Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
Alapítva 1913-bao VISSZASZÁMLÁLÁS Äz ajtónyitásra csengő szólal meg a belépő feje fölött. Nem bántó, nem éles, csupán figyelmezteti a tulajdonost: vásárló jött. A csengő- szóra — ha nincs az üzletben — a szemközti kis üvegablakos ajtó mögül, a lakásból bújik elő a tulajdonosinő vagy a férje Wollak Józsefné 1897-ben született A boltot 1913-ban alapították. A zöld fakerettel körbevett üveg »portál« akkor is meghökkentő lenne, ha mondjuk a varos egyik lebontásra ítélt negyedében állna. De itt, a Füredi út közepén, pár lépésnyire az új lakóteleptől, kuriózum! A kirakatban meglepő összképet nyújt a cigaretta, a Diana sósborszesz, a gyertya, alkalmanként cirokseprű, fokhagyma, erős paprika. Vegyesen. A cégtábla alól régebbi felirat nyomai bukkannak elő. Bán Aladár neve betűzhető ki. — Az első férjem volt — mondja Wollákné, már a boltban. — Nem tért vissza Auschwitzból... Józseffel nyolc éve házasodtunk ösz- sze. ö is hosszú ideig élt egyedül. Agronómus volt Somogy- simonyiban, azután nyugdíjas lett — és találkoztunk. Mindkettőnknek jobb, nem vagyunk egyedül. Amikor 45 tavaszán visszatértem, kifosztva, kirabolva találtam a boltot. Nem is tudtam kinyitni egy évig. A berendezést lassan sikerült összeszednem — egy részét kaptam —, azután ismét megkezdtem az árusítást. — Mikor került ide? — Mikor is? Hát jó régen. Az első férjemé volt a bolt, amikor összeházasodtunk — a húszas évek elején. Tudja mi volt itt akkor? Semmi Nagy, üres mező, meg kukoricatábla. Ház nem volt a környéken. A húszas évek végén, a harmincas évek elején kezdtek itt építkezni — Miért választotta a férje ezt a lakatlan környéket? — Az út miatt Füredre, Aszalóba, a környékbeli falvakba erre vitt az út Akkoriban bormérési engedélyünk is volt, és a kocsisok, fuvarosok, fiakeresek megálltak itt Kéthelyről, a Baglas-hegyről vettük a bort Akkor ment legjobban az üzlet — És most? — Most? Nézzen körüL Nem sok mindennel foglalkozunk, öregek vagyunk, meg ez a bolt sem versenyezhet az újakkal Van olyan nap, hogy alig-alig nyitja ránk valaki az ajtót De azért itt vagyunk Van mit dolgozni egy ilyen boltban. Közben ellátom a házimunkát is. Mintha zavarán akarnának segíteni, mintha bizonyítani akarnák a vevők a bolt fontosságát, egymás után csilingel az ajtó fölötti csengetyű. Gyerekek jönnek az iskolából Rágógumit keresnek. Van. Egy asszony teáért szalad be, egy fiatalember cigarettát vesz. Egy másik fiú szinte félve kérdi: — Tessék mondani, lehet itt mandulát kapni? — Mandulát? — mosolyog Wollákné — Ami másutt nincs, itt sincs. Ezek mind régi feliratok. A szekrényben nem azt tartjuk, ami eredetileg volt benne. Nézegetjük a régi-régi szekrény fiókjait Hol látni ma már ilyet? Van felirat amelyikről maga a tulajdonosnő sem tudja, ml volt Pecco tea. Ki tudja? De mézgát újból lehet kapni. Igaz, csomagolt cukor formájában, celofánkoszorús — olvaívuk a másikban, de azért mézga. Füge, koszorús — olvassuk a másik fiókom. Hát füge nincs. Se koszorús, se másik, s szintén csak a feliratban él a fagyalék és a törött szegfűbors... Megvan viszont a múzeumba illő réges-rógi... — minek nevezzük? Pénztáriunké? Dehogy is fülke! Egy fiókos magas asztalka — valamikor díszes lehetett Mögötte tükör és egy szók, Wollákné kedvenc pihenőhelye. A tükör fölött felirat: »A pénz megol- vasása kötelező. Utólagos kifogást nem fogadunk el.« Szemközt új vegyesbolt fénye vetődik ki az utcára. Akarja, nem akarja, látja, hányán fordulnak meg benne. — Rossz érzés ezt látni egy kereskedőnek? — Ugyan. Mi már nem akarunk versenyezni senkivel. Hamarosan levesszük a táblát Befejezzük. Elfáradtunk, most majd egy kicsit pihenünk még. Azt tervezzük, hogy a boltból is szobát csinálunk. Simon Márta Molnár Zoltán | I Eljegyzés — A fene a beleteket! — morgott magában Kati —, eleszik a legjobb falatokat... — Hogy mondod, Katikám? — kérdezte tőle készségesen Tibor, nem hallva tisztán a szitkozódást Gitta gyanította. Beleszólt: — Még egy férjnek sem kell mindent meghallania, Ti- borkám,... a vőlegénynek még annyira sem... Közben már el is röppentek az első elragadtatott nyilatkozatok Lajos bácsi halászléjéről. Egy kistányéron meggyszínű, kis, méregerős paprikát adtak körbe. Ferenc, Tibor atyja, kanalával nyomogatva széjjel, kéjesen mondta: T crmelőszo vetkezetek, áfész-ek, magántenyésztők, figyelem! Már most rendeljék meg az angol importtal nemesített New-Hampshire fajtájú naposcsibéket! Előjegyezhető vegyes ivarban január, február, március 15-ig 6 Ft március 15-től július 30-ig vegyes ivarban 9 Ft/db naposj érce 13 Ft/db naposkakas 5 Ft/db A háztájiban igen jól bevált fajta gyors fejlődése szabad tartásban is biztosítva van. A gazdaság a megrendeléseket a beérkezés sorrendjében jegyzi elő, s a csirke átvételi időpontját visszaigazolja. Telefon: Hőgyész, 22. Telex: 013-390. Hőgyészi Állami Gazdaság, 7191 Hőgyész (17253) — Ezért érdemes volt ide jönni ! — Csak ezért? — kérdezte pajkosan Gitta. — És a gyerekek? Nem kellett rá v ál Elszólni, mert Barna is megpróbálta a paprikát szét nyomni, de ő már az első kanáltól olyan köhögőrohamot kapott, hogy fel kellett állnia, és arrább támogatni, hogy tisztességesen kiköhöghesse magát. Az egyik Klári a lurkó erre szintén irtózatos köhögésbe kezdett, kimászott eiz áldozókörből, és látványosan fetren- gett Kati úgy érezte, van rajta mit megbosszulnia, utánament és megfogta a fülét: — A tiedbe nem tettek paprikát, békás! Az ebéd így nem ígérkezett unalmasnak. Szorít a határidő az Adrián Mit jelent az olajszállításra alkalmas állapot? — Viták és munkák Az Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszán augusztus végén kezdődött meg a csövek fektetése. A 2,3 milliárd forint értékű beruházást — a kormány döntése alapján — az év végére olyan állapotba kell hozni, hogy alkalmas legyen az olaj szállítására. Az építkezés ütemét az idő rövidsége határozza meg: a szakemberek véleménye szerint azonban szervezett munkával, a tevékenységek jó összehangolásávEil teljesíthetők a határidők. Az építés szervezésének nagy feladatát jól bizonyítja, hogy közvetlenül vagy közvetve több mint száz vállalat és intézmény vesz részt a kivitelezésben. Közülük csaknem harmincnak meghatározó a tevékenysége. A kivitelezők mindenütt dolgoznak a tél ellenére is. Munkájuk ütemét két dolog határozza meg: az, hogy rendelkeznek-e a szükséges tervekkel és megvannak-e az építés előfeltételei. Az első kérdés, amelyet ezzel kapcsolatban föltesznek: így hangák: mit jelent a vezeték olajszállításra alkalmas állapota? A kérdés mögött a munkák sorrendjével kapcsolatos tennivalók húzódnak meg. Szakonyi Géza, a beruházó, a siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat igazgatója hosszan sorolja azokat a létesítményeket, amelyeknek erre az időre el kell készülniük. A legalapvetőbb, hogy földbe kerüljön a 190 kilométer hosszú csővezeték. Ennek körülbelül a felét készíti el a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat, a másik felét egy csehszlovák kivitelező. Mindkét cég nagy erővel vonult fel és jó ütemben dolgozik. A vezeték mentén elektromos energiát kell adni a tolózárak működtetéséhez, biztosítani a hírközlést. Az ezzel kapcsolatos munka még nem kezdődött eL Csurgó és Berzence között szivattyúállomás épül. Üzemképes akkor lesz, ha a készültségi foka körülbelül a 90 százalékot eléri. (A másik szivattyúállomás Kárán épül, de ennék nem kell készen lennie az év véXXIL Laci bort töltött a poharakból, tálcán körbevitte, s a másik kezében szódavízzel mindenkitől megkérdezte, mennyit nyomjon bele. Klári fiai megint szerephez jutottak, kevés vizet és sok bort igényeltek, harcba szállva a világgal, s legelőször is szerető édesanyjukkal, aki megint meg akarta óvni őket a veszedelemtől. De Laci nem volt Lajos bácsi, nem ismert megalkuvást Csak szódavizet volt hajlandó adni. — Egv ujjnyit megengedek! — nyilatkozott Klári. Erre Laci rögtön odanyújtotta neki az üveget. — Én nerc. adok, Klári néni! Én is kibírom, ők is kibírják. — Szegény Apu — jutott eszébe Katinak —, 6 sem ihat és Ferenc bácsi sem. Kinek is ez a sok bor tulajdonképpen? S önkéntelenül megszámolta, hányán vannak? Én, Tibor, szülők két pár, Apáék négyen, meg Laci, és persze nagymama... Tizenkettő, te jó isten,... még Lajos bácsi... tizenhárom. — Tizenhármán vagyunk! — kiáltott fel. Általános megdöbbenés. — Egyet agyon kell verni — mondta a nagy köhögést alig kihevert Apu kedélyesen. — Nem szégyelled magad, Barnabás? — nézett rá szigorúan nagymama, körme között halszálkákkal. Barna úgy elkezdte magát szégyellni, mint annak a rendje, még el is pirult Nagymama csak csóválta a fejét; végül megkérdezte Gittát: — Igazán tizenhármán vagyunk? — Mit tudom én, nem mindegy? — Hogy volna mindegy, ha tizenhármán vagyunk, akkor nem lesz szerencsés a házasság. gére.) Százhalombattán a fogadóállomást olyan mértékig kell megépíteni, hogy 'képes legyen továbbküldeni az olajat A négy, egyenként 120 ezer köbméteres tartályból kettőre az év végén szükség lesz. A felsorolás mögött egy sor létesítmény van, amelyre külön terv készült vagy készül. A 'kivitelezőknek ezt ismerniük kellene. De ismerik-e? A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat a csurgói és a kárai szivattyúállomást építi. A beruházó véleménye szerint a kárai — amelyikre nem lesz szükség az év végén — az ütemnek megfelelően készül, a csurgói építkezésen viszont körülbelül húsz- százalékos a lemaradás. Miből adódik ez? Idézzük a SÁÉV igazgatójának, Gyulavári Tamásnak a véleményét: »Még senki nem mondta meg pontosan, hogy ezeken a szivaty- tyúállomásokon milyen kész létesítményeket jelent az olaj- szállításra alkalmas állapot. Nem találkoztunk azokkal a társkivitelezőkkel sem, akikkel együtt kell dolgoznunk majd. Az építéshez szükséges tervek késve érkeztek; egy részük még mindig hiányzik. A csurgói építkezéshez szükséges több feltételt nem biztosított a beruházó. Ezek közül az egyik a víz. Kint, a kukoricaföld közepén dolgozunk: a kút fúrását 1977 végére ígérték, most láttak csak hozzá, s valószínűleg a második negyedévben lesz belőle valami.« Szakonyi Géza: »A kútfúrásra egy vállalattal szerződtünk. Enyingen fúrt eddig és most ment Csurgóra. A beruházásban részt vevőket pedig azért nem hívtuk össze, mert még nem volt rá szükség. Annak később sem látom értelmét, hogy azok a vállalatok találkozzanak, amelyeknek nem függ össze a munkájuk.« Egyszer azonban mégis összehívták az építők egy részét: szocialista szerződés megkötését javasolták a beruházás határidőre és jó minőségben történő megvalósítása érdekében. Erre a tanácsko— Na még ez kellett.!! ml a fenének kezdesz el számolgatni! — támadt Katira. — Ugyan, ez a két halevő még nem számít egész embernek! — tette fejükre a kezét Laci. — De igenis számítunk! Lajos bácsi vett egy nagy osztókanalat, és felmászott a birkapaprikás mellé: — Mindenki kaparja a halszálkákat a tűzbe, és tartsa a tálkáját, mert nincs másik! — Hurrá! — kiabáltak a lurkók, akiknek nem is volt szálkájuk, de azért nagyon kapargattak. Klári alig tudta elráncigálni őket a tűztől, amely egyébként nem is tűz volt, csEik parázs, de még kétségtelenül tartogatott veszedelmeket. — Most töltsétek a jobbikból! — mondta Lajos bácsi —, azt hiszem, most lesz a legjobb koccintani az ifjú párra! Laci engedelmesen megint töltögetett. Gitta a lánya és jövendő teje háta mögött áthajolt, és megbökte Guszti vállát: — Majd beszélni szeretnék veled. Guszti széttárta kissé a karját; ez azt jelentette, hogy természetesen, amikor csak parancsolod. De nagymama nem volt hajlandó megfeledkezni a ti- zenhármas számról : — Azon gondolkozom, hogy ha úgysem iszik mindenki, sikkor nem is számítunk tizenháromnak ... lehet... Barna, hogy jóvátegye előbbi hibáját, készséggel helyeselt: — Igaz, nagymama! Én szívesen nem számítok! — Még csak az kéne, Apu! — támadt rá most már Gitta —, hogy te ne számíts !... Sőt, te nagyon is számítasz, tudod ?! (Folytétjuh,) zásra nem hívták meg a csehszlovák kivitelezőket. Három építőipari vállalat pedig nem írta alá a szerződést Az oka? Gyulavári Tamás: — Amikor bennünket az ÉVM kijelölt erre a munkára, hetvenmillió forint értékű feladatról volt szó. A beruházó december végén már kilen- ven-kilencvenötmillió forint értékű munkáról beszélt. Nem tudjuk, hogy mi ez a többletfeladat. A terv szállítási határideje 1977. augusztus 31-e volt. A rajzok egy része késve érkezett és néhány még most is hiányzik. Emiatt nincs aláírt szerződésünk ezekre a munkákra. Tarján László, a Mélyépítő Vállalat igazgatója. A százhalombattai szivattyúállomás és tartálypark építése a feladatuk. Január 13-án így fogalmazott : — Az Adria vezeték építésével kapcsolatos munkáink előkészítése rendkívül hiányos és a korábbi ígéretekhez képest jelentősen elkésett Szakonyi Géza: — Azok a tervek rendelkezésre állnak, melyek az olaj- szállításra alkalmas állapothoz szükségesek. Az is igaz, hogy a szivattyúállomásokon bizonyos korrekciókat most készítenek a tervezők az import anyagokban bekövetkezett változás miatt Ez azonban véleményem szerint nem akadályozza a munkát — Mi az oka a csurgói lemaradásnak? — Kevesebb erőt vonultatott fel az építőipar, mint amennyire szükség lett volna. — S az építéshez szükséges feltételek? — A víz? Amíg nem lesz kút hordhatják lajtkocsival. — Gépeket is ígért a beruházó. — Gépeket lehet bérelni. — A szerződés? — Szerintem decemberben, amikor egyeztettük dolgainkat létrejött Árviták vannak “ , még. — A határidők? — Hálódiagram készült é~~ beruházásra. Ez határozza meg az egyes munkák befejezésének idejét A szivattyúalapokat Csurgón például márciushan kérjük, mert akkor jönnek már a technológiai szerelők. — Csurgón viszont lemaradás van. — Munkaerő kérdése csupán, hogy behozzák. A szivattyúalapokat néhány hét alatt meg lehet csinálni. A szivattyúblokk építése január elején 20 százalékos készültségi fokot mutatott A negyedév végére szükségünk lesz rá. — És a többletmunka? — A terveket és a költségvetést ismerik a kivitelezők. Azt kell megcsinálni, amit megrendeltünk. A többletköltség legföljebb magasabb árakból jöhet ki. A CSUrgÓi szivattyúállomáson — amely a Jugoszlávia felől érkező közél-keleti olajat fogadja és indítja tovább — ma két vállalat dolgozik: a SÁÉV és a kútfúrók. Elférnek egymás mellett nem akadályozzák egymás munkáját A második negyedévben azonban már érkeznek szerelők is: egymást »eltűrve«, a feladatok megoldását segítve kell együtt dolgozniuk. A szerelők pontos munkakezdésének előfeltétele az, hogy az építők kellő időben végezzenek. Az építők viszont tervet és megfelelő munkafeltételeket kérnek. Ezek egy része még hiányzik és ez késést okozhat. A visszaszámlálás megkezdődött: a határidő — december 31. — módosíthatatlan. Ehhez kell tehát a részhatáridőket megszabni. Előnyre most lehet szert tenni, amikor kevesen dolgoznak még az építkezésen. A viták viszont nem szolgálják az időnyerést. Az építők munkája nem egyszerű; a legbonyolul- ■tabb feladatot azonban nem ez jelenti, hanem a szerelés megszervezése, az abban részt vevő vállalatok és a szállítók munkájának összehangolása. Ezért kellene jobban szót értenie a beruházónak és kivitelezőnek már most, az építkezés első harmadában és adni azt, amit megígért. Dr. Rereza Issre
