Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
Szezon a pincében Tisztul a szőlő leve À szárszó! termelőszövetkezet kötéséi pincészetében javában folyik a munka. Letisztult, leülepedett már a bor, most kell szűrni, deríteni, hogy a színe, íze, zamata még tovább javuljon. Ahogy a szakember mondja, ilyenkor már érezni, jó lesz-e az új- bor, ám az igazi zamatát még csak sejteni lehet. A pincében villanymotor duruzsol. Az emberek munkáját könnyíti az óránként 100 hektoliter bort átfejtő gép, valamint a szintén nagy teljesítményű szűrőgép. Fizikai munkát csupán a hordók mosása és tisztítása ad. Jó volt az év. Azok a fürtök, amelyek átvészelték a zord tavaszt, á napsütései nyárban és a hosszú őszber» feldúsultak cukorban. Mint aa üzemegység vezetője, Góleni László elmondta, ez javít a bor minőségén, a 12 maligán fokos ital «-javítás nélkül« előállítható, a fogyasztók az eredeti zamatát élvezhetik. Igaz, a javítotthoz képest csak a szakember veszi észre a különbséget. Nemcsak minőségében, mennyiségében is jó volt a szüret. A 6800 mázsa szőlőből 4200 hektoliter bor lett. A termelőszövetkezet is tagja a Viticoop társulásnak. Az idén 3200 mázsa szőlőt adtak el Boglárra. Ám a kötcsei üzemegység nemcsak kielégítő gépi fölszereltséggel, hanem elegendő tárolóhellyel is rendelkezik. így maguk dolgozták fel — bérmunkában — a bogiáriak szőlőjének egy részét, s tárolják hordókban. Ez már az együttműködés eredménye, s elégedett vele mindkét fél. A termelőszövetkezet az áfész-eken keresztül értékesíti saját borát. Legnagyobb vevőjük a nagyatádi, ezer hektolitert vásárolt, s ugyanannyit kíván venni jövőre is. A társulásba való belépéssel együtt fejleszti a tsz saját szőlőterületét Éppen a hiztonságcxs termelés és értékesítés tette lehetővé, hogy a meglevő 100 hektár szőlőhöz további százat telepítsenek. ötven hektáron már földben vannak a vesszők, a hátralevőket pedig jövőre, illetve 1979-ben ültetik. A falu határán, a domboldalba simuló pince pár év múlva egy 200 hektáros «szőlőbirodalom-» központja lesz. Addig azonban még jó sok de- mizsont töltenek meg a pincét felkereső közeli és távoli borkedvelők; az idén 150 hektolitert vásároltak. Babakocsi az ágyneműtartóban Lepedőket, párnákat válogatnak szét. Mélyen hajolnak a kereken álló, szögletes fém tartályokba. Egyenként szedegetik a mosott és centrifugá- zott ágyneműket, azután mindenki viszi a maga adagját a vasalógép elé. A hátuk mögött tornyozzák föl. Félfordulat. s külön-külön rásimítják a gép örökmozgó kengyelsorára a darabokat. A Patyolat egy-egy kalandergépénél négyen dolgoznak: a tót beadó és a két leszedő, illetve hajtogató. Sorban tűnnek el a gép hasában a fehér, rózsaszín és kék csíkos anyagok. Dénes Pálné olyan kicsi, hogy magasra kell tartania karjait, miközben adagol. A gőz megcsapja fekete haját. Mellette Orsós Józsefné dolgozik. Miközben a kezük mozog, gondolataik a karácsony körül járnak. Orsóséknál már «elment«. kétezer forint az ünnepi előkészületekre. Mindent beszereztek, amire szükség lehel. Felkészültek a sütésre-főzésre, amit megkönnyít, hogy túl vannak a disznóvágáson. Déneséknél a nagymosás következik. —. Tegnap beáztattam. Majdnem bőgtem, mert nem volt elég vizünk — mondja a kicsi asszony. — Talán, ha hazamegyek, lesz víz. Még az a szerencse, hogy ilyenkor nincs nagy hajtás a Patyolatnál, sőt akinek még van szabadsága, most kiveheti. Májusban van itt csúcsforgalom Ezekben a napokban nem fáradunk ki olyan nagyon Kedvvel vásárolunk, készülődünk. Az örömbe egy kis üröm is vegyül. Dénesné a könyvmoly csemetéinek már megvette az olvasnivalót, melléje olyan játékot szeretett volna rakni, «ami a célnak is megfelel, örömet is szerez, és meg se érezzük az árát. Sakkra gondoltunk, de nem kaptunk.-» I— Mit sütsz karácsonyra? —• hallani egyre-másra a szálló párában. Két nagymama egymás mellett hajtogatja a ropogós, forró lepedőket, amelyeket monoton ütemben bocsát ki magából a masina. Tereferélnek, elmesélik egymásnak, mit szánnak az unokáknak, s mekkora fejtörést okoz jól elrejteni a meglepetést. — Én az ágyneműtartóba dugtam a játék babakocsit. — Jóízüt kuncog a néni. — Csak ötéves a kislány, nem bírja fölemelni a heverő lapját Mióta közeleg a karácsony, egyre hízelgőbb... Mindketten nagy család ünnepi asztaláról gondoskodnak: Öváriák kilencen, Gurgelék hatan lesznek. A szabadságuk már elfogyott, így hát álig várják a szabad szombatjuI Molnár Zoltán 1 I Eljegyzés VI. Tibor nem szerette, ha Kati váratlanul az ölébe ül. Valahogy nem tartotta illendőnek Meg nehéz is volt. Kati ugyan arányos és viszonylag karcsú, de majdnerű olyan magas, mint Tibor és... valójában elég nagy darab nő. Tibor lábszárai elég vékonyak voltak, a combja sem egy súlyemelőé; amikor Kati az ölébe huppant, bizony megérezte. Mondani ugyan nem mondta. Legfeljebb annyit, hogy: de Kati, kérlek ... Amire Kati az orrát, a fülét kezdte ci- bálni, morzsolni, beleharapott a nyakába és Tibor ilyen helyzetekben végképp nem tudott hogyan viselkedni, — Ugye mondtam már neked — kezdte Kati, mint aki nem is egészen bizonyos benne —, ugye, mondtam már ezt az eljegyzést? kát, amikor tyúkpárok lesznek a készülődés áldozatai és megsüthetik a kalácsokat. — Nálunk nem lehet előre megsütni, mert a gyerekek rájárnak, s éppen az ünnepre nem maradna .... Ezek a nagymamák nem arról váltanak szót, hogy milyen ajándékot várnak, milyen ruhát vesznek föl az ünnepen, hol töltik a szilvesztert. Nekik a család a téma Egyikük arról beszél, hogy ő hasznos ajándékokat szánt a családnak, pulóvert, meleg holmit A másik arca bánatos: ez lesz a negyedik karácsonya özvegyen. — Körülöttem vannak a gyerekeim, mind a négyen. Jó nagy a lakás, még ha a két nagyobb megnősült is, elférünk. G. 1. Tibornak ugyanis többször el kellett valamit mondani, ha az ember azt akarta, hogy megjegyezze, s főleg, hogy fel is fogja. — ... Hogy mtt akar anyám, az én drága, modem, haladó gondolkodású, ' festett hajú anyukám? Szóval eljegyzést. Meg kell veszni... Na, mit szólsz? — Kérlek, én... természetesen ... ahogy ő jónak látja ^ — O, te mamlasz! Te csodálatos, jóságos, kis mulya mamlasz... Hát nem vagyunk mi már túl az eljegyzésen? — Ügy gondolod, hogy... Kati nem hagyta a mondatot végigmondani. Megijedt, nehogy sikerüljön Tibort meggyőznie az eljegyzés fölöslegességéről. — ...hát ilyenek! Az ember már azt hiszi, hogy belevaló, klassz, formaságokra nem adó szülőanyja van... és akkor egyszerre csak, nézz oda, mi nem jut eszébe... mint egy őslény, hogy azt mondja: eljegyzés™ v Tibor olyasmit sejtvén, hogy itt konfliktus lehet — ha nem is nagyon éles konfliktus — anya és lánya között, azt kezdte fontolgatni, hogy helyes-e, ha ő itt egyáltalán véleményt nyilvánít? őröm És Öröm Szociális foglalkoztatás növekvő gondokkal — Igazgató bácsi, kellemes ünnepeket...! — Jaj, én olyan boldog vagyok .. ! Egy kissé elszorult szívvel hallgatom szavaikat, nézegetem a piciny szobába zsúfolódott fiatalokat: a Kaposvári Városi Tanács Szociális Foglalkoztatójának — többségében — szellemileg fogyatékos dolgozóit. Vége a rövid fenyőfaünnepségnek. figyelmesen hallgatták az igazgató — Bódt János — köszöntő szavait, s boldogan vették át a gazdasági, a szakszervezeti és a pártvezetőség ajéndékát, az édességgel teli comagokat. Tizennégytől nyolcvanig Ez év tavaszán költöztek be a nyomda volt épületébe. A foglalkoztató ezt 2 millió forintért vásárolta meg, s 300 ezer forintból átalakította. Öltözőket, mosdókat építettek, rendbe tették az elektromos vezetékeket, s gépeket szereltek be. — összesen 270 csökkent munkaképességű, rossz szociális körülmények között élő, s negyvenöt szellemi fogyatékos embert foglalkoztatunk. Az utóbbiak többsége fiatal. A foglalkoztató munkát ad 14 éves kortól kezdve. Jár hozzánk olyan idős ember, aki már elérte a nyolcvan esztendőt. A múlt évben volt egy 83 éves dolgozónk is. A foglalkoztatónak hat részlege van, jelenleg négy helyen tevékenykedünk, ez növeli a kiadásokat, nehezíti a munka irányítását. Évi termelési értékünk 14 millió forint, ebből 2 millió forint értékű konfekciót és kötöttárut exportálunk a Szovjetunióba, az NDK-ba és Romániába — mondja az igazgató. Két műszak Arról is tájékoztatott, hogy a jelenlegi áldatlan helyzeten változtatni akarnak. Már megrendelték az épület átalakításának terveit — 1978 nyarán készülnek el —, s ha lesz megfelelő építőipari kapacitás, akkor jövőre megkezdődik a munka. A jelenlegi — csak szükségmegoldásnak jó — munkatermek helyére a mostaninál jóval kulturáltabbakat építenek. Akkor megszüntetik azokat a részlegeiket, amelyekben most igen nehéz körülmények között dolgoznak. Az átalakítás után az is lehetővé válik, hogy bevezessék a két 6 órás műszakot. S akkor az egykori nyomda épületében a jelenlegi kilencven ember helyett 250-et tudnak majd foglalkoztatni. Nagyobb segítséget! 1968-ban kezdett munkához — központi támogatással — a foglalkoztató. Azóta — mint az igazgató elmondta — nem kaptak újabb központi támogatást Pedig nagyon eíkelnal Hiszen ide nemcsak a megye- székhelyről járnak dolgozni, hanem a kaposvári járásból is.- Amikor Nadrai Józsefné részlegvezető végigvezetett a munkatermeken, erre, a segítség, a rendszeres támogatás hiányára kellett gondolnom. Visszaemlékezve arra, hogy néhány hete jártam Csurgón, a nagyközségi tanács szociális foglalkoztatójában, ahol egy modern kisüzemnek megfelelő körülményeket nagyszerű állapotokat találtam. Az egyik teremben a Titán részére csomagolták a sodronyszöget a másikban a villamossági gyár, a harmadikban pedig az elektroncsőgyár részére készülő alátétek összeszerelésén szorgoskodtak a különböző korú emberek. A szellemileg csökkent munkaképességű fiatalok pedig kardigánokat pulóvereket bontottak, így értékesítik a felorsózott, megmentett fonalat Itt, Kaposvárra a házilag« deszkából készített asztalok, a helyiségek állapota (jó lenne a fűtést gázzal vagy kazán beszerelésével megoldani, mert a jelenlegi olajkályhák nem adnak kellő meleget) figyelmeztetnek: hiába a foglalkoztató, a különböző részlegvezetők igyekezete. Az eddiginél is több anyagi támogatásra lenne szükségük, hogy elfogadható, emberi föltételeket te% remtsenek! Sz. L Széljegyzet egy „bakidhoz A ma mezőgazdasága, és amilyennek a gyerekeknek mutatjuk... Pedagógus ismerősömtől tudom, hogy a 6—10 éves gyerekek egyik kedvenc könyve az Ablak-Zsiráf című gyermeklexikon. Valamennyi kiadáskor — így tavaly is — méltán kapott sok elismerést ez a szép könyv. Belelapozva mégis szemet szúrt és elgondolkodtatott egy apróság. Az illusztráló rajzok a legtöbb címszónál a mát mutatják. Képecskét láthatunk a metró mozgólépcsőjéről, az autó címszónál Mercedes sportkocsi képe áll. Akad azonban néhány rajz — zömében a mezőgazdaságot és a falusi életet ismertető címszavaknál —, amelyek nemhogy a gyerekek, de még csak nem is a szüleik korát tükrözik. A traktor címszónál például egy felismerhetetlen típu— Hát nem megható? —- Kati megszorongatta Tibor nyakát és elkezdte egy kicsit a fülét harapdálni. — De — bólogatott Tibor — megható. Kapott egy igazi csókot a szájára. — Mindenesetre te is meg- pedzhetnéd a szüleidnek ... vajon ők mit szólnának hozzá? Mégis hát egy ilyen eljegyzés ... Nélkülük meg... hát... vagyis... — Természetesen! Majd szólok. Nem hiszem, hogy kifogásuk lenne. — Nekik is biztosan volt eljegyzésük... annak idején. — Biztosan, persze. — Lehet, hogy még tetszene. is nekik a dolog. — Hogyne, miért is ne tetszene? Kati tudott volna egy-két dolgot mondani, amik miatt nem biztos, hogy az eljegyzés ötlete okvetlenül tetszik majd Tibor szüleinek. De ezt már jobbnak látta, ha ráhagyja. Különben is, lehet, hogy még Tibornak magának is el kell mondania néhányszor, hogy valóban bejusson a dolog abba a tudós agyába. • * * Lajos bácsi nem az az ember volt, aki, ha rászánta magát valamire, sokat tétovázott sú. de leginkább a negyvenes, ötvenes években használt Hof- herrhez hasonló gép képe látható. Az aratás fogalmát egy, ugyancsak az ötvenes évek elején használatos masina rajza próbálja érzékletessé tenni... Mindez így önmagában nem érdemelne több szót. Túlzás volna például azt állítani, hogy ezek a képecskék önmagukban akár csak egy gyereket is eltántorítanak . attól, hogy a mezőgazdaságot válassza élethivatásul. Csakhogy ezek a fáziskésésben levő, nagyapáink eszközeit mutató illusztrációk hozzájárulnak a mezőgazdasággal kapcsolatos téves nézetek továbbéléséhez. A légkondicionált traktorok és fotocellás vetőgépek korában jó néhány városi felnőtt volna a következő lépésen. Egyszerűen felhívta Katit, jöjjön ki a csónakházba, jiéz- zen körül, milyen előkészületeket látna szükségesnek. Kati persze semmit. A tűz köré ülők lábát éppen befogadó, kör alakú árok, felette körül durva deszkaülőkkel, gyeptégla háttámlával. Itt még akár náluk nagyobb társaság’ is elférne a tűz-szalonnasütő-bogrács tartó áldozati oltár körül. Két-há- rom ócska nyugágy, melyben megpihenhetnek az idősebbek. A sűrű lomb a csónakház mögött, melyben rigó fütyül vagy szél susog, a Duna habjainak alkonyati lágy csobogása. Az egész annyira egzotikus, hogy kitalálni sem lehetne különbet. — Ha már meg kell csinálni az ötegek kedvéért, akkor már legalább itt, a természet kigyeptéglázott ölén tegyük. Jobbat nem lehet kitalálni. Lajos bácsi éppen csak észlelte, hogy anya a lányának, lány az anyjának vagy az »öregek«-nek tulajdonítja a2 óhajt, az eljegyzés kezdeményezését. Csak észlelte, nem tette szóvá. (Folytatjuk.) — így pedagógus is — • mezőgazdaság fogalmához csak a gumicsizmát társítja. »Ügy általában-« tudják, hogy a tsz- ekben szántanak és vetnek... És persze néhány közhelyszerű tankönyvmondatot arról, hogy ma már gépek könnyítik a nehéz fizikai munkát. Felvetődik: miből ismerhetnék meg a mai városi gyerekek a mezőgazdaságot? Ha nagy ritkán kijutnak is egy nagyüzembe, inkább csak gyümölcs- vagy zöldségszedés idején ... Ezenkívül marad a szülői »elmondás« (amelynek gyakran egyetlen célja a lebeszélés) és a tankönyv (melyek közül nem egyet a gyermeklexikon fentebbi fogyatékossága jellemez). A valóban hű képet adó tv- vagy filmhíradó kevés a téves elképzelések megváltoztatásához. (Különösen, ha ezek — mint legtöbbször — csak egy nagy munka megkezdéséről vagy befejezéséről számolnak be.) Látszólag talán túl messzire vezet a gondolatsor, a tankönyvkészítői »baki« ugyanabból a talajból táplálkozik, mint a gyenge jegyeket kísérő — még mindig el-elhang- zó — tanári dörgedelem: jó leszel a tsz-be. Jó volna, ha végre mindenki megértené: nem lesz jó! A mai milliós gépek irányítása hovatovább technikusi tudásszintet kíván. Súlyos hiba a tanulókban olyan érzetet kelteni, mintha a mezőgazdaság az a terület volna, ahova még mindig elmehetnek, ha már semmi más nem sikerült. Munkára, tanulásra, áldozatvállalásra csak vonzó cél késztet. A ma mezőgazdasága sok fiatal számára jelenthetne ilyen vonzó célt, föltéve, hogy szülőnek, pedagógusnak és mindezek nyomán a tanulónak hiteles képe volna arról. Végül is nem egyszerűen csak arról van szó: választ-e majd mezőgazdasági pályát a városi gyerek, össztársadalmi érdek, hogy képesek legyenek értékelni és megbecsülni egymás munkáját. Hogy a városi és a falusi élet, az ipar és a mezőgazdaság közti különbségek ne éljenek tovább az emberek gondolataiban. Bíró Ferenc
