Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
Már a februárt „csinálják” Szívesen közbevágtam volna. amikor a főmérnök — Nagy Imre — arról tájékoztatott, hogy a Kaposvári Vas- műszaki Szolgállatóipari Szövetkezet hűtőgépjavító részgében dolgozó Latinca Szocialista Brigád már az 1978 februári »adagot-« termeli. A kérdést később Mayer Károly részlegvezetőnek tetteni föl: — Talán laza volt a terv? Erről szó sincs. A szövetkezetben egészséges irányban fejlődik a munkaverseny-moz- ^ galom. Ebben az évben például 12 brigád nevezett be a szocialista címért folyó versenybe, s előreláthatólag legalább nyolcán teljesítik vállalásaikat. A Latinca-brigád azonban mindönkit megelőz. — A múlt év októberében került részlegünk — a So- j mogy megyei Finommechanikai Vállalattól — a szövetkezethez. Változtak a munkakörülmények, változtak a követelmények — mondja Mayer Károly. — Elég csak azt említeni, hogy a részleg munkájában attól kezdve nagyobb hangsúlyt kapott a szolgáltatási tevékenység. Az pedig köztudott, hogy — elsősorban a lakossági szolgáltatás esetében — sok apró javítás árából áll össze a végeredmény. Vagyis: nehéz megfelelni a feltételeknek. A részleg — amely lényegében a Latinca Szocialista Brigáddal pgyenlő — október 31- re teljesítette 1977. évi tervét. S ez az, ami miatt többen arra gondolhatnak: talán — éppen a változásokra tekintettel — ebben az évben enyhébbek voltak a követelmények. — 2 millió 100 ezer forint volt a tervünk. Nemcsak lakossági szolgáltatást végzünk: a háztartási hűtőgépeken kívül közületeknek is javítunk hűtőberendezéseket. Szerződéses viszonyban állunk a garanciális készülékek javítására, többek között a Hírköz Hűtőtechnikai Ktsz-szel, a hűtőgépgyárral. Ugyancsak szerződés alapjan vállaljuk olyan jelentős partnereinknek a berendezések javítását, mint a Kaposvári Tejipari Vállalat vagy a Dalmandi Állami Gazdaság. Itt már komoly gépekről, nagyobb munkákról van szó. Az apró irodában beszélgetve gyakran hallani a kifejezést: Bosch-program. Ma már a vásárlók előtt is közismert: Jászberényben Bosch-licenc alapján készülnek a legújabb típusú hűtőgépek. , — Ezek javítására — mondja Kosicsár Ferenc, a brigád vezetője — külön föl kellett készülnünk. Mi vállaljuk a garanciális javításukat. Két szakemberünk kéthetes továbbképzésen vett részt a fővárosban, hogy felkészülten várjuk a gépeket A tanulás azonban nem merült ki csak ezzel: másik négy dolgozónk a különböző új berendezések javítására, szerelésére készült fel. — Ho így megy, jóval túlteljesítik a tervet. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy megnő a jövő év bázisa. Nem félnek ettől? — Nem, egyáltalán nem. Jó közösség dolgozik a részlegben. Ha délután négy órakor 1 kellett elmenni Szulokba, nehogy megsavanyodjon 3 ezer liter tej a hűtőberendezés elromlása miatt, akkor szó nélkül elmentek. S elmentek máshova is. Amióta a szövetkezethez kerültünk, lényegesen jobbak lettek a munka- körülmények. Azelőtt egy-egy nagyobb berendezést be se tudtunk vinni a műhelybe... A részlegben 13-an dolgoznak. Egy-két ember van csak közöttük, aki öt évnél kevesebbet töltött itt. A brigádvezető a huszadik évet tapossa ezen a munkahelyen. Nap- ról-napra, minden reggel fél nyolckor megbeszélik: mi a legsürgősebb munka. Ez a besorolás nemcsak a hűtőgépekre vonatkozik. Itt javítják az olajkályhákat is. — Mennyi a reklamáció? — Nem sok. A hűtőgépekkel szemben alig-alig van, valamivel több az olajkályhák miatt. Ezek egy része azonban megalapozatlan, s az esetek | 1 nagy többségében a helytelen üzemeltetés miatt bekövetkezett hibákra panaszkodnak. Volt olyan eset is, hogy a »panaszos-« nem volt hajlandó az általunk kiküldött cserekályhát használni, inkább arra is panaszt jelentett be... A Latinca-brigád a csepeli felhívásra válaszolva ötszázalékos túlteljesítést ajánlott fel. A szövetkezet egy másik brigádja azonban — ugyancsak a felajánlásával — »borsot tört az orruk alá-«, ezért újabb öt százalékot tettek rá szeptemberben. — Meglesz ez a 10 százalék? — Meg. Kétmillió-hatszázezer forinttal akarjuk zárni az évet. Lehet erre a közösségre számítani. Egészséges rivalizálás van a régi fi- nommechanikások és a szövetkezetiek között. Ez azonban csak az eredményen javít Egymásért is dolgozunk, itt nincsen haragszom rád .. Mészáros Attila MAI KOMMENTÁRUNK Ezüstvasárnapi bevásárlók Sok látogatóra, nagy forgalomra számítanak ma, ezüstvasárnap a nyitva tartó boltok. A kereskedelem azt mondja: az idei karácsonyi vásárra több az áru, nagyobb a választék. A látogató a boltokat járva igazolni látja ezt a megállapítást. Az ajándékozás azonban ennek ellenére nem lesz mindig gond nélküli. Mert igaz, hogy szinte minden valamirevaló szaküzletben, áruházban kínálnak színes televíziót, kilencezer forintos bundát, ám aligha valószínű, hogy ez lesz a fő ajándékozási cikk. Cipőkből, csizmákból már »szerényebb-« a választék: az elárusítóhelyek polcai televannak, mégis sok vevő megy ki az ajtón üres kosárral, és egyre halványodó reménnyel: hátha jön még Olyan áru, amelyik tetszik. Visszatérő gond minden évben a gyerekeknek való ajándék. Ródlit csak nehezen lehet szerezni, korcsolya pedig mutatóba sincs, legföljebb görkorcsolya. Világkiállítást rendeztek Magyarországon gyerekjátékokból, de az ottani készletből úgyszólván semmi sem került a boltok polcaira. A megállapítás változatlanul igaz: fantáziaszegények a gyerekjátékok, sok közöttük a bóvli és az olyan cikk, amelyik nem a praktikusságával, hanem az árával hívja fel magára a figyelmet. Láttam ijesztően csúnya babát, amelyik négyszázvalahány forintért már sírni is tud, ha kihúzzák a szájából a műanyag cuclit. Csak éppen egy felnőttnek is nehezére esik kivenni és visszalenni. Az öntapadó sakk-készletből viszont olyan kevés érkezett, hogy a kereskedők figyelmeztették ismerőseiket: »Ha akarsz venni, most vegyél, később nem lesz.« Van helyette viszont átlátszó műanyagba csomagolt. fekete négérbaba zöld bikiniben, valami lehetetlen frizurával, kétszáz forintnál alig kevesebbért. Ennek ellenére mindenki megveszi ma és a következő napokban a karácsonyi ajándékot. Legföljebb nem azt, amit szeretne. Igaz. a megajándékozottnak módjában lesz az ünnepek után visszacserélni, a kereskedők nem nagy örömére. Minderről persze a kereskedők — akik ma is és a következő napokban is a pénztárcánknak megfelelő ajándékot igyekeznek mutatni — a legkevésbé tehetnek. Azt árulják, amit az ipar gyárt, vagy importból behoznak. A hiánycikkek ellenére van választék. Még akkor is, ha — a hivatalos szó- használattal élve — a gyártók, a forgalmazók és a vevők nem mindig ismerik pontosan egymás igényeit, lehetőségeit. Annak, aki új, ötletes ajándékot vagy ajándéknak is megfelelő használati cikket gyárt, szerez be vagy hoz forgalomba, szívesen ' adnék egy szép édességdobozt. Sajnos, csak adnék, mert hosz- szú idő óta ez is hiánycikk. Dr. K. L Új beruházás a Tiszai Vegyi Kombinátban A Tiszai Vegyi Kombinátban most megkezdődött beruházás lehetővé teszi, hogy az olefinműben az etiléngyártás során eddig hasznosított frakción felül a melléktermékből keletkezett pirobentin- ből további termékeket: benzolt, toluolt és xilolt, valamint az úgynevezett c—5-ös frakciót — amely a műgumigyártásban használható — nyerjenek. Évente mintegy húszezer tonna műgumi alapanyagot, továbbá mintegy százhetven—száznyolcvanezer tonna értékes vegyipari alapanyagot állítanak majd elő. Az új létesítményben a tervek szerint 1979-ben megkezdik a próbaüzemelést. (MTI) Kettős gondolkodásra kényszerítve Gyermekönkormányzat az úttörőszövetségben A felnőtt úttörővezető szorítsa háttérbe önmagát! Régi szabály ez a gyermekszervezetben, de betartása még akadozik. Ezt az is bizonyítja, hogy nemrégen a megyei úttö- rővezetői tanács ülésén újra föl kellett hívni a figyelmet erre a már-már közhellyé vált mondatra. A testület vitájának összegezésekor így fogalmazódott meg a somogyi helyzetkép : a gyermekönkormányzat az úttörőcsapatok döntő többségében létezik, bár több helyen csak formális keretek között. A csapatgyűlések még nem váltak a csapatszintű döntések fórumaivá. E diplomatikus mondatok »keA boltokban, a pultok előtt, polcok között tolongó ezrek naponta ismétlődő rohamától fáradt kiszolgálók, csomagokat cipelő emberek. Közeledik az ünnep. Az elmúlt hét minden napja ennek jegyében telt el. És a roham csak fokozódik. Pedig — több helyen is hallottam —*■ az idén jóval előbb megkezdődött a hagyományos, nagy karácsonyi ajándékvásárlás, mint a korábbi években. S hogy mi kerül majcl a csillogó fenyőfák alá? Talán annyit máris következtetni lehet, hogy az idén a korábbiaknál több ruházati cikkel ajándékozzák meg kedveseiket az emberek. Általános tapasztalat ez megveszer- te, s hogy példát is mondjak: a Somogy Áruházban volt olyan nap, hogy a csaknem egymillió 800 ezer forintos forgalom kilencven százaléka ruházati cikkek eladásából származott. Ezek a napok fokozott izgalmakkal járnak, s nem kerülhetem el a megjegyzést: a szeretet ünnepére készülve jó lenne, ha a tömegben, a tolongásban egymásnak is juttatnánk egy kicsivel több szeretetek megértést. Közeledik az év vége. Minden korábbinál erőteljesebben vetődik fel a kérdés: teljesülnek-e céljaink, s az eredményekre alapozva milyen további feladatokat állíthatunk magunk elé. A megyei pártvégrehajtóbizottság e héten tartott ülésén erről a témáról tanácskozott. A megye fejlődését meghatározó állásfoglalást rövidesen a megyei párt- bizottság elé terjeszti. (Eredményeinkről, további céljainkról annak idején beszámolunk majd olvasóinknak.) Ebben az időszakban az év munkájának tapasztalatai a legszorosabban összefonódnak a holnap feladataival. Most már szinte naponta érkeznek a hírek: itt is, ott is sikerrel túljutottak a vállalt kötelezettségeken. Példának említem a Budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárát. A fővárosi vállalat Indiának gyárt háromszázmillió forintos tv-közvetítő berendezést. A kaposvári gyár feladata volt a szolgálati és tartalékegységek elkészítése. A hét elején teljesítették kötelezettségüket, megkezdték a szállítást. S ha már teljesítést, eredményt említettem, mindenképpen ide kívánkozik, hogy mezőgazdaságunk ezen a héten egy fontos ötödik ötéves tervi célkitűzést váltott valóra. A tervidőszak egyik feladata volt hat agrokémia! központ szervezése, s ezen a héten' a tahi és a kaposvári agrokémiai közoont megalakulásával létrejött mind a hat társulás. Néhánv gazdaság kivételével valamennvi nagv- üzemünk tagja valamelyik társulásnak: céljaink elérését jobban szolgáló, szakszerűbb növényvédelmi és agrokémiai munka feltételei teremtődtek meg ezzel. Ehhez a témához tartozik az is, hogy a héten új szakaszához érkezett a növényvédő állomás mellett létesítendő agrokémiai laboratórium építése: megérkezett a jövőre átadásra kerülő létesítmény nagy értékű műszereinek, berendezéseinek egy része. A valóra vált tervek mellett meg kell emlékeznem égj' nagy jelentőségű elhatározásról, mely ugyancsak ezen a héten született. Nem Somogybán, de számos somogyi nagyüzem érdekében. Szabó Gábor, a kaposmérői szövetkezet elnöke, a KITE igazgató- sági tagja hozta a hírt: a nádudvari termelési rendszer igazgatósága elhatározta, hogv tevékenységét tovább bővíti. kialakítja a melléktermék- hasznosítás és marhahústermelés komplex rendszerét. Ezzel napjaink egvik égetően nagy gondiát o'diák meg. eddig megsemmisült termékekből teremtenek értékeket. Szólhatnék a most folvó fe- le’ősségteljes tervező munkáról. a téli estéken szervezett politikai oktatásokról, szakmai tanfolvamokról. fabigvű- lésekről. Mind hozzá tartozik ez a lassan búcsúzó év negyvenkilencedik he*éb»z„ Vörös Márta ményebben« leírva azt jelentik: az amógy is kötelező formákat megteremtették, a gyerekek »eljátsszák« az önkormányzatot, miközben közvetlenül vagy »láthatatlan szálakkal« a felnőttek parancsolnak. Egy másik megyei úttörővezető-testület vizsgálódása során kiderült: az úttörőparlamenteken a gyerekek a szakköri önkormányzat biztosításáért emeltek szót, ugyanakkor a működő szakkörökben kinevezik a sok gyermekfelelőst, de ez csak formális, nem látják el a feladatokat. Felvetődik a kérdés: lehetséges-e hogy a gyerekek kétféle módon gondolkodnak? Kérik a döntés jogát, de nem döntenek. Inkább arra következtetnék, hogy a gyerekekkel »furcsa játékot játszunk«. A parlament megrendezése előírás. A pajtások elmondják jobbnál jobb ötleteiket. Azután a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad elve alapján a kérések a jegyzőkönyvben »szundítanak«. Az effajta gondolkodásmód azonban előbb-utóbb visszaüt. És a valódi baj itt kezdődik. Idézem a tanácsülés egyik felszólalóját: »Ha felmérést végzünk, megpróbálunk barátként beszélni a pajtásokkal, nagyon sokszor nem kapjuk meg a természetes, őszinte gyerekhangot, többször a felnőtt értekezletek zsargonját halljuk az úttörőktől.« Hogy szükségünk van-e a gyerekek őszinte visszajelzéseire, arra könnyű válaszolni; igen, mert e munkának ez lenne az egyetlen biztos kontrollja. De várhatjuk-e a tiszta, hátsó gondolatoktól mentes beszédet az úttörőktől, amikor ők tőlünk mást tapasztalnak? Hadd válaszoljak erre jó példával, egyben választ adva azoknak is, akik legyintenek; a gyerek koránál fogva éretlen az ön- kormányzatra. Az egyik úttörőcsapatnál járva a nyári gyermektevékenységről érdeklődtem. Nem lehetett előre kitervelt a beszélgetés, mert váratlanul toppantam lse. Egy kislány a csapatvezető jelenlétében elmondta, milyen volt náluk az úttörőnyár, és néhány hibát kiemelve beszélt arról is: mit kell tenni a következő évben. Nagyjából ugyanazt hallottam tőle, amit néhány perccel korábban már a csapatvezető is elmondott. Ez az egvbeesés ne- dig nem lehetett a véletlen műve. További vizsgálódásaim során megbizonyosodtam arról, hogy itt nem kényszerítik a gyerekeket ellentmondásos gondolkodásra, eljátszott demokratizmusra és utasításos cselekvésre. Nyugodtabban, biztosabb önértékeléssel is dolgoznak a felnőtt úttörővezetők, mert visszakapják az őszinte hangot. Túl »idilli« a kép? Korántsem. »Csak« természetes. Hiba lenne számon kérni; hogy miért nincs Somogy minden úttörőcsapatában egységesen nagyszerű munka. Makarenko gyakorlatából kiindulva írta le, hogy több évre volt szüksége az egészséges önkormányzati rendszer kiépítéséhez; ahhoz, hogy a gyerekeket önmagukra lehessen bízni. A mai somogyi körülmények között is elgondolkodtató ez, ámbár néhány év eltelt a kezdet óta... !.. P. Magyar tengerjáró hajók épülnek A magyar—lengyel államközi egyezmény keretében öt tengerjáró hajót építenek részére Lengyelországban. hazánk Egy agregátor Tihold Zoltán »műtőasztalán«.
