Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

Építőipari gyorsjelentés Az építőipari vállalatok je­lenleg 51 ezer lakás építésén dolgoznak. Ezt a munkát még a múlt évben 'kezdték, hogy előkészítsék az álmenetet 1978-ra, s ennek révén 48 800 új otthon idei átadását. A múlt évi építési-szerelési munkákról most készült el az ÉVM gyorsjelentése, amely szerint — összehasonlítható árakon — a kivitelező építő­ipar termelése majdnem 6 százalékkal haladta meg az előző évit. A legdinamikusab­ban az ÉVM-vállalatok dol­gozói bővítették a termelést: 7,3 százalékkal, amit a ter­melékenység 8,6 százalékos emelésével alapoztak meg. A termelő beruházásokon dolgo­zó ÉVM-vállalatok átlagosan 10 százalékkal több építési feladatot végeztek el, mint az előző évben. Az átlagosat meghaladó ütemben növeke­dett a tanácsi építőipari vál­lalatok és a termelőszövetke­zeti közös vállalkozások ter­melése, s mérsékeltebben a KPM építőipari vállalatoké és az építőipari szövetkezete­ké. Az ÉVM-vállalatok 36 682 új otthont adtak át a múlt évben, 489-cel többet az elő­ző évinél és 182-vel többet a tervezéttnél. Elsősorban a me­gyei ÉVM-vállalatok jeles­kedtek a terv túlteljesítésé­ben, sőt jó néhány megyei vállalat még a fővárosi test­vérvállalatoknak is segítséget nyújtott, főként a lakótelepek­Röntgenkészülékek Taksonyból Alkatrészraktár egy nagy gyár részére 1975 második félévében vet­te át a Medicor Rontgeagyár — az iharosberényi után —a tapsonyi üzemet is. A követ­kező évben röntgengépgyár­tásra tértek át A röntgengépek tránt évről évre növekszik az igény, emiatt a gyár budapesti üze­mei mellett fokozatosan fej­lődő bázist kellett megterem­teni a fővároson kivüL Ebből az elgondolásból kiindulva alakították ki a tapsonyi üzem technológiáját és folyamato­san megvalósítják a röntgen- gépgyártáshoz elengedhetet­lenül szükséges termelési kul­túrát Az első lépés az volt hogy a dolgozókat tájékoztatták a gyárvezetés elképzeléseiről. Az »átállás« sok nehézséggel járt, hiszen a korábbiakhoz képest mindenkinek más munkát kellett végeznie. Meg­kezdték a dolgozók nagy ré­szének átképzését más szak­mára, illetve betanításukat a röntgengép gyártásra. A tapsonyi üzem erőteljesen fejlődik. Éppen ezért több millfiS forintért tanműhelyt kívánnak kialakítani, amely­ben nagy létszámban lehet szakmunkástanulókat képez­ni. A tapsonyi üzem több mint 200 kilométerre van az anyagyártól, tehát olyan ter­melésszerkezetet kellett ide telepíteni, amellyel a techno­lógia kihasználását az adott körülmények között a legjob­ban biztosítják. Legelőször az igényeknek megfelelő festő­műhelyt és szerelőcsarnokot létesítettek, ezt követően tele­pítették ide az egyes típusú röntgenkészülékek gyártását A tapsonyi üzemben tárol­ják a gyártáshoz szükséges vas- és fémanyagok tekinté­lyes részét. Ezért olyan raktá­rát alakítottak ki, mely a róntgengyár valamennyi üze­mét képes ellátni darabolt al­katrésszel. Az új szerelőcsar­nokban és a hozzá kapcsolódó szociális épületben korszerű központi fűtés van. hez kapcsolódó létesítmények építésével. Budapesten rend­kívül nagy erőfeszítéseket tet­tek az ÉVM-vállalatok dolgo­zói, s nem rajtuk múlott, hogy nem pótolták azt a tete­mes késedelmet, amely főként a lakásberuházások, az új építési területek előkészítésé­ben keletkezett. Így a 43-as Építőipari Vállalat dolgozói — bár több új otthont adtak át, mint a Tiszántúlon a me­gyei ÉVM-vállalatok együtt­véve — adósok maradtak mintegy 1800 lakás befejezé­sével. Az idén tehát különö­sen nagy erőfeszítéseket kell tenni a tartozás pótlásáért és az éves előirányzat teljesíté­séért egyaránt. Pótolniuk kell a múlt évi elmaradást a tanácsi válla­latoknak is, amelyek lakását­adási tervüknek csupán 86.6 százalékát teljesítették. Ennél is nagyobb arányban, a múlt évi előirányzat mintegy 25 százalékával adósok még az építőipari szövetkezetek, 18 százalékkal pedig a termelő- szövetkezetek építőipari közös vállalkozásai. Az építésügyi ágazat kivitelező szervezetei végeredményben tavaly 46 222 új otthont adtak át. holott a népgazdasági terv 49 000-et írt elő számukra. Magánkivi­telezésben viszont a vártnál is több új otthon épült, s min­dent együttvéve az országosan számított 88 ezernél több új lakással gazdagodtunk. A ki­vitelező szervezeteknek az idén pótolniuk kell a múlt évi tartozást — befejezni mint­egy 2800 lakás építését —■, s természetesen az 1978. évi előirányzatod is teljesíteni kell, de az eddiginél szerve­zettebben, ütemesebben. Fon­tos cél, hogy az első félévben legalább az éves terv 40—<5 százalékát váltsák valóra. Megállapodások alapján Tartalmas együttműködés Az Ut Óbbi időben két olyan együttműködési megál­lapodást kötöttek Marcaliban, amelynek segítségével a nem szoros értelemben vett taná­csa feladatok gyorsabban old­hatók meg. Az egyiket a váro­si tanács végrehajtó bizottsá­ga kötötte az MHSZ járási­városi vezetőségével, a mási­kat pedig ugyancsak a vb a Hazafias Népfront városi el­nökségével. Az utóbbi megkötésére azért is nagy szükség volt, mert a várossá nyilvánítást követően Marcaliban megélén­kült a közélet, s a lakosok­nak mind nagyobb hányada vesz részt a politikai, a tömeg- szervezeti, a közművelődési és más szervezetek munkájában. Más részről viszont megnöve­kedtek az igények: a marca­liak szeretnék, ha a város vezetősége emelné a kulturá­lis élet színvonalát, javítaná a lakosok élet- és munkakö­rülményeit. Számos feladat megoldha­tatlan a népfrontszervezetek közreműködése nélkül. A vá­rosi tanács tevékenységét, a várospolitikát, a lakosság szé­les rétegeit érintő észrevétele­ket, javaslatokat a HNF váro­sa elnöksége megvizsgálja, s azt is eldönti: milyen módon segítheti megvalósításukat. Minden év végén együttesen, értékelik: a két testület meg- tett-e mindent annak érdeké­ben, hogy tartalmas, össze­hangolt legyen a munka. A vb és a HNF várost el­nökségének együttműködésé­re sok lehetőséget ad a társa­dalompolitikai feladatok vég­rehajtása. Emeljünk ki ezek közül kettőt: a népfront váro­si szervezete minden évben előadássorozatot szervez a 14—18 évet fiataloknak, sezen a jogaikat és kötelességeiket ismertetik. Ez az ifjúságpoli­tikai határozat végrehajtásá­nak része. Szó van az együtt­működési megállapodásban a nőpolitikái határozatról is. A gyermekintézményekben el­helyezhető gyermekek számá­nak növelése érdekében tár­sadalmi munkát szerveznek Ide tartozik az is, hogy a ta­nács — a rendelkezésre álló eszközeivel — segíti a HNF városi nőbizottságának mun­káját. a fiatal asszonyok igé­nyeinek alapján pedig szabás­varrás- vagy főzőtanfolyamot szerveznek. A lakosság társadalmi mun­kaakciókkal segiti a város gyorsabb fejlődését. A célok között szerepel például egy erdei tornapálya, a különböző sportágak művelésére alkal­mas kispályák építése. Ezzel segítik az Edzett ifjúságért mozgalmat, és teremtenek sportolási lehetőséget a fel­nőtt lakosságnak. A vb és az MHSZ járási— városi vezetősége közötti együttműködési megállapo­dásban arról van szó, hogy a városi tanács egy 20 állásos kispuska- és pisztolylőteret épít széles körű társadalmi együttműködéssel. A beruhá­zás szakaszosan valósul meg. A tanács évente csaknem 50 ezer forinttal támogatja az MHSZ-klubokat. Mindenneka megvalósí­tására egy évre szóló feladat­tervek készülnek. Külön ha­tározzák meg az önálló hon­védelmi versenyek időpontját, bemutatókat, kiállításokat rendeznek. A honvédelmi na­pokat a várossá nyilvánítás tiszteletére ötévenként rende­zik meg, 'először 1982-ben. M. A. A mi viszonyaink... s Vesszők bálában és betonkádban Készítik az oltványokat Hat és fél millió szőlőolt­ványt állít elő az idén a Ba- latonboglári Állami Gazdaság. Emellett a szőlőtermesztési rendszerben levő társgazdasá­gok is készítenek mintegy há­rommilliót. Am az egyre nö­vekvő igényeket még ez a nagy tömegű vessző sem tudja kielégíteni, hiszen csak a Szovjetunióba négymillió olt­ványt küldenek évente, nem beszélve a hazai és a saját igényekről. Az állami gazda­ság feldolgozójában most nagyüzem van. Február elején kezdik az oltást, addigra el kell készülnie a vadvessző alapanyagnak, amelybe a ne­mes szőlőkből származó csa­pokat ültetik. ják, különféle víz- és fertőt­lenítő fürdőbe teszik, majd állni, érni hagyják, hogy a közvetlen felhasználás előtt rü-—énként kis csapokra vag­dalják. Ez a munka nagy hoz­záértést és figyelmet követel, s mivel tetemes mennyiségről van szó, elegendő dolgozót is. Jelenleg százhetvenen többségükben asszonyok — dolgoznak a hatalmas vessző- kötegek között Egy helyiséggel arrább, a tárolótérben állandó 3—4 fo­kos, páradús klíma fogad. Itt érlelődnek magas kötegekbe polcolva a különféle nemes oltóanyagok. A tárolásra azonban a tágas csarnok már nem elegendő, ezért a gaz­daság kibérelte a siófoki Zöl­dért hűtőházát. Tekintve, hogy ott nem tudnak elegendő em­bert biztosítani, a gazdaság se­gített a bajon: motoros tar­goncákra rakható bálákba csomagolták a vesszőkötege- ket. Részben a növekvő igények, részben a ma már szűkös tá­rolóhely miatt még ez évben hozzáfognak az új feldolgozó- üzem építéséhez, amely nem­csak korszerűbb lesz. de lé­nyegesen nagyobb teljesítmé­nyű is. Egyelőre kézzel, illetve részben géppel készítik az oltványokat, igáz, a gép nem sokkal gyorsabb az embernél — mintegy kétszeres teljesít­ményre képes —. viszont egyenletes minőséget ad. Hosszú sora van, amíg m domboldalakon nőtt vesszők ismét gyökeret eresztenek. I Vágják, darabolják. ok más mellett két ellentétes töltésű témát jegyez­tem föl a napokban. Előfordulhat, hogy néhányan önkényesnek tartják majd szembeállításukat. Pedig úgy vettem észre: együtt mutatják meg ragyogóan az utat, ahonnan jövünk, s az irányt is, amelyet egyre nagyobb eU szánással célozgatunk, S hogy útközben sok az állomás, a vágány, a kitérő, a váltó? Remélem ez is kiderül majd. Annyit már most elárulhatok, hogy városi testületi ülésen régen éreztem ilyen jól magam. A résztvevők ugyanis fel­csigázták az érdeklődést. Életközelböl beszéltek; nem elvek és általánosítások pufogtatása határozta meg a mondaniva­lójukat, hanem az, hogy értik a politikát, és tenni akarnak érvényesüléséért. Ki-ki a maga helyén. És még egy fontos útjelző: tömören, röviden mondtak valamit, és nemcsak be­széltek. Így azután természetes volt, hogy tízen is szót kap­hattak a Siófoki Városi Pártbizottság ülésén, ahol a gazda­ság fejlesztése állt a középpontban. A kenyérgyár párttitkára aggódását fejezte ki. Azt mondta, jól előkészítették a gyár rekonstrukcióját; óramű­höz hasonlítható, pontos feladattervet hagytak jóvá. Döntés született, kivitelező is van. Az »óraművet« azonban késésre kényszeríti a győri tervező és a helyi tövál. Egy hónap a -csúszós«, márpedig 1978. május 15. volt a befejezés ere­deti határideje... Figyelmesen hallgattam a párttitkárt, és akkor megszólalt valaki. Nagyjából így: A mi viszonyaink között nem is lenne sok ez a 28 nap ... Csakhogy négy országból külföldi szakemberek jönnek szerelni a gépeket. Mi lesz, ha visszamennek? A -kisördög« rögtön megszólalt bennem: és ha -csak- magyar szakemberek szerelnének? Eddigi gyalzorlatunk szerint a késés bizonyára -beleférne-' a mi viszonyaink közé... De hát kényszerpályát teremtet­tünk, s ha nem tévedek, egyre inkább ez szabja meg hazai tevékenységünket, a mi viszonyainkat is. Agytekervényeimbe befészkelte magát ez a fogalom. Milyenek a mi viszonyaink? Néhány évtizede örökérvé­nyűen megalapoztuk gazdasági, társadalmi viszonyainkat. S hogy útközben elfajult-e a gyakorlat vagy tökéletesedett, ez semmiképpen sem vezethető vissza az alapokra, hanem csak az emberekre, a munka minőségére, a hozzáértésre, a hozzáállásra, a felelősség fokára és így tovább. Az alap ugyanis szilárd. Hogy a mi viszonyaink alatt az egyéni és a közösségi tevékenységet, a társadalmi jelenségeket meg­határozó vagy alakító viszonyok összességét értjük — ez nem lehet kétséges. A mindennapi életben azonban ritkán vizsgáljuk az elméleti alapokat. A gyakorlat meg — néha az elvek, törvények, rendeletek, határozatok és útmutatások ellenére — csak úgy kialakul. Most kezdünk rájönni — és éppen az okos, előrelátó gazdaságpolitika révén —, hogy a fegyelmezetlenség, a határidők állandó módosítása a mi viszonyaink között sem megengedhető. ^ A mi viszonyaink nem zárják ki a gondolkodást, a terv- szerűséget. az előrelátást, a fegyelmet, ellenkezőleg. Ez ki­derül majd a másik példából, amely ugyanezen a testületi ülésen hangzott el. De addig is elmondom, megragadott: milyen felelősséggel, okosan és a tenni akarás szándékával nyilatkoztak az emberek. Nagy teret kaptak a KPM beru­házásai. Érthető. Nem az első ötéves terv ez, amelyben közlekedési feszültségeket akarnak feloldani a Balaton fő­városában. Hatvanmillió van a Tanácsház utca és a déli Sió-híd építésére; -bejárás« is volt már, de a kezdés határ­idejéről még nem döntöttek. Nincs szó a felüljáróról, nincs döntés az autóbusz-pályaudvarról (helye már van), a MÁV teherpályaudvarról és az északi mentesítő út beruházási programjáról. lenne, ha ezeket is külföldiek építenék? Hajtana « -tatár«? De van más feladat is, és gondolkodó fe­jek sora a testületben. Az egyik felszólaló például kiszámította (nem tudom, igaza van-e), hogy a hatékonyság 22 százalékos nemeícedé-sére van szükség ahhoz egy év alatt, hogy életszínvonalpolitikánk megvalósuljon. Volt, aki a gyümölcstelepítési kedv hanyatlásának okait elemezte, a parlagterületek hasznosítását tette szóvá, mások a tömeg- közlekedés feszültségeit tárták föl; megint mások arról be­széltek, hogy a munkásoknak mindössze 18 százaléka dol­gozik teljesítménybérben, s ez tarthatatlan. Egy kétezres vállalatnál például senki sincs, akit a teljesítménye alap­ján ítélnének meg. Egyik felszólaló azt mondta: a terveket nem lehet az íróasztal mellett teljesíteni. Mondanivalójá­nak lényege: többet mozogjanak a vezetők az emberek kö­zött akkor is, amikor a munka dandárja van, és ne csak kellemes, ünnepi aktusok alkalmával. Megfontolandó volt minden szava. De vissza kell térnem a másik példára. Ez is a mi vi­szonyaink között született A műszaki szakemberek össze­dugták a fejüket, töprengtek, s van egy olyan miniszté­rium, ahol a vezetők fogékonyak az újra, támogatják a kez­deményezést. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalatról van szó. A szakmában az a cél, hogy az élőmunka hatékonysága szempontjából 1985-ig elérjék a legfejlettebb tőkés orszá­gok 1975-ös színvonalát. Ehhez 1975. évi termelékenységü­ket a kétszeresére kell emelni! Nem kis feladat. De gondol­kodnak és tesznek, máris tettek érte. Üj és korszerű ösztön­zési rendszert vezettek be az Adria kőolajvezeték építésén. Igaz, az egyik felszólaló később — némi iróniával — gratulált ahhoz, hogy megtalálták a -csodaszert«; én ah­hoz gratulálnék, hogy mertek és tudtak gondolkodni a mi viszonyaink között... Nem tettek mást, -csak« kiszámították az egyes mun­kafázisok időigényét, és egy összegű teljesítménybér-rend­szert vezettek be. Magyarán: ha kevesebben végzik el a munkát, akkor többet keresnek az emberek. És megindult a -lavina«, amely ennél a vállalatnál elsöpörte a régvolt ^gyakorlatot. A rendszer hatása szinte még ma is elképzel­hetetlen. Egy hegesztőcsoport teljesítménye például öt hó­nap alatt 131 százalékkal nőtt. Nem a régi norma volt rossz, nem a régi létszámterv volt téves. Az emberek új lendületre kaptak, mert látták, hogy értelme van. Ha nincs traktoros, a csoportvezető ül a gépre, személyes és csoport- érdeke is így kívánja. A munkások maguk csökkentik a veszteségidőt, és igyekeznek ésszerű munkafogásokat ki­alakítani. Nem keli minden gépnek egyszerre dolgoznia. Hogyne lehetne akkor takarékoskodni a munkaerővel, hi­szen a tétlenségre -kárhoztatott« ember a másik gépen is dolgozhat. A szakemberek által -kitalált« rendszer önma­gukat is -kényszeríti«. Ilyen helyzetben ugyanis elképzel­hetetlen, hogy ne legyen anyag, s ne biztosítsák a folyama­tos munka feltételeit. Az új bérrenddszer visszahatott a technológiára, a vezetésre is. Ki állítaná, hogy a mi viszo­nyaink között nem ez a cél? M M a már szinte csak azért kell csoportvezető, hogy be­tartassa a munkaidőt: különben az ebédszünetet is munkára fordítanák az emberek. S az improduktív dolgozók menekülnek mai beosztásukból a termelőmunka irányába. A mi viszonyaink gondolkodásra késztetnek és tettek­re. Van követésre méltó példa. Csak mindenütt ki kell sza­kadni a nemrég volt »mi viszonyainkból«. Talán nein té­vedek, ha azt mondom: a siófoki testületi ülésnek ez volt a legfőbb tanulsága és útmutatása. Jávori Béla 41U0Ü lakáson dolgoznak

Next

/
Thumbnails
Contents