Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

A DÖNTŐ SZAKASZ KEZDETÉN EGY ÉV UTÁN - ELŐRE TEKINTVE Siófoki felmérés Javult a munkások életszínvonala Gazdasági feladatokról döntött a megyei pártbizottság Olvasóinkat tájékoztattuk arról, hogy de­cember 14-én jövőnk szempontjából nagy je­lentőségű témát vitatott meg a párt megyei vezető testületé. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésének és határozatának szellemé­ben elemezte Somogy 1977. évi gazdasági fej­lődését, és alapos mérlegelés, az adottságok, lehetőségek és kötelezettségek figyelembe­vételével alakította ki az 1978. évi cselekvés programját. Nem kétséges, az V. ötéves terv végrehajtása szempontjából a döntő szakasz kezdetén határozott a testület: mit, milyen ütemben és milyen eszközökkel kell elér­nünk ahhoz, hogy Somogybán is még jobb, kiegyensúlyozottabb legyen az emberek éle­te. Mától sorozatban számolunk be a jövő évi elképzelések és kötelezettségek legfonto­sabb mozzanatairól. KEDVEZŐ VÁLTOZÁS A Központi Bizottság elem­tó módszerét követve a me­gyei pártbizottság is áttekin­tette az ötéves terv első két évének legfőbb gazdasági ten­denciáit, hiszen csak így tud­hatott elmélyülten dönteni — a következő évek várható eredményeit, nehézségeit is számba véve. Nem árt tehát föleleveníteni, hogy a gazda­sági fejlődés minőségi köve­télményei, a hatékonyság gyorsabb növekedése áll a cé­lok középpontjában. Somogy­bán — igaz, a lehetőségnél kisebb mértékben — 1976-ban is javult a munka minősége. A gazdasági növekedés üteme azonban elmaradt a tervezet­től. Az export csökkeni A mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termelés stagnálása miatt — hiszen szerepük meg­határozó a megyében — az életszínvonal szerény mérték­ben növekedett, számottevő rétegeknél nem változott, és helyenként csökkent. Nem véletlen tehát, hogy ez évre a tavalyi lemaradás pótlását es a termelés erőteljesebb nö­velését határoztuk el. S hogy összegezésében kedvező vál­tozásról adhatott számot a megyei pártbizottság, ez a ha­tározottabb vezetésen, a terv­szerűbb irányításon és a kö­vetkezetes elszámoláson kívül mindenképpen a megye la­kóinak összefogását, a külön­böző társadalmi osztályok és rétegek tagjainak megértését, jobb munkáját és áldozatvál­lalását dicséri. S jóllehet ön­elégültségre nincs okunk, az idei eredmények mindenkép­pen biztatóak. MEDDIG JUTOM? Somogybán — a célnak megfelelően — mindenekelőtt a végrehajtás minőségi tényer zői javultak. Ennek bizonyí­tására elég megemlítenünk, hogy a termelés növekedését valamennyi ágazatban a ter­melékenység javulása ered­ményezte. Ipari üzemeink — az év vége előtt néhány nap­pal már beszélhetünk múlt időben — 6—7 százalékkal több terméket állítottak elő, mint 1976-ban. A legnagyobb mértékben — az országos ta­pasztalatokkal egyezően — az élelmiszeripar termelése nö­vekedett. Érthető, hiszen ki­tűnő alapot adott ehhez, a mezőgazdasági termelés bővü­lése. A többi ágazatban a tervnek megfelelően növeke­dett a termelés. Az építési­szerelési teljesítmény 9—11 százalékkal (a magasépítésé 15—17, a mélyépítésé 4—5 százalékkal) több, mint a múlt évben. A kapacitáshiányt azonban továbbra is csak eny­híteni tudjuk, megszüntetni nem. A kiemelt beruházások­nál és különösen a lakásépí­tésnél javult a munka terv- szerűsége és szervezettsége. De változatlanul gondot okoz, hogy a befejezés gyakran el­húzódik. Tehát van még mit tenni a technológiai fegyelem, a munkaszervezés és a minő­ség javításáért A megye mezőgazdaságának termelése 9—10 százalékkal nagyobb, mint 1915-ben volt. Nőttek a hozamok. Ennek kö­szönhető, hogy az idei ke­nyérgabona- és szemestakar- mány-termés fedezi az orszá­gos szükségletet, sőt búzából és kukoricából már kivitelre is jut. Számottevően javult a zöldség-, a gyümölcstermelés és -ellátás. A lakosság ezt a választékból és az árak ala­kulásából is érzékelhette. El­ismerést érdemel, hogy az idén 323,5 mázsa volt So­mogybán a cukorrépa termés­átlaga, cukortartalma pedig 16,5 százalékos. KORSZERŰ MÓDSZEREKKEL A megyei pártbizottság megállapította, hogy Somogy­bán az idén tovább nőtt a rendszerszerű termelésbe vont növények területe és aránya. Különböző társulások alakul­tak, s az összefogás, a kor­szerűbb módszerek alkalmazá­sa döntően befolyásolta gaz­dasági fejlődésünket Kedvező jelenségek bonta­koztak ki az állattenyésztés­ben. Gyarapodott az állomány, és javult a tenyésztői munka. A tejtermelés 14 százalékkal nőtt, de a hústermelés is na­gyobb a tervezettnél. Figye­lemre méltó viszont, hogy míg a sertésfelvásárlás 18 szá­zalékkal nőtt, addig a hízó­marha és a juh felvásárlása néhány százalékkal csökkent Megnőtt a kistermelők te­nyésztési kedve; jóval több sertést tartanak, mint a múlt évben. Várhatóan 18 százalék­kal növekszik Somogybán a termelőszövetkezetek nyere­sége. 18 tsz-ben viszont vesz­teséggel, illetve alaphiánnyal számolnak. A megye állami gazdaságai teljesítik a tervü­ket; termelési értékük 30 szá­zalékkal lesz magasabb, mint 1975-ben volt Igaz, hogy nö­vénytermesztési eredményeik elmaradnak a várakozástól, az állattenyésztésben viszont szá­mottevő sikereket értek el. Kisugárzó hatásuk az új mód­szerek bevezetésében és a ter­melési rendszerek kialakításá­nak kezdeményezésében is ér­ződik. BERUHÁZÁSOK. GONDOK A mezőgazdaságot kivéve jelentősen megélénkült a be­ruházás Somogybán. Mértéke — az országossal megegye­zően — 13—14 százalékkal nőtt. Gondjaink azonban alig csökkentek. A húskombinát rekonstrukciója például — a munkásközösség elismerésre méltó előkészítő munkája, a megyei és a városi szervek rendszeres segítése ellenére is — csaknem egyéves késésben van. A tervezettnél lassabban halad a Mezőgép építése is, s a rég tervezett kaposvári és siófoki vasútállomás, a siófo­ki autóbusz-pályaudvar ügyét sem sikerült megnyugtatóan rendezni, örvendetes viszont, hogy a megye fejlődése szem­pontjából fontos, folyamatban levő nagyberuházások körül­belül egymilliárdos előirány­zatát időben fel tudjuk hasz­nálni. A tsz-ekben nőtt a gé­pi, és csökkent az építési be­ruházások aránya. Javult a ta­nácsok beruházási tevékenysé­ge; az idén pótolják az 1976. évi lemaradást is. Gondjainkról szólva megál­lapította a megyei pártbizott­ság, hogy fejlődésünk 1977- ben is lassúbb volt az indo­koltnál. A termékszerkezet korszerűsítése, a beruházások kiegyensúlyozottsága, a tőkés export növelése a gazdasági szervezetek jelentős részében Tanácskozás a sertéstenyésztésről Nagyobb összhangot a termelés és feldolgozás között Az ötéves terv eddig eltelt időszakában nem emelkedett a tervnek megfelelően a gaz­daságokból kikerült vágóser­tések száma. — Ez a megálla­pítás hangzott el tegnap a megyei tanács mező- és élel­miszer-gazdasági bizottságá­nak ülésén. Sok szó esett a lemaradás okairól. Kiderült: nem csupán az a gond, hogy viszonylag kevés sertést ad némelyik gazdaság; néni használják ki kellően a lehetőségeket. Nemegyszer előfordult pél­dául, hogy az anyakoca a vártnál kevesebb malacot ad. Ennek oka lehet a gondozó« hozzá nem értése, vagy a szü­letés utáni elhullás. Ezt az utóbbit meg lehetne akadá­lyozni, ha a gazdaságok be­szereznék a szükséges infra- lámpákat, egyéb berendezése­ket, ha a gondozók pontosan betartanák a technológiai uta­sításokat. Berkes László, az állattenyésztési felügyelőség igazgatója a további okok kö­zött említette a sertéstelepek korszerűtlenségét, A szakosí­tott telepek színvonala gyak­ran elmarad a hagyományoso­kétól: nem kerül ki onnan több és jobb minőségű ser­tés. Ezért már megkezdődött ezeknek a telepeknek a re­konstrukciója. Az állatte­nyésztési felügyelőség szak­mai tanácsadást is vállal azok­ban a gazdaságokban, ahol ennek szükségét látja. A felügyelőség igazgatója térképekkel, grafikonokkal il­lusztrálta a termelékenység alakulását, a takarmányfel­használás gazdaságosságát. Emellett bemutatott egy tér­képet, amelyen zöld színnel tüntették fel a Ka-hyb sertés elterjedését a megyében. Első látásra kitűnt, hogy északon és délen — tehát a siófoki is. a barcsi járásban — alig-alig találhatók Ka-hyb telepe«. Már a következő évben vál­toztatni kívánnak ezen a hely­zeten, mint ahogy, az egymás­tól külön működő termelőszö­vetkezetek sertéstelepeit is koncentráltabbá teszik. Arról is sző esett, hogy ipa­ri feldolgozásra leginkább a Ka-hyb felel meg. Ennek el-_ lenére — főként a kisterme­lőknél — bizonyos ellenállás tapasztalható. Igaz, a húsipar sem rendel a termelőtől meg­határozott fajta sertést. Pedig ennek a kérdésnek megoldása nem tűr halasztást, A hús­kombinát szakembere elmond­ta, hogy a két év múlva in­duló sonkakonzerv-gyártás sok alapanyagot, azonos mi­nőségű húst igényel. A mezőgazdasági főiskolán sok kísérlet folyik az új, ke­resztezett fajok szaporodásá­val kapcsolatban. Erről beszélt ár. Guba Sándor főigazgató — éppen a Ka-hybbal kapcso­latban. Megállapította, hogy ez a fajta a környezettel szemben igényesebb, a szapo­rodására jobban oda kell fi­gyelni, és egyfajta technoló­giát alkalmazva az előíráso­kat szigorúan betartani. Mindehhez \ csatlakozott több szakember, hangsúlyoz­va, hogy az iparszert feldol­gozáshoz iparszerű termelési mód szükséget — az erőfeszítések cTtenérv — elmaradt a követelmények­től. Lassú a munkaerő éssze­rű átcsoportosítása. Az élelmi­szer-, a gép-, a könnyű- és az építőipar továbbra is mun­kaerőgondokkal küzd, miköz­ben az alacsony hatékonysá­gú kisüzemekben nőtt a lét­szám. Nem javult kielégítően a munkaszervezés, és több vállalatunknál egyenlőtlen a termelés. Mindez feladatot is jelöl a következő évre. ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A testület megállapította: a lakosság életszínvonala a tervezettnél valamivel na­gyobb mértékben nőtt. Tovább javultak az életkörülmények. A lakosság pénzbevétele 8—9 százalékkal, ezen belül a bér és bérjellegű bevétel 7—8 százalékkal növekedett. Több területen rendezték a béreket, a műszakpótlékot A kiskeres­kedelmi forgalom — folyó áron számítva — 9—11 száza­lékkal emelkedett; bővült a választék, s bár még sok a hiánycikk, körük változott A megye lakóinak takarékbetét- állománya 360 millió forinttal nőtt, és meghaladta a 3,2 mil­liárd forintot Az életkörülmények alaku­lását kedvezően befolyásolta, hogy lakásépítési terveink megvalósulnak. Az év végére várhatóan 1100 lakást adnak át, s ez a kislakásépítéssel együtt 2700 új otthont jelent! A társadalmi összefogás ré­vén a tervezett 650 helyett 1000 óvodai hely készült el. S jóllehet sikereink mellett iskolai, tantermi és egyéb gondok feszítenek, végtére is nem lehetünk elégedetlenek önmagunk munkájával. Az 1977-es év gazdasági eredményei — tőlünk függet­len, és önmagunk teremtette ellentmondásaival együtt — jó álapot adnak ahhoz, hogy a vezető testület biztonsággal, a lakosság készségére és tenni akarására építve tervezhesse a jövőt. Erről szólunk követ­kező számunkban. (Folytatjuk.) A Siófoki Városi Pártbizott­ság legutóbbi ülésén a többi között az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusi ha­tározatának helyi végrehajtá­sáról tárgyalt, azaz a siófoki munkások élet- és munkakö­rülményeit értékelte egy szé­les kört felmérés alapján, me­lyet a várospolitikai munka- bizottság végzett az üzemek­ben. A város sajátos adott­ságait figyelembe véve nem csupán az üzemi munkásak, hanem a kereskedelemben, a vendéglátó és más szolgáltató munkahelyeken dolgozók kö­rülményeit is mélyrehatóan megvizsgálták. Mint ismeretes, Siófok je­lentős ipari hagyományokkal nem rendelkezett A IV. öt­éves terv időszakában erősöd­tek meg a helyi vállalatok és fejlődött gyors ütemben az idegenforgalom. E két ténye­ző hatására a város munkás­sága a várossá válás óta több mint másfélszeresére nőtt. Siófok munkásainak ma már fontos szerepük van a város politikai, gazdasági és társa­dalmi életében, azonban meg­állapítható, hogy aránylag ke­vesen dolgoznak az iparban, s a nagyvállalatok munkásai is (KW, GOV, DRW) zömmel az egész országban "-szétszór­tan-« tevékenykednek. Jelentős a bejárók (a kétlakiak) szá­ma. Ezek egy része munkahe­lyét csupán a biztos jövede­lem forrásának tekinti, gon­dolkodásmódja (nem utolsó­sorban az idegenforgalommal kapcsolatos bizonyos manipu­lációs lehetőségek hatására) kispolgári, s az öntudatos munkássá érést hátráltató. A városban élő munkásság életszínvonala az utóbbi években örvendetes módon javult, a helyi és a központi bér-, szociálpolitikai intézke­dések, az áruellátás, a szol­gáltatás színvonalának emel­kedése folytán. Az üzemi dol­gozók havi átlagkeresete I 1971-ben 2000 forint volt, az- ■ óta 2600—2800 forintra emel­kedett. A hatvanas évek vé­gére, Illetve a hetvenes évek elejére jellemző munkásván­dorlás csökkent, az üzemek­ben létrejöttek a megbecsült törzsgárdák. A munkakörül­mények javítására jelentős összegeket fordítanak a váll*2 latok. A MAHART például 1975—1976-ban több mint két­millió forintot költött, a KW pedig az V. ötéves tervben mintegy tizenkétmillió forin­tot szán a fizikai munka meg­könnyítésére. A munkába járás feltételei javultak. A legtöbb vállalat ma már saját autóbusszal szállítja dolgozóit, vagy busz­bérleteket ad a bejáróknak. Néhány korszert munkásszál­ló épült a városban (mint például a MAHART-é), az üzemi étkeztetés színvonala kielégítő. Javult a munkások egészségügyi ellátottsága, bár ez még most sem megfelelők A nagyobb vállalatoknál van üzemorvosi rendelés ugyan« de sok kisebb munkahelyen hiányoznak ehhez a tárgyi, de főként a személyi feltételek. Az utóbbi években, mint a legtöbb gyorsan fejlődő város­ban, Siófokon sem enyhült a lakásgond. A munkásság fejlődésének alapfeltétele a szakmai kép­zés, a továbbképzés javítás* és az általános műveltség emelése A város szakmunkás- képző intézetei a vállalatok­kal együttműködve megváló-; sították a tanműhelyéé kép- j zést: ehhez a tárgyi és a személyi feltételek megvan-1 nak. A fizikai dolgozók gyér-, mekeinek továbbtanulását » vállalatok segítik, a felnőtt­oktatás hagyományosan, jói működik. (Az 1976—1977-«ft tanévben hatvannégyen irat-; koztak be a dolgozók általá­nos iskolájának hetedik és nyolcadik osztályába.) A mun­kások látogatják a könyvtára­kat, a kulturális központ ren­dezvényeit. A siófoki pártbizottság ok-' kai állapította meg, ' hogy a várospolitikai intézkedések, az üzemek hatásos kezdemé­nyezéseinek egész sora meg­gyorsította a Balaton-parti városban a munkássá érés folyamatát, valamint, hogy az érvényben levő párt- éa tanácsi határozatok következe­tes végrehajtása révén min­den bizonnyal eredményesen megvalósíthatják a Központi I Bizottság 1974 áprilisában hozott határozatát. S*. A. Költekezési divat A minap új szőnyeget kap­tunk az irodánkba. Egy kicsit rikítót, de újat. Az ünnepi pillanat sem zavarta meg kí­váncsiságomat, és megkérdez­tem az új szerzeményre büsz­ke munkatársunkat: miért most kaptuk meg a már ré­gen áhított szobakelléket? Vá­laszát szó szerint közlöm, mert az egy közgazdasági esettanulmánnyal ér föl. "Tudja, kolléga, az év vé­gére maradt volna 300 ezer forintom, és ezt el kellett köl- tenem, mert jövőre 20 száza­lékkal növelni szeretném a keretet. Sajnos a szőnyeg azért lett kicsit rikító, mert i más vállalat és intézmény megelőzött; ők már hamarabb elköltötték maradék pénzükét. Hiába, okosan kell gazdálkod­ni!« Égnek állt a hajam, hogy a gazdasági szabályozás jelenle­gi rendjében is még találkoz­hatunk ilyen szemlélettel, amelynek tünetei és következ­ményei ismertek: mindent el­söprő költekezési hullám, a hatékony felhasználás elha­nyagolása, raktárra vásárlás stb. Mi az igazság az iménti ál­lítással? A vállalatok költség- gazdálkodása ma nincs kere­tekhez kötve. A vállalat ma­A tisztább vizekért Az OVH Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központjában nagyszabású környezetvédelmi munka folyik többek között a vize.k tisztaságáért. A VITUKI Vízminőségvédelmi Intézete is részt vett abban a kutatási programban, amelyet az ENSZ csaknem egymillió dollárral támogat. E program ke­retében alakították ki a vízminőségvédelmi mintaterületeket a Duna Budapest fölötti szakaszán és legszennyezettebb fo- lyónkon. a Sajón. Képünkön » Dunából vett vízmintát vizsgálják. ga dönti el, készít-e beszer­zési tervet. A jól gazdálkodó vállalatok valóban készítenek ilyen előirányzatot, de az nem kötelező, s betartása a válla­lat belső ügye. A tervben meg nem valósult beszerzéseket — indokolt esetben — a válla­lati vezetők a következő év­ben engedélyezhetik — ez vállalati hatáskör. A vállalati belső mechaniz­musok megmerevedése követ­keztében azonban előfordul, hogy a saját hatáskörben ki­alakított keretek a végrehajtó dolgozók, sőt gyakran a veze­tők számára is "szentírássá« válnak, és az említett tünete­ket idézik elő. Ez a megmere­vedés azonban egyáltalán nincs összhangban a gazda­ságirányítás céljaival, a jól értelmezett vállalati önállóság­gal. A tanácsi és egyéb költség- vetési szerveknél is szinte tel­jes a keretek felhasználási szabadsága: a bér- és jutal­mazási alap kivételével az egyes rovatok között szabad az átutalás. Egyébként a ta­nácsi gazdálkodásban évente milliárdos maradványössze­gek keletkeznek, amelyeket átvihetnek (át is visznek) a következő költségvetési évre. Más kérdés, hogy a maradvá­nyok keletkezésének milyen okai vannak? Nem kétséges, hogy a taka­rékos, ésszerű gazdálkodás el­len két tényező hat: az árak változása és a beszerzési piac bizonytalansága. A vállalatok és a költségvetési szervek gyakran ázért nem takarékos- kodnak, mert kereteik vásár­lóértékét termékben akarják megőrizni. Az sem zavarja őket túlzottan, ha ez a rak­tározási, kezelési költségek nö­vekedésével jár. Ebből követ­kezik, hogy niég mindig idő­szerű feladat erőteljesen kor­látozni az év végi költekezési divatot. k N.

Next

/
Thumbnails
Contents