Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
Kemény iából faragták A mentőautó „világpremierje” fiz első magyar mentosrvos — A, ha én adom be, kinevetnek — állandóan ez jár az eszünkben nekünk, nőknek. Tele vagyunk kisebbségi érzéssel — mondja Pammer Istvánná technikus, a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának legeredményesebb női újítója. — Megfontolja az, ember, hogy újítson-e, hiszen rosszul esik, ha szárazon közük: nem kell. A legtöbb újítást Ács Tamásnéval közösen dolgoztuk ki. A gyárban évek óta egyre többet újítanak a dolgozók, s gyarapodik azoknak a nőknek a száma, akik ezzel foglalkoznak. Koczur Györgyné újítási előadó mégsem elégedett. Tavaly nvolcvannyolc újítást nyújtottak be, hatvanötén. Közülük huszonegy nő. A gyár dolgozóinak nyolcvan százaléka lány és asszony, tehát az arány fordított. Ezért becsülik Pammemét. aki évente hétnyolc újítást dolgoz ki. Pammer Istvánnét kemény fából faragták. Kilencgyer- mekes család gyermekeként, »•-négyórásként-« kezdte. Emellett versenyszerűen sportol! — Különféle tanfolyamok elvégzése után laboránsnak jelentkeztem ennél a vállalatnál. Akkoriban nehéz volt bekerülni, úgy kellett elője- gyeztetni magunkat. 1955-ben bejutöttapi meósnak. Nevelte a gyermeket, élte a íutballistafeleség csöppet sem irigylésre méltó életét, és 1 többször bejárta az országot Nem volt ritkaság, hogy például Győrben érte utol a telex: menjen Szegedre. Férfinak is becsületére vált volna a szívóssága. 1973-ban bízták meg üzemtechnikusi teendőkkel, s az évek során olyan gyárismeretre tett szert, hogy behunyt szemmel is bármelyik részén biztonsággal eligazodik. — Mikor újított először? — Nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor a gyártásellenőrök csoportvezetője voltam. Elkezdtem nézegetni a környezetemet. hátha segíthetnék. Szerencsés vagyok, mert olyan férfikollégák vesznek körül, akik biztatnak, tanácsot adnak. Mindennap hajnali négykor kel. Mielőtt elindul hazulról, megfőzi az • ebédet, hiszen a hetvenegy -éves nagymamára is gondja van. Magával hozza gyerekét a gyári napközibe, majd munkához lát. Felelősségteljes beosztása mel* lett még arra is jut energiája, hogy egy szocialista brigádot irányítson. — Szeretem a gyárat. Eget- földet verő újításom nem volt, kár is erről annyit beszélni. Mindössze arról van szó, hogy azt akarom: a gépen dolgozó munkatársaimnak köny- nyebb legyen. G. T. Hetvenöt esztendeje tűnt föl először Budapest utcáin a balesetek színhelyére robogó, orvost szállító mentőautó. Ezt a nagyszerű »-világpremiert« sajnos már nem érhette meg a hazai mentőszolgálat áldozatkész megteremtője, Kresz Géza, aki tisztiorvosi állását adta fel, hogy az akkori egészségügy elhanyagolt és el nem ismert ága kiépítésének szentelhesse munkásságát. A mentőszolgálat egészségügyünk talán legszervezettebben, legfegyelmezettebben tevékenykedő szolgáltatásaként azóta is a balesetet szenvedettek és hozzátartozóik megelégedésére dolgozik. Megérdemli, hogy tisztelettel adózzunk az úttörőknek. Kresz Géza szülészmesteri és sebészmesteri diplomával a tarsolyában kezdett érdeklődni az új tudományág, a köz- egészségügy iránt. Izgatták a táplálkozás-egészségügy kérdései, figyelmét olyan témák kötötték le, mint a gyerekek tejellátása. Egy' londoni élménye — laikusokból szervezett mentők gyakorlata — ihlette az »Elsősegély Rögtöni Életveszélyben« című rajzos füzet megírására. Néhány év múltán már — ennek 90 esztendeje — megindította az első »űrállomás" működését. 1877 tavaszán, a Bazilika közelében — Biztosan — hangzott a bizonytalan felelet. Kotorá- szás a zsebben, a kesztyűtartóban, azután csikorgott a fék. — Azt a... nincs nálam. — Kérik azt a határon? — Honnan tudjam. — Na, ez az út is jól kezdődik. Menjünk vissza érte — mondta egyikük. A kocsi megfordult, irány Kaposvár. A két barát a kocsiban maradt, a harmadik vöröslő arccal ment be a lakásba. Percekkel később megjelent: — Mehetünk, a feleségem »véletlenül« kivette a táskából. Ismét elindultak, is meg sem álltak a határig. Ellenőrizték az útlevelet. Rendben volt. Jött a vámos, és megkérte az autó tulajdonosát: nyissa ki a csomagtartót. — Nincs abban semmi — felelte, azután széles. mosoly- lyal nyitotta ki. A mosoly az arcára fagyott. A csomagtartó közepén egy újnak éppen nem nevezhető porszívó terpeszkedett. nyílt meg a Budapesti önkéntes Mentőegyesüle! A szolgálat színvonalára jellemző, hogy minden szakfunkciót orvosok láttak el, igaz, hogy Kresz sok energiát fordított a tehetséges orvosnövendékek megnyerésére. Tagjai a vidéki mentőegyesületek kialakításában is fontos szerepet játszottak, s közülük kerültek ki azok az orvosok, akik a magyar mentésügyet magas szintre emelték és nemzetközileg elismertté tették. Különös érzés olvasni az első szolgálati szabályzatot: »Esethez menet közben a kocsi bakján ülő ápoló ügyeljen a helyes irány betartására, s minthogy az esetekben a kocsik# . vágtatásban kell hogy menjenek, ügyel arra, hogy a közönség a kocsi közeledtére figyelmeztessék. Ezért az ápoló vagy a kocsis csenget a bakon elhelyezett lábi csen- getyűvel, valamint nappal a kezében levő vörös zászlóval, éjjel pedig kézilámpával vagy fáklyával jelzi a mentőkocsj közeledését.« Óriási a különbség a csen- getyűs, fáklyás lovas kocsik és a mai, műtőként is szolgáló rohamkocsik, a régi és a jelenlegi mentőszolgálat lehetőségei közöt! A balesetes beteg ember megmentésének úttörője azonban Kresz Géza. — Hát ez? — kérdezte a vámos. — Eee?? Ja, igen! A feleségem tegnap hozta el a Gélkától. Csak éppen bent felejtette. Most mit tegyünk? Átvihet jük? — Felőlem — mondta a vámos. — Ha a jugoszláv kollégák nem szólnak érte... — Azt csak bízza rám — szólt közbe az egyik utas. — Majd én megmagyarázom nekik. — Rendben van, kérem — felélte a vámos. —. Jó utazást! A kocsi néhány perccel később megállt a jugoszláv oldalon. A határőr megnézte az útlevelet, azután jött a vámos. Az utas, aki megígérte, hogy majd elintézi a porszívót, kipattant a kocsiból, oda- állt a vámos elé és elkezdte: — Daragij továris... Eto, eto... A vámos meglepődve nézte egy darabig a dadogó embert, azután odafordult a többiekhez: — Mondják, e barátjuk nem tud magyarul? látta volna, ő sem talált volna benne kivetnivalót. — Ez a ház még nem volt meg, amikor útoljára erre jártam! — mondott néha nagymama valami meglepőt. Valaha, talán húsz éve még őt is kivitték Lajos bácsi csónakházába valamilyen hasonló ünnepi alkalommal. — Emlékszel, nagymama, vagy látod, hogy új ház? — Emlékszem is, látom is. Laci csendesen figyelte a nagymama és unokája közötti beszélgetést; nem akart beleavatkozni. De egy éles kanyarban Kati mintegy figyelmeztetően a vállához kapott; akkor megkérdezte : — Nem vezetek elég gondosan? — De — mondta Kati a kezét visszahúzva —, mint a sebészorvos, mikor operai. Nagymama megértette, hogy itt róla van szó. — Miattam ne sebészked- jék, fiam, csak menjen nyugodtan úgy, ahogy szokott! Kati most a nagymama vállára tette a kezét. Ezzel talán azt is jelezte, hogy neki van egy ilyen odakapkodó szokása, nehogy Laci valahogy túlértékelje már az előbbi mozdulatát, amikor az ő vállához nyúl! — Ne aggódj, nagymama! Nem okozol semmi gondot... és még időben odaérünk. Most már a dülőúton mentek; ha lehet, az eddiginél is óvatosabban. Laci segített Katinak megnyugtatni nagymamát. — Az eljegyzésre biztosan odaérünk! — A visszapillantó tükörben kereste Kati arca! tanult. . — Amikor érettségiztem, altkor ment Pityukám az elsőbe. Azóta megnősült, nekik is született gyerekük. Tmk-technikus lett, majd önálló reklamátor. Ez utóbbi azt jelenti, hogy há a cég, amelyiknek fonalat szállítottak, kifogásolja az áru minőségét, a reklamátor azonnal a helyszínre utazik, megvizsgálja a panaszt, s belátása szerint intézkedik, öt év alatt Porszívóval a határra Három jóbarát a egynapos látogatásra indult Kaposvárról Jugoszláviába. Reggel korán ültek be a Zsiguliba, s ahogy közeledtek a határhoz, tervezni kezdték: mit vásárolnak. Még egy utolsó ellenőrzés, amely így kezdődött: — Nálatok van az útlevél? Gyors tapogatás a kabátzsebben, és háromszor hangzott el a válasz: — Igen. Kis idővel később: — Itt van a forgalmi engedély is? Nyitlak a hálóban A vadásztársaságok megkezdték a hagyományos év eleji munkát: az élőnyúlbefogást. A hálóba hajtott nyulakat a tőkés országokba exportálják. Képriportunk a Pest megyei Abony határában készül! A háló kifeszítéíte. Molnár Zoltán Eljegyzés — De nagymama! — nézett rá Kati olyan megrökönyödött fejcsóválással, mintha ő lett volna nagymama, és nagymama egy erkölcsi intelemre szoruló és igen rá is szolgált ifjú leányka. Mind a ketten nevettek. Laci kint áll két kitárt kocsiajtóval, és nem tudta elképzelni, mit is nevethet a két különböző korú hölgy. — Hova akarsz ülni, nagymama? — Előre, Katikám, előre! Ketten segítették be nagymamát. Még a mozgása és az arckifejezése ifi megváltozott, ahogy elkezdte az elhelyezkedést a kocsi első ülésén. Méltóságos lett, finom és halk. — Köszönöm, kedveseim. — Ne tessék megijedni, én most kívülről becsapom az ajtót! — Csapja csak. fiam, nyugodtan ... ! De amikor becsapta, megrázkódott. Azután hátranézett Katira, hogy vajon látta-e rajta ezt az ijedelmet. Látta. Megnyugtatóan nagymama vállára tette; a kezét. Erre nagymama megint hetyke lett: — Nehogy azt hidd már, hogy megijedtem ! Laci igazán olyan kíméletesen vezetett, hogy ha Gitta Tanfolyam a kastélyban Traktorok és bentlakók Második éve működik oktatói és továbbképző központ a somogytamócai kastélyban. A földszinten a Dél-somogyi Állami Gazdaság kerületi irodái vannak. Az emeleten a különböző szakágak szakmunkásai, termelési vezetői laknak és tanulnak a hosszabb-rüvidebb tanfolyamok idején. Csomós Árpád, a gazdaság Oktatási előadója hosszá listát mute! Ebben az évben mintegy ötszázan vesznek részt a különféle továbbképzéseken. — Most éppen vizsgára készülünk — mondja. — Ma délután zárul a K—700-as traktorvezetők tanfolyama, a délutáni vezetési gyakorlat után tesztkérdésekre válaszolnak a résztvevők. A tanfolyamok időtartama általában 5— 6 nap, de vannak ennél rövi- debbek is. Ilyen speciális képzést szervezünk például a műhelyvezetőknek, a gépkocsivezetőknek, a K—700-as és a Zetoc 12045-ös traktorok szerelőinek. Többnyire a gazdaság dolgozói vesznék részt ezeken a képzéseken. Olykor érkeznek »idegenek« is. A Somogy megyei burgomyatesrmesztési társulás továbbképzésein a tangazdaságok is képviseltetik magukat. A közeljövőben a vezető szakemberek gyűlnek össze, hogy a MÉM mémök- és vezetőképző tanfolyamának keretében meghallgassák a saját, illetve a meghívott előadók beszámolóit. A képzések témája meglehetősen változatos, a már felsorolt szakágak mellett munka- védelmi, tűzrendészed, energetikai képzés is folyik. Ezek többnyire kétnaposak. Jó állapotban van a szép somogytamócai kastély, bár még nem kész. Az emeleten jelenleg 30 embernek tudnak kielégítő szállást adni. Még ebben az évben folytatják a felújítást, s jövőre már mint- eg" 60 hely várja az új »tanulókat«. A tervek között szerepel az is — mivel a képzés többnyire télen folyik —, hogy nyárra, ha elkészülnek a felújítással, gyerekeket üdültetoek az épületben. Júniusban -sertéstenyésztő szakmunkásképző tanfolyamot indítottak a lengyeli szakmunkásképző iskola kihelyezett tagozataként Január 17-én vizsgát tesznek a hallgatók. Ha sikerül, huszonnégy betanított munkásból szakmunkás lesz. Az oktatási előadó bizakodik, tapasztalatai szerint jól felkészülték a vizsgára, nem lehet baj. Ezzel véget ért a két féléves »szabályos« oktatás, s ha a tapasztalatok a vizsga után is kedvezőek maradnak, bizonyára nem lesz akadálya újabb, ilyen jellegű képzés szervezésének. B. A. — Én egyébként, ha magam vagypk, akkor is nagyon óvatosan vezetek. Nem repülőgép ez! A tükörben megtalálták egymás arca! Kati csak most engedte el nagymama vállát és megjegyezte: — Hiszen az ő saját személyes biztonsága, az se kutya... ugye, Laci?! — Ahol vannak ni! — mondta Laci — nyitva a kapu. XIX. Mindenki kicsődült a nagymama fogadására, de Laci csak befordult és elment mellettük; a ház és a tűzhely közé már ki volt készítve a nyugágy; amellett állt meg, hogy nagymamának éppen Csak ki kelljen szállnia és belefeküdnie a kényelmes nyugágyba. De nagymama, már ahogy lépett kifele — féltucat kéz nyúlt a segítségére — ingerülten rájuk szólt: — Vigyétek ezt innen! Nem látjátok, hogy nem tudok tőle kiszállni ! Körültekintett, és mielőtt köszönt volna, megkérdezte : — Hát Lajos hol van? Lajos bácsi a drótkapu bezárásával foglalatoskodott. Nem sietett; hadd fogadják a nagymamát, s végezzék el a bemutatkozásokat. Nyilván a Tibor szüleit be kellett mutatni. De nagymama, fölfedezve a kapuval bajlódó Lajos bácsit, először is őhozzá sietett: — Ö, le házigazda, hát így fogadod a vendéget? ! — Csak a kapu, Margit néni, a kaput zártam be... Kati nevetett is, bosszankodott is, hogy jövendő anyósának és apósának bemutatása késedelmet szenved. De ki kellett várni, amíg nagymama eleget örvendezik a Lajos bácsi jó színén, s azon, hogy láthatja. Csak utána jöhettek sorban a többiek. Nagymama úgy mustrálta Tibor szüleit, hogy sok ember zavarba jött volna; de úgy látszik, ők kedélyesen fogták fel. Azt is, hogy nagymama milyen viharosan borult az előbb Lajos bácsi nyakába, s ahhoz képest velük eléggé tartózkodóan viselkedet! Persze, nem is sejtették, hogy ez inkább a fiúknak szól; szegény Tibort nagymama sehogyan sem .tudta megszokni, most is legutoljára hagyta, s őt utasította a nyugágy megfelelőbb elhelyezésére. Feltehetően erf is azért, hogy diadalmaskodhasson felette, mennyire ügyetlen. Tibor pedig nagyon igyekezett, de hiába, csak szétesett, alig bírta összerakni. Nagymama nem szol! csak szemüvegét a homlokára emelve hosszan, szemlélte, hosszan és kritikusan, hogy mennyit kínlódik. Végre leült, ás Gusztit intette magához. Bizalmasan megkérdezte: — Hát neked meg hogy vált be az új házasságod? Mintha csak egy vadonatúj házasságról érdeklődött volna, ( Folytatjnk)
