Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
."Jskó.'^i Géza ÖRÖMTÉVESZTÉS Nézd a kővetkező történt velem parabolán innen és túl Ssámohitlan sok pénzem volt (ritka eset) s így nem vettem észre, Hogy kihullt egy százasom, mentem tovább a névtelen úton Ám egy olyan névtelen utat képzelj, amelyen valóban senki se jár S amikor délben vagy délután vagy este vagy másnap vagy Jövő évben de az is lehet hogy száz év múltán (vagy tán ezerév) Visszafelé jöttem kihalt utamon Árva-pénztelenül kifordítható zsebekkel szegénység zászlóival Százasom ott feküdt s én mohó örömmel lehajoltam Örömöm leírható lenne de minek, ki-ki elképzelheti sajátjait kutatva És én nem tudtam hogy a pénz amit leltem enyem Jogos tulajdonom volt, azt hittem a más pénzére találtam Örömöm így hát nem az elveszített s újra meglelt kincsnek Járó öröm hanem — hamisan — a talált kincsen érzett diadal Azon amit más veszített el Nem tudtam hát hogy saját hajdani sutaságomnak Amiért elhullattam — örülök Hogy saját egykori nagyvonalúságom (nem számoltam a pénzt) Okozta örömöm nem tudtam hogy nem neki de magamnak örülök Nem nem a más kincsén sajátomon, vigadok ..Ki csak így elhullajtja a százast annak bizonyos sok van'' Még vigasztaltam is magam nehogy lelkifurdalás rontsa derűm S így mentem már-már táncolva tovább a néptelen úton És megyek ezer s ezer év óta ÖRÖMTÉVESZTÖ LÉTEZÉSEMBEN Ezen a kihalt saját feledett kincseimet Elém terítő határtalan úton. A VERS SZÜLETÉSE Jelkép és tartalom PÁKOLITZ ISTVÁN D i Ö FA Szép ha ki idejében ültet diófát árnyékába ülhet betakaríthatja gyümölcsét és remélheti hogy az a bizonyos hat szál deszka is kikerül belőle Ady-vcrsillusztráció. Tavaszy Noémi linómetszete. Szántó Péter Halált okozó A tárgyalás szünetében Keresztes Dezső a foglár mellett kuporgott a folyosó egyetlen padján és evett. Hatalmas markában félszegen rejtegette a csirkecombot, másik kezét szinte a földig lógatta. A vedlett pad elég nagy alkalmatosság volt, most mégis úgy tűnt, mintha a férfi sámlin kuporogna. bosszantaná. — Azt, ugye, tudja, hogy a sértett nagyon ittas volt? A tanúk szerint verekedős, garázda ember: háromszor zárták el. — Űgyse érti meg. Szándék a cselekményhez, szándék az eredményhez. Keresztes megpróbálta jobb kezével a bal csuklóját dörzsölni. — Aztán megöltem.. 1 a sértettet. A bírónak ez volt a tizedik ügye, mióta kinevezték, mégsem érezte magát tapasztalatlannak, hisz mindenről megvolt a véleménye. Ezt a figurát most mégsem értette, ezért is jött ki utána a folyosóra, bár tudta, hogy nem szokás. A bíró nehezen lélegzett. Megtanulta: nem szabad kiabálni. — Idefigyeljen, jóember! Nem ölte meg! A vádlott unottan megvonta a vállát: — Akartam, hogy meghaljon. Tudtam, hogy beüti a fejét. Akasszanak föl! — Maga teljesen bolond! — kiáltott a bíró és hátat fordított. — Magának mi' a foglalkozása? — kérdezte. A foglár fölugrott, vele emelkedett a vádlott is. Osszebilincselt kezükkel édestestvérekké lettek. Keresztes a lendülettől leejtette a húst. — Benn van a papírokban — motyogta. — Minden girbe gurba rajta: a kétméteres, hajlott termete, konya bajusza, moly- rágta szemöldöke. — Tudom. Segédmunkás a téeszben. — Pásztor vagyok. — Mondja el, mit csinált! — Minek? A íoglár arca szinte föllángolt a szörnyülködéstől. Látszott: jól agyába véste ezt a választ — Jaj istenem — sóhajtott az asszony. — A sértett maga után ment, azt kérdezte: gyáva vagy, te tróger?! Maga azonban nem válaszolt. — Hallották?! — állt föl a foglár, mintha az előbbi kijelentés egyben ítélet is lenne. Azonnal végrehajtandó, fellebbezhetetlen. Az asszony félve megsimította az urát: A foglár kíváncsian nézett Körülbelül most jutott el a tudatáig, milyen ügyben folyik a tárgyalás. — Nem — mondta a vádlott. — Csak mikor megrágott ... — De hát maga nem akarhatta ... Nem is akarhatta... — Meghalt A bíró már bánta az egészet Elindult a terem felé. Rögtön folytatódik a tárgyalás. Galambosi László ÖSVÉNYEK KÖZT Csonka már a fagy patája. Darabokban a jég járma. Hó-paloták düledeznek. Égi partok tüzesednek. Gyász-ezüstben, feketében ösvényeken eléd értem; Elhagytam a baj kunyhóját. Tárulkozva hajlok hozzád. Vigadoz a piros madár. Liliomos fészket talál Ölekből fut a fiúcska. Készülődhet vándorútra. Szánnycsaittogás körös-körül Ereszkedő hattyú örül Gyémánt tálban nézi magát. Lant hívogat nádfuvolát. Jegenyéből kivájt teknő lisztjét őrzi aranykendő. Hol a búza vakunkig ér, vendégei a metszett kenyér. Szólít majd a Messzenéző, tévelygőkre letekintő. Mpgbocsétó tenyerébe simul arcunk fényessége. — Az egyik tanú bicskát húzott elő... szerint De még szebb ha ki már biztos benne hogy nem ülhet árnyékában a diót sem törheti föl sazis mindegy milyen fából tákolják össze a végső ágynak valót és mégis ültet diófát Életemben két alkalommal ültettem diófát. Először 1952- ben feleségem családi házának kertjében tettem földbe egy csemetét; ám nagyon kezdetlegesen ültethettem el: három hónap múltán teljesen elsorvadt Az is lehet, hogy a természet bosszúja volt a csemete gyors kipusztulása; ugyanis én nem azért ültettem akkor diófát, hogy fölcsepered- vón, teremjen, hanem csak úgy, a szimbólum kedvéért, meg hát hely is volt a kertben. A diófa jelképében természetesen a legősibb motívum is bennefoglaltatott: a hosszú élet; mert arttilyen sok idő kell ahhoz, hogy kiterebélyesedjék, olyan hosszú a fa élettartama is; és persze sokáig él, aki ültette... Ehhez a gondolathoz kapcsolódott a népi mondóka is, ami csakis jókívánság lehetett: „Adjon Isten minden jót, Diófából koporsót.” Vers azonban nem született a fenti ültetésből. Másodjára 1975-ben fohászkodtam neki az ültetésnek, balatoni nyáriházunk udvarán, Tíz éven át halogattuk az ültetést ; minden tavaszon- őszon rebesgettük, hogy kéne már ültetni, nem szabadna így parlag on-bozótosán hagyni a telket, hiszen úgy fest, mintha nem lenne gazdája. Keresztes nevetett. Igaz, csak amolyan mosolyféle volt, elhúzta bajusza függönyét a szája előtt. — Nagy bicskás gyerek volt a Jóska, de nem tudott vele bánni... — Mondja tovább! Keresztes saját vállához nyomta arcát, mintha el akarna bújni az emlék elől. — Akkor megöltem. — Mert hallani akarom — a bíró gyorsan kiigazította a tekintélyén ért sérelmet. Keresztes megvakarta az orrát. A bíró érezte: nem bírja már sokáig. LEV TOLSZTOJ Mesék felnőtteknek —■ Ember! Nem ölte meg... A sértett hadonászott a késsel, meg akarta szúrni magát! — Ehetek tovább? — Jaj istenem — sóhajtott sokadszor a felesége, parányi, fonnyad talrna-arcú asz- szony. Ott topogott a férfi mellett, így állva is alig érte el annak a fejét. — Jaj, istenem, mire jutottunk?! — Mondja el a cselekményt ! — Bementem a kocsmába. A Józsi már ott ultizott. Kis bajunk volt, összetörte a biciklimet, már akkor egy hónapja. Odaléptem, gúnyolni kezdett. — Maga akkor kiment. Keresztes ' megmozgatta a bajuszát, mintha jót ivott volna. Homlokát ráncolva té- pelődött. — Nem mentem, az volt a baj... Csitítottám. Már nem emlékszem, mit mondtam neki. Megütött, csak akkor mentem ki... A bíró arra gondolt, hány kellemesebb helyen lehetne most. ebben a pillanatban, ha ez » csökönyös örüli nem — De nem tudott. akkor megöltem. És én —- Jó sóhajtott a bíró. — Hogyan ölte meg? — Agyoncsaptam. — Vádlott! Hat tanú szerint megütötte a sértettet, nem pedig »agyoncsapta« ... A sértett megtántorodott, elesett. Beverte a fejét a ház szögletébe, ez a halál közvetlen oka. — Jaj istenem! —• az asz- szony a szája elé kapta a kezét. Keresztes elnézett a fejük fölött — És ha nem ütöm meg? — kérdezte. — Akkor is meghal? — Itt magáról senki nem állítja, hogy ártatlan; maga miatt meghalt egy ember. De mégsem mindegy, hogy halált okozó testi sértés vagy emberölés vádja szerepel-e. Egyébként — megtörölte a homlokát —, úgyis az előbbi miatt ítéljük eL Keresztes másodszor nézett szembe a bíróval: — Mi hex? kell az emberölésA sovány farkas kerülgette a falut, s találkozott a kövér kutyával: — Mondd, te kutya, honnan szerzed az ételt, hogy ilyen jó húsban vagy? — Az emberek adják — felelte a kutya. — Méghozzá nem fáradtságos munkáért. A mi dolgunk éjszaka őrizni a házat. — Nem hiszem, hogy csak ezért etetnének — kételkedett a farkas. — Hiszen akkor magam is vállalnám ezt a szolgálatot, mert hát nekünk, farkasoknak nehéz megszerezni a mindennapit. — Akkor gyere velem, neked is ad a gazdám — biztatta a kutya. A farkas örvendezve elment a kutyával, hogy szolgáljon az embereknek. Már- már be is lépett a kapun, amikor észrevette, hogy a kutyának a nyakán a szőr ki van kopva. Megkérdezte, mitől van a nyakán az a szőrkopás. — Csak a lánctól. Mert nappal láncra kötnek, csak éjjelre engednek szabadon. — Akkor hát áld jon meg az Isten, kutya — szólt a farkas. — Nem megyek én az emberek közé, mert azok etetnek, de elveszik tőled a szabadságot. — Hogy lehet egyetlen csellel megmenekülni a kutyáktól? — kérdezte a róka. — Nekem száz fortélyom mégis nehezen meg tőlük. van. szabadulok Amíg beszélgettek, vadászok jöttek, akiknek a kutyái megtámadták őket. A macskának egy fogása volt: fölugrott a fára, a kutyák nem tudták elkapni. A róka is elővette volna mind a száz fogását, de nemtudott kibújni, s megfogták a kutyák. A fajdkakas fent ült a fán. Odasompolygott a róka és így szólt: — Meghallottam, a hangodat, fajdkakas barátom, s eljöttem, hogy meglátogassalak. A fájd felelt rá: állatok nem is bántják egymást. — Látod, ez nagyon szép — mondta rá a fajdkakas —, mert látod, amott kutyák jönnek és régi szolvás szerint most el kellene futnod, de már a törvény szerint nincs mitől félned. A róka a »kutya« szóra hegyezni kezdte a fülét, s el akart illanni. — Hova, hova? — kérdezte tóle a fájd. — Hiszen most békeparancs van, s a kutyák már nem bántanak senkit! — No, de ki ismerheti őket! — felelte a róka. — Meglehet, hogy ezek éppen nem hallották a parancsot. Azzal elmenekült. Pedig egyetlen kutya sem volt a környéken. — Köszönöm a jó szót! Tette magát róka koma, hogy nem jól hallja, s kérdezte: — Mit mondsz? Nem hallom. Gyere le a fűre fajd- kakaskám beszélgetni, sétálgatni. A fáról nem hallom a hangodat. Arról beszélgetett a macska a rókával, hogyan lehetne megszabadulni a kutyáktól. Szólt a macska: — En nem félek a kutyáktól mert van egri jó cselem, az megment tótűk.. — Félek ám leszállni a fűre — válaszolt őszintén a fajdkakas —, veszedelmes nekünk, madaraknak a földön járni. — Talán éppen tőlem félnél? — nevetett a róka. — Ha nem tőled, a többi vadállattól félek. — Ugyan, fajdkakas barátom, nemrég egy parancs jelent meg, amely elrendeli, hogy békesség legyen az egész világon, s azóta itt az Almafákat ültetett egy 108 éves parasztember a kozlovi tanyavilágban. Megkérdezték tőle: — Mit érnek már neked ezek az almafák? Nem eszel már te ennek a terméséből. — Nem az alma végett ültetem, hanem a szép gondolat miatt. — Micsoda? — kérdezték többen. — Hát ez nem gondolatot, hanem almát fog teremni. — Ne vicsorítsatok annyit — felelte erre az öreg. — Ha én nem is eszem az almákból, de mások esznek, akik szép gondolattal lesznek irántam. Hálával gondolnak arra, aki ültette. Man Gém fordítása Addíg-addíg csipkedtük magunkat, míg végre neki láttunk, a cseresznye, szilva alma mellé egy diócsemete is a földbe került. Már ültetés közben megfordult a fejemben; vajon eredményes lesz-e ez a második ültetés. Aztán. : nóncs-e későn? Mert ha valaki mondjuk harmincévesen ültet diófát vígan megérheti a termést De túl az ötvenen ? Hol leszek én már, amikor ez a diófa, ha megmarad egyáltalán, teremni fog? A praktikum készen .kínálta az önző gondolatot: ilyen korban már nern érdemes veszköilődná diófaültetéssel, mert még az árnyékába se ülhetek, nemhogy a diót feltörjem. Az önző motívumhoz más eszmefuttatások is járultak, pozitívabbak, s már földerengett a versgorv dolat ketőssége: a fa tényleges elültetése, és mindjárt az is, hogy a diófát akkor is el kell ültetni, ha mások élvezik az árnyékát és gyümölcsét; más szférába áttéve a motívumot: az emberi tevékenységet olyan folyamatossággal kell végezni, hogy a magam hasznán túl másnak is hasznára legyen. Aztán a szóval ki sem mondott legfontosabb tétel következik: nemcsak magunknak-magunkért élünk; hasznos-szép munkánkkal biztosítjuk az emberi alko-: tás örök folyamatát. Az egyes ember végessógtudata csak úgy bírható ki, ha az arasznyi létünkben elvégzett munkánkra utódaink azt mondhatják: érdemes volt élnünk. A vers gondollata minden külső cifraság nélkül kíván hatni az értelemre, érzelgős nosztalgia nélkül. Ezért olyan puritán a megfogalmazása. Egyetlen többszörösen összetett mondatból áll; az előkészítő ténymegállapítást ugyanennek a ténynek fokozása követi: majd a záróakkord magasba emeli az egyedül lehetséges és értelmes emberi cselekvést. De még szebb ha ki már biztos benne hogy nem ülhet árnyékába és mégis ültet diófát. PákoHtz István Kerék Imre Szeretőim nevére Zsuzsanna szája akácméz, édesen kínálja magát. Margit hűvöskés szeme mágnes, ’ ’kőcsípejéhez odaránt. Mária mellén csillag ég, fején villanyfény-glória. Irén vágyamat bűvöli nyurga, kemény combjaira. Ilona karja nyírfagally madárfészekkel hajlatán. Júlia szép leány, haja virradhatatlan éjszakám. Éva öle halálos csapda, csattanó vasveszedelem, Anna csókja dcrázsfullánk, itt sajog, izzik nyelvemen.
