Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Hagyománynak tekinthető, hogy az ér ntolső napjaiban megkérjük a megyei pártbizottság első titkárát: nyilatkozzon a Somogyi Néplap számára. Varga Péter ezúttal is szívesen tett eleget kérésünknek. BIZTATÓ JlVÍ Beszélgetés Varga Péterrel, a megyei pártbizottság első titkárával —■ Kedve« Varga elvtársi Amikor mai beszélgetésünkre készültem — kérem, ne vegye zokon —-, átnéztem az 1975. és az 1976. évi interjúk tartalmát. Első kérdésem tehát az: ho- hogyan valósultak meg az elképzelései? Kíséreljük m«-g szembesíteni az akkori terve- ket a mai valósággal. — Azzal kezdem, hogy akkori elképzeléseim egybeestek a megyei pártértefcezlet döntéseivel. Két év távlatából elmondhatom: a szorgos, mindennapi munka meghozta a gyümölcsét. Középtávú tervünk időarányos részét teljesítettük, s ahogy az országDan, úgy a megyében sincs szükség módosításra. Néhány területen azonban jobb és tervszerűbb munka a követelmény: Első" sorban egy-két üzemünkre és a termelőszövetkezetek negyedrészére gondolok. Ha megenged egy példát. Amikor tavaly beszélgettünk, az volt a fő gond, hogy tudjuk-e teljesíteni az 1977. évi tervet. És most mit mondhatok? A mezőgazdaság 9 százalékos termelésnövekedésében benne van az irányítók, de mindenekelőtt, a tsz-tagok és az állami gazdasági dolgozók hozzáértő, szorgalmas munkája. A politika szellemében olyan termelési légkört alakítottunk ki, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok ús kitettek magukért. Meggyőződésem tehát: ha elképzeléseink egybeesnek az emberek gondolataival és érdekeivel, akkor számíthatunk a támogatásukra. Így voltunk ezzel — és számottevő eredményeiket könyvelhetünk el — más területekén is. Folytatódott a rekonstrukció az ipari üzemekben. Van, ahol be is fejezték (például a ruhagyárban). Ezeken a helyeken a munkaszervezésre kell fordítani a fő figyelmet. A cukorgyárban) a nagyatádi cérna- gyárban és másutt viszont gyorsítani kell a felújítást. Hosszú vajúdás után, 1978-ban megkezdődhet a húskombinát sonkavonalának építése is. A példákat sorolhatnám, va-1 1 amennyi azt igazolja: reális terveket készítettünk. A megye kommunistái, párton kívüli dolgozói együttműködtek, segítették egymást feladataik teljesítésében. Hogy vannak nehézségeink? Gondoljon csak arra: tíz éve még fölösleges munkaerő volt a megyében. Ma az üzemek többsége munkaerőgondokkal küzd. Ez arra inti a vezetőket, hogy a belső munkaszervezésre, a gépesítésre, az új technológiák bevezetésére összpontosítsák a figyelmüket. Ezt követeli a külső piac is, hiszen a gyenge minőéégű terméket csak olcsón lehet értékesíteni, s ez a népgazdaság, az üzem számára sem jövedelmező. — Közbeszólhatok? A gyorsabb változás __csak a helyi v ezetőkön múlik, vagy > ki) isii akadályai is vannak? — Értem, hogy miért kérdezi. Az az igazság: á korszerűsítés azért is nehéz, mert szakítani kell a megszokottal. Ez a munkástól, a vezetőtől is másfajta gondolkodást, felkészülést, új munkaszervezést követel, és alkalmazkodást a megnövekedett követeimé- nyekfiez. Előrelátóbbaknak kell lenniük. Jó volna, ha 1978-ban már öt-tíz évre előre látnának, és számolnának azzal: mit, hogyan és mennyiért tudnak majd termelni. A korszerűsítést természetesen anyagi lehetőségeink is nehezítik. Köztudomású, hogy egy modem technikáért (például a húskombináthoz) két-három- szoros árat kell fizetnünk. Több gyáregységünk lévén az is igaz, hogy a fejlesztés, a termékszerkezet-váltás nem pusztán a helyi igazgató, vezető gondolkodásától és kezdeményező kézségétől, hanem gyakran a vezérigazgatóétól, néha a minisztériumok döntésétől is függ. De ez sem adhat föhnentést a helyi vezetők számára. Ha például a fagazdaság, a húskombinát vezetői határozotabban és többet kezdeményeztek volna, akikor meggyőződésem: előbbre tartanánk. Az az igazság, hogy az operatív munkából is több hárult a párt- és tanácsi szervekre, mint amennyi megengedhető. Tehát előrelátást, elkötelezettebb munkát, jobb hozzáállást várok a vezetőktől. Jó példa az állami gazdaságoké. 1974-ben szinte elképzelhetelen volt, hogy két év alatt• 32 százalékkal növeljék termelési értéküket. Ma már dicsekedhetünk ezzel. Mert igényesebb és előrelátóbb, a természeti viszonyokhoz is jobban alkalmazkodó munka indult meg. Ezt várjuk, más termelőegységünktől is. ~ •— Máris eljutottunk a következő kérdéshez: a legfőbb teregyedi gépgyárára, amely képzettebb szakmunkásgárdát, korszerűbb technológiát és magasabb bérszínvonalat is jelent. A felzárkózás követelményével egyetértek, de azt hiszem: csak a fokozatos, kis lépéseknek van realitásuk. Hogy mire számítsunk? Az az igazság, hogy az 1978-as év — elsősorban külső okok miatt — valamivel nehezebb lesz, mint a tavalyi volt. Énről is őszintén kell beszélnünk. Egyszerűbben kifejezve: a kisebb eredményért is valamivel jobban kell dolgoznunk, mint 1977-ben. — Fejlődésünk ellenőre — úgy érzem — nem csökkentéit gondjaink a közoktatásban és a közművelődésben. Miben látja a, feszültségek okát? ahova a párt állított, és ahol bizalmat kaptam az emberektől. Munkaköiröm — bizonyára tudja — nem olyan, hogy délután öt órakor bezárhatom magam mögött az iroda ajtaját, és abbahagyhatom a gondolkodást. Ez az előző munkahelyeimen sem sikerült. Azok közé tartozom, akik egy-egy döntés, állásfoglalás után nem tartják lezártnak az ügyet. Ahogy megyek hazafelé az utcán, a parkon át, vagy ha otthon egyedül vagyok, igyekszem elemezni, mérlegelni napi tetteimet. Szabad időmben örömmel vagyok a családom körében. Szívesen olvasok egy jó könyvet, vagy tanulmányt egyikmásik folyóiratból, de tv-mű- sort csak válogatva nézek. Szeretek beszélgetni a fiammal, a menyemmel, bár ez ritkán fordul elő, messze lakinak innen. A rokonságra is csak a nyári szabadságidőmben jut néhány nap. De hogy a másik kérdésre is válaszoljak: jól érzem magam Somogybán. Szép, önálló és felelősségteljes a munkaköröm. Közvetlen munkatársaimmal, a megyei pártbizottsággal és apparátusával jó együtt dolgozni, örömmel megyek taggyűlésre, kísebb-na- gyobb közösségekbe — legszívesebben úgy, hogy semmiképpen se tudjanak róla előre. Számomra élmény az ilyen beszélgetés. Szeretnék többször vidékre járni, a belső munka azonban gyakran az íróasztalhoz köt. Jó néhány közösségben megfordultam már: értetlenséggel, rosszindulattal sehol sem találkoztam. Jó érzés, hogy ilven alkalmakkor is együtt, közösen keressük a megoldás kulcsát. Ha az álmatlan estékre, éjszakákra gondol, elárulom: rendszerint a személyi kérdések idézik elő. A döntés nagy felelősséget, az előkészítés sok időt igényel. Nagyon meg kell fontolni minden lépést, hogy a társadalmi követelményt össze tudjam egyeztetni az egyéni érdekkel úgy, hogy a személyről való gondoskodásról se feledkezzünk meg. Kényes, ellentmondásos témákról kell tárgyalni és dönteni. De elmondhatom azt is: egyre több segítséget kapok ehhez a különböző közösségektől, elsősorban a párt testületéitől. —■ At év ntnlcé naniglb.m és ma is Jókívánságokkal halmozták el egymást a/ ewh>ri»lt. Mit kíván a megyei párthirott- ság első titkára Somogy lakóinak? — Eredményes, jó évet zártunk, bizakodással tekinthetünk 1978 elé. Tavaly nemcsak jó termelési eredményeket értünk el, hanem a szocialista vonások is erősödtek megyénk lakóiban. A közösségekkel együtt, a közösségért dolgozó emberek tevékenysége volt a meghatározó. Azoké, akik munkájukkal akarnak tartalmasabb, szebb életet teremteni családjuk és önmaguk számára. Az én kívánságom az, hogy ezek a szocialista vonások erősödjenek és terjedjenek tovább ebben az évben is. 1978-ban folytatódik a népgazdaság és megyénk fejlődése. Az alapok jók. Sok függ a dolgozók kezdeményezőkészségétől, fegyelmétől és tenni akarásától, hazaszeretetétől és lokálpatriotizmusától. A szocialista vonások kedvezően befolyásolhatják az 1978. évi terv — és vele együtt a családok, az egyének terveinek — valóra váltását. Végül is azt kívánom az új esztendő első napján, hogy közös munkánk az idén is hozzon újabb sikereket és boldogságot a somogyi emberek számára. i. B. melőerőről, az emberek megítéléséről szeretném hallani a véleményét. Lát-e bennük biztosítékot terveink megvalósításához? — Egyetértünk: az ember a legfontosabb. Sikereinkben is a dolgozó emberek munkája tükröződik. Örömmel állapíthatom meg, hogy Somogy lakóinak döntő többsége 1977- ben is becsülettel teljesítette kötelességét. De nem lennék tárgyilagos, ha elhallgatnám: még mindig vannak a munkások, a tsz-tagak, a vezetők között is olyanok, akik többet tehettek volna. Nálunk is élnek hanyag emberek és olyan vezetők, akik a termelés jobb megszervezése helyett egyéni presztízsvitákra fecsérelték az idejüket és energiájukat. Velük szemben több vezető és naigyon sok dolgozó jóval többet vállalt, mint amennyi okvetlenül kötelező volt a számára. A munkában élen jártak a kommunisták, a KISZ- tagok, a szocialista brigádok és a munkásőrök. Örömmel mondom: egyre több a követőjük. Azt tapasztaltam, hogy a munkában értékesebbet nyújtó emberek a közéletben is aktívabbak. Többet törődnek a környezetükkel, lakóhelyükkel, és szabad idejüket is arra fordítják, hogy enyhítsenek a gondokon. Mindezek tudatában az a véleményem, hogy egyenletesebb teherviselést kell megvalósítanunk. A vezetőknek mindent el kell követniük azért, hogy o társadalmilag hasznosabb munkát erkölcsileg és anyagilag is jobban elismerjék; s hogy a közért fáradozó ember legyein a példakép. — Gyakran hallom, hogy Somogy tőkeszegény megye. Okát Ismerem. Van-e remény a kilábalásra, a felzárkózásra? Es megkérdenem azt is : hol wo- rít a cipő? Mi az, amire nem árt felkészülnünk?- — A mi megyénket — mint tudja — az élemiszer-gazdaság jellemzi. Mindenekelőtt ezt kell fejlesztenünk, hogy felzárkózhassunk az országos átlaghoz. Gyorsítanunk kell a fejlődést, de azt is világosan kell látni, hogy ez hosszú folyamat; látványos eredményekre nem számíthatunk. A gépesítés mai adottságait valamivel körültekintőbb vezetéssel jobban ki lehetne használni. A tsz-vezetőktől is elvárjuk. hogy ne csak a mai feladatokkal foglalkozzanak, hanem azzal is, hogy mi lesz a 80-as évek közepén. Náluk elsősorban a beruházásban tapasztaltunk némi — indokolatlan — tartózkodást. Elsősorban az állatférőhelyek bővítésére gondolok. De kedvező folyamatokat is észlelünk, amelyek elsősorban a különböző együttműködésekben és társulásokban jutnak kifejezésre. Csak a szellemi tőke és a gépek maximális kihasználásával képzelhető el a felzárkózás. És természetesen a termelékenyebb, jövedelmezőbb munkával. Az iparban valamivel gyorsabb a szerkezeti átalakítás. \ Gondoljon a Csepel Művek — A kérdés jogos. Mégis azzal kezdem : a közoktatás, a közművelődés számottevően fejlődött az utóbbi időben. Új óvodák, iskolák, közművelődési intézmények és a tantestületek egyre javuló munkája bizonyítják ezt Látni keli azonban, hogy sok nehézséggel és ellentmondással küzdünk: feloldásuk csak társadalmi összefogással lehetséges. Ez eddig is kifejezésre jutott a vállalatok, intézmények részéről. De olyan érzésem van, hogy az utóbbi időben ez a támogatás az anyagiakra korlátozódott. Hatásosabb lenne, ha a szülők és a nevelők együtt tudnának hatni a gyerekekre. Gondjainkat fokozza, hogy még mindig kevés Somogybán a jól képzett, nevelő, és hogy városainkban egyre nagyobb az iskolák zsúfoltsága. A megyei pártbizottság állást foglalt e témában. Örvendetesen javul' a gyermekszaporulat, tehát mindent el kell követnünk azért, hogy legalább ne romoljon a helyzet. Ügy érzem: tanácsaink is aktívabbak lehetnének a gondok fölszámolásában. Remélem,' hogy 1978-ban olyan kezdeményezésekkel állnak elő, amelyek fokozatosan csökkentik a zsúfoltságot. A közművelődésben biztosítottuk az alapellátást. Jó könyvtár- és mozihálózata, országosan elismert színháza van Somogynak, múzeuma és levéltára. Műkedvelő csoportjaink gondot fordítanak a hagyományőrzésre, az önművelésre. A nagyatádi szobrásztelep az országhatáron túlra is eljuttatja a hírünket. Ezekkel együtt azt is meg kell mondanom: művelődési intézményeink számos településen nem tudják színvonalasan, vonzóan ellátni a hivatásukat. Ennek személyi és tárgyi okai is vannak, Fontosnak tartom, hogy a közművelődésben és a művészet minden ágában közérthetően és színvonalasan szóljunk a lakossághoz eszménk és politikánk szellemében. A sokoldalú, műveltebb ember jobban tudja segíteni termelési feladataink megoldását is. Gondjainkat, nehézségeinket egyébként nem vitatom; van tennivalónk bőven. — Varit» elvtársi Beszélhetünk «««mélye« dolgokról UT — Miért ne! Bár nem tudom, hogy érdekli-e az olvasókat ... — Három és tét ét eltelt azóta. hopv megyénkben dolgozik. Hoev érzi magát So- mogvhnn? Mit csinál szabad iOeléoen. in»-e ideje a családra? £s ha vannak olvan esték, amikor nem tud elaludni, milyen gondolatok foglalkoztatják? — Ragaszkodik hozzá, hogy válaszoljak? — Szeretném. Némi iréniával megfogalmazva gyakran hallom : a vezető Is ember. Miért ne ismerhetnék meg kő/élőbbről? — Hát jó ... Az életem úgy alakult, hogy több munkahelyen dolgoztam. Mindig ott, 1977-b@íi odíálc át Balaton föld varon júliusban fogadta az első vendégeket a déli part legújabb szállodája, a Neptun A cseri városrész egyedi tervezésű óvodája kellemes otthont nyújt a környék kisgyermekeinek. Számos somogyi vállalat, üzem munkáját könnyíti meg a Számítástechnikai és Ügyvitel.szervezési Vállalat kaposvári központja. Nyolcvanhattnillló forintos költséggel készült el Barcson a mészhomoktégla-gyár.