Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-15 / 39. szám
17 eier ügyfél KölG&äaszaha a gyámügyekne 47 helyett 141 Balatonbogláron — függetlenül az üdülőközségnek a fürdési szezonhoz igazodó zajosságától — egy helyen mindig nagy a forgalom: a községi közös tanácson. Persze ott is változik, attól függően, hogy nyár van-e vagy tél. Csendről azonban sohasem lehet beszélni. Huszonketten vannak A tanácson dolgozóknak nagyon nehéz az üdülőhely ingadozó forgalmához igazodniuk: télen-nyáron ugyanazzal a létszámmal oldják meg a feladataikat. Huszonketten vannak,- a kis helyiségekben fölöttébb szorosan. Ebből kiderül, hogy az előbb említett zsibongást nem az ügyfelek »csinálják«, hanem maguk a tanácsi dolgozók. Különösen zsúfoltan t vannak a gyámügyi igazgatáson. Itt sokszor bizalmas témák is előjönnek, s az emberek szeretnék ezeket mások kizárásával elmondani. Erre Bogláron azonban csak úgy nyílik mód, hogy az egylK csoportvezető átengedi a szobáját az ügyintézőnek és az ügyfélnek. Ha ez nem megy, akkor lényegében a munkatársak diszkréciója jelenti a »különszobát«. Egy hamarjában készített statisztika szerint — Kurucz Lűjosné gyámügyi főelőadó kérdezte végig a tanácson dolgozókat — egy-egy évben átlagosan 17 ezer ember nyitja rá az ajtót az ügyintézőkre. Ez azonban nagyon óvatos becslés. Sok ez vagy kevés? Ha a műszaki csoporthoz tartozó ügyben érkezik valaki, akkor feltétlenül sok. Ebben a szobában négyen vannak ügyintézők. Egyszerre négyféle munkát végeznek, négy ügyféllel tárgyalnak. Mellettük még itt gépel, iktat, postáz, pecsétel az adminisztrátor. Nem véletlen, hogy a lehetőleg minél hamarabb jobb körülmények közé helyezendő tanácsok között a bogiári az élen van. Szó volt már erről különböző fórumokon, és érik is a megoldás. Emri Gyula vb-titkár szerint a nyolcvanas évek eleje hoz változást. Ez bizony időszerű lesz, mert — ugyancsak a vb-titkartoi nai- loct becslés szerint — á jelenlegi munkakörülmények között a tanácsi ügyintézőit, csoportvezetők a teljesitme- nyüknek mindössze felét tua- jak nyújtani. Vagyis a zsúfoltság 50 százalékot von el az energiájukból. Sok villa, sok ügyfél A községnek aiuu adandó lakosa ván. A közös tanácshoz tartozik Szőlőskislak is, ott 700 ember él. A lo-zezon- ban azonban a tanácsnak Z.í— 25 ezer »potenciális ügyiéire« kell számítania. Hiszen nagyon sokan olyan ügyben jennek, amelyben a tanacs nem illetékes, és nem is tud segíteni. Annyi azonban bizonyos, hogy ha a 20—2b ezer enmer- nek nem mindegyike ad is munkát a tanácson coigozok- nak, a rengeteg vmatutajdonos mindenképpen. ' Közismert, hogy egy-egy építkezés ideje alatt hányszor es nanytele okból kell a tanacsnöz íoraul- ni... S az úgy leieket sona- sem az érdekli, milyen körülmények között intézik a dolgaikat, hanem az: noyyan és mennyi idő alatt? A Balatonboglári Községi Közös Tanácson a nuszonkét ügyintéző mindössze négy helyiségben dolgozik. Kicsik a szobák. Gondoljuk el, mi lehet nyáron abban az irodában, amelyben egymás melleit dolgozik a gyámügyek intézője, az üdülőhelyi főelőadó és a telefonközpontos. Nyilván nagy a hangzavar. S ha ez a tetőfokára hág, akkor az az ügyfél, akinek bizalmas közölnivalója van, bizonyára meggondolja, mit mondjon. Hiszen lehet, hogy még a telefonban is azt hallják... I*. A. Szókimondóbb fórum December vége óta — ekkor ült össze első alkalommal bizalmi küldöttek bevonásával a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Szak- szervezeti Tanácsa — 47 helyett 141 ember képviseli a gazdaság ötezer dolgozóját. Ez a számszerű változás önmagában még nem jelzi a belső demokratizmus szélesedését, az viszont már igen, hogy míg a »régi« szakszervezeti tanács tagjainak csak mintegy fele volt fizikai dolgozó, addig az új bizalmi küldötteknek már több mint 90 százaléka. Ez az arány nyilván jobban tükrözi a dolgozók tényleges összetételét, ám nem a mutatósabb statisztika kedvéért történt a változás. A kilencedik éve működő szakszervezeti tanács tagjai nemegyszer csak közvetítőkön keresztül értesültek a gondokról vagy éppen javaslatokról, így nem csoda, hogy — akár a legnagyobb lelkiismeretesség és igyekezet mellett is — elkerülték figyelmüket a »kis dolgok«. Márpedig a hétköznapi apróságok — erre nem nehéz példákat találni — a dolgozók közérzetének, a munkahelyi légkörnek meghatározói, gyakran később kipattanó »nagy ügyek« csírái. A kibővített fórum szókimondóbb, sőt vitatkozóbb lett A soraiba került gépkezelők vagy szállítómunkásak pontosan tudják — és ki is mondják —, mi akadályozza például a folyamatosabb munkát vagy az eszközök kihasználását. A bizalmiakkal kibővíteni tanácsülés legfontosabb kérdése volt, hogy a dolgozók taljesíthetóknek érzik-e a gazdaság idei (előzőleg már mindenkivel megismertetett) Anyagi ösztönzés a munkaszervezés fejlesztésére Egy összegű munkautalványozás a nehéziparban A termelékenységnövelés egyik fontos eszközének tekinti a Nehézipari , Minisztérium az egy összegű idő- és bérutalványozás rendszerét, amelynek alkalmazását az ágazat több trösztjének és nagyvállalatának Sikeres kísérlete igazolta. Ez az elszámolás a teljesítménynövelésre ösztönöz azzal, hogy a munkanormák szerint adott feladatra egy összegben utalványozzák a bért a kollektívának. Ennek pedig anyagi érdeke, hogy a normában számítottnál korábban végezzen a munkával, mért így rövidebb idő alatt több keresethez jut. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél a múlt évben a teljesítménybérben foglalkoztatott munkások közül mintegy 600-an dolgozlak egy összegű bérutalványozás szerint, a fúróberendezéseknél, valamint a távvezetékek és a gázhálózat építésénél. Az ösztönző bérezési forma a munkaszervezés fejlesztésére szorította a brigádokat és a műszaki vezetőket egyaránt. Az Adria-kőolajvezeték építésénél az egy összegű utalványozásra dolgozó brigádok egy méter vezetéket átlagosan 49 perccel hamarabb építettek ki. A Bauxitkutató Vállalat négy fúróberendezésnél kísérletezett az egy összegű bérutalványozás rendszerével; mintegy 30 százalékkal emelkedett a fúróbrigádok teljesítménye, s ennek megfelelően keresete is. Az első félévben megteremtik az egy összegű bérutalványozás általános bevezetésének feltételeit is. A Magyar Villa- mosművek Tröszt kidolgozta a munkaidő-utalványozás számítógépes módszerét is, amelynek fokozatos elterjesztésére ez év első negyedében kerül sor. Az építőiparban már régóta alkalmazzák az egy összegű —lkautalványozást, ily módon kapja keresetét a darabbérben foglalkoztatott építőmunkások mintegy 40 százaléka. A nehézipari ágazat termelési adottságai ilyen magas arány elérését nem teszik lehetővé, de amint a kísérletek első tapasztalatai tanúsítják, több szakágazatban ösztönzően hatott, s érdemes a szélesebb körű elterjesztésre. Biztató eredményeket ígér az a kísérlet is, amellyel a Vegyiművek Építő és Szerelő Vállalat fejleszti tovább az egy összegű munkautalványozást. Néhány szerelőcsoportnál megszervezik a brigád-önelszámolást. amely már nemcsak a teljesítmény növelésére, hanem — a minőségi és a költségmegtakarítási prémium révén — komplex gazdasági hatékonyságra ösztönöz. A Győr megyei ÉVM vállalat mosonmagyaróvári lakásépítő brigádjai az elsők, akik önelszámolás alapján dolgoznak. feszített terveit Az is nagy segítség lett volna a vezetőknek, ha a válasz — megfelelő érvekkel alátámasztott — nem ... Csakhogy a küldöttek elfogadták a kitűzött feladatokat, igaz, nem minden megjegyzés és javaslat nélkül. Volt, aki gépeik műszaki állapotát kifogásolta, egy másik küLdött arról beszélt, hogy a jövőben jobban megnézik, milyen embert vesznek maguk közé a brigádba, mert csak így szilárdulhat a munkafegyelem. Egyikük pontról pontira elemezte munkahelye terveit, véleményt fűzve az egyes számokhoz. A terv elfogadása így valóban garancia annak végrehajtására. A sikeres »főpróba« után március elején hívják össze újra a kibővített tanácsot, a gazdaság igazgatója a kollektív szerződés végrehajtásáról, a munkavédelmi és szociálpolitikai intézkedési tervek végrehajtásáról számol majd be. Értékelik az szb érdekvédelmi munkáját és a gazda' sági vezetők tavalyi ténykedését is. Várhatóan sor kerül a kollektív szerződés »átfésül és éré«. A gazdaság példaadó ered ményeket ért el a szabadban dolgozók munkakörülményei nek ^ javításában. Főzőfülkével és mosdóval fölszerelt hu szonhat guruló öltözőt készi tettek. Állandó dolgozóik két harmada rendszeresen meleg ételt kap, a többieket mele gíthető étalkonzervekkel lát ják el úgy, hogy az ne kerüljön többe az üzemi 'konyhai ebédnél. Munkásszállításuk eredményei is figyelemre méltóak. Tavaly újabb 7 kis buszt vettek, így már 89 autó val viszik munkába és haza dolgozóikat. Egy éve megszervezett jogsegélyszolgálatukat is több helyen említették jó példaként. Mindebből úgy tűnhet könnyű dolguk lesz a beszámoló vezetőknek. Valószínű azonban, hogy á bizalmiak inkább a még meglevő gon dók megoldási terveire lesznek kíváncsiak. Talán szóba kerülnek majd »kényelmet len« kérdések is... A gazda ság szb-titkára szerint ettől a nyíltságtól nincs miért tarta ni, hiszeh valamennyiük érdeke közös. Dolgozók és vezetők élőbbé vált kapcsolata jó alap a to vábbi munkához. B. F. Jobb minőségű cipók A Minőségi Cipőgyár 7 millió 200 ezer pár női cipőt gyárt 1978-ban. Ebből a budapesti gyáregység 2 millió 740 ezer párat készít részben a hazai igények kielégítésére, részben szovjet megrendelésre. Az itt készülő női divatcipők és szandálok az eddigieknél esztétikusabbak és jobb minőségűek. Képünkön: Ellenőrzik a cipők minőségét. Együtt az olvasóval K érdeztünk, és Önöl: válaszoltak. A posta zsákszám adta át a kérdőíveik halmazát. Csak látták volna, hogy nyolc ember milyen nagy igyekezettel bontogatta az újságlapokat. A válasz senkire nem tartozott, csak a szerkesztőségre. Gondolom ezért tűzték össze fűzőgéppel tíz helyen is, ezért ragasztották le, ezért fordult elő, hogy néhá-nyan varrógéppel öltötték körül a kérdőív-ékét. A felbontás után sorsoltunk, majd válaszaikat nyomban elvittük a számítógép avatott mestereihez. Munkájuk bonyolult és hosszan tartó. Ne vegyék zokon, hogy n-em tudtam kivárni az összegezést. Szerkesztőségünk valamennyi tagja kíváncsian várta: mit mond az olvasó. És mondott. Okosat, szépet, bizalomgerjesztőt és elmarasztalót. Elismert és háborgott, dicsért és bírált, javasolt és új ötletek sokaságával látott el bennünket. A kép nem teljes, hiszen mindössze 1200 kérdőívet nézhettem át, azoknak is csak a javaslatokat^ és észrevételeket tartalmazó részét Élmény volt. Vizsgálódásom sok érdekes tanulságot adott. Engedjék meg, hogy a végső összegezés előtt elmondjak néhány általános tapasztalatot. Az első nagy meglepetés. Idézek: »Ügy érzem: kissé megszégyenítették az olvasót. Miért gondolták, hogy csak akkor írják nevüket a kérdőívre, ha erre nyereménnyel ösztönzik őket?« Őszintén örültem a szidásnak. Már csak azért is, mert az 1200 kérdőívből mindössze 29-re nem írtak nevet az olvasók. Tessék mondani: nem lehet ebből általános politikai következtetést levonni? Hogyne lehetne! Napjainkban még számos névtelen bejelentés, észrevétel érkezik a különböző szervekhez, de úgy gondolom: egyre inkább a vélemények vállalása jellemzi társadalmunk tagjait. Közelség. Jólestek az elismerő sorok, százával idézhetnék belőlük, de nem tesizem. Maradjanak a mieink, hogy ösztönözzenek, elmélyültebb munkára serkentsenek. Mégis feltűnt: sokan mondták el, hány éve, évtizede olvassák az újságot; hogyan hasonlítják össze más lapokkal; mennyire vált életük szerves részévé, nélkülözhetetlen társává a Somogyi Néplap. És sokan írták ezt a kérdőív végére: »Hűséges olvasójuk«. Egyetlen idézetet még: »Ha továbbra is ilyen marad, akkor is szeretni fogjuk a Somogyit. Kedvencünk a családban«. Nem marad ilyen. Azért nem, hogy" még jobban szerethessék, hogy változó igényeiknek megfelelően megtalálják benne mindazt, ami érdeldi Önöket, De ezt is olvastam: »Tisztelettel és örömmel tettem eleget a kérésüknek. További jó munkát, jó egészséget/«. Ez az igazi közelség. Talán nem szerénytelenség mondanom: az olvasók, az újságírók és szerkesztők harmonikus együttgondolkodásának, kölcsönös megbecsülésének jele ez. De megvallom, ennél sokkal jobban foglalkozattak azok az észrevételek, amelyek »ébresztőt« fújtak a számunkra. Amelyek bíráltak, kértek, javasoltak. Végtére is ezek viszik előbbre közös ügyünket. Javarészt így foglalhatók össze: Többet! »Több politikai kommentárt és egyéni hangot!« »Több riportalanyt a fiatalok körébőI«. »Többet a szocialista brigádokról«. »Többet a munlcások életéről-«. »Több riportot, életrajzot érdekes emberekről-«. »Többet az életsorsokról, a Somogybái elszármazott nagy emberekről«. »Többet a vezetők és a dolgozók kapcsolatáról: a társadalmi élet etikai kérdéseiről«. »Több rövid, szórakoztató írást, rejtvényt, játékot, vidámságot«. »Többet az öregekről, a nyugdíjasokról; a városok jövőjéről, fejlesztéséről« — és így tovább. T .bbet kértek az olvasók postásokból, hogy jobb legyen a terjesztés. Csak egyből nem kértek többet: a sajtóhibákból. Minden harmadik kérdőíven olvastam erről, és nem véletlenül. Csak annyit árulhatok el: még a kérdőívek megjelenése előtt fontos tárgyalások folytak megyei vezető szervekkel, országos főhatóságolcltal nemcsak a sajtóhibák kiküszöböléséről, hanem az új, ofszet technika bevezetéséről is. Nem akarom áltatni az olvasót, de kérem, figyeljél?: ha mindenki aloarja, amit az olvasó, t amit a szerkesztőség, akkor előbb-uióbb nagy változás tanúi lehetünk. Azt mondták többet? Az olvasó felvilágosult. Két egész lappal, mások napi két oldallal, van aki hétfői újság bevezetésével látja megvalósíthatónak a »mindenből többet« kívánságot. Elismerés érte. S bár a terjedelem meghatározása nem rajtunk áll, a közvélemény-kutatás eredménye bizonyára mások figyelmét is fölhívja Somogy lakóinak igényére. önkritika. Számos kérdőíven olvastam: többet a megye tájairól, történelmi, művészeti emlékeiről, harcos kommunistáiról, értékalkotó embereiről. Ügy látszik: túl régóta nyűvöm a Somogyi Néplap nem éppen párnázott székét; emlékszem; miről mit írtunk eddig. És alig vettem észre; új olvasók, új generációk nőnek föl, akiket érdekel a somogyi táj, a múlt emléke. Számukra nem ismétlés, ha újra elővesszük tízszer is megírt témáinkat, hogy megismerhessék, szerethessék szülőföldjüket, az enyémet is. Változtatni fogunk. És milyen megkapó, hogy ami miatt szűkre szabott szerkesztőségi szobáinkban hetenként »tépjük egymás haját«, azt ugyanúgy látják az olvasók is. Idézek; »Sok írás érdektelen, azonos kaptafára készült. Hiányzik belőlük a gondolatiság, az újra törekvés.« Szülőkből írták: »Észrevettem, hogy a lapban csak a tsz vezető embereivel készítenek riportot, a dolgozókkal ritkábban«. Mások: »Több üzemi riportot a munkásokkal!-« »Először a munkáshoz menjenek, esik azután az igazgatóhoz. Hátha többet tudnak meg a mi gondjainkról, gondolatainkról.« Csupa ésszerű, okos javaslat. Teljesíteni kell őket. Vagy itt van a szabad idő. Nem hittem volna, hogy ilyen elementáris erővel — és joggal — követelik olvasóink, hogy többet adjunk a tudomány és a technika világából; hogy részletesebben tájékoztassunk a hétvége programjáról, a fiatalok szórakozási lehetőségeiről. Hogy kifogásolják a rádió- és a tv-műsor közlési formáját, s hogy minden második íven kérik i külföldi adások programját. Sokan hétköznap is szeretnének több verset, novellát olvasni. Változik a világ. S nekünk mindig újítani kell, lépést tartani a fejlődéssel. Sok szó hangzott el a bírálatról: Idézek: »Keményebbek legyenek. Bátrabbak és őszintébbek.« »A lap térjen vissza bíráló cikkeire!« (Bár mindig kedvező fogadtatásról számolhatnánk be!) »Mélyrehatóbban és kritikusabban foglalkozzanak a mezőgazdaság eredményeivel és gondjaival.« De senki sem vélte úgy, hogy a Somogyi Néplap bíráló írásai akadályozzák a megye fejlődését. Ellenkezőleg. Ebből az következik, hogy »fölfelé« is lehet és kell bírálni, nemcsak »lefelé...« Ez a közvélemény hangja! E zernyi javaslat. Évenként rendezzünk nyilvános fórumot a Latinca-házban az olvasók és az újságírók között. Egyéni hangot vár az olvasó lapunk első és második oldalán is. Ne csal? altkór írjunk egy faluról, ha oda megyei vagy országos vezető megy; és indítsunk vitafórumot % megyénket érintő, olyan jelentős, de ellentmondásos témákról, mint a munkahelyi demokrácia a tsz-ek- ben. a különböző magatartásformák, a kultúra városon és falun — témakörében. Kifogytam a helyből. Kérem, fogadjanak el annyit befejezésként: munkatársaimnak és nekem is jól föladták a leckét. Köszönjük. És cselekszünk, amennyire csal? erőnkből télik. ■ - Jávori Bél*
