Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

Ferihegy hátországa Repülni — nemcsak szép... Főkönyv és számítástechnika Nemzedékváltás Ferihegy hátországa különös világ. Az utas, akit az út végén Moszkva vagy Párizs vár, mit sem lát ebből a világból, ahol részleteire bomlik, óra­kész feladattá, teljesítendő tervvé válik a repülés; javí­tandó munkadarabbá, ügyes kezek eszközévé, radarszemek játékává maga a repülőgép. Az újságíró is ritkán pil­lanthat be ide, akkor is csak kísérettel. Két napig egy rep­téri sárga Wartburg szolgál nekem, a kísérőtiszt, kezében az adó-vevővel, tisztes távol­ságból vigyáz rám. Moys Péter, az irányítási osztály vezetője az »APP­ROACH«-!» vezet. Angol szó. közelítést jelent. Az »APP­ROACH-« tenyérnyi szoba, a fal mentén körben műszerek, az asztalon kapcsolótábla. Ketten épphogy elférnek itt. Moys péter később egy ter­met mutat, éppen átalakítják. Látogatásom során azután még sokszor találkozom épít­kezéssel, újítással, vagy leg­alábbis azok tervével. Feri­hegy a változás korát éli. »Hamarosan elkészül az új radarszoba. Nagy szükségünk van rá!« mondja kísérőm. Az »APPROACH«-ban fél­homály és csönd fogad. A ra­darernyő fölvülanó zöldje, a lámpák pirosa, a számok sza­bályos ugrása jelez időnként a szemnek; angol nyelvű rá­diózás, megcsörrenő telefon riaszt bennünket. Moys Péter visszafogott hangon magya­ráz: ez a közelkörzeti irányí­tó, innen vezérlik a Ferihegy körzetébe lépő gépeket a le­szállás megkezdéséig. (A tá­volkörzeti irányító, hazánk új, legnagyobb polgári radarköz­pontja Kőrishegyen van, és már készül a másik is, Püs­pökladánynál.) Osztott táblácskán számok ugrálnak: gépeket és magas­ságot jelölnek. A képernyőre bekúszik egy háromszög, ta­pogatózva halad fölfelé. Ne­héz elhinni, hogy valahol egy gép több száz kilométeres se­bességgel rohan felénk. A rádióban pergő párbeszéd : angol vezényszavak koordiná­tákról, időjárásról, szélerő* ségről és szélirányról. A piló­ta adatokat mond, a diszpé­cser jegyzetel, és a három­szög e>tûnik a képernyőről. A gép megkezdi a leszállást. Ez már az irányítótorony dolga. A diszpécserek: Sári Ottó és Fazekas András, hozzászok­tak a csendhez, ha megszó­lalnak is inkább hajóznak: értékelik az időjárási helyze­tet, a gép útját.' De nincs sok idejük a beszélgetésre, ismét feltűnik a háromszög, megint jön egv repülőgép. Közben Moys Péter megjegyzi róluk: »Nehéz, felelősségteljes ' a munkájuk, vannak pillanatok, amikor a diszpécser vállán nyugszik a repülés. Itt rúinden kimondott szónak súlya van.« Moys Péter a szakértő sze- retetével magvaráz, n°m á1- lom meg a kérdést: »Repült?« »Soha. a szemem mi°*t De mindenáron a repülésben akartam dolgozni. Tudja, úgy van ez nálunk, mint Moldova vasutasainál a mozdony füst­iével: akit a légcsavarszél egyszer megcsapott...« Tudom. Éreztem már a lég­csavarszél ízét. A MALÉV szerelőhelyisége egyetlen hangár. A szemre hatalmasnak tetsző csarnok ma Ferihegy legnagyobb gondja. »Ezt már a háborúban is bombázták« — mondta va­laki a csarnok korára utalva. Ami pedig a nagyságot illeti: az épületből minden gépnek kilóg a »svancza«. »A repülőtér átépítésének legfontosabb része, a kifutó­pályán kívül, az új hangár felépítése lesz — mondja Szu- kics Gyula, a MALÉV javítási és fejlesztési főmérnöke. — Ferihegy »kinőtte« épületeit: a hangárba nem férnek be a gépek. Ha elkészül, jut végre hely a gépeknek, műszaki eszközök­nek, szerelőink pedig megfe­lelő környezetben, jó feltéte­lek között dolgozhatnak.« Ferihegy fejlesztésének első üteme 1982-ig tart. Itt szere­pel a hangárépítés terve is. Addig a szerelők dolgoznak, mint eddig: nyitott hangáraj­tónál vagy kinn a szabadban. Télen fagy, nyáron a hőség ragasztja kezüket az alumí­niumhoz. »Az átlagfizetés nem több, mint másutt, a munka nehezebb, és ráadásul Feri­hegy messze esik a várostól — mondja Tóth József osz­tályvezető. — Itt csak az ma­rad meg, aki kötődik a repü­léshez Szerencsére van né­hány ilyen emberünk.« Jártak keservesebb idők is. Volt úgy, hogy napjában negyven ember lépett át az akkor újonnan alakult repü­lőszervhez, az RNÁ-hoz (ma a MÉM Repülőgépes Szolgá­lata). A MALÉV új vezérkara 1975-ben, többék között, a ré­gi, jó szakembergárda vissza­kozását tűzte célul, s tudato­san kezdett munkálkodni a fiatal szakemberek nevelésé­ben. Fazekas József vezér­igazgató-helyettes személye­sen egyengeti a szakember­utánpótlás útját, ő adta ki az »egységes magyar repülé­sért« jelszót, példáját többen követték, s ennek eredménye, hogy repülőszerveinknél kezd kialakulni egy elsősorban a sportrepülésből táplálkozó, új, erőteljes szakembergárda. Ferihegy öt betűje, a MA­LÉV mellé 1973-ban újabb betű, az LRI társult, megala­kult a Légiforgalmi és Repü­lőtéri Igazgatóság. Az utasok és az áruszállítás maradt a vállalatnak, az LRI vette át a repülőtér fenntartásának, üzemeltetésének gondját. Az igazgatóság őrködik a repülés biztonságán is. Csallóközi Miklós valaha vitorlázórepülő volt, ma az LRI főpilótája. Szobájának falán gonddal készült, hatal­mas táblázat, a pilóták elmé­leti és gyakorlati továbbkép­zésének rendje. »Pilótáink remek szakemberek, de keve­sen vannak, a legfőbb gon­dunk az, hogy jól gazdálkod­junk az erőkkel.« Ha ideje engedi, a főpilóta is gépbe ül. Furcsa elgondol­ni: a szuperszonikus gépek világában mi maradhat meg a repülés romantikájából? »A romantika az, hogy a gép technikailag ejti ámulatba az embert — mondja. — Bekö­töm magam, megfogom a bot­kormányt, és ugyanazt az örö­met érzem, amelyet egykor vitorlázórepülés közben,« Oláh István lakátorműsze- rész nehéz beszédű ember. Másoktól tudom: a legjobb szakemberek egyike. »Azt kérdezte, érzek-e felelőssé­get? Sokáig semmit nem érez­tem, aztán egyszer itt, a fe­jünk fölött, megtörtént a baj. Azóta minden javításhoz úgy fogok, mintha azon a gépen az enyémek utaznának ...« Oláh István szavai repülés- útravalómat juttatják eszem­be, pilóta-barát írta, ajánlásul Müller Péter A madárember című könyvéhez. »Repülni nemcsak szép, sokkal több!« Erre tanítanak a ferihegyi találkozások is. Közhelynek is elavult már, hogy a mezőgazdaság gépesí­tetté vált, az embert felváltot­ta a technika. E magától ér­tetődő viszonynál sokkal fon­tosabb új helyzetekkel és fo­galmakkal találkozik a fi­gyelmes szemlelő. A gépesí­tettség avagy az iparszerű ter­melés ugyanis iparszerü technológiát, szervezést, sőt fegyelmet is hozott magával, s ez olykor meglepő — leg­alábbis ma még az — ered­ményeket szül. Nem megszo­kott dolog, hogy egy kisebb­fajta (csupán ezerhektáros) termelőszövetkezet a -SZÜV- nél képeztesse korszerű, gépe­sített ügyvitelre előadóját. Egyáltalán — kérdezhetné bárki — mi szüksége van egy termelőszövetkezetnek olyan fokú, gyors és bonyolult köny­velésre, mint egy iparválla­latnak? Lássuk be, a terme­lőszövetkezetek egész évi te­vékenysége épp olyan bonyo­lult, szerteágazó r&>ztevékeny­ségekből tevődik össze. Ezek önmagukban is jelentős érté­ket hozhatnak létre, ugyan­akkor szervesen kapcsolódnak más tevékenységekhez. Egyre inkább erősödik az a szemlélet, hogy egy gazdaság működését komplex módon, a párhuzamosan futó esemé­nyek összességében kell vizs­gálni, illetve befolyásolni. A növénytermesztés ma már aligha választható el az állat- tenyésztéstől, hiszen abban, hogy mennyi és milyen minő­ségű tejet állít elő egy szak­telep, igencsak fontos része van a megfelelő takarmány­nak. Ez persze összefügg az időben elvégzett növényvédel­mi, talajelökészítési és más munkákkal, a szállításokról nem is beszélve. És mivel mindenfajta te­vékenység végül két nagy ro­vatba, a Bevétel és Kiadás címszó alá sorakozik, nyil­vánvaló, nem mellékes dolog menet közben is tudni, »há­nyadán állunk«. — Az új Ascota 170/55 tí­pusú könyvelőgépünk, ame­lyet éppen most állítanak be a szakemberek, egyszerre több művelet elvégzésével egysze­Major Árvácska Programozzák az új gépet. rűsíti, meggyorsítja a köny­velő munkáját — mondja Tóth Ferencné, a ráksi ter­melőszövetkezet főkönyvelő­je. — Tulajdonképpen ez a gép is ugyanazt a munkát végzi, mint a régebbik. Elő­nye azonban, hogy áttekint­hetőbb, a későbbiek folyamán könnyen ellenőrizhetőbb lesz a könyvelés. — Vajon feltétlenül szüksé­ges ez egy viszonylag kis szö­vetkezet számára? — Egy országos értekezle­ten hangzott el, hogy »két éven belül a mezőgazdaságban is rendnek kell lennie«. Ez alatt számviteli, pénzügyi rendet kell érteni. Pontosabb, részletesebb és ugyanakkor naprakészebbnek kell lennie az ügyvitelnek, éppen úgy, mint egy iparvállalatnál. — Az új gép önmagában kevés. Új ismeretek, új mun­kamódszer, sőt új szemléletű szükséges hozzá. — Ma már ez természetes. Én azelőtt évekig a Nemzeti Banknál dolgoztam, ahol a termelőszövetkezetek hitel­ügyeivel foglalkoztunk. Tu­dom, milyen nagy jelentősége van annak, hogy egy gazda­ság pontosan ismerje saját anyagi lehetőségeit. Azt, hogy mire képes, mekkora terhet vállalhat, mekkora kölcsönt igényelhet. Év elején a mező- gazdasági üzemeknek hitelre van szükségük az induláshoz. Az viszont már egyáltalán nem mellékes, mekkora hitelt vesznek föl, mert azt vissza is kell fizetni ! — Most épp az »ellenkező oldalon« dolgozik! — Igen. Itt egy gazdaság érdekeiért tevékenykedem, ott többnek az ügye tartozott hoz­zám. Ez a munka mégis ki­elégít, mert mélyebben kell látni a gazdaság tevékenysé­gét, s természetesen lényege­sen nagyobb a felelősség!' B. A. Ünnepi előzetes Árubőség és hiánycikkek Lengyeltótiban (Tudósítónktól.) A lengyeltóti áfész az utób­bi évtizedekben megfelelő szaküzlethálózatot alakított ki a székhelyközségben. A kör­nyező települések lakói — So- mogyvártól Szőlőskislakig, Táskától Béndekpusztáig — ezekben a szaküzletekben szer­zik be a ruhaféléket, a mű­szaki árukat, a nagyobb érté­kű fogyasztási cikkeket. Most, karácsony előtt külö­nösen megnövekedet a szak­üzletek forgalma. Mit tapasz­talnak a vásárolni szándéko­zók? A szövetkezet ruházati szaküzletében G. Kovács Ist­ván vezető tájékoztatott: — Négymillió forint értékű a készletünk. Minden remé­nyünk megvan arra, hogy az év végéig elérjük a 17 millió forintos forgalmat. Ennyi a tervünk, ez 8,5 százalékkal több a tavalyinál. Kifogásta­lan a kötöttáru- és fehérne­műellátás. Gazdag készleteink vannak divatáruból, készru­hákból, cipőkből. Sok termelő­szövetkezeti tag és munkás vá­sárol nálunk, ezért az olcsóbb 0 Somogyi Néplap i&ssM Hogy fussanak rá minden nyavalyák, Hogy a törés jó kedvvel törje, Akarásunkat durván az, aki Bánatokig és átkokig gyötörte: Ez a gazember még lakolni fog. Feszült, nyugtalan, ideges közérzete nem volt más, mint hiteles rezonálás a kort jel­lemző egészségtelen, bizony­talansággal teli közhangulat­ra. Némi megnyugvást keres­ve 1914 márciusában kisebb hajóutat tett az Adrián Abbá­zia és Velence érintésével. De ez sem használt sokat. Visz- szatérve Budapestre, mit sem javult közérzettel múltak he­tei munkával és éjszakázással. Egyre érett benne az elhatá­rozás, hogy mégis el kellene már látogatnia Csúcsára. Bon- cza Berta újabb sürgető leve­lére az utazás mellett dön­tött április utolsó hetében. Csúcsa félúton van Nagyvá­rad és Kolozsvár között, vad­regényes természeti környe­zetben. Köroßkörül merész bércek, lent a sziklás völgy­ben örök morajlással, habzó iramban hömpölyög a Sebes- Körös. A lélegzetelállítóan szép panoráma leghangsúlyo­sabb pontjára építtette kasté­lyát Boncza Miklós, Berta ap­ja, a bizarrságában is okos, kevély, jót akarásában is ke­gyetlen politikus, aki a szá­zadforduló Magyarországá­nak egyik regényes tehetsége, de életfelfogásában erősen idejét múlt alakja volt. Ide, a csúcsai kastélyba kel­lett volna megérkeznie Ady Endrének 1914 április végén, de jó szokásához híven Nagy­váradon leszállt a vonatról, s barátaival éjszakázott a Bo- degában, a vak Gyula hege- dűszava mellett. Hajnalban szállt fel ismét a Kolozsvár felé igyekvő gyorsvonatra, de rögtön elnyomta az álom. s csak Csúcsán túl, Bánffyhu- nyadon ébredt fel. IU meg kellett várnia az ellenvona­tot, így csak késő este, fárad­tan, gyűrötten, borostásan ér­kezett meg a romantikus ha- jadonhoz, akit eléggé elked­vetlenített a késés és az azzal együtt járó valamennyi mel­lékkörülmény. így azután elég balul sikerült a várva várt első találkozás. Körültekintőbben készült fel Ady a második látogatás­ra. 1914 pünkösdjén azzal a szándékkal érkezett meg Ér- mindszentről Csúcsára, hogy megkéri Boncza Berta kezét. Ezúttal tökéletesen sikerült minden. A Csúcsa közelében lévő híres tájegységre, Kalo- taszegre is ellátogattak. En­nek hatására született A Ka- lota partján című gyönyörű költemény. Kós Károly ké­sőbb így idézte fel a kirán­dulást az Erdélyi Helikonban: »Délelőtt érkeztek és Szent­király meg Zentelke kálvinis­ta népe éppen a templomból igyekezett kifelé. És aki va­laha látta Kalotaszeg magyar népét templomba vonuláskor avagy templomból széledés- kor, aki tudja, hogy Szentki­rály—Zentelke magyarsága egyike a gyönyörű kalotasze­gi nép leggyönyörűbbjének és ez a falu maga a legszebbek közül való, aki elképzeli a szentkirályi kálvinista temp­lomot, ahogyan a dombon, a lombok között áll, a domb alatt a kanyargó Kalota vi­zét, a nagy út hiújával, azon­túl a lombos-virágos, színe­sen-ékes falut, melynek népe páratlan ősi viseletében, mél- tóságosan, lassan jön ki a cinteremből, és kanyarodik le a templomdomb útján a híd­ra, az elhiszi nekem, hogy ennél csudálatosabb kép alig- alig lehetséges.« A templomdomb oldalából, a Kiszely-féle öreg kertből fogta meg ezt a képet Ady Endre lelke. És elvonulva a társaságtól megszületett a vers: A Kalota partján... A szentkirályi Visky-porta a Marótlakára vezető út men­tén van. Tágas, lombos telek ez, és a két öreg fenyő is arra figyelmeztet, hogy itt urak laknak. Virágos kis kert mö­gött terpeszkedik a fatorná- cos, öreg kúria, mögötte, mel­lette az udvar, és azon túl a gyümölcskert csupa-csupa nemes almafáival. Kuglipálya is van a kertben. És akkor délután kuglizást csapott a vidám társaság. Kriegsparti járta, és »szegény« Ady End­re aggódva fohászkodott neki a dobásnak: — Nimbuszom felét adnám oda egyetlen egyenes do­básért ... Nagyon-nagyon vidám nap­ja volt az a nap Ady Endré­nek. Pihentnek, nyugodtnak érezte magát, és mindenről beszélt, csak irodalomról nem. öreg Kata nénje (Kiszely Kálmán vénkísasszony leánya) különösképpen megszerette az ő először látott öccsét. (Folytatjuk.) árukból gazdag készletet kíná­lunk. Nem tudjuk viszont ki­elégíteni az igényeket női bundacsizmákból és szőnye­gekből. Rofrics Nándor, a műszaki szaküzlet vezetője mondta: — Évi forgalmunk megha­ladja a 9 millió .forintot Ka­rácsonyig még 600 ezer forint értékű áru érkezik. Különösen jó az ellátás televízióból, rá­dióból, elektromos kisgépek­ből. Nem vagyunk azonban elégedettek a zsebrádió, a magnó és a lemezjátszó vá­lasztékával. Madarász János, az önki- szolgáló élelmiszerbolt veze­tője: — 750 ezer forint értékű a készletünk, bőség van min­denféle élelmiszerből. Megér­kezett a karácsonyi szaloncu­kor és más fenyődísz 140 ezer forint értékben. Ügy látom, hogy az üzlet a 9,4 millió fo­rintos tervét teljesíteni tudja Sajnos több cikkből hiány van. Kevés a díszdoboz, a lisztes­áru, jelenleg nincsenek öblí­tőszerek, és pengéből sem tud­juk kielégíteni az igényeket. Sokan reklamálnak nálunk amiatt, hogy kevés figurális áru érkezett. Megrendelésünk­nek csak a 40 százalékát szál­lította le a nagykereskedelmi vállalat. A 2. számú vasboltban Gyurka Árpád helyettes veze­tő elmondta: — Karácsonyig még félmil­lió forint értékű árut várunk, jelenleg 2 milliós a készletünk. Ebben benne van a bútor is. Évi forgalmunk várhatóan el­éri a 10 millió forintot. Aján­déknak sokan vásárolnak ná­lunk porcelán árukat. Bosz- szantó, hogy zománcozott kö­nyökcsövet és síküveget nem szállított elegendő mennyiség­ben a nagykereskedelem. Polgárdi László, a kultúr- cikkbolt vezetője: — Félmillió forintos kész­letből — annak 40 százaléka játék — lehet válogatni. Kü­lönösen az oktató jellegű és mechanikai játékokat vásárol­ják szívesen. Karácsonyig még 70 ezer forint értékű árut ka­punk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents