Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-31 / 26. szám

/ A pártszervezetek Is készülnek Útmutatás a KlSZ-eseknek Kell-e repülőgép-feltöltő a tsz-ben? Â KISZ-alapszervezetek a tavaszi két taggyűlé­sen adnak számot a mozgalmi év munkájáról, értékelik az egyéni feladatvállalások telje­sítését, újjáválasztják a veze­tőséget, a második taggyűlé­sen pedig megvitatják és jó­váhagyják a következő moz­galmi év akcióprogramját, át­adják az új tagsági igazolvá­nyokat. Ez nagy feladatokat ró a KISZ-szervezetekre és -bizottságokra. A pártbizottságoknak és az alapszervezeteknek segíteniük kell ebben. Az a cél, hogy minden szinten érvényesítIjön a pártirányítás. Az nem elég, ha a pártvezetőség egy-egy tagja alkalmanként részt vesz a KISZ-taggyúlésen. Az a célravezető, ha egész évben rendszeresen és folyamatosan segítik a szervezet munkáját, útmutatást adva a feladatok meghatározásához, az akció- program megvalósulásához. Az ötvenöt nagyatádi KISZ- szervezetben ezerkétszáz fiatal tevékenykedik. Egy evvel ez­előtt százhatvanegy' fiatalt vettek föl a soraikba,.' jórészt szakmunkásokat és betanított munkásokat Több mint ötven párttag tevékenykedik a KISZ-szervezetekben. Har­mincán a vezetőségek, a bi­zottságok tagjai, hatan KISZ- titkárok, a többiek pedig pro­pagandisták. Nagyon fontos, hogy konkrét megbízatásuk le­gyen azoknak a kommunisták­nak, akik a KISZ-ben tevé­kenykednek. A városi pártbizottság és KISZ-bizottság decemberben összehívta az ifjúsági szövet­ségben tevékenykedő pártösz- szekötőket, ott ismertette ve­lük a taggyűlések előkészíté­sével kapcsolatos teendőket és megjelölte a feladatokat. A párttitkári értekezleten szintén megvitatták a KISZ Központi Bizottságának tavaszi taggyű­lésekkel foglalkozó határoza­tát, a pártalapszervezetek ten­nivalóit. Természetesen foglal­koztak a mozgalmi év érté­kelésének a módjával, a párt- alapszervezet véleményezési tevékenységével, a káderelő­készítéssel. Értékelték a párt­tag KISZ-esek munkáját, megbeszélték, hogy mivel se­gíthetnek a fiataloknak az új akcióprogram elkészítésében. A pártszervezetek általában jól , érvényesítik a testületi irányítás elveit az üzemekben és az intézményekben, bár ? jó példák mellett rosszak is akadnak. A pártszervek és a pártépítési munkabizottságok hatékony támogatást adtak a fiatalok kommunista nevelé­séhez, párttaggá válásukhoz a konzervgyárban, a cérnagyár­ban, a Danuvia IV. sz. gyárá­ban. Több alapszervezet veze­tőségének azt tanácsolták ta­valy, hogy a jó példaként em­lített üzemekben tanulmányoz­zák a KISZ pártirányításának módszereit. A hibákat azért érdemes felidézni, hogy az idén ezeket sehol se kövessék el. A párt­vezetőség például nem véle­ményezte a taggyűlések be­számolóit. A vezetőség tagja, aki részt vett a KlSZ-taggyű- 'ésen, nem mondta el a vé­leményét, vagy csak úgy álta­lában értékelte a fiatalok munkáját ahelyett, hogy egy- egy fontos részterületet ala­posan elemzett volna. A KISZ-munka pártirányí­tása a tanintézetekben nagyon ió. Minden alapszervezetnek külön pártfogója van. A párt­vezetőség — esetenként a tag­gyűlés is — foglalkozik a fia­talok mozgalmi munkájával, megtárgyaja' egy-egy terület eredményeit, tényleges segít­séget ad programjuk elkészí­téséhez és a 'kádermunkához. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a városi párt- szervezetek nem sértik meg az ifjúsági szövetség szervezeti önállóságát, nem avatkoznak apró-cseprő ügyeikbe. így a fiatalok lehetőséget kapnak az útkeresésre, a próbálko­zásra. Nincs gyámkodás, csak elvi segítség. A pártszervezet a kommu­nista KISZ-tagok tevékenysé­gét a beszámoló taggyűlésen teszi mérlegre. A párt- és KISZ-vezetőség az úgynevezett első taggyűlések előtt közösen alakítja ki véleményét e fiata­lokról. A KISZ-taggyűlésen jelen levő pártvezetőségi tag — többnyire a titkár — mond­ja el, hogy mi az alapszerve­zet véleménye a KISZ-ben dolgozó párttagokról. A párt- szervezetek nagy része a je­lentőségének megfelelően fog­lalkozik a KISZ káderügyei­vel, az új vezetőségek össze­tételére vonatkozó javaslatok­kal. Ma már egyre ritkábban fordul elő, hogy a javaslatuk nem egyezik a tagok vélemé­nyével. A pártszervezetek az idén figyelembe veszik a tava­lyi tapasztalatokat, s figyel­müket a legfontosabb tenni­valókra összpontosítják. így például a pártvezetőségek — nem csorbítva a KlSZ-szer- vezet önállóságát — mindenütt megvitatják a mozgalmi év összegezését, arra ösztönzik az ifjúsági vezetőket, hogy e be­számolók alaposan elemezzék a közösség fejlődését. A párt­tag KISZ-esek ezt majd ki­egészítik a taggyűlésen. A pártvezetőségek véleménye­zik a beszámolókat. Segítenek, hogy a munkában, a közélet­ben élen járó, alkalmas fiata­lok kerüljenek az új vezető­ségekbe. Tanácsot adnak a feladatok szétosztásához. A pártvezetŐ6égek olyan megbí­zatásokkal látják el a KISZ- vezetoségeket, amelyeket szá­mon kérhetnek. A gazdasági vezetőségekkel közösen pedig megteremtik a föltételeket, hogy a fiatalok megoldhassák a vállalat feladatokat. ..p,. S. Takarmányliszt kukoricaszárból Nyúltáp az áíesz-eknek Javítják a gépeket. Pihennek a gépek a puszía- szemesi .termelőszövetkezet karácsonypusztai lucernaliszt- üzemében. Az emberek azon­ban ilyenkor sem tétlenek: tart a karbantartás, a kisebb hibák kijavítása, hogy ha megindul a munka, minden készen álljon az idei felada­tok teljesítéséhez: a mintegy 350 vagon takarmányliszt, il­letve pellet készítéséhez. — Az utóbbi három évben 52 millió forint értékű beru­házást . valósított meg a gaz­daság, s ebben a lucernaliszt- üzem is benne van, mely ta­valy »szolgálta le« harmadik évét — mondta dr. Antalovits Dániel, a téesz főagronómusa. — Ez meg a HSZV-telep ré­szesedett a legnagyobb összeg­gel az ötvenkétmillióból. Az 1973-ban történt egyesülést kö­vetően megkétszereződött szö­vetkezetünkben a tehénlét­szám, s a fejlesztésre csak az új telep révén nyílt lehetősé­günk. A tehenészet — és egyálta­lán a szövetkezet állatállo­mánya — nagyban támasz­kodhat a karácsonypusztai üzemre, mint »takarmány­gyárra«. Ta­valy 290 vagon lucenaliszt ké­szült itt, ebből 150 vagonnal exportáltak (többnyire Olaszországba és a N émet Szövetségi Köztársaság­ba). Erre a készítményre itthon a Böhö- nyei Állami Gazdaság a legnagyobb megrendelő. A környező fo­gyasztási szö­vetkezeteknek, illetve rajtuk keresztül a kis tenyésztők­nek száz vagon nyúltápot állí­tották elő. Ehhez a receptet és a premixet a Phylaxia vál­lalattól kapták. Az idén is mintegy kétszáz vagonnal ké­szítenek. — Két évvel ezelőtt gyár­tottunk először kukoricanö- vény-lisztet, s a tavalyi ter­melés már elérte a 35 vagont — tájékoztatott a főagronó- mus. — Mint minden lisztet és pelietel, ezt is saját nyers­anyagból állítjuk elő, az idén például 280—300 hektáron ve­tünk kukoricát ebből a célból. Dán gyártmányú járvaszees- kázóval takarítjuk be a teljes kukoricanövényt, s ez együtt aprítja a szárat és a csövet. Ez a szecska átmegy a szá­rítón, a darálón, s végül mint liszt nagy mennyiségű, magas nyersrosttartalmú takarmányt ad. A módszer kiválóan al­kalmas arra, ' hogy az állo­mány egységnyi területéről több keményítőhöz jusson. A szarvasmarháknál vég­zett saját célú és bejelentett kísérletek egyaránt pozitív eredményt mutatnak. Ezért tavaly már annyi kukoricanö­vény lisztet készítettek, amely- lyel kielégíthetik a kérődzők abrakigényének a 30—35 szá­zalékát. Ez a liszt — gazda­sági abrakkal és premi.xekkel keverve — olcsóbbnak bizo­nyult az addig használt ele- ségnél, és magas nyersrosttar- talmánál iogva jól alkalmaz­kodott a jószág biológiai igé­nyeihez. Az idén már az anya­juhok is ezt a takarmányt eszik, s ezt kapják a hízó­marhák és — szükség szerint — a húshasznú tehenek is. — Az üzem kapacitásának kihasználására törekedtünk, amikor a kukorica és a lu­cerna melleit egyéb növények feldolgozására vállalkoztunk. Pelleíet készítünk péidául őszi takarmánykeverékből, s ennek a 15—20 vagonnak a zöme ! exportra megy. Érdekesség a külföldiek igényénél, hogy az osztrákok a liszthez ragasz­kodnak, a más országbeli partnereink pedig pelletben kérik ugyanazt az összetételű készítményt. Nekünk az utób­bi a jobb, mert a lisztet zsá­kokba kell töltenünk, a pel- letet viszont ömlesztve szál­líthatjuk. Megnyugtató szá­munkra a készítmények mi­nőségével kapcsolatban, hogy még egyetlen vagont sem ki­fogásoltak; első osztályú ter­mékként értékesíthettük vala­mennyi készítményünket, pe­dig az áruink több mint egy tucat vizsgálaton — egyebek között nemzetközi laborató­riumi elemzésen — mentek át. Eredményeikkel megerősí­tették azt a véleményt, me­lyet a múlt év derekán hal­lottunk ugyanitt a siófoki já­rás párt- és állami vezetőitől és jó néhány termelőszövet­kezet képviselőjétől: a púsz- taszemesiek jól hasznosítják azokat a lehetőségeket, me­lyeket a melléküzemági tevé­kenységek kínálnak, s ez kü­lönösen érvényes a karácsony­pusztai lucernái isztüzem ter­melésére. liera esz Ferenc A kérdésre bizonyára sokan Telelnék, hogy nem ez a leg­szükségesebb, annál is inkább, mert a mezőgazdaságban sok még a korszerűsítésre váró, technikailag elmaradott terü­let. Ami a repülőgépes műtrá­gyaszórást illeti, az már önma­gában is a korszerűség fokmé­rője. Klcncsár Gábornak, a so- mogysárdi termelőszövetkezet főmérnökének más volt a vé­leménye. Szövetkezetük az el­sők között vette igénybe a nö­vényvédő szolgálat repülőgé­peit. Észrevette, hogy a meg­szokott technológia, mikor a műtrágyatartó konténert ra­kodás közben a helikopter fö­lé emelik, nem biztonságos. És nem is túl gyors eljárás. Ezért a repülőgépes növényvédő ál­lomás agronómusával közösen egy olyan összekapcsolásos rendszert szerkesztettek, amelynek segítségével mind­ezek a hátrányok kiküszöböl­hetők. Nem kell fölemelni a konténert, hanem két MTZ 50-es traktorra szerelik az egész feltöltő berendezést, amely húsz százalékkal jobb töltési fokkal dolgozik, gyor­sabban, pontosabban adagolja a műtrágyát. Az újítást 1977 májusában készítették el, azóta a beren­dezés már üzemel. — Szabadalmaztatta? — kérdeztük a somogysárdi tsz fiatal gépészmérnökétől. — ‘Nem lett volna etikus. Mi a repülőgépes növényvédő állomás — ismert rövidítéssel NEGE — társai vagyunk. Ép­pen ezért dolgoztunk együtt Somogyvári Lászlóval. Az újí­tást elfogadták, megvalósítot­ták, mi újítási díjat kaptunk érte. A találmányi hivataltól megkerestek ugyan, hogy sza­badalmaztassuk, ám egészen furcsa dolognak tartottam vol­na, hogy àz à cég fizessen, amelyiknek mi társai va­gyunk. A főmérnöknek nem ez az egyetlen újítása, korszerűsíté­se, de csak ezt az egyet adta be — hivatalosan. — A mezőgazdaságban nem nehéz korszerűsíteni, ha az ember akar — mondta. — Ma már mindenki előtt világos, hogy a termelés alapja, meg­határozója a modern technika. — Azt mondta, ma már. — Igen. Mert amikor én kezdtem — nem akarok nagy szavakat használni — gyakran a szemlélet ellen is harcolni kellett. Hiába voltak meg a gépek, azokat állandóan kor­szerűsíteni, ésszerűsíteni , kel­lett. Azután fokozatosan kide­rült, hogy ezáltal a termelés is javul. Persze ez nem csu­pán az én érdemem. Az újítá­saim mind a velem együtt dol­gozó gépszerelőkkel, traktoro­sokkal, technikusokkal együtt valósultak meg. Amit elgon­doltam, ők kivitelezték. — Több ésszerűsítést vittek végbe a tsz-ben. — Hát igen — most már na­gyon jó arra gondolni, hogy ezekkel mennyi nehéz fizikai munkától kíméljük meg az embereket, és nem utolsósor­ban — gazdaságosabban ter­melünk. — A gépészmérnök mennyi­ben agrárszakember? — - Annak kell lennie. Ami­kor én kezdtem a tanulmá­nyaimat az agrártudományi egyetem gépészmérnök sza­kán, még nem terjedt el ez a szakma. Én sem tudtam róla sokat: gimnáziumi osztályfő­nököm biztatására jelentkez­tem. Azután, hogy kát évet várnom kellett a felvételre — dolgoztam. Városi gyerek lé­temre akkor találkoztam elő­ször a mezőgazdasággal — kö­zelről. A növényvédő állomá­son permetezömesterságig vit­tem a két év alatt. Jó előta­nulmány volt. Mindez segített abban, hogy a mezőgazdasá­gét ne az ipari ember sze­mével nézzem. — Vezetőnek került a tsz- be? — Sajnos. — Miért? — Mert sok mindent a ma­gam tapasztalatain keresztül kellett megtanulnom. Égy ki­csit korán csöppentem bele mindabba,. amit ma már lé­nyegesen könnyebben, tapasz­talatokkal a hátam mögött csi­nálok. És szakmai ismeretekkel. A Somogysárdra vezető út mel­lett vonzza a szemet a cseh szárító — kilövésre váró űrha­jóhoz hasonló — épülete. Szá­rító, előtárolók épültek az’irá­nyításával. A soktonnás táro­lókba emberi kéz érintése nél­kül hull a gabona, majd több­szöri tisztítás után jut a szá­rítóba, a végleges tárolóba, öt-hat éve működik a beren­dezés. — Állami támogatást kap­tunk a fejlesztéshez. De azért kellett a saját erő is — mond­ta amikor végig kalauzolt » birodalmán. — Mit tart most a legna­gyobb dolognak a megvalósult elképzelései közül? — A transzformátorállomást — ez az alapja a működtetés­nek. Azután megoldottuk a vízellátást a gépészeti ágazat­ban. és hogy a dolgozókat fű­tött garázsokkal, szociális he­lyiségekkel hamarosan korsze­rű körülményekhez juttatjuk. Mert ez legalább olyan fon­tos mint az előzőek. S. M. Harcos élete ma is példa Megemlékezés Klujber Ferencről Nyolcvan évvel ezelőtt szü­letett Klujber Ferenc, a so­mogyi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosa. Most, ami­kor rá emlékezünk, egy bá­tor, rendíthetetlen pártmun­kás példáját állítjuk a mai utódok, a fiatalok elé. Somogy két világháború kö­zötti munkásmozgalom-törté­netének jelentős és nagy tettei közé tartozik, hogy illegális kommunista sejt szerveződött Kaposváron és környékén. Marcaliban és környékén. En­nek a hatása erős volt, hiszen megmutatta: a párt a súlyos vérveszteségek után ismét él és dolgozik a megyében. A marcali illegális sejt szerve­zője az akkor huszonnégy éves Klujber Ferenc volt. A fiatal asztalos Nagysza­kácsiban született 1908. janu­ár 29-én agrárproletár nap­számos családban. A hat ele­mi elvégzése után kitanulta az asztalosszakmát. Mint any- nyi más korabeli gyermeknek, néki is a Tanácsköztársaság volt élete legnagyobb élmé­nye. Később, amikor a Ba- laton-parton, Székesfehérvá­ron, azután a fővárosban vál­lalt munkát, mindenhol kap­csolatot teremtett a szerve­zett ifjúmunkásokkal, tanul­mányozta a marxista irodal­mat. , Életének fordulópontját je­lentette a fővárosi munkavál­lalás. A gazdasági válság ne­héz éveiben kapcsolatba ke­rült az illegális kommunista mozgalommal. Az érdeklődő, szilárd meggyőződésű fiatal­embert egyre nagyobb fel­adatokkal bízták meg. 1931- ben Moszkvába küldték párt- iskolára, a határon azonban nem sikerült átlépnie. Akkor úgy döntöttek, végezzen párt­munkát vidéken. Szülőmegyé­jébe, Somogyba küldték, hi­szen ott sokxal jobban ismer­te a falvakat. Klujber Ferenc Marcaliban, Kéthelyen és Nagyszakácsi környékén kezd­te meg a pártszervezo mun­kát 1932 elejétől. Csak elis­meréssel emlékezhetünk nagy­szerű tevékenységére, ugyanis az általa szervezett illegális sejtek a legerősebb vidéki szervezetek közé tartoztak. A párt rendszeresen ellátta feladatokkal, s ő a budapesti útjairól propagandaanyaggal, illegális kiadványokkal és röp­lapokkal tért vissza a marea- ! li járásba. Nagyon veszélyes ' munka volt ez, hiszen detek­tívek, csendőrök, spiclik fi­gyeltek minden »gyanús« sze­mélyt. A kaposvári sejt kom­munistáinak letartóztatása után rájuk is lecsaptak a szombathelyi csendőrnyomo­zók 1933 nyarán. Klujber Fe­rencet és társait majd három hétig kínozták a marcali já­rási börtönben. Pécsen a bí­róság előtt Klujber Ferenc volt az elsőrendű vádlott. Mar­cali környékéről huszonhét kommunistát állítottak bíró­ság elé 1933 nyarán. Érdemes idézni a vádiratból. E szerint Klujber Ferenc és társai az állam és társadalom törvé­nyes rendjének erőszakos fel-’ I forgatására és megsemmisité- J sére, különösen az úgyneve­zett proletár társadalmi osz­tály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat, illetve szervezke­dést kezdeményeztek, illetve vezettek, és a kommunista pártot szervezték. Két és fél évig ült a sze­gedi fegyiiázban. Kiszabadu­lása után minden lépését fi­gyelték, állandóan zaklatták. A német megszállás' után le­tartóztatták, internálták, majd újból csendőri felügyelet alá helyezték. A nyilas puccs után, 1944 novemberében Da- chauba hurcolták. Az ottani koncentrációs táborban élte meg a felszabadulást 1945. áp­rilis 29-én. A felszabadult országban ott folytatta a munkát, ahol annak idején abbahagyta. 1945 augusztusában megalakította a Magyar Kommunista Párt nagyszakácsi szervezetét, ö volt a párttitkár két évtize­den át. A megyei pártbizott­ság, majd a Marcali Járási Pártbizottság tagjaként ßtadta gazdag tapasztalatát, forradal­mi hitét a fiatalabbaknak. 1972. november 12-én hunyt el hosszú, türelemmel visejt sú­lyos betegség után. Klujber Ferenc 80. szüle­tésnapja alkalmából a Mar­cali Járási Pártbizottság és a tapsonyi pártbizottság koszo­rúzás! ünnepséget tartott va­sárnap délelőtt Nagyszakácsi­ban. Kovács Nándor, a járási pártbizottság tagja, a járási hivatal elnöke emlékezett meg a Szocialista Hazáért Érdem­renddel, a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett veterán példás életéről. Ez­után a járási, a helyi párt­bizottság képviselői, a hozzá­tartozók megkoszorúzták Klujber Ferenc sírját.

Next

/
Thumbnails
Contents