Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

Rontás az újért óriás! a rendetlenség a pad­láson. Törmelék fedi vasta- í; >n a padozatot, az ölee ge­V ;ndák és a tető találkozásá­hoz — ki tudja mikor — cse­repeket dugdostak. Annyi bi­zonyos, hogy ebben a házban egyaránt élt olyan ember, aki szerette az italt — tucatszám hevernek a padláson a bo­rosüvegek kupakjai —, és olyan is, akinek rengeteg gyógyszert kellett élete során beszednie. De lehet, hogy ugyanarról az emberről vau szó. Nem sajnálom Kaposvár szívében, a Május 1. utca és az Engels utca találkozásánál, a háztömb belsejében lebon­tásra ítélt öreg házakat. Csú­fak voltak szegények, a cél­juknak sem felelték már meg. Sokat bosszankodhattak bennük élők a beázó tetők, az omladozó vakolat miatt. Több mint szást éve épült Kaposvár­nak ez a része, s ez még a -békebeli« építkezéseknél is matuzsálemi életkor. Mégis úgy látszik, nyüt seb ez a vá­ros központjában. Ha az En­gels utca felől nézem, két he­lyen is lebontották már a há­zakat. Mindenütt tégla, tető- cserepek, összegyűrt villany- vezetékek, elszórt fazekak, lá­bosok. Ha az ember megáll néhány percre, s eltűnődik: több mint két nemzedék nőtt fel itt, egészen addig hiányér­zete van, amíg föl nem fedezi az elköltözöttek életének nyo­mait Az udvaron, a tárt ajta­jú, kivert ab Lakú szobákban, a padláson, a beomlott pin­cékben, S megmagyarázhatat­lan jelenségekbe ütközik. Va­jon not késztethette például a Mintha a külvárosban járnánk. arra az egyik, ma már rom­jaiban is alig felismerhető la­kásban élő embert, hogy ki- csempézze — akkurátuson, hó­fehér burkolóanyagot hasz­ná’va — a pincéjét? Emlékezetünkből próbáljuk fölidézni — a téglahalmok kö­zött botladozva —, hol volt a szoba, hol a bejárat hova le­hetett a szűk kapualjon be­hajtva kocsival beállni. Na és hol van már az apró Timea, aki az árnyékos udvaron a babakocsiban aludta át a nap­palokat ? A padlásra még egyszer fel­megyünk. Két, valamikor min­den bizonnyal nagyon szép fo­tel meleg szobákról álmodik. Fényes, dohán yszínű huzatu­kat belepte a por, rugóik ki­pattantak az elkopott anyagon keresztül, rozsdás hangon még egyet pendülnek az érintésre. Valaki az egyiknek elvitte az ülőpárnáját, csak a keret ma­radt Benne egy kék papírba kötött iskolásfüzet. Csak any- nyit lehet kibetűzni ... szótár ... Rezső, IV. b. A viharvert fotel mellett egy szétszedett cserépkályha összetört darab­jai. Dísze lehetett ép korában a szobának. S megtaláljuk a hajdan ebben a házban volt fotóműhely nyomait is. A padlás azonban — magá­ba süppedt elhagyatottságábam — nyomasztó. Kint, az udva­ron — helyesebben: ahol ko­rábban udvar volt — süt a nap. Bevilágít a mély gödrök­be. Mindent elbontottak, csak egy udvari vécét hagytak meg. Megszokták már a kaposvá­riak ezeket a foghíjakat. Míg a tömbbelsőben botladozunk, azt is figyeljük: be-benéznek-e az emberek? De közönyös arc­cal mennek el mellette, talán még az is, akinek külföldi út­ja attól függött, hogy a most már ajtó-ablak nélküli, rideg I romok között annak idején el­készült-e fél óra alatt az iga­zolványképe. S azok is, akik az anyakönyvvezetőtől egye­nesen ide jöttek, hogy meg­örökítsék a maguk és a kö­vetkező nemzedék számára es­küvőjük napját Nem lett szegényebb Kapos­vár, sőt gazdagabb és szebb lesz a régi helyén épülő újjáL Ám szegényebbek lennénk, ha nem emlékeznénk rá: ez a rész valamikor ilyen volt Er­re a megőrző emlékezetre van­nak példák a városban, hiszen gyakran előfordul a Kalinyin városrészben is: megáll vala­ki, elgondolkodik, körbenéz. Azután azt mondja társának: bizony, itt volt a kertészet, itt állt az a két almafa, amelyen olyan jóízű termések sárgál­lottak.» M. A. Forgalomirányítók Lepisszegi társait a mik­rofon után nyúl. Kint a téli- kabátos tömeg felkapja a fe­jét. Kaposváron, az autóbusz- pályaudvar kör alakú üvegka- Litkájában éjjel-nappal vált­ják egymást az egyenruhás férfiak. Hatan vannak össze­sen és naponta 25 ezer em­bert utaztatnak, 131 autóbusz, tartozik a kezük alá. 280 hely­közi járatot .közlekedtetnek, s figyelnek 18 olyan járatra is, amelyik csak átmegy a me­gyeszékhelyen, de más Volán vállalat hatáskörébe tartozik. Ügyelnek a megyében közle­kedő 104 kocsi menetrendjé­re, ami az egyik legösszetet­tebb feladatuk. Ezeknél nem­csak az a fontos, hogy a kije­lölt helységekbe eljusson a jármű, hanem az is, hogy egy gépkocsivezető »tengelyen« (vagyis volán mögött) eltöl­tött ideje ne legyen több 12 óránál egy szolgálati idő alatt. Számon tartják a várakozási, illetve csatlakozási időket. Ha valamelyik gépkocsivezető nem a megszokott vonalára kerül, fontos, hogy a forga­lomirányító elmagyarázza: itt az iskolásokat, ott a munká­sokat kell elsősorban célhoz juttatni. Ügy mondják, az a jó for­galmista, aki nemcsak Kapos­váron, a pályaudvaron látja az autóbuszt, hanem képes gondolatban nyomon követni, és mindig tudja, mi történik vele, amíg úton van. Kevesebb a gondjuk a 27 különjáratos autóbusszal, « ezek közül is azzal a kilenc­cel, amelyet különféle válla­latok bérbe vesznek, s amely­hez még sofőrt, üzemanyagot is a fuvaroztató ad. A megyében járók zöme vi­déki telephellyel dolgozik, ve­lük csak a kötelező gépjár­mű-ellenőrzéskor, oktatás al­kalmával találkoznak, hiszen a menetlevelet sem ők hozzák a központba, hanem úgy küldik be. Ezeknek a gépkocsiknak néhány helyein építtetett ga­Romok fedik a hajdani udvari. rázst a helyi tanacs, de több­ségük a »csillaggarázsban«, vagyis a szabad ég alatt tölti az éjszakát A forgalmisták azt is számon tartják, hogy a sofőr hideg éjszakákon föl­kel, hogy járassa a jármű mo­torját. Kikből lesznek a forgalom­irányítók? — Közlekedési szakközépis­kola Budapesten, Zalaegersze­gen és Szegeden van. A dom­bóvári vasútközlekedési szak­iskola a Volán számára is ké­pez embereket — mondja Balogh János, á pályaudvar vezetője —, de a mi forgalom- irányítóink — bár megköve­teljük a középfokú iskolai végzettséget — nem innen ke­rülnek ki. Rendszerint olya­nok, akik hosszú ideig kalauz­ként dolgoztak, s munkájuk­kal kitűntek társaik közül. Vezetői rátermettséget látunk bennük, s a többiek elfogad­ják vezetőnek. Mint minden Volán-alkalmazott, aki vala­miféle vezetői beosztásba ke­rül, ok is fél évig gyakorno­kok lesznek: minden munka- területet bejárnak, hogy lás­sák, miként kapcsolódik az ő munkájuk az egészhez, mi tör­ténik, ha esetleg hibát véte­nek. Az üvegkalitkában naplók, kimutatások, számok. Az itt dolgozóknak egy perc nyugtuk sincs a felvilágosítást kérők­től. Hiába van hatalmas táb­lákra kiírva az autóbuszok in­dulási ideje, helye, sokan csak akkor nyugszanak meg, ami­kor hallják is, amit olvashat­nak. A szolgálatban levők közül Pékó Béla tizenhárom évig volt kalauz, s ötödik éve dol­gozik a gombában, éppúgy, mint Farkas Lajos. A legfia­talabb Bíró Márton. A göllei termelőszövetkezetben trakto­ros volt, 1970 óta Volán-alkal­mazott. Másfél évig járta au­tóbusszal a megyét, majd ide került. 1973-ban együtt irat­koztak be a dolgozók esti gimnáziumába, ahol Márton tavaly érettségi bizonyítványt szerzett. — Mi, sajnos, lemorzsolód­tunk, tudja, a házépítés, da mindenképpen el kell végez­nünk a középiskolát, ha egy­szer a főnökeink ragaszkod­nak hozzá. — A kalauz élete nyugod- tabb; ott a lábunk érezte meg a foglalkozást, itt viszont az idegeink. Az utazók hetven százaléka keres meg bennün­ket, a telefonok is állandóan csengenek. Azután ott van a szondáztatás. Szúrópróbasze­rűen havonta 400 ittasság- vizsgálatot végzünk, a nap különböző időpontjaiban. 90 emberünk dolgozik, 10—12 százalékukat naponta szondáz­ta tjük. Van olyan, aki meg­alázónak tartja. Tudjuk, hogy nem iszik, mégis oda kell tar­tanunk a szondát Ha meg­tagadja, hogy belefújjon, úgy kell vele szemben eljárnunk, mintha ittas lett volna. — Ennél kényelmetlenebb, amikor 58 autóbusszal kell úgy sakkoznunk, hogy 66 fel­adatát elvégeztessük. Ha már látjuk, hogy ki kell hagyni egy járatot akkor fő a fe­jünk, melyik legyen az, ame­lyik kevésbé fáj. Nekünk la az a rossz, ami az utasok­nak: ha nem megy a kocsi. Nem mennének el semmi pénzért a forgalomból, — Miért? — Izgalmas a munkánk; két egyforma dolgot nem pro­dukál itt az élet Azután pe­dig jó érzés arra gondolni, hogy a megye forgalmát irá­nyítjuk, sőt naég a megyén kívül is beleszólunk. Megszok­tuk ezt a mozgalmas életet Igaz, eleinte valamennyiünket zavart, hogy kirakatban va­gyunk. Gyakran szidnak ben­nünket az utasok, pedig a lel­kiismeretűnk és a lehetősé^ geink szerint mindent meg­teszünk. Gomb«» Jolán paradicsomnál — a mag ér­zékenysége miatt — csak 1 százalékos. A magokat a csá­vázólében 10 percig áztassuk, majd bőséges folyó vízzel azonnal mossuk le. A még nedves magra kell rá juttatni a baktériumos és gombás meg­betegedések elleni csávázó­szert. Ha nem közvetlenül a mag­vetés előtt csávázunk, akkor a magokat meg kell szárítani. Baktériumos betegségek (bak­tériumos levélfoltosság, bakté­riumos lágyrothadás, koríné baktériumos hervadás stb.) ellen a higanytartalmú csává­zószerek hatásosak. Csávázás- ra a Ceresan—Universal ned­ves csávázószert javasoljuk 1 százalékos töménységű oldat­ban. A csávázási idő (csává­zólében áztatás) sárgarépa, petrezselyem, zeller, hagyma esetében 15 perc, uborka, tök, dinnye esetében csak 10 perc. A csávázás után a fölösleges csávázószert a magok felüle­téről folyó vizes lemosással kell eltávolítani. A zöldborsó és bab vetése előtt a baktériumos betegsé­gek megelőzésére javasoljuk az Orthocidot 3 gramm, vagy A zöldségfélék biztonságos termesztésének egyik alapvető feltétele a fertőzésmentes, egészséges vetőmag. Ezért a maggal terjedő vírusos, bakté­riumos és gombás betegségek ellen a vetőmagot csávázni kell, különösen a saját szedés­ből származó vetőmagokat. Vírusbetegségek ellen a pap­rika, a paradicsom és a tojás- gyümölcs magját nátronlúg­ban kell csávázni. A csávázó­lé töménysége 1,5 százalékos, a TMTD-t 4—5 gramm ada­golásban vetőmagkilónként (a kimért poradagot zárt edény­ben tudjuk a magok felületé­re egyenletesen juttatni). Ezeknek a készítményeknek kelésvédő hatásuk is van. A higanyos vetőmagcsávázás egyúttal a gombás megbetege­dések ellen is hatásos védel­met biztosít. A korai káposz­tafélék, valamint a hónapos retek magvainak csávázásá- hoz — a fekete eres száraz­rothadás, valamint a palánta­dőlés megelőzése érdekében — a Chinoin Fundazol 50 WP 1,5 gramm + Dithane M 45 2 gramm adagolású kombi­náció használatát javasoljuk vetőmagkilónként. Felhívjuk a kistermelők fi­gyelmét, hogy a csávázott zöldségmagvakat csak vetésre szabad felhasználni! Étkezés­re és takarmányozásra csává­zott mag nem használható! Ha vásárolt vetőmagvakat használunk, a magvetések előtt nézzük meg a tasakokon, hogy a magot csávázták-e. Ka ez megtörtént, o tasakokon feltüntetik, ilyenkor nem kell elvégezni még egyszer ezt a munkát. Értesítjük vevőinket, hogy az 1/1 literes szikvíz gyár' ' gyáregységünk üzemeiben (Kaposvár, Fonyód, Siófok) 1978. MÁRCIUS 31-EL MEGSZÜNTETJÜK. Helyette 0,5 literes koronazáras kiszerelésű szénsavas ivóvizet hozunk forgalomba, melynek fogyasztói ára palackonként 1,50 Ft. Az 1/1 literes szikvizes göngyölegek 1978. június 30-ig veszi vissza gyáregységünk. Nagykanizsai Sörgyár, Somogy megyei Ásványví. és Üdítőital Gyáregysége amm Növényvédelmi tájékoztató A zöldségmasvak vetés előtti csávázása 'Molnár Zoltán | Hjenyzés — Ha nem lesz együtt az egész, amikorra kell, tudnál-e kölcsönözni vagy tíz-húsz ez­ret, mám? — Hacsak el nem adok va­lami régi holmit, lányom. De hát ami csak van, az úgyis minden rátok çiarad. Vagyis majd legvégül is a lányotok­ra... — Ne beszélj ilyeneket, nagymama, hol van az még! Most csak arról van szó, hogy ha esetleg promt megszo­rulunk ... — Hát ha megszorultok.. ; — Amit hamarabb idead — gondolta Gitta —, arra nem lesz örökösödési adó... Nem azért, mintha a saját anyja halálára számítgatna... de hát lassan ezzel is számolni kell majd, ezzel az örökösödési adóval. — Meglátom, mama, nem alszik-e el végül ez az egész öröklakás ügy ... csak biztos szeretnék benne lenni, hogy ha mégis kiforszírozzák, ak­kor mi is készen legyünk. Csak akkor jelentkezem, per­sze, ha muszáj... Nagymama megadőan bólo­gatott — Jelentkezz, lányom! Most már Gitta kíméletle­nül visszament Barnához. El­határozta, hogy nem engedi kitárolni semmiféle mellébe­szélésekkel. — Biztos, ami biztos, a mamának is megmondtam, hogy esetleg szükség lesz a segítségére... — Miért lenne, drágám? ötven-hatvan ezret igazán magunk ts tudunk adni... ak­kor még Guszti is... meg ezesk a Ferencék is... — Két dolgot szeretnék, hogy megjegyezz. Illetve, hogy vedd figyelembe. Nem akarom, hogy valami kis lyuk­ba költözzenek... További útjuk szempontjából ez egy­általán nem mindegy. Fogad­niuk kell esetleg Tibor főnö­keit, satöbbi... lássák, hogy nem akárkikkel van dolguk... ez egy! A másik: viszont nem kell mindent magunknak vál­lalnunk. Guszti adhat ugyan­annyit, mint mi. Ezt egyéb­ként nem is vitatja... A ma­mának is felesleges a szalma­zsákba gyűjtenie a pénzét... — De Gittám, hiszen nincs is szalmazsákja! — Képletesen mondom ... a pénz általában csak romlik. — Én nem is tudom, van-e pénze egyáltalán a nagyma­mának; de gondolom, ha van, biztosan a takarékban... — Ott is romlik... de pénze nem sok lehet. ;. inkább ei- adnivalója... Hát adja el! A holmik is, ha állnak, csak tönkremennek. — De hát milyen holmik? Talán néhány családi ékszer .. — Használhatatlan ezüst evőeszközök... amivel ma már úgysem lehet teríteni... Még régi órák is lehetnek... Nagyapa valaha órásmester volt Óbudán, az ántivilág- ban... Bizony, nem elképzel­hetetlen, hogy nagymama ke­gyelettel megőrzött néhány öreg órát. — Neki magának sincs ar­ról fogalma, hogy melyiknek mi az értéke... majd én el­vállalom, hogy utánajárok, értékesítek néhány darabot, .. Laci megint hozzájuk ért a borkínálással. De alig vették észre. Lajos bácsi megismé­telte az előbbi, szellemesnek szánt megjegyzését: — Tisztára! Mintha ti vol­nátok a jegyespár! Ti nem mentek el az épület mögé egy kicsit csókolózni? — Neked persze fogalmad sincs arról, hogy nekünk most milyen gondokat kell megbe­szélnünk ... — Na de ebédnél, kislá­nyom! — emelte fel intőén a villáját nagymama, akinek szintén nagyon ízlett Lajos főztje, de úgy látszik, az ét­kezés örömein kívül arra is volt ideje, . hogy a körülötte történteket figyelemmel kísér­je. — Igaza van Lajosnak, a jó étel csak úgy élvezhető, ha az ember hogy is... — Arra koncentrál... — segítette ki Klári. — Ez olyan, mint a szere­lem — szólt bele Ferenc, a vőlegény apja —, közben nem szabad másra figyelni! — De nem nyughattok má­ma tőlünk... ! — Gitta ügy csinált, mintha csak játszauá az ingerültet, mert leleplez­ték, immár másodjára, hogy a férjével valamilyen, intim ket­tősben felejtkezett, s mint aki valójában ezt nem szégyelli; egyáltalán nem szégyelli, in­kább fitogtatja. De közben va­lóban ingerelte, hogy ami miatt ezt a mai szertartást egyáltalán kitalálta, ami a feladata, annak a végre- hajtásában akadályozzák. De Barna kisszerű aggályoskodá­sa is ingerelte. Hiába, tudta ő, hogy csak Katival lehet megbeszélni az egész dolgot, s hogy Barna itt nem harcos­társ, még csak nem is szö­vetséges, hanem egyike azok­nak, akikkel taktikázni kell. Átölelte Barna vállát — aki szinte zavarba jött a szokat­lan, nyilvános házastársi bi- zalmasság-fitogtatástól —, és kacér-pajkosan odavetette: — Ügy látszik, mi vagyunk itt az egyetlen pár, Barna, akikben még nem hűlt ki a szerelem. Vagy legalábbis, akik nem szégyellik ... — Nem irigylem a boldog­ságodat, drágám — lépett a színpadra Klári is —, bizony­isten boldog vagyok, hogy ilyen nagy harmóniában lát­lak benneteket. Tibor szülei nem tudták mire vélni Klári lelkes nyilat­kozatát. Nem éreztek benne semmi gúnyt, még egy kis iró­niát sem. Különösen, amikor látták, hogy Klári elérzéke- nyülten maga is a férje vál- Iára hajtja a fejét. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents