Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-15 / 39. szám

Magyar-jamaikai egyezményt írtak alá (Folytatás ax 2. oldalról) A Magyar Népköztársaság kormánya és Jamaika kor­mánya közötti kereskedelmi megállapodást, valamint mű­szaki-tudományos együttmű­ködési megállapodást Udvardi Sándor külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Derrick Heaven írta alá. Az aláírásnál jelen volt Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, Simon Pál, Várkonyi Péter államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke, Házi Ven­cel, valamint Nagy Lajos, ha­zánk jamaikai nagykövete. Ott volt Michael Manley, Ja­maika miniszterelnöke. Gor­don Wells miniszterhelyettes, a miniszterelnöki hivatal ve­zetője és Benjamin Clare, Ja­maika Budapestre is akkre­ditált nagykövete. Dzsallud Moszkvában A szovjet kormány meghívá­sára kedden — többnapos hi­vatalos látogatásra — Moszk­vába érkezett Abdusszilam Dzsallud, a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Állam Általános Népi Kongresszusa legfelsőbb titkárságának tagja. Szomália és Etiópia háborúja Előretörés két fronton Egykori Bundes wehr-katonák at toboroznak Hamburgban Az etiópjai fegyveres erők és a népi milícia egységei to­vább nyomulnak előre. A ke­leti frontszakaszon az ellen- támadásban résztvevő alaku­latok következő harcászati célpontja a szeptember óta Szomáliái kézben levő Jijiga. Az északi—északkeleti front­vonalon az Addisz Abebát és Dzsibutit összekötő vasútvonal mentén törnek előre, Adigal városa felé. Az »Afrika szarva« térségé­ben kialakult konfliktus — ír­ja Jevgenyij Babenko, a TASZSZ szemleírója — leg­újabb fejleményeként Moga­dishu bejelentette, hogy álta­lános mozgósítást és rendkí­vüli állapotot vezet be Szo­máliában. Ez az intézkedés nyilvánvalóan arról tanúsko­dik, hogy Szomália vezető kö­rei el akarják mélyíteni a konfliktust, újabb akadályo­kat akarnak gördíteni az Etiópia és Szomália közötti konfliktus politikai rendezésé­nek útjába. A konfliktus, a Szomáliái agresszió csak az imperialista államok és a reakciós arab rezsimek titkos összeesküvése eredményeként robbanhatott ki. A NATO-tagországok Végső búcsú Nemeslalii Tivadartól Kedden a Mező Imre úti te­metőben mély részvéttel vet­tek végső búcsút Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari mi­nisztertől, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjától. Ra­vatalánál, a munkásmozgal­mi panteonban párt-, állami és szakszervezeti vezetők álltak dí.zőrséget. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, az ország­gyűlés és a Minisztertanács nevében Havasi Ferenc mi­niszterelnök-helvettes búcsú­zott az elhunyttól. Munkatár­sai, a kohó- és gépipari vál­lalatok dolgozói gyászát Cácsi Miklós államtitkár tolmácsol­ta. Számos ország Budapestre akkreditált diplomáciai képvi­seletének vezetője fejezte ki részvétét Nemeslaki Tivadar elhunyta alkalmából a ma­gyar kormánynak és az el- nunyt családjának. (MTI) Szál jut —6 Újabb szakmában szereztek „képesítést Újabb szakmában szerez­tek »képesítést« kedden a Szaljut—6 személyzetének tag­jai: Romanyenko és Grecsko ezúttal villanyszerelőként ténykedett a rövidesen sorra kerülő technológiai kísérletek előkészítése során. Az ehhez' szükséges különleges fölszere­lést is a Progressz teherszál­lító űrhajó juttatta el hozzá­juk. A munka több részből áll. Előbb föl kellett szerelni egy villamos melegítőkamrát az űrállomás légzsilipjében, majd föl kell. szerelniük az űrállo­máson a kísérlet elvégzéséhez szükséges műszeres irányító- pultot. Elvégezték a vezetékek ösz- szekapcsolását, és ellenőrizték a berendezés működését is. Az előzetes vizsga jól sikerült, a különböző kísérleteket majd a földi irányító központ paran­csa alapján kezdik meg. Romanyenko és Grecsko változatlanul kitűnően van. A legutóbbi orvosi ellenőrzések mindkettőjük érverését, vér nyomását és szívműködését változatlannak találta a ko­rábbihoz képest, vagyis szer­vezetük teljesen alkalmazko­dott a tartós űrutazás körül­ményeihez, a káros hatásokat pedig rendszeres sportolással, gyakorlatokkal és a különle­ges öltözék használatával ki­küszöbölték. nagy mennyiségű fegyvert és katonai fölszerelést szállítot­tak Szomáliába, ezen túlme­nően Sziad Barre Szomáliái elnök külföldi zsoldosokat akar bevonni az Etiópia el­leni háborúba. A Newsweek című amerikai hetilap szerint a Szomáliái hadseregbe nem »egyszerű« fejvadászokat akarnak toborozni, hanem azok közül is a »legkipróbál- tabbakat«. Mindezek az elgon­dolások éles ellentétben áll­nak az Afrikai Egységszerve­zet ismert határozataival. Az ÀESZ miniszteri tanácsa 1977 júniusában megtartott £9. ülésszakán a nemzetközi zsol­dostevékenységet elítélő hatá­rozatot fogadott el. Etiópiának — ellentétben Szomáliával — nincsenek te­rületi követelései, és saját te­rülete védelmében igazságos háborút folytat. A kommentátor utal a Szovjetunió álláspontjára, amely a két ország közötti konfliktus békés rendezését szorgalmazza, s a két fél szu- verénitásának kölcsönös tisz­teletben tartása, a területi egység, a határok sérthetetlen­sége és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének tiszte­letben tartása alapján. Az etiópiai katonai vezetők közölték: értesülések szerint mintegy 5—12 ezer külföldi katona vesz részt Szomália ol­dalán az ogadeni harcokban. A Reuter angol hírszolgála­ti iroda jelentése szerint egy Manfred du Mont névre hall­gató hamburgi zsoldos coborzó eddig már 150 nyugatnémet férfit »irányított Szomáliába«. A zsoldostoborzó újsághirde­tést adott föl azzal, hogy »munkaerőt keres bizonyos Szomáliában végzendő munká- ra-x... A jelentkezőknek ugyanakkor már elmondotta : egykori Bundeswehr-katonák- ra van szüksége, elsősorban páncélosokra, légelhárítókra és rádióíelderítőkre. A »bi­zonyos munkáról« megköten­dő szerződésből kitűnik, hogy a jelentkezők egy hamburgi számlára havonta 2000 nyu­gatnémet márkát kapnak. A hamburgi államügyészség szóvivője kedden bejelentette: eljárás indult Manfred du Mont ellen. Azt akarják tisz­tázni, hogy toborzott-e zsoldo­sokat Szomáliába. Du Mont elismerte: tényleg akart zsol­dosokat küldeni Szomáliába, és ennek érdekében egy köz­vetítővel állt kapcsolatban, aki viszont közvetlen érintkezés­ben volt a Szomáliái hatósá­gokkal. Tagadta azonban,hogy bárkivel is kötött már szer­ződést ... A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat a Kaposvár, Schönherz Z. u-i homokbányájából a homok eladását megszüntette Súlyos, mepldallan problémák Roy jenkim borúlátó programbeszéde Az európai gazdasági kö­zösségek súlyos, megoldatlan problémákkal küzködnek — ez a legfontosabb mondani­valója Roy Jenkins, a Közös Piac bizottsága elnöke ez évi programbeszédének, amelyet az Európa-parlamentben mondott el a közösségek évi jelentésének beterjesztésével kapcsolatban. A legsúlyosabb probléma — hangoztatta — a közösségek gazdaságának általános hely­zete. A bizottság előtt két feladat áll: rövid távon sür­gős intézkedéseket kell tenni azoknak az iparágaknak a támogatására, amelyek nem versenyképesek, hosszú tá­von pedig meg kell valósíta­ni a gazdasági növekedést. Ez lehetővé tenné, hogy a Kö­zös Piac a gazdasági fejlődés­ben ismét az élre kerüljön, ne pedig hátul kullogjon, mint ahogyan jelenleg teszi. »Az egyetlen megoldás a gazdasági és pénzügyi unió felé való gyorsabb ha’adás lenne — mondotta. — Amíg ez meg nem történik, állam­polgáraink tekintélyes ré­sze munka nélkül lesz.« Jenkins beismerte, hogy a Közös Piac nem volt kénes megoldani a mezőgazdasági fölöslegek ügyét sem. A ke­reslet csökkenésének az az oka, hogy a Közös Piac »meggondolatlanul állapítot­ta meg az árakat«. — Ezen csak úgy lehet segíteni — mondotta —, hogy az idén csak csekély mértékben emel­jük a mezőgazdasági árakat. Ez az egyetlen lehetőség, hogy ne kelljen olyan ke- mély rendszabályokat hozni, amelyek végső soron a közös­ségi politika szétbomlásához vezetnének. Közöspiaci körökben Jen­kins borúlátó programbeszé­dét kapcsolatba hozzák azzal hogy úgy tűnik: az Egyesült Államok és Japán az európai gazdasági közösségek háta mögött akar egyezkedni a tőkésvilág sürgető nehézsé­geinek leküzdéséről. Élénk alkudozások kezdőd­tek Tokióban az európai Kö­zös Piac és a japán kormány képviselői között a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyo­zásáról. A japán megbízottak elutasították azt a javaslatot, amely arra irányult, hogy a szigetország a nyugat-európai országok által közösen gyár­tott légibusz megvásárlásával, valamint a mezőgazdasági cikkek importjának vámköny- lyífcések útján való előmoz­dításával csökkentse az Euró­pai Gazdasági Közösséggel izemben fennálló, ötmiiliárd dolláros külkereskedelmi ak­tívumát. Nyugat-berlini jelentés A halál oka: heroin Egy utcai, nyilvános illem­hely fülkéjében találtak rá a lányra. Ott adta be ma­gának a halálos injekciót. Huszonhárom éves volt, s egy túlságosan nagy adag heroint fecskendezett be magának. Szándékosan, mert elege volt abból az életből, amelyet szétrombolt a kábí­tószer? Vagy csak »álmod­ni« akart minden eddiginél szebb álmokat, s’ elvétette a mértéket? A rendőrség ez esetben sem tudta megállapítani. Bú­csúlevelet ez a lány, á he­roin 1977. évi 94. nyugat­berlini áldozata sem hagyott hátra. Még aki szándékosan tölt halálos adagot a fecs­kendőbe, sem ír búcsúsoro­kat. Búcsú nélkül lépi át azt a mezsgyét, amely amúgyis alig választja el a haláltól. 1976-han kezdtek felfigyel­ni rá, hogy a nemzetközi kábítószer kereskedelem las­san kivonul Amszterdamból, hírhedt európai központjá­ból és Nyugat-Berlinben üti fel a főhadiszállását. 1976- ban ötvennégyen haltak meg a városban heroin kö­vetkeztében, tavaly a százat is megközelítette már a szá­muk. 1973-ban is vannak már áldozatok. S természe­tesen valamennyien fiatalok, hiszen idős heroinista egy­szerűen nem létezik. Aki rá­szokik erre a rendkívül erős méregre, aligha öregszik meg. Ma már legalább öt­ezerre becsülik azoknak a nyugat-berlini fiataloknak a számát, akik halálraítéltként élnek. Pillanatok és véletle­nek műve, hogy közülük ki lesz a következő áldozat, és ki húzza még néhány évig, viszonylag hosszú ideig. Szó sincs róla: a város vezetőit és a rendőrséget is egyre inkább nyugtalanítja a jélenség. Egymást követik a razziák. A város főutcá­járól, a Kudammról. ahol a híres és előkelő Kranzler cukrászda előtt csoportosul­tak, már elűzték őket. A műszaki egyetem menzája előtt azonban hiába razziáz- nak szinte naponta, a kábí­tószer kereskedők megtalál­ják a fogyasztókat és a fo­Tájékoztató és vita a tavaszi vetőmagellátásról (Folytatás az 1. oldalról) A tájékoztatót követő vitá­ban mondta dr. Magassy Dá niel, a szegedi Gabona kísér­leti Kutatóintézet igazgató­helyettese: »Ideje már, hogy egy fajtát ne kizárólag a vár­ható termésátlaga alapján ítél­jenek meg a gazdaságiik«. Nem kevésbé fontos tudni, hogy egy hektár terméséből hány kiló húst vagy tojást le­het majd előállítani. Hiába a viszonylagos magos termésát­lag, ha ugyanakkor rossz a szemek beltartalmi értéke vagy éppen hasznosulása az állatok etetésénél. Tarthatat­lannak nevezte azt a kialakult gyakorlatot, hogy a gazdasá­gok nem is igyekeznek kivá­lasztani a számukra legjobb silókukoricát, hanem »egysze­rűen« a legrosszabb árukuko­ricáikat silózzák és etetik az állatokkal. A babarc! tsz fő- agronómusa, Husii Mihály meghökkentő tényt közölt: ta­valy 100 mázsa körüli termés­átlagokat értek el az import »csodafajták« nélkül is. Meg­győző volt a következtetés: a jó vetőmag fontos, de önma­gában véve kevés a jó ter­méshez. A főagronómus a ta­laj munkák és a ve lés fontos­ságát hangsúlyozta. Ehhez csak annyit: Babarcon nem­csak a földmunka, hanem ma­ga a föld is kitűnő. A nádudvari termelési rendszer dél-dunántúli alköz­pontvezetője, Berge István a hibridvetőmag-ellá.ás ellent­mondását említette. Több, igen keresett, kiváló vetőmag- fajta előállítása nem gazda­ságos a hibridüzemek számá­ra. Ez az oüa, hogy évről évre i néhány speciális tulajdonságú fajtából az igényeknek csak egy részét tudják kielégíteni. A fölvetés nyomán többen is megerősítették, hogy a »20 ezer hektár érdekeit — ekko­ra területen folyik a hazai ku­koricavetőmag előállítása — alá kell rendelni az 1,3 mil­lió hektár érdekinek«. Ekko­ra ugyanis a növény összes termőterülete. A résztvevők az ebédről is megfeledkezve vi­tatkoztak. Az eszmecsere lát szólag csupán a kukoricater­melés kérdéséiről folyt, való­jában az egész mezőgazdaság fejlődéséről. B. F. gyasztók a kereskedőket. Másképpen nem is lehet; Aki egyszer rászokott a he­roinra, nem tud nélküle egy fél napig sem élni. Aki ke­ményen benne van — há­rom-négy év után mindenki ott tart már, aki egyszer elkezdte — annak lia vonta legalább 5000 márkát kell költenie a méregre. Ez pe­dig tenger pénz. Csak bűn­cselekmények útján lehet hozzájutni. A legegyszerűbb még, ha az illető maga is heroin ügynökké válik, s a megbízóik szolgálatában na­ponta négy adagot e'ad ma­soknak, »kezdőket« verbu­vál, s akkor ő is megkapja a maga részét A legtöbb­ször azonban még súlyosabb bűncselekményeket is elkö­vetnek. Rablások, a lányok körében virágzik a prosti­túció. És a rendőrség? Szüntele­nül razziázik például a Jahn parkban. Tragikomikus, hogy a heroin alvilág éppen az egészséges é’etmód aposto­lának, a német sportmozga­lom atyjaként tisztelt férfi­ről elnevezett parkban, an­nak szobra előtt ütötte fel főhadiszállását Ma már szinte óránként megjelenik a rendőrség, de ez sem riasztja el a heroinistákat. Nem riaszthatja el, mert a kényszer erősebb. S a ható­ságok tulajdonképpen óvo­kodnak is attól, hogy őrizet­be vegyék azokat, akik mint fogyasztók megszegik a tör­vényeket Az elvonókúrákra ugyanis se hely, se pénz, se módszer. Igaz, hogy a nyu­gat-berlini szenátus nagy felhajtással bejelentett egy kábítószer elleni programot, de az erre fordított milliók jó része néhány kétes, ma­gát jótékony célúnak álcázó kereskedelmi vállalkozásnak jut Ügyes szélhámosoknak, akik azt állítják, hogy ha­tásos módszerrel rendelkez­nek a leszoktatásra. Mégpe­dig olyan drasztikus eszkö­zök segítségével, amelyet csak magánintézetek hasz­nálhatnak, a hatóságok ál­tal fenntartottak nem. A nyugat-berlini Szocialis­ta Egységpárt, felelősséget érezve a város fiatalságának sorsáért, javaslatokat dol­gozott ki a kábítószer elleni küzdelemre. Követeli, hogy a rendőrség végre derítse fel azokat a milliomosokat, akik a heroint terjesztik. Követeli megfelelő speciális egészségügyi intézmények berendezését, amelyek képe­sek és alkalmasak valóban tudományos alapon az elvo­nókúrákra. A legfontosabb­nak azonban a megelőzést tekintik a város kommunis­tái. Felhívták a figyelmet, hogy azt a reménytelen helyzetet, amilyen sok tíz­ezer nyugat-berlini fiatal sorsa, kell elsősorban meg­szüntetni. A fiatalok azért keresnek ilyen módon me­nekülést a valóságból, mert abban munkanélküliség, re­ménytelenség, elidegenedés a sorsuk. Arra az állításra pedig, amivel a város vezetői vé­dekeznek, s amely szerint a világon mindenütt terjed a kábítószer, nagyon egyszerű döntő ellenérvet találni. Egyetlen szocialista ország­ban sem keríthette hatalmá­ba a fiatalokat sem a he­roin, sem más kábítószer. Ezek szerint tehát a főokot mégis csak a társadalmi rendszerben kell keresni. P. I. Támadás Csen Hszi-lien ellen A tamjug jugoszláv hírügy­nökség pekingi jelentése sze­rint a kínai hadsereg napilap­ja támadást indított Csen Hszi-lien, a Kínai Kommunis­ta Párt KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a pekingi kato­nai körzet parancsnoka, mi­niszterelnök-helyettes ellen. A hírügynökség kedden be­számolt az újságban megje­lent cikkről, amely szerint: »... vannak, akik hibákat kö­vettek e! a párt 10. küzdelmé­ben« (utalás a Lin Piao elleni kampányra), »de mégsem ta­nultak ezekből, és megismé­telték hibáikat a két irány­vonal közötti 11. küzdelem­ben« (a négyekkel történt le- szamolásbanő. A Tanjug utal arra, hogy a cikk nem említette név sze­rint célpontját, de tájékozott kínai források szeimt Csen le­het a címzett A toponár—zimányi Egyesült Erő Mg. Tsz FÖLVESZ 4 MEZŐGAZDASÁGI GÉPSZERELŐT. Jelentkezés a tsz-irodában: Toponári u. 35. (17366)

Next

/
Thumbnails
Contents