Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

Alapítva 1913-bao VISSZASZÁMLÁLÁS Äz ajtónyitásra csengő szó­lal meg a belépő feje fölött. Nem bántó, nem éles, csu­pán figyelmezteti a tulajdo­nost: vásárló jött. A csengő- szóra — ha nincs az üzletben — a szemközti kis üvegabla­kos ajtó mögül, a lakásból bú­jik elő a tulajdonosinő vagy a férje Wollak Józsefné 1897-ben született A boltot 1913-ban alapították. A zöld fakerettel körbe­vett üveg »portál« akkor is meghökkentő lenne, ha mond­juk a varos egyik lebontásra ítélt negyedében állna. De itt, a Füredi út közepén, pár lé­pésnyire az új lakóteleptől, kuriózum! A kirakatban meg­lepő összképet nyújt a ciga­retta, a Diana sósborszesz, a gyertya, alkalmanként cirok­seprű, fokhagyma, erős papri­ka. Vegyesen. A cégtábla alól régebbi felirat nyomai buk­kannak elő. Bán Aladár neve betűzhető ki. — Az első férjem volt — mondja Wollákné, már a bolt­ban. — Nem tért vissza Auschwitzból... Józseffel nyolc éve házasodtunk ösz- sze. ö is hosszú ideig élt egye­dül. Agronómus volt Somogy- simonyiban, azután nyugdíjas lett — és találkoztunk. Mind­kettőnknek jobb, nem va­gyunk egyedül. Amikor 45 ta­vaszán visszatértem, kifoszt­va, kirabolva találtam a bol­tot. Nem is tudtam kinyitni egy évig. A berendezést las­san sikerült összeszednem — egy részét kaptam —, azután ismét megkezdtem az árusí­tást. — Mikor került ide? — Mikor is? Hát jó ré­gen. Az első férjemé volt a bolt, amikor összeházasod­tunk — a húszas évek ele­jén. Tudja mi volt itt akkor? Semmi Nagy, üres mező, meg kukoricatábla. Ház nem volt a környéken. A húszas évek végén, a harmincas évek ele­jén kezdtek itt építkezni — Miért választotta a férje ezt a lakatlan környéket? — Az út miatt Füredre, Aszalóba, a környékbeli fal­vakba erre vitt az út Akko­riban bormérési engedélyünk is volt, és a kocsisok, fuvaro­sok, fiakeresek megálltak itt Kéthelyről, a Baglas-hegyről vettük a bort Akkor ment legjobban az üzlet — És most? — Most? Nézzen körüL Nem sok mindennel foglalkozunk, öregek vagyunk, meg ez a bolt sem versenyezhet az újakkal Van olyan nap, hogy alig-alig nyitja ránk valaki az ajtót De azért itt vagyunk Van mit dolgozni egy ilyen boltban. Közben ellátom a házimunkát is. Mintha zavarán akarnának segíteni, mintha bizonyítani akarnák a vevők a bolt fon­tosságát, egymás után csilin­gel az ajtó fölötti csengetyű. Gyerekek jönnek az iskolá­ból Rágógumit keresnek. Van. Egy asszony teáért szalad be, egy fiatalember cigarettát vesz. Egy másik fiú szinte félve kérdi: — Tessék mondani, lehet itt mandulát kapni? — Mandulát? — mosolyog Wollákné — Ami másutt nincs, itt sincs. Ezek mind ré­gi feliratok. A szekrényben nem azt tartjuk, ami erede­tileg volt benne. Nézegetjük a régi-régi szek­rény fiókjait Hol látni ma már ilyet? Van felirat ame­lyikről maga a tulajdonosnő sem tudja, ml volt Pecco tea. Ki tudja? De mézgát újból lehet kapni. Igaz, csomagolt cukor formájában, celofán­koszorús — olvaívuk a másik­ban, de azért mézga. Füge, koszorús — olvassuk a másik fiókom. Hát füge nincs. Se koszorús, se másik, s szintén csak a feliratban él a fagyalék és a törött szegfűbors... Megvan viszont a múzeumba illő réges-rógi... — minek nevezzük? Pénztáriunké? De­hogy is fülke! Egy fiókos ma­gas asztalka — valamikor dí­szes lehetett Mögötte tükör és egy szók, Wollákné ked­venc pihenőhelye. A tükör fölött felirat: »A pénz megol- vasása kötelező. Utólagos ki­fogást nem fogadunk el.« Szemközt új vegyesbolt fé­nye vetődik ki az utcára. Akarja, nem akarja, látja, hányán fordulnak meg benne. — Rossz érzés ezt látni egy kereskedőnek? — Ugyan. Mi már nem aka­runk versenyezni senkivel. Hamarosan levesszük a táblát Befejezzük. Elfáradtunk, most majd egy kicsit pihenünk még. Azt tervezzük, hogy a boltból is szobát csinálunk. Simon Márta Molnár Zoltán | I Eljegyzés — A fene a beleteket! — morgott magában Kati —, el­eszik a legjobb falatokat... — Hogy mondod, Katikám? — kérdezte tőle készségesen Tibor, nem hallva tisztán a szitkozódást Gitta gyanította. Beleszólt: — Még egy férjnek sem kell mindent meghallania, Ti- borkám,... a vőlegénynek még annyira sem... Közben már el is röppen­tek az első elragadtatott nyi­latkozatok Lajos bácsi halász­léjéről. Egy kistányéron meggyszínű, kis, méregerős paprikát adtak körbe. Ferenc, Tibor atyja, kana­lával nyomogatva széjjel, ké­jesen mondta: T crmelőszo vetkezetek, áfész-ek, magántenyésztők, figyelem! Már most rendeljék meg az angol importtal nemesített New-Hampshire fajtájú naposcsibéket! Előjegyezhető vegyes ivarban január, február, március 15-ig 6 Ft március 15-től július 30-ig vegyes ivarban 9 Ft/db naposj érce 13 Ft/db naposkakas 5 Ft/db A háztájiban igen jól bevált fajta gyors fejlődése szabad tartásban is biztosítva van. A gazdaság a megrendeléseket a beérkezés sorrendjében jegyzi elő, s a csirke átvételi időpontját visszaigazolja. Telefon: Hőgyész, 22. Telex: 013-390. Hőgyészi Állami Gazdaság, 7191 Hőgyész (17253) — Ezért érdemes volt ide jönni ! — Csak ezért? — kérdezte pajkosan Gitta. — És a gye­rekek? Nem kellett rá v ál Elszólni, mert Barna is megpróbálta a paprikát szét nyomni, de ő már az első kanáltól olyan köhö­gőrohamot kapott, hogy fel kellett állnia, és arrább támo­gatni, hogy tisztességesen ki­köhöghesse magát. Az egyik Klári a lurkó er­re szintén irtózatos köhögésbe kezdett, kimászott eiz áldozó­körből, és látványosan fetren- gett Kati úgy érezte, van raj­ta mit megbosszulnia, utána­ment és megfogta a fülét: — A tiedbe nem tettek pap­rikát, békás! Az ebéd így nem ígérkezett unalmasnak. Szorít a határidő az Adrián Mit jelent az olajszállításra alkalmas állapot? — Viták és munkák Az Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszán augusztus végén kezdődött meg a csövek fektetése. A 2,3 milliárd forint értékű beruhá­zást — a kormány döntése alapján — az év végére olyan állapotba kell hozni, hogy al­kalmas legyen az olaj szállí­tására. Az építkezés ütemét az idő rövidsége határozza meg: a szakemberek véleménye sze­rint azonban szervezett mun­kával, a tevékenységek jó összehangolásávEil teljesíthe­tők a határidők. Az építés szervezésének nagy feladatát jól bizonyítja, hogy közvetlenül vagy közvet­ve több mint száz vállalat és intézmény vesz részt a kivite­lezésben. Közülük csaknem harmincnak meghatározó a te­vékenysége. A kivitelezők mindenütt dolgoznak a tél ellenére is. Munkájuk ütemét két dolog határozza meg: az, hogy ren­delkeznek-e a szükséges ter­vekkel és megvannak-e az építés előfeltételei. Az első kérdés, amelyet ez­zel kapcsolatban föltesznek: így hangák: mit jelent a ve­zeték olajszállításra alkalmas állapota? A kérdés mögött a munkák sorrendjével kapcso­latos tennivalók húzódnak meg. Szakonyi Géza, a be­ruházó, a siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat igazgatója hosszan sorol­ja azokat a létesítményeket, amelyeknek erre az időre el kell készülniük. A legalapve­tőbb, hogy földbe kerüljön a 190 kilométer hosszú csőveze­ték. Ennek körülbelül a felét készíti el a Siófoki Kőolajve­zeték Építő Vállalat, a másik felét egy csehszlovák kivitele­ző. Mindkét cég nagy erővel vonult fel és jó ütemben dol­gozik. A vezeték mentén elekt­romos energiát kell adni a to­lózárak működtetéséhez, biz­tosítani a hírközlést. Az ez­zel kapcsolatos munka még nem kezdődött eL Csurgó és Berzence között szivattyúállo­más épül. Üzemképes akkor lesz, ha a készültségi foka kö­rülbelül a 90 százalékot eléri. (A másik szivattyúállomás Kárán épül, de ennék nem kell készen lennie az év vé­XXIL Laci bort töltött a poharak­ból, tálcán körbevitte, s a má­sik kezében szódavízzel min­denkitől megkérdezte, mennyit nyomjon bele. Klári fiai me­gint szerephez jutottak, kevés vizet és sok bort igényeltek, harcba szállva a világgal, s legelőször is szerető édesany­jukkal, aki megint meg akar­ta óvni őket a veszedelemtől. De Laci nem volt Lajos bá­csi, nem ismert megalkuvást Csak szódavizet volt hajlandó adni. — Egv ujjnyit megengedek! — nyilatkozott Klári. Erre Laci rögtön odanyújtotta ne­ki az üveget. — Én nerc. adok, Klári né­ni! Én is kibírom, ők is ki­bírják. — Szegény Apu — jutott eszébe Katinak —, 6 sem ihat és Ferenc bácsi sem. Kinek is ez a sok bor tulaj­donképpen? S önkéntelenül megszámolta, hányán vannak? Én, Tibor, szülők két pár, Apáék négyen, meg Laci, és persze nagymama... Tizen­kettő, te jó isten,... még La­jos bácsi... tizenhárom. — Tizenhármán vagyunk! — kiáltott fel. Általános megdöbbenés. — Egyet agyon kell verni — mondta a nagy köhögést alig kihevert Apu kedélyesen. — Nem szégyelled magad, Barnabás? — nézett rá szi­gorúan nagymama, körme kö­zött halszálkákkal. Barna úgy elkezdte magát szégyellni, mint annak a rendje, még el is pirult Nagymama csak csóválta a fejét; végül megkérdezte Git­tát: — Igazán tizenhármán va­gyunk? — Mit tudom én, nem mindegy? — Hogy volna mindegy, ha tizenhármán vagyunk, akkor nem lesz szerencsés a házas­ság. gére.) Százhalombattán a fo­gadóállomást olyan mértékig kell megépíteni, hogy 'képes legyen továbbküldeni az ola­jat A négy, egyenként 120 ezer köbméteres tartályból kettőre az év végén szükség lesz. A felsorolás mögött egy sor létesítmény van, amelyre kü­lön terv készült vagy készül. A 'kivitelezőknek ezt ismer­niük kellene. De ismerik-e? A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat a csurgói és a kárai szivattyúállomást építi. A beruházó véleménye szerint a kárai — amelyikre nem lesz szükség az év vé­gén — az ütemnek megfele­lően készül, a csurgói építke­zésen viszont körülbelül húsz- százalékos a lemaradás. Miből adódik ez? Idézzük a SÁÉV igazgatójának, Gyulavári Ta­másnak a véleményét: »Még senki nem mondta meg pon­tosan, hogy ezeken a szivaty- tyúállomásokon milyen kész létesítményeket jelent az olaj- szállításra alkalmas állapot. Nem találkoztunk azokkal a társkivitelezőkkel sem, akik­kel együtt kell dolgoznunk majd. Az építéshez szükséges tervek késve érkeztek; egy ré­szük még mindig hiányzik. A csurgói építkezéshez szüksé­ges több feltételt nem bizto­sított a beruházó. Ezek közül az egyik a víz. Kint, a kuko­ricaföld közepén dolgozunk: a kút fúrását 1977 végére ígér­ték, most láttak csak hozzá, s valószínűleg a második ne­gyedévben lesz belőle vala­mi.« Szakonyi Géza: »A kútfú­rásra egy vállalattal szerződ­tünk. Enyingen fúrt eddig és most ment Csurgóra. A beru­házásban részt vevőket pedig azért nem hívtuk össze, mert még nem volt rá szükség. An­nak később sem látom értel­mét, hogy azok a vállalatok találkozzanak, amelyeknek nem függ össze a munkájuk.« Egyszer azonban mégis összehívták az építők egy ré­szét: szocialista szerződés megkötését javasolták a beru­házás határidőre és jó minő­ségben történő megvalósítása érdekében. Erre a tanácsko­— Na még ez kellett.!! ml a fenének kezdesz el számol­gatni! — támadt Katira. — Ugyan, ez a két halevő még nem számít egész em­bernek! — tette fejükre a ke­zét Laci. — De igenis számítunk! Lajos bácsi vett egy nagy osztókanalat, és felmászott a birkapaprikás mellé: — Mindenki kaparja a hal­szálkákat a tűzbe, és tartsa a tálkáját, mert nincs má­sik! — Hurrá! — kiabáltak a lurkók, akiknek nem is volt szálkájuk, de azért nagyon kapargattak. Klári alig tud­ta elráncigálni őket a tűztől, amely egyébként nem is tűz volt, csEik parázs, de még két­ségtelenül tartogatott vesze­delmeket. — Most töltsétek a jobbik­ból! — mondta Lajos bácsi —, azt hiszem, most lesz a leg­jobb koccintani az ifjú pár­ra! Laci engedelmesen megint töltögetett. Gitta a lánya és jövendő teje háta mögött áthajolt, és megbökte Guszti vállát: — Majd beszélni szeretnék veled. Guszti széttárta kissé a kar­ját; ez azt jelentette, hogy természetesen, amikor csak parancsolod. De nagymama nem volt hajlandó megfeledkezni a ti- zenhármas számról : — Azon gondolkozom, hogy ha úgysem iszik mindenki, sik­kor nem is számítunk tizen­háromnak ... lehet... Barna, hogy jóvátegye előb­bi hibáját, készséggel helye­selt: — Igaz, nagymama! Én szí­vesen nem számítok! — Még csak az kéne, Apu! — támadt rá most már Gitta —, hogy te ne számíts !... Sőt, te nagyon is számítasz, tudod ?! (Folytétjuh,) zásra nem hívták meg a csehszlovák kivitelezőket. Há­rom építőipari vállalat pedig nem írta alá a szerződést Az oka? Gyulavári Tamás: — Amikor bennünket az ÉVM kijelölt erre a munkára, hetvenmillió forint értékű fel­adatról volt szó. A beruházó december végén már kilen- ven-kilencvenötmillió forint értékű munkáról beszélt. Nem tudjuk, hogy mi ez a többlet­feladat. A terv szállítási ha­tárideje 1977. augusztus 31-e volt. A rajzok egy része kés­ve érkezett és néhány még most is hiányzik. Emiatt nincs aláírt szerződésünk ezekre a munkákra. Tarján László, a Mélyépítő Vállalat igazgatója. A százha­lombattai szivattyúállomás és tartálypark építése a felada­tuk. Január 13-án így fogal­mazott : — Az Adria vezeték építé­sével kapcsolatos munkáink előkészítése rendkívül hiányos és a korábbi ígéretekhez ké­pest jelentősen elkésett Szakonyi Géza: — Azok a tervek rendelke­zésre állnak, melyek az olaj- szállításra alkalmas állapot­hoz szükségesek. Az is igaz, hogy a szivattyúállomásokon bizonyos korrekciókat most készítenek a tervezők az im­port anyagokban bekövetke­zett változás miatt Ez azon­ban véleményem szerint nem akadályozza a munkát — Mi az oka a csurgói le­maradásnak? — Kevesebb erőt vonulta­tott fel az építőipar, mint amennyire szükség lett volna. — S az építéshez szükséges feltételek? — A víz? Amíg nem lesz kút hordhatják lajtkocsival. — Gépeket is ígért a beru­házó. — Gépeket lehet bérelni. — A szerződés? — Szerintem decemberben, amikor egyeztettük dolgain­kat létrejött Árviták vannak “ , még. — A határidők? — Hálódiagram készült é~~ beruházásra. Ez határozza meg az egyes munkák befeje­zésének idejét A szivattyú­alapokat Csurgón például márciushan kérjük, mert ak­kor jönnek már a technoló­giai szerelők. — Csurgón viszont lemara­dás van. — Munkaerő kérdése csu­pán, hogy behozzák. A szi­vattyúalapokat néhány hét alatt meg lehet csinálni. A szivattyúblokk építése január elején 20 százalékos készültsé­gi fokot mutatott A negyed­év végére szükségünk lesz rá. — És a többletmunka? — A terveket és a költség­vetést ismerik a kivitelezők. Azt kell megcsinálni, amit megrendeltünk. A többlet­költség legföljebb magasabb árakból jöhet ki. A CSUrgÓi szivattyúállo­máson — amely a Jugoszlávia felől érkező közél-keleti ola­jat fogadja és indítja tovább — ma két vállalat dolgozik: a SÁÉV és a kútfúrók. Elfér­nek egymás mellett nem aka­dályozzák egymás munkáját A második negyedévben azon­ban már érkeznek szerelők is: egymást »eltűrve«, a felada­tok megoldását segítve kell együtt dolgozniuk. A szerelők pontos munkakezdésének elő­feltétele az, hogy az építők kellő időben végezzenek. Az építők viszont tervet és meg­felelő munkafeltételeket kér­nek. Ezek egy része még hiányzik és ez késést okozhat. A visszaszámlálás megkez­dődött: a határidő — decem­ber 31. — módosíthatatlan. Ehhez kell tehát a részhatár­időket megszabni. Előnyre most lehet szert tenni, ami­kor kevesen dolgoznak még az építkezésen. A viták vi­szont nem szolgálják az idő­nyerést. Az építők munkája nem egyszerű; a legbonyolul- ■tabb feladatot azonban nem ez jelenti, hanem a szerelés megszervezése, az abban részt vevő vállalatok és a szállítók munkájának összehangolása. Ezért kellene jobban szót ér­tenie a beruházónak és kivi­telezőnek már most, az épít­kezés első harmadában és ad­ni azt, amit megígért. Dr. Rereza Issre

Next

/
Thumbnails
Contents