Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
AMERIKAI LEVÉL A Pentagon áldozatai ttéhány hete még a kongresszus egészség- es környezetvédelmi bizottságában hallgattam drámai beszámolóját, most vedig az Idaho állambeli Boise városka kórházából kapom a hírt: Paul Cooper őrmester meghalt. Ki az a Cooper őrmester, és miért foglalkozom halálával? — kérdezheti az olvasó az első mondat után. A kérdés jogos, hiszen Cooper, mint sok más őrmester, lehetne számunkra közönséges »ismeretlen katona1«. Hogy mégis foglalkozom vele, annak oka a halálát kiváltó betegség, a fehérvérűség, és az azt okozó esemény. Az esemény több mint 20 éve, 1957. augusztus 31-én történt a N évadai-sivatagban. Az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon, éppen a soron következő föld feletti atomrobbantási kísérletre készült Mivel az Egyesült Államokban és a világ más országaiban növekvő nyugtalanság és tiltakozás folyt az atomroboan- tási kísérletek ellen, a Pentagon egyrészt bizonyítani akart hogy nincs ok féle- l.mie á sugárhatástol, másrészt — tudományos célokból — k..'ér’tii bizonyítéko" kart szerezni ezért katonákat vezényeli a robbantási színhely közelébe. Cooper, aki egykor birkózóbajnokhoz hasonló robusztus termetű fickó volt, tolókocsin érkezett a kongresszust bizottság elé. Indulatos, de megtört hangján el • mondta, hogy 2230 bajtársával érkezett — mintegy ezer méterre — a magas állványra szerelt robbantószerkezet közelébe. Vezényszóra megfordultak, háttal az állványnak. Egyesek leültek, mások leguggoltak, többen kis gödröt igyekeztek ásni maguknak h homokban. Üjabb vezényszóra kezüket a szemük elé tették. Mikor bekövetkezett a robbanás, ■ mint Cooper mondta, becsukott szemmel látni vélte az ujjaiban e. csontokat, olyan éles villanással robbant az atomszerkezet Az ezt kővető légnyomás a földre sodorta őket, és testük minden por- cikájában érezték a perzselő forr óságot. Újabb vezényszóra felálltak, és az élménytől borzongás elindultak a robbanás színhelye felé. Mintegy 150 méterre közelítették meg a robbantóállványt, majd visszaindultak et gépkocsikhoz, orvost vizsgálatra vitték őket A vizsgálat megállapította: a »sugárhatás olyan minimális, hogy semmi káros hatást nem gyakorol az emberi szervezetre■*. Ezzel a kísérleti nyulakként használt katonákat visszavezényelték egységeikhez. Mint azt az azóta eltelt események bebizonyítottak, nagyon elhamarkodott volt a vizsgálat ereamenye fölötti eíégedettség. Mivel folyamatom orvosi vizsgálatokat nem folytattak, így a robbantás után tiz évvel 'jelentkező káros hatásokat, a fehérvérűségét, a különböző rákos megbeiegedéseket nem tulajdonították mindjárt a sugárhatásnak. Néliányan ugyan gyanakodtak és a Pentagonhoz fordultak, de legtöbb esetben elutasításra találtak, vagyis a Pentagon nem vállalta a felelősséget. Csak a megbetegedések számának növekedése és a kongresszusi kivizsgálások hatására kezdték előszedni az 1942 és 1958 közölt végzett kísérleti robbantások közelében tartózkodott személyeket, hogy — nagyon megkésve —1 megkezdjenek egy átfogó fölmérést. Nem egyszerű feladat, mert több mint 78 ezer személyről van szó. Hogy meggyorsítsák az egykori »kísérleti nyulak« összeszedését, a tv naponta felhívást közöl, hogy milyen telefonszámen, kinél, hol kell az adatokat bediktálni. Ebből a kapltodásból kitűnik, hogy a megbetegedett katonák és hozzátartozóik nyomására fölébredt a hivatali felelősség lángja. A tragikus esetek, köztük Cooper halála, mások gyógyíthatatlan betegsége, új lendületet adott a sugárhatással gyilkoló neutronbomöa gyártása elleni tiltakozó mozgalomnak is. E társadalmi felelősség megnövekedésének a tükröződése az a hetenként megismétlődő tü- takozássorozat is, mely a Fehér Ház és a kongresz- szus épülete körül zajlik a neutronbomba gyártása ellen, az örökös ideg borzoló feszültség nélküli, békés világ megteremtéséért. Sajnos, a hivatali felelősség lángja csak a múlt bűnei miatt pislákolt fel, s nem világítja meg a jövő tervezését végző »hivatalos agyakat■*. A Pentagonban és a kongresszusban nagy befolyással bírnak még azok az erők, amelyek figyelmen kívül hagyva a múlt drámáinak tanulságait, a jelenleg folyó népi tiltakozások figyelmeztetéseit, újabb mil- liárdokat követelnek az atom- és a neutronbombák gyártására. Ez jelzi: még sok a tennivaló, hogy o múlt tanulságait, a világ értékeit ne az ember ellen, hanem az emberiség javára fordítsák, s hogy a Pentagon ne használhassa kísérleti nyűiként sem az Egyesült Államok, sem a világ más térségeinek lakosságát. Washington, 1978. február. Kovács István Odaadással, becsülettel / Napirenden a megyei tanácstagok tevékenysége A Saját háza táján nézett szét — magas mércét tartva, kritikus szemmel — legutóbbi ülésén a megyei tanács. Az ügyrendi bizottság előterjesztésében azt vizsgálta: hogyan tesznek eleget tagjai felelős megbízatásuknak, miyen színvonalon végzik területi és testületi munkájukat? A szóbeli tájékozódás, fölmérés nyomán kialakult képet nem illetheti a lakkozás vádja. A jelentés felvázolta a tanácstagok sokoldalú, nagy felelősséggel végzett munkájának területeit és eredményeit, de nem hallgatta el sem az egyéni tevékenységükben muT tatkozó fogyatékosságokat, sem a testületi élet kedvezőtlen jelenségeit. Így — egyebek között — szóvá tette, hogy a ciklus alatt meglehetősen hullámzó volt a tanácstagok megjelenése a testületi üléseken. A 20—25 százalékos távolmaradásnak ugyan — az esetek többségében — elfogadható okai voltak, de csak az elnöki intézkedés nyomán javult a helyzet. A hozzászólások — mind tartalmukat, mind számukat tekintve — általában kielégítő minősítést kaptak. Figyelemre méltó megjegyzésként hangzott el azonban, hogy nem minden tanácstag tanulmányozza át alaposan az előterjesztéseket. Igaz — és ez a dolognak a másik oldala — a szerzők esetenként egyszerűbben, közérthetőbben fogalmazhatnának. A tanácstagok közül többen vettek részt különböző vizsgálatokban, melyek során intézményeket, beruházásokat tekintettek meg. Az itt szerzett tapasztalataikat jól tudták hasznosítani testületi munkájukban. Érdekes jelenség, hogy az évek során fokozatosan csökkent a tanácstagok által előterjesztett interpellációk száma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanácstagok kevesebbet törődnek az őket megválasztó helyi tanácsok gondjai vaL Ellenkezőleg: probléma esetén nem várják meg a legközelebbi tanácsülést, hanem azonnal, személyesen vagy levélben keresik föl az illetékes szerveket A tanácstagok területi munkáját értékelve elsősorban a megválasztó tanáccsal fenntartott kapcsolatot elemezte az ügyrendi bizottság. Általában évente egyszer számolnak be a külső testületnek munkájukról, ezeket azonban vita nélkül fogadják el, így kevés útmutatást adaiak a helyi munkához. Néhány megyei tanácstag azonban a megyei tanácsülésről és a határozatokról is tájékoztatja a helyi tanácsot legközelebbi ülésén. Célszerű lenne e módszer kiszélesítése, mert így a helyi testület kellő időben értesülne a megyei tanácsülésen elhangzottakról és a határozatokról. A lakossággal fenntartott kapcsolat rendszeresnek mondható; ahogy az egyik hozzászólásban elhangzott, a megyei tanácstagok ajtaja mindig nyitva áll — nemcsak a fogadóórákon — választóik előtt. A testületi tagok háromnegyed része kettős tanácstagsággal rendelkezik. Ez meglehetősen szerteágazó, sok időt igénybe vevő feladatot ró rájuk. Néhányük megterhelése még egyéb, ugyancsak sok elfoglaltsággal járó társadalmi tisztséggel, megbízatással is tetéződik. A megyei tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen esetekben elsősorban a helyi társadalmi funkcióktól kell mentesíteni a megyei tanácstagokat, hogy fontos képviseleti megbízatásuknak maradéktalanul eleget tudjanak tenni. Megelégedéssel szólt a jelentés a megyei tanácstagok járási, városi csoportjainak tevékenységéről. Ezek a közösségek alkalmasak arra, hogy tagjai alaposan megismerjék a járás, város politikai, társadalmi, gazdasági helyzetét, és segítséget nyújtsanak a helyi tanácsoknak. Ugyanakkor a közéletiségre nevelés, a felkészülés fontos fórumaként, kereteként is szoglálnak. Különösen sck segítséget adnak a fiatal tanácstagok munkájához. Több hozzászóló is beszélt az itt kialakult termékeny légkörről, kitűnő munkatársi kapcsolatról. Végül is — a feltárt hiányosságok ellenére — a megye tanácstagjainak zöme nagy odaadással, becsülettel tesz eleget a tanácstörvényben előírt kötelezettségének, és igyekszik. segíteni a helyi tanácsokat céljaik megvalósításában. Továbbra is arra kell törekedniük, hogy az országos, a megyei és a helyi gondok, törekvések egyeztetésével képviseljék körzetüket a megyei tanácsban. Tartalmas beszámoló, őszinte vélemények! Ezt tapasztaltam a tótújfalui üzemi pártvezetőséghez tartozó kommunisták Lakócsán megrendezett összevont taggyűlésén, hallgatva Vertkovczi Lászlónak, az üzemi pártvezetőség titkárának a beszámolóját, majd a felszólalásokat. Nehéz évet hagytak maguk mögött, s az idén még nagyobb feladatok várnak rájuk, ha előbbré akarnak lépni. Ez tűnt .ki a. pártvezetéséé be- beszámolójából, amely tárgyilagosan elemezte a politikai munkát, a Dráva menti Egyetértés Tsz gazdasági eredményeit, a tervektől való lemaradás okait, a közös tanács, a tömegszervezetek tevékenységét, s meghatározta* a politikai, gazdaságpolitikai feladatokat. — Javult, tervszerűbbé vált a pártvezetőség, az alapszervezetek vezetőségének irányító munkája, tartalmasabb lett a szervezeti élet, a KISZ tevékenysége. Sajnos, nem volt megfelelő az együttműködés a Taggyűlés Lakácsán A közös cél: előbbre lépni népfronttal, s ezen változtatni kell — mondta Vertkovczi László. Nyolcán kértek szót, s a véleményekből az csendült ki: a kommunisták legfőbb célja az, hogy eredményesebbé váljon a szövetkezet munkája, s ennek érdekében 'a felszólalók megjelölték a gazdasági célok végrehajtását segítő politikai feladatokat Tolnai József, a szövetkezet elnöke azokról a gondokról szólt, melyeket a középvezetők gyakori cserélődése okoz. Kérte: támogassák az úi vezetőket, segítsék kezdeményezéseik megvalósítását. — Gyakrabban és rendszeresebben tájékoztassanak bennünket a feladatokról, célokról, mert csak ezek ismeretében tudjuk segíteni a végrehajtást — beszélt a tótújfalui kommunisták nevében Horváth János, megígérve: helytállásukra mindenkor számíthatnak. Kérte azt is, hogy a szövetkezetek vezetői személyi ügyekben tartsák mindenkor tiszteletben az alapszervezetek vezetőségének hatáskörét — Szívesen tanulnak, vesznek részt a politikai oktatásban, olvasnak politikai kiadványokat az emberek — szólalt fel Miátovics Anasztázia pedagógus, aki propagandista, s egyúttal pártcsoportvezető is Lakócsán. Ifjú Gulyás József a Dráva nemzetiségi együttes munkájához kért segítséget. Szekeres Emil a népfront és a pártszervezet együttműködéséről,, Fucskár Pál a termelőszövetkezetben dolgozó kommunisták felelősségéről beszélt. Néhány mondatot szólt csupán Kovács János, ám szavai valamennyi kommunista véleményét tükrözték: — A hatékonyabb munkáról, a minőségről és árról, hogy miként érhet el szövetkezetünk a tavalyinál jobb eredményeket, már eddig is nagyon sokat beszéltünk. Meg kell szilárdítani minden területen a fegyelmet,. s ebben mi, kommunisták mutassunk példát! Ezt kérte Király György, a Barcsi Járási Pártbizottság titkára is, amikor felszólalásában tolmácsolta a végrehajtó bizottság elismerését, ő is az új vezetőknek nyújtandó segítség, ; a beosztásukban való megerősítés fontosságát hangsúlyozta. Jónak ítélte meg a KISZ munkáját, ám figyelmeztetett a népfronttal való együttműködés javítására. Szólt az alapszervezetek vezetőségének hatásköréről Ï& Farmiért varrtah A merihában Az év második felében 418 ezer, 1979-ba n pedig egymillió farmer- nadrágot készítenek a Május 1. Ruhagyár marcali gyáregységében. Bojtor Ferenc gyárigazgató: — A Levi Strauss-cég a hónap végéig 78 varró- és néhány speciális gépet küld. Két-há- rom hét alatt — a budapesti gyárból érkező műszerészek, lakatosok és villanyszerelők segítségével — beállítjuk valamennyit, és márciusban kezdődik a taPéter Gyuláné nulás. A háromhónapos betanulási idő alatt a Szegedi Lenfonó termékét dolgozzuk fel, és az a nyolc ember irányítja a munkát, aki nemrég tért vissza a tapassztalatszerző útróL Hamarosan megkapjuk a kellékeket is, és júniusban már eredeti farmeranyaggal dolgozunk. A marcali gyárban nagy érdeklődést keltett, hogy ki utazik az Egyesült Államokba. A karbantartók vezetőjének, egy műszerésznek és két művezetőnek ki kellett mennie. Az univerzális szabászatból és a varrodai részből volt nehéz kiválogatni a sok jó szakmunkás közül azt a négyet, aki hazatérése után a többieknek átadja tudását. A tizennyolc éves Kovács Eleméjné még-most .is. belepirul az örömbe: január 21-én ő is útra kelt — Washingtonié1 250 kilométerre, Virginia állam egyik kis városában, Varsavban tanultuk a farmer varrását. Szeretettel .fogadták a marcaliakat, nagy türelemmel foglalkoztak velük. Február 12-ig nemcsak a technológia elsajátítására, hanem szép programokra is futotta idejükből. Többek között megmutatták nekik a Capitóliumot, a Fehér Házat, az ENSZ-palotát. — A legnagyobb hatást a gyárban tapasztalt munkatempó tette ránk — veszi át a szót Horváth Sándorné, a szabászat dolgozója; — Eleinte nem győztünk csodálkozni, hogyan bírják egy műszakon keresztül azt a fegyelmezett munkát. Lestük őket, de nem A jövőben még tervszerűbb és következetesebb politikai munkára lesz szükség, ha az ismeretlen célokat el akarják érni. Ez csak akkor sikerül, ha ebből minden kommunista részt vállal — mondta befej ezésüL A legtöbb sző a beszámolóban és a felszólalásokban is a termelőszövetkezet gazdasági munkáidnak az eredményesebbé tételéről hangzott el. Hiszen a Tótújfaluban, Lakócsán, Szentborbáson és Po- tonyban élő kommunisták többsége a termelőszövetkezet dolgozója. De a pedagógusoknak, a tanácsban vagy más területen tevékenykedő kommunistáknak sem közömbös, hogy a szövetkezet mivettük észre, hogy megerőltetnék magukat, sőt, könnyedén, mosolyogva dolgoztak. Az igaz, hogy egyetlen munkásnak egyetlen fölösleges mozdulatot sem kellett csinálnia, olyan volt a szervezettség. Erdélyi Imre tmk-vezető: — Nem láttunk olyan extra, ördöngős gépet, amelyik a magyar könnyűiparban ismeretlen volna, csupán jól szervezett munkát tapasztaltunk. Erdélyi Imrének akkor lesz igazán sok tennivalója, ha megérkeznek a gépek. Addig is a szakkönyveket ' tanulmányozza, és azt a nagy füzetet, melyet az Egyesült Államokban telejegyzetelt — Hogy ment a varrás? ■ kérdezem Lutor Gyuláné művezetőtől, Csoszó Zoltánná szalagmunkástöl és Péter Gyuláné befejezőtől. — Az első két napon úgy, mintha életünkben sohasem varrtunk volna. Szokatlan volt a durva, kemény anyag. Később, amikor már ráállunk a sorozatgyártásra, kézvédő krémeket, kenőcsöket fogunk kapni. Mondom, csak az első két nap volt nehéz, azután úgy belejöttünk, hogy négyen negyvennégy nadrágot varrtunk meg. A minőségi ellenőrök a mieinket félrerakták, és behívtak bennünket az irodába. Bevallom, egy kicsit izgultunk. Közösen megbeszéltük: milyen hibákat vétettünk, utána ki is javítottuk. Elégedettek voltak velünk. Június elejétől új munkával az egyéni darabbért vezetik be a marcali gyáregységben. — Ez a titka a jó minőségnek és a magas teljesítésnek — állítják az Amerikában járt munkások. — Alá odafigyel és jól akar dolgozni, annak idővel olyan biztonságot kell szereznie, hogy bírja majd a fokozottabb tempót. — Amikor hazajöttünk, azon csodálkoztunk, hogyan is lehet ilyen lassan dolgozni nálunk? Ha versenyképesek akarunk lenni, akkor ezt a kényelmességet föl kell adnunk. Egy kis szorongással várják a betanítás idejét. — Kint elvárták tőlünk, hogy ne körülbelül, hanem pontosan tudjuk a feladatunkat. Bízunk abban, hogy ezt az itthoniak is megértik, ahogy mi megértettük. A fiatal tmk-vezető mondja búcsúzóul: — Magyarországon még 'nem lyen eredményeket ér el. Előbbre lépni! Ezt tartalmazta a beszámoló, erről beszéltek a felszólalók. Ezt segíti megvalósítani a pártvezetőség által készített, az összevont taggyűlés által elfogadott féléves munkaterv is. Sz. U jártam olyan üzemben, ahol 'a nyomára bukkanhattam volna a Levi Strausséknál látott munkaszervezésnek. Mi pedig ezt akarjuk megvalósítani. Gombos Jolás Somogyi Néplap
