Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

TÁRGYAK ÉS EMBEREK M agatartásunk, gondol­kodásunk torz meg­nyilvánulásai elé tük­röt tartó filmünk, a Veri az ördög a feleségét női fősze­replője ellágyult mosollyal mutat körbe a befejezés előtt álló, hatalmas családi ház helyiségeiben: igen, ez a gye­rekeké lesz, de egyelőre kiad­juk üdülőknek, hiszen nekünk ott van a másik. És lesik a vendégek arcán a hatást, akárcsak néhány perccel ké­sőbb a jókora domborművel díszített családi kripta megte­kintésekor. Csak a helyzet egyedi, a jelenség nem. Naponta talál­kozunk vele ismerőseink kö­rében — akik viszont ben­nünk fedezik föl a tárgyak­ban testet öltött munka imá­datát. De mi van ebben el­ítélendő, gúnyolni való? Az emberhez hozzá tartozik a munka, úgy is mint köteles­ség, de a szocializmusban mint életszükséglet, a szemé­lyiség kifejeződése is. Termé­ke végső soron az életet meg­könnyítő használati eszközök­ben, közszükségleti cikkekben érzékelhető. Csodálkozha- tunk-e azon, hogy az ember ragaszkodik tevékenysége mások előtt is elismertethető produktumához? Amely a leg­egyszerűbb — mert látható, tapintható — kifejezése az egyén, a család értékének. A tágas, manzardos falusi ház, díszes kerítéssel, a nyaraló, a szőlő, a nászajándékba vett gépkocsi, a digitális karóra, a drága öltöny, bunda, divatcikk bizonyos minősítése a munká­nak, és így a munkát végző­nek is. Még a külföldi út is, amelynek élménybeszámoló­jában rendszerint az első helyre kerül a hozott »cucc«, amely gyakran már kapcso­latokat is jelez. (Ki, hogyan tudott szert tenni némi valu­tatöbbletre.) Miért ítéljük el mégis — utalva a fenti filmszatírára —, miért tartjuk idegennek a szocialista magatartástól a tárgyaknak ezt az értékkife­jező szerepét? Holott mindez nélkülözhetetlen feltétele, eleme társadalmunk lényegé­nek is, amelyben fontos he­lyet fogjál el a jólét. Ez pedig a bennünket szolgáló tárgyak nélkül elképzelhetetlen. E fel­tételt nem tagadjuk, sőt meg­teremtésében. a fokozódó anyagi szükségletek kielégíté­sében az állam is segíti az egyént. A baj az, hogy az esetek túlnyomó többségé­ben, a társadalmi gya­korlat nagyobb hányadában az eszközök sokasága egyedüli értékként szerepel, és hát­térbe szorul vagy teljesen el­sikkad a szocialista társada­lom "másik, az előbbire épülő, de annál fontosabb eleme: az értelmes lét megvalósítása. Amelyben nem a tárgyak mi­nősítik az embert, hanem szemé1 yiségének olyan jellem­zői, mint a sokoldalú kapcso­latai, a közösségiség, a ma­gas szintű, a gyakorlathoz kö­tődő ismeretek, a műveltség, a kezdeményező- és alkotó- készség, a világban való el­igazodás feszítő szüksége stb. A tárgyak csak e vonások ki- teljedésének nélkülözhetetlen segítőt De vajon értékjelzők-e ma a fenti személyiségjegyek? Van-e becsülete, kellő — meghatározó — erkölcsi te­kintélye az olyan embernek, aki szabad idejének nagyobb részét az »értelmes lét« igé­nye szerint tölti el, azaz ké­pességei szintjén művelődik, belső kényszerből gyarapítja tudását, társas kapcsolatokat szervez, épít, igyekszik hasz­nosítani magát a közösségben — ahelyett, hogy mellékes jö­vedelmeket hajszolva gyarapí­Tanulnak a dolgozók Ónálló vasalósort rendait a Lady Évről évre többet fordít korszerűsítésre a kaposvári Lady Ipari Szövetkezet. A szolgáltatáson kívül a konfek­cióipar jellemző a tevékeny­ségükre. A huszonegy és fél millió forintos 1977. évi ter­melési értékből tizenhat és fél milliót a konfekciórészlegek értek el, s a termékek mint­egy nyolcvan százalékát ex­portálták. Nagy Tibor elnök elmond­ta, hogy gépeik kilencven százaléka új, az utóbbi négy évben például hetven gyors­varrógépet szereztek be. Ta­valy egymillió forintot fordí­tottak fejlesztésre. A kon­fekcióiparban és a szolgálta­tásban egyformán alkalmaz­ható speciálgépeket vásárol­nak. A szövetkezet már megren­delte erre az évre is a leg­fontosabb gépeket. Különösen sokat várnak az ötszálas, két­tűs és a gomblyukazó gépek­től. Nagyon örültek az OKISZ ajánlatának, ugyanis egy oszt­rák céggel együttműködve gőzvasaló sort kínálnak. Kü­lönösen előnyös a gyors alkat­rész-utánpótlás. Százötven- ezer forintért meg is vesznek hat asztalt vasalóval, s több mint valószínű, hogy még ren­delnek önálló gőzvasaló sort a marcali részlegbe is. A szövetkezet csökkent! a tőkés bérmunkát, s növeli a kereskedelmi megrendelések arányát. Eddig is együttmű­ködtek több vállalattal, köl­csönösen kisegítették egymást a Kaposvári Ruhagyárral. Hol a szövetkezet adott át bizo­nyos anyagot, hol a Lady ka­pott gépalkatrészeket. A szö­vetkezet vezetősége most dön­tött egy fontos kérdésben: harmadik szövetkezetként o Lady is belép a Szöváru Tár­sulásba. A százezer forintos tagsági díj nem csekély, mégis megéri, mivel a tagság az anyagellátás, a belföldi és a külföldi piac igényeinek meg­ismerése és kielégítése szem­pontjából sok előnnyel ke­csegtet. Olyan terveket sző­nek, hogy gépkocsihuzatokat, különféle lakástextíliákat is varrnak a jövőben. Az utánpótlást az évi negy­ven ipari tanuló adja. Ezen­kívül most magukra vállalták huszonhárom dolgozó tanulá­sának ezer-ezer forintos költ­ségét Marcaliban. Mindnyá­jan készülnek a szakmunkás- vizsga letételére. Több dolgo­zóval, aki közép- és felsőfokú iskolába jár, tanulmányi szer­ződést kötöttek. Már most felkészülnek arra, ha egy-két év múlva szolgál­tató szövetkezet jelleggel te­vékenykednek tovább. Tanul­mányozzák a saját helyzetü­ket, a szakirodalmat, meg­rendelnek minden tanulmányt, részt vesznek minden pályá­zaton, amely ezzel kapcsola­tos. Különösen fontos a szol­gáltatás és az árutermelés he­lyes arányának meghatározá­sa, mert ez teszi életképessé a Ladyt a jövőben is. L G. Molnár Zoltán | I Eljegyzés Ebben a dologban talán majd inkább Lajossal ellen­őrizteti valahogy, megkapta-e Guszti a meghívást, meg hogy miképpen hat rá az egész do­log. Még őrá, de a feleségére! — Jól van, Katikám, tu­dom, hogy bízhatom benned. Különben nem sok van már hátra az egészből. XI. Kati tudta, hogy elég sok van még hátra. Legelőször is az apja. De borsódzott attól, hogy felhívja. Majd megint Klááári veszi fel a kagylót. Guusztüi, a kislányod. Kitalálta, hogy inkább La­jos bácsival beszél meg ta­lálkozót a gyár előtt, s majd vele együtt csap le az apjára. Ügy emlékezett, ő szokott ké­sőbben kijönni. Felhívta Lajos bácsit; el­mondta, mit akar. De Lajos bácsi nem szeret­te a váratlan helyzeteket; taná személyi tulajdonát? Sajnos, példák tömege bizo­nyítja: nem az ilyen maga­tartás jelenti az igazi értéket a közvélemény szemében. Gyakran az »élhetetlen«, a »bogaras« vagy jobb esetben a »megszállott« jelzőt ragaszt­ják rá az ilyen emberre, hoz­zátéve a gyanúsító kérdést: vajon hova tolakszik? Mi akar lenni, hogy ennyire hajt? (Értsd: folyamatosan tanúi, illetve tömegszervezetben, mozgalomban vesz részt.) Ez a felfogás a társadalom­nak minden rétegében fellel­hető. Még az értelmiség köré­ben is, ahol egy tavalyi rep­rezentatív fölmérés alapján a vidéken élő szellemi foglalko­zásúak jó háromnegyede nem vesz részt semmiféle művelő­dési vagy más társadalmi jel­legű tevékenységben. És saját bevallásuk szerint is keveseb­ben olvasnak például társa­dalomtudományi könyveket, folyóiratokat, mint ahányan valamilyen fokú politikai to­vábbképzésben vesznek részt. Ellenben a férfiak hatvan, a nők negyvenöt százaléka rendszeresen végez mezőgaz­dasági jellegű munkát. Tu­dom, hogy ez a keresetkiegé­szítést is szolgálja — de leg­alább ilyen mértékben játszik közre az az élő értéktudat, ■amely szerint jóformán egye­dül a tárgyak, a szerzés fo­lyamata és eredménye jelzi: meddig jutott el az egyén, mennyire sikeres, elismert ember. F ontos és sürgető gazda­sági teendőink vannak. Az előbbre lépésben kiemelt feltételként szerepel szellemi életünk színvonalá­nak emelése. Csupán gazda­sági eszközökkel, különböző szabályozókkal ugyanis nem tudunk megoldani olyan kulcskérdéseket, mint a mun­kafegyelem javítása, a terme­lő berendezésék kihasználása, az érdekek rangsorolása, a minőségi termelés vagy mondjuk a demokratizmus fejlesztése. Ahhoz azonban, hogy e lényegbe vágó terüle­teken előbbre jussunk, az egész közvélemény tudatának gyorsabb átdlakítására van szükség. Tudom, hogy robba­násszerű változásra — éppen a társadalmi gondolkodás ter­mészeténél fogva — aligha le­het számítani. De a jelenlegi állapotba sem nyugodhatunk bele! Mindenképpen átfogóbb, következetesebb ideológiai, politikai munkára, a közvéle­mény módszeresebb formálá­sára van szükség ahhoz, hogy a tárgyak pénzben kifejezett értékének növelésével, az újabb és újabb fogyasztási cikkek megjelenésével ne emelkedjen, ellenkezőleg: fo­lyamatosan csökkenjen azok emberi értéket meghatározó szerepe, és helyére az igazi minősítők, a kevésbé látvá­nyos szellemi tevékenység, magatartási, erkölcsi vonások nyomuljanak elő. Paál László szólt Gusztinak, hogy rande­vúja van a lányával, együtt várják meg a kapunál. Guszti erre hazaszólt, hogy később megy, és igyekezett, hogy ne kelljen rá sokáig várni. Próbáltak egy presszóba beülni, Kati javaslatára még egy kocsmával is megpróbál­koztak, de mindenütt annyi ember volt, hogy semmikép­pen sem tudtak egy nyugodt helyet szerezni, ahol elbeszél­gethetnek. Hiába, így csúcs- forgalomban ... Lajos bácsi végül azt javasolta, hogy menjenek fel hozzá. Ez tulajdonképpen nagyon romantikus volt; Kati úgy tartotta számon Lajos bácsi öreglegény-lakását, ahova rokon vagy barát nem, leg­följebb valami titokzatos, senki által meg nem pillant­ható nő jár fel. Vagy nők. Es most ők hárman. Lajos bácsi már az ajtót is másképpen nyitotta ki, mint a közönséges emberek. A rendes záron kívül volt egy második Wertheim-zár, egé­szen felül, a szem magassá­gában, s egy apró kulcs nyi­totta, amit nem a kulcstartó karikáján, hanem külön a pénztárcájában tartott. Amíg Lajos bácsi kiment kávét főzni, Kati kutató szem­A hollóházi porcelángyárban 1773-ben alapították az üveghutát Hollóházán, s ebből fejlődött ki a ma már nemzet­közi hírnévnek örvendő porcelángyár. Első nagy sikerét 1855-ben a budapesti országos ki­állításon, később a párizsi világkiállításon, a millenniumi nagy kiállításon és a milánói biennálén érte el. A gyár termékei ma már a világ minden részében ismertek. A leg­fontosabb munkákat ma is kézzel végzik: a serlegek előkészítése a második égetéshez (képünkön). Társadalmi ellenőrzés — mindanayiunh hasznára ' A MÜLT ÉVBEN több mint négyszáz társadalmi ellenőr összesen 2736 ellenőrzést vég­zett a megyében. Az ellenőr­zéseknek csaknem a felénél együttműködtek az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a Somogy megyei Élelmiszer­ellenőrző és Vegyvizsgáló In­tézet munkatársaival, illetve a megye kereskedelmi vállala­tainak meg a vendéglátó vál­lalatnak a dolgozóival. 1500 ellenőrzést tartottak önállóan a társadalmi ellenőrök, s hogy megállapításaik nem marad­tak következmény nélkül, azt azok az intézkedések mutat­ják, melyeket az érintett vál­lalatok, szövetkezetek hoztak a feltárt hibák nyomán. Tizenkét esetben kezdemé­nyeztek fegyelmi eljárást, há­rom dolgozónál bércsökkenés, hatnál írásbeli figyelmeztetés, kettőnél megrovás, egynél pe­dig a munkaviszony megszün­tetése volt a következmény Harminchat jegyzőkönyvet vettek föl, ebből eddig hu­szonnégy jegyzőkönyv alap­ján 40 300 forint büntetést szabtak kt A múlt évben ki­szabott bírságok összege 17 300 forinttal — 75,2 százalékkal! — haladja túl az 1976. évit. (Az említett állami szervekkel és tanácsi vállalatokkal közö­sen végzett ellenőrzések so­rán felderített szabálytalansá­gokért 220 ezer forint bírságot szabtak ki tavaly, 7,3 száza­lékkal többet, mint az előző évben.) . Első rátekintésre azt mu­tatják a számok, mintha a társadalmi ellenőrzés kívánt hatása elmaradna, s a javas­lat, az intézkedés nem lenne több falra hányt borsónál. Az SZMT közgazdasági osztályán hallottuk és hozzátehetjük sa­Népdalgyűjtés Vietnamban ! ját tapasztalatainkat is: min- ' den igyekezet ellenére »újra­termelődik« a fogyasztók meg­károsítása azáltal, hogy a ke­reskedelembe és vendégellá­tásba belépő új munkaerő egy része képtelen ellenállni a csábító lehetőségnek. Főként a Balaton-parton, .a nyári ide­genforgalmi idényben próbál­koznak újra és újra becsapni a fogyasztót. A leggyakoribb módszerek közé tartozik az, hogy többet számolnak, mint amennyit kellene. Előfordul, hogy szűkén mérnek, s arra is volt példa, hogy hiányzót^ a dolgozók egészségügyi köny­ve, vagy nem volt meg aç előírt orvosi vizsgálatról szóló bejegyzés, A szabálytalanságok nem mindig a kereskedelmi dolgo­zók rovására írhatók — erre is voltak tapasztalatok a múlt évi társadalmi ellenőrzé­sek során. A túlzsúfolt raktá­rak például nehezítik a va- j gyönvédelmet, s előfordulhat j téves számolás nemcsak rossz­hiszeműségből, hanem a szak- képzettség hiánya, a túl nagy forgalom miatt is. A hanoi konzervatórium hallgatói népdalgyűjtő köruta- kat szerveztek. 150 népdalt vettek fel magnetofonra és je­gyezték le dallamát. Hatvan dal az ország déli részén élő nemzeti kisebbségektől szár­mazik. mel tekintett körül a kis szo­bában; minden olyan patyo­lattiszta és pormentes volt, mintha egy mániákus vénkis­asszony örökké törülgetett volna. — Egy kanárimadár hiány­zik innen — mondta az ap­jának —, vagy lehet, hogy ebben a szobában még az is rendetlenségnek számítana? De apának nem volt érzéke az ilyesmihez. — Még az hiányozna La­josnak! Amikor elmegy na­pokra evezni, megdöglene a kanári. Kati felhagyott a lakás bí­rálatával. Elhatározta, hogy amíg a kávé megfő, 5 rátér a tárgyra. — Szóval, Apa! Megmond­tam Anyunak, hogy nélküled pedig nincs eljegyzés. Most csak ezért... azt akartam, hogy tudd. Komoly és határozott volt; szinte hősies. Guszti nem tudta mire vél­ni. — Hogy, kislányom? Vagyis ezen vitatkoztatok? Anyád ta­lán nem akarta, hogy én... Kati rájött, hogy nem egé­szen tökéletesen kezdte. A világért sem akart most az anyja meg az apja között ösz- szeütközést. — Nem, dehogyis, S nem A déli terület népművésze­tét eddig szinte egyáltalán nem tanulmányozták, míg északon a néphatalom éveiben ötezer dalt, legendát, néptán­cot gyűjtöttek össze és dol­goztak fel. Jelenleg a zenetudósok Kö- zép-Vietnam hegyi lakóinak folklórját vizsgálják. mondta azt, hogy nem... csak szóval én előre megmondtjam, hogy eszébe se juthasson... — Azt gondolod, Katikám, hogy esetleg eszébe juthatott volna... ? — Nem gondolom. Nem gondolok semmit. De hogy ez semmiképpen se lehessen két­séges. — Értem. Eszerint eljegyzés lesz. — Nem mondta Lajos bá­csi? — Neki kellett volna meg­mondani? — Nem, dehogy. Csak azt gondoltam, hogy ti mindent elmeséltek egymásnak. — Hát általában nincs tit­kunk egymás előtt Ez szinte ünnepélyesen hangzott; bár éppen egy olyan pillanatban, amikor kiderült, hogy Lajos bácsi mégsem mondott el mindent a barát­jának. Bár igaz, hogy nincs titok, vagy mindent elmonda­ni — ez a kettő nem ponto­san ugyanaz. De jött is Lajos bácsi a ká­véval. Kissé esetlen, darabos moz­dulatokkal rakta ie, tolta elé- bük, kínálta őket cukorral, de olyan megfontoltan és pontos, biztos szertartásossággal, hogy Katinak nevetnetnékje tá­madt, (Folytatjuk) JELENTŐS a társadalmi el­lenőrök feladata. A múlt év­ben újabb öt csoport alakult a megyében, Ezen a héten harmincán vesznek részt to­vábbképzésen Fonyódon az SZMT szervezésében, s a jövő héten ismét harmincán _ hall­gatják majd az előadásokat. Kicserélték tapasztalataikat Veszprém megyei kollégáikkal a Balaton-parti ellenőrzések­ről és azok tanulságairól, s alaposan fölkészülnek egy-egy célvizsgálatra. Eredményesnek bizonyult a múlt év második felében végzett csaknem 900, saját kezdeményezésű ellen­őrzés, melynek során a fo­gyasztók érdekében egyebek mellett azt nézték meg: a ke­nyér és a péksütemény cso­magolásánál hogyan érvénye­sül az erre vonatkozó rende­let; milyen az előre csoma­golt élelmiszerek minősége; hogyan felel meg a higiéniai feltételeknek a grillcsirke és egyéb meleg húsok árusítása. Akadnak boltok, ahol a le­járt szavatossági idejű cikkek ugyanolyan áron vannak for­galomban, mint a frissek, vagy a címkék nem igazítják el a vásárlót. Életbe lépett a sze­szesital-értékesítés korlátozá­sáról szóló rendelet. Megtar­tásának fokozott vizsgálatára hívta föl az ellenőrző szervek figyelmét a belkereskedelmi miniszter. A társadalmi ellen­őrök hatékony munkájára itt is nagy szükség lesz, s eddigi tevékenységükkel igazolták: e feladatnál is számolhatnak ve­lük megyeszerte. u. r.

Next

/
Thumbnails
Contents