Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
Ä f elh ókoszorfeta Olümposz olajfaligetében Pán bosszú üldözd irtán utolérte a ringó csípőjű, almamellű Eüdiké nimfát. Â hölgy alaposan elfáradt, és már engedelmesen leheverectetit a pázsitra, amikor a fölgerjedt szatír keserves bége- tésre lett figyelmes. Hátranézett, és mit látott: kedvenc kisbáránya, Galaxia imbo- lyogva keringett maga körül a réten... — Ez megkergült! — dör- mögte pézsmaillatú szakállába Pán, aztán rásuhintott tenyerével a nimfa gömbölyű hátsójára: — Menj Zeusz hírével! Most nem érek rá veled foglalkozni... * • • A bárány keservesen bé- getve pörgött a rét üdezöld füvén, rózsaszínű szájából habos fehér nyál szivárgott. Pán átnyalábolta a remegő kis állatot, a nimfa fátylával gyengéden összekötözte rángatózó lábait, nyakába vette, és hatalmas bakugrásokkal eliramodott vele. Olümposz istenorvosa, dr. Paiéón, a Küthéra-barlang- ban rendelt. No, mi van a birkáddal, Szatírok Szatír ja? — üdvözölte. — Add csak ide Ga- laxiát, lássuk, mi a baj! Átvette Pántól a reszkető kis állatot, és bevitte a rendelőbe. A Galaxisközi Hadügyminisztérium Biológiai Főparancsnokságának előszobájában türelmetlenül sétált föl- alá egy tömzsi, kékesen csillogó fejű bolygólakó. Egyik hóna alatt hatalmas irattartót szorongatott. — Megérkezett, professzorom?... Fáradjon beljebb — csattant föl egy katonás hang, miközben kinyílt a párnázott ajtó, s egy szikár, markáns képű, magas rangú tiszt végre betessékelte türelmetlen vendégét — Elnézését kérem, amiért kissé megvárattam — mentegetőzött a tábornok. — De hiszen tudja... ez á háború a Nagy Meny éttel... az egész már kezd az idegeimre menni! Látja odakint a nagy forgalmat? Szövetségeseink állomásoznak az óceánon... Tudja, ők azok, a Kis Kutyáról... Máshová nem férték el. Hetvenháromezer űrhajó ... egyenként akkora cirkálók, mint a mi ötszázemeletes felhőkarcolóink. Hatalmas erő ez, profeszorom ! Elképzelhetetlenül óriási erő! És... ha arra gondolok, hogy mindez csupán apró porosomé ahhoz képest, ami most odakint, galaxisunkon túl történik?! Ahol a Nagy Kutya és a Eds Kutya galaxis száz- negyvenháromezer-hatszáz- buszonöt lakott bolygójának szövetséges űrhadseregei most, épp ezekben az órákban ütköznek meg a Nagy Menyét galaxis hasonlóan milliárd nagyságrendű haderőivel!? Ha erre gondolok, tisztelegnem kell galixisközi népeink mérhetetlen ereje, nagysaga előtt! — Hm... Hogyan? KI előtt? Ml előtt, tábornok? — szólalt meg végre a profesz- szor is. — Igen ... Értem. Ez a galaxisközi háború... No, de talán térjünk a tárgyra! Mi van a beadványommal, tábornok?! Megkapom végre azt a szupergyorsítót!? Az algák nem várhatnak, kérem ! Ha nem vizsgáljuk ki sürgősen ezt a betegséget, ezt a ví- , rust, hm... veszélybe kerül az egész galaxisközi népesség fehérjeellátása, és.., A tábornok közbevágott: — De, kedves profesz- szorom, hogy képzeli?! Értse meg végre, hogy a mai helyzetben... a jelen pillanatban ... semmit sem tehetek önért! Nincs keret, érti?! Minden tartalékom ráment a Szövetségesekre, a tőlük kapott új fegyverekre! Háború van, professzor! Néhány hónapot várnia kell... Ilyen jelentéktelen dolgokkal, mint ez az izé... milyen gyorsító?... most nem foglalkozhatom. Most, amikor ilyen sorsdöntő... ilyen óriási . ilyen elképzelhetetlenül óriási dologról van sző!. A professzor hirtelen előkapta a hóna alatt szorongatott irattartót, és lecsapta a tábornok íróasztalára : — »Nagy« dolgok?!... Hm... Nagy dolgok. Hát... vegye tudomásul, tábornok, hogy ez... ez itt!... amit én az elektronmikroszkópon keresztül vizsgálok... ezek éppen olyan nagy dolgok, mint es az egész galaxSskM bflfcorús téboly, amit önök művelnék! Vegye tu... — Jó, jó... — próbálta csillapítani harcias vendégét a tábornok. — Meglesz... meglesz a gyorsítója, ne féljen. Csak ... várnia kell még rá egy kicsit — Várni?! Hm.,. A vírusok is várni fognak, gondolCsernai Zoltán Kergekor ja, tábornok?! Hm... Tehát ... ön szerint az én világom — a biológia — jelentéktelen dolog? Hát figyeljen csak ide! — emelte föl a hangját a professzor. — Vegye tudomásul, hogy az ön ... az önök makrovilága, az egész galaxisközi makro- háborújuk sem nagyobb... sem egyéb, mint egy ... egy fertőzés, egy gyulladás néhány egészséges sejtben! — Nem értem — makogta a tábornok. — Világítsa meg jobban, mit akart ezzel mondani ... — Nem érti. Jól van: tehát egy példával fogom megvilágítani a dolgot! Nos: képzelje el... próbálja elképzelni saját magát mikroszkopikus méretekre lekicsinyítve, tábornok! Érti, ugye, mire gondolok? — Igen. Hogyne... Ezt értem!' Akkora vagyok tehát, mint... mint egy mikroba, vagy egy még kisebb izé .. vírus. — Úgy van! Méghozzá egy igen veszedelmes, kártékony vírus! És képzelje el, hogy ön most ilyen minőségben, mondjuk egy borsószem belsejében él. Pontosabban: a borsószem egyik fehérjemo- lekulájánab egyik szénatomjában ... illetve még és a legpontosabban : a szénatom egyik elektronjának a felületén. Érti? — Hogyne! — Nos — mindezek után megkérdezném öntől, tábornok: ilyen vírus-nagyságrendjében mit látna ön maga körül?! Mit? A borsószemet, amiben benne van? Vajon érzékelni tudná-e, hogy tulajdonképpen egy zárt idomban... egy valamiben... egy borsószem belsejében él, és létezik?! — Hát... hm... A tábornok láthatólag zavarba jött — Nem.. : nem egészen érzékelhetném ... sőt: egyáltalán nem! Hiszen ... hiszen körülöttem óriási távolságban még csak a borsőszem atomjainak izéi... részecskéi keringenének! — Gratulálok önnek, tábornok! Elég hamar megértette példázatom lényegét No, látja, ugye, hogy igazam volt? Arányaiban nincs küKMuíg a* én MoMgtel mikrovilágom es az ön makró- galaxis-világa között... Minden relatív, minden csupán viszonyítás kérdése. — De... de hát akkor!? — ugrott föl a tábornok. — Ön szerint mi lehet az az izé... az az Elképzelhetetlenül Legnagyobb Valami?! Vajon mit formál... mit képez valójában __egészében a világmind enség ... a mi makrogalaxis- világunk?! — Könnyebbet kérdezzen, tábornok! — nevetett a professzor. — Hát mi vagyok én? Fantasztikus regényíró? A tábornok válasz helyett fölpattant, és az üvegfalhoz lépett. Ebben a pillanatban odakint hirtelen kivilágosodott Minden kivilágosodott! Kristálytiszta nappali fényben tárult elébük a kikötő, az öböl, az óceán zöldeskék tükréből megszámlálhatatlan fénylő hegycsúcsként kimagasló űrhajóarmada. Maga az egész égbolt világított, a bolygó ibolyaszínű napja nem volt a horizonton! — Hát ez mi?! — kiáltott föl a tábornok, s az íróasztalán levő riasztóberendezés felé ugrott. Ez lett a világtörténelem legkülönösebb ugrása. Nem fejeződött be. Egyszeriben nem létezett sem a tábornok, sem a professzor. Senki. Üres épületek, városok tátongtak szerte a bolygón, a Nagy Kutya, a Kis Kutya és a Nagy Menyét galaxisok valamennyi csillagának valamennyi bolygóján: csupasz hegyek, növény- és állatvilágtól steril, puszta síkságok, desztillált vizet hömpölygő folyók, tavak, tengerek. Üres, kihalt űrhajóhadseregek a galaxisokban, és az űrben a galaxisok között. • • • P aiéón doktor kihozta az elevenen ugrándozó bárányt a rendelőből. Pán boldogan, hálálkodva bukdácsolta körül: — Hát meggyógyítottad, óh Istenek Doktora! — Láthatod... De ezentúl jobban vigyázz rá! Ebből a betegségből nehéz teljesen kigyógyulni. .. Lehet, hogy vissza fog térni a baj. Akkor hozd el megint... — Mi volt a diagnózisod, Doki? — Tulajdonképpen semmi különös... Egy elég közönséges vírustörzs támadta meg az agyvelót, és gyulladásba hozott benne néhány sejtet. Előbb átvilágítottam, utána sugárterápiát alkalmaztam. Kiirtottam a fertőző gócot. Ezt a vírust másképp nem lehet megfékezni. Pán hálásan cibálta meg Paiéón doktor szakállát. Galaxia szédelgés nélkül, saját esetlen lábacskáin távozott a rendelőből. Pán utána. Kinn egy olajfa törzse mögött Eüdiké nimfa leselkedett. Pán megpillantotta, fel üvöltött, és utánaszaladt. Tündériéptű kepzeSet... Seift a képzőművészetben Seife a képzőművészetben? — Festményben, grafikában, szoborban, kisplasztikában mi lehet fantasztikus? Netán az absztrakció? Hiszen akkor a század képzőművészeti termésének felét sci-fi alkotásnak hívhatnánk ... Vagy scifi-irodalmi művek ihlették a scifi képzőművészeti alkotások szerzőit? Ki miért vallja magát scifi-alfcotó- nak, és miért lett azzá? A kérdések tömkelegével a hazai scifi-képzőművészet három olyan alakját kerestük föl, akik merőben eltérő álláspontokat képviselnek. Bakonyi Attila 31 éves, kirakatrendező-grafikusiként dolgozik; most változtat állást: nyomdaipari grafikus lesz. Sokféle, sokmindent tett már életében. A tudományosfantasztikus irodalommal földmérő korában ismerkedett meg. Tulajdonképpen az űrrepülés tematikája vonzotta, így került kapcsolatba a budapesti Bocskay úti scifi- klubbal. Az ott látottak-hallottak hatására kezdett amatőr képzőművészként alkotni. Csak scifi-témájú grafikákkal foglalkozik, 70—80 alkotását kiállításokon több hazai scifi- klub közönsége ismerhette zomoe Prix pilóta közismert kalandjai közül például a sze- tanát próbálta ábrázolni. Vizuálisan olvasok, és a leírt látványt próbálom képre váltani. Színeket látok inkább, mint formákat. Különösen az idegen bolygók képzeletbeli leírása ragad meg. Hasonlóan a zenehallgatás során a szem előtt megjelenő színekhez. Hogy más bolygókat rajzoltam-e már? Csak Botond Bolt cs Vénuszlakó-antropteráját. »Könyv nélkül«, azaz irodalmi alkotástól függetlenül egyszer próbáltam meg: képregényt, saját ötletemből. Egy hibája van: túl sok benne a szín, a hazai nyomdatechnikát tekintve nincs hol megjelennie. Az általam követett irányzat közel áll a naturalizPanner László scifi grafikája. már meg. A csepeli klub híradójában közöltek (néhányat. Az idén ő kapta a Bocskay úti TIT-klub képzőművészeti Arany Meteor-diját, amely a közönség legmagasabb fokú elismerése. — A svéd Sam J. Lund vall Alice világa című regénye »piszkált fel« annak idején. Nem tetszettek a könyv illusztráció, elhatároztam : én is megpróbálom. Lem, Bradbury, Zsoldos Péter, A. C. Clark műveihez készítettem azóta 100 illusztrációt, és ezek »önállósultak«, grafikaként. Mindig az elolvasott scifi késztet munkára. Egyik rajmuahoz. A scifi-képzöművé- szettel általában az a problémám. hogy a képek, grafikák túl nonfiguratívak, túlzásba viszik bennük a fantáziát, a képregényekben viszont túlteng a Science, a tudomány. Valahol a kettő között kell lennie a helyes útnak, s ezt Korga György festőművész találta meg. . Szerintem nincs külön scifi-képzőművészet. Van scifi-témájú, mint ahogy irodalomban, zenében sem külön »kaszt« a scifi, csak az adott művészet scifi-témájú ágazata. Ha már szóba került Korga György neve, mutassuk be őt Szentmihdlyi Szabó Péter A tudományos-faitasztikus irodalom értelme Van-e a versnék, a szimfóniának, a tájképnek értelme? Elég ostoba kérdés. Hasonlóan ostoba, de igen gyakori kérdés: van-e a tudományos-fantasztikus irodalomnak értelme?’Ezt a kérdést főleg olyan olvasok teszik föl, akik régesrégen olvastak néhány, többnyire rossz vagy igen gyenge ifjúsági sci-fit, s most elég bátornak érzik magukat, hogy egy egész műfajt, egy egész irodalmi szemléletet és . módszert kérdőre, sőt kétségbe vonjanak. Mert a science fiction irodalmi műfaj, szemlélet és módszer egyszersmind. És mint minden irodalmi műfaj a világon, állandó változásokból, irányzatokból, divatokból áll össze, s akárcsak az irodalom bármely másik műfaja, körülbelül ayolcvan- kilencven százaléka egyszeri elolvasásra és csöndes elfe- ledésre van ítélve. A sci-fi fennmaradó tíz-húsz százaléka azonban maradandó érték, m remekműkért tartja számon az utókor. A sci-fi az ember és a kozmosz .viszonyával foglalkozik, bonyolult és ellentmondásos, de technikalllag egyre jobban fejlődő karunkban, különböző hipotéziseket modellez a jövőben, jókat és rosszakat. XIX. századtól kezdve beszélhetünk tudományos-fantasztikus irodaiamról, amióta a természettudományos szemlélet valóban áthatja az emberiség gondolkodását. A sci-fi-művek döntő többsége valamilyen közeli vagy távoli, de mindenképpen elképzelt jövőben játszódik, ahová vagy kivetíti az író véleményét a jelenről, vagy megpróbál jelezni bizonyos — gyakran igen valószínűtlen — lehetőségeket. Valóságfölötti, elképzelt, tökéletesen szabadon kezelhető »valósággal« dolgozik, akár a mese és a mítosz, amelyhez egyébként szoros rokonság fűzi. a fantasztikus irodalmat. Az elképzelt jövőben (vagy múltban) játszódó történt voltaképpen mindig utópia is, vagy éppen anti- utópia: az fró akarva-akarat- lanul el kell képzeljen egy, a maitól lényegesen különböző emberi (vagy nem emberi) társadalmat, amely lehet a mieinknél sokkal jobb, vagy sokkal iszonyatosabb, ■ A technológiai és a társadalmi alaptémájű sci-fi közötti küzdelem napjainkban is tart, már legnagyobb klasszikusai, így Verne és Wells között is ezen az alapon húzható meg leginkább a határvonal. Verne művei — kora szintjén — tudományosabbak, míg Wells művei fantasztikusabbafc, de — irodalmi értékeik miatt — jóval maradandóbbak is. A mi Jókaink ebben a küzdelemben közbülső helyet foglal el — bár érdekelték kora természet tuodmányos eredményei is, nem kevésbé vonzották a jövő társadalompolitikai kérdései, ahogyan ezt A jövő század regényében látjuk. A science fiction újabb történetének talán legfontosabb állomása a 30-as és 40-es évek Amerikája. 1926-ban indult meg az Amazing Stories című scifi-folyóirat, amelyet hamarosan rossz papíron, de minél rikítóbb címlapokkal dicsekedő scifi-magazinok egész sora követett. A műfaj ellenzői és szerelmesei ennek a jellegzetes indulásnak köszönhetik legtöbb érvüket a műfaj ellen és mellett is: így lett a tudományos- tantasztücus irodalom egyszerre tömegirodalom és intellektuális életirodalom, képregény sekélyességű rémregény és filozófiai mélységű kísérleti regény. A magyar scifi elődei között ott találjuk Jókait, Ba- bitsot, Karinthy Frigyest, de igazi föllendülésnek csupán a 60-as években indult A 70-es évek elején már könyv- sorozatok és külön antológia, a Galaktika ■— Kuezíka Péter szerkesztésében — szolgálja a scifi ügyét, s megalakul a Sci-Fi Munkabizottság az írószövetségben. Magyar szerzők sara — Fekete Gyula, Hernádi Gyula, Mesterházi Lajos, Csernai Zoltán, Szeges Mária, Zsoldos Péter — jelentkezik új műveikkel, s a televízió ‘képernyőjén is egyre-másra tűnnek föl — néhol vitatható színvonalú, de mindenképpen érdeklődést keltő — magyar és külföldi filmék és tévéfilmsorozatok. A magyar scifi elméleti műhelyei is rangos helyet foglalnak el a nemzetközi fórumokon, s úgy látszik, e viszonylag fiatal műfaj Magyarországon is elfoglalja helyét S ha jól játssza sajátos szerepét a tudományos-technikai forradalom korszakában, akkor eredményeivel, kérdéseivel és vitáival az egyetemes kultúrát is gazdagítani fogja. is: 42 éves festőművész, 1960ban végzett a főiskolán. 1965- ben került kapcsolatba a scifi képzőművészettel, amelynek ma legjobb hazai alkotója. A találkozás érdekes volt: Ray Bradbury Marsbéli krónikák című könyvét készültek akkor éppen kiadni. A kiadó munkatársai hónapok óta kerestek illusztrációkat a könyvhöz. Az elképzelésüknek megfelelőt nem találtak. Amikor egyik képen végre megálltak: ez az! Így, szinte teljesen véletlenül kezdtem. Később már tudatosan foglalkoztam scifi- témájú festményekkel, , hiszen magam is a Scifi-gondol- kodás híve vagyak, és ehhez próbálom a saját vizuális gondolataimat hozzátenni. És hogy mi az a scifi-gondolko- dás? Egyszer az írószövetségben, egy vita sörén, véletlenül fogalmaztam meg, de a megfogalmazást azót is hiszem: a scifi a tündérléptű képzelet ragyogó ’iskolája. Korga György 50—60 scifi- témájú festmény alkotója. Jelentős részük közismert, mint a Kozmosz fantasztikus sorozat könyveinek borítólapjai. Bemutatott képünk is könyv- címlapnak kézsült festmény, a kérdéses könyv, a szovjet Sztrugackij testvérek Lakott sziget (A Föld nevű szigei.) című alkotása, később, sajnos, mégsem jelent meg magyarul. Korga György is megkapta a közönség Arany Meteor-díját, 1974-ben Scifi-témájú képéit (mert »húgyomápyas« müveket is alkot) kiállításai anyagának részeként nemrég az i\rSZK-ban, Svédországban, Dániában is bemutatták. A hazai scifi-képzőmflvé- szet másik kiemelkedő alakjaként tartják számon Partner Lászlót 14 éve, épületgépész- technikus korában >■ kedvelte meg a műszaki, tudományos témákat, és mint grafikus is ezeket próbálja visszaadni. Ebből és a szürrealizmusból született nála a scifi-alkotás vágya, saját stílusát tréfásan »szür-inatu,riaüzmusnak« nevezi. De nála a scifi még valamit jelent: Saját fantáziát. Ugyanis, két művésztársétól eltérően, nem irodalmi művek alapján alkot, a témákat teljesen saját képzeletvilágá- ból meríti. Illusztrációkat is készített, például a Kozmosz sorozat könyveihez. Egyébként ő sem csak scifi témákat alkot: Faulkner, Romain Gary és Mikszáth egyaránt szerepelt illusztrációja listáján. 60 scifi témájú grafikája, festménye van. 1975-ben ő is megkapta az Arany Meteort, a TIT-klubbeli kiállítása után. A 27-es Galaktikában 30 grafikával szerepel. A harmadik művész újból másféle módon határozza meg a scifi-képzőművészet lényegét: nem szabad, hogy irodalmi hatás terméke legyen, csaikis a saját fantáziáé. Ne tegyen túl tudományos, mert az a művészi hatást rontja, de a tudományhoz mindenképpen kapcsolódnia kéül, ha másképp ném,‘ hát a pszichológia területén. Három ember, három mit- vész — három felfogás. Es mindhárom eltérő. Pedig ugyanarról beszélnek. Jelent-e ez valamit? Legföljebb azt: az általuk követett műfaj még annyira új, hogy alkotói sem hangolták eddig össze álláspontjaikat.
