Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

\ Művészettörténeti korok, nagyszerű építészeti alkotá­sok elevenednek meg a Rét­helyi Általános Iskola rajz­szaktermében. Pompeji fal­festmény, egyiptomi fáraó, ös- bölényes barlangrajz, Mond rian színkombinációja díszíti az iskola folyosóit: Barna Ár­pád rajztanár munkája vala mennyi. A kéthelyi gyere­kek úgy ismerkednek az em­beriség történetével, a kép­zőművészet fejlődésével, mint­ha beutaznák földünket, meg­járva a Vezúv által elöntött várost, a Nílus-vidék pirami­sait, a franciaországi barlan­gokat. A folyosókon és a rajzszakteremben látott má­solatok, makettek nem akar­nak az eredetiség jegyében tetszelegni, de fontos szere­pük, hogy látványuk érzetet kelt Barna Árpád sokéves isko­lai munkásságának az ered­ménye, hogy Kéthelyen létre­jött a megye egyetlen olyan iskolai szemléltetőtára, amely­re csak büszkék lehetünk. — Mi indította arra, hogy belefogjon egy ilyen nagy mé­retű feladatba, aminek két nehéz része is volt Egyrészt művészi vénát igényeltek ezek a munkák, másrészt sok év fáradságába telhetett míg így elkészült minden. — Erre csak azt felelhetem, hegy szeretem a munkámat, tehát beleadok mindent, és Kéthelyen akarok maradni... —• Egy rajzórán szívesen megfigyeltem volna a tanu­lók munkáját, az óravezetést, amelyről ugyan a szaktante- ■am látványa is árulkodik: műhelymunka folyhat itt — Ügy érzem, sikerült el­érnem, hogy a tanulók más- léle órán vegyenek részt ná­lam, mint a többi foglalko­záson: s ennek a lényege va­dban a műhelymunka. Kö- :etlenebbek ezek az órák, mnden-ki elmélyedhet abban, unit csinál, a felszabadultság izükséges. A szabadsággal élhet Két különös világ. Aranyc zott színpompás az egyil majdn-em fakó csupakék a má sík. Egyfelől az aranytrónus, faragott, gazdag díszítésű ki rályi ágyak és mesebeli színei Másfelől sivár, semmit ser ígérő kékség. A hatalmas 4-e stúdiót kettéosztották. Ezt kö veteli a trükk-elektronikí amelynek segítségével a ren dező, Rajnai András legújabl filmjét forgatja, egy népmese ihletésű elektronikus televízió játékot Lőrincz L. László for gatókönyvéből. A Világfa nemrégiben mé; valóságos, eleven faként áll valahol a Duna mentén. Ere­detileg ritka japán akác. Mos a díszletek előtt sejtelmesen magányosan tekeregnek ágai Ebben a mesében ez a fa kulcs­szerepet játszik. Sámán apa (Kőmíves Sán­dor) így oktatja a fiát: — Itt állunk az Életfa, a Vi­lágfa előtt. Ez a legnagyobb ti­tok, amit Sámán apa adhal Táltosfiának. A hatalmas fa­törzs a végtelenbe terjeszke­dik ... Mellette balfelől lángol a Nap, jobbfelől szikrázik a Hold, ágain átporladnak a csillagok. Hemzsegnek rajta az .élőlények, szívják az életerőt, amely alulról felfelé árad. Hozd el, fiam, az Élet vizét, hogy tovább élhessek! A Táltosfiú a magyar nép­mesék sűrűszövésű homályá­ból lép ki a televíziós kame­rák előtt. Csodálatos világ. A Sámán, a Napsugár hercegnő, a Forráskirály, a Sötét ember, a Táltosfiú, az Emberarcú és a Banya világa. Táltosfiú az apja életéért küzdve vág neki a rejtélyes vi­lágnak, melyet a Világfa ka­nyargó ágai mint utak, keresz- tül-kasul fonnak a végtelenbe. Táltosapa így bölcselkedik: — Eleven szörnyetegeket le­törni nem nehéz, mert látha­tók, mert megfoghatók, ha meg is sebeznek, sebezhetők. Fiam, én megfoghatatlan szörnnyel viaskodom, az Idővel,. amely elszivárog, mint az Élet vize. —I Elhozom neked az Élet vi­zét — ígéri a fiú. A Táltosfiú (Juhász Jácint) színpompás, mesés leplekben áll, és szópárbajt vív láthatat­lan önmagával, barátjával. Emberfiával, akit szintén ő alakít. — Na jő, én elmegyek — mondja Táltosíiú —, de ne fe­ledd, a barátság mindennél szentebb. És még egyet. Ha egyek vagyunk is, nem va- _ gyünk azonosak. Cseréljünk j ruhát ! — Értem, mire gondolsz — mondja jó néhány perccel ké­sőbb a sebtében átöltözött Em­berfiú, de már a kép túlsó ol­dalán állva. Azután a kékbe kell belép­nie, hogy egy nehéz helyzetet fölvegyenek az elektronika se­gítségével: a ruhacserét. — Na, ezt megnézzük — hal­latszik fentről, a vezérlőből Rajnai András rendező hang­ja. A stúdió közepén felállított monitoron hamarosan látható a színes felvétel, mely az imént készült. Juhász Jácint is lát­hatja másik énjét (a felvéte­len), és lassan fölemelve ki­nyújtja a karját, hogy elér- ' hesse saját kezét. így készül a trükk. A Táltosfiú és a Világfa pompás, gazdag, színes mese­világa bizonyára érdekes szó­rakozást kínál majd a televí­zió képernyőjén. Sz. B. azonban senki sem vissza, erre ügyelek. — Az iskola épülete sokat változott, amióta megépült. Jobban megfelel azoknak a feladatoknak, amelyeket itt végeznek. Azt hiszem, sok helyen lehetne élni ezzel a lehetőséggel. — Sajnos, úgy épülnek még az új iskolák is, hogy nincs rajzterem. Nálunk egy folyo­sóból alakítottuk ki a szak- tantermet. — Hol tanult, milyen indí­tékok játszottak közre, hogy erre a pályára lépett, ezt a hivatást választotta? — Baján végeztem a taní­tóképzőben. Kiskunfélegyhá­zán születtem, de hogy még több helységet említsek, Pé­csen jártam főiskolára, kiegé­szítő szakra. — Közülük melyik iskola adott a legtöbbet? — A gimnázium Kiskunfél­egyházán. Valamikor tanító­képző volt, falai között meg is őrizte azt a szellemet. À gimnáziumi évek élmé­nyeinek nagy részük volt ab­ban, hogy erre a pályára ké­szültem, s most már ilyen ne­mes munkát végezhetek. De a családban is volt valami, ami ösztön­zést adott, hisz négy testvé­rem közül hár­man taní­tunk ... — Visszatér­ve a rajzokta­tásra, milyen gondossággal figyeli és irá­nyítja a te­hetséges ta­nulókat? Ész- revenni-e már elég korán a gyermekben rejlő tehetséget? — Korán kapunk erről in­formációt, már harmadik-ne­gyedik osztályban megfigyel­hető a gyerekek 'rajztehetsé­ge., A mostani nyolcadik osz­tályosok közül ketten készül­nek a képzőművészeti szak­középiskolába, a. hetedikben, de az ötödikben is van már ide készülő diákom. Velük a tanórán külön is foglalkozom, azonkívül szakkörbe járnak. A tanulók többsége természe­tesen nem mutat semmiféle jelet arra, hogy rajztehetsége lenne, de a vizuális nevelés akkor is fontos. Nézőnek len­ni sem könnyű, föl kell ké­szülni rá. — A falon saját festményei. Jut idő erre? — Elsőnek a pedagógus- munkát. tartom, de ha időm van, szívesen nyúlok az ecset­hez. Építettem az udvarban egy kis műhelyt, ahol kikap­csolódhatok. dolgozhatok. Sajnos, eddig még kevés időm volt rá, talán most már több lesz; amit szerettem volna megcsinálni az iskolában, a szaktantermet, azt úgy ér­zem, bevégeztem. Hét évig tartott... Nem sajnálom ezt az időt. Olaszországi diafelvételek kerülnek közben az asztalra. Barna Árpád valamennyit fel tudja használni az iskolai ok­tatásban. — Kétszer is voltunk Olasz­országban, legutóbb egészen Szicíliáig eljutottunk. Ez a mi örömünk; erre készülünk há­rom évig... Nem akarok autót, nagy házat, nyaralót, inkább utazom. Amit látok, az az enyém is egy kicsit... És már eddig is sokat láttam. Horânÿi Barna Katinyín irodalmi emlékei Dosztojevszkij tveri hónapjai Az író azokban az években. így kezdődött... A. P. Miljukov pedagógus, kritikus írta visszaemlékezé­sében: »Nem sokkal a kör feloszlatása előtt egyik bará­tunk Moszkvába utazott, és másolatban magával hozta on­nét Belinszkij Gogolhoz inté­zett híres levelét, amelynek megírására ez utóbbinak Le­velezés barátaimmal című mű­ve szolgáltatta az alkalmat. F. M. Dosztojevszkij egyik össze­jövetelünkön felolvasta Be- linszkdj levelét...« Itt kezdődik egy olyan ok- okozati összefüggés, mely Dosztojevszkij életében a meg­próbáltatások éveit hozta. A Petrasevszkij-kör tagjait el­fogták, egyeseket látványosan kivégeztek. A kivégzendők listáján ott volt a neves író is, de az utolsó pillanatban — kegyetlen játék betetőzéseként — más ítéletet olvastak fel. S ez Szibériát jelentette. Omszk- ban raboskodott. Pjotr Kuz- mics Martyjanov költő, hu­morista így festi meg ezt a várost: »Omszk városa akko­riban Nyugat-Szibéria kato­nai és közigazgatási sz.’’-helye volt; a régi erőd az Irtis fo­lyó hajlatában emelkedett, az Ómi folyócska torkolatánál; az erődöt három oldalról kü­lönböző peremvárosok vették körül... Az erőd maga elég nagy, néhány gyeszjatyina te­rületű téglalapot alkotott, me­lyet földsánc és vizesárok vett körül...-« 1850-től 1851-ig kényszermunkát végzett itt Dosztojevszkij. Az ítélet értel­mében ötévnyi katonáskodás Új könyvek Hasznos információkat kö­zöl a Kossuth Kiadó nép­szerű »Mit kell tudni?« soro­zatának új kötete, az 1978. évi népgazdasági tervről. A könyv foglalkozik népgazdaságunk tavalyi fejlődésével, ismerte­ti az idei terv fő vonásait, a gazdasági hatékonyság növe­léséhez szükséges tennivaló­kat. Külön fejezetben talál­hatók az egyes közgazdasági szabályozók módosításáról szóló magyarázatok. A Gondolat Könyvkiadó új­donságai közül említsük meg a népszerű Gyorsuló idő-soro­zat új köteteit. Litván György Magyar gondolat — szabad gondolat című könyve a na­cionalizmus és progresszió élet-halálharcát mutatja be a századeleji Magyarországon. Azt az ismert, szomorú jelen­séget, hogy a teljesen kiürült, meddővé vált uralkodó ideoló­giának Ady költészetére, Mó­ricz prózájára, Bartók zenéjé­re, a Nyolcak festészetére, s természetesen a magyar szo­ciológusok és a szocialisták egész tevékenységére egyetlen sztereotip válasza volt: a ma­gyartalanság, a nemzetellenes- ség, a hazaárulás vádja. Geor­gina Masson az Impéria im­périuma . című kiskönyve a reneszánsz kori Itália leghí­resebb kurtizánjait mutatja be, fölelevenítve korukat, an­nak színes, mindennapi életét is. Megjelentette a kiadó az új Csillagászati évkönyvet, s a Góndolat-zsebkönyvek soro­zatában Farkas Tamás A hol­nap autója, valamint Héder- vári Péter A Föld különös je­lenségei című kötetét is. A Szépirodalmi Könyvkiadó dicséretes vállalkozásba kez­dett, amikor elindította Ba­bits Mihály műveinek kiadá­sát. Az első kötet — a költő összegyűjtött verseivel — most jelent meg, s ami Babits min­den hívének, de egyáltalán a szép vers kedvelőinek . eleve örömet szerezhet: Babits Mi- háiytól ennyi vers egy kötet­ben még soha nem jelent meg. A gazdag anyag összegyűjté­sét, sajtó alá rendezését Belia György végezte, s ő látta el a könyvet utószóval, valamint jegyzetekkel is. Második ki­adásban -jelent meg -Gáti Ist­ván — az első megjelenéskor napok alatt elkapkodott — re­génye, A ménesgazda. Törté­nete az ország déli határán, a valahol Mohács alatt fekvő, képzeletbeli Mohor községben, illetve annak közelében ját­szódik, távol az emberi tele­pülésektől, egy méntelepen. A regény izgalmasan és meggyő­zően mutatja be főhősének, Busó Jánosnak az erejét, ké­pességét meghaladó feladatok­kal való küzdelmét, a törté­nelem szorításába került em­ber magatartását. Megjelentet­te a kiadó Domokos Mátyás esszéinek, kritikáinak kötetét is Ugyanarról másképpen cím­mel. A Corvina Kjadó A művé­szet kiskönyvvtára sorozatá­ban megjelent Keserű Katalin kis kötete Körösfői-Kriesch Aladár festő- és iparművész­ről és HarSányi Zoltáné Bour- deüe művészetéről következett Szemipaiatyinszk ban. Ez 1859 márciusában ér véget, az író akkor már had' nagyi rangban szolgált. it-éiervárra, az irodalmi élet­be azonban még nem térhetet vissza. Közbülső megoldáskén július másodikán T verbe, i mai Kalinyinba utazott: a vá­ros nagyjából Moszkva és Szentpétervár félútján fek­szik. Erről az időszakról alij vall az irodalomtörténet, be dig Dosztojevszkij életénei eléggé meghatározó szakaszí lehetett ez a fél év. Az úgynevezett szibériai kis­regények egyikét, a jelentős Sztyepancsikovo falu és lakót címűt itt simítgatta, itt dolgo­zott rajta. Vannak források, melyek terméketlennek ítélik a tveri hónapokat. A dátumok és a művek azonban másról beszélnek ... Kétségtelen, hogy Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij nem szerette ezt a kis keres­kedővárost. Álmosnak, unal­masnak tarthatta. Rangosabb, s kevésbé módos házaiban nem talált igazi otthont. De ne feledjük: a folytonos várako­zásban élő ember pszichikai állapotát élte. Várta, mikor térhet meg Szentpétervárra. A Sztyepancsikovo falu és lakói című kisregényen kívül Tverben készítette el a Fel­jegyzések a holtak házából című, szibériai éveit megörö­kítő dokumentumregényánek első vázlatát is. A Megalázot- tak és megszomorltotiak cí­mű kisregény szintén itt ío- gamzott meg benne. Nem volt terméketlen, meddő időszak ez. S főként akkor nem, ha tud­juk: Dosztojevszkij majdani, 1872-ben befejezett nagyregé­nye, az Ördögök helyszínei­ben, egyes figuráiban a kora­beli Tvert idézi. A már emlí­tett Miljukov így emlékszik az író életének erre a szakaszá­ra: »Miután Dosztojevszkij kegyelmet kapott, eleinte nem volt szabad visszatérnie a fő­városba, ezért Tverben tele­pedett le, hogy közelebb le­gyen rokonaihoz, kiknek egy része Szeri tpétervá rótt, más része Moszkvában lakott. Mi­hail Mihajlovics levelet ka­pott tőle és nyomban leuta­zott. hogy viszontláthassa öcs- csát. Fjodor Mihajlovics csa­ládos emberként érkezett v.isz- sza Szibériából, egy cizvegy- asszonyt vett feleségül .. Tverben Dosztojevszkij mind­össze néhány hónapot töltött. Folytatni akarta száműzetése folytán félbeszakadt irodalmi tevékenj’ségét és sokat olva­sott. Folyóiratokat, könyveket küldtünk neki. Kérésére, más egyebek közt, elküldtem neki a zsoltároskönyvet, óegyházi szláv nyelven, a Koránt Kazi- mirszkij francia fordításában és Voltaire regényeit eredeti­ben.« Hogy milyen lelkiállapotban élt Dosztojevszkij Tverben, arra jellemzők levelei, melye­ket a Volga-parti, akkor még kisvárosból küldözgetett ro­konainak, ismerőseinek. Ok­tóber másodikán ezt írta báty­jának, akinek akkoriban do­hánygyára volt: »...Még egy­szer írok és könyörögve kér­lek: az istenért, menj el Nyekraszovhoz te magad, ipar­kodj otthont találni, és intézd el vele az ügyemet. Pénzre van szükségem, éspedig a tel­jes összegre, amelyre számí­tottam, vagyis 500 ezüstrubel­re.« Kérvényt intézett II. Sándor cárhoz. Dátum: 1859. október 10. »Császári Felséged 1358- ban kegyeskedett visszaado­mányozni törzsökös nemesi jogaimat. Ugyanebben az év­ben, epilepsziás megbetegedé­sem miatt, amely már a kény­szermunka első évében jelent­kezett, beadtam lőszereién ké­relmemet, majd a leszerelési engedélyt megkapván. Tver várost választottam lakühelve­mül. és oda költöztem... Ke- gveskedjen engedélyezni, hogy Pétervárra költözhessek, hogy a fővárosi orvosok gyógykeze­lését igénybe vehessem.« 1359. december második fe­lében Dosztojevszkij vissza­térhetett Tverből Szentpéter­várra. ti. h. Somogyi Néplap A Világfa és a Táltosfiú Beszélgetés a rajzszakteremben Makeftviláa Kéthelyen Mit kell tudni? Könyv alakban a terv d közvéleménv-kutatás humora A közelmúltban zajlott le a közvé­lemény-kutatás. Ki­váló lapunk nem­csak a dicséretet, hanem a számtalan bírálatot is elfo­gadja, sőt a legjob­bakat most közre is adjuk. Egyik kedves ol­vasónk dicsérő so­rai: »Minden na­gyon szép, minden nagyon jó, minden­nel nagyon meg va­gyok elégedve. Fe­renc József.« Az első bírálat: »Írjanak színes úti­beszámolót a végze­tesen szép Szaraje­vóról! Ferenc Fer­dinand.'« Majd sorban a többi: »Arról írja­nak, hogy vannak-e még önöknél ku- ruezok! Rákóczi.« A hipochonder: »Több tudományos, orvosi cikket ké­rünk. Például a szembajok gyógyí­tásáról. Vak Boty- tyán.« »Több színes ri­portot kérünk a molnárok életéről, a hazai malomkő­gyártásról, ha le­het, ne csak feke­tén! Kinizsi Pál.*1 »Mostanában ke­veset foglalkoznak a török kérdéssel. Dugonics Titusz.« »■Szeretném lap­jukból megtudni, mi a hosszú élet titka. Matuzsálem.« Egy felajánlás: »örülnék, ha ezen­túl én főzhetném a kávéjukat. Garan­táltan méregerős. Lucretia Borgia.« A rosszmájú: »Nem a sárga irigység beszél be­lőlünk, de kissé ferde szemmel néz­zük az önök lapját. A négyek bandája.-« »Ha valamivel korábban olvasom a Somogyi Néplap­ban megjelent tár­cákat, sokkal előbb kirohanok. Zrínyi Miklós.« »A lapjukban megjelent írásokból arra következtetek — bár néha eláz­tatnak ezt. azt —, hogy önöknél telje­sen megszűnt a fú­rás. Búvár Kund.« »Közöljenek több myosmccel!« Já­nos vitéz. »A So­mogyi Néplap leg­féltettebb k.ncsem. Jól elzártam, ne­hogy valaki hozzá­férjen«. »Keveset olva­sok a testi fogyaté­kosok lelki bajai­ról. A Notre Da- me-i toronyőr.« Persze voltak szélsőséges véle­mények, teljesít­hetetlen kérések is. Például: »Folyta­tásos regény he­lyett közöljék a magányos hölgyek Hmét, folytatások­ban! A bostoni foj­togató.« »Több vértől csö­pögő bűnügyi tu- lósítást! Dracula.« Egyszóval ebből is látszik, hogy kis apunk nemcsak megyénkben, ha- j nem szerte a vilá- ' ion kedvelt. Sőt. dónként még azok s elolvassák, akik írják. En titokban kitöltöttem egy kérdőívet is, és kértem, mint olva­só: »Sókol heve­sebb sújtólibát!« D. T,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents