Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

Anuby fia, Divíd Paripának valók ÉY eleji beszélgetés tervről, mankóról Ni a marcali gyár önállósága Dávid kíváncsi ló. Szokásos délelőtti fütógyakorlatait vég­zi a karámban, gondozójával, Kajdocsi Györggyel. de az idegenek jöttére odaszalad a kerítéshez, és okog, érdeklődő szemével méreget bennünket. — A. reménységünk — mond­ja róla Läufer Imre, a bafaó- csai termelőszövetkezet elnö­ke. — Nézzék, milyen magas, széles homloka, értelmes te­kintete van. Amelyik állat ilyen, az könnyen tanul. A Dávid már elég sokat tud ah- hóz, hogy hamarosan a lóver­senypályára kerüljön. Először oda is csak tanulni. De alap­képzés nélkül, a kocsi isme­rete hiányában nem lehet. A Dávid közben rója a kö­röket, rácsodálkozik a fényké­pezőgépre, belenéz a lencsébe, majd továbbüget. — Gyönyörű a járása — mondja elégedetten a tsz-el- nök —. reméljük, nem csaló­dunk benne. Külön karám csak neki jár. Társai —. akiit között vannak ugyancsak hasonló, szép járá­sú állatok :— az istállóban to- porzékolnák. Ahogy gondozó- •júk kiengedi őket a téli nap­ra, szinte szárnyaik nőnek, mint költészetbeli társuknak, Pegazusnak.., — Kialakulnak köztük ba­rátságok, vagy éppen ellenér­zések — mondja a telepveze­tő, Kocsis Csaba. Vannait ba­rátok, »akik« együtt ficánkol­nak, játszanak, ás nem szíve­sen engednek közel magukhoz másokat, sőt, akik közelíteni próbálnak a partnerhez, azt elkergetik. A fiatal telepvezetőnek is van kedvence. Szerinte a Fe­hér Arany teszi majd híressé a babócsai tenyésztést. Játszótársak. Az Anuby és gondozója. A bolhói lótelepei* 21 te­nyészkanon, két fedező mén biztosítja az utánpótlást. Az utóbbiak: Anuby, a remény­ség apja, és a tízéves Soldo. — Általában amerikai faj­tákkal dolgozunk. A két mén amerikai ügető, de az Anubyt Olaszországból vásároltuk — mondja az elnök. — Mióta foglalkozik a tsz lótenyésztéssel ? — 1970-ben kezdtük, de iga­zán két-három év múlva in­dult be a tenyésztés. Akkor vásároltuk meg a méneket, az anyákat, születtek az első utó­dok, amelyek gondozásában, nevelésében gyakorlatot sze­reztünk. — Kell-e különleges szakér­telem a lótenyésztéshez? — A lő kényes állat A ver­senypályára valókra meg kü­lönösen kell ügyelni. Elsősor­........• ■ y m g b an a gondozói a felelősség. A nevelés meg külön tudomány. Kajdocsi György és két fia gondozzák az állományt. Gyu­ri már gyerekkorában tanul­ta, mindig is lovak mellett dol­gozott. Hajtó is volt, így ki­válóan ért az állatok kocsihoz szoktatásához. Tőle tanulták a fiai is. Azonnal észrevesz min­dent Ha valamelyik ló ‘más­ként tartja a fejét vagy a lábát, mint ahogy szokta, már gyanús neki. Emellett persze sokat kell tanulni. A lő ke­resztezése, tenyésztése tudo­mány. Az elnök szobájában a szek­rény egy része lovakkal fog­lalkozó könyvektől roskad. A tenyésztésnek ő az elméleti szakembere. Hobbyja a ló. —- Állattenyésztő vagyok. Amióta elnökként dolgozom, kevesebb időm marad az álla­tokra. De a lovakkal kapcsola­tos hozzáférhető szakirodalmat mindig megszerzőm és igyek­szem hasznosítani. A tenyész­tés indulásakor sok segítséget kaptunk a Somogy sár di telep vezetőjétől. Lovak is jöttek hozzánk. Az országban egyéb-, ként még Mezőhegyes látja el a versenylóvállalatot. — Hány ló megy a pályára legközelebb? — Tizennyolc fiatal állatot küldünk kipróbálásra,' ame­lyik beválik, az marad, ame­lyik nem, az visszajön hoz­zánk. — Azokkal mi lesz? — Nemcsak versenylovakkal foglalkozunk, Olaszországba húslovat exportálunk. Keve­sen tudják, hogy ott drágább, mint a marha. Tavaly össze­sen százat exportáltunk. Nem­csak a versenyre alkalmatla­nokból, de ilyen is került kö­zéjük. S. M. mondásra akarta ingerelni. Sikerült is. — De miért, Gittám? Azaz: miért nem? Katinak ebben teljesen igaza van. Csak ne teremtsünk sértődési alkal­makat Ha nem muszáj. Titokban ugyan azt remél­te, hogy Gitta a maga ragyo­gó érvelésével most mindjárt bebizonyítja, hogy ezúttal igenis muszáj, s mindjárt mond egy-két olyan érvet, amelyre ő eddig nem gon­dolt, s ezzel elhárítja a Gusz­ti részvételének bosszantó ár­nyékát Igazán nagyon szívé­lyes, majdcsaknem baráti volt a viszonya feleségének első férjéhez, de szeretni nem sze­rette, s bár megítélése szerint ezt elég jól sikerült lepleznie, titokban már a puszta megje­lenése valahol önmagában is idegesítette. Sőt még csak az említése is. De igazán, ezt már aztán éppen ő semmikép­pen sem mondhatja Katinak. De csak addig reménykedett, amíg Gitta meg nem szólalt — Gondolod, drágám? — kérdezte meg Gitta, és hosz- szasan, fürkészően nézett rá. — Ha nagyon ragaszkodtok, az én kedvem ugyan azzal sem tudja elrontani, ha éppen ott lesz. S belemerült a táplálkozás bonyolult műveletébe. Odatol­ta Apunak az apróra vágott petrezselyemmel teli tálkát hogy hintse be vele a Húst. Nemrégen hallotta, hogy ez kitűnő szer a véredények tisz­tán tartására, óv a meszese- déstől. Ebben a korban erre már fokozottabban kell ügyel­ni. Apu szófogadóan nyúlt a petrezselyemért s némi csa­lódással jegyezte meg: — Na látod, semmi érvelé­sed nincs a Guszti meghívása ellen’ Mintha még nem vesztette volna el minden reményét Hátha mégis kipiszkálhatna Gittából valami hatásos ellen­érvet De nem. Gittának is akkor jár leglustábban az agya, mi­kor egy kicsit jobban mozog­hatna. — Majd én szólok neki — mondta Kati. — Azt hiszem, úgy illik. S hogy a Klaáári- káját is okvetlenül hozza... ! Attól ugyan én meg tudok veszni, de ha netalán mégis éjhozná, összeeresztem a Ti­bor anyukájával, azt hiszem, ő is megéri a pénzit, s leg­alább téged. Anyu, kölcsönö­sen mentesítenek. — Nem hiszem, hogy illik így beszélni a jövendőbeli anyósodról! — mondta Apu áj tatai osan. — Én sem hiszem. Nem is azért mondom. Csak rühel­lem, na. — Hát — mondta Anyu —, tőled is meg lehet néha vesz­ni, nemcsak Klárikától. — Most már azért meg kell ám majd válogatni a sza­vaidat, kislányom, a férjhez menés, ugye... — folytatta Apu ájtatos hangján. — Gondolom, hogy a neve­lésemet akár már be is fe­jezhetnétek — mondta Kati, felkészülve a megsértődésre —, ha már a férjhez menés Ezt Gitta akkora falatnak ítélte, hogy erre nem egy na­pot akart hagyni, hanem leg­alább kettőt. Barnának csak kell egy kis időt adni két nnegemésztenivaló között. De ehhez váratlan segítsé­get kapott Katitól. Kati másnap vacsora köz­ben ugyanis megkérdezte : — Anyucikám, megbeszél­ted már Apuval az eljegy­zést? Nincs kifogása ellene? f- De látva az igenlő válasz­ra készülő arcokat, rögtön oda is fordult Apuhoz: — Mit szólsz hozzá, Apu, nem jó ötlet? Egy füst alatt megtartjuk a kézfogót! C3ak azt akarom nektek mondani, gondolkoztam a. dolgon, ha már, eljegyzés lesz, akkor nem hagyhatjuk ki Guszti apát sem, nehogy megsértődjék... nem igaz, Apu? S hosszasan, figyelmesen csüngött Apu ajkán, onnan várva a bölcs kinyilatkozta­tást. — Nem vagyok benne olyan nagyon biztos, kislányom, — szólalt meg gyorsan Anyu, mert egy kissé bizonytalan­nak látta a férjét, s ellent­Molnér Zoltán Egy termelőgyár élete sosem idilli és zökkenőmentes. Ilyen helyen érzik legjobban a már közhellyé merevült igazságot a világszerte érvé­nyesülő információrobbanás­ról. Egyik hónapról, egyik év­ről a másikra gyökeres for­dulat állhat be a gyártás, a piaci igények, a forgalmazás területén. Ezt élték tavaly át Marcaliban is, a Rákospalo­tai Bőr- és Műanyagfeldolgo­zó Vállalat. 4. számú gyárá­ban. Vállalati és gyári terv- módosítás év közben, új mo­dellek, gyártási rendszer. Egy évre talán’ sok is egy kicsit. — 1976-ban elkészült a 77-es terv — mondja Matics Miklós gyárvezető. — Ebben a szokásos ütemes fejlődést irányozta elő a vállalat. Nem számoltunk azonban sok olyan körülménnyel, mely az év kö­zepétől egyre jobban éreztette hatását. Rendszeresen késve kaptuk meg a fémkellékeket, a vereteket a táskákra. Ezek nyugati exportból érkeznek, és szállításuk akadozott. Nálunk viszont a folyamatos terme­lést gátolta a verethiány. De más fontos változás is történt, ízlés- és divatmódosulás. A kereslet tavaly eltolódott a női táskák és a férfi diplo­matatáskák (kazetták) felé, a női bevásárló- és aktatáskák rovására. Ennek hatása az ár­ban is jelentkezett. Át kellett szervezni — év közben — üzemeink —• munkáját So- mogyfajszon és Csömenden — ahol eddig bevásárlótáskák készültek — gyorsított ütem­ben át kellett térnünk a fino- , írtabb, magasabb minőségi munkát követelő táskák gyár­tására. így némi zavar tá­madt nálunk. Tavalyi tervünk eredetileg 64 millió volt s az első félévben időarányosan 3 millióval lemaradtunk a ter­vezettől. Mégsem kértünk tervkorrekciót Nem kértek, de a vége még­is az lett A verethiány, a divatváltozás az egész vállala­tot érintette Augusztusban a vállalat egészére kiterjedő módosításra került sor. Az eredetileg tervezett 560 millió helyett csak 534 elérését tűz­ték ki célul. Marcaliban is le­faragtak hétmilliót a 64-ből. — Hogyan sikerült teljesí­teni a módosított tervet? — Sikerült. Még további kétmilliót rá is tettünk. • ■ Az okok után kutatva első­nek a termelés menetének át­szervezésénél kell megállnunk. Kidolgozták az úgynevezett szekciógyártást Eddig zárt szalagiendszerben, műszakon­ként 300—350 darab táskát készítettek szalagonként A szekciógyártássál ésszerűsí­tették a folyamatot Bővült az előkészítő munka, és a há­rom szalag — ahol korábban végtermék készült — helyett most alkatrészgyártás és vég- összeszerelés folyik. Ehhez átalakították az üzemépületet A szekciógyártással csökkent az egyes munkadarabok készí­tésében szükséges részműve­letek száma, és jobban meg­nőtt az egyéni képességek je­lentősége. A termelékenység ugrásszerűen emelkedett. A korábbival szemben most 500 —600 divattáska készül mű­szakonként a réginél majd­nem kétszer több. Változatlanul gond a hiá­nyos veretellátás. A szükség­ből részben erényt kovácsol­tak: módosult a divat a tás­kák külseje. Az új i*Â ttoï kákoQ kevesebb a fémveret több a dísztűzés, és merésze» variálják a különböző színe­ket. Ennék ellenére néha erő­sen fáj a fejük, különösen a villámzárak hiánya miatt Ezért a nagyvállalat több ma­gyar gyártóval is arról tár­gyal, hogy a jövőben az or­szágban készüljenek a veretek.’ Az elért eredmények alap­ján fejleszthették a vállalat­nál a bért Tavaly több mint 200 forinttal nőtt a fizikai dolgozók bérszínvonala. — Mit várnak 1978-tól? — kérdeztük a gyárvezetőt — Az idén tiszta profillal dolgozunk. Már korábban megszűnt a bevásárlótáskák gyártása, s december 31-én befejeztük a kazetták készíté­sét is. Gyárunk a női táska előállításának bázisa lesz. Eb­hez továbbfejlesztjük a jól be­vált szekciógyártást Egy hely­re kerülnek a különböző rak­tárak, így rendszerezettebbé, áttekinthetőbbé válik aw anyaggazdálkodás, s a kellé­kek, anyagok mozgatása * egyszerűsödik. A műhelyekben tovább ésszerűsítjük a mun­kaműveleteket, s a végszere­lés után a termék közvetlenül a csomagolóba megy. A csomagolás is nor­mázhatóvá válik. A szekció­gyártás folyamata tovább ja­vul, a csomagolás »húzza« a termelést önállóságunk is, nö­vekedett január 1-től. Nálunk végezzük az utókalkulációt és a bértömeg elosztását Ogy érzem, gazdálkodásunk, mun­kánk föltételei javultak ezzel. Os. T. Tervszerű hálózatfejlesztés javuló ellátás Csaknem húszezer ember él a balatonboglári áfész körze­tében. Az ellátásukról való gondoskodás, az ellátás szín­vonalának állandó emelése nagy gondot okoz a szövet­kezet vezetőinek. Nyáron az üdülők, nyaralók tízezreivel zsúfolt üdülőhelyek, mellettük pedig a néhány száz lakosú kisközségek, kis létszámú puszták, települések lakóiról kell gondoskodniuk. Gyorsfejlesztési program F. feladatokról beszélget­tünk Könnyid Istvánnal, a Ezzel még egy darabig szó­rakoztatta őket Végigjátszott a megsértődés lehetőségeinek billentyűin. Próbálgatva ha­tárainak tágíthatóságát Nem tartotta valószínűnek, hogy most az élet nagy pillanatá­nak közeledte ne kényszeríte­né arra kedves szüleit hogy minden eddiginél nagyobb te­kintettel legyenek az ő felfo­kozott érzékenységére. Lopva végigfuttatta rajtuk a tekintetét. Még volt egy dö­fése tartalékban. Egészen hal­kan kérdezte: — Nagymamának szóltál, Anyu? De Apu most váratlan kész­séggel neje segítségére sietett: — Nagymamáért én majd dél felé visszaugrok Lajos bá­csitól. Közel van. '— De honnan fogja tudni? — Addig még útba ejtem. Szólok neki. Kati lesújtó pillantást ve­tett az anyjára. S mielőtt ki­ment, meg j egyezte : — Grál-lovag vagy, Apu ,., XIV. Kati, mikor úgy látta, hogy már elfogytak a napok, s Anyu megfeledkezni látszik arról, hogy még nem beszél­te meg Lajos bácsival a nagy nap étrendjét, s különösen nem azt, hogy akár halászlé, akár birkapörkölt, de ki fog­ja kifizetni, sőt egyáltalán beszerezni — nagyon óvato­san megkérdezte : — Anyu, nem akartál még egyszer Lajos bácsival beszél­ni? (Folytatjuk) szövetkezet elnökével. Főként arra voltunk kíváncsiak: ho­gyan látják el a lakosságot, az üdülési szezonban a vendége­ket. — 1976 elejém készítettük el a gyorsfejlesztési programot, s még azon á nyáron hozzá­kerülünk a végrehajtásához. Arra törekedtünk, hogy első­sorban ott létesítsünk új ke­reskedelmi egységet, ott bő­vítsük, korszerűsítsük a meg­levőket, ahol ezt a forgalom- növekedés, illetve az újonnan kialakult üdülőtelepek indo­kolják. A másik célunk az volt, hogy megszüntessük — sajnos még mindig van — a mai igényeknek már nem megfelelő italboltokat, s he­lyettük büféket, bisztrókat, kisvendéglőket alakítsunk ki ABC-áruházak és büfék A végrehajtásra szánt két évből még néhány hónap hát­ravan, ám már most is azt le­het mondani: a balátonboglá- ri áfész következetesen meg­valósítja hálózatfejlesztési programját, és ezzel kedve­zően alakítja üzletpolitikáját Még 1976-ban — példás gyorsasággal — Balatonboglá- ron, a Nyárfa utcában fölépí­tettek egy ABC-áruházat. Azért sikerült néhány hónap alatt megépítem, mert a szö­vetkezet dolgozói — a párt- szervezet kezdeményezésé­re — szabad szombatokon, va­sárnapokon társadalmi mun­kával segítették az alapozást, az épületelemek felállítását és a terep rendezését A bogiári és a leilei stran­don büfét létesítettek, bőví­tették a Hullám-szálló kert- helyiségét, így az 600 személy helyett 1000 ember fogadására alkalmas. Lellén a központi parkban kerthelyiséges fala­tozót alakítottak ki, ugyan­csak ott papír- és'ajándékbol­tot, Balatonbogláron pedig barkácsboltot nyitottak. Sző-' lősgyörökön átalakították m italboltot: presszót, illetve já­téktermet hoztak létre. Változatlan célokkal — Hogyan tovább? Könnyid István a tavaly megkezdett építkezéseket és az. idei terveket sorolja. — Üzletpolitikánk változat­lan a jövőben is. Decemberben nyitottuk meg új, magyaros csárdánkat az alig hetvenla- kosú Jazvinapusztán. Ez a 67-es úton haladók számára is olcsó étkezési lehetőséget kínál. Decemberben megvolt a műszaki átadás, és a szezon­ra már működik az új bogiá­ri ABC-áruház a esásztaí üdülőtelepen. Ugyancsak a szezonban nyitjuk meg a lei­lei ABC-áruházat a Szabadság utcában, s már ebben az év­ben vásárolhatnak a vevők a somogybabodi új önkiszolgáló vegyesboltban. S nemcsak ezek a tények bizonyítják, hogy a balaton­boglári áfész következetes, az igényeket kellő alapossággal felmérő hálózatfejlesztés ré­vén javítja az ellátást. Bala- tonlellén például felvásárló­telepet és csemetelerakatot hoztak létre. Szőlősgyörökön az italbolt korszerűsítése, a konyha építése hamarosan be­fejeződik, Ez lehetővé teszi a termelőszövetkezet dolgozói­nak üzemi étkeztetését. Látrányban átalakítják, korszerűsitik a presszót és az italboltot, kisvendéglő lesz az utóbbi helyén. Csupán erre 1,2 millió forintot költenek. Berendezésre, hűtőpultok, vit­rinek beszerzésére 1,8 millió forintot fordítottak. Tizennégy boltjukat, vendéglőjüket csi­nosították, tatarozták tavaly. S még egy dicséretes kez­deményezést érdemes megem­líteni: a járás kereskedelmi tanulóinak eredményesebb képzése érdekében oktatási kabinetet alakítanak lei Ba- latonlellén ebben az évben. Sa, I*

Next

/
Thumbnails
Contents