Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

I

Nagyué igaza

denki segített felkészülni, a tsz-beliek, a KISZ-esek hordtak könyvet, újságot.. Amikor a megyei verseny megvolt — hallom, mondogatják a buszon meg a faluban: Marika, mész ám Szolnokra! Ugyan — mondom —, ne bo- londítsanak már meg ... Aztán oda is bejutottunk ketten a megyéből. A gyakorlati — úgy

Anyósa olyan természetességgel mondta, hogy a menye tanul, mint ahogy azt szokták közölni az érdeklődővel, faluban úgy délidőtájt, hogy a háziasszony főzi az ebédet. A férje is az udvaron foglalatoskodott. Tessékelt bennünket a cserépkályhás udvari szobába, menjünk csak; ott a felesége.

A fiatalabbik Nagy Jánosivá — mert az anyósa is az — sokra értékeli ezt a családi hátteret.

— Nem mindenki nézné jó szemmel. Tizenöt éve élünk az anyósommal egy háztartásban, de vitá még nem volt köztünk. Hogy én most harminc éves koromra, három gyerek mellett érettségizem, az ő érdeme is.

Az asztalon könyvek, jegyietek, a szekrény is tele kiadványokkal, olvasnivalókkal.

Egy vastag matematika- példatár van éppen nyitva.

— Nagyon szeretem a matekot. A mezőgazdasági szak- középiskolában most nem kötelező ebből a tárgyból érettségizni, de én valószínűleg ezt választom. Bár mondjuk a biológia .felvételi tárgy is lehetne ...

— Ha végez, megpróbálja

a főiskolát?

— Nem, azt már nem, csak azért gondolkodik az ember, mi hasznos, mi nem.

A fejőnő, aki reggel korán munkába indul, este ismét ellátja az 50—55 állatot, és közben három gyereket nevel — ugyanakkor négyesnél nem volt rosszabb eredménye a szakközépiskolában — önmagában is téma az újságíró számára. Pedig mindezt nem is tudtuk róla. Csak azt, hogy a gépi fejők országos versenyének szakmai, elméleti és politikai részében első helyezést ért el.

— Amikor szóltak, hogy el kellene menni a járásira, még könyvem sem volt. Nem is nagyon tudtam fe’készülni. A szakmai, gyakorlati viszont jól sikerült. A megyeire már minmondták — nem sikerült olyan jól, így összesítetten csak a tizenegyedik lettem. A szakmai, poltikai kérdésekre jól tudtam válaszolni. Az ötödik ötéves tervet húztam. Azzal kezdtem, amire a mezőgazdaságban most figyelnek igazán: a melléktermékek hasznosítása, feldolgozása — egyszóval a fokozottabb gazdaságosság. Itt a díj — nagyon örültem neki.

Egy »mindentudó« robotgépet emel le a szekrény tetejéről.

— Még tésztát is dagaszt... Nagyon megkönnyíti a munkámat. Eredetileg egy külföldi út lett volna a jutalom, de nem tudtam vállalni. A gyerekek miatt sem. Azonkívül már a felkészülés meg a verseny idején sem voltam tel- iesen egészséges. Most derült ki, a vesémmel van baj.

A somogysárdi termelőszövetkezet mezőcsokonyai tehenészeti telepén dolgozik ötödmagával.

— Én vagyok a váltó. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek van egy sora — az oda tartozó teheneket . gondozza. Én váltok mindenkit, amikor szabadnapos. Ez pedig azzal jár,

hogy több mint háromszáz állatot ismernem kell.

— Szereti a szakmáját?

— Nagyon. '

— Hogyan lett gépi fejő?

— Dolgoztam a tsz-ben az anyósommal, azután Kaposváron, majd a gyerekek születése után visszakerültem Akkor indították a szakmun- kástanfolyamot, amelyet jó eredménnyel fejeztem be. Eljöttek hozzám az iskolából, a megyei tanácstól, hogy érdemes lenne még tanulnom. Így kerültem a szakközépiskolába.

— Áldozatokkal jár a tanulás. Megéri? .

— Meg bizony. Jó többet tudni. Érdekel, amit tanulunk. A gyerekeknek is tudok segíteni — bár mindegyik önálló, jó tanuló.

— A férje mit szólt a tanuláshoz?

— Kezdetben nem örült neki, de azután csak jött értem az iskolába motorral. Amikor meghoztam az első bizonyítványt, az ötösök mellett csak egy négyes volt. Azt mondta: nem lehetett volna ötös az az egy is?

Simon Márta

Boncza Bertuka pedig egész nap Ady Endre után járt, udvarolt, hízelgett, dorombolt úgy, hogy nagyanyja meg nem állhatta és rászólt:

— Hagyd békén már, folyton a sarkában vagy, nem tud szabadulni tőled.

üreg Kata néni vén szemei is megláttak akkor sok mindent, és Töröknének megjegyezte :

— Meglátod, ez a Bandi elveszi Bertukát.

Jól látta Kata néni, Ady Endre távoli rokona. Eljegyzésnek számított ez a pünkösdi látogatás. De a házasság- kötés egyáltalán nem bizonyult könnyűnek.

Világháború

A pünkösd hétfőt követő kedden Ady már Budapesten volt. Ha új életkedvet öntött is belé a menyasszonya iránti vonzódás és a közeli házasság reménye, alapvető nyugtalanságtól szenvedett. Rossz előérzetek gyötörték a politikai viszonyok miatt. Pesten nem érezte jól magát, némi nyugalmat keresve hazahúzódott Érmindszentre. Közben élénk levelezést folytatott menyasszonyával. Június 17-én értesítette Berta, hogy Boncza Miklós nem egyezik bele a házasságba. De a jegyesek eltökéltségén ez mit sem változtatott

Pedig Boncza Miklós igen konok, amellett nagy befolyású ember volt Budapesten lakott, s politikai konzervativizmusa és feudális világfelfogása ellenére teljesen modern életet élt. Csak ritkán látogatott el csúcsai birtokára. Képviselősködött, közigazgatási lapot szerkesztett, ügyesen tőzsdézett és közeli barátság fűzte Tisza István miniszterelnökhöz. VérrokonSt, édestestvérének lányát kényszerítette, hogy hozzámenjen feleségül. A huszonhat évvel fiatalabb, szerencsétlen teremtés meghalt gyermekágyi lázban, s az újszülött leánykát Bertát a nagyanyja, Boncza Miklós nővére vette gondjaiba. Csúcsán és Kolozsváron nevelte igen körültekintő odaadással az árvát a nagymama-nagynéni a harmadik testvér, Malvina néni segítségével, mígnem Berta egy svájci leánynevelő intézetbe került. Onnan hazatérve, érettségizett felnőttként voltaképpen az ő szava számított Csúcsán, ízlése és hajlama szerint rendezte be életét. De a férjhez menetel dolgában az apa fenntartotta magának a döntés jogát. Vélekedése szerint Ady Endre, aki az övével homlokegyenest ellenkező politikai és világnézeti ügyet vallott magáénak, szóba sem jöhetett. Lányát keményen eltiltotta a házasság tervétől.

Parancsa nem okozott ijedelmet. Ady Csúcsára utazott, ezzel is hangsúlyozva, hogy a lányhoz tartozik. Innen keltezte 1914. június 26-án Boncza Miklósnak szóló levelét, amelyben belátást kért, egyúttal közölte, hogy házassági szándékáról semmiképp nem hajlandó lemondani. Másnap, június 27-én a lány küldött ugyanilyen tartalmú levelet apjának. Boncza Miklós természetesen hajlíthatatlan maradt

Akármilyen fontos volt Adynak a nősülés, a közügyekről egy pillanatra sem fordította ei a fi gyeimét. Költői és publicisztikai munkássága mellett aktív politikai szereplésre szánta el magát. Erisen hitt

Jászt Oszkár radikális humanista koncepciójában, ezért a Jászi elképzeléseire alapuló programmal képviselői mandátumra pályázott a Polgári Radikális Párt szatmári jelöltjeként. Azt vallotta, hogy Magyarország demokratikus átalakításával együtt ugyancsak a demokrácia jegyében kell rendezni a nemzetiségi ügyeket, és föderális alapon, az önrendelkezési jog érvényesítésével Svájc mintájára szükséges korszerűsíteni a Kárpát-medence társadalmi szerkezetét.

Csúcsáról tehát még június 27-én Nagyváradra ment, hogy részt vegyen a Polgári Radikális Párt másnapra hirdetett zászlóbontó gyűlésén. Másnap idejében a gyűlés színhelyén tartózkodtak, amikor délután maguk a nagyváradi újságírók csaptak fel rikkancsnak, és végigszáguldva a városon a sebtében nyomott lapok különkiadásaival, kiabálták a dermesztőén szenzációs hírt:

— Szarajevóban megölték a trónörököst!

Mindenki döbbenten fogadta a súlyos eseményről szóló bejelentést, de a jelenlévők közül Adyt rázta meg a legjobban. Elsárgult, torka kiszáradt, rekedt, halk hangon tudott csak. beszélni. Néhány drámai tőmondattal pontosan megjósolta mi fog következni: világháború, a monarchia ösz- szeomlása, forradalmak, a történelmi Magyarország vége. A társaságában levő Jászi | Oszkár, gyermekkora óta • jó barátja, nem látta ennyire sötétnek a helyzetet. Vitatta a háború lehetőségét, mert szerinte Európa szervezett munkássága ígéretéhez híven mindent elkövet a béke érdekében, a militaristák megfékezésére.

Bárcsak Jászi Oszkárnak lett volna igaza.

Nem tartották meg a tervezett gyűlést. Ady visszalépett a képviselő jelöltségtől. Elhatározását közölni akarta szatmári barátaival, ezért Nagykárolyba utazott. Amikor híre jött a háború kitörésének, már otthon volt Érdmi ndszen- ten. Elkeseredettségét csak súlyosbította tehetetlensége.

(Folytatjuk.)

Áruismeret és bizalom

' Sokoldalúak és bonyolultak az emberi kapcsolatok. Más és más a családtag, a barát (a jó barát!), a szerető, az ismerős, a. tanár—diák, a főnök—beosztott viszonya. Vannak formális, csaknem személytelenné csupaszodott kapcsolatok is: ilyen például az eladó és a vevő kapcsolata. Több volt ez régen, amikor a falvak lakossága nem járt el máshova dolgozni, és a városban is minden boltnak törzsközönsége volt. A pult mögött állók ismerték az ajtón betérők ízlését, anyagi helyzetét, gondolatát, örömét, bánatát, apró-cseprő gondjait. A régi boltos úgy ismerte törzsvendégét, mint tanító a diákját, mint két szomszédasz- szony egymást.

Ma sokban módosult a helyzet. Jóval több áru sorakozik a polcokon, nagyobbak az üzletek, és hatalmas tömeg hullámzik, áll sorba a pult, 3 pénztárak előtt. A régi emberi kapcsolatok elsorvadtak, elszemélytelenedtek. Helyüket átvette az ésszerűsített üzletszervezés. A portékából minél többet kiraknak, áraznak, használati utasítással látnak el, hogy az áru önmagáért beszéljen. Az új boltok berendezése is a gyors vevőáramlást segíti. Csak így lehet o tömeges vásárlói igényeket tömegesen kielégíteni.

A vásárló és az eladó közti

A hosszú, ideje folyó vitaszá. lait ma már nehéz lenne teljes biztonsággal kibogozni, de az eset jó néhány tanulsággal szolgál. A nagycsepelyi KISZ- szervezet titkára, Francz Györgyi így mondta el a történeteket:

— Tánccsoportot alakítottunk. Örültünk, amikor a Sio- tour képviselője megkeresett, mert így szereplési lehetőséghez jutott együttesünk. Ezután jöttek az első bonyodalmak. Mi abban állapodtunk meg, hogy a kötcsei Betyárcsárdában nyolc-tíz alkalommal műsort adunk a külföldi csoportoknak és meg is táncoltatjuk egy kicsit a vendégeket, ezért alkalmanként 1500 forintot kapunk. Csakhogy a KlSZ-szer- vezet ilyen pénzt nem vehet föL így a művelődési ház együtteseként szerepeltünk, mert a háznak tudnak fizetni. Nekünk egy üdülést ígértek a Magas-Tátrában egy hétig,

»jutányos« áron. Ez volt a mézesmadzag, persze nem kaptuk meg.

Tehát a sor: szerződés, koreográfus fölkérése, »valódi« szerződés a művelődési házzal, táncolás és táncoltatás>, vacsora, ígéretek, visszavonás...

Papp Zsuzsanna, a járási

KISZ-bizottság tagja nem táncolt, de az együttes tagjaival jó barátságban van:

— A gyerekek nagyon sokat dolgoztak. Állandóan próbáltak, becsülettel tanultak, és mindig jó hangulatot csináltak a csárdában. Végül a koreográfust is nekik kellett fizetniük, meg a vacsorát is levonták a kialkudott pénzből. Persze a fiúknak és lányoknak kedvét szegte ez, akkor még ráadásnak a külföldi út... Ma már nem igen táncolnak.

Végül 13 alkalommal szórakoztatták a több nyugati és néhány keleti turistacsoportot. Apróbb kellemelenség, hogy a becsicsentett urak »egyéb igényeit« is le kellett szerelni. Erről persze az idegenforgalmi hivatal nem tehet, de ...

A Siotournál Fodor János I igazgató és Lestán Albertné, a tánccsoporttal kapcsolatot tartó ügyintéző tájékoztatott:

— Korrektek voltunk. Itt a szerződés, ebben mindent leírtunk, és eszerint jártunk el — mondta Lestárné.

Valóban. A hivatalos szerződésben 1000 forint és vacsora a tánc díja, és a koreográfus fizetéséről a művelődési otthon gondoskodik. Az igazgató közbekérdezett :

— Az a külföldi út? Jó lenne pontosan kideríteni, mi okozta a sértődést, mert ez ránk sem vet jó fényt, és a Siotour vigyáz a jó hírére.

I

kapcsolat néhány másodperc- 1 re szűkül. »Tessék! Húsz deka felvágott és három zsemle. | Húsz forint. Tessék. Köszönöm.« Ennyi az egész. Eltűnt, minimálisra zsugorodott a személyes kapcsolat.

De a gondoládon, polcokon állandóan egymást váltják az új áruk. A vásárló gyakran tanácstalanul álldogál, és nem tudja eldönteni, miben különbözik a Cadbury kakaó a Quicktől, és a többféle csilla- gozású hűtőszekrény egymástól. Van ugyan a fogyasztóknak lapjuk, a Nagyító havonta jelenik meg. Ebben rendszeresen teszteket közölnek az áruk minőségéről, jellemzőiről. De a lap csak kevés emberhez jut el, és a szükséges lapszám éppen akkor nincs kéznél, amikor a vásárlónak döntenie kell.

Kitől kérhet tanácsot? Természetesen az eladótól. Az eladó a szakalkalmazott, ő tanult áruismeretet, biztosan mozog a különféle holmik között. Az eladók azonban nem tudnak mindig pontos felvilágosítást adni. Sajnos. "Közönyből? A szakmai tudás hiánya miatt? Vagy gyenge a kereskedelem belső információstovábbképzési rendszere?

Nem tudom. Eladni, tanulni és tudni kell. Nemcsak any- nyit, hogy lemérik a szeletelt felvágottat, előhozzák a raktárból és kipróbálják a teleI

Lestár Albertné így folytatta:

— Azért kötöttük meg így a szerződést, hogy a gyerekek is kapjanak valamit Ha 1500 forintot kötünk ki, akkor nem tudunk vacsorát biztosítani. A külföldi út ígérete valóban elhangzott, de csak teljesen feltételesen, semmi komoly...

A »fizetés« dolgát tisztázottnak vehetjük. Az idegenforgalmi hivatal persze nem tudta, hogy az általa kifizetett 40 forintos vacsoradíjat a Betyár- csárdában betyárosan kezelik, és kevés, gyenge minőségű ételt kapnak a táncosok. De az út... Az igazgató egyáltalán nem volt jókedvű:

— Még ha homályosan ígértünk is, akkor is ígértünk. Ha fölkeresnek a fiatalok, akkor bizonyára találunk . megoldást. Nem tudom elképzelni, hogyan történhetett. A mi munkatársaink nem szoktak felelőtlenül nyilatkozni. Annak itt »bent« is következményei vannak.

Orbán Mihály bácsi apró, fürge öregember. A művelődési ház megbízott igazgatója. Ö a következőket tudja:

— Örültünk a tánccsoportnak, igyekeztünk támogatni. A szerződésben kialkudott összeget maradéktalanul megkaptuk. A külföldi utat a Siotour képviselői ígérték, nekem is beszéltek róla. Azt mondták, szereznek hozzá a megyei tanácstól utalványokat, nem számítanak hasznot...

Mi ebből a tanulság? Talán váratlan, ha azt mondom: KISZ-szervezet ne vállaljon semmiféle mézesmadzagért haknibrigád-szerepet. Táncoljanak szépen, nyerjenek, ha tudnak, vesenyeket. Sokkal több lesz a hasznuk. A »hivatásosak« dörzsöltebbek. Ügy kötnek szerződést, hogy ne le- "”en utána vita. És akkor az idegenforgalmi hivatal sem »kényszerül« huzavonára, és az üzlet »kegyetlenségével« sem kell megismerkednie egy jó szándékú fiatal közösségnek.

Luthár Péter

víziót. A vevők Igényelnek elébe kellene menni. Okos ajánlással, a figyelem fölkeltésével. Vagy ne legyünk eny- nyire nagy igényűek? Sokszor megelégednénk azzal is, ha a kért áruról pontos információt kaphatnánk. Nem kedveset, előzékenyet, csak pontosat. Hogy annak ismeretében megnyugtatóan dönthessünk.

Egyik ismerősöm nemrég vett egy porszívót. Mint teljesen járatlan ember, a boltban érdeklődött, melyiket vegye meg, melyik a legjobb. Az eladók annyit tudtak mondani, hogy a porszívófajták menynyibe kerülnek. »Lehunytam a szemem — mondja ismerősöm —, és ráböktem az egyikre. Vaktában. Az 1200 forintomért ... «

Az áruismeret persze öszszetettebb, távolról sem ilyen egyszerű valami. Mi csak ezt az oldalát érzékeljük közvetlenül. Az eladónak azt is tudnia kell, mikor jár le az egyes holmik szavatossága, mikor adható ki a szalámi vége (a tíz dekába sem!), milyen tulajdonságai vannak az új szö- . vetnek stb.

Még ma is gyakran van ösz- szetűzés, szóváltás, sok kölcsönösen lenyelt sértés az eladó és a vásárló között Miből táplálkozik ez? A gyanakvó, a fel-feltörő bizalmatlanságból. Nem attól fél az ember, hogy durván becsapják, illetve az emberek többsége nem fél ettőL De attól igenis tart, hogy a pénzéért kevesebb értékű szolgáltatást kap. Nagyobb mócsingot a húsba, romlott csirkeaprólékot lejárt szavatosságú süteményt csöpögő tejeszacskót szűk ruhát rejtett hibájú bútort stb.

•Fodor Istvánnal, a kaposvári Csemege ABC vezetőjével nemrég az előre csomagolásról beszélgettünk. A hagyományos munkát könnyíti meg az előre csomagolás. Erre a kaposvári ABC-ben is több példát látni. Előre csomagolják a húst a hurka-kolbászt a kalácsok, péksütemények egy részét s a felvágottak töredék hányadát. Könnyű és gyors csomagolás ez, vékony légtelenítő fólia borul az árura. Megóvja frisseségét s az egységcsomagot csak kiveszi a vásárló a hűtőből, nem kell hosszú per-, cekig a pult előtt topognia.

Ez a jövő útja mindern képpen. Budapesten már kísérleteznek azzal, hogy előre szeletelve, csomagolva adják a különböző felvágottakat a sertés és a marha legkülönfélébb részeit Csak hát itt az előítélet és a bizalmatlanság. Az emberek egy része idegenkedik az előre becsomagolt friss hústerméktőt Mert hátha öreg, szagos, több napos. A vevő szereti megnézni, mit vesz, az előre csomagolt húsnál erre csak részben van lehetőség S ott bújkál a kisördög: hátha a színhús alatt sok a zsír! S ha egyszer tényleg sok, akkor az a vevő nem fog többet csomagolt húst vásárolni.

Ez az apró, mégis visszatartó bizalmatlanság csak a szakma jobb ismeretében küzdhető le; ha a kereskedő valóban akar és tud gondoskodni róla, hogy a csomagolt áru friss és kifogástalan legyen. A hanyagság, az áru hiányos ismerete nélkül végül is bumeráng: a kereskedő a legfontosabb tőkéjét, a bizalmat rendíti meg.

Csupor Tibor A KEFE- ÉS MŰANYAGIPARI VÄLLALAT

fölvételre keres azonnali belépéssel 2 géplakatost, 2 villanyszerelőt,

I fűtésszerelőt tmk munkakörbe.

Jelentkezés személyesen a vállalat munkaügyi osztályán.

(138641)

Tánc a turistáknak

A mézesmadzag és a csalódás