Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

Közgyűlés Hetesen

Kétmilliós többletnyereség

Varga Sándor

Ma tartja zárszámadó közgyűlését a hotesi termelő- szövetkezet. Az évi munkát értékelő számvetést munkahelyi gyűlések előzték meg, amelyeken ismertettek az év eredményeit, megbeszélték a közös gondokat. A hét munkahelyi tanácskozáson huszonhármán szólaltak fel, valamennyien a közös érdekében. Ami ezeken a gyűléseken elhangzott, ma az egész közösség elé kerül, éppúgy, mint a múlt hét végén tartott vezetőségi ülés egyik határozata: csatlakozzanak a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet felhívásához, gazdálkodjanak gazdaságosabban, hatékonyabban.

Régi tsz-ve- zető Varga Sándor elnök, ez a tizenötödik zárszámadása. Amikor arról kérdezem, milyen volt 1977, azt feleli:

— Soha nem lehet csupán egy évre tervezni. Ha visz- szapillant'jnk, vagy éppen előre nézünk, mindenképpen az a megnyugtató, hogy a nagy beruházások, amelyeket néhány évvel ezelőtt megvalósítottunk, most mar kisebb gondkét nyomják a vállunkat.

Évről évre csökken a visszafizetendő hitel. 1978- ra »mindöszsze* 12 millió forint maradt A múlt héten jöttem meg a keszthelyi vezetői továbbképzésről. Nagyon jóleső érzés volt hallani, hogy éppen a beruházással, a korszerűsítéssel kapcsolatos gondok nem érintenek bennünket Az egyre korszerűbb gazdálkodás kihat az emberek keresetére, ez pe- j dig meghatározza a hanguia- ' tot Nem tudom, hányán jelentkeztek tagnak az utóbbi években, ma hatan kérték felvételüket Taglétszámunk évek* óta nem csökken, pedig sokan mennek nyugdíjba. Hatmillió forint nyereséget terveztünk 1977-re, nyolcmilliónál többet sikerülj elérnünk.

— Ez az év volt az első, amikor az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a közgazdasági elemzésekre.

— Nagy szükség volt rá, f éppen a nehézségek azonnali kimutatásához. Kiderült — és ez már a gondjaink közé tartozik —, hogy bár a kukorica a fő terményünk, nem hozta azt a termésátlagot, amelyet vártunk. És mivel ez döntően befolyásolja a gazdálkodást, az egész tsz eredményességét is féltettük. Baj volt a borsóval is. Az állattenyésztésben emberi, munkahelyi gondok nehezítették a sertéshizlalás hatékonyságát. Megszüntettük a

sebb asszony dolgozik a telepen. Vállalták a tanulást — tavaly például négyen jelentkeztek azok közül, akiknek még nem volt meg a bizonyítványuk.

— Mi a véleménye: végre tudják hajtani azt, amit a gazdaság vár?

— Úsv érzem, igen.

Pintér Józsefn'é a jutai asszonybrigád vezetője. Vezetőségi tag, a nők szószólója — Jól dolgoztak az én asszonyaim egész évben Nem mondom, akadtak kisebb gondok, de amikor meg kellett fogni a munkát, olt voltak. Nemegyszer raktak

vagont, sokszor vasárnap is.

Hetvenegy hektár cukorrépa volt a gondjainkra bízva.

Ilyen jó termésünk már régen nem volt. De említhetném a pillangósok betakarítását, kettő kivételével a kazlakat is az asszonyok rakták.

— Már a közgyűlés előtt ismertté váltak az eredmények. Milyen a hangulat az asszonyok között?

— Pontosan tudják, miért

dolgoztak annyit. Érdemes volt

________

K

atona Géza a csombárdi sertéstelepről került át az idén a korszerű központi telepre. Más körülményeit, jobb feltételek és még magasabb követelmények vártak rá.

— Huszonnyolc éve vagyok sertésgondozó. Itt már nem régi módszerrel dolgozunk. Ha vége a napnak, lemosakszovn. átöltözöm. Ott áll a kocsim a telep előtt. A lányorr.éknak- emeletes házat építettem. A jövő útja egyre inkább az, amit már mi is csinálunk; szállítószalagon megy a takarmány, önitatóból iszik a jószág. Szakma ez, gondolkodni kell közben, nemcsak a moslékos vödröt hordani. És figyelni, előre látni, mi lesz mindennek az eredménye.

Simon Márta

csombárdi hagyományos telepet, a központi szakosított telepen hizlaljuk a sertéseket. Eredetileg 1980-ra terveztük az egy szarvasmarhára jutó évi 3000 literes tejátlagot. Ügy döntöttünk, hogy már 1978-ban igyekszünk elérni.

És mi a véleményük minderről azoknak, akik megtalálták számításukat a tsz-ben, ée akiknek munkájával megvalósultak az elképzelések?

Nagy Imre,

a jutási

szarvasmarhatelep vezetője, fiatal ember. Négy éve végezte el a mezőgazda- sági főiskolát. Egy éve vezeti a gazdaság fontos ágazatát. N : ..yve négyén dolgoznak az irányítása alatt, főként nők.

— Hogyan fogadták a dolgozók a tej hozam emelésének tervét?

•— Nem érte őket váratlanul. Sokszor beszélgettünk már erről. Most abban az időszakban vagyunk, amikor azt kell pontosan kidolgozni, hogyan érjük el mindezt. Állat- tenyésztőink elvégezték a szakmunkástanfolyamot. Sok negyvenéves vagy annál idő16 milliárd forintos készlet

Mezőgazdasági gépellátás 1978-ban

A tavalyinál jobb, magasabb színvonalú és választékában is gazdagabb gépkínálatra számíthatnak az idén a mezőgazdasági termelők — mint arról az Agrotröszt illetékesei tájékoztatást adtak.

1977-ben termelői áron számolva 11,5 milliárd forint értékű gép, mezőgazdasági jármű és műszaki berendezés talált gazdára, az idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják kt a gazdaságok a számukra legmegfelelőbb gépeket, eszközöket

örvendetes, hogy az idén először valamennyi traktor- osztály gépei megvásárolhatók; az Agrotröszt a 120 és a 180 lóerős vontatókból is megfelelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hiánycikkek listáján voltak.) összesen 6500 traktort szerez he az Agrotröszt, és további 2900 vontató vár máris a raktárakban eladásra. Az idei »•nyitókészlet-« általában az MTZ—80-as, a Rába-Steiger és a Rába—180-as gépekből álL

A növekvő teljesítményű

traktorokhoz nagyobb pótkocsikra van szükség, ezeket Is biztosítja a kereskedelem, összesen 5000 pótkocsit szereznek be a hazai és a külföldi gyártóktól, s további 4000 van raktáron. Ez a ki- lencezres készlet mindenképpen elegendő lesz a mezőgazdasági szállítópark megfelelő fejlesztéséhez.

Kétezer-száz arató-cséplőgép érkezik külföldről az Agrotröszt megrendelésére, további 700 van raktáron.

A kukoricabetakarító adapterekből — ezeket szerelik föl á kombájnokra a kukoricabetakarítási szezonban — szintén kielégítik a megrendelőket, mintegy 1500 adapter vár majd eladásra. A szárítóberendezésekre szóló megrendeléseket szintén visszaigazolják, s a talajművelő eszközökből általában szintén igény szerinti a kínálat.

Hiány lesz ellenben burgonyaültető gépekből a tavaszi szezonban. A kereskedelem nagy erőfeszítéseket tett import biztosítására, de a teljes igényt mégsem sikerül fedezni. A legnagyobb gond: sem az önjáró, sem a traktorra szerelt rakodógépekből nincs elegendő a raktárakban, és a következő hónapokban sem változik a helyzet.

Háromszáz vayonnyi termék felvásárlását tervezik

Kedvezmények a kisgazdaságoknak

(Tudósítónktól.)

A csurgói áfész 1977-ben több mint 2 ezer termelővel állt üzleti kapcsolatban — szerződéses alapon —, s 270 ragon árut vásárolt föl. 28,5 millió forintot fizetett ki a őstermelőknek. Zöldségből I vagonnal vett át, a legjelentősebb mennyiség a 71 ••agon uborka volt. Gyümölcsből 130 vagon került a felvá- sárlóhelyekre-, 45 vagon almát exportra szállított, s megvett 18 vagon gesztenyét is.

A vegyes cikkekből 54 va- gonnyit értékesítettek a termelők. Jelentős volt a házi- nyúl mennyisége (20 vagon) és a tojás- (8 vagon),. illetve a babfelvásárlás is.

Az áfész ez évi termelési ás felvásárlási tevékenységét továbbfejlesztve 300 vagon áru átvételét tervezi, 30 millió forint értékben. Ebből 95 va- gonnyi lesz a burgonya, a zöldség, a gyümölcs. Esősorban ,a primőrök térin*;t?fésé- ben akarnak előbbre lépni;

tavaly mindössze négy fóliás termelőjük volt, az idei tavaszon már 30 termelő nevel primőröket fólia alatt. A sátorvázak és a fóliaborítás értékének 301 százalékát fizette a termelő. 40 százalék állami támogatást kapott, áfész igazgatósága pedig magára vállalta a fennmaradó 30 százalékot. Különösen Gyékényesen ' és Iharosberényben kapcsolódtak be sokan a korai zöldségtermelésbe.

Gyümölcsfélékből 145 vagon felvásárlását tervezik az áfész- nél. A múlt évhez hasonlóan almát elsősorban a porrog- szentkirályl körzetből exportálnak. Ennek érdekében növelik ottani gyümölcstermelő szakcsoport létszámát; a tagoknak a szövetkezet kedvezményes áron szállítja a műtrágyát és a növényvédő szereket. Vegyes cikkekből az áfész mintegy 60 vagonnal akar átvenni. A tíz vagonnyi tojás bizonyosan meglesz, hiszen a Gyékényes és Zákány körzetében 120 taggal tenyész- és árutojástermelő szakcsoportot hoztak létre. Az ebben részt vevők a múlt év őszén 2300 — húszhetes — tojót kaptak, s az idén 5000 előnevelt baromfit vehetnek át az áfésztől. Januártól júniusig a szövetkezet 130 ezer napos baromfit és tízezer kacsát, libát ad el a tenyésztőknek.

A méhészek is bizakodnak, hogy a tavalyi rossz év után 1978 mézben gazdag lesz. A gyógylepényt igény szerint kapták. nagykereskedelmi áron, s még az idén családonként — egyebek közt — 15

kilogramm méhetető cukrot is juttat nekik az áfész. Fuvarkedvezménnyel is segíti őket a vándorláskor.

Az idén az áfész 23 vagon nyulat szeretne fölvásárolni. Ezért mintegy hatezer újzé- landi és kaliforniai tenyész- nyulat juttat — vérfrissítés céljából — a termelőkhöz.

Épül a jugoszláv Adria-olajvezeték

Hosszan tartó viták és tanácskozások után megállapodás született a jugoszláv épí- tővállalatok között a Krk szigetéről induló és Magyarországra, Csehszlovákiába is szállító olajvezeték építésére. A szigetről 723 kilométeres hosszúságban Pancsováig, majd a magyar határig haladó csővezeték munkálataihoz eddig azért nem kezdtek hozzá, mert a költségek megosztása tisztázatlan volt.

Az épitővállalatok azóta már javában dolgoznak azokon a hatalmas tartályokon, amelyekbe a Krk szigeti Omi- saljból érkező kőolajat tárolják majd. Félig már felépült a szigetet a szárazfölddel ösz- szekötő 1162 méter hosszú híd is, amelynek acélvázára szerelik fel az olajvezetéket. A legnehezebb szakasz a hegyek közötti rész lesz. A csöveket a Gorski Kőtár hegységen vezetik át. Az 1100 méter magasan elhelyezett vezetékekhez egy szivattyúrendszer nyomja fel az olajat, amely azután természetes eséssel halad a finomítók felé. A csővezeték a pancsovai olajfinomítótól halad a Tiszáig, Perleznél szeli át a folyót, érinti Újvidéket. majd a Duna alatt halad át a magyar terület felé. A csővezetékeket három méter mélyre építik a folyók medrébe. Az olajvezeték Goiénál tér át magvar területre.

A jugoszláv Adria-olajveze- ték a szakemberek becslése szerint ez év végére elkészül, Az olajtárolókat és vezetékeket úgy építik, hogy végül alkalmas legyen a teljes mennyiség, évi 34 millió tonna nyersolaj szállítására. Ebből Magyarország és Csehszlovákia évente 10 millió tonna olajra tart igényt.

Úton - fölfelé

K

ét példa. Bizonyító erejükhöz nem férhet kétség. Van egy főosztályvezető a VBKM kaposvári gyárában, aki harminc évvel ezelőtt még segédmunkás volt. Életútja iró számára kínál igazán izgalmas témát. De ismerek ott egy érettségizett műszerész szakmunkást is. öt évig dolgozott a szakmában, 1973 óta ö a gyár függetlenített közművelődési előadója. A napokban a pesti gyorson találkoztam vele. Egerből jött. Vizsgázott a tanárképző főiskola második évfolyamán. A gyárban évente öt-hat fizikai dolgozó kerül alkalmazotti állományba. Felnő, és fölfelé halad. Nem titkolom: fölkaptam a fejem, amikor hallottam ró-, luk, akik messziről indultak, s nem a karrier, hanem a tudásvágy, a műveltség szomja hajtotta őket. Szomjúságuk oltásához — talán nem is kellene mondanom — mérhetetlen energiahalmazt, akaraterőt vetettek be, és birtokukba vettek valamit, ami korábban csak álom lehetett volna a számukra. S hogy közben egyre följebb léptek a grádicson? Nem ez volt a törekvésük. Az élet természetes rendje követeli így... , ,

Hagyományokra szívesen építünk, s , ma mar hagyomány, hogy a megyei tanács közművelődési bizottsága előtt időről időre beszámoltatják a gyárak igazgatóit. Jól mondtam: nem a szakszervezet képviselője, a könyvtáros, a népművelő ad számot, hanem az igazgató. S hogy ezt külön hangsúlyozom, annak oka van. A közművelődés, a műveltség ugyanis elválaszthatatlan a termelőmunkától. Nem mostanában »fedeztük föl« ezt a természetes összefüggést, dehogy. Mégis évek, évtizedek kellenek ahhoz, hogy a követelmény átjárja az agytekervényeket. Az igazgató a gyár gazdája, a termelés irányítója; tehát természetszerűleg felelős a dolgozók felkészültségéért is, érdeklődésük, nemesebb iránti igényük kibontakozásáért. Legfőképp akkor, ha megérti — és miért ne értené meg? —, hogy a gyár eredményei attól is függnek; milyen felkészültségű, gondolkodású és magatartása emberek dolgoznak ott. Az elszámoltatás — úgy gondolom — sohasem a bizalmatlanság, hanem mindig a következetesség jele. Jó néhány ilyen esemény tanúja voltam már. És lelkesedem ezekért a találkozásokért. _ .

Sok szép és követendő példáról hallottam. Idézek egy mondatot a VBKM igazgatójának jelentéséből: »A művelődéspolitika elvei alapján áz a fő célunk, hogy tervszerűen fejlődjön gyárunk dolgozóinak szocialista világnézete, szakmai műveltsége, szocialista életmódja, közgondolkodása és általános műveltsége.-» Beszéljünk csak a fizikai állományról. 1263 ember közül 93-nak érettségije, 924-nek nyolc általánosa van; 246-an nem fejezték be az általános iskolát. Van feladat? Jól látják a gyárban. 1975 óta kihelyezett iskola működik a VBKM-ben, s eddig 78-an szerezték meg a végbizonyítványt. Nem lehet megállni. És nem Is akarnak. Ösztönzik dolgozóikat — elismerésre méltó ambícióval. Tanszereket és -könyveket vásárol nekik a gyár, munkaidőkedvezményt ad, és ha befejezik az iskolát, 500 forint jutalmat is. Nem kétséges: csak az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdek egyeztetése juttathat ide gyárvezetőt és vezetői közösséget.

T

ermészetesen a felsoroltaknál jóval többen tanulnak. A fizikai dolgozók közül hárman felsőfokon, 103-án gimnáziumban és szakközépiskolában, tízen a szakmunkásképzésben vesznek részt. A gyár a törzsgárda kialakítására törekszik. Ezért köt tanulmányi szerződést dolgozóival (1977-ben 63-mal), s eszerint legalább annyi évet kötelesek a gyárban dolgozni, ahány évig tanultak. Ellenkező esetben vissza kell téríteniük a költségeket...

Az élet azonban nem fehér és nem fekete: ezernyi fokozata van a színskálának. A szakmunkásképzés, a dolgozók rendszeres továbbképzése még várat magára, azaz mai és későbbi feladat. De legalább látják —- és jól látják — e követelményt a gyárban.

Tervszerű a politikai képzés is. Huszonhármán végezték el eddig a marxista esti egyetemet, s a »keresztkérdésre» is megnyugtató választ kaptunk: többségük oktat és nevel a különböző politikai foglalkozásokon, amelyeken összesen 1018-am vesznek részt. Megnyugtató? Bizalmat és további előrelépést sejtető tények ezek. Úton vannak a gyár munkásai, s ez az út megerőltető ugyan, de fölfelé vezet...

Mi az általános tapasztalat a művelődés más ágaiban? Mindenekelőtt az, hogy o közművelődési tevékenységet a szocialista brigádokra, tehát a közösségekre építik. E törekvésnek az sem mond ellent, hogy a gyár 60 brigádjából jelenleg mindössze 15—16 vesz részt közvetlenül a közművelődésben. Nem mond ellent azért, mert ők már utat jeleznek, s némi iróniával azt mondhatnám: »megfertőződtek-» a kultúra áldásaitól. A közművelődés irányítói támaszkodnak rájuk. Nemcsak azzal, hogy eseménynaptárt, ajánlójegyzéket adnak közre a kulturális vállalásokhoz, hanem azzal is, hogy befonják őket a munkába. Őket kérik fői egy-egy esemény — műszaki könyvnapok, író—olvasó találkozók, irodalmi események — megszervezésére és lebonyolítására. Aktívak a brigádtagok? De mennyire! Más rendezvényeken is megjelennek azután; nem valamiféle kényszerből, hanem feltámadt érdeklődésük vezérletére. Ez a jövő útja.,.

Azelőtt a szakszervezet állította össze, ma már egységes művelődési terv készül a gyárban. Hattagú közművelődési bizottság működik, s a művelődéshez 110 000 forintot ad évenként a gyár. Szép könyvtáruk van, de kevés az olvasó. 1610 dolgozó közül mindössze 510-en iratkoztak be. Növelni akarják a »könyvimádók« táborát, ámbár senki sem tudja, hányán (bizonyára sokan) fordulnak meg a megyei könyvtárban is. Több szakkör és művészeti csoport működik. S ha a múltat nézzük, bizonyára vívmánynak számít, hogy a sikerrel működő Vasas Színpad tagjainak —• a próbákhoz és a szereplésekhez — személyenként és évente 35—40 nap munkaidő-kedvezményt ad a gyár. A dolgozók csak addig kifogásolták ezt, amíg nem látták a műsorukat Azóta lelkesednek és támogatják az együttest. A VBKM ma már »szellemi exportra« is képes, és nem véletlen, hogy csoportjainak külső tagjaiból többen a gyárban vállalnak munkát. Ebben Is az a megragadó, hogy milyen — előre szinte felfoghatatlan — összefüggéssorozat segíti a termelőmunka eredményeinek kibontakozását. Korábban a gyár fizette a színházbérietek 80 százalékát, most mindenki maga veszi a bérletét. Igaz, hogy sokan ugyanúgy nem men- .nek el az előadásra, mint amikor csaknem -ingyen kapták a belépőt, de hiszek a változásban: csak lépésről lépésre mehetünk előre. S a VBKM dolgozói úton vannak — fölfelé.

M

a még gyér a rendezvények látogatottsága; szerződés nélkül is van TIT-esnek álcázott előadás; töprengenek a bejárók művelődésének megtervezésén, és szeretnék kiirtani a formalizmust a brigádok közművelődési vállalásaiból. Nincs megbízható kép arról sem, hogy a gyáron kívül, a városban milyen mélyre merítenek a dolgozók . a művelődés forrásaiba, hogyan élnek a felkínált lehetőségekkel. Az élet nem fehér és nem fekete. A gyár-, vezetők szándéka azonban előremutat.

S hogy milyen jelentősége van ennek? Egy információs jelentésben olvastam: a VBKM kaposvári gyárának termelési értéke 4,9 százalékkal maradt el 1977. évi tervüktől. Sok más feszültség feloldása mellett a közművelődés, a műszaki felkészültség is hozzájárulhat ahhoz, hogy az idén már teljesítse tervét a gyár. Érré az is biztosíték, hogy a munkások úton vannak —fölfelé ... Jávori Béla