét évben csak a tár­sadalmi munka értéke 3 mil­lió 200 ezer forint volt. Az oßszes utcát egyébként 7 mil­lió 610 ezer forintért tettük rendbe. S ha azt vesszük fi­gyelembe, hogy 1954-ben, ami­kor én Kéthelyre kerültem, nem volt egy négyzetméter szilárd burkolatú járda és út sem, most pedig már 100 szá­zalékos a kiépítettség, akkor azt kell mondjam: nem sok. Persze, állandóan figyelni kellett a program végrehajtá­sára. Sokat segített a lakos­ság és a tsz által végzett tár­sadalmi munka. Ennek értéke a múlt évben megközelítette a 900 ezer forintot. Nélkülük aligha sikerült volna. M. A. Harap a kezes jószág ? Nem igaz, hogy a. több, bo- nyolultabu gép, berendezés használata törvényszerűen növeli a baleseti kockázatot. A tények enne« ellenkezőjét bizonyítják. A korszerűbb technika valóban kezes jó­szág, ha eioirásszerűen hasz­náljak alaposan megcsapolja a baleseti veszélytől rasoKat. Mégis, csupán az állami ipar­ban havonta 3800—1000 bal­eset történik, s bár a hetve­nes években az üzemi balese­tek csökkentek, több a súlyos sérüléssel járó eset, makacsul magas a halálos kimenetelű tragédiák aranya. Hovatovább kilencven esz­tendeje lesz, hogy 1891 feb­ruárjában az országgyűlési gyorsíró, a Budapesti Önkén­tes Mentő Egyeouiet egyik ala» pitója felröppen üst te a találó jelszót: »Mindenkit érhet bal­eset«. Strihó Gyula e köz­nyelvi leleménnyé vált há­rom szava ma sem vesztette el időszerűségét, de csak ak­kor értelmezzük helyesen, ha úgy fogjuk fel: olykor, a kö­rülmények szerencsétlen ósz- szejátszása folytán bárkit ér­het baj. Az üzemi balesetek túlnyomó része azonban sem mi közösséget nem mutat a véletlenekkel, szinte törvény­szerűen különféle emberi mu­lasztásokból táplálkozva kö­vetkezik be. Tökéletes technika és tech­nológia nincsen. Csakhogy a népi ellenőrök vizsgálata bi­zonyította: ezer balesetből egy olyan akad, amelyiknél a rej­tett műszaki hiba a vétkes. Elgondolkoztató arány. Ezek szerint az építőiparban tavaly történt több mint hétezer fáj­dalmas esetből mindössze hét lett volna elkerülhetetlen. A két szám közötti különbség meghökkentően nagy; mulasz­tásaink éles tükre. A szüksé­gesnél ritkábban nézünk ebbe a tükörbe, holott belepillant­va szemügyre vehetjük az önmagunkban esetleg másod­rangúnak látszó részleteket. Ilyen például az anyagtároló- l.erek zsúfoltsága, rendetlensé- | ge, a tárgyak emelésekor al- | kalmazandó balesetelhárítási előírások sorozatos megszegé­se, a védöövek használatának mellőzese és így tovább. Ezért a véletlennek semmi köze ahhoz, hogy az építőiparban, a legutóbbi évek átlagát néz­ve, ezer munkás közül 35—36 válik baleset szenvedő ala­nyává egy-egy esztendőben,, ám ennél töbp köze van e tragédiáknoz a felelőtlenség­nek és a közömbösségnek, a képzetlenségnek és a felüle­tességnek. Nagy összeget költ az ipar technikai eszköztárának gya­rapítására. A duzzadó esz­közfolyam beáramlása a gyár­kapukon belülre ritkán, csak egy-két kivételes helyen kap­csolódik össze a kívánatos szervezési intézkedésekkel, a a kezelők, karbantartók fölké­szítésével. Emiatt azután — megint csak vizsgálatok ta­pasztalata — polgárjogot kap­nak az ideiglenes megoldá­sok, amelyek mélyén aknaként lapulnak a baleseti veszély- források. Hasonló állapotok teremtődnek akkor is, amikor torlódnak a teendők, a feszí­tett tempóra hivatkozva az érintettek kimondatlanul fel­függesztik az óvó rendszabá­lyok többségét. Szemléletes példáját adja ennek az élelmi­szeripar, ahol tavaly nagy hajrá volt, s a halálos bal­esetek száma az 1976. évi másfélszeresére emelkedett. Fájdalmas bizonyíték min­den baleset, hogy az emberre jobban kell vigyázni. A féltő gondoskodásnak — mondják a munkabiztonsági szakembe­rek — már helye van a gé­pek, berendezések tervezése­kor, s innét láncként kapcso­lódnak a teendők. Ebbe a láncba olyan szemek illesz­kednek, mint a védőeszközök folyamait06 korszerűsítése, ke­zelésük megkönnyítése a meg­felelő színvonalú balesetelhá­rítási Oktatás, az üzemi szer­vezettség növelése, a munka­helyi rend szigorú megkövete­lése. az ismétlődő ellenőrzés, azaz sokféle ténye', i együttes, hatásaiként remé’he.ő. a hely­zet javulása. AL O. Huszonhármán az élen politikai ismeretszerzést épp olyan fontosnak tartjuk. Ta­valy például a KGM műsze­rész-továbbképzésen kilencen tanultaik. Négyesnél rosszabb ered nénye senkinek sem volt. A kiváló ifjú szakmunkás tan­folyamon a mi brigádunk volt az első. sőt a második, a har­madik legjobb eredményt el­érő is közülünk került ki.

Next

/
Thumbnails
Contents