Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
Az én fa... — Nézze ezt a könyvtárat... Ugye szép... ? S előtte a park, meg az emlékmű... ? A gépjavító társulás szocialista brigádjai készítették az emlékművet társadalmi munkában. A park kialakításában pedig szinte az egész község részt vett. A többi parkot, teret, az utakat, a járdákat úgy tudtuk létrehozni, hogy összefogtunk, s dolgoztunk a magunk érdekében, a szabad időnkben. Tudja mi volt itt a könyvtár helyén valamikor? Mocsár, nádas. Bizony sokat változott az én falum is, amióta erre a világra eszméltem. Milyen más volt az élet a gyerekkoromban ... Csokonyav isonta. Állunk a hosszan kanyargó főutcán Szűcs Sándorral, s nézegetjük a valóban nagyon szép könyvtár épületét, az előtte levő parkot. Az én falum... Szépen hangzott Sándor bácsi szájából. S menhyi őszinte érzés rejlik mögötte. Amiről sem ő, sem mások nemigen beszélnek. Helyette inkább tetteikben fejezik ki, mi köti őket szülőhelyükhöz. 58 esztendős. Amikor gyere- keskedett, még külön volt Er- dőcsokonya, Vison ta, majd később egyesült Csokonyavisonta néven. A falu két részén laden hiányzott még, hogy az ember valóban emberi módon élhessen. Azóta sok változás történt. Ezt a változást, a két régi falurész lakói közötti ellentét megszüntetését, a közösség érdekében való összefogást segítette elő Szűcs Sándor is. Az itt élők bizalmából csaknem három évtizeddel ezelőtt, 1959- ben jelölték és választották meg tanácstagnak. Örül az eredményeknek, a fejlődést jelző változásoknak, ám arról sem hallgat, hogy sok mindenre van még szükség. — Látta már az iskolát? Központi fűtés van benne. Segítettek a szülök, a társulásnál és a tsz-ben lévő szocialista brigádok, amikor korszerűsítettük. Orvosi rendelő, egészségház épült, van egy szép óvodánk, azután húsbolt és takarékszövetkezet létesült, öt éve avatták a törpe vízmüvet, megkezdték az új szövetkezeti ABC-áruház építését. Készen áll az öregek napközi otthona, már csak két olajkályha kellene. A tsz autóbuszával mehetnek reggelenként oda, este pedig haza a lakásukra az idős emberek. Hosszan sorolja, mi változott, mennyit fejlődött az élet Csokonyavisontán. S miként kők között azonban sokáig megmaradt az ellentét: 1 hol fejlesszenek. — Nem volt járda, csak egy keskeny, sáros kövesút szelte át a falunkat. S mennyi minerősödött, gazdagodott a tsz, amelynek most Rákóczi a neve, s ahol éppen húsz esztendeje dolgozik. Az utóbbi öt évben ő az ellenőrző bizottság elnöke. Molnár Zoltán Bjenzís XVIII. Rakaaiyarodtaik a fóútna, és jobban oda kellett figyelni. Laci visszavonult, figyelmét a gépkocsi vezetésére összpontosította. De Katinak nem volt aggálya, hogy beszéljen-e hasonló témáról, vagy sem? — Nem mondtad, van-e valakid? Már úgy értem ... — Elvenni való? Néni ámítok senkit. Csajok akadnak... ha kikerülhetetlen. — Ezt meg is szoktad mondani a ... csajoknak? — Meg. Miért ne? — Nagy vagy. És így is vannak? — Hogyne volnának. Hiszen én is vagyok nekik. Nem kell egymásnak hazudni; nem szeneitek. Különben... — Na csak mondd! Különben.. . — Jó házasságot én nem is tótok. Te látsz? Apád meg Klári néni... Vagy anyádék; úgy látod? — Igen, úgy. Apu meg Anyu tökéletesek. Ök neveltek. — Akkor biztosan te is tökéletes vagy. — Nem láttad rögtön rajtáim? Most Laci megint megnézte. Már a nyelvén volt a megfelelő folytatás, de inkább megkérdezte: — Jól megyünk? Nem kell még valamerre befordulni? — Nemsoká. Majd megmutatom. Nőtt a forgalom. Kati még aem lépett ki az eddigi beszélgetésből. Egyszer azt mondta: — Tibor nagyon okos • — Igazán? — És kiváló szakember. Én a komoly embereiket szeretem. Ügy értem, hogy nem a linkeket ... Nagyon csodálom a Tibor szorgalmát, ahogy mun- kásigyerekből — mondhatni hátrányos helyzetből — saját erejéből tanult, felküzdötte magát, és igazi komoly tudós lett... vagyis lesz. Vasakarata van. / — Kémikus, jól tudom? — kérdezte Laci az előadás hatására szinte áhítattal. — Gondolom, Klaáári nénéd részletesen tájékoztatott. — Klaááári? Jó! — Bocsáss meg, elszóltam magam! De hát... — Meg ne magyarázd már! Nagyon jó, igazán. Pontos ... És mivel foglalkozik, olefin- molekulák polimerizációjával? — Talán te is vegyész vagy? — bámult Kati. — Ugyan! Én sofőr vagyok. Autósmémök — tette hozzá aztán megnyugtatóan. — Ez is szaíkma. Nem olyan előkelő, de ez is szakma. — Itt balra!... aztán... mindjárt, ott ni... jobbra! i el perc se telt. s egy színe- hagyott falú öreg ház előtt álltak meg. Kati ment előre, a fiú a nyomában ; benyitottak egy keskeny, hosszú udvarra. Az ajtó előtt kicsiny virágágyak voltak; itt-ott ládában egy-egy leander is. Végigmentek a járdán; majdnem az udvar végében lakott a nagymama. Kati már messziről észrevette. Kint ült az ajtó előtt, egy alacsony támlájú konyhaszéken; felöltözve ünneplőbe, fehér csipkés gallérral és kézelővel, s a kezében is egy fehér csipkés zsebkendő. Amint észrevette, hogy Kati közeledik, felállt: —Már nem tudtam elképzelni, mi történt, mióta ülök itt Csak nincs valami baj? — Nincs, nagymama. —- Megcsókolta a két orcáját. — Hát ez a fiú, ez kicsoda? Laci összecsapta a bokáját: Levelek Iréntől — Tudja, mi volt a gyermekkori álmom? Egy kerékpárt venni... Ám erre nem telt, kellett minden fillér a földre, a jószágra... A fiam mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanult, és saját gépt kocsija van. S hogy hány kocsi, motorkerékpár van ma a községben, azt nehéz lenne számon tartani. Arra a múltban még gondolni sem mertek, hogy a régi vályogház helyére egészséges, fürdőszobás lakást építsenek. Ez szintén megvalósult: 1961-ben nagy szép, három- szobás, fürdőszobás házat építettek a régi helyére. Kölcsönt adott a szövetkezet, volt megtakarított pénzük is. Sorra emelkednek a szebbnél szebb, két-háromszobás, fürdőszobás, emeletes családi házak, mellettük garázzsal — végig Csokonyavisontán. — Nagyon kellene egy művelődési otthon, ahol a ta- tanácsüléseket rendeznénk, színházi előadásokat tartanánk. Az autóbusz menetrendjét úgy szabályozhatnánk, hogy a Pécsre vásárolni utazók csatlakozást kapjanak Barcson, ne kelljen sokáig várakozniuk. Az én falum... Egy parasztember vallott sorsáról, arról, ami őt szülőfalujához köti. Néhány év, és ő is nyugdíjas lesz. Hasonló korú társaival eljár majd az öregek napközi otthonába beszélgetni, olvasgatni. Bizonyá- a gyakran kerül majd szóba, hogyan éltek a múltban, s mennyire más ma a falusi ember élete is... Szalai László Lélektől lélekig egyre rövi- debb az út. Levelek tömege bizonyítja, hányán vannak egy hullámhosszon, ha bajba jut egy család, vagy együttérzést vár valaki. Ilyenkor nem létezik távolság, a jó szót, a biztatást olykor az ország egyik részéből küldik a másikba. A történet hétköznapi. A lányt Irénnek, a fiút Attilának hívják. Ügy érezték, hogy igazi, erős, egy életre szóló szerelem alapozza meg jövőjüket. Nem ismertek lehetetlent, akadályt. S nem is gondolták, hogy valaki közéjük akar állni. Nagyon csalódtak, amikor kiderült, hogy Irén édesanyja hallani sem akar szerelmükről. Mindent elkövetett, hogy megakadályozza: a lánya ezzel a fiúval járjon, s az ő felesége legyen majd. Pedig Attila jó eszű szakmunkás volt, szép családi házban lakott a szüleivel, Irén anyja pedig ivott, a lakást is elhanyagolta. Megverte, majd elzavarta Irént otthonról. S hogy miért. A fiú származása volt a szálka a szemében. Attila ugyanis cigány. Az ifjúsági hetilap képes riportban állt ki a két fiatal mellett. Az írás felrázta a közvéleményt, az ország minden részéből írtak a szerkesztőségnek, sőt közvetlenül Irénnek. így lett a barátnője az a 'kaposvári asz- szony is, aki megismertetett Irén és Attila további sorsával. o A boldogság levelének nevezte az első életjelt, amely Tyukodi Iréntől érkezett Berettyód j faluról. — Azt írta a »Kedves ismeretlen édesanya-« címzésű első levelében, hogy nagyon rossz volt az eddigi élete, rettegésben és félelemben élt. Attilát minden második sorában dicsérte, hiszen sokat tanult tőle. Nem tudott belenyugodni, hogy a szülei mégis gyűlölik, a legszívesebben megölnék, s őt is vele együtt. Nem sokkal a riport megjelenése után a fiút behívták katonának. Irén már arról számolhatott be, hogy hamarosan letelik az első hónap, s nincs messze az eskütétel napja. A lány albérletbe költözött, s Attila fizette a lakást, sőt még a tanuláshoz is adott pénzt. — A levél végére odaírta a saját tapasztalatai alapján leszűrt érzését is: »Ne tessenek beleszólni abba, hogy a gyerekeik kit szeretnek, s kivel akarják leélni az életüket. Ne kapják azt, amit én kaptam, mert szeretek valakit.-« A fiatalok úgy tervezték, hogy Attila leszerelése után háziasodnak össze. e A tragédia levele volt a második. A sorok reszketőek és kuszák. Irén három hónappal később írta, egy-egy betűt, amelyet eltévesztett, idegesen javított ki. — Sokáig sírtam, amikor letettem ... Azután újra és újra elolvastam a levelet Hihetetlen volt, ami benne állt. »Most ne tesség haragudni, hogy csúnyán írok. Nem is tudom, hogy kezdjem el... Megpróbálom, de szörnyű. Tessék elképzelni!!! Attila hazajött a katonaságtól szabadságra. Biharkeresztesről együtt jöttünk motorral. Amikor elment tőlem, karambolozott és szörnyethalt Egyedül maradtam... Nem tudom elhinni, pedig már eltemették. Nem ő volt a hibás, belerohant egy kocsi. Tíz percig élt még, utána meghalt. Most lett volna huszonegy éves. Itt ülök az asztal mellett, talpig feketében. Bármikor tessék nekem írni, mindig nagyon várom a levelet, mert nincs többé, aki nekem írjon... © A tragédia óta is menned a levelek Berettyóújfaluba, s ott dolgozik a 8. számú boltba, s Debrecenbe jár havonta háromszor kereskedelmi iskolába. Az ősszel lesz harmadikos, s akkor egy évig Tokajban tanul, ott él majd a kollégiumban. — Az tetszik nekem, hogy egy életre szóló hatással volt rtj Attila. Mindig ő ösztönözte a kitartó tanulásra, arról is sokat beszélgettek, hogy Irén majd leérettségizik. Minden levelében hivatkozik rá, hogy szeretné végigcsinálni, amit együtt elterveztek. Az ő emléke adja a* erőt a tanuláshoz is. Irén sokat dolgozott az utóbbi hetekben, most szabadságot kért. Egész nap a könyveket bújja, mert sok a tanulni való. Szeretné ötösre letenni a vizsgáját, mert úgy érzi, erényivel tartozik Attilának. Az utolsó levélben a régóta ígért fényképek is megérkeztek. Két fiatal szerelmének dokumentumai Attila és Irén kézien fogva, a második képen a motoron. S Attila egyedül a motorral. A motor! Mennyire szerette, nem gondolta, hogy az lesz a végzete... Irén most már ügy frja a leveleket, hogy Ind. S lehet, hogy Kaposvárra látogat. A levelezés egyre sűrűbb, hiszen szükség van a biztatásra, mert egyre gyakrabban panaszkodik fáradtságról. Nem lehet elengedni a kezét — még ilyen távolról sem. Lajos Géza Zsiguli a kabátzsebben A felületes betörő — A pilóta, jelentess, Kezét csókolom! — A sofőr! — erősítette Kati is. — Micsoda? Hát Apu? Megszokta már ő is, hogy Apát, meg Aput megfelelően megkülönböztesse. — Már ivott, nem vezethet Lajos bácsi leitabta! — Leitatta, nahát ez a Lajos! Csomagoltam egy kis finom süteményt Szikár öregasszony volt, fürge kis lépteivel bement a konyhába, és kihozta a spárgával átkötött dobozt Kati elvette tőle, és belekapott, hogy segítsen neki kimenni a kocsiig. De nem engedte — Hagyd csak, egyedül jobban megyek! — Megforduljak addig? — kérdezte Laci, látván, hogy a kapuig vezető úton nemigen van rá szükség. — Igen kérem, legyen szíves, forduljon meg, álljon a kocsival menetirányban. De szorosan a főbejárat elé! — utasította szigorúan Kati. — Igenis — mondta Laci, és előresietett — Ez tetszők ne&em, ez a fiú — mondta nagymama —, olyan jó barna és izmos, nem olyan hoka, mint... szóvaL .. tudod ... — Tudom, nagymama, nekem is tetszik. — Hát akkor miért nem ezt veszed el? — Mert már válaszottam, nagymama, ma lesz az eljegyzésem. Nagyon rendes fiú. Tudod, Tibor! Voltunk itt! — Tudom, tudom; csak olyan hóka.... — De ezt azért ne mondd majd ott a sok ember előtt, jő, nagymama!? — Dehogy mondom, Katicám; te még nem tudod, ugye, nem tudhatod, hogy egy izmos, barna fiú mennyire más ... Fel is sóhajtott (Folytatjuk) Fidri László szeptember 28-án reggel kulcsra zárta cserpusztai iakasanak ajtaját, aztán munkába indult. Bátyja, akivel együtt éltek a házban, távol volt, csak október 3-án jött meg. A fiatalabbik Fidri fivér késő este ért haza, 7 óra körül járt az idő. A házba lépve megbotlott valamiben. A felvillanó gyufa fényénél látta, hogy egy pokróc. Amikor lámpát gyújtott, és mindent körbejárt, a reggel még rendben hagyott lakás helyett valóságos csatatér fogadta. Betört ajtóüveg, szanaszét szórt holmi, nyitott szekrényajtók. Látta a ruhák kiforgatott zsebeit. — A szegen lógó ballonkabátomhoz léptem. A zsebe üres volt, eltűnt belőle 2500 forintom. Odamentem, ahol a rádióm lógott, de a készülék sehol. Nekem még volt negyvenezer forintom, azt az egyik fiókban tartottam. Ez a pénz megmaradt. Hogy a bátyám pénzével mi van, azt akkor még nem tudtam. Fidri László másnap átment az egyik közelben lakó méhészhez. Elmondta, mi történt. Az öregember azt tanácsolta, szóljon a rendőrségnek, a kirabolt férfi ugyanis eddig nem tette meg. Hogy miért? — Á saját károm csekély volt. A bátyja kára annál tetemesebb, mintegy 80 ezer forint. És hogy honnan tűnt el a pénz? A szekrénybe akasztott kabátok zsebéből. A két testvér nagy összeget tartott a lakásán. Az eltűnt pénzen kívül az idősebbik testvérnek még 97 ezer forint készpénze volt; ezt évtizedek alatt gyűjtötte össze, és úgy gondolta, biztonságban van egy magányos ház szobájában, néhány kabát zsebébe dugva. »Most már takarékba tettük« — mondták. De a csaknem negyedmillióra korábban senki nem vigyázott. Eszükbe sem jutott, hogy valaki elviheti. A testvéreknek szerencséjük volt, hogy a betörő csak fél- I munkát végzett Felületes volt. meg ideges Is — vallotta —, ezért nem találta meg a lobbi pénzt. A betörő a 27 éves, nagybajomi Csonka György. A fiatalember már több börtönt megjárt. Legutóbb két és fél évet ült lopásért. 1976 októberében szabadult Tavaly augusztusig nem történt semmi, addig tisztességesen élt Augusztus 28-án este azonban megint betört. — Hazulról a nagybajomi áfész presszójába mentem. A pinceajtóról leszereltem a lakatot, így jutottam az épületbe. A pultnál megtaláltam a váltópénzt egy kazettában pedig a töbhit. — A hét végi bevételt — mondja az üzletvezető — már nem tudtuk feladni. A posta délelőtt ll«kor zár. A pénzt hazavinni nem lehet, így maradt az üzletben. Aznap különösen nagy volt a forgalom. Csonka György a nagybajomi presszóból csaknem 18 ezer forinttal távozott. — Böhönyére mentem, onnan az éjféli vonattál So- mogyszobra, majd Budapestre. Szállodában laktam, szórakoztam. Két hét alatt elfogyott a pénz, szerezni kellett. Szeptember 9-én Budapestről Böhönyére utazott. Mire a községbe ért, már minden zárva volt — Elhatároztam, hogy betörök a cukrászdába. Szerszámom nem volt, vállal betörtem az ajtót. Azután a következőt is benyomtam, így jutottam a presszóba. Megtaláltam a váltópénzt, de a pénzeskazettát nem. Nem számoltam meg, mekkora ez az összeg, de később kiderült, hogy ezer forint körül ,van. A zsákmánnyal újra Budapestre ment. Ezt a betörését Csonka már körültekintőbben, kesztyűben hajtotta végre. És kesztyűben tört be Fidriék- hez is. — Szeptember 28-án Budapestről jöttem, de nem mertem Nagybajomba utazni. Már sejtettem, hogy köröznek. Jakéban szálltam le a vonatról. Délelőtt értem Fidri ék lakosához. Láttam, hogy nincs otthon senki. Betörtem a bejárati ajtót. A konyhában és a kamrában semmit nem találtam. Betörtem a kulcsra zárt szobaajtót is. Először az ott lógó kabátokat kutattam át, az egyikben megaláltam a 2500 forintot. Azután a szekrényben levő kabátokban a többit. Ha az összes pénzt megtalálom, mind elviszem. Fidriéket csak látásból ismertem, a fiatalabb is ott dolgozott, ahol én. Egy Zsiguli árát vitte el innen Csonka György, és egy másikét otthagyta. Ö maga sem hitte, hogy egy ilyen magányos, őrizet nélküli házban ekkora vagyont tartanak. Délelőtt volt, amikor az ablakon át távozott, anélkül, hogy valaki észrevette volna. Azután újra a régi útvonalat járta be: Budapestre utazott, majd onnan Esztergomba. Itt vett ki szobát, és megkezdte a pénz elköltését. Szerencsére ez nem sikerült, október 11-én őrizetbe vették és mintegy 75 ezer forintot lefoglaltak nála. A bíróságon megkérdezték Csonka Györgyöt, mit vár a jövőtől? Sokszor volt büntetve, és ezek a büntetések nem hatottak rá. Miért folytatta ott, ahol abbahagyta? — Hát az ital miatt — hangzott a válasz. — Ittasan követtem el a bűncselekményeket, és nem gondoltam a következményekre. A következmények pedig súlyosak. A többszörösen büntetett előéletű fiatalembert a Kaposvári Járásbíróság dr. If kovics István tanácsa 5 évi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, 6 évig nem vehet részt a közügyek gyakorlásában, és 6000 forint vagyonelkobzást, valamint szigorított őrizetet rendelt el. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a büntetés letöltése után még néhány évig nem engedik szabadon. Kötelezték az okozott kár megtérítésére is. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett. Dán Tibor
