Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

OROSZ TÉLBEN, MELEG SZÍVVEL Testvérlapunk ünnepe Váj ár utánpótlás Ajkán, a 301. számú Szakmunkásképző Intézetben, a vasasszakmák mellett vájárokat > is képeznek. Évről évre többen jelentkeznek bányásztanulónak. Képünkön: A vájártanulók egy csoportja a tanműhelyben. Számítógép a mezőgazdaságban Száz éve nem esett akko­ra ho három nap alatt Moszk­va környékén, mint megérke­zésünk előtt. Kollégáink, a Kalinyinszkaja Pravaa mun­katársai kimutattak a Kali- nyin felé robogó kocsi abla­kán: az út két oldalán méte­res hófalak meredtek. Máskor egy hónap alatt esik ennyi. Szép jubileumra érkeztünk Kaposvárról, megjelenésének hatvanadik évfordulóját ün­nepelte testvérlapunk. A szál­lodai elhelyezkedés után elsé­táltunk a közeli szerkesztő­ségbe. A földszinti nyomda rotációs géptermében nyom­dászok, újságírók nem titkolt büszkeséggel adták kezünkbe a másnapi jubileumi szám még erősen festékszagú pél­dányait Az első oldal tetején piros plakátbetűk hirdetik: A Kalinyinszkaja Pravda 60 éves. A százhúszezer példány­ban megjelenő újság elődje, a Proletarszkaja Miszl (Prole­tár Eszme) 1917. november 28-án került először az olva­sókhoz. A piros fejes ünnepi újság azóta a 18 334. szám. A Kalinyin terület csaknem akkora, mint egész Magyar- ország. A megyei lapon kívül járási, üzemi lapok tá­jékoztatják az embereket A Kalinyinszkaja Pravda kom- szomolista laptársa, a Szme- na, mely az 50. évfordulóját ünnepelte nemrég, elsősorban a fiatalokhoz szól. December 9-e, péntek, na­gyon emlékezetes nap marad a kalinyini kollégák és a mi emlékezetünkben. Délelőtt részt vettünk a szerkesztőség házi ünnepségén. Pavel Iva­nov főszerkesztő okleveleket, jutalmakat adott át a kollé­gáknak, nekünk pedig a lap most elkészült jubileumi jel­vényét Egész délelőtt nagy volt a sürgés-forgás, érkeztek a vendégek, hajdani szerkesz­tők, más városbeli újságírók. Mi például egy szmolenszki kollégával együtt néztük meg a 60. évfordulóra készített jel­vény- és dokumentumkiállí­tást Bemutatták az egyik ré­gi munkatársat, G. Kiprijano- vot, aki most Kijevben él. Ma megye- és országszerte családi házak, hétvégi nyara­lók ezreit húzzák föl, és te­remtenek kényelmes, korsze­rű otthonokat, pihenésre al­kalmas nyaralókat Az épüle­tek e mindennapi praktiku­mon kívül egyúttal táj- és te­lepülésformáló tényezők is. Minden ház tömege és a kör­nyezetbe való illeszkedése ki­fejezi a kor ízlését tér- és tö­megformáló stüustörekvéseit A régi falvak házainak épí­tési rendjét az évszázados ha­gyomány szabta meg. Ma már inkább az építési tevékenység altalános színvonala, kultú­rája Egy-egy ház kialakítását, tömeghatását legnagyobb mér­tékben a tervezői munka, a jó ötlet befolyásolja. Ennek a színvonala azonban nem egyenletes, fejlesztésére szük­ség van. 1967-ig tulajdonképpen a tanácsok döntötték et hogy elfogadják-e a benyújtott épí­tési terveket. Ez a gyakorlat a helyi szakigazgatási szervtől olyan hozzáértést és felké­szültséget kívánt, amely meg­haladta az ott dolgozók erejét. Ezért 1965—67 között kísérleti jelleggel néhány megyében magántervezői szakértői bi­zottságok bírálták el a be­nyújtott terveket. Ilyen bizott­ság működött Somogybán is. 1967-ben — a tapasztalatok alapján — rendelet jelent meg. Ebben előírták, hogy minden megyében alakuljanak ilyen bizottságok. Somogybán ma kettő is működik. Az egyik a belső-somogyi, a másik a bala­toni építkezések teyveit zsű­rizi. — Milyen tapasztalatokat szerzett a bizottságban? — kérdeztük Furulyás István megyei főépítésztől, a balatoni zsttri titkárától. — Jöjjenek csak ide, kérem — hívott az egyik tablóhoz, s megmutatta a régi fényké­pet, amelyen Borisz Pocevoj, az Egy igaz emoer írója és o van, mint fiatal újságírók. Akinek valamilyen köze volt a lap hatvan évéhez, nagy lelkesedéssel készült a jubileumra, megírta a vissza­emlékezését, kölcsön adott eredeti dokumentumokat. Az egész szerkesztőség a régi év­folyamokban búvárkodott, hi­szen kellett az anyag és az adat az ünnepi számokhoz és a huszonnégy oldalas, három színnyomású különkiadáshoz. Eddig csak hallottunk a testvérlap kiterjedt tömegkap­csolatáról, délután azonban személyesen meggyőződhet­tünk arról, mennyire szeretik a lapot. Párt-, társadalmi szervek, gyárak, vállalatok, kolhozok, közművelődési in­tézmények képviselői gratu­láltak és ajándékozták meg a szerkesztőséget. A Somogyi Néplap nevében szintén átad­tuk -A Somogyi Néplap a Ka­linyinszkaja Pravda 60. év­fordulójára« feliratú habán vázát, melyet a kaposvári fa­zekas szövetkezet készített társadalmi munkában. Csak érdekességként: a kalinyini Drámai Színház igazgatója és főrendezője Borisz Godunov koronájával és köntösével lepte meg a jubilánsokat, s a főrendezőnő versben mondta el a köszöntőt egy díszes »pergamenről«. Már délelőtt megkaptuk a díszes meghívót az esti ünne­pélyes ülésre. Nagy izgalom­mal indultunk gépkocsival a Szeliger szálló elől a Volga túlsó partjára, az ottani SZMT művelődési központjá­ba. A színpadon, az elnökség­ben foglaltunk helyet. Előt­tünk ült a deres hajú, mégis fiatalos M. M. Konsztantyi- nov, aki 1921-ben volt a lap főszerkesztője. Nem jött üres kézzel Moszkvából, éppen a jubileumi számban jelent meg a féltve őrzött fényképe, rajta ő, még mint pártmunkás, s az elődje, az egyik legrégibb szerkesztő, P. P. Kapitanov. — Minden héten zsűrizzük a terveket, az idén például több mint kétezer-ötszázat. E mun­ka célja, hogy rossz tervek ne jussanak el az építési hatósá­gokhoz, és az építtetőknek se kelljen később megbánniuk, hogy X-hez vagy Y-hoz for­dultak. Azért vagyunk, hogy a tervezők építésre alkalmas, hasznos, a tájba jól illeszkedő, korszerű építészeti gondolato­kat hordozó terveket adjanak. — Mégis az az érzésünk, hogy rengeteg a szokványos, szürke épület, még a Balaton­nál is. — Ennek sok oka van. Né­hány tanácsnál hajlanak arra, hogy azonos beépítési formát, hasonló tetőidomokat követel­jenek meg a tervezőtől. Ma­napság például divatos az ut­cára merőleges homlokzatú, nyeregtetős ház. Ha a padlás­tér az utcára néz, az épület még földszintesnek számít, s akkor elég 3—3 méteres ol­dalkertet hagyni. De ha ugyan- j ennek az épületnek a padlás­terét oldalra nyitják meg, már kétszintes a ház, és 5—5 méte­res oldalkert kell. A telektu­lajdonosok nem szeretik a nagy oldalkertet, s a kialakí­tott telkek is ennek megfele­lően keskenyek, nehéz jó há­zat tervezni. Olyan házak is épülhetnének, amelyeken a nyereg nem merőleges az j utcára, hanem párhuzamos az- > zal. Érdekes, hogy sem a ha- j tóság, sem az építkezők nem kedvelik ezt a megoldást. Pe­dig nagyon szép épületek emelhetők így, s az utcakép is változatosabb lehetne. — Milyenek a benyújtott tervek? — Többségük jó. Különösen az utóbbi években javult a Az ünnepélyes ülésen Ny. G. Koritkov, az SZKP Kali­nyin területi Bizottságának első titkára mondott beszédet, íelidézte a lap hat évtizedes történetét, méltatta a jelentő­ségét. Felzúgott a taps, ami­kor átadta a főszerkesztőnek a díszoklevelet, mellyel az Oroszországi SZSZSZK Leg­felsőbb Tanácsának elnöksé­ge tüntette ki a Kalinyinsz­kaja Pravdát. Sokan köszön­tötték a jubiláló lapot az ün­nepi beszéd után, köztük mi a Somogyi Néplap közösségé­nek üdvözletét tolmácsoltuk. Nagyon tetszett a nálunk is jól ismert A. D. Gyementyev költő tiszta szívből jövő gra­tulációja. Minden újság ablak a világra. Visszaemlékezett arra, milyen nagy szeretette) tanították meg az újságírásra, ö is Kalinyinból indult, s most a Junoszty (Ifjúság) cí­mű folyóirat főszerkesztő-he­lyettese. Ö adta át a főszerkesz­tő, a testvérvárosunkban na­gyon népszerű földi, Borisz Polevoj üdvözletét. Akkor éppen Csehszlovákiában tar­tózkodott, az írókongresszu­son, a jubileumra azonban táviratban fejezte ki jókíván­ságait. Most nem ebből, ha­nem a 60. évfordulóra írt szép cikkéből idézünk : » A hatvan év nagyon tiszteletre méltó kor. Én most is előfizetek a lapra, s örülök, hogy a hazai újság megőrizte energikus kezdeményezőképességét, most is jó szemű, finom hallású, érzi a terület érverését, s egyáltalán nem öregedett a hatvan év alatt.« Mi is ezt a frisseséget érez­tük a nagyon érdekes, színes különkiadásból, mely a lap történetén kívül bemutatja komolyan és humorosan a munkatársakat is. Az egyik cikk a Somogyi Néplap és a Kalinyinszkaja Pravda tízéves testvéri kapcsolatáról szól, s név szerint felsorolja azokat, akik már jártak Kaposváron. Kalinyinban. színvonaluk. Más kérdés, hogy a tervezett ajtókat, ablakokat — ezekkel különösen emelhető az épület külső megjelenése — nagyon nehéz kapni a Tüzép- nél. A vállalkozó kisiparosok vagy a házilagos családi kivi­telezők nem tudnak megbir­kózni a különböző megoldá­sokkal (párkányok, vasbeton­szerkezetek). Ilyenkor azután elhagyják azokat. Akad jó né­hány műszakilag, mérnökileg precíz munka. Ezek azonban építészetileg hajítófát sem ér­nek. Ilyenkor még csak vitat­kozni sem tudunk a tervező­vel. Az építészeti színvonalra ugyanis nincs mérce. Milyen alapon figyelmeztessem a ter­vezőt, hogy a homlokzat csú­nya. nem illik a tájba, ha nincs rá előírás. Ezért örü­lünk a nemrég megjelent, ajánlott típustervgyűjtemény­nek. Ez olyan tervtömeg, meg­felelő szakmai színvonalon, hogy ehhez már jól mérhetők a magántervezők munkái. El­vünk: a benyújtott munkák ezeknél rosszabbak nem le­hetnek. — Milyen a terv útja? — A tervezők a bizottsághoz adják be. Mi zsűrizzük, s ha megfelel, az építtetőnek küld­jük közvetlenül. A tervező pe- di" megkapja a véleményün­ket tartalmazó jegyzőkönyvet. Az építtetők sokszor az utolsó pillanatban egyszerre akarnak mindent elintézni. Az a jó: ha valaki e nagy munkába bele­vág, a tervet legalább fél év­vel az építkezés megindulása előtt benyújtja. Cs. T. Nincs tudomásom arról, ho­gyan fogadták »magasabb tu­dományos körök« dr. Csáky Csaba és dr. Mészáros Sándor Számítógépek a mezőgazdasági vállalatok irányításában című új könyvét. Abban viszont bi­zonyos vagyok, hogy azok a mezőgazdasági szakemberek, akik majd kézbe veszik, elé­gedetten nyugtázzák: a Köz- gazdasági és Jogi Könyvki­adó gondozásában megjelent munka nem hemzseg tudomá­nyoskodó, a megértést nehezí­tő műszavaktól, mégis sikerül túlmutatnia a' számítógép használatával kapcsolatban több helyen leírt általános megállapításokon. A számítógépet nem igyek­szik valamiféle »csodaszer­ként« feltüntetni, sőt őszintén kimondja: a mezőgazdasági termelőfolyamatok közvetlen gépi irányítása lehetetlen. Míg az ipari üzemekben a terme­lés két alaptényezője az em­ber és a gép, addig a mezőgaz­daságban bonyolult biológiai összefüggésekkel, sőt a vélet­lennel is számolni kell. Erre a mechanikusan »gondolkodó« gép nem képes. Ezenkívül is több körül­mény nehezíti a komputer mezőgazdasági alkalmazását : a munka viszonylagos szerve­zetlensége, az iparnál kedve­zőtlenebb szakember-ellátott­ság, az ipari nagyüzemhez mérten kicsi a termelés volu­mene, ráadásul egy-egy gaz­daság tucatnyi áruféleség elő­állításával foglalkozik. Ezek után egyáltalán reális-e az igény a számítógép alkalma­zására? Sajnos mindeddig el­enyészően kevés a kézzelfog­ható bizonyíték, az »igen« mégis egyértelmű. A számító- gépes tervezés és üzemszerve­zés a termelésnek olyan tarta­Az úttörőszövetség közmű­velődési tevékenységének ré­sze, hogy az iskolai tanulmá­nyok elvégzésében segítse a tanulókat. A legfontosabb fel­adat a hátrányos helyzetű ta­nulók »felzárkóztatása«. A szorosan a tanuláshoz kap­csolódó tennivalókon kívül azonban a szabadidő-progra­mok szervezésében, a gyerekek önképzésében is oroszlánrészt , vállal a szövetség. Tegnap a megyei úttörőelnökség ülésén a nagyatádi járás vezetői szá­moltak be az úttörőcsapatok­ban végzett közművelődési munkáról. Néhány megállapí­tás — az elnökség értékelése szerint — az egész megyére is érvényes, s ezeket erderne.s kiemelni. Sok iskolában hoztak létre — jelentős költséggel — úttö­rőotthont. A cél egyértelmű volt: helyet kell adni a gye­rekeknek, hogy jól dolgoz has­ié kait hozza felszínre, amely hagyományos módon elképzel­hetetlen. A takarmánygazdál­kodás matematikai tervezése például csaknem kézenfekvő lehetőség. Mekkora legyen egy 800 ki­logramm súlyú, adott fajtájú tehén napi takarmány adagja ahhoz, hogy életfenntartásán kívül 6,8 liter, 3,7 zsírszázalé­kú tejet adjon? A rendelkezés­re álló takarmányféleségek: X Y Z ... Látszólag gimnáziumi matematikai példa ez, valójá­ban az ezernyi lehetséges meg­oldás közül az optimálisát kivá­lasztani — rövid idő alatt és megbízhatóan — csak a gép képes. A legjobb takarmány­összetétel mellett (ezt a könyv részletesen leírja) az állat na­pi takarmányozása 19,28 fo­rintba kerül, a termelés te­hát gazdaságos. Hasonlóan ér­dekes és aktuális példa a ta­karmánytermelés legkedve­zőbb szerkezetének kiszámítá­sa egy üzemben. Néhány nagyobb állami gaz­daságban már alkalmaznak számítógépet. A közzétett ered­mények követésre csábítóak. A Mezőhegyesi ÁG négy évre dolgozta ki a vetésforgó leg­célszerűbb módját. Nagyszent- jánosiban a gépszükségletet és a gépfölhasználás leggazdasá­gosabb módját alakították ki számítógép segítségével. A feladat méreteire jellemző, hogy a megoldás 972 féle kö­vetelménynek kell megfelel­jen. A kész program a nö­vénytermesztés költségeit ne­gyedével csökkentette! Szinte hihetetlen, pedig igaz: a Tatai ÁG ötéves tervét szin­te teljes egészében számítógép készítette. A gép csaknem 500 változóval számolt, 538 korlá­tozó feltételnek eleget téve. Az eredmény: a legnagyobb sanak. Csakhogy a felmérések­ből kiderült: sok csapatotthont csupán ünnepi »dekorációnak« használnak, vagy egy-egy őrsi foglalkozásra, rajgyűlésre nyitnak ki. Pedig mindenütt az iskola kis művelődési há­zaként kellene működnie — sokféle programmal —, több lehetőséget adva öntevékeny úttörőcsoportoknak. Szakadék tátong a tizen­négy évesek és a húszegyné­hány éves korosztály között. A sokféle szakkörben, őrsi közösségben többé-kevésbé rendszeresen dolgozó úttörők ugyanis az általános iskola befejezése után »elkallódnak«, pedig a bábozás, a néptánc, a néprajzi kutatás nem kis­diákkorhoz kötött tevékeny­ség. Azután az ifjúsági klu­bok, a KISZ-alapszervezatek a húszéveseknél újra kezdik a munkát, a újra megtanítják nyereséget lehetővé tevő gaz­dálkodási terv. Ezek után megdöbbentő a kontraszt : akadnak hazánk­ban mezőgazdasági szövetke­zetek, amelyekben egyszerű »tekerős« szorzógép sincs. Kevés a könyvelőgép, még kevesebb a számlázó automa­ta. A MÉM-tárca területén 1975 végén 23 számítóközpont működött, közülük 4 az üze­mekben. Kedvezőtlen ez a kép. Nem csupán a környező szocialista országokhoz, hanem saját technológiánk és magas szintű génparkunk követelményeihez mérten is. A számítástechnika fejlesztése és elterjesztése per­sze nem csupán szándék kér­dése. Egy R 10-es kis számítógép és a csatlakozó berendezések üzembe helyezése 25 millióba kerül, évi üzemeltetése pedig 8 millióba. Ilyen ár mellett a gép hiába tenné a termelést még oly hatékonnyá, a költsé­geket kedvezővé, alkalmazása ráfizetéses volna. Megoldást csak több gazda­ság közös vállalkozása jelent. Csakhogy milyen legyen az együttműködés szervezete? Vé­gül is mibe kerül és mit hoz a számítógép? Milyen típust érdemes megvásárolni, milyen az új berendezés szakember- igénye?... Tucatnyi kérdés vár választ. Dr. Csáky Csaba és dr. Mé­száros Sándor könyve mind­erre útmutatást ad. A számítógépek széles körű mezőgazdasági hasznosítása a jövő lehetőségéből a közeljö­vő és a ma realitásává válik. Ezt a folyamatot gyorsítja »A számítógép és alkalmazá­őket arra, amit folytatniuk kellett volna ... Ez rávilágít az úttörőszo- vetség és a KISZ közti átme­net gondjaira. Nem mindig sikerül ugyanis megnverni egy-egy kisdiákot, hogy kike­rülve az iskolai környezetből önként is folytassa a munkát. S ez visszavezethető az önte vékenységet akadályozó hi­bákra. Kevésbé kellene pél­dául kisiskolás módszerekkel az úttörőket szakkörbe, szín­játszócsoportokba tömöríteni, hiszen amint kikerülnek az is­kolából, megváltozik a hely­zetük: mindenütt rájuk bízzák a választást, hogy mivel akar­nak foglalkozni szabad idejük­ben. Végsősoron a mindennapi életben való eligazodásra is csak akkor nevelhetik őket, ha az iskolákban és az úttö­rőszövetségben megteremtik ennek »modelljét«. Lajos Géza—Leskő László Tervek, építkezők A megyei zsűri tapasztalatai sa« című sorozat uj kötete. B. F. Használjuk ki az úttörőotthonokat! Közművelődési munka a kisdiákok között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents