Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

üwőnö e^onru • Marika néni, meséljen! Kérő szemű apróságok ve­szik körül Varga Mária óvó­nőt, s ő nem sokáig tud el­lenállni. Képes mesekönyv ke­rül elő, s miközben Marika néni szavai nyomán életre kel­nek az ‘ abban szereplők, a könyv sorra jár a kicsinyek kezében, örvendezve kiálta­nak fel, amikor ráismernek a mese hallatán a rajzokra, ké­pekre. Vége a mesének s« az óvó néni így szól: — Most pedig ebédelünk, azután alvás, pihenés követ­kezik ... Engedelmesen indulnak előbb kezet mosni, majd he­lyet foglalnak a kis asztalok­nál, s a jó étvággyal elfo­gyasztott ebéd után hamarosan álomra szenderülnek. Elcsen­desedik Marcaliban a park melletti, Il-es számú óvoda. — Nagyon szeretem a gye­rekeket, azért választottam ezt az élethivatást. Tudja, az én sorsom úgy alakult, hogy na­gyon fiatalon állami gondo­zásba kerültem. Mások, ide­genek szeretetére kényszerül­tem a húgommal együtt. El­vesztettük szüleinket, nevelő- otthonokban töltöttük gyer­mekéveinket, ott jártunk is­kolába. Voltunk Kaposváron, a • M A.V-interná tusban — az édesapám vasutas volt —, az­után K oszegen i majd a buda­pesti Kaffka Margit Nevelő- otthonban, s végül Foton, a gyermekvárosban. A húgom tanítónő lett, én pedig óvónő vagyok. Ezt annak a törődés­nek köszönhetjük, amelyben mindketten részesültünk So­ha nem felejtem el a Foton töltött éveket. Ez az életút formálta, erő­sítette benne a közösséghez való vonzalmát. Sportolni kez­dett, s ma is versenyszerűen kézilabdázik, asztalitenisze­zik. Amikor Oroszlányban dolgozott, őt kértéli fel az út- törő-munkásőrszázad vezeté­sére. Készségesen vállalta ezt a megbízatást. — Felejthetetlen emlékeket őrzök .. Részt vettünk gya­korlatokon, megismertük a munkásőrök fegyvereit. Ren­deztünk vetélkedőket, harci tárákat, számháborút. Jártunk versenyeken Farkashegyen és Szőlősgyörökön. Látta volna azt a lelkesedést, ahogyan a gyerekek ismerkedtek a mun­kásőrök tevékenységével ! Igen, a közösségi életre való nevelést ebben a korban kell kezdeni... Hetedik éve kommunista. Két esztendeje azt a párt­megbízatást kapta — akkor már Balatonbogláron, a Fővá­rosi Nevelőotthonban dolgo­zott —, hogy legyen munkás­őr. A marcali Kovács József - egység ellátó szakaszában te­vékenykedik. ök gondoskod­nak a megfelelő élelmezésről Síkosság j elző A síkosságból eredő bal­esetveszély kiküszöbölésére a jegesedést előrejelző készülé­ket fejlesztettek ki, és egye­lőre kísérletképpen föl is sze­relték a Brenner-autópályán. A készülék a jegesedést előidéző körülményeket ész­leli. Mi kell a jegesedéshez? Nedvesség, amely megfagy, és alacsony hőmérséklet, amely fagyaszt. A nedvessé­get nem szükséges észlelni. A levegőben mindig van annyi belőle, amennyi egy vékony jégréteg keletkezéséhez szük­séges. A hőmérséklet a döntő tényező, mégpedig elsősorban a levegő és az útpálya hő­mérsékletének a különbsége. A melegebb levegő több ned­vességet tud tárolni, és ez a nedvesség annál nagyobb mér­tékben csapódik le az útpá­lyára, minél nagyobb az em­lített hőmérsékletkülönbség. Ahhoz, hogy jég keletkezzék, az útpálya hőmérsékletének a fagypont alatt kell lennie. A jól átfagyott talaj ugyanis hosszabb ideig fagypont alatt tarthatja az útpályát, tehát tartós lesz a jegesedés, ha viszont csak a burkolat hűlt le a fagypont alá, egy meleg légáramlat hamar fölmelegít­heti, ilyenkor tehát komoly jegesedéstől nem kell tartani. Az előrejelző készülék ezek­nek megfelelően három ada­tot mér, a levegő hőmérsék­letét, az útpálya hőmérsékle­tét és a talaj villamos vezető- képességét, az utóbbi ugyan­is jelzi a talaj hőmérsékletét: a talai megfagvásakor nagy­mértékben csökken. A me­teorológusok könnyen ki tud­ják számítani, hogy e három adat milyen kölcsönös viszo­nya esetén lehet jegesedésre számítani. Ha a készülék ilyen adatokat észlel, jelzést ad az útmentési irodának, ahol azonnal intézkednek szó­rókocsik kiküldéséről. Az előrejelző készülék mű­ködésének az ellenőrzése és tapasztalatok szerzése céljá­ból az úton még másik készü­lék is működik. Ez a jegese- dés bekövetkezését észleli. Az előbbi mérőműszereken kívül egy szeléncellából álló elekt­romos »szemmel« van fölsze­relve, és egy távolabb elhe­lyezett fényforrás tartozik hozzá. Ha az utat jég borítja, akkor róla — mint tükörről — visszaverődik a fényforrás fénye, és rávetődik a »szemé­re. A szelén a fény hatására változtatja villamos ellenállá­sát, és így észlelhető a jege­sedés. Megállapítható, hogy helyes volt-e az előrejelzés, s hogy felszórta-e már a ve­szélyes szakaszt a szórókocsi. a gyakorlatok alkalmával. A sátorverést is elsajátította, mert a reggelit, az ebédet rossz időben sátorban osztják ki. Parancsnokai nemrégen egy újabb feladattal bízták meg: mielőbb szervezzen meg Mar­caliban, az úttörők kozott egy munkásőrrajt, kezdjék el a foglalkozásokat, — Szívesen csinálom. Az a tervem, hogy a negyedikbe, az ötödikbe és a hatodik osztály­ba járó fiúkat, lányokat vo­nom be a KISZ segítségével ebbe a közösségi munkába. Remélem, a játékos foglalko­zások kedvet adnak másoknak is, s az úttörő-munkásőrraj után hamarosan megalakíthat­juk a szakaszt, majd peaig a századot. Élményein kívül néhány kedves emléket is őriz Varga Mária óvónő. Egy dicsérő ok­levelet, amelyet még Orosz­lányban kapott az ifjúság eredményes neveléséért, az úttörő-munkásőrszázad irányí­tásáért A legkedvesebb azon­ban számára a Fóti Gyermek- város emlékérme. Érthető, hogy ma is a gyermekváros­hoz tartozónak vallja magát, elszakíthatatlan kötelék fűzi az ottani közösséghez, amely­nek oly sokat köszönhet. Bú­csúzóul ezt mondja: — Rendszeresen levelezek a város vezetőivel, s a húgom­mal együtt gyakran elme­gyünk oda. Bármikor kértem segítséget a gyermekváros ve­zetőitől, ivandig mellettem áll­tak... S zalai László Hiú asszonyok, „letagadott" évek IGAZOLVANYCSERE Amikor a gyermek 14 éves lesz, megkapja a személyi igazolványát. Azután néhány év múlva eljön az az idő, amikor ki kell cseréltetnie. A járási rendőrkapitányságokon cserélik, illetve állítják ki az új igazolványokat. Az illető vesz egy nyomtatványt, kitöl­ti, és máris szembetalálja ma­gát az első problémával. A nyomtatványt ugyanis alá kellene Íratnia a lakónyilván­tartóval, de vajon ki ' ő, és hol található? Oláh Imre, a Kaposvári Járási Városi Rend­őrkapitányság igazgatási osz­tályvezetője mondja: — Az új bérházakbam a házmesterek vezetik a lakó­nyilvántartó könyvet. Másutt azonban általában nincs ilyen. Régebben a város körzetekre volt osztva, minden körzet­ben valaki társadalmi mun­kában vezette a könyvet. Ké­sőbb azonban ezek az embe­rek belefáradtak a sok admi­nisztrációba, a könyveket le­adták, és ezzel megszűnt a nyilvántartás. A nyomtatvá­nyok, amelyekre a személyi igazolvány cseréjéhez van szükség, tíz éve készültek, s azóta változatlanok. A ko­rábbi rendelet is érvényes, mely szerint a lakónyilván­tartó aláírása szükség«, csak éppen ez lehetetlen: így egy­szerűen tudomásul vesszük, hogy nincs. A nyomtatvány tehát »el­öregedett«, a személyi igazol­ványt cserélők pedig mit te­hetnek? Tudomásul veszik, ök kevésbé »merevek«. Aki­nek lejárt a személyi igazol­ványa, és nem cserélteti ki időben, azt meg kellene bün­tetni. De mit jelent az, hogy »időben«? — Általában abban az év­ben kell kicseréltetni, amikor lejárt. Azért nem szólunk, ha valakinek az igazolványa feb­ruárig érvényes, és csak júli­usban cserélteti. Taíákozunk olyannal is, aki 3—4 évig jár érvénytelen igazolvánnyal. Ilyen esetekben már szabály­sértési eljárás indul. Évente mintegy 7S00 iga­zolványt cserélnek ki a ka­posvári járásban. Pontosab­ban: ennyit állítanak ki, hi­szen ebből az idén például 1600 az új igazolvány, annyi iskolás kapja meg a jövő hó­Mindig az úton Kiss János olyan egyszerű, mint a neve. 1958 március el­seje óta útőr. Idestova núsz esztendeje öröme, bánata az út. Most egy kicsit dirmeg- dörmög, hiszen a változékony időjárás árt az útnak: nem a hó ellen van szava, hanem »a csalárdság, a fagyás, az ol­vadás gyötri a köveket«. Báró Rubido Zichy Iván birtokán tüskeböködéssel ke­reste az első húsz fillért. — Amikor kijártam a hat osztályt, s amikor naggyá let • tem, egy nap már nyolcvan fillért kerestem a napszámos munkával. Tizenöt éves ko­romban háromnegyed konven­cióval, majd a rájövő eszten­dőben egész konvencióval ko­csis voltam. A felszabadulás után az apám kapott kilenc hold földet. Egy család jussa hat hold volt, de mi hárman voltunk férfitestvérek. Az apám még bírta a munkát. Az utánam való testvéremmel eljártunk csépelni, fát vágni az erdőbe, hiszen hiába volt földünk, ha nem volt gazdasá­gi fölszerelés. Tizenkilenc évesen megnősültem. Megint csak a munkából jutott a leg­több. Házat kellett szerezni. Most már könnyebb. Házunk is van, a fiam naggyá lett, az unokánknak örülünk. Az Űffenntartó Vállalathoz lépett be,' s a vállalat egy Viá«-^ipal később átalakult a KPM Közúti Igazgatóságává. »Lg. ánileg« dolgozlak akkori­ban az útőrök, ki-ki három­négy kilométeres szakaszért felelt. í\ somogyszili Kiss Já­nosnak kilenc kilométer ju­tott, hiszen Tolna határában touo úi.ór nem voit, s gazdát­lan mégsem maradhat az út... — Gyalogosan bandukol­tunk, taiies Ráztunk, lapátol­tunk. Lófogat segített. Sok baj volt a maka-umutaks. u, de a régi szolgálatnak is akadt szépsége. Le lehetett togni egy-két. szóra a gyalogosokat, a lovaskocsisokat. Afféle hír- gyűjtők voltunk, üzleti kap­csolatok kialakítói. Beszélge­tés közben megtudtuk, s to­vábbadtuk, ennek van mor­zsolt kukoricája, az a gyümöl­cséből adna el.... 1962-ben alakultak az első három-négy tagú brigádok, s akkor kezdődött a kisgépesí- tés. Az egymás mellé osz.ou emberek pv'-v \míg egyedül dolgoztak, ha leálltak egy iciuL a, úgy hoz­ták be, ahogy akarták. — Spiclit láttunk a másik­ban, aki följelenthet, ha leál- lunk. Aztán meg nevetséges­nek tartottuk, hogy felüljünk azokra a fürge kis traktorok­ra. Nem akartuk elhinni, hogy a lapáton kívül mással is .le­het dolgozni. Menet közben oldódtak föl, tanulták meg az új technoló­giát, és hozzászoktak a na­gyobb gépekhez, a nagyobb közösséghez. 1972-ben megala­kultak a nagy brigádok, me­lyeknél a két és fél tonnás gépek már nem keltenek fel­tűnést. 1 napban az okmány t. Most elő­ször veszik majd kézbe, és jó lenne valamilyen módon ünnepélyessé tenni ezt az ese­ményt. Ezt az ifjúságpolitikai határozat is előírja. Valójában csak a rendőrségtől és az is­koláktól függ, hogy milyen esemény lesz. A tömegszerve­zetek, amelyeknek feladatuk lenne, hogy megfelelő »kör­nyezetben« kapják meg a gyerekek az igazolványt, s városokban még úgy-ahogy intézik a dolgot, a községek­ben viszont senki nem törő­dik vele. Sem a KlSZ-szerve- zetek, sem az úttörőcsapa tok, sem a népfrontbizottságok. A legfőbb gond azért nem ez. Az a 80—100 ember, aki személyi igazolvány-ügyben naponta megfordul a járási kapitányságon, nem mind cse­rét kér. — Sokan az elvesztett iga­zolvány helyett kérnek újat. Aki egyszer elveszti az iga­zolványát, annak még nem teszünk szemrehányást. Volt azonban olyan is, aki éven­te hármat-négyet is elvesz­tett. Sőt, amikor megkapta az eltűnt helyett az egy hónapig érvényes ideiglenesét. pár nap múlva azt is elhagyta. Előfordul, hogy rongált iga­zolványt kell cserélni, mert a gyerek otthon rajzfüzetnek véli. Volt rá eset. hogy egy férfi a munkászubbonya zse­bében hagyta az igazolványát, a felesége pedig a zubbonnyal együtt kimosta. A szándékos rongálás szerencsére ritka eset, ám példa erre is akad. Rendőri felügyelet alatt álló férfi egy­szerűen kitépte a »nyomasz­tó« oldalt az igazolványból, gondolván; így megszűnik a REF. Mások meg beleírnak. Nőknél előfordul, hogy hiúak az életkorúikra, és megfiata­lítják magukat. Meghamisít­ják a születési évet. Máskor meg valaki élettársa gyerme­két fogadta magáénak, és ezt a saját kezével beírta a sze­mélyi igazolványába. ■— Az igazolványcseréknél a gyorsaságra törekszünk. Ha minden rendben van, tíz perc alatt kiállítjuk az újat. Ám nem megy mindig ilyen si­mán. Előfordult, hogy egy há­zaspár — a férj vasúti mér­nök — munka közben bejár­va Európát, hazatért. A fele­ség külföldi, hozta a szüksé­ges Okmányokat. Házasságuk ’ alatt három gyermekük szü­letett, mindhárom másutt. Az erről szóló okmányaik azon­ban nincsenek meg. Három éve húzódik az ügy. Egy fiatalember személyi igazolványt kért. Kiderült, sehol nem anyakönyvezték. Még ennél is nagyobb gondot okozott, hogy az édesanyját sem. Egy vonaton, két állo­más között született. Hosszú időbe telt, míg ennek az eseménynek a nyomára buk­kantak egy plébánián. Máskor csak abból lehet következtet­ni arra, mikor született a személyi igazolványt kérő, hogy úgy emlékszik: »Apám mindig azt mondta a testvé­remre, ő a fiatalabb.« Elég csekély kis nyom, de ha is­merik a testvért, van honnan indulni. Amíg a végére jár­nak, évek is eltelhetnek. Szerencsére ezek az úgyne­vezett extraesetek. A legtöbb­ször nem kell ilyen akadályo­kat elhárítani, gyors és pon­tos lehet az ügyintézés. A rendelet értelmében minden­ki az állandó lakhelye szerin­ti járási kapitányságon cserél­heti ki az igazolványát. A gyakorlat azonban az, hogy aki például Kaposváron dol­gozik, ám az állandó lakhe­lye Budapest vagy Győr, azaz valamelyik távolabbi telepü­lés, annak természetesen itt is kicserélik. Csupán egy 10 forintos okmánybélyeg kell hozzá, a hibátlanul kitöltött adatlap és a régi igazolvány. — Az elveszített igazolva-, nyok nagy része megkerül. Sokan, ha ilyet találnak, be­dobják valamelyik postalá­dába. A helyes eljárás az len­ne, ha behoznák a rendőrség­re, ám ha a levélgyűjtőbe dobják, akkor is eljut hoz­zánk. Néha még ellopott iga­zolvány is visszajön így. A tolvaj kiveszi beelőle a pénzt, az igazolványt meg »feladja«. Az igOZi »csereszezon« most van. Nyáron jóval keve­sebben jönnek ilyen ügyben a rendőrségre, így azután no­vembertől márciusig több a munka. Lejárt személyi iga­zolvánnyal nem lenne szabad jámi-kelni. Az ilyen okmány­ba sem a lakcím-, sem a munkahelyváltozás, még a gyermek születése sem je­gyezhető be. Arról nem szól­va, hogy a lejárt igazolvány tulajdonosa rendőrségi razzia esetén könnyen bajba kerül­het Dán Tibor Virágillattal funkciózavarok ellen — Vannak a brigádunkban idősebbek is. Mindig beszé­lünk a régi munkáról. Arai­kor fizetéskiegészitésként le­kaszálhattuk az út mentén a füvet, jó volt otthon a jószág­nak. Most már jó a fizetésünk, nincs szükség a fűre. Novembertől márciusig, a hóügyelet idején éberek az út­őrök. —- Mielőtt lefekszem, meg­nézem az eget. Éjjel'óránként kinézek, hogy esik-e a hó. Télen ők tájékoztatják a központot az utak állanot W>1 j Ha a faluból valaki utazásra szánja el maga:, euo.j . pog Kiss Jánoshoz, s megKér- dezi, merre lehet mennj, sza- bad-e az út? A pontos hely­zetjelentés előtt végig kellene járni az egész kiszabott sza­kaszt. Csakhogy »akinek eny- nyi évig fagyott a kupájában a hó, annak már nem kell legyalogolni a négy-öt kilo­métert, hiszen ismeri a hó, a szél helyi szokásait, és be­hunyt szemmel fogadást köt­het arra, hogy melyik bevá­gásban mekkora a hó«. Kiss Jánosnak van egy fia. így beszél róla: — Nem betyárnak nevel­tem. Azt meséltem neki, hogy aki szeret' dolgozni és tud is, az mindent elérhet. Megkér­deztem, nem volna-e kedve ott folytatni, ahol én abbaha­gyom. A gépeket szereti, sze­relő lett, de nálunk, a kőrút­nál. Gombos Jolán A virágillat hatékony ellen­szere számos betegségnek, köztük a tüdőasztmának és a központi idegrendszer funk­ciózavarainak, állapították meg Közép-Ázsíában tadzsik tudósok. Ezt követően a fad- zsik SZSZK fővárosában, Du- sabeban létrehozták a phyto­therápiai klinikát, amely in­kább növényházra hasonlít, mint kórházra. A virágillat­tal, amely a növények szá­mára elsősorban biológiai vé­delmet nyújt, gyógyító hatást kívánnak gyakorolni a beteg­ségekre. ! A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára 8. osztályos lányok jelentkezését várja 2 éves fonó szakmunkásképzésre Elméleti képzés 3 alkalommal az E>12. sz. Ipari Szakmun­) kásképző Intézetben, gyakorlati oktatás szintén heti 3 alkalommal a gyárban. Tanulmányi ösztöndíjon kívül társadalmi ösztöndíjat, ingyenes elhelyezést, napi háromszori étkezést és helyi- járatbérletet biztosítunk a tanulóknak. (17309)

Next

/
Thumbnails
Contents