Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-31 / 26. szám
) ü mienk — sajátonkkée! bánunk vele ?-Az egyik kaposvári vállalatnál tizenhárom munkást kártérítésre szólítottak föl, mert e: év végi leltárnál nem tudták felmutatni a szerszámukat Az eltűnt szerszám árának ötven százalékát kell megtéríteniük. Az emberek azt mondták: igazságtalanság ez. Eltűnt például egy vasita- licsüca, ezért kell a legtöbbet fizetni: a vele dolgozó három kőművesnek fejenként 210 forintot. Egy karbantartónak hiányzott a csavarhúzója, a kalapácsa, a lemezvágó ollója és a függőmérője. Összesen 120 forint megfizetésére kötelezték. Társának egy pillanatszorító és egy hegyes körző 105 forintjába került. Még egy aránylag magas összeg szerepel: 93 forint egy elveszett fém csigiaíúróért. A többi kártérítés jóval 100 forint alatt maradt, sőt némelyik még a tíz forintot sem éri eL »Az emberek föl vannak háborodva« — mondta telefonon egyikük. fin sem örülnék annak, ha váratlanul néhány száz forint megfizetésére köteleznének. Tudom azt is, hogy a múlt esztendőben azon a munkahelyen öt-hat idegen vállalat dolgozott Tudom, hogy hozzányúlnak egymás szerszámaihoz. Ha valakit munkaközben elhívnak vagy éppen félrehúzódik elszívni egy cigarettát lehetetlen azt várni, hogy elzárja az összes szerszámot, hiszen akkor a cigarettaszünet nem öt-, hanem huszonöt perces lenne. Az is kínos, ha tá- voztában valaki odaszól a szaktársának. hogy tartsa szemmel az elöl hagyott dolgokat, amíg távol van. Az ilyesmitől,— érthetően —puskaporossá válna a sokszor amúgy sem éppen idillikus munkahelyi légkör. Eszébe jut az embernek, hogy hány jól fölszerelt fusi- műhely van különféle házak pincéjében, kamrájában. Azután egy főmérnök kesernyés szavad járnak eszemben: »-Kérem, mi már szemet hunyunk afölött, hogy hazacsempészik a jó motort s behoznak helyette egy lerobbantat.« Nem állítom azt, hogy ez a tizenhárom munkás otthon használja azokat a szerszámokat, amelyeket a munkahelyen most rajtuk keresnek. De egy valamit megkockáztatok: ezentúl jobban vigyáznak majd a lemezvágó ollóra, a csavarhúzóra, a kalapácsra. Azt is megmondom, mire alapozom ezt a kijelentéseimet Mindössze két számra. Ennél a vállalatnál — amikor pontosan egy évvel ezelőtt hasonló felszólító lehleket kézbesítettek — 3000 forint volt a hiány. Most 1127 forint. A szerszám a közösség tulajdona. Ezt az emberek csak használatra kapják. Vigyázni rá, megőrizni éppen ezért kell. Aki nem ezt teszt az kártérítéssel tartozik. G. J. Kiónok és sorszámok Labor a kastélyban •«-íö-Sá «sfsÊ'' Csfráílanitják a vetőburgonyát. Békés társbérletben él egymás mellett két, egymástól távoli mezőgazdasági ágazat a rinyatamási kastélyban. Elöl a patinás vadászház fogadja a hazai és a külföldi vendégeket. hátul pedig a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kutatólaboratóriuma található. Dr. Sárvári István kandidátus szakirányítása alatt itt működik az egyetem burgonya-kísérleti nemesítő, faj tafenirlartó és víruskutató részlege. — Keszthelyen magról vetik. nemesítik, keresztezik, s három-négy év után küldik ide a már kikísérletezett faj tálcáit — magyarázza az itteni munka lényegét Vidovics József telepvezető. — Az így kapott gumókból állítjuk elő az úgynevezett törzselit vetőanyagot, amelyet a nagyüzemek termeszthetnék. Ez a munka meglehetősen sok előkészítéssel, kézi beavatkozással, szelektálással jár, s ügyelnünk kell az időjárási tényezőkre, de még a munkarend »tapi betartására is. A követelmények szigorúak, hiszen nekünk vírusmentes burgonyát kell előállítanunk. Hármas vetésforgóban búza, olajreték ás burgonya váltja egymást. A jó derékmagasságára nőtt olaj retket beszántják, így biztosítják a kellő meny- nyiségű zöldtrágyát Ezután r lég mintegy kilenc mázsa ha- t lanyagot juttatnak ki hektáromként A 223 hektár kiterjedésű te- rilet egyik részét itt Rinya- tumásiban, a másik a Nagy- a íd melletti Üjkútpusztán tali iható. Az utóbbi a báziste- r ilet, amelyet minden szük- s ges »-kellékkel« kiegészítet- t -k. ALagcsövezték, s önjáró öltözőberendezéssel is elláttak. Somogyi Néplap Mindezekre nélkülözhetetlenül szükség is van, hiszen az itteni földön 2990 parcellában számtalan különféle és fajta burgonyabokor, azaz »klón« található, amely egyedi megmunkálást igényel. Persze van komlett gépsoruk a művelésre, és a vetés utáni vegyszeres gyomirtás is megfelelő hatásfokú. Ám szelektálni, azaz a beteg vagy fertőzött egyedeket kiválogatni már csak kézzel lehet. Évek óta kialakult törzsgárda jár vissza rendszeresen erre a munkára, főleg környékbeliek, mintegy hatvanam. Nehéz munka, s nagy figyelmet igényel, az emberek mégis szívesen jönnek. — Virágzás után, június első napjaiban szártalamítjuk a növényeket Ebben az időszakban kezdődik ugyanis a tetű- rajzás, s a tetvek a vírus legjobb hordozót Addigra tehát a föld alatt védve vannak a gumók, s bár nem nőnek olyan nagyra, mint normális körülmények között, ezzel a technológiával gyakorlatilag százszázalékos tisztaságot azaz törzselit minőséget tudunk elémt Tavaly 25 vagon ilyen minőségű burgonyát értékesített a telep. A kutatóláncnak ez a végső pontja. A mezőgazdasági üzemek szintén vetőanyagot állítanak elő belőle, s a következő évben kapott burgonya is még szuperelit minőségű. További öt éven át újra és újra vetőmagot termeszthetnek, évenként csökkenő minőségben. A drágának látszó kutató- és nemesítő munka így válik gazdaságilag is hasznossá, mivel egyre kevésbé szorulunk drága import vető- anyag vásárlására. Legutóbbi terméküket, a Somogy gyöngyét államilag is elismerték, s az idén már a csokonyavisontai és a zirci tsz ezt a magot vetheti. A telepen 72 ember dolgozik. Az ő feladatuk a tározókban levő értékes vetőanyag kezelése, válogatása, rendszeres fehérje- és keményítővizsgá- latak végzése a laboratóriumban, s természetesen a meglevő gépállomány karbantar- tasa, javítása is. S egy kutató- intézmény nem lehet meg tudományos érdekesség . nélkül sem. A keszthelyi egyetemen jelenleg fiatal paradícsampa- lántákba oltják be a burgonyát. Az eredmény: az oltvány a burgonya tulajdonságait örökíti. Van más éred« meny is. A napokban várják az értesítést egy nemrégiben kifejlesztett rőzsafajta burgonya minősítéséről. Ha megfelel a szigorú vizsgálaton, Rinyatamásiban megkezdhetik a szaporítását. A telepvezető véleménye szerint ebben az esetben 1980-ra annyi vetőmagot tudnának előállítani, hogy fölöslegessé válna a külföldi behozatal. T>- A. A völgyben A világ egy hektáron Eljut idáig a Mecsek mediterrán sóhaja is. A völgy délkelet felől nyugati irányba húzódik. Ritkán jut be a szél, megreked a melegebb levegő. Fent, a dombtetőn jóval hidegebb van. A szép völgy vonzza a tekintetet. Bárdi- bükk mellett, az út bal oldalán mélyül a tájba. Ritka az annyira tiszta, verőfényes idő, hogy ne boiyonganának párarongyok az aljában. A Zselic ez már a javából, annak is egy nagyon szép ránca. Ködös most is az idő. Ahogy a szűk. sudár fák kísérte úton az arborétum felé megyünk, ebből a szürkés-nedves levegőből tömör zöld falként bukkan elő a fenyők, tufák, puszpángok. babérfélék,, borókák, különböző ciprusok sokasága. Egy vörös színű ír szetter viháncolva elénk rohan. Végig velünk marad, amíg a sétánk tart az egy- hektáros arborétumban. Húszéves munka eredménye ez az elsősorban örökzöld növényekből, fenyő- és cserjefélékből álló gyűjtemény. — Ma már — mondja a tulajdonos — nyolcvanfajta fenyő és a legutóbbi őszi telepítéssel együtt negyvenféle örökzöld lombos cserje növekszik itt. Illő most már megmondanunk: Kaposdadán jártunk, Somogyi János arborétumában. Kevés ilyen gyűjtemény van magánkézben. Somogybán ez az egy. Megyei értékű természetvédelmi terület, A védettséget föltétlenül megérdemli. Túl az itt élő növények ritkaságán, különlegességén, tiszteletre méltó az a munka is, melyet a tulajdonos végez. Tisztaság van és rend. Az ilyen gyűjtemények létrehozói a jövőnek dolgoznak. Hiszen mikor lesz a nevének megfelelően hatalmas fa abból a mammutfenyőből, amely most még alig éri el a kétméteres magasságot? Vagy azokból a cserjékből, melyeket a tulajdonos ugyan egyből meglát, de mi alig vesszük észre, mert éppen csak kilátszanak a földből? Évtizedekre van ehhez szükség. Mondja is Somogyi János: — Néhány növényből még nem sokat látnak. Se formájuk, se a leendő szépségük. Majd sok-sok év múlva, akkor nézzék, meg... A szépség azonban már ma is jelen van. Különleges alakúak, különleges színűek, különleges levelűek ezek a nöA tó partján. vények. Az irdatlan távolságból idekerült kínai lombhullató mammutfenyő, a hamis ciprus, a lombhullató mocsári ciprus Floridából, cserjék a Földközi-tenger partjáról és a többi. — Látják — mondja a tulajdonos —, ez ennek a munkának az egyik nagy szépsége: tíz négyzetméteres területen a fél világ... Keresgélhetné a vendég: ugyan mi késztet valakit ilyen elfoglaltságra? De ahogy Somogyi János az arborétumról, a növényekről beszél, tulajdonképpen fölöslegessé válik minden kérdés, mert a lelkesedés és a szakértelem magától értetődővé teszi a mozgató erőt. Százhúsz féle különleges növényről sokat lehet beszélni. Így a sétánk is hosszú ideig tart. A borókák gyűjteményénél kezdjük, s eljutunk addig, hogy a leghőbb vágya: beszerezni a libanoni, a hima- lájai és az atlaszi ciprust. Közben elmegyünk a két kis tó mellett, melyet a közeli Kövesikút és Pozsonyi források táplálnak. Az egyik tóban szigetek, ezeken is ritka növények, a parton pedig különleges nádak, sások növekednek. — Ez még mindig csak a kezdet — mondja a hatvanadik éve felé közeledő Somogyi János. —• Még sok van vissza. Tavasszal megint elmegyek a szokott körútra, különböző arborétumokba, újabb fajtákért, változatokért Szarvas, Szombathely, Váe- rátót a cél Kezében a Magyarországon fellelhető szakkönyvek segítségével dolgozik. Biztonságban van a gyűjtemény, mert »amíg nem volt kerítés, csak az őzek jártak be. Az a mammutfenyő ott ennek nyomát viseli. De az emberek soha sem csináltak kárt. Egy apró gally sem tűnt el.« Hozzáteszi : — Minden a kicsivel kezdődik. A megyében egyedül itt látható japán ciprus, és a nép által tulipánfának nevezett liliomfa is. Bizonyításul odalép egy csenevésznek tetsző kis növénykéhez. Két vékonyka ágát különös formájú levelek díszítik. Ügy fogja meg, mint amikor valaki gyengéd«! megrázza egy rakoncátlarikodó kölyök bozontját, de mindjárt utána egy barackot nyom szeretettel a fejére. — Hát igen... Most még nem mutatja a formáját. Majd ötven év múlva... Mészáros Attifai Molnár Zoltán Éljenzés — Hát... itt mindenki nagyon jól érzi -magát... a te férjed meg az én férjem például nem tudják abbahagyni a tollaslabdázást... Legalább kopik a pocakjuk... A gyerekek meg... te, hol is vannak a gyerekek? — Nem mindegy? ök tudják. — De mindegy — mondta Mari — szóval nagyon jó ötlet volt... gondolom, ez is a te érdemed. — Értem... — legyintett Gitta. — Csak azt akarom mondani, hogy ez is, áz egész, úgy ahogy van, a fiataloké. Része a hozománynak. Na, mit szólsz? — Szóhoz sem tudok jutni. Ezt Mari komolyan mondta, de közben eléggé bizalmatlanul sandított Gittára. Vajon nem akarja-e a csónakház fejében csökkenteni az öröklakásra befizetendő részüket? XXVIII. Mari meglátta Katit, aki egyedül lépett be a kapun. — Gyere már, Katikám! — mondta. — Hova tetted a fiamat? Ki is tárta feléje a kezét, nyájas anyósi kedvességgel. Kati odament hozzájuk és leült, de nem melléjük, a deszka ülőhelyre, hanem fel, a fűasztalra, még mindig piros volt, felsóhajtott, nem szólt. Gitta rögtön látta, hogy ez nem játék, valami van a lányával. Valami, egyelőre az ő számára is megfejthetetlen. Talán éppen ez a megfej the- tetlenség ingerelte annyira, hogy idegesen rászólt: — Miért nem válaszolsz, ha kérdeznek?! Gitta felemelte a fejét, rá bámult. Szemben, a kapun éppen jött be a két fiú, nem együtt, csak egymás után. Kati hosszan kinyújtott kézzel rájuk mutatott A két asszony odanézett, s elég különösnek találták a fiúk bevonulását. Annál inkább, mert amint beléptek, nem is tudtak merre indulni. Laci ugyan még egy kis tétovázás után odavitte a kannákat a ház sarkához és letette. De Tibor csak megállt a kapuban, mint aki még vár valakit, aki jön utána. Még hátra is nézett, de nem jött senki. Mari mama rosszat sejtett, gondolkozott; a kannákkal mintha Kati ment volna el... és ez a piros trikce, vagyis meztelen fiú jött vissza... Tibort ő később küldte a lány Után, vagyis nem is ő küldte, hanem Gitta... vajon mért küldte Gitta... talán valami szükségét érezte, hogy utána- küldje? Persze ő ismeri a saját lányát... De hogy került oda ez a másik? S éppen őnála vannak a kannák... Gitta felállt, odament Katihoz, felemelte a fejét, belenézett a szemébe. De Kati olyan lcifejezéstelen tekintettel bámult rá vissza, hogy nem volt képes belelátni a leikébe, mint ahogy képzelte. De ettől még sokkal sértödöttebb lett anyai mivoltában. — összevesztetek? Mit bámulsz, mint a hülye? Mari mozdult volna, hogy enyhítse anya és lánya konfliktusát. Valami olyan volt a száján, hogy fiatalokkal megesik, egyik pillanatban, összevesznek, a másikban kibékülnek; rájuk kell hagyni, az ő dolguk, intézzék el egymás közt. De akaratlanul is vissza kellett pillantania Tiborra, s az olyan szerencsétlenül állt ott a kapuban, hogy az még az ő már jól megedzett anyai szívének is sok volt. Ez a látvány belefojtotta az anyát és lányát egymással békíteni szándékozó bölcs szavakat. Gitta, is dühösen a kapu felé nézett, hogy hát az a másik mamlasz mit áll ott? Kimászott az ebédlő gödörből, megállt egy pillanatra. Oda mozdult tulajdonképpen Tiborhoz, de azután más jutott eszébe. Azám, ez a pirostri- kós huligán, akit Klári hozott ide, Klári, aki éppen a parti alacsony vízben hancurozott a kölykeivel, mint egy mintaanya. Legszívesebben az ő torkát kapta volna el. Vagy mégis inkább a fiúét, akit sanda szándékkal idehozott? Laci, igen, Laci már éppen lusta karmozdulatokkal úszott befelé a Dunába... Csak vajon úgy úszik-e, mint aki valaminek a következményeitől menekül, vagy úgy úszik, mint akinek semmihez nincs semmi köze? A két férfi, Barna és Ferenc, még mindig tollaslabdáztak; a két kövér pojáca, őket persze nem érdekli semmi, felőlük borulhat akár az egész eljegyzés; ők ettek, ittak, most szórakoznak. Egyszeriben nagyon gyűlölte őket; a saját férjét elsősorban. Végül mégis csak Tiborhoz ment oda, tőle szokatlan tétova léptekkel, a kapuhoz. Mire odaért, már uralkodott magán, megfogta szelíden a Tibor karját és megkérdezte: — Mi van veletek, Tibor- kám, csak nem veszekedtetek? Tiborban erre a szelíd anyai hangra roppant össze az eddig nagy nehezen őrzött tartás, s önkéntelenül ráhajolt az anyósi-anyai vállra. Gitta megsimogatta a fejét Ügy érezte, hogy Tibor a vállán hangtalanul sír. Majd talán már nem is egészen hangtalanul rázza a zokogás. Ezt most már mindenki észrevette; a két férfi is leengedte az ütőt, s csak állt egyik tanácstalanabbul, mint a másik. Lajos, 6 éppen vitt egy kannafödőben egy kis vizet a parázsra; biztos ami biztos, hátha nem hamvadt még eL Mindig le szokta önteni, hogy ha netalán feltámadna valami szél, el ne vigye a parazsat, bele ne kapjon a láng valamibe. Most ugyan semmi ilyen veszély nem lehetett, különben is még kora délután van, és még valamennyien itt vannak; de biztos, ami biztos, átlépett Mari mellett az árkon, rálocsolta a vizet a hamura, már semmi élő parázs nem is volt benne, sóhajtott, kiegyenesedett és körültekintett onnan a magasból birodalmán. (Folytatjuk)
