Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

JÓTÁLLÁS Ketten a gyárból Tizennégy kommunistá val erősödött tavaly a Kapos­vári Cukorgyár pártszervez etc. Hetet közülük a 2-es alapszervezetbe vettek föl ma már minden tartós fogyasztási cikk mellé egy kis füzetet kap, amelyik igazolja: tulaj- uonosa garanciális jogokat él­vez. Ha a vásárolt holmi el­romlik, a szerviz ingyen meg­javítja, sőt — há a hiba sú­lyos — a terméket kicseré­lik. Tehát a jótállás a vásár­ló védelme. Manapság meg­szokott már, hogy a szavatos­sági idő egyre nő. Ez nem­csak egyszerűen kereskedői iurfang — a forgalom növe­lése érdekében —, hanem tanúsítja az áru jobb minő­ségét is. Vagy nem? Sajnos, átfogó statisztikák ném készülnek arról, h°gy ki hányszor és milyen értékben él — kell élnie — garanciális jogaival. Pedig nem lenne érdektelen ez az adat. Az összforgalom arányában az utóbbi időben látatlanban is bizonyos, hdgy sokszorosá­ra nőtt az összeg, amely egy­felől örvendetes, megnyugta­tó dolog. Híven tükrözi ugyanis az életszínvonal ala­kulását, az életmód változá­sát minden olyan adat, amely a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy minél több televízió, automata mosógép talál gaz­dára, annál több erőt köt le a garanciális javítás és maga a Lakossági szolgáltatás. Áz sem közömbös, hogy a gyár­tó cég hónapokra vagy évek­re vállal jótállást — jócskán befolyásolhatja ez is a szava­tosságra fordított összeget. Persze, tapasztalhatók még kisebb-nagyobb aránytalan­ságok és szervezésbeli fogya­tékosságok- (például a nép­szerű, NDK-beli mosógépeket csak a fővárosban tudják karbantartani, javításukat még a nagyobb vidéki váro­sokban sem szervezték meg...), ám annyi bizonyos: tna már mindannyiunkat érinti a fogyasztási cikkek garanciája Természete* velejárója a vásárlásnak a vásárlási biz­tonság. A jótállásra költött összegek azonban mást is mutatnak, amelyekre gyára válogatja, melyik figyel oda: a készített termékek minő­ségét. A garanciális javítá­sokról vezetett grafikonok biztos szeizmográfként jelzik. ha baj van. És ngm mind­egy — bármennyire jó sza­vatossági feltételeket kínál a gyár, s bármekkorára is nőtt a forgalom —, hogy milyen magasra ugrik a jótálló ki­adása. Kétszeresen sem mind­egy: rontja a vállalati ered­ményt és fokozott terhet ró az amúgyis szorongatott helyzetben lévő szolgáltató egységekre. Ráadásul — minden ellenkező híresztelés ellenére — a vásárló igazi biztonsága még csak az, ami­kor üresen marad a garan­ciafüzet bélyegzőinek helye. A vevő sem örül, ha a gyár­tónak minduntalan »jót ke’l állnia-« termékéért. Mindenképpen nagyobb fi­gyelmet kellene szentelni — általánosságban véve is — a jótállásnak, s megkövetelni minden egyes cégtől, hogy ne csak termékeinek forgalmá­val, hanem a szavatosságra fordított költséggel is lörőd- jön. ismeretes, hogy vala­mennyi garanciális gyárnak van kerete, s ha ebből kifut, automatikusan rossz bizo­nyítványt állított ki áruiaaK minőségéről. A kereten belüli mozgást már kevesebben ellenőrzik, holott az is értékmérő. Kü­lönösen így van ez az építő­iparban, ahol már króniku­san magas az ingyen végzett, utólagos javítások nagysága. Akadt olyan építőipari válla­lat, amelyiknek hat fölépített házában kétezer(!) hibát szá­molt össze egy szakértőkből álló bizottság, s miután a la­kásfenntartó szövetkezet négyévi huzavona után sem tudta érvényesíteni garanciá­lis jogait: a bírósághoz for­dult, csak azután egyezett meg a kivitelezővel. Ne szól­junk itt & lakók kálváriájá­ról, arról, hogy az építőipa­ri vállalat készpénzzel akar­ja megváltani a hanyag mun­kát, mert sem ereje, sem ide­je a garanciális javítások el­végzésére ... E nnél az esetnél ugyan­is az a fontos, hogy a kétezer hiba föltérké­pezése után is minden megy tovább, és senki sem keresi a vétkeseket. Pedig erről az oldalról nézve a jótállás is valamennyiünk zsebére megy T. E. Tizedik éve dolgozik a mokkaesomagolóban Bercez Imréné. Káprázatos gyorsa­sággal jár a keze, végzi a le­szedést, majd cserél a mérés­nél dolgozó egyik társával, végül pedig a dobozolásnál folytatja munkáját. Látható: jól ismer minden munkát. — Szükséges, hogy váltsuk egymást, mert a leszedésben hamar elfárad az ember ke­ze. Egy-egy műszakban tizen­egy tagú brigádunknak-----az a rany koszorús Szalma Tstván brigádnak vagyok a tagja — 25 mázsa, ötezer doboz mokkát kell becsomagolni. Ez napi 115 százalékos tervteljesítés­nek felel meg. Ezt a teljesí­tést még a múlt esztendőben, november 7-e tiszteletére vál­laltuk, s elhatároztuk, hogy az idén is folytatjuk. Eddig még mindennap sikerült. Bereczné betanított munkás, ám már nem sokáig. Az idén szakmunkástanfolyam indul a gyárban, s ő is vizsgát tesz. De politikailag is képzi ma­gát: együtt vesz részt az egész brigáddal a pártszervezet, il­letve a szakszervezet által in­dított tanfolyamon. — Miért kérte fölvételét a komunisták soraiba? — A férjem is párttag, s már tizedik éve munkásőr is. Három fiúnk van: a nagyob­bik orvostudományi egyetem­re jár, a középső mentőápoló, a legkisebb pedig most érett­ségizik; ők is részt vesznek az ifjúsági mozgalomban. Ügy éreztem, nekem is a pártban a helyem. Férjem és fiaim is együtt örültek velem, amikor elmondtam otthon, hogy a taggyűlésen egyhangú szava­zással döntöttek a felvételem mellett., Nemcsak a csalid, hanem a brigád is — azok, akikkel ti­zedik éve együtt dolgozik Be­reczné — őszintén, együtt örült vele. S nemrég, amikor termelési tanácskozáson arról határoztak a mokkában dol­gozók, hogy ki kerüljön a mű­helybizottságba, ki képviselje a gyárban dolgozó nRk érde­keit, mindenki rá szavazott. Bonyolult gépek, szerkeze­tek a műszerész műhelyben. Itt tevékenykedik Kovács György. Csak néhány hónap­ja vetette le az egyenruhát, befejezve tényleges katonai szolgálatát — Örülök annak, hogy Gyu­ri visszajött a gyárba, hiszen bevonulása előtt is itt dolgo­zott. S annak különösen, hogy a néphadsereg háromszoros kiváló katonájaként szerelt le, és decemberben kiváló ered­ménnyel tett technikusminősí- tő vizsgát. Most készül a mű­szerészi szakvizsgára; mi is segítünk, hogy eredményesen tehesse le — mondja Máté József csoportvezető. Persze a tanulás mellett rengeteg a munka is, amiből Kovács György éppúgy kive­szi részét, mint a műszerész szocialista brigád többi tagja. Nem könnyű ez, mert idén el­ső alkalommal a műszerészek számítógépes program alapján hajtják végre a karbantartást, s ez percnyi pontosságot kö­vetel valamennyiüktől. — Cukoripari szakközépis­kolát végeztem; nyaranta itt dolgoztam a gyárban, majd 1973-ban végleg ide jöttem. Dolgoztam a szelepesműhely­ben szakmunkásként, úgy let­tem táblakezelő. Azért tettem technikusminősítő vizsgát és teszek műszerészvizsgát, hogy minél eredményesebben tud­jam ellátni munkámat Itt, a gyárban. Tervezem, hogy el­végzem a felsőfokú élelmiszer- ipari technikumot is. Bevonulása előtt Kovács György elvégezte a marxista középiskolát, emellett KISZ- titkár volt a gyárban; a hon­védségnél is őt választották meg társai, s e tevékenysége alapján a gyári és a honvéd­ségi KISZ-szervezeí javasol­ta a kommunisták soraiba. Most újból választásra készül­nek a cukorgyári fiatalok, mert a jelenlegi KISZ-titkár egyetemre megy. S nem tit­kolják: valamennyiük jer löltje, akit erre a tisztségre legalkalmasabbnak tartanak, Kovács György. Kovács Imre, a 2-es párt- alapszervezet titkára mondja) — Pártcsoportbizalmijaink, kommunistáink és a vezetőség is figyelemmel kíséri a szo­cialista brigádok tevékenysé­gét, a kiemelkedő munkát végzőket. Berecz Imréné és Kovács György szorgalmával, példamutatásával, közéleti érdeklődésével vált alkalmas­sá — tavaly fölvett társaival együtt — a párttagságra. S zalai László Gazdasági barométer Szabályozók dzsungelében... A tavsBzvárőfeat nagyon :neglepte a tél újabb rohama. Szerencsére az átlagosnál hi­degebb időt már mindenki megszokta, annál nagyobb bosszúságot okozott viszont a nagy hó eltakarítása. Szeren­csére a fölmelegedés megol­dotta mindazt, amivel a vá­rosgazdálkodási vállalat kép­telen volt megbirkózni a me­gyeszékhelyen. A munkások helyett ű napsütés takarította le a járdákat és az utakat. A politikai élet programja nagyon gazdag volt ezen a ’ iiéten. Első helyen említjük, hogy összeült a megyei párt­bizottság és megtárgyalta a XI. kongresszus határozatai­nak végrehajtását. Ezt a té­mát az ország minden me­gyéjében sorban megtárgyal­ják, épp ezért fontos kiemel­ni, hogy a testület megálla­pításai megegyeznek az or­szágos helyzettel. A kongresz- szus és a megyei pártértekez­let határozatainak, végrehaj­tása sokkal következetesebb. • a munka, az ellenőrzés sokkal ’tervszerűbb, mint korábban. A két kongresszus közötti »fél­időben“ különösen fontos ez a feladatok meghatározásában is. A megyei tanács szintén ülésezett a héten; a fontos " döntésekről már beszámol­tunk. Érdemes megemlíteni azonban azt is, hogy a tes­tület elfogadta saját fejlesz­tési, szolgáltatás-fejlesztési terveiről szóló terveit is. A tanács a végrehajtó bizottság jelentése alapján úgy döntött, hogy az idén behozza a tava­lyi lemaradásokat, s elsősor- : ban az úgynevezett kiemelt fejlesztésekhez ad rén-’t; mint a Patyola Vá. , az Áflt, a Volán IS. w. Vállalat, a Gél ka fontos, a lakosság jobb kiszolgálását segítő be­ruházásai. Ez mindenképpen az egész lakosság érdekét szolgálja, hiszen szolgáltatá­saikat a legtöbben igénybe veszik. Két fontos területen, kép­viselik; a szakszervezetek a tagokat: az egyik az érdek- védelem, a másik a nevelő- munka. Az SZMT elnöksége az utóbbi tómát tette mérleg­re egy körültekintő vizsgálat után, a SZOT, a megyei párt- bizottság, a megyei tanács képviselőjének részvételével. Sok hozzászólás, élénk vita bizonyította, milyen fontos a szakszervezetek nevelőmunká­ja. A jelentés ösaeállítását hosszabb vizsgálat előzte meg, így az első alapanyagot a valóság hitelesítette. Az el­nökség körültekintő, elmé­lyült munkastílusát fémjein, hogy a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának ülésére a mostaninál sókkal tömörebb, a feladatokat pontosabban megjelölő anyagot terjeszte­nek. S ez érthető is. hiszen a szakszervezeti nevelőmunka legfontosabb színtere a mun­kahely, s az egész mozgalom példája a legfontosabb. A ne­velőmunka ugyanis nem re­szort, hanem általános fel­adat, s az eredmények is mu­tatják: ahol így fogják fel, ott sokkal előrébb járnak. A tapasztalatok szerint elsősor­ban az üzemi demokrácia, a munkára nevelés, a réteg- politika a mostani legfonto­sabb színtere e tevékenység­nek. Az emberek nevelésének fontos fóruma a pártnapok sorozata, amely a közelmúlt­ban kezdődött meg a megyé­ben, Az eddigi tapasztalatok szerint nagy érdeklődés kíséri e rendezvényeket Kaposváron és a megye más részeiben. Az előadókat több kérdéssel ostromolták például a Kapos­vári Elektroncsőgyárban, az 503. sz. Szakmunkásképző In­tézetben, a Meszöv-nél és máshol is. A múlt évi gazda­sági eredmények, az idei fel­adatok gondolkodásra kész­tették az általában nagy szá­mú hallgatóságot, s ennek kö­szönhető, hogy a »van kér­dés?“ felszólításra egymás után emelkedtek magasba a kezek. Volt olyan tél, hogy egy­szer sem fagyott be a ma­gyar tenger; az idén kétszeri befagyásról is hírt adtak az újságok. S noha még fúj az északi szél, már a szezonról tárgyalt a Balatoni Intéző Bizottság. Reméljük, hogy az idén sokkal kevesebb bosszú­ság éri a hozzánk érkező ke­leti és nyugati vendégeket, valamint a hazai turistákat. A napsugaras Kuba a fiata­lok szép álma. Tegnap meg­kezdődött a havannai VIT tiszteletére indított vetélkedő selejtezősorozata a kaposvári járásiak, valamint a barcsiak számára. A világifjúsági ta­lálkozón való részvétel föllel­kesítette az alapszervezetek, a szocialista brigádok és a klubok tagjait, s így 300 csa­pat nevezett be a vetélkedő­re Somogybán. A felnőttek érdeklődése kíséri izgalmas »vizsgájukat«. Reméljük, hogy a döntőben is lesznek majd somogyiak. Lajos Géza Legtöbbször félreértés, elő­ítélet vagy elhamarkodottság szüli azokat a megjegyzéseket, melyek a tsz-irodákban hang­zanak el, miután az újságírói notesz már bezárult. Akadnak persze vitára érdemes sok igazságot tartalmazó megjegy­zések is. Ilyen »kényes kér­déseket« továbbítottam a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályán Pék Károly közgaz­dasági csoportvezetőnek. — Tapasztalatai szerint a gazdaságok képesek-e eliga­zodni a szabályzók dzsun­gelében? —■ Az általánosabb érvé­nyű, »hatósági jellegű« sza­bályzókat legtöbb helyen is­merik. Más a helyzet a gyak­rabban változó közgazdasági szabályzókkal. Néhány gaz­daságban nem fordítanak rá kellő gondot, hogy ezeket »le­gombolyítsák«. A bevételi igazgatóság felméréseiből is kitűnik, mennyi jó lehetőség kerüli el a szövetkezetek fi­gyelmét. Az egyik gazdaság­ban már elkészült a beruhá­zás, mikor rádöbbentek: egy egyszerű formanyomtatvány kitöltésével ugyanez százez­rekkel olcsóbb lett volna. Egy tsz azzal az indoklással nem kívánta fejleszteni zöldségter­melését, hogy ha termel, nő a jövedelme, ennek nyomán pe­dig emelkedik az adó. Ha nemcsak a várható adóval számolnak, rájöttek volna, hogy még a lehető legna­gyobb elvonás esetén is nő a gazdaság nyeresége. A kérdé­ses fejlesztés tehát jól jött volna... — Több helyen is fölvetik, hogy a gazdálkodás már-már *agyonszabályozott«. Ellent­mondást látnak a tervgazdál­kodás követelményei és a vi­szonylag gyakori szabályzó­változás között... — A jelenlegi szabályozott­ság mértéke valóban nagyobb annál, mint amit a hatékony Irányítás vagy az üzemek föl­készültsége gondok nélkül el- ’ bírna. Csakhogy a mai, gyor- san változó gazdasági viszo­nyok között elkerülhetetlen, hogy a szabályozókat időnként hozzáigazítsák a gyakorlathoz A beruházásoknak például van olyan mértéke, amit még elbír a népgazdaság, ha azon­ban ennél nagyobb a beruhá­zási kedv, szükség van a »fékre«. A terv és a szabá­lyozás között tehát nincs el­lentmondás, ihindkettőnek célja a népgazdasági egyen­súly fönntartása. — Néhány gazdaságban megpróbálják »kicselezni« a szabályozást. Figyelik a gaz­dasági barométert, azután ha kedvezőbbé válnak a feltéte­lek, előállnak »új fejlesztési terveikkel«. — Jónéhány példa van rá, hogy az efféle taktikázás nem vezet eredményre. Az egyik tsz tavaly nagy állattenyész­tő-telep építését tervezte, mi­vel azonban bizonyos, ehhez kapcsolódó támogatás kis­mértékben csökkent, elállt a tervtől. A gazdaság fejlődése időközben égetővé tette az új telepet, így most mégiscsak belevágtak, csakhogy azóta tíz százalékkal nőttek a beru­házás költségei... A túl ala­pos — és hosszadalmas — fontolgatás olykor sokba ke­rül... — Alapvető elv, hogy a tá­mogatásokból és kedvezmé­nyekből elsősorban a gyenge adottságú, nehéz körülmé­nyek között dolgozó gazdasá­gok részesednek. Talán az okozza, hogy néhány helyen eltúlozzák a gondokat. Az egyik tsz elnöke ezt így fo­galmazta meg: »bizonyos tá­mogatás attól függ, ki hogyan tud panaszkodni*. — Pontos előírások sora határozza meg, hogy egy-egy kedvezményt vagy támogatást ’ mely gazdaság kaphat meg. A földek aranykorona-értéke vagy a gépellátottság hiteles mutatók. Mindkettőben több­szörös különbségek vannak. A rossz adottságok ellensú­lyozására adott támogatás többnyire egy-két millió fo­rintot jelent gazdaságonként. Ez a pénz még egyetlen gyenge tsz-ből sem csinált erőset, ahhoz tízszer ennyi is kevés volna, nincs tehát miért irigyelni a támogatást. — Szó volt már a hibás »taktikázásról«. Hogyan lehet becsületes úton előnyökhöz jutni? — Ahol beruházás folyik, a lehető legrövidebb idő alatt igyekezzenek befejezni. A meglevő állóeszközöket telje­sen ki kell használni. Ne a műtrágyaadagokat csökkent­sék, hanem a tárolás és föl- használás veszteségeit. Csak az utóbbi jelent igazi takaré­kosságot. Már ez a három példa is milliókat hozhat üze­menként — A gazdaságok vezetői fordulnak-e tanácsért a köz- gazdasági csoporthoz? — Egy részük rendszeresen kikéri a véleményünket, van­nak azonban, akik csak ak­kor jönnek, amikor már baj van. Végülis tehát érdemes meg­tanulni »szabályzóul«. A gaz­dasági intézkedések alapos ismerete elejét veheti a fél­remagyarázásnak vagy a hi­bás döntésnek. Ugyanígy an­nak a visszásságnak is, hogy miközben a szabályzók szi­gorát sérelmezik, elmennek az ugyanazon szabályzók nyúj­totta lehetőségek mellett. Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents