Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-30 / 306. szám

Kfhncnapos körűt — két világrészen Carter Varsóba utazott Tűi nagy reményeket ébresztett" James Carter, az Egyesült Államok elnöke megkezdte 8 nyugat-európai, ázsiai, illetve közel-keleti országot érintő kllencnapos körútját. Az egyszer már elhalasztott, s ezúttal megrövidített világ Körüli út első állomása Varsó. A len­gyel főváros után fölkeresi Teheránt, Űj-Delhit, Rijadot, Pá­rizst és Brüsszelt. Carter amerikai elnök — néhány órával külföldi utazá­sának megkezdése előtt — négy országos tévéhálózat tu­dósítóinak nyilatkozott a Fe­hér Házban. Egyórás nyilat­kozatában részletesen foglal­kozott a legfrissebb közel-ke­leti fejleményekkel. Szerinte a világnak ebben a térségé­ben »-figyelemre méltó hala­dást« értek el, s a konzultá­cióik jelenlegi szakaszában »semmi ok sincs csüggedésre«. Az amerikai elnök újból egyértelműen szembehelyez­kedett egy független palesztin állam létrehozásával, s — mint mondotta — legszíve­sebben azt látná, ha Palesz­tinái »haza« jönne létre, avagy valamiféle területi egység, amely »ilyen vagy olyan for­mában Jordániához kapcso­lódnék«. Hozzáfűzte azonban, hpgÿ az Egyesült Államok kész elfogadni minden olyan »ésszerű« megoldást, ame­lyet az érintett felek kidol­goznak. Carter tévényilatkozatában lényegében áldását adta az izraeli »békejavaslatra«, amelynek keretében a palesz­tinénak korlátozott közigazga­tási önkormányzatot kapná­nak Ciszjordániában, de az izraeli katonai ellenőrzést to­vábbra is fenntartanák. Au­rai- Szadat egyiptomi államfő és Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök legutóbbi külön kezdeményezéseit »bátor, sőt merész« lépésként méltatta. Nyilatkozott az amerikai elnök a hadászati támadó fegyverrendszerek korláto­zásáról folyó szovjet—ameri­kai tárgyalások kilátásairól is. Ügy vélekedett, hogy 1978 a siker éve lesz, s megvaló­sul a SALT—II. megállapo­dás. A hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról és a nukleáris kísérletek teljes megszüntetéséről a Szovjet­unióval eddig folytatott tár­gyalásokat kielégítőnek ne­vezte. Carter g továbbiakban az egyik legfontosabb jövő évi célnak a Panama-csatornára vonatkozólag kötött szerződés szenátusi ratifikálását nevez­te. Utalt arra is, hogy az In­diai-óceán problémájával kapcsolatban eredményeket értek el. Az Egyesült Államok elnö­ke végül kijelentette: 1977- ben a legnagyobb hibája az volt, hogy »a gyors eredmé­nyeket illetően túl nagy re­ményeket ébresztett-“. Hector Humeres törvényességi óvást emelt Váratlan fordulat a chilei színjátékban Nagyobb erők húzódnak a háttérben Váratlan fordulat állt be a Pinochet által elrendelt, és az egész világ által elítélt nép- szavazási színjátékban: Hector Humeres, a köztársasági fő­számvevőszék vezetője törvé­nyességi óvást emelt a nép­szavazást bejelentő rendelet ellen, s visszaküldte a belügy­minisztériumba. A Chilei Köztársaság íő- számvevőszéke vezetőjének ki­fogása az volt, hogy a rende­let jogszerűségéhez a junta négy tagjának aláírása szük­séges. Az eredeti rendeletet ugyanis csupán Pinochet és Benavides, a belügyminiszter írta alá. A köztársasági fő­számvevőszék feladata egyfaj­ta törvényességi felügyelet len­ne egy olyan országban, ahol az 1973-as katonai puccs óta a jogtiprás mindennapos gya­korlattá vált. Megtárgyalta a Minisztertanács Az ember egészsége Már az ókori görög bölcsek egyike így fogalmazott: »Min­den dolognak mértéke az em­ber.« A teljes ember megva­lósulásáért nemcsak az egész­ségügy küzd, bár kétségtelen, hogy az ember »patrönusait« számba véve a legelsők között van az egészségügy. Fölösle­ges lenne közmondásokat idézni, amelyek az egészséges szervezet, az egészséges test és az egészséges gondolkodás összefüggéséről szólnak. Hi­szen valamennyien önmagun­kon érezzük és mérhetjük le, hogy mit jelent egészségesnek lenni. Sajnos, azt is tudjuk, hogy mit jelent a fájdalom emberének lenni. Nem hiszem, hogy szükség lenne statisztikai adatok, szá­mok és mutatók fölsorakozta­tására, hogy bizonyítsuk: mennyit változott az ember helyzete az elmúlt három év­tizedben. A szocialista egész­ségügy múltja fölhatalmaz bennünket arra az optimiz­musra, hogy végül is elérke­zett a fájdalom nélküli émber kora. Ez persze messze van. Ma örülünk annak, hogy Ma­gyarországon hosszú évek óta nem halt meg 14 évesnél fia­talabb-gyermek tbc-ben. örü­lünk annak, hogy az átlag­életkor 70 év fölé emelkedett. Örülünk annak, hogy általá­nos állampolgári joggá vált az egészségügyi alapellátás. S különösen annak örülünk, hogy létrejött Magyarorszá­gon is a szocialista egészség­ügy széles körű intézmény- hálózata. Célja világos: óvni és állandóan javítani a la­kosság egészségét, biztosítani a lehető legjobb munka-, élet- és pihenési feltételeket, az ember harmonikus fizikai és szellemi fejlődését, a tár- ' sadalom valamennyi tagjának aktív és alkotó munkában el­töltött magas életkorát. Országunk társadalma 'biz­tosan halad az egészségügy szociális egyenlőségének ki­alakítása felé — szemben a kapitalista országokkal, ahol a lakosság állapotában lénye­ges különbségek figyelhetők meg, az emberek szociális helyzetétől és anyagi ellátott­ságától függően. Sajnos, a gazdasági körül­mények, a társadalom fejlett­ségi állapota határt szab az igények kielégítése lehetősé­geinek. Az ellátásnál még egyenetlenségek tapasztalha­tók. A kormány legutóbbi ülése — amelyik az .egész­ségügyi miniszter előterjeszté­sében áttekintette az egész­ségügyi ellátás helyzetét és tárgyalt a további feladatok­ról — hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetben a szük­ségletek maradéktalan kielé­gítéséről meg nem beszélhe­tünk. A legfőbb feladat te­hát, hogy a szükségletek és a kielégítés közötti különbsége­ket a lehető legracionálisab- ban és leghumánusabban szű­kítsük. Ez olyan sorrend föl­állítását követeli meg, amely meghatározza a leggyorsabb tennivalókat. A kormány által meghatá­rozott tennivalók ismereté­ben az egészségügyi tárca olyan hosszú távú fejlesztési programot dolgoz ki, amely lehetővé teszi több ember éle­tének, munkaképességének megtartását és azoknak az egészségügyi feszültségeknek a feloldását, amelyek az el­múlt években halmozódtak föL Nemcsak arról van szó, hogy több pénz jusson az egészségügy fejlesztésére. Különös gondot kell fordíta­ni az egészségügyi munka­megosztás országos méretű, tervszerű kialakítására és to­vábbfejlesztésére. Gondosan el kell határolni az országos, a területi, a megyei, a váro­si, a járási és községi felada­tokat. Az egészségügy terve­zésénél is abból kell kiindul­ni, hogy Magyarország e té­ren is túljutott az extenzív fejlődés időszakán, s rá kell térni az intenzív fejlesztés erőteljes kiterjesztésére, a mi­nőség javítására. Tudjuk te­hát, hogy mi a tennivaló. S. I. Pinochet a maga részéről Humeres rebellis föllépése után hivatalosan bejelentette: »a néhány nappal ezelőtt le­mondott és terv szerint ja­nuár elsejével nyugállomány­ba vonuló« Humeres helyébe a főszámvevőszék élére Sergio Fernandez eddigi munkaügyi minisztert nevezte ki. A törvényességi komédia vé­gére így hamar pontot tehet­nek, mivel — az UPI hírügy­nökség szerint — január 1-e után Pinochet egyszerűen új­ból átküldi engedélyeztetés céljából a rendeletet — ezút­tal a főszámvevőszék új ve­zetőjéhez. Az események mögött azon­ban láthatóan nagyobb erők húzódnak meg, mint a ritkán emlegetett főszámvevő szemé­lyes ellenvéleménye. A meg­figyelők az eseményeket kap­csolatba hozzák a junta veze­tőségén belüli ellentétekkel. A rendelet aláírásából ugyanis tartózkodott például Leigh tá­bornok és Merino tengernagy is. Borbély Sáidar látogatása a vasutasok szakszemzeKben Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra csütörtökön ellátogatott a vasutasok szakszervezetébe, ahol részt vett a kibővített el­nökségi ülésén. A vendéget Koszorús Ferenc főtitkár tá­jékoztatta a szakszervezet te­vékenységéről, soron levő leg­fontosabb tennivalóiról, majd beszámolt a vasútnak a nép­gazdasági tervből adódó gaz­dasági feladatairól. Borbély Sándor felszólalásá­ban — megerősítve a vasutas­szakszervezet feladatait — tá­jékoztatta az elnökségi ülés részvevőit a népgazdaság helyzetéről, terveiről és a szakszervezetek ezzel kapcso­latos legfontosabb tennivalói­ról. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Komán Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, MANEA MANESCU elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság első miniszterének, Kedves elvtársak! Bukarest A Román Népköztársaság kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küld­jük Önöknek és Románia minden dolgozójának. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép nagy jelentőséget tu­lajdonít országaink együttműködése bővítésének és barátsá­ga fejlesztésének az élet. minden területén — szocializmust építő népeink, a szocialista közösség, a haladás és a béke javára. Ezúton is kívánjuk, hogy Románia népei további sikereket érjenek el a szocializmus építésében, a szocialista Románia felvirágoztatásában. Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Lázár György a. Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának . felnöke Szemfényvesztő kísérlet A napokban egy svájci pap állt a luzerni sajtóértekezlet elé: rhodésiai börtönélmé­ny eiről számolt be a hazai és a külföldi sajtó tudósítóinak. Egli atya januárig a svájci egyház által fenntartott dél- rhodesiai Gwelóban működő 110 hí ttéri tő egyike volt, s a misszionárius iskolában ta­nított. Ekkor azonban Smith fajgyűlölő hatóságai letartóz­tatták és a zimbabwei sza­badságharcosok »aktív és passzív támogatásának« vád­jával előbb öt, majd három­évi kényszermunkára ítélték. A papot börtönnél börtönre hurcolták, majd december 7- én váratlanul szabadon bo­csátották, és kitoloncolták Rhodésiából. Az elért „eredmény“ Egli atya megdöbbentő ké­pet festett a sajtó képviselői­nek Smith terrorrendszeréről. A börtönben azokat a fehé­Sclíillicit—Szadat tárgyalások Schmidt nyugatnémet kancellár egyiptomi vendéglátójával, Anvar Szadat elnökkel. (Telefotó: AP—MTI—KS) Belgrád Befejeződtek Arafat tárgyalásai Jasszer Arafatnak, a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnöké­nek jugoszláviai látogatásáról csütörtökön Belgrádban köz­leményt adtak ki. A dokumen­tum szerint a Veszelin Gyu- ranoviccsal, a szövetségi vég­rehajtó tanács (kormány) el­nökével lezajlott megbeszélé­seket nyílt, baráti légkör és a teljes egyetértés jellemezte. A akkor lehet megoldani a kö­zel-keleti válságot és megte­remteni a térségben a tartós békét, ha Izrael kivonul az 1967-ben megszállt összes arab területről és ha elismerik a Palesztinái arab nép törvényes jogait. Jugoszlávia — szögezte le a dokjmentum — továbbra is támogatja az igazságos arab ügyet, és támogatja a Palesz­tinái nép felszabadító harcát (MTI) reket, akik szót emeltek Rhodésia öt és fél millió né­ger lakosságának jogfosztott- sága s a 249 ezer, maroknyi fajgyűlölő kegyetlen elnyomó módszerei ellen, a »fehér fej árulóinak« bélyegezték, és rettenetesen megkínozták. A szabadságharcosokkal való együttműködéssel vádolt né­gerekkel még ennél is dur­vábban bántak: a »testi fe­nyítések« mindennaposak voltak. A pap elmondta, hogy 10—18 éves néger »politikai foglyokat« is látott e börtö­nökben, s a fegyőrök e gye­rekekkel és fiatalkorúakkal sem voltak kíméletesebbek .. Salisbury urai számára a legalkalmatlanabb időpont­ban hangzottak el Egli atya leleplezései, amelyek termé­szetesen széles nyilvánossá­got kaptak. A Smith-rend­szer ugyanis éppen most kez­dett egy újabb bonyolult szemfényvesztő hadjáratába: a fehér kisebbség lapjai azt hirdetik, hogy döntő lépés történt a »belső megbékélés« felé. Most már nem külső — angol és amerikai — köz­vetítéssel kerül sor a »néger többség hatalomba való be­vonásának« előkészítésére. A fehér kisebbség hivatalos ve­zetői — állítja a kormány­propaganda — »közvetlenül tárgyalnak« a néger többség képviselőivel; s néhány hó­napon belül — így nyilatko­zott nemrég Smith is — létre jön a megegyezés, és hely­reáll a béke Rhodésiában. Tervek — titokban Smith valóban folytat ta­nácskozásokat. Csak persze nem a zimbabwei nép tény­leges képviselőivel, a szabad­ságharcosokkal. (Á fajgyűlö­lők ellen fegyveresen küzdő érők hazájuk ősi elnevezését a Zimbabwét használják.) A Hazafias Front mindkét társ­elnöke, Nkomo és Mugabe megbélyegezte a Smith által kezdeményezett tárgyaláso­kat, amelyek — mint rámu­tattak — a néger többség­nek csak látszatjogokat akarnak biztosítani, s olyan bábkormány fölállításának útját egyengették, amely fenntartaná a maroknyi fe­hér kisebbség jelenlegi ki­váltságait, a fajgyűlölő tele­pesek uralmát. A fenér fajgyűlölőkkel al­kura hajlamos három vezető — akik egyes elmaradott te­rületek korrupt törzsfőnökei­nek támogatását élvezik: Mu- zorewa püspök, Sithole tisz- teletes és Chirau törzsfőnök — tárgyalásokba bocsátko­zott Smith-szel. A megbeszé­lések szigorúan zárt ajtók mögött zajlottak le, s a né­ger szakadár mozgalmak/ve- zetői nem cáfolták meg a miniszterelnök nyilatkozatait az »elért eredményről«. A helyzet azonban egyszerre megváltozott, amikor a Zim­babwe Times című újság szellőztetni kezdte: mi is va­lójában az a terv, amelyet a fajgyűlölők vezére a há­rom néger kisebbségi mozga­lom vezetője elé terjesztett. Alkalmatlan időpont Smith beleegyezik ugyan abba, hogy minden 18 év fölötti állampolgárnak — függetlenül attól, hogy fehér vagy néger — szavazati joga legyen, de előzőleg olyan »örökösnek és megváltoztat­hatatlannak« becikkelyezett alkotmány alapján lenne csak hajlandó a választásokat le­bonyolítani, amely csorbítat­lanul megőrizné a fehér ki­sebbség jelenlegi kiváltságait, még egy leendő néger kor­mányzat esetén is. A válasz­tások nyomán elkerülhetetle­nül néger többségű parla­mentbe a 249 ezer fehértele­pes a képviselők egyharma- dát (!) küldené, szemben az­zal a kétharmaddal, akinek az öt és fél millió (!) néger adna mandátumot! Ennek az egyharmadnyi fehér képvise­lőnek olyan vétójogot bizto­sítanának, amellyel megaka­dályozhatnák minden olyan intézkedés törvényerőre emel­kedését, ami ellentétes lehet a fehérek kiváltságaival. A tervezet kiszivárgása föl- háborodást keltett a jogíosz- tottság ellen küzdő néger tö­megekben. Ez pedig a már alkura hajló három vezetőt is arra késztette, hogy leg­alább a nyílt színen vissza­táncoljon, s azt állítsák : nem készülnek ilyen alapon al­kura Smith-szel. A tárgyalások most, egye­lőre szünetelnek — amíg nem csillapul a tiltakozás. Smith hatóságai viszont lázas vizs­gálatba kezdtek: hogyan ke­rülhetett napvilágra idő előtt a titkos tervezet. Közben az ország jelentős részeit már a Zimbabwei Hazafias Front ellenőrzi. A fehértelepesek egy része pedig — úgy lát­szik — reménytelennek ítéli meg Smith szemfényvesztő lépéseit, és menekül a faj­gyűlölet rhodésiai »süllyedő hajójáról«. 1977 első tíz hó­napjában 9 925 fehértelepes hagyta el az országot. A. I. 1 Az Egyesült Izzó Kaposvári Elektron csőgyára Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy 1978. január 2-től 1978. január 14-ig éves 1 . j, •' fölvesz folyamatos üzemébe leltározást 2 villanyszerelőt tartunk Jelentkezés a gyár felvételi irodájában, Kaposvár, Gyár u. 64—68. (17116) Ez idő alatt a kiszolgálás szünetel AUTÓKER, kaposvári fiók (17155)

Next

/
Thumbnails
Contents