Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

PÁLYAVÁLASZTÁS Még nem tudnak dönteni A modern építőipar egyre több vasbetonszerelőt igényel. Az igények... fféhàny nap múlva « to­vább tanulni szándékozók utolsó kitöltött jelentkezési lapja is az általános iskolai osztályfőnökök asztalára ke­rül. (A középiskolásoknak még néhány hétig tart a gondolkodási idő.) Sok száz somogyi gyermek későbbi sorsát számos körülmény, akarat által kialakított dön­tés határozza meg, mely­nek helyességét majd a gya­korlat igazolja vagy cáfolja meg. A szülők, a pedagógu­sok, a pályairányító szervek és a tanulók vállán tehát nagy felelősség nyugszik. Hogyan vélekednek az elő­készületekről, az igényekről és lehetőségekről, az idei tanév ez irányú munkájáról az érdekeltek és az érintet­tek? Erre kerestek választ munkatársaink. A kaposvári Táncsics gim­náziumban tavaly 139 tanuló érettségizett. Hetvenegyet vet­tek föl egyetemre vagy főis­kolára. Kezdjük azokkal, akik nem jelentkeztek felsőoktatási in­tézménybe. Tíz-tizenöt ipari tanuló lett — a többiek vala­hol elhelyezkedtek. Néhányan visszajárnak az iskolába, tő­lük tudják, miként alakult a régi diákok sorsa. A kaposvá­ri elektroncsőgyárból is jelez­ték, elégedettek a volt Tán- csics-diákokkal. Az óvónőkép­zősök mind pedagóguspályára mentek. Van közöttük képesí­tés nélküli tanító is, de leg­többen hűségesek maradtak korábbi céljukhoz, és óvodá- han dolgoznak. A legnehezebb a fölvételiről elutasított 49 diák helyzete. Sokan szakmunkásképzőben tanulnak, többen megpróbál­tak olyan munkahelyet talál­ni, ahonnan újra nekirugasz­kodhatnak. Érdekes adatot hallottam az iskolában: föl­méréseik szerint a gimnázium elvégzése után nyolc-tíz évvel a tanulóik 80 százaléka dip­lomát szerez. A pályaválasztás azonban nem az érettségi után kezdő­dik. Már akkor sok minden eldől, amikor az általános is­kolából gimnáziumba megy a gyerek. A tanárok megfigye­lése szerint az utóbbi néhány évben egyre kevesebben ér­keznek illúziókkal Az általá­nos iskolából már jobban irá­nyítják a gyerekeket De azért akad elég gond a középisko­lában. A matematikus, fizikus, kémikus gyerekek választása sem egyértelmű; annyival könnyebb a dolguk, hogy mérhetőbb a teljesítményük, mint az úgynevezett humán beállítottságú diákoké. De egy jó matematikust fölvehetnek tanárképző főiskolára vagy kohőmérnöknek ugyanazzal a teljesítménnyel. Így a gyerek önismeretén,- a szülő segítségén és a tanár felelősségérzetén áll a pályaválasztás. Ezért egy-egy tanácsadó előadást nem úgy szerveznek, hogy például csak az orvosnak, csak a vegyészmérnöknek készülő gyerekeket hívják össze, ha­nem »pályacsoport ok« szerint tartják az előkészítőket, így — Kukacpántot belehúzni a bébiruhába, az ám a nehéz feladat! A kezelés, amibe be­letartozik a gombvarrás, a szálak eldolgozása, az már semmiség. — Amikor nekem először azt mondták, hogy következik a szemzés tanítása, akkor va­lami egészen másra gondol­tam. Persze el is hallottam, s mondom magamban, de jó is­kolába kerültem! Kuncogás, kacagás. Három kislány beszélget a barcsi 525. számú ipari szakmunkáskép­zőben. Elsőévesek a kötő-, hurkoló-, konfekcionáló szak­mában, s valamennyien a Fő­városi Kézműipari Vállalat barcsi üzemének tanulói. Közülük csak kettő cserfes- kedik igazán, a harmadik: Dezső Zsuzsanna tartózkodóan komoly. Csokonyavisontán la­kik» »tó is járt általános is­— Változatlanul nagy az ér­deklődés a szellemi pályák iránt — mondja Kálmán Fe­renc. a Bartók Béla úti álta­lános iskola igazgatója. — A mostani nyolcadikosok között egy éve fölmérést végeztünk. Akkor 43-an szellemi, 46-an fizikai pályák iránt érdeklőd­tek. Jelenleg a 96 végzős kö­zött 59—37 az arány. Tulaj­donképpen igazi pályaválasz­tásról még nem beszélhetünk, illetve csak azok esetében, akik szakmát tanulnak' majd. egy »tantárgy« több tovább­lépési lehetőségét megismerik a diákok, talán olyat is, mely­ről korábban nem hallottak. A megalapozatlanul orvosnak jelentkező gyerek fölfedezheti, hogy lehet még gyógyszerész, mezőgazdász, állatorvos... Vannak természetesen kiug­ró tehetségű tanulók, őket csak formálgatni kell, nem szabad elsikkadni hagyni. El­lentétük a »nehéz« gyerek, a vagány, a kezelhetetlennek látszó. Néhány gyerek — ne­héz feladat a pedagógusnak. Könnyen összetéveszthető a »csak« rossz diák a különc vagy különcködő »kis zseni­vel«. Mindig akad ilyen, velük külön foglalkoznak. Régi tanulóikkal tartják s kapcsolatot, több öregdiák jött már az iskolába tájékoztatót tartani. A legfontosabb cél: ne csak az egyetemet, az ot­tani felvételi tárgyakat ismer­je a gyerek, hanem a pályát is, amelyikre készül Ez szin­tén a jobb eligazodást szol­gálja. A kaposvári Kisfaludy ut­cai általános iskola vezetői fontos feladatuknak tartják, hogy a szerteágazó munkában meghonosítsák az eredmény­re vezető és átvehető módsze­reket. Embersics Imre igazgató: — Ügy gondoltuk, hogy a pálya- választásban is megpróbáljuk kamatoztatni azokat a széles körű kapcsolatokat, melyeket fokozatosan építettünk ki a szocialista brigádokkal. A mostani nyolcadik osztályosok nagyrészt már ötödikben tud­ták, hogy mire készülnek. A jelentkezések fölmérése ezt tükrözi. Nemcsak a további ta­nulásra készítjük fel tanuló­inkat, hanem a Munkácsy gimnázium, az 512-es szak­munkásképző, a Tanép, a Somber KISZ-szervezeteinek közreműködésével a KISZ- korosztály életére is. — Pályaválasztási munkánk eredményét az elmúlt évek­ben körülbelül azok a sta­kolába, ahol kedvenc helye volt a kézimunka-szakkör. — Már oda is azért men­tem, mert a nagymamám ked­vet csinált a varráshoz, a hímzéshez. Csuda ügyes keze van, én megpróbáltam utá­nozni az öltéseit Otthon sok-sok párna, terí­tő, falvédő dicséri Zsuzsát Kánya Klára Drávatamási- ból jött Amikor nyolcadikban választania kellett, másodsor­ban jelölte meg ezt a szakmát Fodrász szeretett volna lenni, mint olyan sokan mások. Nem bánta meg, hogy oda nem ju­tott be, hiszen nagyon kedveli a varrást, és különben is tetszettek neki azok az üzem- látogatások, amelyek alkalmá­val eljutott a kézműipari vál­lalat szép új üzemébe. — Véglegesen akkor jött meg a kedvem ehhez a szak­mához, amikor felépült a bar­csi cigányóvoda. Annak mi, A többi tovább tanul, és ké­sőbb dönti el, milyen pályára megy. Göncz Beatrix a közgazda- sági szakközépiskolába jelent­kezett. — Édesanyám is ilyen isko­lát végzett, és az ő példája nyomán határoztam el, hogy én is oda megyek. Anyukám sokat besaélt a munkájáról, érdekesnek találtam. Lévai Éva a Táncsics gim­náziumba adta be felvételi kérelmét. — Általános tagozatra je­lentkeztem. Tulajdonképpen óvónőképzőbe akartam menni, sajnos Kaposváron ilyen nem indul. Pedig hárman is jelent­keztünk volna. így a gimnáziu­mot választottam. Ha elvég­zem, mehetek felső fokú óvó­nőképzőbe. Andresz Jánosnak már ha­tározott tervei vannak, ö szakmát tanuL — Könyvkötő leszek. Édes­anyám a könyvtárban dolgo­zik, ő vitt be az ottani könyv­kötőkhöz. Szeretem a könyve­ket, és ez azokkal kapcsolatos szakma. Láttam, hogyan dol­gozik, milyenek a gépék. Ér­dekes munka, s ami számom­ra még fontos: nem kell hoz­zá nagy erő. Prekácz Lajos félig-meddig már három éve »művelője« a választott szakmának. — Bútorasztalos leszek. A lakberendező ktsz-nél műkö­dik ilyen szakkör, három éve oda járok. Barkácsolgatunk, apróbb dolgokat készítünk, jó pár géppel megismerkedtünk. Most már van fogalmam róla, hogy mi a feladata egy bú- torasztalosnak. Szakközépiskolákba, gim­náziumokba jelentkezik a többség. Van, aki határozott tervekkel indul: orvos szeret­ne lenni, vagy tanárnő. Má­soknak még nincs igazi elkép­zelésük, csupán azért választ­tisztikad adatok mutatták, me­lyek az országos képet is vá­zolták. A tanulók egyharma- da gimnáziumba igyekezett, a fennmaradó rész egyharmada szakközépiskolába kérte a felvételét. A fizikai dolgozók gyerekeinek a harminc szá­zaléka jelentkezett továbbta­nulásra. Az új tanévre nagyot léptünk előre. Csökkent a gimnáziumi kérelmek száma, jelentősen nőtt a szakközép- iskolában tovább tanulni szándékozó tanulóké. Városi iskolában az is szép ered­mény, hogy egyre többen ke­resik a mezőgazdasági pályá­kat, és felmérésünk szerint a fizikai dolgozók gyerekeinek már a negyvenöt százaléka adja be felvételi kérelmét va­lamelyik iskolatípusba. Hausz Arpádné nemcsak a Kisfaludy utcai általános is­kolába vette nyakába a pá­lyaválasztási munkát, hanem a városi munkaközösség irá­szakköri tagok varrtuk az ösz- szes babaruhát. Szilber Erzsi édesanyja kö­tőnő volt a kézműipari válla­latnál. Erzsiké így beszél: — Az igaz, hogy édesanyám azt mondta: a kötés megront­ja az ember szemét, de ta­nácsolom, mégis menj oda dolgozni, hiszen annál a cég­nél nemcsak kötni lehet. Az osztályfőnököm is ezt javasol­ta, hát most itt vagyok, s nem cserélnék senkivel. Mindhárman csinosak, jól öltözöttek. — Miből? — Nekünk ez nem kerül sokba. Amit elképzelünk, megvalósítjuk. Szoknyát már egy évvel ezelőtt is tudtunk készíteni, most a téujjú blúz a divat, hát azt hordjuk. Mi nem a szüléinktől kérjük, hogy vegyék meg nekünk, ha­nem olcsó anyagból magunk varrjuk. ják ezt az utat, mert itt még van idő eldönteni, merre in­duljanak érettségi után. — Amikor határozni kell, ki hova kerül általános iskola után — mondja az igazgató —, a társadalmi, az egyéni és a családi érdekeket kell figyelembe venni. Ennek a háromnak találkoznia kellene. A gyakorlatban azonban leg­erősebben a családi érdek ér­vényesül. A szülők gyakran a saját vágyaik szerint döntik el, mi legyen a gyerek sorsa. — A pályaválasztásnak egyik feltétele, hogy a gyerek tisztában legyen a saját érté­keivel. Az az igazság, hogy erről mi, nevelők is sokszor hallgatunk. Iskolánkban ked­vező, hogy a többség tovább akar tanulni. Jelentős a szak- középiskolákba jelentkezettek­nél a fizikai dolgozók gyer­mekeinek aránya. Az viszont kedvezőtlen, hogy a gimná­ziumokba elvétve jelentkezik fizikai dolgozó gyermeke, és hogy a szakközépiskolákba, gimnáziumokba azért jelent­keznek sokan, mert még nem tudnak dönteni, ott majd ki­alakul valami. A pályaválasztás nálunk, sajnos, kampány. Amikor be kell adni a jelentkezési la­pokat, az iskolákat fölkeresik a »toborzók«, akik egy-egy szakmára hívják fel a gyere­kek figyelmét. Pedig nem a szakmákat, hanem tevékeny­ségi területüket kéne megis­mertetni a tizenévesekkel. Eh­hez viszont 'kevés egy vagy két óra. Helyes az a gyakorlat, hogy egyes üzemek szakkörö­ket szerveznek az általános is­kolásoknak. Ott több évig is­merkedhetnek bizonyos tevé­kenységi körrel. Célszerű len­ne az üzemlátogatások kiter­jesztése is, ám ennek szerve­zeti, szervezési lehetősége nincs. Helyéttük marad né­hány kopottra vetített, idejét múlt filmszalag. vonzása nyitása is a feladatai közé tar­tozik. — Célszerű és eredményes­ségében az eddigieknél hasz­nosabb pályaválasztási kiállí­tást láthattak a tanulók Ka­posváron ebben a tanévben. A szakmunkástanulók maguk mutatták be sikeres munkái­kat az általános iskolai diá­koknak. A pedagógusokat egy­re több kézikönyv segíti a tájékozódásban, tájékoztatás­ban. — ön osztályfőnök is. Ta­nulói közül mindenki érett a pályaválasztásra? — Harmincból ketten nem tudják, mit szeretnének. Egy­negyedénél azt tapasztalni, hogy közömbös; a döntést a szülők hozzák meg. Az iskolában nagy szerepet tulajdonítanak az osztályfő­nökök, a szaktanárok pálya- irányító munkája mellett a különböző — pontosan húszfé­le — 'szakköröknek, amelyek­ben minden tanuló kipróbál­hatja, illetve gyarapíthatja képességét, formálhatja kész­ségét. — Nagy vonalakban egész­séges arány alakult ki a kö­zépiskolákba és a szakmun­kásképzőkbe előzetesen jelent­kezők között — mondta Tóth László, a megyei pályaválasz­tási tanácsadó intézet igazga­tója. — A gimnáziumba ké­szülők száma is nagyjából elfogadható. Baj azonban az, hogy egyes divatos szakmák­ra — autószerelő, női fodrász, kozmetikus — két-háromszo- ros a túljelentkezés, ami ter­mészetesen másutt hiányként jelentkezik. Igaz, jó részük kénytelen lesz a rokonszak­mák egyikénél kikötni. Pedig az idén is sokoldalú tájékoz­tatást kaptak a fiatalok és a szülők a lehetőségekről. Osz­tályfőnöki órákon, gondosan — Az idén mintegy 3700— 3800 tanuló végez a megye általános iskoláiban — tájé­koztatott Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osz­tályának a vezetője — Mint­egy 55 százalékuk szakmun­kásképzőkben igyekszik to­vább tanulni. Ezzel az érdek­lődéssel elégedettek lehetünk. Sem a belső arányokat, sem a számukat tekintve azonban nem tudjuk kielégíteni a rnun- káltatók igényeit. Elsősorban az építőipar szenved hiányt fontos szakszerelői, illetve a nehezebb fizikai munkát igénylő szakmákban. Nőknél a fonók utánpótlása okoz gon­dot. Pedig igazán nagy ked­vezményeket nyújtanak e szakmákban a vállalatok. Tu­domásul kell azonban venni, hogy a demográfiai hullám­völgyből csak igen lassan emelkedünk ki. 1990-ig lénye­Heizer Attila a Hegyi utca egyik új házának negyedik emeleti lakásában nyit ajtót, ízléssel, szépen berendezett szobába vezet, ahol — mint a szomszéd szobában is — köny­vek sorákoznak. A család leg­főbb szórakozása az olvasás. Házigazdám betegállomány­ban van, azért tartózkodik ott­hon ebben a délelőtti órában. A derekát fájlalja, valószínű­leg megfázott. Ez az ő szak­májában nem szokatlan: hen­tes a Kaposvári Húskombinát­ban. Felesége a 13. számú Vo­lán Vállalatnál forgalomirá­nyító. megrendezett kiállításokon,' szülői értekezleteken, külön­böző kiadványokból, üzemlá­togatásokon ismerkedhettek a szakmák sokaságával. Igaz, nem minden munkahely for­dít kellő gondot a tájékozta­tásra, a kapcsolatok kialakítá­sára, és teremt olyan kitűnő ismerkedési alkalmat, mint pl. a Finommechanikai Vál­lalat, a textilművek vagy a ruhagyár, illetve a vidéki vá­rosokban, nagyközségekben működő üzemek többsége. Meg kell még említeni az üzemi KISZ-szervezetek ez irányú tevékenységét, mely az idén több munkahelyen is hozzájárult a helyes pályavá­lasztáshoz gében a jelenlegi létszámmal kell gazdálkodni. Az idén nagy felelősség hárul a területi- járási, városi tanácsi irányító szervekre. Nekik kell össze­hangolniuk és rangsorolniuk a hozzájuk tartozó munkáltatók kéréseit. A szülőknek jól meg kell ismerniük a reális lehe­tőségeket, és ehhez szabni az igényeket. Néhány szót még a gimná­ziumokban érettségiző, felső- oktatási intézményekben nem tanuló lányok elhelyezkedési lehetőségeiről, ök elsősorban egyes élelmiszeripari, elektro­technikai és mechanikai mű­szerész, valamint kerámiaké­szítő szakmák között válogat­hatnak, igaz, területileg nem arányos elosztásban. Az érett­ségizett fiúk számára termé­szetesen sokkal szélesebb a skála — ez a megye iparának szerkezetéből következik. Három gyermekük van, a legnagyobb Csilla. A • Zrínyi általános iskola nyolcadikos tanulója. Nemrégiben neki is föltették a sorsát eldöntő ’kér­dést: mi akar lenni? — Csilla mindenképpen olyan pályát szeretne válasz­tani, ahol köze lehet a kisgye­rekekhez. A pályaválasztási lapon az egészségügyi szakkö­zépiskolát és az óvónőképzőt jelölte meg. — Hogyan alakult ki ez a döntés? — ö ezt kérte, s amikor itthon leültünk erről beszél­getni a feleségemmel, csak helyeseltük, hiszen mi is így látjuk jónak. Az a meggyő­ződésem, hiába kényszeríte- nénk egy gyereket más irányba, mint amerre az men­ni szeretne, annak csak rossz vége lehet. — Más elképzelés föl sem merült? — Nem. Hiszen Csilla vi­lágéletében legnagyobb kedv­vel az apróságokkal bajlódott. Állandóan a szomszédok, a rokonok kicsinyeit dajkálja; okosítja, tanítgatja őket. A hajlamához ebben a két in­I tézetben szerezheti meg a tud­nivalókat. — Az iskolában hogyan fo­gadták Csilla döntését? Ott is jól ismerik, a egyetértettek vele. Somogyi Néplap Egyféle tudás — sokféle pálya Maguk varrta ruhában, csinosan A szakközépiskolák ...és a lehetőségek Csilla és az apróságok A fonálpar szívesen várja a fiatal lányokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents