Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

M ég sohasem tapasztal­tam, milyen érzés egye­dül tölteni a kará­csonyt a négy fal között. El­képedtem és sajnáltam azo­kat, akik asztaluknál magá­nyosan ülik végig az ünnepe­ket. Érdekelt azoknak a sor­sa, akik sehova se mennek, és senki sem nyitja rájuk az ajtót Megérek fölkapaszkodni az emelkedőn: márványként csil­log a jég a háztól az utcáig. Régi hajlék Hajmáson, a Kos­suth utca 16. alatt. Nincs ke­rítés, ki ácsolná? Az ajtó a hideg konyhába nyílik. Amo­lyan nyári konyha ez, ahol télidőben nem lehet tartóz­kodni, noha jókora kemence terpeszkedik ott, csak most már senki nem süt benne. Jól fűtött, meleg szobába érünk. Itt él Bank Anna, Na- nica nénu Hetvennégy évéből az utóbbi huszonhárom úgy .telt el, hogy ha hazament, nem köszönt rá senki, és ami­kor betette maga mögött az ajtót, nem búcsúzott előtte senkitől. Szikár termetű, ke­mény tartású asszony. Büsz­ke rá, hogy nyolc éve nem volt orvosnál. A koránál fia- talabbnak véli az ember. A rakott tűzhelyen macska szunyókál; csak füle mozgá­sával jelzi, hogy észlelte az ajtónyitást meg a beszélgetési. Az agyagpadlón aprócska csí­kok, a friss, sikálás nyomai. A tűzhely és a ruhás’áda mel­lett bemélyed a föld — itt fordul meg a leggyakrabban Nanica néni. Látszik, hogy örül a látogatónak, még ha idegen is... — Senkim sincs, csak egy néném Kaposkeresztúron. Két évvel idősebb, mint én. A má­sik testvérem meghalt Kana­dában, most kaptam értesítést a gyerekeitől, hogy a felesé­gét is eltemették. Tolmáccsal írathatták, mert ók már nem tudnak magyarul. Amíg így tartom magam, elélek itt egyedül a hátralevő időben. Nem járok senkihez, csak a szomszédokhoz néha, a Mi­hály Ferencékhez meg a Cseh Jánosékhoz. Három hízót vág­tak, én füstölöm a húst Az­Figyelmeztető számok Hányadán állunk az önma­gunk és egymás iránt érzett felelősséggel ? önkéntelenül választ keresünk erre, ha egy nemrég készült összegezésnek ezeket az adatait látjuk: a legutóbbi évtizedben 9658 üze­mi baleset történt Somogybán, s ebből ötven halállal végző­dött! Ha csak tehetjük, kerüljük • szomorú statisztikai jelzé­seket, s ha mégis elidőzünk egy-egy ilyen megállapításnál, azért tesszük, hogy a számok mögé nézve következtetéseket vonjunk íe. Okulásul az is­métlődések elkerülése végett Sajnos, vannak ismétlődé- •ek a baleseteket előidéző kö­rülményekben, nemcsak or­szágos vagy megyei viszony­latban, hanem egy munkahe­lyen belül is. Amikor megtör­tént a baj, nagy a visszhang­ja, széltében-hosszában^beszé- lik, hogy kit, hol, mikor, mi­lyen baleset ért — és egy idő után ugyanott másvalakivel hasonló szerencsétlenség tör­ténik. ötvenen az életükkel fizet­tek önnön vagy mások fele­lőtlenségéért ... A legnagyobb ár, amelyet mulasztás köve­Sz ínházi A próbatáblán napok óta egy levelet lehet látni: »Ked- v_s színészek! Nagyon tetszett A három kövér című előadás. Szeretném, ha máskor is el­jönnének, és ilyen szép elő­adást láthatnánk. Üdvözlettel. Kiss Ágota, Nagyatád, III. e. oszt. tan.« Egy bizonyítéka a levél és a mellékelt kedves rajz annak, hogy érdeklődik a leendő közönség... Karácsony mindkét napján két-két előadásban kerül színre közkívánatra a múlt évad nagy közönségsikere, Csepre- ghy Ferenc Piros bugyelláris című népszínjátéka. A szerep- osztásban egyetlen változás van: a közben színművészed főiskolássá vált Imre István helyett Balogh Tamás alakítja Jóskát, Török Mihályék cse­lédjét telhet Nemrég tanúja voltam annak, milyen feszültség ült ki a hallgatók arcára, ami­kor egy üzemi balesetet is­mertettek velük. Ez történt: a termelőszövetkezet megvá­sárolta a traktorokra való vé­dőkereteket, de valamilyen oknál fogva nem szerelték föl azokat az erőgépekre. A ke­retek felhasználatlanul hever­tek, rozsdásodnak egy dara­big, majd a tsz ócskavas gya­nánt túladott rajtuk. Nem sokkal ezután egy védőkeret nélküli traktorral felborult a vezetője, és meghalt. Nincs mód arra, hogy sorra vegyük tíz év ötven halálos kimenetelű üzemi balesetének okát Azt sem tudjuk számba venni, hányán viselik magu­kon a testi sérülések nyomait egész életükben, s a lelki sé­rülésekét melyeket szülők vagy gyermekek elvesztése okozott a hátramaradt hozzá­tartozókban. Marad a re­mény, hogy a számok, s mö­göttük az esetek — figyelmez­tetnék. Tőlünk függ, hogy a következő évben nőnek vagy csökkennek ezek a figyelmez­tető számok! H. F. mozaik Megkezdődtek a január hú­szadik! bemutató, Molière A képzelt beteg című vígjátéká- nak próbái is. A címszerepben Vajda László Jászai-díjas színművészt látjuk majd. Az előadást Szőke István ren­dezi. Orosz és szovjet drámák a magyar színpadon címmel ki­állítás nyílt Nagykanizsán. A kiállítást a Magyar Színházi Intézet és a. Nagykanizsai Vá­rosi Művelődési Központ ren­dezte. Az anyag az 1945 és 1977 között bemutatott orosz és szovjet drámák előadásait idézi fel 38 tabló segítségével. Köztük találhatók a Csiky Gergely Színház bemutatóinak dokumentumai is, Pauer Gyula díszletterveivel együtt. tán, ha valami a boltbői kell. ők hozzák meg. — A krumpli, a bab, a kerti vetemények megteremnek, néhány baromfi is van még. A szőlőm majdnem négyszáz öl. Amíg van kint munka, van mivel eltölteni az időt. Most meg fát aprítok, ha meg nagy a hideg, varrogatok a szóbában. — Allít-e karácsonyfát, Na­nica néni? — Karácsonyfát? — szipog egyet-kettőt. — Nem lesz ne­kem karácsonyfám. Már jó pár éve nem volt. Nem adok én arra pénzt... — És ha valaki ingyen ad­ná, örülne neki? — Akkor meg szaloncukor­ra kellene költeni. — De hát hoz valami pénzt a postás, úgy tudom. — Hétszázharmincnyolc fo­rint öregségi járadékot kapok, meg negyedévenként százhar­minchat forintot a tanácstól. Tavaly ötszáz forint szociális segélyt is kifizettek. Kell is a pénz. A boltra. Hozatok né­ha negyed kiló húst Kapos­várról, vagy felet, ha éppen kettős ünnep jön. Meg aztán egy kicsit félre is teszek. — Mire spórol, Nanica né­ni? — Egy kőkeresztet a lányom sírjára, azt szeretnék csinál­tatni — mondja és sír. — Ti­zenkilenc éves volt, amik ói­éi temettem. Ö az én örökö­söm, az a kő lesz az öröksé­ge. Mi mást hagyhatnék neki, és ki másnak hagyhatnék va­lamit? Nézem az éltes falakat, a beszakadt és papírral lera­gasztott plafont, a jókora vi­rágmintás ládát. Kíséri a te­kintetemet, és kiegészíti a gondolataimat — Minden- régi, -nemcsak a házban, hanem kint is. A sző­lőt még az őregapám rakta el, így aztán nem csoda, hogy ta­valy már nem termett rajta több százkilencven liternél. De minden kibírja, ameddig én élek. Nem vár vendéget kará­csonyra, ő se megy sehova. Ügy lesz ez most is, mint máskor volt Az imakönyvből énekel majd, aztán lefekszik. A rakott tűzhely sokáig tart­ja a meleget, nem hűl ki a szoba..» Herpesz Ferenc ! PÁLYAKÉP Szerepek és gyerekek — Akkor még nem tud­tam, hogy minden munkához valamiféle aszkézis szüksé­ges... Kiragadott mondat a be­szélgetésből. Flórián Antalnál, a Csiky Gergely Színházmű­vészénél vagyunk vendégek. Űj a lakás, nemrégiben kap­ták, egy tízemeletes nagy ház hetedik szintjén. A beszélge­tés állandó kísérőzenéjét az a kórus adja, amely három gye­rekhangból tevődik össze. A három Flórián gyerek fel­felbukkan. Ágnes hatéves, La­cika öt lesz, Gergely pedig a hármat tölti majd be. Klári asszony, az anyjuk néha ki­terelgeti őket a gyerekszoba mesevilágába. Szépek, ked­vesek. — Milyen lesz a karácso­nyuk? — Ügy gondolom, hogy szép. De meg kell monda­nom: nem szeretem ezt az ünnepet különválasztani a más napoktól. Az emberek egy része ezt valahogy sze- retetakciónak fogja fel, ahe­lyett, hogy egész évben sugá­roznának egymás felé, erre a két napra összpontosítják a ragyogást így azonban hamis a fény... Fényképeket nézünk. Fló­rián Antal színészi pályáját dokumentálják. A marosvá­sárhelyi főiskolai éveket a kolozsvári színészmúltat. Ho­gyan kezdődött? — Kerülő úttal. Kísérleti időszakban végeztem az isko­lát Tizenhat évesen már érettségivel rendelkeztem. Munkásnak mentem a kefe­gyárba, s közben levelezőn jogot tanultam. Azt én min­dig tudtam, hogy a polgári értelemben »tisztességes« em­ber nem lesz belőlem soha. Éltem az aranyifjú életét: ci- gányozás, fiákerezés. Minden érdekelt, anji nem egzakt Még spiritisz­ta szeánszon is részt vettem. Őtt mondta egy hölgy, hogy addig ár­nyékban va­gyok, amíg az apám él. 1962- ben meghalt az apám, engem pedig fölvet­tek a színmű­vészeti főisko­lára. Nem hi­szek a jósla­tokban, de ak­kor megbor­zongott a há­tam. Szamosújvá- ron született ezt a telepü­lést egykori örmények lakták abban az időben. Flórián apja is örmény ke­reskedő volt. — A nyelvet mi már nem beszéltük, magyarok voltunk. Mégis : életem egyik nagy sze­repében, Katajev A kör négy­szögesítése című darabjában Jemeljanovot, az örmény származású költőt — sikerem­bert — szívesen játszottam. — Mivel indult a pályája Kolozsváron? — Ismeretes, hogy sok nagy­szerű színész játszik ott. Nos, én ott kezdetben segédszíné­szi státusban dolgoztam. Rög­tön az e.ső alkalommal a ne­ves színészek öltözőjébe té­vedtem. »Mi az, már statisz­tákkal öltözünk?« ■— hallot­tam azonnal. Noha négy év alatt megkerestek a nagy sze­repek is, ez meghatározó lett. Szerettem volna olyan szín­házba kerülni, amelytől ide­gen a színjátszásnak a klasz- szicizáló siilusa, s mentalité­fícíritilí a idő Csillagtalan, fekete éjszaka volt. A laktanyaudvar kopasz fái között nyugati szél süví­tett. Békésen csendes, kihalt volt a táj. Éjfél elmúlt. A századügyeletes álmokat őrzött, hajnalra rettenetesen elálmosodott. Szeme előtt fénvkarikák jártak, a pupilláin belül pedig harcot vívott a vi­lágosság a sötétséggel. Nem aludhat el! Éberen kell ügyel­nie! Üjra és újra a fülébe csengtek a századparancsnok utolsó mondatai: »Külön ■ is felhívom a figyelmét arra, hogy az ünnep estéjén fokozot­tan ügyeljen a fegyelemre, a rendre! Távollétemben ön a helyettesem, felelős a század­nál történtekért...« A századparancsnok szigorú ember. Nem szeret semmit két­szer elmondani. Éjjelenként a legváratlanabb időpontokban jelenik meg a szolgálat ellen­őrzésére. Üjabb súlyók nehezednek a szempilláíra. — Csak el ne aludjak — ismételgette magá­ban. Szórakozottan követte az óra másodpercmutatóját, pró­bálta számolni a ketyegést. Mozdul-e a nagymutató? — ...02.30, 02.31,... Már csak három óra tizennégy percet kell kibírnbm a rajparancsno­kok ébresztőjéig. — Lassan körbejárta az elhelyezési kör­leteket, helyére rúgott egy »csáléra« álló bakancsot, és visszatért a naposasztalhoz. Az óra 02. 41-et mutatott. »Meg­állt az idő...« De még dú­dolni sem volt kedve. Gondo­latai hazakalandoztak. Eszébe jutott a »riasztó csikorgás« be­kapcsolása. Egy kavicsot szo­rított óvatosan a lengőajtó sar­ka alá. Ez a »biztosítás« egy kissé »feldobta«. Saját talál­mánya. Az ajtó csikorgására még a halott is felébredne. így soha nem lehet meglepni a szolgálatost... Üjra leült az asztal mellé, lábát a meleg fűtőtesten pi­hentette. Karácsony... a sze­retet, a béke ünnepe. Béke és hadsereg... háború és béke — cikáztak, gondolatai. A csend már-már anyon- nyomta. — Felhúzom csengőre az órát. 03.00-ra, ...3.00-ra, 00-ra, 0-ra, -ra. Az álom és az ébrenlét ha­tárán érkezett haza. Ott állt a földíszített karácsonyfa mel­lett Apja, anyja, bátyja, hú­ga, menyasszonya szinte egy­szerre akarták átadni aján­dékukat a katonafiúnak. Fel­szikráztak a csillagszórók, ki­nyúltak a színes égők, csókok mindenkivel... Apja már a torkát köszörülte, hogy el­kezdje — ahogyan emlékezete szerint minden évben — a Mennyből az angyalt Ijedten kapott az apja ke­zéhez: — Ne, apám! Most az egyszer ne énekeljen! Takaro­dó után tilos az éneklés! Fel­ébrednének a fiúk, vagy meg­hallhatná az üpveletes tiszt... Ne, apám, most ne! — De ki áll itt a fénykörön kívül? Miért szorítja a keze­met? Elaludtam! — vágott a tudatába. Az órája 02.50-et mutatott — De hiszen akkor nem is aludtam! — kiáltotta... — Látod ugye, hogy 02.50, vagy nem hiszed? — De elhiszem — mondta az első raj parancsnoka. — Csak furcsának találtam, aho­gyan elkaptad a kezemet és rám kiáltottál, hogy »Ne, Most ne !« Csikorgással vágódott ki a lengőajtó, és a folyosó sötét­jéből élesen vált ki a század­parancsnok alakja. A század­ügyeletes az órára pillantott: 03.00. Feszesen kilépett a szürke kőkockákra rajzolt, nagy piros »Ü« betűre, és je­lentette; — Százados elvtárs, jelen­tem, az éjszaka különös ese­mény nem történt! Dr. Szendi József sában is a közösségi színház megvalósítása felé törekszik. Kolozsváron játszott A ko­rona aranyból van, a Bará­tom, Harvey, az Ördög és a Jóisten, a Liliomfi című da­rabokban. A kritikák tanúsá­ga szerint: sikerrel. Akkor megismerkedett Klárival, s házasságot kötöttek. így ke­rült Magyarországra. Békés­csabán kapott státust. Akkori­ban a Miszlay István—Sándor János vezetőpáros igazgatta a Jókai Színházat. A már em- lí-e.t A kör négyszögesítésén kívül Flórián szerepet kapott a Mese a tűzpiros virágról, A szarvaskirály, a Leszállás Pá­rizsban, a Hölgyek és a hu­szárok, a IV. Henrik, az V. Henrik, a Nagyapó, A hazug, a Dinasztia című színpadi mű­vekben. — Melyek voltak a kedve­sek? — Gozzi—Heltai A szarvas­királyában az öreg, gonosz minisztert játszottam, aki ugyan a bűvös varázsige se­gítségével megkapja a fiatal­ember testét, de a lelke öreg és rút marad. Izgalmas fel­adat volt. Gyárfás Dinasztiá­jának karrieristája, A hazug szerelmes orvostanhallgatója is a kedvesek közül való. 1974-ben levelet irt Zsám- béki Gábornak: jönne Kapos­várra. Két nap alatt megkap­ta a választ: várják. A Bécsi diákokban mutatkozott be, majd feladat várta A három testőrben — Aramis —, az Ördögökben, Az úrhatnám polgárban — zenetanár —, a Rinaldó harcba megy című musicalban, a Diákszerelem­ben, az Őrület, vagy másban, a Pompadourban, a Csillag a mágiyán-ban, a Piros bugyel- lárLban, a Cyrano de Berge- racban stb. — Ahogy az ember más emberré válik a szerelemtől, úgy a színész egy-egy fontos szereptől. Én ezt a Csillag a máglyán De la Foníaine-jának eljátszásakor éreztem. Fel­szabadultam. A hangom nem az a természetellenes, nagy színházi hang, mellyé a nagy nézőterű kolozsvári színház méreteihez erősült fel egykor. Ugyanilyen fontosnak érzem a vorö6 hajú Hero-t pályá­mon, az őrület, vagy más­ban. Gátlások alól oldott fel. Nem elemezzük vég’g ala­kításait. Inkább olyan rrondar tait idézzük, melyekben eddi­gi pályáját summázta. — A színész közéleti ember. Színházi munkájával, de ma­gáné elének példájával is. Ez a hivatás a régi elődök er­kölcsi nagyságának példájával szerzett megbecsülést 1848- ban, 1919-ben ez cselekvésben mutatkozott meg. Nekem az a jó színész, aki át tud adni valamit Aki tanítani képes. Gyöngyössy Imre új tévé­filmjében forgatott, a chilei eseményeket idéző alkotás cí­me: Tengerre néző cellák lesz. — Sa gyerekek? Érti a kérdést — Nem nevelem színésznek ékel. Leskó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents