Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

Ponomarjov és Carter találkozója Egyéb időszerű nemzetközi problémákról szólva Ponomar­jov emlékeztetett arra, hogy az ENSZ határozatainak szel­lemében megfelelő fórum szü­letett a közel-keleti válság rendezésére. A genfi értekez­letről van szó, amelynek társ­elnöke a Szovjetunió és az Egyesült Államok. 1977. októ­ber 1-én a két társelnök nyi­latkozatot tett közzé a térség helyzetéről és a rendezésre vonatkozó elképzeléseikről. A Szovjetunió megítélése szerint a nyilatkozat jelentősége el­sősorban abban rejlik, hogy létrejöttek azok a mindkét részről elfogadott elvek, ame­lyek alapján a konferenciát össze lehetett volna hívni, és az értekezlet sikerrel oldhat­ta volna meg feladatát. Az »Afrika szarvának« ne­vezett térség helyzetével kap­csolatban Ponomarjov kijelen­tette: a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt minden lehetőt megtett az etíóipiai—Szomáliái konflik­tus 'kirobbanásának megaka­dályozása érdekében. A szov­jet kormány több ízben fi­gyelmeztette Szomália veze­tőit arra, hogy a területi kér­dések katonai eszközökkel történő megoldása megenged­hetetlen és rendkívül veszé­lyei. Sziad Barre Szomáliái elnök — akit közvetlen fele­lősség terhel az Etiópia ellen indított agresszióért — a kö­zelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország — állítólag — támadásra készül Szomália ellen. — Nyilvánvaló, hogy ezeknek az állításoknak sem­miféle alapjuk nincs — hang­súlyozta Ponomarjov. — Cél­juk egyedül az, hogy Szomá­lia újabb nyugati fegyverszál­lítmányokhoz jusson. Ponomarjov befejezésül az Indiai-óceán térségének hely­zetét elemezte. Budapest Testvérpártok képviselőinek tanácskozása 1978. január 25-én és 26-án Budapesten megbeszélést tar­tottak a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, a Kubai Kom­munista Párt, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egység­párt, a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja központi bi­zottságai külügyi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó osztá­lyainak vezető munkatársai, Megvitatták a nemzetközi ideológiai harc és pártjaik együttműködésének időszerű kérdéseit. A tanácskozás résztvevőit fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. A Szaljut—6 Kicsomagolták a Progressz szállítmányát »Házipatikára egyelőre nincs szükség, a porszívóhoz viszont jól jön az új porzsák« — ál­lapította meg Georgij Grecsko a Szaljut—6 űrállomás fedél­zeti mérnöke, aki »egyenes« tv-közvetítésben csomagolta ki a Progressz teherszállító űrhajó egyik tartályát, hogy lemutassa, miket is küldenek az űrhajósok számára. Az űr­állomás kéttagú személyzete a tervnek megfelelően csütörtö­kön is folytatta a kirakodást, egyben előkészítette a hajtó­anyag áttöltését is. Az űrállomás személyzeté­nek hozzávetőleg egy tonnányi felszerelést, műszert és a lét- fenntartáshoz szükséges anya­got, élelmiszert küldtek az üzemanyagon kívül. Ez vala­mivel több mint egy hónapra látszik elégségesnek az olyan munkafeltételek mellett, ame­lyek az űrállomáson fennáll­nak, s amelyek sok anyagot is igényelnek. A világűrbe juttatott felsze­relés között új ruhák, tré­ningruhák és fehérnemű is volt. Az űrhajósok ugyanis alaposan beleizzadnak ruháik­ba a rendszeres izomfejlesztő tréning során. A ruhaváltás ugyan megoldott, de — bár zuhanyozó már van a Szaljut űrállomáson — a nagymosás kérdése még nincs megoldva... Ezért küldik teherszállító űr­hajóval az utánpótlást ruhá­ból és fehérneműből is szá­mukra. Egyiptomi—izraeli tárgyalások Mindegyik a közvetítőtől várja... Kairó diplomáciai offenzívába kezd A Jeruzsálemből és Kairóból érkező hírek egyaránt azt tükrözik, hogy mindkét fél az amerikai közvetítéstől várja a nézetkülönbségek áthidalására alkalmas kompromisszumos formula kialakítását. Alfred Atherton amerikai külügyi államtitkár csütörtö­kön délelőtt találkozott Be­gin izraeli kormányfővel, hogy az egyiptomi—izraeli politikai tárgyalások felújításának le­hetőségeiről tanácskozzék ve­le. Az amerikai diplomata a napokban megbeszélést folyta­tott Mose Dajan külügymi­niszterrel is. Diplomáciai for­rások szerint az amerikaiak arra akarják rávenni a fele­ket, hogy semleges helyszínen, a sajtó kizárásával elevenít­sék föl eszmecseréiket. Begin kormányfő és a kabi­net más tagjai is jelezték, hogy Izrael minden valószí­nűség szerint már a jövő héten folytatja katonai jelle­gű tárgyalásait Egyiptommal, ha Kairó beszünteti Izrael- ellenes sajtókampányát Egy Jeruzsálemben tartózkodó amerikai szóvivő szerint At­herton külügyi államtiiikár a legközelebbi jövőben nem ter­vez kairói látogatást. Az A1 Ahram csütörtöki számában ismertette azt az üzenetet amelyet Szódat el­nök a napokban intézett Car­ter amerikai államfőhöz. A lap szerint Egyiptom az aláb­bi alapelveket szeretné bele­foglalni a tárgyalások folyta­tásához szükségesnek minősí­tett elvi nyilatkozatba: 1. az arab területekről va­ló kivonulás elvének bejelen­tése, az idegen területek erő­vel történő megszállása tör­vénytelen voltának kinyilvá­nítása; 2. a palesztin nép jogaira vonatkozó, Carter elnök által Asszuánban megerősített alap­elv bejelentése; 3. a béke jellegéről és ennek vonatkozásairól szóló megálla­podás. A kairói rádió szerdán este bejelentette, hogy Mohamed Ibrahim Kamel külügyminisz­ter és Butrosz Ghali külügyi államminiszter, csütörtökön diplomáciai offenzívát kezdett, amelynek keretében »tájékoz­tatja a világot a közel-keleti helyzetről«. A következő négy nap során a két magas ran­gú egyiptomi politikus sze­mélyesen fogja tájékoztatni az egyiptomi fővárosba akkredi­tált diplomatákat. Letartóztatták őket, mert igazat írtak Embertelen körülmények között tartják börtönben az izraeli hatóságok Panajotisz Paszkalisz ciprusi újságírót, akit nemrég tartóztattak le Paszkalisz ellen azért indítot­tak eljárást, mert helyszín* tudósításaiban leleplezte, ho­gyan nyomják el Izraelben ér a megszállt területeken a pa­Az ENSZ Biztonsági Taná­csa öt állandó tagjának —az Egyesült Államoknak, Nagy- Britanniának, Franciaország­nak, az NSZK-nak és Kana­dának — külügyminiszterei február közepén New York­ban fognak tárgyalni a namí- biai problémáról a pretóriai rezsim külügyminiszterével és Sam Nujomával, a Swapo délnyugat-afrikai függetlensé­gi mozgalom vezetőjével — közölték szerdán jól értesült ENSZ-körökben. Ian Smith, a rhodesiai faj­üldöző kisebbségi rezsim ve­zetője és az úgynevezett mér­sékelt zimbabwei politikusok — Muzerowa püspök, Sithole tiszteletes és Chirau, a törzs­főnöki tanács elnöke — szer­dán elvégezték az utolsó si­mításokat az »új alkotmány« fő elvein és megkezdték a »több fajt képviselő ideigle­nes kormány« megalakításá­nak tanulmányozását. A négy­órás tanácskozáson Smith és a vele párbeszédbe bocsátkozott feketebőrű vezetők állítólag megállapodtak az egy szavazat — egy ember elvben, az ország fehérbőrű kisebbségének »al­kotmányos védelmében«, s abban is, hogy a fehértelepe­sek 10 évre 28 képviselői he­lyet kapnak a 100 tagú parla­mentben. Rhodesiának 6,5 millió színesbőrű és 268 ezer fehérbőrű lakosa van, vagyis 1 fehérre mintegy 24 őslakos jut lesztinai arab néphez tartozó lakosokat A Komszomolsz- kaja Pravda kairól tudósító­jának sikerült telefonbeszélge­tést folytatnia a letartóztatott ciprusi újságíró védőjével, Fe­licia Langerrel. Mint az ügy­védnő elmondta: a ciprusi kommunisták lapja, a Ha- ravghi munkatársát szűk, egy­személyes cellában tartják, amelynek egyetlen »ablaka« egy sötét folyosóra nyílik. A cellában még a levegő is ke­vés. Az izraeli hatóságok tör­vénytelen eljárása ellen tilta­kozva Panajotisz Paszkalisz most éhségsztrájkot kezdett a börtönben. A ciprusi újságíróval együtt tartóztatták le Hans Lebrecht Szadat elnök üdvözli a fel­vonulókat. izraeli újságírót, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját is. A ha tóságok ellene is eljárást in­dítottak. Lebrecht ügyvédje útján elmondotta a szovjet lap tudósítójának: letartózta­tása azokat az újságírókat akarja elhallgattatni, akik nem félnek attól, hogy megír­ják az igazságot. A január 17-én letartózta­tott két újságíró ellen az iz­raeli hatóságok »kémkedés« vádjával akarnak pert indí­tani. Abdel Halim Khaddam Szí­riái külügyminiszter egy liba­noni hetilapnak adott nyilat­kozatában kjelentette: »Szá­dat elnöknek lemondásával kell fizetnie azért a bűnért, amelyet az arab nemzet el­len követett el, s annak kell átadnia a hatalmat, aki a hazafias útra tudja visszave­zetni Egyiptomot.« A továbbiakban azt hangoz­tatta, hogy »nem lesz békülés Szíria és Egyiptom között, ha Szadat nem mond le, s hogy »Szíria nem hajlandó részt venni egyetlen olyan csúcsér­tekezleten sem, amelyen az egyiptomi elnök is megjele­nik«. Madrid Megdöbbentő gyilkosság Bár az eddigi merényletek­től eltérően, ezúttal voltak szemtanúi a szerdán Barcelo­nában végrehajtott kettős gyilkosságnak, amelynek Joa­quin Viola Sauret volt pol­gármester és felesége esett áldozatul, és a rendőrség jó 99 Legalizálási99 kísérletek A nemzetközi közvélemény egy­re határozottabban tiltakozik a CIA által létrehozott és működ­tetett Szabad Európa Rádió és Szabadság Adó tevékenysége el­len. Ezért a rádiók üzemeltetői időről időre megkísérlik az ideológiai aknamunkát folytató központok »-legalizálását**. A napokban például a The New York Times arról adott hírt, hogy az Egyesült Államok a közeljö­vőben javasolni fogja a Szovjet- uniónak és a többi kelet-európai i tetni szocialista országnak : szerepeltes­sék hivatalos képviselőiket a Sza­bad Európa és a Szabadság Adó hullámhosszán. Mint a TASZSZ hírügynökség kommentárja megállapítja : nehéz lesz közös vitatémát találni a szo­cialista országok és a hideghábo­rús, szocialistaellenes aknamunkát folytató rádiók között, ezért sok­kal célszerűbb — Helsinki szel­lemnek megfelelően — megszün­tetni azakati személyleírásokat kapott, a nagy erővel megindult nyomo­zás eddig nem sok eredményt hozott A bűncselekmény el­követését telefon bejelentés­sel magára vállalt szélsőbal- oldali szervezet, a »Nemzet­közi Spanyol Kommunista Párt« vezetői, nyilatkozatuk­ban tagadták, hogy bármi kö­zük is lenne a merénylethez. A spanyol politikai élet ve­zetői egymás után fejezik ki megdöbbenésüket és felhábo­rodásukat a kegyetlen gyil­kosság miatt. Elítélő nyilat­kozatot tett Josep Tarradel- las, a Katalán Généralités el­nöke, a képviselőház teljes ülésén pedig Alvarez de Mi­randa, a képviselőház elnöke bélyegezte meg a merényle­tet Á mundial országa Labdarúgó eltűnéséről egy­előire nem érkezett hír a vi­lágbajnokság színhelyéről, Argentínából* Az eltűnteik listáján — ha a hosszú név­sort egyáltalán össze lehet­ne állítani — szerepelne vi­szont ügyvéd, kommunista párttag, tiszteletbeli amerikai konzul, parlamenti képviselő, szakszervezeti vezető, rendőr­főnök, újságíró, személyi testőr, külföldi menekült, sőt apáca is. »Eltűnt« — ez leg­többször azt jelenti, hogy az áldozat már. nincs az élők sorában. Csak épp nem tud­ni, hogy ki, hol és mikor végzett vele. »Eltüntetéssel« vádolható fegyveres szervezet több is működik Argentínában. A legnagyobb, a Montoneros, a perónista mozgalom fegyve­res szárnya. Kisebb — de hírek szerint szervezettebb — az általában trockistának mondott ERP, a Nép Forra­dalmi Hadserege, és ugyan­csak a szélsőbaloldalhoz tar­tozik a maoista »Munkásha­talom« szervezet. Velük szemben áll a három A be­tűvel jelzett Argentin Anti- kommunista Szövetség. És beavatkozik a hadsereg is, de szerepe korántsem egyér­telmű. Mégis a tábornokok... Argentínában az államfőd palota, a Casa Rosada lakói nem egyszer érkeztek vagy távoztak már szokatlan mó­don. Negyvenöt év alatt ti­zenöt elnöke volt az ország­nak, s köztük olyan is, aki­nek hatalma mindössze hu­szonnégy óráig tartott. 1973- ban pedig példátlan meglepe­tés volt, hogy a tábornok- elnök, Alejandro Lanusse, önként adta át a hatalmat demokratikusan megválasz­tott utódjának, aki aztán te­mondott a száműzetésből dia­dalmasam visszatérő Juan Domingo Perón javára. Pe­rón a második világháború után tíz évig áát az ország élén, s amikor megbukott, a gazdasági nehézségek még nem váltak észrevehetővé A gondokkal az egymást köve­tő katonai junták és konzer­vatív polgári kormányok sem tudtak megbirkózni ; ez ma­gyarázza Lanusse önkéntes távozását is. Amikor Buenos Aires utcáin a katonákról azt skandálták az emberek: »Se van, se van y nunca vol- verán-«, vagyis: elmennek és soha nem is térnek vissza. Mégis bekövetkezett, amit mindenki lehetetlennék tar­tott: a helyzet még rosszabb tett, különösem Perón halála után, s amikor második fele­sége, az egykori táncosnő, az Isabelita nevem ismert Maria Estella Perón lett az elnök, így történhetett, hogy a pol­gári hatalom alig három éve után mindenki szinte várta a katonai hatalomátvételt, amely — megint szokatlan módon — késett, mert a tá­bornokok nagyon nem szíve­sen vették át a csődtömeget. 1976 márciusában a kormány- hivatalnokok elkezdtek cso­magolni, az aktákat és a ké­peket hazavitték az irodá­ból, és vártak. A hangulatot jelzi egy külföldi napilap szalagcíme a hatalomátvétel másnapján: »Megtörtént a katonai puccs Argentínában/« Katonák katonák ellen A junta egy eredményt máris felmutathat: a helyzet nem lett rosszabb. Első szá­mú ígéretét, a terrorizmus megfékezését azonban nem tudta beváltani. Főleg azért nem, mert inkább csak a bal­oldali szervezeteik ellen in­dult hadjárat, és a módsze­rek csak elkeseredettebbé tették a szélsőséges városi gerillákat. »Legföljebb hat óránk van, hogy egy fogoly­ból információkat csikarjunk ki, különben nem tudjuk el­fogni a társait Hát így ál­lunk« — mondta a különít­mények egyik tisztje. Azt mondják, hogy erről csak részben tehet a junta vezetője, Rafael Videla tábor­nok, akit így hívnak: »La Huela«, a csont Nem azért, mert olyan kemény katona, hanem mert olyan sovány, ö a »nemzeti-liberálisnak« mondott, mérsékeltebb tisztek közé tartozik, csakúgy, «Int a szárazföldi erők vezérkari főnöke, Viola tábornok és az elnöki iroda vezetője, Villa­real. A »három V« elérte, hogy jó néhány tisztet nyugdíjaz­tak azok közül, akiket jel­lemző módon »pinochetistá- nak« neveznek. A helyi pa­rancsnokok között azonban még sok ilyen van. Egy eset a sok közül: egy befolyásos apa magát Villareal táborno­kot értesítette fia eltűnésé­ről. Nyomozás indult, s rá­bukkantak egy házra az Első Hadsereg főhadiszállásának közelében, és másfél órás szabályos tűzharcot vívtak a fiú kiszabadítására A sebe­sült védők között a hadse­reg két őrnagya is ott volt, mert az »eltűnteket« nem gerillák tartották fogva, ha-' nem a tisztek — a szomszé­dos főhadiszállásról, A titkos kínzóközpontok­ban Hitler-képeket és horog- kereszteket találtak. Így az­tán nem meglepő, Bogy a fegyveres csoportok száma a zsidók védelmi szervezetével is gyarapodott. Egyelőre az erőszakhullám — becsléseken alapuló — »mérlege« szerint az eltűntek száma húszezer körül lehet, a börtönökben pedig tizenkét ezer politikai fogoly van. Furcsa diktatúra Nemcsak a terroristák el­leni fellépésben vannak né­zetkülönbségek a »három V« és a pinochetistak között. »Először fordult elő Argentí­nában, hogy egy puccs után az első intézkedés nem a kommunista párt betiltása volt. Ezek a katonák már nem a régiek« — mondta a párt egyik vezetője. A csen­des hatalomátvétel után a kommunista pártot — a szél­sőjobboldali csoportcártól el­térően — nem tiltották be, csak »felfüggesztették«, épp úgy, mint például a Perón híveit, a polgári radikáliso­kat, vagy a keresztényde­mokratákat. A pártoknak ar­ra is van lehetőségük, hogy tanácskozásokat tartsanak. Vezetőik legutóbb ebben a hónapban sürgettek párbe­szédet a juntával az erőszak- hullám megfékezéséről és a gazdaságpolitikáról. A párbe­szédet korábban Videla is fölajánlotta, de — nyilván a pinochetisták befolyása miatt — ebből eddig semmi sem lett. Annyi tehát eddig bizo­nyos, hogy ez a katonai rendszer nem olyan diktatú­ra, mint amilyen a szomszéd­ban, akár Chilében, akár Brazíliában működik. Ami viszont klasszikusan jobboldali: az a gazdaságpo­litika. Az infláció egy év alatt több száz százalékos, és az áremelkedést a bérek nem követik. Lelkes szurkolók Bármilyen te a közbizton­ság és a gazdasági helyzet, a beszédtémák között tovább­ra is a legfontosabbak közé tartozik a foci. A stadionok­ban a szurkolók természete­sen latin temperamentum­mal biztatják csapatukat, de az ütemes tapsba nem egy­szer politikai jelszavak is keverednek. Tavaly, amikor a cordobaiak Rosarióban ját­szottak, és a vendég szurko­lók a rendőrökre támad­tak, azok pedig a tömegbe lőttek, az egész stadion egy emberként a baloldali geril­lákat kezdte éltetni. Azt mondják, a »régi szép idők­ben« a lelátókról még Perón nevét kiáltozták ütemesen. Változnak tehát az idők és ennek jele, hogy az egykor kitűnő telefonhálózat ma már szinte használhatatlan. Nem csoda, hiszen a telefon- központokban is gyakran robban bomba, sőt — bár­mennyire hihetetlen is — a földből egyszerűen kilopják a kábeleket. Világbajnokságot viszont nem lehet rendezni telefon nélkül. A kormány, amely presztízskérdésnek te­kinti a nagy eseményt, gyor­san több millió dollárt jut­tatott az állami telefonválla­latnak, hogy a mundial ide­jén a sajtó jól dolgozhasson. B. 1. ’ (folytatás az 1. oldalról) közi színtéren következetes, fáradhatatlan harcot folytat a népek békéje és biztonsága érdekében. Az emberiséget fenyegető nukleáris háború veszélye az eltelt évek folyamán bizo­nyos mértékben csökkent, de a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös, eredményes erőfeszítései ellenére sem há­rult el véglegesen. Ily módon az egyik legfőbb feladat a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló új meg­állapodás megkötése. Borisz Ponomarjov a to­vábbiakban a neutronfegyver kifejlesztésére vonatkozó ame­rikai tervekről beszélt. Kije­lentette: semmivel sem igazol­ható az új típusú, hallatlanul veszedelmes fegyver kidolgo­zásának gondolata akkor, amikor az Egyesült Államok elnöke nap nap után a nuk-1 leáris fegyverkezési verseny megfékezésének szükségessé­géről beszél. A Szovjetunió kötelessége ismét felhívni az amerikai törvényhozás figyelmét arra a moszkvai javaslatra, amely a neutronfegyverről való köl­csönös lemondást ajánlja — mondotta Ponomarjov. Februárban New Yorkban tárgyalják a nantibioi nroblémát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents