Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-08 / 288. szám
Korán köszöntött be a tél: a fehér hótakaró hideg időt hozott. ^Éjszakánként szokatlanul hideget is — mínusz tíz fokot — mértek az elmúlt napokban. A hőmérő higanyszála dél körül sem emelkedett sokkal a nulla fölé.* megmarad a hó, és »hűtötle« a szabadban levő munkahelyeket. A tél nem akadályozta meg, de mindenképpen nehezítette a kinti munkákat. Az építőipar viszont már régen nem idényjellegű munka: folyamatosan kell dolgozni akkor is, Ka hideg a tégla, fagy a habarcs. Az üzemeltben sok munkahely ie.Cje a csillagos — vagy pontosabban szólva: hojel- hös — ég. A vasútnál egy sereg munkát nem lehet fűtött szobában, tető alatt végezni. A szabadban dolgozó emberek aidozatvallalásánan. eredménye az, hogy ezekoen a napokban is folyamatos a termelés.' nincs fennakadás. Munkatársaink a hideg munka helyeket keresték föl, és a kipirult arcú emberektől dideregve kérdezték: hogyan dolgoznak a megszokottól eltérő körülmények között, miként gondoskodnak róluk a vállalatok? HIDEG MUNKAHELYEN A cukorgyár udvarán A golyóstollat ceruzával kellett volna felváltanom: hiába lehelem a kék hegyű Parkért, nem fog. Ez sem bírja ilyenkor a szabad levegőt. A rakodógép is alig. Szinte kocsonyás az olaj benne. — Reggel azzal kezdem a műszakot — mondja Kovács János, a gép kezelője —, hogy a fagyott olajat megtöröm. Legalább fél óráig eltart. Ezt á répaszeletet könnyű rakni, hiszen csak a tetején képződik vékony jéghártya, hanem amikor az összeíagyott mészkővel birkózunk... Az a cudar feladat! A múlt héten jó idő volt, a . dupláját tudtam teljesíteni az e hetinek. Hiába, mínusz tíz fok körül a gép is nehezen bírja... Balaskó György keze lila a hidegtől. Pedig ő irigylésre méltó helyen, olajkályha közelében dolgozik. Igaz, az irányítóablak tárva a kocsiüritó A sínek között A salakdombból kiáll a csákány és az ásó nyele. Körbe- allják, szusszannak egyet. Valaki pipára gyújt, azzal melegíti gémberedett ujjait. Pánovics Lajos, Orsós Géza, Trojka György és Teglovics József pályamunkások a kaposvári vasútnál. Pár napja jöttek haza Záhonyból, ahol a salétromtól a tőzegig, a marhabőrig, mindenféle megfordult a kezükön: vagonokat raktak át. Itt most ez a mozdonysalak vár rájuk, amelyet a mínusz tíz fokban, csákánynyal kell szétverniük. Segesdiek, bolhásiak, bele- giek. Inkább arra az időre öltöznek melegebben, amíg lakóhelyükről a munkaterületre érnek. — Mert ha igen felöltözik az ember, nem tud dolgozni. A lapát mellett pedig nem lehet fázni — adják magyarázatát A sínek között kockás mel- lényes, gyapjúkendős, mele- gítőnadrágos, posztócipős asz- szony: Harczos Lajosné lépdel. Nagy fatartóban lámpákat cipel. Délután három óra, de ő már meggyújtja valamennyit, amikor a váltó fölé helyezi őket. Elteszi a gyufát azután önmagát is biztatva megjegyzi : — Majd csak megjön a tavasz... Teherszerelvényt tolatnak. A lépcsőkön kétoldalt piros zászlót lengetnek védősisakos, fél kézzel kapaszkodó fiatalemberek. — A hideg a kisebb ellenfelünk — mondja Kovács II. József tolatásvezető —, a hó tompítja a hangot! A kocsiknak nincs zörejük,' ha lehull a hó. Ez igen veszélyes .,. Görcsöt kap a feszült figyelemtől estére az ember. Tistlér Dezső kocsirendező helyzete sokkal rosszabb, mint a társaié. Nagyatádról jár munkába, s az utazás után »■lehúzni-« a tizenkét órát, hóban, fagyban, hidegben, nem gyerekjáték. — Nagy ellenségünk a kői. Gyakran nem is látjuk egymást, csak a síp hangjához tudunk igazodni. Valamelyik kocsirendező* 61 megtudom, hogy három zoknit és egy jó meleg kapcát húznak a gumicsizmájukba ilyenkor. Amikor jókora, meleg kesztyűjükre pillantok, elárulják, hogy ezt különféle cégek munkásaival cserélik. A vasúttól olyan háromujjas kesztyűt kapnak, amelyikkel nem tudnak dolgozni, s az időjárás viszontagságaitól sem védi őket kellőképpen. Teát kapnak, és van melegedőhelyiségük. Olajos ruhában, fáradtan térnek be ide az emberek, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy rendet rakjanak maguk után. Itt barátságosan duruzsol a vaskályha, villanybojler adja a meleg vizet, s ott a kávéfőző is. tTj eéőre kapva fordulnak ki a melegedő ajtaján, óvatosan lépkednek, hiszen a tolató mozdonyokból a hóra lecsöpögő víz pillanatokon belül jéggé dermed. Nem éppen veszélytelen ilyen talajon két gép közé, állni, összeakasztani a szerelvényt Lassabban is megy ilyenkor aj munka. Fokozottabban vigyázni kell! Szárvágás hóban Ritka látvány mostanában a gép a határban. Az őszi munkák nagy részét még a hóesés előtt befejezték. Ahol nem vé- ;3ztek a mélyszántással, ott csak a talaj fölengedése után tudják folytatni. A trágyahordó vontatókon kívül csupán egy gépet láttunk a kaposvári járásban. A képen látható szárvágót, a hetesi termelőszövetkezet káposztatábláján. A gép a káposztafej éktől megszabadított szárat vágta, hogy majd a traktornak könnyebb dolga legyen szántáskor. fülkéjében. És jönnek, egyre csak jönnek a répával tömött teherautók, föliramodnak a gépre, megdőlnek, s a futószalagra zúdítják terhüket. Egy műszak alatt 130—140 kocsit ürítenek ki. Műszakkezdé^kor Balaskó György Sánta Árpáddal együtt verte le a jeget a gépről, hogy annak részei szabadon mozoghassanak. A futószalagról az úsztató- ba kerül a répa, ahol fiatal fiú birkózik a gőzt lehelő vízágyúval. Mellette idősebb ember vasvillával segíti helyére a szétszóródott répát. Szalai Lajos, a répaúszta- tók csoportvezetője, előmun- kása: — Ez a hetedik kampány, amelyikben részt veszek, de idáig, ha jött is a hideg, csak a kampány végén gyötört bennünket. Az idén korán kezdte... Ha megkeményedik az időjárás, hamarabb otthon maradnak az idénymunkások, s könnyebben ágynak dönti őket a megfázás. — A második turnus van a kezem alatt — mondja az előmunkás. — A tizenhárom emberem közül mindössze kettő akad, akivel együtt kezdtem az idei kampányt. A többiek elkedvetlenedtek, kidőltek, megbetegedtek. Akad olyan nap, hogy a tizenháromból négy vállalja a nagy hidegben a munkát. Ilyenkor kevesebb emberrel kell ugyanazt a feladatot ellátni, nincs időnk bemenni, hogy melegedjünk. Hideg ide, hideg oda, az úsztatósok inkább a csapadéktól tartanak. »Ez még mindig nincs olyan rossz, mint az eső« — teszik hozzá. A havazást is könnyebben elviselik. — Van olyan emberem, akit úgy kell bezavarnom a melegedőbe, úgy szereti, ha esik a hó — emlékszik Szalai Lajos. Elviselhetőbb lenne a szabadban dolgozók helyzet^, ha meleg teát kapnának. Mert azt bizony eddig még nem láttak. Ha mozog az ember — Nehéz, de jobb, mint a 'fagyszabadság — mondták a munkások a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat po- ligonüzemében. A mintegy kilencven dolgozó nyolcvan százaléka a szabad ég alatt végzi a munkáját egész éven át. Az üzem évi termelési terve 50 millió forint, s ezt várhatóan teljesítik isi De mennyivel előbbre tartanának — az előirányzott 760 lakásból eddig 723 elkészült; túlnyomó többsége a kaposvári építkezésekre került I —, ha nincs a májusi vihar, amely megrongálta a darukat, alaposan visszavetve ezzel a munkákat. Készülék a Béke—Füredi lakótömbnél épülő, 24 tantermes általános iskola utolsó szárnyának, valamint a Mezőgép csarnokának előre gyártott elemei. A két megbízás értéke együttvéve kiteszi az ötmillió forintot. Az üzemben a munka hétfőn reggel hat órakor kezdődik, és vasárnap reggel hatig tart egyhuzamban. — Éjjel-nappal főzik a teát a konyhán, illetve a melegedőben, így a dolgozók állandóan forró védőitalt kaphatnak — tájékoztatott Jónás Sándor üzemvezető. — Hogy a hideg beállt, éjszakánként Nyolc fűtőtest melegében Gőzölgő betonkeverő forog a nagyatádi kórház épülő új szárnya előtt. Szokatlan ez a látvány. Sági István, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat nagyatádi építkezésének vezetője magyarázattal szolgál. — A kórház kazánjából kapjuk a gőzt, s meleg vízzel keverjük össze a homokot a cementtel. Minden ajtót és ablakot időben — másfél hónapja — beüvegeztünk, kivéve a főbejáratét, amelyet csak az összes munka: szerelés, festés, takarítás elvégzése után fejezünk bé. Itt ideiglenesen fóliával zárjuk el a nyílásokat, összesen nyolc elektromos fűtőtest szolgáltatja az épületben a meleget, így szakembereink rendesen tudnak dolgozni. Villanyszerelők, lakatosok, betonozok szorgoskodnak a kórház 12 millió forintba kerülő elme- és idegosztályának új épületében. Kellemes a hőmérséklet a folyosókon, a szobákban. A szerelők a hőközpont utolsó munkálatait végzik, néhány napon belül megkezdődik a próbafűtés. A lakatosok sorra járják a kétszintes épületet, és a vas a.jtó- és -ablakkereteket ellenőrzik: amelyik nem jár pontosan, azt megcsinálják. Jó ütemben haladnak a betonozok, a helyiségek többségében már végeztek munkájukkal, ragaszthatják a gumiszőnyeget. Az építésvezető elégedett s munka ütemével. — A .tervek szerint az év végére kell a legfontosabb feladatokkal végezni, s átadni az épületet a szakiparosoknak. Hamarosan kezdhetnek a festők meg a burko- lók, a fűtésszerelők. Készek az épülethez vezető utak, s már csak a tereprendezés van vissza. már csak csökkent kapacitással folyik a termelés. — Az időjárás a betonkészítést befolyásolja hátrányosan — vette át a szót Dékány György, az egyik munkásbrigád vezetője. — Most több idő kell a betonnak, hogy »beérjen«. Így a teljesítményünk: sem olyan, mint nyáron. Azokban a hónapokban kell jobban hajtani, hogy az évi átlag megfelelő legyen. Most körülbelül ezer forinttal kevesebb a havi keresetem a nyárinál, de ez is jóval több, mintha fagyszabadságra kül- denének. Mióta az üzem működik, még nem mentek fagyszabadságra a dolgozók. Mondják, hogy ha mozog az ember, »nem ér rá fázni«. Barta József brigádja üvegezett ablakokat illeszt a kész elemekbe, — A hidegtől érzéketlenné válik a kéz, s ilyenkor bizony a szög mellé csapódik a kalapács — mondta a brigádvezető. — Van ugyan kesztyűnk, de az olyan vastag, hogy a szögelésnél nem használhatjuk. Így azután felváltva csináljuk, s a munira egy részét zárt, melegebb helyen végez-' zük. Körülbelül hetven ember »műhelyének« a ' csillagos — vagy most éppen hófelhőktől szürke — ég a »teteje« a po- ligonüzemben. Ugyanaz a munka, mely az év másik három szakában rájuk vár, most sem nehezebb, csak éppen a körülmények rosszabbodtak. De elvégzik, mert kell a lakás, az iskola. Fagyban betonoznak Gyakran látni a Balaton déli és északi oldalán a kertépítőket: árkot ásnak, növényeket ültetnek, szegélyköveket helyeznek el a kerti utak mentén. Vajon folyik-e ilyenkor is a munka? — kérdeztük Hreblay Ferenctől, a Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet részlegvezetőjétől. — Decemberben is dolgozunk. A növények kiültetését ugyan most abba kellett hagyni, mert a fiatal gyökerek nem szeretik a fagyot Embereink viszont változatlanul tevékenykednek a parkokban. Földmunkát; árokásást, vezetékfektetést végzünk Zamárdiban. Befejeztük a Pannónia siófoki zöld- terü’etének téliesítését, s dolgozunk a SZOT kagyló- üdülőjénél is. A hideg ellenére még betonozási munkákat is tudunk végezni. — Betonozni, fagyban? —: Igen. Kalcidurt. fém- hentonetet használunk. Ezek fagvásgátlók, a cement közé keverve mínusz 5—10 fokig nem akadályozza a hideg munkát. Ennek ellenére embereinknek mintegy 15—20 százalékát átcsoportosítottuk a jól teljesíthető magasépítési munkákhoz. /
