Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

H öt et fen fórumok a Parlamentben Képviselők javaslatai ▼»laki megkérdezte egyszer tőlem, hogy mit csinálnak a képviselők két parlamenti ülés között Egész biztos, hogy nem volt pontos a listám, s ezért persze nagyon sok mindent felsoroltam. Egyet azonban kihagytam, pedig ez egyre gyakrabban előfordul minden képviselő közéleti tevékeny­ségében. Az üzem, a szövetke­zet az intézmény vezetői min­dig meghívják a képviselőt, amikor fontosabb esemény, ünnepség, látogatás van naluK. Jó példa erre, hogy a Kapos­vári Ruhagyár vezetői meg­kérték Kosztolánczi Jánosáét: jöjjön be a központba, ami­kor a kubai könnyűipari kül­döttséget fogadják. Sok elfog­laltsága volt az igazgatónak, teremről teremre kalauzolta a vendégeket; az első " adandó alkalommal azonban bému- tatta Nora Frometa Silva mi­niszter asszonynak a képvise­lőjüket Erről nem mindig tudnak a választók, hiszen egy-egy ilyen alkalommal a munka­társak szőkébb köre látja a képviselő munkáját. Éppen Kosztolánczi Jánosnéval be­szélgettünk arról, hogy még mindig kevés információ jut el a somogyi választókhoz a bizottságokban kifejtett tevé­kenységről. Pedig az ott meg­vitatott témák nagyon izgal­masak, nagy a közéleti tölte­tük. Műhelyei ezek az ország- gyűlés elé kerülő anyagok sok­oldalú elemzésének. Az or­szággyűlés bizottságain egyre élénkebb és mind kötetlenebb az eszmecsere. Ez sok jó öt­letet ad a választókerületben, a képviselőcsoportban vég­zett munkához, sőt olykor a parlamenti felszólalás előké­szítéséhez is. A somogyi képviselők közül hatan öt bizottságban dolgoz­nak. S ezzel még nem zárul be a kör. Minden lehetőség megvan rá, hogy bármelyik képviselő ott legyen egy-egy bizottság ülésén, amikor őt érdeklő témát tárgyal meg. A programok egyre gazdagab­bak: vidéki üléseket szervez­nek, intézményeket látogat­nak meg,, ez tágítja a látó­kört, s jó alkalom a tapaszta­latcserére. Élnek is ezzel a le­hetőséggel. Az országgyűlés bizottságai már megkezdték a téli ülés­szakra a fölkészülést. Aki fi­gyelmesen elolvasta az újsá­gok tudósításait, tapasztalhat­ta: a somogyiak szintén hoz­zájárulnak a téma alapos megvitatásához. Jó példa erre a kulturális bizottság tanács­kozása. Olyan anyagot tár­gyaltak meg, amely Somogyot is érinti. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia tevékenységé­ről szólva kiemelték, hogy a vidéki akadémiai bizottságok minőségi változást hoztak a hazai tudományos életbe. So­mogy a Pécsen megalakult akadémiai bizottsághoz tarto­zik, s a baranyai megyeszék­hely sugárzó hatása nálunk is érződik. Dr. Guba Sándor, a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskola főigazgatója szintén el­mondta véleményét, tapaszta­latait. Egyik nagyon fontos megállapítása az volt, hogy a vidéki akadémiai bizottságok­nak az eddigieknél határozot­tabban kellene képviselniük a területi érdekeket. Ez elkép­zelhetetlen annak az ellent­mondásnak a megszűntetése nélkül, hogy erre nincs meg a kellő anyagi alap, mivel a kutatási igény és ennek tá­mogatása az ágazati rendszer függvénye. A somogyi képvi­selő véleményével egyetértett Szentágothai János akadémi­kus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. A későb­biekben kidolgozzák majd a vidéki akadémiai bizottságok feladatait, sokkal nagyobb kezdeményezési lehetőséget adnak nekik. Nagy a szerepe a somogyi ruházati iparnak a belföldi ellátásban és az exportban. Az országgyűlés ipari és a keres­kedelmi bizottságának együt­tes ülésén ezért vett részt Radnóti László, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke. A megyei tapasztala­tok ismeretében mondta el a ruházati ipar eredményeit és gondjait összegező ülésen a termelőket és vásárlókat együttesen érintő problémát. Az utóbbi években a divat egyre gyorsabban változik külföldön, a hazai kereskede­lem azonban — részben ob­jektív okok miatt — konzer­vatív. A prognózisokhoz oly­kor elég volna a külföldi áru­házka llógusokat átlapozni. A legújabb cikkek elterjedésé­ről a külföldi kereskedelmi kirendeltségek is tudósíthat­nának. Ezek a példák jól mutat­ják, hogy a képviselők köz­életi tevékenysége egyre gaz­dagabb. S valóban fontos, hogy a választók is mind töb­bet tudjanak meg róla. Lajos Géza Túl a gyógyításán Az üzemorvos szerepe a betegségek megelbzésében Nagyobb csuklós buszok öt új csuklós buszt állítanak forgalomba holnap a Kaposvár észak-keleti ipartelepén. Ez 45 személlyel többet szállíthat. Ünnep volt a héten Kapos­váron: o megyeszékhely fel­szabadításának 33. évforduló­jára emlékezett. A nap jelen­tőségét nem látványos külsö- ségeakel fejezte ki a város: az ünnepi tanácsülés elsősor­ban az eltelt több mint három évtized anyagi és szellemi al­kotómunkáját vette számba. Emoerek és közösségek áll­tak a megemlékezés közép­pontjában, a felszabadítók iránt érzett hála kifejezése mellett. Azok, akik önzetlen buzgalommal, példás felelős­séggel munkálkodtak a vá­rosért, lakó- és munkahelyük fejlesztéséért. Tevékenységük elismerését jelzi az ebből az alkalomból átadott Társadal­mi munkáért emlékplakett: kiemelkedő közhasznú tevé­kenységet végzett brigádok, szervezetek és egyének kap­ták meg az ünnep alkalmá­ból. Ugyancsak á települések szépítése, gondozás állt az érdeklődés középpontjában a héten megtartott falugyűlése­ken. Huszonkilenc községben — tanácsi székhelyeken és ki­sebb falvakban — hívták üsz- sze a lakosságot, hogy a ta­nács számot adjon a múlt év eredményeiről, gondjairól és újabb programhoz kérjen tá­mogatást. A megjelenés vál­tozó arányú volt — attól füg­gően, miiyen gondos szerve­zés előzte meg, illetve meny­nyire sikerült széles körű ér­deklődést íkiváltó témát vinni a fórum elé. Igáiban például csaknem százan hallgatták meg a beszámolót és hatan nyilvánítottak véleményt — • bár ezt a rendezvényt még több réteggyűlés egészíti ki a következő hetekben —, Rák- siban csak harmincán érdek- . lődtek a tanácsi körzet és szűkebb lakóhelyük fejlesztési tervei iránt. Ha öreglakon és Látrány- ban megkérdeznénk, mi volt a hét legjelentősebb eseménye, a legtöbben minden bizony­nyal az óvoda átadását emlí­tenék. Hiszen a két új intéz­ményben összesen másfélszáz gyermek, talált kellemes ott­honra, melyet a szülők, a munkahelyi közösségek te­kintélyes arányú társadalmi munkája segítségével alakí­tottak ki. „ Nemcsak a legkisebbek ne­velésének segítése, hanem a fiatalok és a felnőttek műve­lődési igényeinek kielégítése is a községi tanácsok felada­ta. E kötelezettségnek eleget téve tárgyalt a héten a kuta- si tanács a község művelődé­si körülményeiről, a további tennivalókról. Joggal állapí­totta meg. hogy sokrétű1 szak­köri és klubtevékenység fo­lyik a községben, de a lakos­ság műveltségének emelése, a változatosabb kulturális lehe­tőségek megteremtése érdeké­ben jobban igénybe kellene venni az általános iskola ter­meit, technikai fölszereléseit. És így talán közelebb jut a község egvík fontos fe’rhavá- nak megoldásához: a felnőt­tek általános iskolájának megszervezéséhez és eredmé- t nyesebb működéséhez. Csurgón vb-iilóseu tekin- j tették át a közművelődési jel- I legü határozatok végrehajtá­sát. Itt elsősorban a vállala­tok és intézmények, illetve a művelődési ház közötti gyü­mölcsözőbb együttműködésre hívta föl a figyelmet a testü­let: a gazdasági szervezetek necsak 'anyagi támogatásban fejezzék ki érdeklődésüket és felelősségüket a lakosság — és így dolgozóik — sokoldalú művelődése iránt, hanem je­lentkezzenek az egyes mun­kahelyek művelődési igényei­vel is a nagyközség kulturá­lis intézményeinél. Sajátos közművelődési jel­legű — bár viszonylag szűk réteget érintő — rendezvény- sorozat fejeződött be a héten a megyében: szerdán véget ért a somogyi műszaki hónap. Az előadások, ankétok, kiállí­tások jól szolgálták a műsza­ki értelmiség képzését, ta­pasztalatcseréjét, ugyanak­kor bemutatták a tudományok somogyi felhasználásának, ipa­ri alkalmazásának lehetősé­geit és eredményeit. Fehér hetet zártunk. Siet­ve érkezett a tél megyénkbe, és még az a népi mondás sem vált be eddig, hogy a korai vendég hamar távozik. Így aztán folytatódtak a ki­sebb csatározások a lakosság és a köztisztaságért felelősök — nem kis részben a háztu­lajdonosok, illetve kezelők — között. Nagyobb gondot okoz azonban, hogy a mezőgazda­ság sem számított ilyen ko­rai változásra, amely kény­szerpihenőre küldte a határ­ban tennivalót még bőven ta­láló munkagépeket. Az üzemorvosi ellátás Somogybán jelenleg a munka- viszonyban állóknak körülbelül egynegyedére — mintegy har­mincezer dolgozóra — terjed ki. Fő- és részfoglalkozású üzemorvosokon kívül (számuk együtt megközelíti a harmin­cat) ipari és mezőgazdasági üzemi orvos is dolgozik me­gyénkben. Az SZMT elnöksége a közelmúltban a megyei ta­nács egészségügyi, valamint az SZMT társadalombiztosítási és szociálpolitikai osztályának tá- tájékoztatóját hallgatta meg az üzemegészségügyi ellátás fej­lesztésére hozott határozatok végrehajtásáról. Az előterjesz­tésben egyebek között ez a megállapítás szerepelt: *A gyógyító tevékenység az üzemegészségügyi szolgálatok munkaidejének tetemes részét kitölti, s így a megelőzésre — üzemlátogatásokra, egészség- nevelésre, munkahelyi ártal­mak felderítésére és felmérésé­re stb. — a kívánatosnál keve­sebb időt fordítanak... A vál­lalatok gazdasági és mozgalmi vezetői az üzemorvosokban mindenekelőtt a gyógyító or­vost látják. Nem — vagy csak nagyon ritkán — Igénylik az orvos segítségét, szakmai taná­csát munkaszervezési dönté­sekben, az új gyártási eljárások bevezetésekor, az új gépek és berendezések beállításánál. Többnyire elegendőnek tartják, ha az üzemorvos a biztonsági szemléken részt vesz ...« Az idézetből egyértelműen kitűnik: az elmarasztalás nem az üzemorvost, hanem a mun­kahelyi vezetést illeti. Guth Jó­zseffel, az SZMT szociálpolitikai osztályának vezetőjével arról, hogyan jelentkezik az említett, summázott megállapítás a gya­korlatban; ml a tapasztalat megye üzemeiben. — Az általánosítás mindig azt jelenti, hogy kivételeket is magába foglal. Hiszen ha az üzemorvosok megelőző munká­ja nem is érvényesül eléggé, ez még nem jelenti azt, hogy jó példát nem találunk. Mert van ilyen is. A többség azonban, sajnos, nem az. Szó esett arról is. hogy mintegy hamincezer embert érint közvetlenül az üzemorvos tevékenysége. Ezek­kel az emberekkel azonban nemcsak akkor kell foglalkozni, amikor megbetegszenek; és az sem nyugtathat meg senkit, hogy a páciensek elégedettek a gyógykezeléssel. Arra van szükség, hogy az üzemorvostól kérjenek véleményt — és ezt az üzemi szakszervezeti szer­vek is sürgessék — az új tech­nológiák bevezetése, az új gé­pek munkába álllitása előtt, szakmaszeretetük és felké­szültségük alapján az üzemor­vosok erre képesek volnának, és az idejükből is futná, hogy ezt a feladatot ellássák. Az üzem vezetésének észre kell vennie ezt Nem szabad beérni csupán a gyógyító mun­kával; különösen káros az az ltt-ott még föllelhető nézet, hogy az üzemorvosi státusz betöltése már önmagában i6 megold minden tennivalót A gazdasági vezetők és a szak- szervezeti szervek megbeszélé­sein ott a helye az orvosnak is, ha a dolgozók élet- és munka- körülményeikről tanácskoznak. Hiszen az ő véleménye, Javas­lata meghatározóan fontos le­het egy-egy kérdésben. Nem hiányozhat az olyan megbeszé­lésekről sem, ahol a szakszer­vezet a szociálpolitikai tervet készíti vagy módosítja, mert á döntések kihatnak a munka­helyi légkörre, a termelékeny­ségre. — Sok helyen rossz néven veszik, ha az üzemorvos szót emel a fiatalok egyes, nem ne­kik való munkakörben való foglalkoztatása ellen. Ped'g ezzel épp a bajok megelőzését szeretné elérni —^nohdta zz SZMT osztályvezetője. — Ilyen és hasonló esetekben az egy n és a közösség érdeke is a t'l- tás megszfvlelését kivár j ilyenkor nem szabad csak a vállalat, a gyár pillanatnyi ter­melési érdekeit nézni. A gaz­dasági és szakszervezeti veze­tés az üzemorvossal együtt ke l mérlegelje és ellenőrizze a táp­pénzhelyzetet — az adott mun­kahelyen. Amikor megállapít­ják, hogy a megyében a beteg­ség miatt kiesett munkanapok száma — tavaly például 2 068 611 (!) nap volt — éventa megközelíti a kivett szabadság- napokét, jó, ha az orvos fölhív­ja a figyelmet az okozó körül­ményekre, a gazdasági vezetés pedig gondoskodik ezek meg­szüntetéséről. Ahol hallgatnak « üzemorvos szavára, ritkábban kerül sor a gyógyító beavatko­zásra. Ez a megelőző tevékeny­ség egyik nagy haszna! S így több idő jut üzemlátogatásra, egészségügyi felvilágosító mun­kára is. A másik a dolgozó egyéni, illetve a munkahely kö­zösségi előnye abból, ha elke­rülhetővé válik a betegség, a munkából eredő ártalom. Nem megtisztelés tehát, hanem üze­mi szükségletből adódó kötele­zettség az orvos jelenléte — minden olyan megbeszélésen, ahol az egészségre kiható ter­melési kérdésekről döntenek. H. F, A főagronómusnő Egyszerre két embert is­mertem meg Szatmári Mar­git személyében. A hozzáértő főagrortómust, aki határozott, sőt ha kell, férfiasán szóki­mondó, és a nőt, akinek a szemében olykor könnycsepp hízik... ö tagadta ezt a ket­tősséget. Vannak, akfk már a »noies ép férfias foglalkozás-« kifeje­zést is sérelmezik. »Ugyan miért is ne lehetne egy nő főaeronómus vagv akár tsz- elnök, ha megvan a hozzá­értése?« A mezőgazdasági szakemberek tudják a leg­jobban: a tudás megszerzése még a legkönnyebb... Mi hát a próbatétel? Pél­dául éjszakai ellenőrzésre in­dulni sárban és fagyban, óra­szám markolni a tereniárő kormányát. Szót érteni kérges tenyerű férT;akkal, ak;k ott­hon még órák a család régi rendjét, akik olykor italtól ne- kihevülten azt tartják: »ne parancsoljon nekik senki, leg­kevésbé holmi fehérszemély«. A férfi vezető — ha kell — káromkodik, kiabál, és meg­mutatja, hogy őt is kemény fából faragták. De mit tehet Ilyen esetben egy nő? — Kér. Soha nem bíztam a hangerő hatásosságában, mégis elértem kilenc év alatt, hogy ha belépek a kocsmába, szó nélkül leteszi a poharat, akinek a kezébe az éppen nem való. Előfordult, hogy az ittas t~aktorost leszámítottam a gépről, és a helyére ültem. Nem hiszem, hogy ez férfias tett volt, egyszerűen ellent­mondást nem tűrő. — El tudom képzelni az il­lető elképedését... — Az évek során az embe rek megismertek, megszok­tak, és elfogadtak. A környé­ken mar senkinek sem szo­katlan a »női íőagronómus«. Már azon sem csodálkozik napon tornacipőben és mele­gítőben kimegyek a kukori- cázókhoz kombájnozni. Tud­ják, hogy szeretek magam is kipróbálni mindent, és hogy minden érdekel, ami a mun­kámmal összefügg... — Kislány korában szott-e babával? ját­— Persze. Igaz, már kis­lányként érdekeltek a moto­rok is... A szüleim pedagó­gusnak szántak, de nem gá­toltak, mikor látták, hogy a mezőgazdaság jobban vonz. Megpróbáltak ugyan lebeszél­ni — a tsz-ek helyzete akko­riban jócskán adott alapot el­rettentő történetekhez —, hi­ába. Mezőgazdasági szakkö­zépiskolába, majd a gödöllői egyetemre mentem. Az évfo­lyamon heten voltunk lányok, de közülük végül is csak én maradtam a pályán. — Talán a többiek utolsó pillanatban rádöbbentek, hogy mégsem nőnek való? — Volt ebben kényelmesség is, meg annak a belátása is, hogy a könyvek megtanulása még nem tesz szakemberré. Például a munkaszervezésnél: adott feladathoz hány ember­re van szükség; gyakorlati érzék nélkül ezt nem lehet megítélni. A könyvek tábláza­tai1 részletesen leírják, melyik géptípus mire kénes például egy műszakban. Hogy azon­ban adott traktoros irányítá­sával, egy bizonyos talajon vagy időiárás mellett mennyit végez el. azt nem lehet a táblázatokból kiolvasni... — Épp ezt a gyakorlati ér­zéket hiányolják sokan a nőkben... — Azt hiszem, ez a tulaj­donság általában van meg az emberekben, vagy éppen hi­ányzik belőlük. ka közben lerobban egy gép, nagyon elkedvetlenít, s ha azután a reméltnél gyorsab­ban sikerül kijavítani, örven­dezek. A fontos ügyek, az egész gazdaság munkáját érintő döntések több önfe­gyelmet kívánnak, több hig­gadtságot ... Családi dolgokra fordul a szó. Meglep, hogy nem is igyekszik titkolni érzéseit. Néhány pillanatra elhagyja a főagronőmus sz.iJ 'rc'.sága ... Szinte föllélegez, mikor végre pályakezdéséről kérdezem. — Jó dolog, ha hagyják dol­gozni az embert, ha elmond­ják a feladatát — esetleg ta­nácsot is adnak —, de utána már nem bábáskodnak fölötte. Mikor kezdtem, entend is be­dobtak a mélyvízbe... ma már hálás vagyok ezért. Szatmári Maróit elmondta, hogy egykori főnöke fukar­kodott a dicsérő szóval: a legnagyobb igyekezetét és a legjobban végzett munkát te­kintette természetesnek. — Moet, hogy sok ember, köztük pályakezdő fiatalok »főnöke«, emlékszik-e egykori »sérelmére« ? — Közben megértettem, hogy a túladagolt dicséret nem mindig célravezető. Tar­tom viszont ma is: a vezetési módszerek közül nem hiányoz­hat a jó szó sem. Végül is van-e Jelentőség annak, hogy a lengyeltóti ts főagronómusa nő? Szorgalon szaktudás, határozottság bárkit jellemezhet. Csak nőkre jellemző viszont az nehezen megfogalmazható - sugárzáshoz hasonló — err benség, ami Szatmári Margii nak is sajátja. Munkájává gazdagodik, sajátos színt ka. a lengyeltóti gazdaság. Bíró Ferenc Vaál László , senki, ha egy-egy őszi vasár-- gok jelentik nekem. Ha mun­— A legnagyobb örömet és bosszúságot mindig a kis dől-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents