Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-25 / 48. szám

í'lűhe/ysorfc/ beszélgetés fittek és tMkaiielyi légkör Afféle műhelygyűlés alakult ki néhány perc alatt. Először csak hárman beszélgettünk a zamárdi tsz gépműhelyében. Azután újabb dolgozók jöt­tek véleményt mondani. A szándékosan sarkított, «őt olykor provokáló kérdések valamennyiüket közelről érintették. Fél óra múlva már nyilván­való volt, hogy a bér nem csupán .»-vitás kérdés-», de a munkahelyi kapcsolatok, ha úgy tetszik a »rétegeződés« alapja. Prigli Ferenc hegesztő szerint a műhely »jó és rossz fiúkra-« oszlik. Nyíltan ki­mondta: az épp jelenlevő So­mogyi Pál az egyik »arany­kezű szerelő«. — ö kétezer forintot ka­pott a múltkor éves bérkiegé­szítésként, én meg ezret, ö talán szorgalmasabb, de ek­kora különbség semmiképp sincs. A szerelő munkája fo­lyamatosabb, hegesztenivaló meg nincs mindig, de ez nem okozhat ekkora különbséget. — ön el tudná osztani a bért i gazságosan ? — Nem. A két gazdaság egyesülését követően a műhely régi dol­gozóinak 70 százaléka elment. Alacsonynak tartották az ak­kori 12—13 forintos órabért. Prigli Ferenc maradt. — Kilenc év alatt értem el a mostani 14 forintos órabé­remet Az a fiatal srác, aki ma idejön, legkevesebb 12 fo­rintot kan. Ilyen a régiek megbecsülése. — Ha ennyi sérelme van. miért marad mégis? — Itt lakom a közelben, ráadásul nem vagyok vándor­madártípus. — Van-e munkatársai közt barát ja ? — Nincs. Somogyi Pál és F erenczi László falubeliek. Régóta is­merik egymást de csak egy­másfél éve barátok. Együtt járnak esti szakközépiskolába, és mindkettőjüknek 16 forint az órabére. Mégsem ez, ha­nem a többiek azonos »ítéle­te-“ hozta őket közel egy­máshoz. — Valóban, »különleges stá­tusú emberek» volnának? — Ök a legjobb szerelőim — így Vajtai József műhely- főnök, aki maga is szerelő­ként dolgozott. — Akármi van, hozzájuk lehet fordulni. Tudja ezt a Prigli Feri is. Kertész Tibor is itt volt sze relő, most gépkocsivezető a gazdaságban. Háromszáz fo­rinttal keres így többet. — Akkor is ment volna, ha fél tucat jó barátot kell itt­hagynia? — Igen. Családom van. El­sősorban velük szemben ér­zek felelősséget — Egyáltalán szükség van-e arra, hogy az egy helyen dol­gozók közt baráti kapcsolat legyen ? — Ha valamennyien bará­tok volnánk — vélekedett Fe- renczi László —, nyilván ola- jozottabb lenne a munka, csakhogy ez elképzelhetetlen. Sokfélék vagyunk ... — Az is jó, ha nincs vita — mondta Nagy Béla. — Én csinálom a munkám. és senkit sem »bírálok-«. (Ugyan mi alakíthatta ki ezt az állás­pontot?!) — Tudja-e, hogy az embe­rei közül ki lesz itt tíi év múlva is, és ki mond búcsút az első kínálkozó alkalom­mal? — kérdeztem a műhely­főnököt — Igen, ismerem az ltf dolgozókat Van féltékenység és irigység az emberekben, de ennél is erősebb az igazság­érzetük. Az »intrikus» hamar megkapja: »Előbb tegyél le te is annyit, azután beszélj!« A tsz első szocialista bri­gádja ez. Tagjai már nemcsak azt tudják egymásról, hogy a másik mire hajlandó pénzért, de azt is, hogyan áll helyt fi­zetség nélkül. Többen is em­lítették az óvoda építését, amelyben részt vettek. Büsz­kék közös munkájukra. Fe- renczi Láázló szerint rangot jelent bekerülni a brigádba. A »főnök-« is megerősítette ezt, mondván: a leg'obbakból alakult a brigád. Később ki­derült: Somogyi Pál mégsem tagja. — Pali mindenben segít, ha kell. késő estig marad, és a társadalmi munkában is részt vállal. De nem mint brigád­tag... — Miért? — Előítéletből. Ügy gondol­ja, hogy a brigád csak arra jó. hogy egy naplóba minden­félét beleírjanak... Ennek ta­lán az is oka, hogy amikor megalakultunk, a kezdemé­nyezés felülről jött... — A Pali véleménye is vál­tozik, ha látja, hogy mi őszin­tén csináljuk. Márpedig látnia kell, hiszen velünk van. Ügy tapasztaltam, ez a nyíltság most »húszszemközt- is jólesett az embereknek. Volt, aki annak örült, hogy »jól kipakolt-«, más meg an­nak, hogy a vitában erkölcsi elégtételt kapott Ez az őszin­teség lehet a zamárdi gép­műhely eddig még föl nem fedezett összetartó ereje. Bíró Ferenc HAT NAP FEBRUÁRBAN m A KOMMUNISTÁKAT a pártmegbízatásokkal lehet a legeredményesebben bekap­csolni a pártmunkába. A Nagyatádi Városi Pártbizott­ság, a nagyatádi pártszervek és -szervezeteik egyre nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a kommunisták többségének legyen pártmegbízatása. Az utóbbi években, különösen a tagkönyvcserét megelőző be­szélgetések óta, gyakrabban számon kérik a kommunisták munkáját, magatartását a pártcsoportoikban, a pártveze­tőségeik ülésein. Minden alap­szervezetben • megtárgyalták például azt, hogy mint tudják a pártmegbízatásokat, a tár­sadalmi munkát jobban meg­osztani, s a lehetőség szerint minden-kommunista tevékeny­ségét kibontakoztatni. A párt­vezetőségek a megbízatásokat u párthatározatok megvalósí­tására is felhasználják. Egyéni beszélgetéseiken, pártcSoport- értekezleteken személy sze­rint mindenkivel tisztázták, hogy a pártmunka melyik te­rületén számítanak rá a fel­készültsége, emberi tulajdon­sága, érdeklődési köre, a poli­tikai munkában szerzett ta­pasztalata alapján. Nagyatádon a kommunisták több mint nyolcvan százaléká­nak van meghatározott^ szá­mon kérhető megbízatása. A város ipari üzemeiben mint­egy ötszáz kommunista tevé­kenykedik. Az ott dolgozó párttagok körülbelül negyven százalékának van gazdaságpo­litikai jellegű megbízatása. Az alapszervezetek tudják, hogy a párt gazdaságpolitikájának va­lóra váltása egyre nagyobb feladatok elé állítja őket, azt kívánja tőlük, hogy politikai munkájuk színvonalát emelve, jól átgondolt pártmegbízatáso­kat adjanak a termelés fej­lesztése érdekében. A pártszervek és -szerveze­tek cselekvési programjaikban fogalmazták meg a gazdasági­termelési tevékenységgel kap­csolatos politikai feladatok zömét. Nem ragaszkodnak me­seven a hagyom'öj-ós tonnák­hoz, számos áj feladatot ad­nak, s ezekkel elősegítik az exporttervek, a szállítások ha­táridőre .való teljesítését, a munkafegyelem megszilárdí­tását, az ésszerű takarékossá­got. A cémagyári kommunisták tavaly például célul tűzték cselekvési programjukban, hogy a rekonstrukció alatt se csökkenjen a termelés. Ennek szellemében hosszabb és rövi- debb időtartamú megbízatáso­kat adtak a párttagoknak. Az alapszervezetek vezetőségi tág­jai. a szakszervezetben és a KISZ-ben tevékenykedő kom­munisták azt kapták felada­tul, hogy ismertessék és fogad­tassák el a pártszervezet »cse­lekvési programját az üzem minden dolgozójával A kom­munista gazdasági vezetők olyan megbízatást kaptak, hogy a munkaköri kötelezett­ségükön felül végezzenek szer­vezői tevékenységet. Ezzel elő­segítették a gépek gyors áthe­lyezését, mégpedig termeléski­esés nélkül. Az alapszervezet tagjai közül többen rövid idő­tartamú pártmegbízatást kap­tak az exporttervek teljesíté­se érdekében. Az üzemben két évvel ezelőtt három-három ta­gú gazdaságpolitikai csopor­tokat alakítottak az alapszer­vezetek mellett, s a kommunis- L„ ezekben hosszabb időre szóló pártmegbízatást végez­nek. A konzervgyárban csaknem húsz! párttagjaik adták felada­tul, hogy segítse elő a korsze­rű, folyamatos hőkezelő be­rendezések gyors üzembe he­lyezését. A feladatot jól oldot­ták meg, és a termékek hat­van százalékát e berendezé­sekkel tartósították tavaly. A Danuvia 4. sz. gyárában a kommunisták több mint hat­van százalékának van a ter­meléssel, a gazdaságpolitikai feladatokkal összefüggő köz­vetlen vagy közvetett párt- megbízatása. Közvetlenül se­gítik a munkaverseny, a kom- . munista műszakok szervezését | és a szakmai átképzést. Az eddigi gyakorlat szerint az ipari üzemekbe© kialakult I az állandó jellegű, tehát hosz­szabb időtartamú, valamint az ideiglenes, vagyis rövidebb időtartamú pártmegbízatások rendszere, s ez bevált A hosz- szabb távúak általában a be­számoló taggyűlést megelőző pártcsoport-értekezleten, majd a taggyűlésen értékelik, az ideigleneseket a teljesítés után teszi mérlegre a pártcsoport. Az is igaz, • hogy több helyen elmarad még az értékelés, sőt olykor a pártmegbízatás telje­sítésének segítése is. Olykor gondot okoz, miként mérjék a teljesítést MINDENKÉPPEN bővíteni lehetne például a pártmegbí­zatások körét. Általában kevés az olyan jellegű feladat mely a munkafegyelem javítását, az üzemi demokrácia érvényesü­lését, a párton kívüli dolgo­zók politikai felvilágosítását segítené elő. Csehszlovákia harminc évvel ezelőtt néhány nap alatt a polgári demokratikus köztársaságból átalakult népi demokratikus állammá. A február 20-tól 25-ig tartó hat nap az új társadalmi beren­dezkedésért folytatott bare csúcspontját jelentette. Tulaj­donképpen ez alatt a nem egé­szen egy hét alatt dőlt el a »ki kit győz le« kérdése a ha­ladó erők javára. Csehszlovákiában három év­vel a háború befejezése után koalíciós kormány irányította az országot. A miniszterelnök Klement Gottwald, a Csen- szlovák Kommunista Párt el­nöke volt, miután az 1946-os választásokon a párt szerezte meg a legtöbb szavazatot, és ezzel a parlament legerősebb pártjává vált. A Csehszlovák Kommunista Párt á háború után hozzálá­tott a demokratikus államrend felépítéséhez. 1945 őszén ál­lamosították a nagyipart, a bankokat, hozzáláttak a föld­reformhoz, és ezzel megfosz­tották gazdasági hatalmától a nagyburzsoáziát. Harmihc évvel ezelőtt a csehszlovák polgári pártok ve­zetői úgy látták, elérkezett az idő arra, hogy megállítsák a további demokratizálást, első lépésként kiszorítsák a kor­mányból a kommunistákat. Szemük előtt nyilván Fran­ciaország és Olaszország pél­dája lebegett, ahol néhány hó­nappal azelőtt a felszabadító harcok egyik vezető erejét, a kommunista pártot kiszorítot­ták a hatalombóL 1948. február 20-án a prá­gai kormány rendkívüli ülése anélkül végződött, hogy egy­általán elkezdődött volna. A három polgári párt miniszte­rei — 12-en a 26 tagú minisz­tertanácsból — ugyanis bead­ták lemondásukat. Ezzel ki­robbant a nyílt kormányvál­ság, amely hat nappal később új kabinet megalakításához, azaz a burzsoázia vereségéhez vezetett A polgári miniszte­rek arra számítoltak, hogy tá­vozásukkal munkaképtelenné válik a kabinet, ami végül is a rendkívüli választások kiírá­sát eredményezi majd. A kommunista párt kezdettől fölmérte a burzsoá miniszte­rek lemondásának lehetséges veszélyeit, és a mellett mozgó­sított, hogy a kormányt olyan politikusokkal egészítsék ki, akik támogatják az addigi A munkásmüicia felvonulása a prágai óváros téren. demokratikus fejlődés folyta­tását. Gottwald miniszterel­nök a prágai Öváros téren százezres tömeg előtt kérte a cseh és szlovák munkásokat, földműveseket és értelmisé­gieket arra, hogy támogassák a kommunista párt harcát a működőképes és demokratikus kormány létrehozásáért A köztársaság elnöke, Edu­ard Benes, akkor még nem fogadta el a burzsoá minisz­terek lemondását, és a kom­munisták ezért ennek kiesz­közlésére mozgósították a dol­gozókat Megalakították a fegyveres munkásmilíciákat, amelyek legfőbb feladata a gyárak védelme volt de szük­ség esetén a fegyveres ellen- forradalmárok ellen is harcba tehetett volna küldeni őket Annak ellenére, hogy a mun­kásság fegyverben volt, és morgolódtak a reakció föld alatti fegyveres szervezetei is, a februári kormányválság tel­jesen békésen zajlott le. Az erőviszonyok egyértelműen a kommunista párt vezette de­mokratikus erőknek kedvez­tek. Február 25-én Klement Gottwald ismét fölkereste Be­nes államfőt hogy arra kérje, fogadja el a polgári miniszte­rek lemondását és ezzel tegye lehetővé az új kormány meg­alakítását. A csehszlovák rá­dió délben bemondta, hogy a köztársasági elnök elfogadta a lemondásokat. A hír akkor még nem volt igaz, csak né­hány óra múlva vált valósag­gá, de hallatára a prágaiak, élükön a fegyveres milíciával, a város központjába, a Vencel térre vonullak, Gottwald miniszterelnök rövid beszédben számolt be az államfőnél tett látogatásról: »Közölhetem önökkel hogy a köztársasági elnök úr úgy lo- gadta el javaslataimat aho­gyan azokat benyújtottam. A köztársasági elnök úr aláírta mind az elbocsátó, mindpedig a kinevező okiratokat és azokat pár perc múlva magam is ellenjegyeztem. A köztár­sasági elnök úr számára nem volt könnyű a döntés, ami már abból is látható, hogy elég hosszú ideig mérlegelte és fontolgatta a dolgot. Mind­ennek ellenére elismerte az in­tézkedés szükségességét és el­kerülhetetlenségét És főkép­pen azért ismerte el, mert látta, hogy ez a nép kívánsá­ga, akarata és hangja.« 1948 februárjában győzel­met arattak a kommunista párt vezette haladó és demok­ratikus erők. Meggyorsult a népi demokratikus fejlődés, tavasszal államosították a kül- és nagyuereskedelmet május­ban elsöprő többséget szerez­tek a választásokon a hazafias erők, a nyár elején egyesült a két munkáspárt: a kommunis­ta párt és a szociáldemokrata párt. Októberben jóváhagyták az első ötéves tervet A CSeh és szlovák nép februári győzelmének ered­ményeként Csehszlovákia vég­érvényesen a kialakuló szocia­lista közösség országai közé lépett À központi táborokkal nincs gond tF' Eríckczlel, amely keveset oldott meg A legutóbbi megyei KISZ- bizottsági ülésen az építőtábo­rokról szóló előterjesztést nem zárták le, mert több olyan vi­tás kérdés merült föl melyek­ről a testület egyedül nem tu­dott dönteni. A megyei bizott­ság vezetői azt a megbízatást kapták, hogy tartsanak egyez­tető megbeszélést a megyei szervezésű táborok fenntartói­val. * Épül a paksi atomerőmű A 8Ä. m. Állami Építőipari Vállalat dolgozó! építik m vízki­vétel! művet. A munkálatokkal a terveknek megfelelően haladnak. Tegnap került sor erre az értekezletre, amelyen ott vol­tak a megyei KISZ-bízottság vezetői, az érintett helységen KISZ-vezetői, a helyi taná­csok és a vállalatok képvise­lői. Az egyeztető értekezlet csu­pán apró előrelépésre volt jó. Az eddig sem túl nagy gon­dokkal jelentkező barcsi, mar­cali és nagyatádi táborokról megnyugtató helyzetképet kaptak a résztvevők, az ille­tékesek megerősítették a ko­rábbiakat Az egyik kaposvári tábort a városgazdálkodási vállhlat kérte. Az egyeztető értekezle­ten kiderült,, hogy még min­dig sötétben tapogatóznak. Nem ismerik pontosan a rá­juk háruló kötelezettségeket, érdemi választ sem tudtak ad­ni a kérdésekre. A másik tá­bor a megyeszékhelyen a hús­kombinát rekonstrukciós munkáihoz kellene. Itt is egy helyben topognak, bár a hely­zet jobb, mint a városgazdál­kodás esetében, »csupán« azt nem sikerült eldönteni, hogy honnan érkezik a húskombi­nát által »igényelt« 200 diák. mert az üzem nem tudott vá­laszt adni arra, hogy milyen munkát ad a gyerekeknek. A központi szervezésű tábo­rokkal nincs gond. Tavaly is igen szép eredményeket értek el az ország több táborában a somogyi diákok, az idén még több középiskolás dolgozik majd, mozgósításuk jól halad. Barcson, Marcaliban és Áfá­don szintén ;ót ígér az előre­látó tervezés. Az említett két kaposvári táborra már keve­sen mernének »megesküdru «. Kiváló eredményeknek örn'- hettünk tavaly, és volt né­hány megszívlelendő rossz ta­nulság is. Az idei előkészítés­re lelt volna hivatott pontot tenni a tegnapi értekezlet Nem sikerűit. így előrevet) árnyékát a továboiakra is a szervezetlenség. Pedig jobb lenne a kiemelkedő teljesít­ményt nyújtók nyomába lépni. Nem közömbös, hogy a diá­kok miiyen érzésekkel távoz­nak majd egy-egy építőtábor­ból. A most tapasztalható fe­lületesség kapkodáshoz vezet­het, ennek eredménye pedig az is lehet, hogy a gyerekek többé meg sem próbálják a nyári munkát. Nagy kár len­ne. Annál is inkább érthetet­len, hogy egy-két helyen »ho­mály van«, mert a táborok többségét példásan megszer­vezték, tehát nem lehetetlen a jó előkészítés. Még egy elképzelést nem sikerült valóra váltani. A diákok által elmondottakra alapozva korábban a megyei KISZ-bizottságon elhatároz­ták, hogy meg kell oldani az építőtábori csoportok megyén belüli cseréjét. A tanulók szí­vesebben dolgoznának lakóhe­lyüktől távolabb, »valódi« tá­borokban. Az irányelvvel el­lentétben az idén is többnyi­re saját városukban, közsé­gükben kapnak munkát a kö­zépiskolások. L P. . .. - . 1 i ... „ .7 r ■* Gazdasági megbízatás a párttagoknak

Next

/
Thumbnails
Contents