Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

Mi a kizös és mi a sajátos? Wyu gáton mostanában sok szó esik a szocializmus kü­lönböző »modell jeiről«. A polgári propaganda, saját cél­jainak megfelelően, úgy állít­ja be a dolgot* hogy az SZKP csupán egy modellt ismer el ezekből, mégpedig a sajátját, s arra törekszik, hogy a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet minden kérdésé­nek megoldásában csakis a saját modelljét erőszakolja rá más kommunista pártokra.' Mi a helyzet a valóságban? A reális szocializmus immár hat évtized alkotómunkáját tudja maga mögött. Ugyanak­kor a Szovjetunió már régen nem az egyetlen szocialista állam. És akit érdekelt, az megfigyelhette, hogy a társa­dalom szocialista átalakításá­nak számos kérdését különbö­zőképp oldották meg az egyes szocialista országokban. Ez természetes, hiszen ezek az országok nem egyforma tör­ténelmi múlttal, gazdasági fejlettséggel, politikai hagyo­mányokkal, nemzeti kultúrá­val rendelkeztek. Ilyen kö­rülmények között a szocialis­ta átalakítások egyazon re­ceptjének alkalmazása gya­korlatilag lehetetlen lett vol­na, és minden ilyen kísérlet helyrehozhatatlan károkat okozott volna. A kapitalizmus­ból a szocializmusba való át­menet tehát sokféle megoldás­sal történt, minden esetben az adott ország sajátosságainak megfelelően. A forradalom győzelme után A Szovjetunióban, mint is­meretes, történelmileg úgy alakult, hogy csak egyetlen párt, az SZKP létezik. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a marxizmus—leniniz- mus nem Ismeri el a pártok kérdésének más megközelíté­sét a szocialista társadalom­ban. A* októberi forradalom győzelme után a Szovjetunió­ban volt még egy párt, a bal­oldali eszerek pártja, amely kezdetben együtt haladt a bol- sevikokkaL Képviselői helyet foglaltak a kormányban. Ké­sőbb azonban a baloldali esze­rek vezetősége fegyveres föl­kelést szervezett, harcot Indí­tott • bolsevikok ellen, aki­ket azonban a dolgozó nép túlnyomó többsége támogatott. A fölkelés törvényszerűen ve­reséget szenvedett, a baloldali eszerek teljesen lejáratták magukat, és letűntek a poli­tikai élet színpadáról. Azóta a Szovjetunió dolgozói a kom­munistákban látják valódi ér­dekeik egyedüli képviselőit. Nemzeti vagy hazafias frontok Ês mi a helyzet más szo­cialista országokban? Az NDK-ban, Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában és Bulgáriában a kommunista és munkáspártokon kívül más politikai pártok is vannak. Ezek természetesen a szocia­lizmus talaján állnak, és hoz­zájárulnak az új társadalom létrehozásához. Tevékenysé­güket a marxista—leninista pártok vezető szerepét elisme­rő nemzeti vagy hazafias frontokban fejtik ki. Ez a Szovjetunióétól eltérő politi­kai szervezeti forma, a mar­xista—leninista elmélet alkotó alkalmazásának megnyilvá­nulása. De vannak más különbsé­gek is. A Szovjetunió *mo- delljétől« eltérő módon folyt le — és helyenként folyik még ma is — például a me­zőgazdaság szocialista átalakí­tása. Az NDK-ban nem álla­mosították a földeket, kezdet­től fogva többféle mezőgazda- sági termelői társulás jött lét­re és létezik ma is. Máskép­pen alakult ki és fejlődött a szocialista ipar. Viszonylag hosszú ideig álltak fenn a kezdetben magán, majd ve­gyes (állami-magán) kis- és középvállalatok. Lengyelor­szágban a mezőgazdaság alap­ja mai napig is a paraszti kis- hirtok, és jelenleg is ennek fejlesztését tekinti a LEMP soros feladatának. A testvéri pártok és államok e téren szerzett tapasztalata felbe­csülhetetlen érték, s hozzáfér­hető mindazok számára, akik a szocialista útra lépnek, anélkül, hogy bárki Is kény­szerítve lenne azok felhasz­nálására. Alapvető közős vonások A ‘különböző országokban végrehajtott szocialista átala­kítások konkrét formái azon­ban — minden különbözősé­gük ellenére — magukon vi­selik a szocialista forradalom, a szocialista építés alapvető, elidegeníthetetlen vonásait. Ezek figyelmen kívül hagyá­sa esetén csak pusztába kiál­tott szó lenne minden, amit az új társadalom felépítéséről mondunk. Melyek ezek a vonások? Mindenekelőtt a forrada­lomban dől el a fő kérdés, a hatalom kérdése. A munkás- osztály a dolgozó néppel szö­vetségben kezébe veszi a ha­talmat. A reális politikai ha­talmat a munkásosztály és szövetségesei arra használják fel, hogy felszámolják a ka­pitalista és más kizsákmá­nyolok szociális és gazdasági ] uralmát. Enélkül szó sem le­het a szocializmusra való át­térésről. A szocializmus győ­zelme, továbbá, csak akkor lehetséges, ha a munkásosz­tály és élcsapata, a kommu­nista párt, harcba tudja vinni a dolgozó tömegeket az új társadalom felépítéséért. És végül, a szocializmus csak ak­kor ereszt gyökereket, ha a dolgozók hatalma meg tudja védeni a forradalmat az asz- tályellenség támadásaitól. Az ilyen támadások pedig elke­rülhetetlenek. A burzsoázia célja A polgári propaganda a szo­cializmus különféle modelljei körül csapott lármával egyet szeretne elérni: arra kénysze­ríti az egyes országok kom­munistáit, hogy értékeljék át a szocialista építés általános elvi vonásainak jelentőségét, mivel abban reménykednek, hogy akkor kudarcra lenne kárhoztatva az új társadalom építésének ügye ezekben az országokban. A burzsoázia nem először indít rohamot a marxizmus— leninizmus egyik vagy másik elvi tétele ellen abban a re­ményben, hogy sikerül letéri- tenie a kommunistákat a he­lyes útról, és megakadályoz­hatja a világ szocialista át­alakításának folyamatát Az októberi forradalom óta eltelt 60 év azonban bizonyítja: a világ forradalmi folyamata magabiztosan halad előre. M. P. Cél és eszköz A z egyén életében ta fon­tos, egy ország gazdál­kodásában pedig döntő lehet, hogy össze ne keverjük a célokat az eszközökkel. Sza­badjon ezt egyetlen példasor­ral illusztrálni. Az ország előrehaladásában nagyon fontos kérdés a mun­kaerő-gazdálkodás. Ennek in­tézése, a személyzetis tevé­kenység ma már szakma. Meg­becsült szakma, de mindenkép­pen csak eszköz a cél elérésé­nek szolgálatában. Nálunk azonban bizonyos területeken mintha összekeveredne a ket­tő. A szakemberek például kal­kulációkat dolgoznak ki arról, hogyan tudnánk jobban hasz­nosítani a rendelkezésre álló munkaidőalapot. Vizsgálataik során úgy találják, hogy a mezőgazdaságban még mindig van fölösleges munkaerő, te­hát irányszámokat adnak ki az átcsoportosításra. A mezőgaz­dasági üzemekben dolgozó sze­mélyzetisek, ha teljesíteni akarják ezeket az irányszámo­kat, furcsa helyzetbe hozzák a vezetőket. A növénytermelés­ben és az állattenyésztésben a beszerezhető gépek segítségé­vel valóban képes kevesebb ember is elérni ugyanazt az eredményt. A gyümölcsültet­vényeken, szőlőföldeken és kertészeti táblákon azonban más a helyzet. Ott több em­berre van szükség. Ha tehát a létszám csökken, akkor az üzem vezetője kénytelen lesz abbahagyni a kertészkedést, lemondani a szőlő- vagy gyü­mölcstelepítésről. Vagyis az eszköz a termelési szerkezet torzítását eredményezi, gátol­ja a cél elérését. A kétoldalúság még inkább tetten érhető a szakmunkás- képzésben. Frázisnak számít ma már az a megállapítás, hogy.a mezőgazdaságban ke­vés a szakmunkás. Mit tesz hát a személyzetis? Arra igyekszik befolyásolni a veze­tőket, hogy képezzék szakmun­kássá a dolgozókat, illetve igyekezzenek végzett szak­munkások felvételével javíta­ni az arányszámokat. Mit mu­tat ezzel szemben az élet? Egy gyakorlott, a termelés minden ágában többé-kévésbé járatos parasztember nem szakmunkás, mégcsak nem is betanított munkás. Am ahova állítják, ott meglepő gyorsan elsajátítja az adott munka végzéséhez szükséges fogáso­kat, ismereteket. Ha meg tud­ják győzni az üzem érdekeiről, vagy anyagi érdeke kívánja u«v, akkor hajlandó más meg­bízatást vállalni — mondjuk beállni egy új üzemrészbe —, és ott is elsajátítani a fogáso­kat. Mi a jellemző ezzel szem­ben a szakmunkásokra? Két­ségtelen, hogy a betanított munkásnál jobban ismerik szakterületüket, de ahhoz gör­csösen ragaszkodnak. Egy vizs­gázott baromfitenyésztő szak­munkás például hallani se akar arról, hogy mondjuk át­menjen a most épült nyúl- farmra, főképpen, hogy tanult szakmájától még távolabb eső megbízatást vállaljon. Már a kérést is sértésnek tekinti. (Tisztelet a kivételnek.) Az ál­lami gazdasági dolgozók sorai­ban ma 30 százalékos arányt képviselnek a szakmunkások. A divatos megítélés szerint ez kevés, de a vezetők már kez­dik úgy érezni, hogy sok. Túl nagy a megmerevedett lét­szám. Jobban örülnének an­nak, ha »magas szinten beta­nított« munkásai lennének, és ezekre jobban számíthatnának a változások követésében. Csakhogy akkor nem teljesíte­nék a szakmunkásképzésre vo­natkozó »elvárásokat«. Tehát az eszköz megint a cél elé tolakszik. Kicsit több magyarázatot igényel, de riasztó is tud len­ni a falun telepített ipari üze­mek példája. Ezek a rendsze­rint kicsike üzemek általában úff" születtek, hogy fölmérés készült és az kimutatta, hogy adott területen »pangó mun­kaerő« található. Családtagok, asszonyok stb., akikre csak szüretkor, almaszedéskor van szükség, egyébként tétlenül ülnek odahaza. A munkaerő- hiánnyal küszködő iparágak örömmel fogadták a hírt, és aTÓ részlegeket létesítettek a felmérés által »fehér foltnak« kimutatott településeken. Azután jön a szüret, vagy az almaszedés. (A példa tet­szés szerint választható.) Kide­„Tipikus somogyi terület. Ördöngösség — Nincsen abban semmi ör­döngösség! Az állatokat etet­ni kell. és természetesen oda­figyelni a növénytermesztésre is! — válaszolta a magyaratá- di termelőszövetkezet elnöke, Kovács Lajos arra a kérdésre, hogyan érték el tavaly a me­gyében a harmadik helyet tej­termelésükkel, s mi a titka az idei várható jó eredménynek. — Magyar tarkáink vannak, év végére 2800 litert tervez­tünk, de 2950 liter lesz. — A tejtermeléssel kezdődött a beszélgetés, de tulajdonkép­pen azt firtattuk, hogyan is végződik majd az év, jót vagy rosszat hozott-e a szeszélyes időjárás, s vajon »milyen zsebbel« kezdődik a 78-as? — Mostoha volt az egész év. Nemcsak nekünk, másoknak is. És bár a tervezettnél jobb lesz az eredményünk, inkább nem részletezem, amit elveszí­tettünk. Persze siránkozni nincs okunk. Az egy tized hí­ján 60 mázsás kukorica-ter­mésátlag nem lebecsülendő eredmény. Napok kérdése, és befejezzük a mélyszántást, az utolsó nagy munkát ebben az évben. Cukorrépánk is szépen termett, s nagyon jó volt a cukorfoka is. Amit az első há­romnegyed év zord időjárása ártott, ' azt megszépítette a hosszú, meleg ősz. — Azért voltak veszteségek is. — Voltak. A kalászosok bi­zony megsínylették a rossz időt, s ugyanígy járt a papri­ka is. Ezzel a növénnyel egy­általán nem volt szerencsénk, mert ami megmaradt az aszály után, abban mintegy három- vagonnyi kárt tett a váratlan szeptemberi fagy. Csupán egy éjszaka kellett hozzá. — Ha most megvonná a mérleget, jobbra vagy balra billenne a mutató? — Nyereséges lesz az év, részesedést is tudunk majd fizetni. Bár összegről még ko­rai beszélni, azt hiszem jobb eredményre van kilátásunk mint tavaly volt. Akkor majd 32 ezer forintot tudtunk egy tagnak fizetni. De ez a zár­számadáson dől el... ' — December van. Mi jár ilyenkor az elnök fejében? — Sók minden. Leltáro­zunk. Most van a jövő évi munka tervezésének, előkészí­tésének az ideje. Új alapsza­bályt készítünk: új alapokra helyezzük egész tevékenysé­günket. rül, hogy nincs, aki elvégezze. Óriási futkosás kezdődik, mi­niszterek tárgyalnak, és a vé­gén esetleg Budapestről jön­nek mérnökhallgatók, hogy szedjék le az almát. Persze jó, ha a mérnökhallgatók meg­ismerkednek az almaszedéssel, de közreműködésükhöz autó­busz kell, szállás kell, zuha­nyozó, étkező és pedagógiai érzékű mezőgazdasági dolgo­zó, aki betanítja őket. Miköz­ben az asszonyok — az adott falúban lakók, mezőgazdaság­ban járatos asszonyok — fá­radhatatlanul állítják - elő a helyi kisüzemben azokat a ter­mékeket, amelyeket nem bizo­nyos, hogy könnyű lesz majd eladni. Ha ez az üzem két hét­re leáll, és az asszonyok jó pénzért elmennek almát szed­ni, akkor ezzel nemcsak az al­matermesztő gazdaság nyer, de az ország is. Am ez a leál­lás Magyarországon ma jogi­lag szinte megoldhatatlan. Még akkor is, ha a mezőgaz­dasági üzem és a helyi ipari üzem vezetői meg tudnának egyezni egymással. Az eszköz szinte lehetetlenné teszi a cél rugalmas szolgálatát. » í gy van ez most, durváb­ban vagy finomabban ; könnyebben vagy nehe­zebben kimutathatóan — de egyáltalán nem bizonyos, hogy törvényszerűen. Meggyőződé­sem, hogy rendelkezünk mind­azokkal a lehetőségekkel, ame­lyek révén a dolgokat helyük­re lehetrte rakni. F. B. — Ez miben nyilvánul meg? — Most még csak tervek vannak, s hogy azok valóság­gá váljanak, sok mindenre szükség van, többek közt ked­vező időre is... Szerepel ter­veink közt egy új szarvasmar­hatelep építése, melyet már a holstein-fríz keresztezésekkel telepítenénk be. Ha megépül, végre korszerű, jól fölszerelt istállóban tenyészthetjük az állatokat. — Munka tehát lesz bőven. És elegendő ember, aki elvé­gezze? — öregszünk, ahogy annyi sok más gazdaság. Nem tu­dom megérteni, miért nem vonzódnak a fiatalok a mező­gazdasághoz! A mai munka legföljebb csak elnevezésében hasonlít a tegnapihoz, s ha a fejlődés ütemét is nézem, úgy érzem, ma még el sem tudjuk képzelni, rövid idő múlva milyen messzire ju­tunk. Sajnos ez a gyors fej­lődés egy kissé kényszerű is: a hiányzó embereket kell a modern technológiákkal, gé­pekkel pótolnunk. A termelőszöve* kőzetben az irodai dolgozók részére beve­zették a szabad szombatot. Tűrhető kereseti lehetőséget kaptak az asszonyok is. reális lehetőség számukra a 3000 fo­rintos átlag. A házat építők, lakást vásárlók számára a tsz 50 ezer forintos kedvez­ményt biztosít, amelyet az idén nvolcan vettek igénybe És mégis ... Az elnök szavai szőri nt egv kézen megszám­lálható volna a tsz-ben dol­gozó fiatalok száma. — A jövő tehát biztató, ha egy kis »szépséghibával« is. Miben foglalható össze az év eredmévr/g, a most folyó te­vékenység lényege? — Tavaly 22 dolgozónk szá­mára szakmunkásképző tan­folyamot szerveztünk. Mind gyakorlott munkások, Itt van-' nak a gazdaságban. Öt felső­fokú végzettségű vezetőnk van, a szakemberek száma te­hát kielégítő. Egyik fő felada­tunk volt a költséggazdálko­dás alapos, »operativ« ellen­őrzése. Mert hiába a nagy eredmény, ha többe kerül a leves, mint a hús. Úgy vélem, ez az odafigyelés érvényesült az önköltségek kedvező kiala­kításában, s többek között en­nek köszönhető az is, hogy nincs hiteladósságunk. Ami a technikai feltételeket illeti, azokkal is elégedettek lehe­tünk : a géppark kielégítő ; va­lószínűlég segíteni fogunk a szomszédos gazdaságoknak — ha ezt igénylik. Az idén nagyarányú melio­rációs munkaiatok kezdődtek a gazdaságban., A mienk tipi­kus somogyi terület: ligetes, fasoros táj. Régi uták szűn­nek meg, új utak létesülnek, s a mintegy 3 millió forintos beruházás révén korszerűbb, a nagyüzemi igényeknek job­ban megfelelő termelés válik lehetővé. A mérleg nem teljes, nem is lehet az, hiszen egy átala­kulási folyamatban készült. Egy bizonyos: a rossz vagy jó időjárás ne ti a tervszerű munka függvénye, s bizony­nyal hosszú ideig okoz fejfá­jást a gazdálkodó embernek. Azért a megfelelő fegyelem­mel és pontossággal végzett, a kellő időben és jól befeje­zett munka képes korrigálni a veszteségeket. A magyar- atádi termelőszövetkezet elnö­ke erről így vélekedett: — Nem hiszek az »óvatos tervezésben«. A járható út a szigorú technológiai fegyelem és a körültekintő költséggaz­dálkodás. Két egyszerű fogalom, de mennyi mindent takar! Bcncsik András Huzalzománcozó gépek exportra A Pest vidéki Gépgyárban az idén a Szovjetunió, Románia, Bulgária és Szíria részére összesen 64 huzalzománcozó gé­pet gyártanak. A hagyományos zománcozó gépek mellett befejezéséhez közeledik egy új típusú berendezés szerelésé is. A csehszlovák VUKI Zománcipari Kutató Intézet és a Pest vidéki Gépgyár közös tervezésében, illetve kivitelezésé­ben készülő gép oldószer nélkül zománcozza majd a vörös­réz huzalokat. Az új géppel csökkenteni lehet a környezet- szennyező hatásokat. Telel az állatállomány Országszerte »beteleltek« az állatok, a hideg időjárás véget vetett a legeltetési sze­zonnak: fedett, védett helyen, jó körülmények között kezdő­dik meg a téli istállózó állat­tartás. A mintegy 2 milliós szarvas­marha-állomány fogadására az állattenyésztők felkészül­tek ; fertőtlenítették, rendbe hozták a téli szállásokat, is­tállókat, és az utóbbi évek legkiegyensúlyozottabb ta- karmánkészletét biztosították a téli hónapokra. A tavalyi­nál mintegy 50 ezer Hektárral nagyobb területről takarítot­ták be a silókukoricát, amely­nek tartósítása jól sikerült: a téli takarmány több energiát tartalmaz, mint a múlt évben, s jnás táplálóanyagokban is gazdagabb, így jórészt _bizto- sítja a magasabb szintű tej­termeléshez szükséges tápér­tékét. A készletek más takar­mányfélékből is bőségesek. A téli időszakban csak ke­vés állat marad kint régi he­lyén. Több gazdaságban az úgynevezett ridegtartással kí­sérleteznek : a külföldről be­hozott hereford-húsmarhák jól tűrik a hideg időt. ezért télen is fészerekben, félig nyi­tott, a szél ellen viszont vé­delmet nyújtó olcsó szállás­helyen maradnak, összesen 15 —20 ezer állat marad kinn a szabadban a hereford fajtából, valamint a magyar tarkával keresztezett utódaiból.

Next

/
Thumbnails
Contents