Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-04 / 30. szám
Két évet szeretne hozzátenni». A barnító Ahogyan van hegesztő lakatos, esztergályos, ugyanúgy létezik barnító is. Szakmunkát, egy bizonyos tevékenységet takar ez a szó. Hogy pontosan mit jelent, azt Dudás József, a Danuvia nagyatádi gyára két bamítójának egyike magyarázta el : — A nyers gépalkatrészeket, melyeket itt gyártanak, ’korrózióvédelem céljából »fürdetjük« különböző vegyi folyadékokban. Az edzett anyagokat maratjuk, zsírtalanítjuk a kádakban, s a folyamat végén kapják meg azt a színt és csillogást, mely az új alkatrészre jellemző. Ennyi tehát a meglehetősen veszélyes tevékenység rövid leírása. A munkát Lein isten«, a barnító üzemrész vezetője és Dudás József a gyár központjában sajátította el, s azóta ketten látják el ezt a felelősségteljes feladatot. Dudás József 1971-től barnító. Tavaly nyáron nyugdíjba mehetett volna, mert betöltötte a hatvanadik évét — de munkában maradt, mégpedig ugyanabban az üzemrészben folytatta, ahol előzőleg már jó néhány évet eltöltött Valamikor azt sem tudta, mi fán terem a bar- nítás, hiszen géplakatosként került ide 1954 áprilisában. A Danuvia gyárának helyén akkoriban gépállomás volt — Körzeti szerelőként jártam a vidéket, Bárdibükktől Rinyaszentkirályig. Az volt az én területem. Tizennyolc traktor — Hofherr, később Zetor és UE—28-as — volt a gondjaimra bízva két éven át. Azután, hogy a gépállomást átszervezték gépjavító állomássá, és a traktorokat meg az egyéb munkaeszközöket eladták a gazdaságoknak, a műhelybe kerültem. Később az volt a dolgunk, hogy a kombájnokat hozzuk rendbe, mire aratni kell. Volt olyan tél és tavasz, hogy százhét kombájnt, készítettünk föl a betakarításra __ A géplakatost a Taranyban élő családja »térítette« haza az ötvenes évek elején Kaposvárról. Igaz, nem a falujába ment, hanem a közeli Nagyatádon állt munkába. Erős gyökérrel kötődött azután ehhez a munkahelyhez, s hogy különösen az utóbbi években megtalálta a számítását, bizonyítja: nyugdíjba mehetett volna tavaly nyáron, de nem ment... * — Olvastam az újságban, hogy milyen kedvezmény jár annak, aki a nyugdíjkorhatár elérésekor nem hagyja abba a munkát. Beszéltem az igazgatóval, mondtam neki, hogy szívesen maradnék, ha lehet. Maradjak, mondta ő, ameddig az erőm meg az egészségem engedi. No, hát én két évre gondoltam, hogy annyival tovább dolgozom. Ebből az idén nyáron már elmegy egy év. Mindig megbecsültek, nem ért engem itt soha semmi sérelem. Ez az egyik ok, amiért szívesen maradok A másik: szeretnék tovább élni. Biztosan érti, hogy mire gondolok. Amíg dolgozom, jól érzem magam, és az a tudat, hogy adhatok valamit és mások számíthatnak rám, élteti az embert... (Guth József, az SZMT osztályvezetője mondta egy korábbi beszélgetéskor: »Azt az időt éljük, amikor az ember életében megnövekszik az aktív tevékenységre alkalmas évek száma, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni egyetlen munkahelyen sem.« A nagyatádi példa bizonyítja a megállapítás igazát, és azt is, hogy kölcsönös haszonnal jár, ha a ínunkahely nem zárkózik el a dolgozó továbbdol- gozási szándéka elől.) Ketten vannak egy műszakban. Egymásra utaltak, értenek a másik mozdulataiból is. És a rendszeres, megszokott munka talán feledteti Dudás Józseffel, hogy közelebb van a hatvanegyedik, mint a hatvanadik évéhez. Hern esz Ferenc Dal idegen szöveggel Emlékszem, néhány hónapja keserűen ínam le a barcsi járás egyik németek lakta községéről, hogy már csak az öregek őrzik a hagyományokat, ápolják anyanyelvűket, dédelgetik még a nemzetiségi kultúra kincseit; a fiatalok többségének nem keli már az ősök nyelve, dala, meséje. A halódás állítólagos okai között szerepelt a sváb nyelvjárás ■ hasznavehetetlensége« és elszigeteltsége, s logikusnak látszott az a magyarázat is, hogy a középkorban keletkezett Württemberg! dallamokkal és versezetekkel, általában ezzel a világképpel nincs mit kezdeni a mai Magyarországon. Beletörődtem hát, hogy — az öregek lasáú eltávozásával — a somogyi németek népművészete is kizárólag tudományos adalékká. jobb esetben múzeumi látványossággá válik, melyet a Verec- kén át a Kárpát-medencébe csöppent magyarok tisztelettel es szánalommal vegyes értetlensége vesz körül — mert lüányzik a nyelv »köldökzsinórja«. Jó hat hónapig kellett várnom az előítélet cáfolatára — s a napokban Kaposfőn végre megkaptam ! Sváboktól, őshonos somogyi magyaroktól egyaránt. Sőt — hogy ez utóboi kategorizálásnál maradjunk — a »vér szerinti« csoportosításban is el kellett bizonytalanod- notn. Találkozhattam ugyanis egy fiatal matematika-fizika szakos tanárnővel, aki »mellesleg« kórusvezető is, aki nincs tisztában saját »vérségi« hovatartozásával, németül szinte semmit sem tud, de rajong a sváb népdalokért. Sőt. bármilyen furcsa, nyelvismeret nélkül, csupán a zenéből kiindulva tanítja is őket. Ráadásul nem akármilyen színvonalon. Harminckét tagú, ezüstkoszorús énekkarának — amely mindössze három éve alakult, s már eddig is sok sikert ért el — csak a fele német anyanyelvű, a másik 4 II il U ötven százalék magyar, aki a sváb »konyhanyelvnek« is csak az alapjait ismeri. Ám a nyelv nem akadály: békés egyetértésben, lankadatlan szorgalommal, néha »izzadva«, de boldogan tanulják a szőkébb pátriában gyűjtött és feldolgozott német népdalokat, fellépéseiken pedig együtt énekel velük a község apraja- nagy.ia, függetlenül attól, kinek melyik az anyanyelve. S bár viszonylag kevés már errefelé a tősgyökeres német, a magyar földiknek is mintha a vérükben lenne a mazurka, a valcer, a ländler ritmus — és dallamvilága. Csakhogy ugyanez megfordítva sem kevésbé igaz! Nemrégiben, az énekkar próbáján egy koros sváb bácsi kifogásolta a szerinte egyoldalú műMolnár Zoltán I Eljegyzés — És te elhitted, szót fogadtál, és a karjaiba vetetted magad. És most akkor cseréltél, vagy mi?... Mert ha neked is jobb, és ő is benne van, akkor más, akkor egészen más, mintha csak egy kellemetlen pillanatban elkövetett csók.., — A fene megeszi, azt mondta Tibornak, »bocsánat, csak egy hálapuszi...« Mit tudom én, a vizes kannákért .., valami ilyesmi... nehogy komolyan találjam venni... — Azt akarod mondani, hogy nem is kellenél neki?! Ezt már valóságos anyai felháborodással mondta. Az ő lánya ... hogy az nem kellene valakinek? — Mindenesetre nem mutatott olyan szándékot, hogy Tiborral harcba kívánt volna szállam érettem .., — Így moasdtta. sorválasztást és kérte, hogy — magyar- népdalokat, népdalfeldolgozásokat is tanuljanak, hiszen azokra már hosszú ideje nem került sor, így pedig »féloldalas« a program. Véleményével mindenki egyetértett. Ezért hallhatunk nemsokára az amatőregyüttesek körzeti szemléjén, Nagybajomban magyar dalokat német nemzetiségiektől — és német népdalokat magyaroktól. Petrasovics Tivadarné, a kórus vezetője és motorja, mint már említettük, egyszerűen »magyarországinak« érzi magát. Férje horvát származású. magyar anyanyelvű, s a sváb melódiákat minden más muzsikánál jobban szereti. Nem ért, nem is beszél németül. »Csak« énekel... Gitta egy pillanatra arra gondolt, hogy hátha csak a harc elől tért ki ez a Laci... de azután arra, hogy a harc elől — Tiborral? De nem, akárhogyan is törik a fejüket. ez egy olyan alak, aki az első pillanatban megfutott, és meg sem állt a Duna közepéig, hiszen még most is ott van. Ott... Nem is látta; csak nem fulladt bele? Mert akkor meg úgyis mindegy. De nem, megpillantotta Klári két veszett kölykével a sekély vízben... az ártatlan, hogy játszik... Nincs más hátra, mint mégis visszatérni Tiborhoz, folytatni a vigasztalását és kieszközölni, hogy legalább hallgassa meg Kati bűnbánatát és bocsánatért esedezését. Csak aztán Kati is hajlandó legyen egy, ha nem is hihető, de elfogadható bűnbánatra. Hajlandó? Még hogy ő legyen hajlandó. Csak merjen ellenkezni ! Mindazok után, amit máma... csak ezen a mai napon is véghez vitt érte... Hogy játszotta ő itt végig a hozománygyűjtés különféle alakoskodó szerepeit... Ahogyan ő ösztönösen rátalált a négyszemközti beszélgetések egyedül járható út.já- 1*. mikor azd érezte, hogy a Se Dávid, se Góliát D ávid és Góliát példája évezredes intés a nagyság elhamarkodott megítélésének elkerülésé-, re: sohasem bizonyos, hogy az a nagy, az erős, a legnagyobb, aki (vagy ami) első pillantásra annak látszik. Az igazi nagyság a teljesítményekben mutatkozik meg: ki mire képes, milyen eredményt tesz le az asztalra. Ez bizony évezredes igazság ám alkalomadtán mégis könnyű megfeledkezni róla. Ennek bizonyítására a számos, létező történelmi példa helyett ezúttal érjük be szerényebb, ámde — napjaink fő gazdasági feladatait tekintve — feltétlenül hasznosabb párhuzamokkal. Megszokott dolog ugyanis egy-egy új vállalat, gyáregység, üzemrész, nagyobb berendezés vagy gépsor üzembe helyezésekor az eseményt »legekkel« is méltatni. Szónokok és tudósítók egyaránt gyakran élnek azzal a formulával. miszerint az avatandó létesítmény hazánk — vagy Közép-Európa, vagy a Duna- medence, vagy az évtized — legnagyobb valamilye, tehát nagy eredmény, nagy lépés, nar-' reménység a fejlődésben. Viszonyítási alap pedig min- die akad, hogy legalábbb egv »leg«-gel megtiszteljék az újdonságot. Terjed ma már az a (»legrafináltabb«) megfogalmazás is, hogy »hazánk lélek- számát tekintve (vagy területét, vagy az egy főre jutó termelést stb.), tehát viszonylagosan, az új — például — üzemcsarnok az adott gyártási ágban Európa hányadik, olykor legnagyobb kapacitású efsége. Vagyis addig számít- gatják, forgatják az adatokat, amíg a szó: »legnagyobb« jogossá nem válik az adott teljesítmény jellemzésére. A z efféle méltatást sokfelé ugyanúgy kötelezőnek érzik, mint a nyakkendőt : avatóünnepségen illik kirukkolni mindkettővel. Kérdés azonban, hogy csakugyan méltatnivaló mércéje napjainkban bármelyik vállalatnak az, Hogy — bizonyos földrajzi körben — ilyen-olyan méreteit tekintve a legnagyobbnak tekinthető? Aligha. Bármilyen mérce, amely csupán valamilyen statikus (állandó) mennyiség kifejezője, ma nem elég, sőt félrevezető lehet a minősítésben. Hiszen sohasem az adja egy-egy vállalat értékét, hogy például sok vagy kevés embert foglalkoztat, hanem, hogy milyen eredménnyel foglalkoztatja őket. El tudja-e tartani munkásait, alkalmazottjait a társadalom, a népgazdaság segítsége nélkül, úgy, hogy befizetéseivel még gyarapítja is a közös kasszát, vagy minduntalan segítségre szorul, kedvezményekre, kedvező hitelekre, támogatásokra stb. Az, hogy mekkora területen fekszik egy vállalat, vagy, hogy mekkora a víz- vagy áramfogyasztása, vagy az új gépsor percenként hány munkadarabot ad — ez csak akszéles társaság előtt ezt mégsem alkalmas ... A hős anyának képzelte magát. Mégpedig olyan hős anyának, akinek most a gyermeke hálátlansággal fizet. — Kati!... Én még most az egyszer utoljára odamegyek Tiborhoz. Kieszközlöm, hogy hallgasson meg... de addig te kiagyalod, mit mondasz neki... valamin te is gondolkozhatsz ... Nem fogod nekem feldúlni az egész nagy nehezen létrehozott építményt! Világos? — Igen, Anyu. Kati úgy mondta ezt az ígenanyut, mint a megszeppent és bűnbánatos gyermek. Gitta ezek után még néhányszor végigment a parton, súlyosan töprengve, hátul ösz- szefont ujjakkal, mint egy férfi. Gondolkozott. XXXI. Tibor a fatönkön ülve, súlyos elhatározásra jutott. Lelke két ellentétes sarka között az ellentét csak nagyobbra nőtt. A fel-feltámadó reményért meg éppen szégyellni kezdte magát Hát mi vagyok én? Velem akármit lehet csinálni ? Ahogy elnézte a teét sétáié kor számit figyelemre méltónak, ha a terület minden négyzetcentiméterét, a felhasznált víz és villamos energia minden egységét nemzetközileg versenyképes szinten hasznosítja, ha a lekötött, beépített terület, a felhasznált nyersanyagok és energia értékének többszörösét »állítja elő« az új gépsorpn percenként gyártott termékek termelésével és értékesítésével. Mit érnek a »leg«-ek? Vegyünk még egy példát. 1971— 1975 között például a legtöbb találmányt a gépiparban dolgozták ki: 1704-et. Megközelítően másfélszer többet, mint a találmányok számát tekintve a sorban utánuk következő ágazat, a nehézipar, ahol 712 találmány született. Eszerint a gépipar — a találmányok mennyisége alapján — a “legtalálékonyabb ágazat« jelzőjét érdemelné. A »minőségi mérce« azonban mást mutat. Az egy találmányra jutó eredmény alapján ugyanis a nehézipar a másfélszerte kevesebb találmánnyal több mint kétszerte nagyobb eredményt ért el. A gépiparban egy találmány hozama 1,9, a nehéziparban 4,0 millió forint volt. Melyik ágazat szolgált rá akkor valóságosan a »legta- lálókonyabb« címre — ha ez létezne? Csak az, ahol lényegében kevesebb fáradsággal többre jutottak. A vállalatok ÉVRŐL ÉVRE érdeklődéssel várják nagyüzemeink szak- í emberei azokat a vizsgálati I jelentéseket, melyeket a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet készít egy-egy viszonylag önálló, már a mai lehetőségek mellett is jól gépesíthető terme- I lési, terményfeldolgozási vagy gépüzem-fenn tartási munkafolyamatról. Az elmúlt hét év alatt százegy termeléstechnológiát értékelték bázisgazdaságaikban és más állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, hogy azután a többieknek is ajánlhassák bevezetését. Tavaly 11 újabb növénytermelési, állattartási, terménytárolási, takarmányfeldolgozási, illetve gépüzem-fenntar- tási folyamat teljes vizsgálatát zárták le. Ezek 'között volt a 2,4—3 méter sortávolságú, homoki szőlőültetvények gépesített technológiája, amelyben a szőlő talajművelésének, növényvédelmének, betakarításának és szállításának korszerű, új módszerét minősítették. Hasonlóképpen értékelték az őszibarack- és a sárgarépa-termelés gépesítését. Külön témaként foglalkoztak az elmúlt években az étkezési paprika termelésének nőt, elképzelte- hogy mit forralhatnak megint. Hát nem. Mert hiszen amit látott, azt kétségtelenül látta. Ez a Laci, ez az őhozzá képest minden bizonnyal jelentéktelen fickó, csak idejön, alighogy megismerkednek, egy pillanatra egyedül maradnak, és már esnek is egymásnak, kint az úton, mindenki szeme láttára... sőt a vőlegény szeme láttára ... Hát ilyenek. De ez a vőlegény véletlenül éppen én vagyok... és én ezt nem nyelem le... nem nyelem le — ezt hajtogatta Csak nézte növekvő dühvei, hogy anya és lánya a parton le-föl sétálnak. Igen, most főzik ki a következő lépést ... a következő fondorlatot ... ellenem ... Nem nyelem le, nem nyelem le .. Hirtelen elhatározással felállt, és ő is odament az anyjához. Lekuporodott mellé. Amikor lekuporodott, még nem tudta, mit is fog mondani, de amikor az anyja várakozóan rápillantott, önmaga számára is vadonatúj gondolatként ez jött ki a száján: — Édesanya, menjünk innen! Menjünk el minél hamarabb ! minősítésére is ez a fajtat mérce, az eredmények összevetése a legalkalmasabb. A vállalatok versenyképessége, eredményessége a fontos, nem a nagyságuk, . hiszen a legnagyobb nem mindig a legeredményesebb is. Annak jár a legnagyobb jelző, ahol egy emberre, egy órára, egy gépre, egy négyzetméterre, egy egységnyi import nyersanyagra számítva a legnagyobb a jövedelem. Érthető persze, ha egy-egy új létesítmény elkészültekor a szónok esetleg elveti a sulykot: szélesebb-szűkebb körben egyaránt mindig jelentős esemény, ha valami elkészül, ha valahol valamilyen új, hasznos dologgal gyarapodtak. Természetes, hogy ilyenkor, a nyomatékosságra törekvés miatt keresni kezdik a »leg«- ek használatának lehetőségét. Csak azután arra kellene ügyelni, hogy ezek a »leg«-ek, ne váljanak a mindennapos munka mércéjévé is. N em az a fontos, hogy valaki méretre, létszámra, múltra vagy a jövőre tekintve kicsi-e vagy nagy, hanem, hogy évről évre milyen a teljesítménye, mit tesz le a közösség asztalára, hogyan állja a versenyt a világpiacon a Dávidok és Góliátok között. gépesítésével, melyet a palántatermesztés , helyrevetéses módszerére alapoztak. A rostkender fontos ipari növényünk. Termelésének fejlesztése nagymértékben függ a hozzá szükséges gépsor teljesítőképességétől, jó minőségű munkájától. Az MGI most kidolgozta -és megvizsgálta a roslkendertermelés teljes technológiáját, amelynek kulcsgépei: a ZSSZ—3,1 kévekötő arató és az RKB—1 tömörítő bálázó gép. A takarmánytermelés állattenyésztésünk egyik döntő tényezője. Az intézet a Hesston —4000 önjáró szecskázó-zúzó gépre alapozta azt a technológiát, melyet a teljes kukoricanövényből készült zúzalék betakarítására vizsgált meg. Két nagyüzemi állattartó telep technológiai vizsgálatát is befejezték a múlt évben az intézet munkatársai. Az egyik az Enyingi Állaroi Gazdaság 2400 férőhelyes tejtermelő tehenészeti telepe, a másik a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát hasonló rendeltetésű, 1200 férőhelyes tehenészeti telepe. A háztáji sertéstartás fontosságát központi intézkedés szabályozza. Elsősorban a meglevő épületek felhasználásával, a nevelés és hizlalás eszközeinek, viszonylag gyorsan megtérülő berendezéseinek vizsgálatával foglalkoztak az elmúlt években az intézet munkatársai. Egy Komárom megyei háztáji gazdaságban kialakított modellüzemet értékeltek, s ennek hasznos tapasztalatait foglalták tanulmányba. A MEZÖGAZDASÄGI gép- üzem-fenntartás egyes területein is csak akkor alkalmazkodhatunk a magasabb szintű követelményekhez, ha azokat önálló feladatnak tekintjük. Mert például a termeléshez használt gépek, berendezések állagmegőrzésére fordított munkáknak épp olyan jelentőségük van, mint a tejet, húst termelő állatok rendszeres gondozásának vagy a növények ápolásának. Sajnos, gyakran csak akkor jövünk rá erre, ha szedéskor vagy a használatba vétel előtt kell rádöbbenni: egy-egy gépet — a helytelen tárolás következtében — idő előtt a rozsda marta. A mezőgazdasági gépek korszerűbb tárolását és korrózió elleni védelmét a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet sok éve szorgalmazza. Az ez irányú vizsgálatok bármely nagyüzemben hasznosítható tapasztalatait a szakemberekhez eljuttatott kiadványban tervezik közzétenni ebben az évben. Gerencsér Ferenc A vizsgálatok tapasztalatai Gépesített eljárások, új módszerek (Folytatjuk) 9, L
