Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
Kormányhatározal a Balatonról A kormány néhány napja határozatot hozott a balatoni üdülőkörzet terület- és telekgazdálkodásáról. Üj regionális rendezési tervet dolgoznak ki, fokozzák a területgazdálkodás hatékonyságát. A Balaton és környéke ugyanis az ország olyan kiemelkedő fontosságú üdülőterülete, amelynek tervszerű fejlesztése az általános szabályok mellett különleges intézkedéseket is igényel. Miféle különleges intézkedésekre van szükség? A balatoni települések két- arcúak. ■ A helyi tanácsok nemcsak a falvak, városok állandó lakosságának életét szervezik, hanem a nyári üdülővendégek is rengeteg feladatot adnak. Erre már korábban is gondoltak a településfejlesztési szakemberek. Az 1963-ban jóváhagyott regionális terv meghatározta a fejlesztés fő irányát, készült egy balatoni központi fejlesztési program is, végrehajtásának második ötéves időszakát éljük. Ebben kijelölték a legfontosabb fejlesztendő területeket, közműveket, s a településkultúrával összefüggő egyéb részeket. Az utóbbi években azonban további változások történtek. Az autós turizmus nagy ütemben fejlődött, jócskán nőtt az idegenforgalom a Balatonnál. Százezres tömegek üdülnek egy-egy hétvégén a magyar tengernél. A helyi tanácsok gyorsan felparcellázták a szabad területeket, s ma már gyakorlatilag Aliga és Földvár, Szárszó és Szemes, Fonyód és Balatonmária-fürdő között teljesen összefüggő, egybeépült területek vannak. Sőt, a Balatonnál gyakorlatilag elfogytak a beépíthető telkek. Ezzel szemben a közművek építése, az utak kialakítása, a kereskedelmi ellátás, a művelődést, a nyári, üdülőhelyi szórakozást és a sportot segítő létesítmények színvonala, építésük üteme lemaradt az egymás mellett sorakozó magánvillákétól, a SZOT- és vállalati üdülőkétől. Nagy, minden komforttal berendezett villák és sáros, gazzal, dudvával benőtt utcák, gyenge közvilágítás, kevés sportolásra alkalmas terület, szűk és zsúfolt mozik, művelődési házak, s mindössze egyetlen üdülőhelyi klub. Ennyi embernél: lényegesen több kell. Több, de miből? A megváltozott helyzethez nem alkalmazkodott harmonikusan a területi tervezés rendszere. A településhálózat fejlesztésének tervében lényegében a községek és a városok ellátási színvonala és anyagi eszközei szorosan a tervben meghatározott szerepkörrel vannak összhangban. Annyi pénz jut a tanácsi kasszába, s annyit tud közműépítésre fordítani az illetékes tanács, amennyi a szerepkör szerint neki jár. Az ellentmondás éppen ebben van a Balatonnál. A tóparti településeknek biztosított feltételek meghatározásánál az őslakosság számát vették figyelembe. A pár ezres Za- márdi lakossága például nyáron 30 ezer fölé emelkedik. A legkisebb balatoni községekben is 15—20 ezer ember él, lakik, üdül, szórakozik nyáron. A közepes nagysá- gúakban 25—30, Fonyódon és Földváron 60, Siófokon 100 ezer emberre kell — kellene — tervezni. A hatalmas arányú építkezések hatósági feladatainak nagy részét a községi, nagyközségi szintű tanácsi szákigazgatási apparátus látja el — nem éppen magas színvonalon. Jellemző, hogy például a megyei főépítész teendőinek 80 százalékát a balatoni ügyek foglalják le. A Minisztertanács elé terjesztett jelentés és a határozat a jelenlegi — némiképp elavult — tervezési rendszer korszerűsítését tűzte ki célul. Ezzel — reméljük — tervszerűbben, arányosabban fejlődik e nemzetközi mértékben is számottevő (tehát rendkívül értékes) idegenforgalmi terület, a Balaton. Cs. T. Mesél a bécsi erdő Johann Strauss keringőjére — ennek címét idézi Ödön von Horváth az 1930-ban sikerre vitt darabjában, a Mesél a bécsi erdőben — táncol be az osztrák fővárosi nyárspolgár a mind éhesebb fasizmus szájába. Áldozatul Marienne-t emészti meg a »-Csendes utca a nyolcadik kerületben«, melynek lakói csak abban különböznek a Babaklinika kirakatában kékszeműsködő viaszfejektől, hogy az utóbbiak sohasem válhatnak olyan kegyetlenné, mint ők.. Egyébként körülbelül annyi fogalmuk van a világról. és önmagukról, mint a kirakati bábuknak. A szerző kétszeresen is nehéz feladatot adott a Csiky Gergely Színház társulatának; a Mesél a bécsi erdő szereplőinek, s talán előbb kellett volna említenem, az idén először bemutatkozó Ascher Tamás rendezőnek. Az író, bár szinte örökösen Az örök kispolgárról beszélt — ahogy egyik regényének a címe is mondja —, mégsem tartozik azok közé, akiket könnyűszerrel meg lehet ismerni. Nem ő az, akit »az első látásra« ... Olvasva a Mesél a bécsi erdőt. Brecht eszünkbe juthat, de mindjárt hozzá kell tennünk, hogy Horváth más eszközökkel dolgozik; nem az elidegenítéssel, hanem — a pontos kifejezésért idézzük őt: »Demaskierung des Bewusstseins« — az álarc eltávolításával. De más is eszünkbe juthat a bécsi népszínjáték olvasása közben: micsoda élő figurákat teremtett a szerző! Nem lehet ellenállni, hogy színpadra lépjenek ... Az eredeti, írói, rendezői utasítások szigorúbb, íté- lőbb, kegyetlenebb »megfogalmazásban« valósultak meg a színpadon. Gondoljunk csak a záróképre, amikor Oszkár állati-férfi erővel teperi le gyerekkori szerelmét, Marianne-t, aki őt elhagyta. A szerző csak arra tett javaslatot, hogy sétáljanak ki.,. De: a darab aligha szenved csorbát Ascher elképzeléseitől. Célja, hogy aláhúzza a szerző mondanivalóját: a fasizmus osztálygyökere a nyárspolgárságból, a kispolgárságból ered. A Mesél a bécsi erdő élére ez a leleplező szándék egy mottóban fogalmazódott meg: »Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság.« A kis Marianne-ből börtönt megjárt, megalázott »kis senki« lesz, aki a szerelPogány Judit és Koilai Róbert jelenete. met szeretve szerelem gyereke* szült a fekete inges, jól fésült, kusza életű Alfrédnek Marianne bármelyik férfit hó dít;a is meg a nyolcadik kerületből — nevetségesen emeli ki ezt a státusát istenhez forduló kétségbeesésében —, mindegyikkel így jár, mini Alfréddal... A cselekmény sok képpel bontakozik ki előttünk, de a háttérben, a panoptikum mögött ott lépdel, s egyre keményebben masíroz a »-feltörekvő", ügyvédnek készülő — milyen remek ellentétet fejez ki a figura és annak szándéka —, egyetemista Erich: a Hitlerjugend. E színpadi képek megtervezésében nagyszerű társ ra talált a rendező a jelmez- és díszlettervező személyében, Pauer Gyulában, aki mozgatható falakkal ügyesen zárja le a tereket a bécsi nyárspolgárok előtt Hiszen semmit sem látnak, nem vesznek észre. Bárgyúságban élnek. Pogány Judit Marianne-ja érett színészi teljesítmény. A Ma- rianne-figurának nemcsak a cselekményben elfoglalt helyét, jellemét teremtette színpadra, hanem ennél is sokkal teljesebbet. Ahogy kimegy az előadás végén, sejteti, mi vár mér rá. Vajda László Tündérkirálya talán a legtrágikomi- kusabb ebben a bécsi életképben. A Valériaként egyik férfitól a másikig bukdácsoló Olsavszky Éva — bár a happy endet ő csinálja a darab végén — pénzzel mindent lebíró 25 millió méter filmszalag trafikosa elsősorban kegyet- enségével, női gőgjével járul hozzá a nyolcadik kerületi »levegőhöz«. Erich — Hunyadkürti István talán az egyik legjobban megformált figura; neki kell bevinnie a bécsi nyolcadik kerü- ; letbe az »új hangot«, a német nótát. Ahogy ezt fújja, a hátunk borzong. Koltai Róbert, Helyey László a szerelmi háromszöget a féltékenységnél ostobább, de kegyetlenebb eseménnyé gyúrják, csak önmagukat, s nem az igazi áldozatot sajnálják. Kun Vilmos Kapitánya, Simon Géza Hav- litseke, Sándor Böske Nagymamába, Molnár Piroska Anyja — hogy csak néhányat említsek az együttesből — vitte sikerre Kaposváron a tragikomédiát. Kiemelhető Hevesi András zenei vezetőnek a Mesél a bécsi erdő-dallam előbb csilingelő, majd mind kegyetlenebb megszólaltatása. Horányi Barna Az Üj Magyar Lexikonban hiába keresi az érdeklődő az »F« betűnél a Filmtudományi Intézetet, nem találja. Ugyanis, amikor a lexikont szerkesztették, akkor még önálló filmtudományi intézet nem volt Magyarországon. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1976-ban megjelentetett Kulturális intézmények és szervezetek Magyarországon« című lexikonban viszont már megtalálható az intézet, ahova a közelmúltban látogattunk el, és amelyet olvasóinknak is bemutatunk. A Filmtudományi Intézet a Népstadion úton, archívuma pedig a Budakeszi úton található. Létrejöttükről, tevékenységükről Papp Sándor igazgató tájékoztatott. — Balázs Béla kezdeményezésére 1946-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola keretében működött egy kezdetleges intézmény, amelyik 1957- ben önállóvá vált, és Színház- és Filmtudományi Intézet néven működött. 1959 óta tevékenykedik az új: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum elnevezéssel. Ez nemcsak névváltozást jelent, hanem tartalmi változást, feladatkör-bővülést is. Az intézetben — amelyben több mint százan dolgoznak — működik egy tudományos osztály, a filmszociológiai kutató- csoport, az ismeretterjesztő csoport és az archívum. Tudományos munkájuk felöleli a filmmel kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatásokat. Tevékenységük középpontjában a magyar film történetének a megírása áll. A tudományos kutatómunka mellett másik legfontosabb területük a nemzeti gyűjtemény őrzése, feldolgozása és gyarapítása, melyet az archívum csoportja végez. A filmarchívum valóban nemzeti filmgyűjtemény. Funkciója tekintetében megegyezik az Országos Széchenyi Könyvtáréval, amelyik a hazánkban megjelent va'a- mennyi nyomdaterméket gyűjti. Az archívum a hazai i filmtermésen kívül külföldi filmeket is beszerez, gazdagítva filmtárát, ezenkívül gyűjti és őrzi a filmek tartozékait: a plakátokat, fotókat és egyéb, a filmművészettel kapcsolatos nyomtatványokat. Jelenleg mintegy 8 ezer játék- és 20 ezer híradó- és rövidfilmet tárolnak biztonságos keretek között. A filmanyag összesen mintegy 25 millió métert tesz ki. Az ál'andóan gyarapodó archívumban igen sok értékes, történelmi értékű, muzeális anyag van. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszakának teljes filmanyagát itt őrzik. Hiánymentes a két világháború közötti időszakban készült filmhíradóanyag is. Nem mondható el ugyanez a játékfilmekről, mert azokból több is hiányzik. Bár az utóbbi néhány évben — éppen a céltudatos és következetes kutató- és gyűjtőmunka eredményeként — külföldről sikerült beszerezni több régi magyar játékfilmet is. Jelentős az a tevékenység, melyet az intézet a film-ismeretterjesztés terén fejt ki. A budapesti, a debreceni és az egri filmmúzeumban, valamint az intézet keretében működő több mint fél ezer vidéki filmklubban évente mintegy félmillió látogató fordul meg, ezek zöme klubtag, aki előadásokat is hallgat. Csupán a fővárosi filmmúzeumnak évente 300 ezer látogatója van. Az intézet kiadói tevékenységet is ellát. Ez felöleli a filmtörténeti, filmesztétikai alapműveket, a filmismeret- terjesztést és a filmszakma informálását segítő kiadványokat. Az ő gondozásukban jelenik meg a Filmkultúra című folyóirat is. A Budakeszi úti archívum korszerű épülete a közelmúltban készült el, 30 millió forintos költséggel. A biztonsa-, gös tároló helyiségeit mellett egy házi vetítésre alkalmas modern, széles vásznú »-mini filmszínház« is helyet kapott az épületben. D. S. „Szeressétek hát a verset” író—olvasó találkozó Cserénfán Cserénfa lakói szeretik az erdőkoszorúzta, zselici domboktól ölelt tájat, hiszen csak körül kell tekintenünk, hogy gyönyörködjenek a költői hangulatot idéző erdőkben, mezőkben. Ezen a csendes téli estén költőt vártak - a cserénfai iskolában. Baranyi Ferencet, akit faluszerte ismernek, különösen a gyerekek. Még verset is írt számukra a Nyitni- kék című rádióműsorban való szereplésért. Izgalommal várták tehát a gyermekek és a felnőttek is, de különösen a kis Keskeny Zsuzsi, aki a költő verseit szavalva díjat nyert a rádió szavalóversenyén. Míg a költő beszélt, verset Marc Voisin A látnok A z egész délben kezdődött. Szokásom szerint összehajtottam az újságót, miután áttanulmányoztam a legfrissebb sporthíreket, majd felálltam az asztal mellől és felhúztam a zakómat. — Messzire lesz a séta, Jean-Paul? — kérdezte monsieur DTnvy, és vaskeretes szemüvege fölött sanda pillantást vetett rám. Ismerik önök a mi D’In- vynket? Nem? Akkor szerencséjük van. Mert ő az én közvetlen főnököm. — Tizenkettőtől egyig ebédidő van — válaszoltam —, és azt tehetek, amit jónak látok! — Hát így vagyunk? — mosolygott gúnyosan a főnök. — És nem látná jónak azt, hogy egy kicsit dolgozzon az ebédideje alatt, mivel különben naphosszal újságot olvas, figurákat rajzolgat elöljáróságunk hivatalos űrlapjaira, és a lányismerőseivel fecseg telefonon? Nahát, elhihetik, nagy marha ez a DTnvy! Mit képzel? Hogy én, aki elvégeztem a Sorbonne-t, az ő iratait szortírozzam? Hogy én, a magam haladó felfogásával egy elmaradott társadalmi rendszer előtt hajbókoljak? »Hogy süllyednél el, de nyomban« ! — mondtam gondolatban D’Invy- hez szólva. És mit gondol a kedves olvasó? A főnök alatt panaszosan megcsikordult a szék, DTnvy tehetetlenül felrántot- U a karját és lepottyant — bár nem mindjárt a pokolba, ahová kívántam, de legalábbis a padlóra. Mindenki felugrált a székéről, körülfogták a szerencsétlent, és buzgón vigasztalták: — Ó, monsieur DTnvy! Miért nem vigyáz magára? Mitévők lennénk ön nélkül? N éhány nap múlva, megint tizenkét óra tájt, odajött hozzám Lucie. Ismerik a mi Lucie-nket? Nem? No. akkor nagy szerencséjük van. Hihetetlenül bárgyú teremtés, bár azt meg kell adni, csinosság dolgában semmi hiány sincs nála. Azt rebesgetik, még a televízióhoz is hívták hivatalos közleményeket beolvasni, de azután mégis lemondtak a szolgálatairól, mert Lucie nem tudja kiejteni a mássalhangzók jó részét, és a tévénézők politikailag helytelenül értelmezhették volna a szavait. — Drága Jean-Paul, mi lesz máh azzal a váhosrendezési tehvvel, elkészítette máh? — Mi a fenének készítsem el, ha városrendezésre úgysem utalnak ki pénzt? Lucie természetesen neiiem rontott, és alaposan leszedte rólam a keresztvizet, én pedig elnéztem a gyönyörű fo- gacskáit, és ezt gondoltam: »Nos. kedves asszonyom, csak szidjon, ha úgy tetszik! Maga kétségtelenül szép, de ha én volnék a kedves férje, bizony már régen szedtem volna a sátorfámat 1« És mit gondol a kedves olvasó? Másnap megrendítő hír terjedt el az elöljáróságon: Lucie-t elhagyta a férje! El tudják képzelni a dolgot? Csak gondolnom kellett egyet — és, mint mondani szokás, gondolataimat tett követte! Meghökkenten kirohantam az utcára, és futásnak eredtem, s nemigen tudtam, hová és miért rohanok. — Még egyszer ellenőriznem kell önmagamat — gondoltam. — És okvetlenül vaiami megbízható próbát kell kieszelnem. Ott jön például az a rendőr. Most arra gondolok, hogy bizonyára két gyereke van. Mindjárt ellenőrizzük... — Bocsásson meg, monsieur, ne tartson őrültnek, de engedje meg, hogy egy furcsa kérdést tegyek fel: a kedves feleségének két gyermeke van? ■ — Nem, három — felelte a rendőr, és minden eshetőségre a pisztolytáskájára tette a kezét. — És mind öntől van?! — kiáltottam fel kétségbeesetten. — Nem, monsieur, csak kettő. Egyszer, amikor szabadságra utaztam Párizsba, hát... De tulajdonképpen mi köze ehhez? Nevetni akartam, de hirtelen borzongás futott végig a hátamon. — Mi lesz, ha a katonák kiszimatolják ezt a képességemet? — szörnyedtem el. — És arra kényszerítenek, hogy képzelőerőmet támadó célokra fordítsam? Borzalom! Akkor szilárdan felhatároztam: ahelyett, hogy így élnék, állandóan az emberiség nyugalmáért aggódva — akkor már inkább egyáltalán semmire sem gondolok. Nehogy valamiképpen eláruljam a tehetségemet! Beállítok az elöljáróságra. Nem gondolok az égvilágon semmire. Fogadom az ügyfeleket. Gépiesen. Aláírom az iratokat. Oda sem nézek. Nem gondolkodom egy napig, négy napig. Egy hónapig. E leinte kimerített a dolog, de azután beleszoktam. Sőt, hat kilét híztam is. Üsszebarátkoz- tam monsieur DTnvyvel. Ennek következtében előléptettek. Nemrég feleségül vettem Lucie-t. Remekül élünk. Igaz ugyan, a feleségem néha megint nyaggatni kezd, akárcsak azelőtt: — De hát gondolkozzál, dhága Jean-Paul! Légy észnél kéhlek ! Én pedig így felelek: — Dhága Lucie, én máh azt is elfelejtettem, hogyan kell ezt csinálni... Hiszen mi enélkül is hemekül élünk! Geliert György fordítása mondott, csecsemő gőgicsélt a teremben, és öreg fejkendős néni. bólogf.tott, ha tetszeil. amit a gyerekek szavaltak amit a költő mondott. A köszöntők talán formálisak, de ha gyermekajkakról fakadnak, tiszta forrásból bu- gyognak. Keskeny Zsuzsi csengő hangja* szép versmo - dása megihleite a költőt. . jón itt a vers, amelyet n<... a írt: A cserénfai kispajtásoknak Azért van vers á világon, S azért van varázs a versben, Aogy a szégyen jobban fájjon, És a jóság jobban essen. Szeressétek hát a verset, Felnőve is olvassátok, Mert így lesztek embereb bek, Cserénfai kispajtások A falu KISZ-esei sem tudták rejteni érzelmeiket. A lányok és a fiúk már farmer- nadrágot viselnek, modern fiatalok, s szemük tiszta tűz, ajkukról szépen hangzik a költő hitvallása. Anyám ne félts: á harcokat ilyen szívű fiukra szabták, Ki mélységben volt otthonos, nem nyeli azt el. a magasság ... Mondták az életrajzot* mondták a verset. A falu népe már ismeri a költőt. Mikor ő szólt, gsak folytatta azt, amit a gyerekek elkezdtek. Beszélt első verséről, azután a táncos lábú Katikáról és a lélektől lélekig járó postásról. Gyerfneki kérdésekre megért válaszolni : kedvenc költője, kedvene tantárgya, és milyen tanuló volt? Ahogy a gyermekek kérdéseire válaszolt, a felnőtteknek is beszélt. Petőfiről, a faluról, ahonnan elindult, s ahova eljutott. Meghitt volt a hangulat, mélyek az érzelmek. Azért ír a költő — mondta —, hogy jobbak legyenek az emberek. Amikor elhallgatott, a nép elköszönt, a fiataloknak aláírást adott, a felnőtteknek emléksorokat H. J.
