Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

Hideg zuhany ar aranylázra Mar közit marokszám Közrend és közbiztonság A FELBUJTÓ ALKOHOL Egyszer már tulajdonképpen megjártam. »Aranyszagot ereztem-«, s mint egy igazi aranyásó, mindjárt a lelőhely közepénél kezdtem: az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat kaposvári boltjában. A lila köpenyes, udvarias hölgyek azonban némi sajnálkozással világosítottak fel: jobb lenne, ha mégis Alaszkában próbál­koznék, ott lehet, hogy van. Mert a .kaposvári boltban na­gyon ritka, s még az olyan eietreszóló fontos aranydolgok, mint amilyen a jegygyűrű, időnként szintén hiányzanak. Ha valami akadályozna az észak-amerikai útban, akkor elég lesz elmennem a főváro­sig. Ott az Arany- és Gyé- mantházakban nagyobb re­ménnyel válogathatok. Ha nem megy Kaposváron, gondoltam, lássuk vidéken. A minap ugyanis azt a hírt hal­lottam, hogy a Fővárosi Gra­es Ékszeripari Vállalat — nem azonos az előbb említett cég­gel — Nagyatádon ékszerbol­tot nyit. Az ötlet jó — nem tudom, miért nem a megye- székhely felé kacsingatnak a «zakembereik? — es kivite­lezésének megkezdésében ed­dig csak egyetlen egy dolog akadályozta őket: a ragyogva sziporkázó hó. Olyan időben ugyanis nem tudták megkez­deni az építkezést... Éttől függetlenül az ékszer­iparnak hagyományai vannak Nagyatádon — legalábbis so­mogyi viszonylatban. Egyedül itt készítenek megyénkben ék­szereket, ha nem is mindjárt a Kohinoornál kezdve az elő­tanulmányokat Megkérdez­tem ugyan a telepvezetőtől — Jakab Józseftől — : egy-egy évben milyen értékű ékszert csinálnak a telepen dolgozó nők, de mint kiderült, nem tudják. Ez egy olyan pici te­lep, hogy nincs is külön ter­melése. Iliévé: van, de nincs kimutatva. A minap egy csodálatos hiptót láttam. Aranyból, ezüstből, drágakövekből és hasonló dolgokból készült. Megtapogattam volna szívesen, de a magamfajták ilyet leg­följebb fényképen látnak, s még a szerencsésebbek közé tartoznak, ha színes a felvé­tel. Ez az volt, rajta a hintó. Egyszóval egy gyönyörű ék­szernek is mondható műreme­ket láttam. Nos, várakozásom­mal ellentétben, ilyen nem ké­szül Nagyatádon. Láttam el­leniben marétoszátn markazi- tot. Erről az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára azt írja, hogy vasszulfid összetéte­lű vasérc, én azonban jobb­nak látom, ha így mondjuk: Kié lesz majd? féldrágakő. Mindjárt szebben hangzik. Annak ellenére, hogy jő pár darab elfér egy ember markában, hiszen a nagyatádi markazitok akkorák, mint egy-egy nagyobb gombostűfej. Vagyis kicsik. Ettől függetle­nül szépen csillognak, s az ék­szerbe beépítve olyannyira meghatározói annak, hogy a gyűrűt meg a többit is erről nevezik el. Tehát: egy ezüst­gyűrű, amelybe makrazi tokát foglalnak be, az makrazi tgyű- rű. Erről mindenki meggyő­ződhet, ha elmegy az előbb említett kaposvári boltba, s kér egyet Azt a választ kapja majd : makrazi tgyűrünk nin­csen! Legalábbis a boltban. A nagyatádi ékszerészek műhe­lyében még korántsem. Ide ugyanis nyersen érkeznek az ezüstfoglalatok, gyűrűk, kar­kötők, brossok, s ezekbe erő­sitik a szorgos női kezek az apró rnakrazitokat Ez utób­biak Svájcból érkeznek, gon­dosan csomagolva. Egy-egy kis műanyag doboz egyúttal szá­mológép is. Leginkább a szcsotcsikhoz hasonlítahatnám : a golyók száma meghatározott. És ha már belekerülnek a fog­lalatokba a csillogó »vasszul­fld összetételű vasérc-darab­kák, még akkor sincsen kész az ékszer. Visszakerül Buda­pestre, ahol azután befejezik a »subickolást«. Miután így tulajdonképpen Nagyatádon is pórul jártam, s végleg rájöttem: milyen messze van Somogytól Klon­dike, lopva körbe-körbe néz­tem, legalább a műhelyben dolgozók közül visel-e valaki markazitgyűrűt Sajnos, le­hangoló volt az eredmény, s már-már feladtam. Kár lett volna, mert az egyik hölgy kisujján végre megpillantot­tam egyet. Mondom kajánul a teíepvezetőnek: — Nicsak! Szelíden rám mosolygott, belemarkolt egy dobozba, amely telis-tele volt makra- zitgyűrűkkél, s miközben én a balfogásomat érezve egyre zavartabban toporogtam, az orrom alá dugta a rakományt — Nyugodtan húzza, fel ma­ga is az ujjara. Itt benn le­het... Nagyon gyorsan elbúcsúz­tunk. Persze, magyaráztam magamnak kifele bukdácsolva, az egyik pillanatról a másikra hunyt ki az aranyláz Alasz­kában is... Mészáros Attila Megyénk 'közrendjének, közbiztonságának helyzetét vitatta meg legutóbbi ülésén a megyei tanács. Az előter­jesztés öt év bűnügyi statisz­tikáját ismertette és az derült ki belőle, hogy Somogybán sikerült gátat vetni a bűnö­zésnek. A már említett idő­szakban ugyanis nem nőtt a bűncselekmények száma, sőt tavaly, az előző évhez viszo­nyítva lényegesen csökkent. Híz az eredmény elsősorban a rendőrség jó megelőző tevé­kenységének és a nagyobb társadalmi összefogásának kö­szönhető. Sajnos, a bűncselekmények számának csökkenése nincs arányban az elkövetők számá­val. Ugyanis előfordul, hogy egy-egy bűncselekményt cso­portosan követnek el. Nem galeribűnözésröl van szó. hi­szen a rendőrség adatai sze­rint az utóbbi években me­gyénkben nem működik gale­ri, hanem olyan csoportról, melynek tagjai csupán egy bűncselekmény vagy bűncse­lekmény-sorozat végrehajtá­sára verődnek össze. Bár csökkenésről beszélünk, ez 'korántsem jelenti azt, hogy valamennyi területre érvé­nyes a megállapítás. Az erő­szakos, garázda jellegű bűn­cselekmények száma változat­lan, sőt ezen a kategórián be­lül több emberölés, emberölé­si kísérlet és rablás fordult elő. Nem lett keyesebb az if­júság elleni bűncselekmények száma sem. Az emberölések­nél elsősorban a harag, a bosszú a motiváló tényező, gyakran pedig a családi ve­szekedések fajulnak odáig, hogy valamelyik »fél« kést, baltát ragad. A már említett esetekben nagy szerepet ját­szik az alkohol. Az emberölé­sek 70 százalékát követték el Ital hatása alatt, ugyanez a helyzet a rablásoknál is. Gya­kori eset, hogy együtt ivott a nabló és a kirabolt, azután a rossz szándékú »szesztestvér-“, miután látja, mennyi pénz van alkalmi ismerősénél, később egy sötétebb helyen kirabol­ja. A rablók nagy része egyéb­ként fiatalkorú és leggyakrab­ban a megyeszékhelyen, vala­mint a siófoki járásban tevé­kenykedik. Az erőszakos, ga­rázda jellegű bűncselekmé­nyek RO százaléka ezeken a helyeken történik. Megyénk bűnügyi helyzetét nagymértékben befolyásolja az idegenforgalom. A Balaton­part kitűnő vadászterülete a munkakerülőknek, a csavar­góknak, no és nem utolsó sorban a »rossz lányoknak«. Szapudi András A BESENYŐ Törő sóhajtott, felállt. Elin­dult kifelé, de közben észre­vette apja bekeretezett fény­képét a falon. Az ajtókeret mellett függött, alatta szentelt­víztartó és rózsafüzér. Apja egy asztal mellett állt katona­ruhában, kifent kackiás ba­jusszal, s valami csinadrattás hetykességgel a tekintetében. Régebben sokszor faggatta az anyját: »Milyen ember volt az apám?« »Jó ember volt, szokta mondani az anyja, mert kerülte a verekedést Engem se bántott soha, még akkor se, ha részeg volt.« Eltűnt a Donnál. A bevonu­lás előtti napon nyakába vet­te a fiát, és ügy masírozott át a kocsmába. Ez az egyetlen emléke az apjáról. Pedig, amikor háborúba vitték. Törő már 9—10 éves lehetett. A hátsó udvarba ment és nekiállt fát vágni. Fölffiré- szelte, fölaprított vagy két hét­re való tüzelőt majd kitaka­rította az ólat, megrendezte a fészert kapát ásót élesített. Aztán telemerte a vályút és tetőtől talpig megmosakodott Szalonnás rántottát vacsorá­zott házi kenyérrel. — Jó a bolti is — mondta az anyjának. — Miért nyüvi magát még a dagasztással Is’ ' — Mert van miből dagasz­tani — mondta az anyja. Vacsora után kisétált a kertbe. Az alkony lehelele hűvös volt a távoli mezőkön köd sarjadt Törő jó érzéssel gondolt a közeledő éjszakára, mert igazán jól aludni csak itthon tudott Az öreg dikón, apja kifent bajusza közelében, a földes szoba agyagillatában. Aztán eszébe jutották a szarvasok. Látta holdfénnyel meghintett csapiájukat a bar- bacsi tó közelében, s hallani vélte a vaddisznók kukorica- ríkató vonulásának zaját Ma­ga előtt látta a hatalmas Hányt Majd a ved csapák helyén frissen ásott csatorná­kat látott Végtelen kukoricá­sok suhogtak és fiatal nyárfa- erdők .., Aztán a hanyiakra gondolt Cserzett arcú barátaira — vadőrökre, hanyőrökre, rabsi- cokra —, akik gyanútlanul ül­nek most a tanyáikon vagy a leshelyeiken, és nem sejtik, miféle tervek feszítik az ő koponyáját... Sok emberrel beszélt a tervről, fiatalokkal, öregekkel egyaránt De a Hány mélyén élő barátainak nem szólt róla. Mert tudta, hogy az ő szemükben az egyetlen isten a Hány. Az a Hány, amibe beleszülettek, ami az övék volt már akkor is, amikor a legnagyobb úr ezen a vidéken a herceg volt. Törő terveit a hanyiak olyan borzadállyai hallgatták vol­na, mint a bigott katolikusok az istenkáromlást Szerette őket Nem akarta, hogy meg­gyűlöljék. »Kígyót melengettek a szí­vükön« gondolta. »De talán majd megbékélnek, ha meg­látják a kukoricásukat.« »Azok soha« szólalt meg benne egy szomorú hang. »Mindegy, ak­kor is megcsináljuk« válaszol­ta dacosan. — Vendi, te vagy? A szomszéd kertből szólí­tották. Én — mondta hirtelen tá­madt örömmel. Még föl sem fogta, hogy Molnár Zsuzsi szó­lította, de már megzendült a vére — Gyere át, mondani aka­rok valamit — szólt a fiatal- asszony izgatottan, és szapo­ra léptekkel elindult a kerítés mentén. Törő átment. A kertajtóban találkozott Zsuzsival, aki olyan hirtelen lépett eléje, hogy a combja hozzáért az övéhez. — Szerbusz, Vendi — akasz- kodott mindjárt a karjába, mint régen, amikor udvarolt neki. — Hogy vagy? — szólt Tö­rő rekedten és magához ölel­te az asszonyt. — Rosszul, nagyon rosszul, sohasem voltam ilyen rosz- szul... Törő ugyanazt az izgalmat érezte, mint tizenhét éves ko­rában egy búcsúhétfőn. Akkor csókolta meg először Zsuzsit, •s első lányt az életében. — Valami baj van? — kér­dezte. — Baj?! Szégyen, gyalá­zat ... Ilyen még Gserbesén nem történt... — Nocsak! — Gyere be, elmondom. El kell mondanom neked, Ven­di... — Húzta maga után a kerti ösvényen. — Hol az urad? — kérdez­te Törő, miután betette maga mögött a konyhaajtót. — A börtönben — mondta. — Késeit? — Bárcsak késeit volna! Ült a stokedlin, feje a te­nyerében, telt mellei az asz­talra omoltak. Kemény kis mellei vol­tak, emlékezett Törő. Mint egy-egy illatos alma... Nem szólt. Zsuzsi, mint aki valamiről megfeledkezett, fölugrott és egy üveg bort hozott az asz­talra. Melléje két fényes po­harat tett! Az egyiket teletöl- tötte vörös borrai, a másikat félig. — Isten hozott, Törő Ven­di — mondta halkan, és föl­emelte a félig telt poharat. — Egészségedre! — Törő egy hajtásra kiitta a bort, és azt mondta: — Ez jól esett. Igen-igen jólesett Zsuzsi ismét teletöltötte a poharát Törő cigarettára gyújtott. — Nem hallottad a falu­ban, hogy mit csinált az uram? — Nem — mondta Törő. Az asszony megrázta sűrű, fekete haját. — El akarok mondani min­dent —szólt keserves arccal. (Folytatjuk.) Ahogy beköszönt a nyár, tö­megesen érkeznek a tó partjá­ra. Az üdülési idényben a megyében történt bűncselek­mények egyharmadát Siófo­kon, illetve a járás Balaton- parti községeiben követték el. Ez a szám persze éves szin­ten sem csekély, hiszen át­lagosan az összes bűncselek­mény több mint fele a két Balaton-parti járásban törté­nik, az elkövetők egyharmada pedig más megyéből vagy ép­pen külföldről érkezik. A Ba- laton-part kitűnő lehetősége­ket kínál, hiszen gyakran az üdülővendégek segítik a be­törőket nagyfokú hanyagsá­gukkal, közömbösségükkel. A kereskedelmi és vendéglátó hálózat biztonsági berendezé­sei is gyakran rosszak — má­sutt egyáltalán nincs ilyen —, és a pénzkezelés, -szállítás sem mindig szabályos. A tó partján a nemzetközi alvilág egy-egy tagja nem tesz mást, mint él a felkínált lehetőség­gel. Tavaly 2775-en követtek el bűncselekményt megyénk­ben, ebből 2?1 — azaz 8 szá­zalékuk — volt fiatalkorú. Ez az arány jobb az országosnál. A társadalomra a visszeső és az úgynevezett veszélyes bű­nözők a legveszélyesebbek. Évente több mint 300 vissza­eső bűnözőt vonnak felelős­ségre a bíróságok és majd­nem 100 veszélyes bűnöző ke­rül a vádlottak padjára. Ök követik el a durva, erőszakos bűncselekmények többségét, különösen sok közöttük a be­A lakosság nyugalmát zava­ró súlyos bűncselekmények és rendkívüli események ritkán fordulnak elő. A rendőrség az állami, tár­sadalmi, gazdasági szervekkel együttműködve nagy gondot fordít a megelőzésre. Fontos feladatnak tekintik a közte­rületek rendjét sértő erősza­kos, garázda jellegű bűncse­lekmények számának csök­kentését. Az alkoholizmus és a bűnözés gyakran jár együtt, ezért lényeges az alkoholisták számának a csökkentése. Az elmúlt időszakban majd ezer emberrel szemben javasolt a rendőrség alkoholéi vonó keze­lést, az utóbbi három évben pedig 41 alkoholista került munkaterápiás intézetbe. Nemcsak alkoholisták­kal szemben jártak el; följe­lentést tették 339 esetben olyanok ellen is, akik fiatal­korúakat szeszes itallal szol­gáltak ki A fiatalkorú bűnö­zés megelőzése érdekében majdnem négyszáz, tizennyolc éven alulit vették állami gon­dozásba, több mint 700 szülőt pedig figyelmeztettek. Gondot fordítanak a fiatalok jogi is­mereteinek növelésére, erköl­csi normáik kialakítására is. Ennek érdekében évente több mint 200 osztályfőnöki órát tartanak a középiskolákban. Nem szólva a különböző he­lyeken lezajlott, mintegy 2000 propagandaelőadásról, mely1 mind a bűncselekmények megelőzését szolgálja. n. T. Levelek és telefonok Éjfél köröl van. X telefon már harmadszor cseng De most már jelentkezik a hang; kétszer ugyanis szó nélkül letette a kagylót a hí­vó. Ügy látszik, megjött a bátorsága, mert gyorsan elha­dar néhány ocsmány szót és leteszi a kagylót. Nyilván at­tól fél, hogy megismerik a hangját. Bátor ember lehet — mondom magamban —, mert éjnek idején is ténykedik. Bosszant az ostobasága. Egy ismerősömnél rendsze­resen szól a telefon. Csaknem mindennap megfenyegetik — névtelenül, lehetőleg megmá­sított hangon. Másik barátom­nál egy női hang sűrűn tesz szerelmi vallomást, lehetőleg úgy, hogy a feleség is hallja. — Kicsoda maga? — kérdezi a hívott. ■— Találja Id — mondja a hódító és leteszi a kagylót. Megint máskor névtelen le­vél érkezik, mely a feleség hűtlenségével foglalkozik. Az aláírás: »egy jó barát«, azaz egy jóakarója a férjnek. A hatás nem marad eL Másnap reggel karikás szemmel, külön mennék a munkahelyükre, pedig egymás mellett dolgoz­nak. A főnök hivatja a beosz­tottját Névtelen levél van el­lened — mondja. De alapta­lan a vád. Erkölcscsősz írhat­ta. Persze, nem szeretné, ha ebből baja lenne, azért nem írta meg a nevét. Következ­mény? Büntetlenül sétál to­vább és azon töri a fejét, ki legyen a következő áldozat. Nincs bizonyíték, nincs fele­lősségre vonás. A névtelen levél nem új ke­letű. Csaknem egyidős az írás feltalálásával. Régi iratokban, színdarabokban, regényekben és főleg a krimikben sokat olvashatunk ilyenekről. Vala­ki azt állította, hogy a név­telen levélírók primitív gon­dolkodású emberek. Nem ad­tam egészen igazat neki, mert a tapasztalatok éppen arra utalnak, hogy nemcsak a pri­mitív gondolkodásúak folya­modnak ehhez a módszerhez, hanem olyanok is, akik értel­mes emberek benyomását kel­tik; legalábbis addig, amíg nem ismerjük eléggé őket. Azt tartam, hogy ha az Il­lető levélíró nem tud más módon — legális, szabad, kor­rekt, nyílt úton •— valamit elérni, akkor veszi igénybe ezt a mindenki által elítélt és megvetett módszert. Az intrika és a névtelen levél írása a királyi paloták­ban gyakran alkalmazott módszer volt. Sok bonyoda­lom, gyűlölködés, apa-, anya-, barát- és testvérgyilkosság származott belőle. A mai társadalom arra ne­veli az embereket, hogy le­gyenek őszinték és bátrait. Mindenkinek módjában áll bírálni feletteseit és beosz­tottjait. A munkahelyeken, le­hetőség van rá, hogy bárki megmondhassa a véleményét anélkül, hogy ebből baja származzon. Elítélendő a név­telen levélírás vagy telefoná­lás, mert ezzel sok bosszúsá­got, súlyos következmények­kel is járó kellemetlenséget okoznak az emberek egymás­nak és ez visszahat a lelkiál­lapotra, a munkahelyi és csa­ládi légkörre. Tudok olyan esetről, amikor a névtelen le­vélíró kapott névtelen levelet és úgy összetört lelkileg, hogy csaknem az ideggyógyászaton kötött ki. Sajnos, káros szo­kását mégsem hagyta el. Dr. Hiev Ilia »B« KATEGÓRIÁS SOMOGYI TERMELŐSZÖVETKEZET foállaftenyesztőt keres azonnali belépéssel, egyetemi végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal. A jelentkezést »Határozott« jeligére a Lapkiadó Vállalathoz kérjük. (17448)

Next

/
Thumbnails
Contents