Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

PÉNZ ÉS PAPÍR Vita a vadkárokról Gondolatok egy küldöttközgyűlés kapcsán Somogy megye nagyva­!das terüie., erdeiben elsősor­ban a szarvasok kínálnak szép trófeákat A téli hónapokban nemcsak az okoz gondot, hogy mit egyenek ezek az állatok, hanem az is: kiét? A MA VOSZ megyei intéző bizottságának a napokban tar­tott küldöttközgyűlésén hang­zott el: »csengettek a szarvas­nak Somogybán...« Ezt úgy kell érteni, hogy a huszonne­gyedik órában vagyunk. A szá­mok ezt ugyan nem igazolják (jelenleg — a becslések sze­rint — a somogyi vidékeken 5500 szarvas, 12 ezer őz és mintegy 1600 vaddisznó él), ám a minőség változása már valóban észrevehető. Ebben az évben tapasztalták, hogy csök­kent az agancsok szárhossza, és kisebb lett a súlyuk is. Sür­gősen megoldást kell találni, Ira fenn akarjuk tartani a so­mogyi trófeák jó hírét. A megyében 35 vadásztársa­ság működik összesen 400 ezer hektáron. Ezen a terüle­ten túlnyomó részben a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek gazdálkodnak. Az pedig köztudomású, hogy náluk nem a vadgazdálkodás a legfonto­sabb ágazat El kell fogadni azt az alapelvet, hogy az ága­zatok népgazdasági súlya miatt a mezőgazdasági és erdészeti termelés az alaptevékenység. Vagyis a vadgazdálkodásnak ezekhez kell alkalmazkodnia. Mi okozza hát akkor a gondot? Az, hogy a szarvas — és a többi nagyvad — nem »•tudja-“, hogy most a terme­lőszövetkezet terményét eszi. Annál1 jobban figyelik ezt a tsz-ek, s ez számos vita forrá­sa a mezőgazdasági nagyüze­mek és a vadásztársaságok között Az előbbi kevesli, az utóbbi sokallja a megfizetendő vadkárt. Nemegyszer hallható, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek egyéb veszteségeik egy részét éppen a vadkár "-túlhajszQlásával-“ próbálják kiegyenlíteni. Ezek a sokszor perrel vég­ződő ügyek a vadgazdálkodást má-már -folyamatosan kísérő jelenségek. S még mindig nem megoldott a tulajdonképpeni alapprobléma: mit egy.m a szarvas? Fokozódik a vadkár, elégtelen a vadtakarmányo­zás. s kevés a vadföld. Pró­báltak ugyan átmeneti megol­dást találni, de úgy fest, nem hoz végleges, jó eredményt: az együttműködési megállapo­dásokról van szó. A megyében körülbelül 8—10 vadásztársa­ság kötött ilyet azokkal a me­zőgazdasági nagyüzemekkel, melyeknek a területén va­dásznak. Jellemző, hogy még a küldöttközgyűlésen sem tud­ták pontosan, jelenleg hány ilyen megállapodás van ér­vényben. Ezek a szerződések is »-sánták«. Vagy a va­dásztársaság önállóságát csor­bítják, vagy jogi bukfencek vannak bennük. Kevés helyen fordítottak gondot arra, hogy fölkeressék a vadászterületen gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek vezetőit, és kezdeményezzék a kapcsolatok rendezését Az is megállapítható, hogy az együttműködés alapja a sze­mélyi kapcsolatok meg erem- tése. Az, hogy a vadkár elvi- selbetőnek vagy elviselhetet­lennek minősül-e, attól függ tehát, hogy milyen a viszony a vadásztársaság és a tsz ve­zetői között... Nyilván a vadföldek jelen­tik a megoldást. Csakhogy az se mindegy, hogy ezek mek­korák. Legalább 10—15 hek­tárosaknak kellene lenniük ahhoz, hogy a vadat helyben tartsák. Ennek megteremté­séért sokat kell tenni. Lehető­ségek kínálkoznak. Például a megyei tanács segítségével föl kellene mérni, hol vannak el­hagyott, művelés alatt nem álló területek, amelyeket vad­földdé lehelne tenni. De meg­oldás persze az állandó takar­mányozás is. Néhány vadász- társaság ennek érdekében va­lóban sokat tesz. Kevesen gon­dolnak azonban arra, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek szárítóiból rengeteg ocsú kerül ki, s ezt olcsó pénzért megvá­sárolhatnák a vadászok. De legalább ilyen értékes a hul­ladék sárgarépa. Akik nem járják pus­kával a kezükben az erdőket, azok is tudják: mekkora gaz­dasági érték a vad. Nagy mértékben megnövekszik a vadásztársaságok felelőssége, amikor a szarvasállomány romlásáról esik szó. A vadá­szok nemcsak maguk ellen, ha­nem a közös, népgazdasági ér­dek ellen is vétenek, ha nem javítanak mielőbb vadgazdál­kodási munkájukon. Mészáros Attila Korszerű vasáti szerelvények A szovjet vasutak egyre korszerűbb szerelvényekkel gazda­godnak. Képünkön az »Orosz trojka« egyik kényelmes ko­csija. Molnár Zoltán Eljegyzés Vagyis mulya. Ez nagyon kényelmes besorolás ; persze nyilván leginkább csak önma­gának. A környezetének, kü­lönösen a jövendőbeli felesé­gének kevésbé. Katinak persze tulajdonkép­pen csak fokozta a biztonság- érzetét, hogy máris jobban is­meri vőlegénye hibáit, mint erényeit Tudott számolni ezekkel az erényekkel is, de főleg — s ez a fontosabb — a hibákkal. A gyengeségekkel. A megjátszott, esetleg túlját­szott gyengeségekkel is. A munkamegosztás — pers­pektívában az lesz, hogy Ka­tinak maganak kell a sót és cukrot megvásárolnia, meg majd a kocsit is, meg a hét­végi házat a Duna-kanyarban, Tibor meg tudós fejével csak keresse meg — mert renge­teget fog keresni — a rá va­lót Kati önmagát nem tartotta nagyobb.szakmai karrierre al­kalmasnak. Annál többre be­csülte általános életbölcsessé­gét Ingerelte ugyan Tibor ér­dektelensége vagy mulyasága, de nem jött ki a sodrából, ha­nem egy felnőtt asszonynak is becsületére váló türelemmel — az emberi kapcsolatok fel­fogásában — megértetésében Somogyi Néplap eleve gyengébb férfi iránti gyöngéd megbocsátással — nekifogott, hogy válaszoljon arra a kérdésre, melyet Tibor elmulasztott megfogalmazni és kimondani. — ... mondani persze nem merik, annál sokkal idétle­nebbek, különösen Apu, mint a férfiak általában. Csak bá­tortalanul célozgatnak. Ügy kell kitalálnom... — Mit, Katikám? Nem ér­tem. Nem, még ez sem az érdek­lődés megjelenése volt Tibor tekintetében, vagy pláne az agyában. Nem is azért kér­dezte, mert valóban meg akarta érteni. De hát, ha ketten együtt ülnek, az egyik mond valamit, a másiknak előbb-utóbb mégiscsak meg kell kísérelnie valamit felfog­ni az elhangzott szavakDól, hogy viselkedése ne tűnjön durva udvariatlanságnak. — Ó hát hiszen hogyan is érthetnéd, kiskutyám, ami­kor még nem is jutottam odáig; hiszen még én magam sem nagyon értem. Még csak az elképedésemet mesélem, hogy milyenek, hogy ilyenek a kedves szüleim, s hogy eről­tetnem kell az agyamat, ha ki akarom találni, mit is akarnak. — Értem — bólogatott Ti­bor, mintegy nyilvánvalóvá téve, ami Kati előtt egy pil­lanatig sem lehetett kétséges, hogy fogalma sincs semmiről, még arról sem, hogy éppen miről is nincs fogalma. De hát ezt most Kati nem akarta élezni. — Eljegyzést szeretnének. Azelőtt, tudod, ez beletarto­zott az illembe... Türelmes udvarlás (most kgzcsókra nyújtotta ujjacskáit, s olyan képet vágott, mint aki szíve­sen, de szemérmes tartózko­dással fogadja az udvarlást), gyűrűs eljegyzés, és utána még türelmesebb vőlegény- kedés-menyasszonykodás; a készülődés, tervezgetés öröm­teli, szűzies, ábrándos idősza­ka. Vásárlások, rendezgeté­sek ... a jövendő házasélet gondos, aprólékos megalapo­zása. — Értem — mondta megint Tibor. Holott természetesen, a dolog némileg mégis körvona­lazódván, fogalmi címkét kap­ván (eljegyzés !) a rejtett s felfedni egyelőre nem is óhaj­tott lényeget még kevésbé ér­tette. — Tudom én, hogy megér­ted, drágaságom! Te tudó- sabb, bölcsebb, jóságosabb, az öregek romantikus marad iság- nyavalyái iránt sokkal elné­zőbb vagy, mint én. Te bele tudod helyezni a jelenségeket történelmi összefüggéseik! «.. Kedvesen meg is parkolta az arcát. Tibornak jólesett az elisme­rés. Vagyis a képességeit és erényeit illető vélemény. Fel­fogta ugyan, felfogta ő, hogy Kati csak játssza ezt vele, s valójában egy kissé idétlen­nek tartja. De ő egyáltalán nem neheztelt ezért; inkább még egy kicsit ő maga is rá­játszott e némely vonatkozá­sában önmaga által is ismert időtlenségére. Ügy ítélte, hogy nem lesz ez rossz a házas­ságban. Legyen csak Kati a felnőtt és magabiztos ... Na­gyon hálásan fogadta hát a kissé körmönfont elismerése­ket Hálacsókkal. Vagy fino­mabban: hálapuszival a hom­lokára. Adó a lyukkártyán Vagyonszaporulat, ingatlan­forgalom, gyámhatósági nyi­latkozat, arányos köztehervi­selés — mindezek és a hoz­zájuk hasonló kifejezések gyakran hangzanak el a me­gyei illetékhivatalban. Jobbá­ra csak a falak között, mert azokon kívül már gyakran a bürokráciát, a magas adóté­teleket, az ügyintézés forcsa- ságait emlegetik — ki-ki a maga szemszögéből ítélve meg a hivatal munkáját. Annyi bi­zonyos, hogy ha több embert megkérdeznénk, azt válaszol­nák: barátságtalan intézmény ez az illetékhivatal... Az is bizonyos azonban, hogy fizetni kevesen szeret­nek. Az ingatlanok forgalma esetében például nem kis ösz- szegekről lehet szó. Hallani már milliókat érő épületekről, s százezreket meghaladó il­letékről is. — Valóban különböznek a vélemények a hivatal mun­kájáról — mondja dr. Böndi Béla, a megyei illetékhivatal vezetője. — Vegyünk egy példát. A felek az adásvételi szerződésben 100 ezer forint árat rögzítettek. Kötelességünk — a felek őszinteségében va­ló kételkedés nélkül —, hogy a vételárat egybevessük a kereslet-kínálat alapján ki­alakult átlagos forgalmi ér­tékkel. S ez nem önkényes: a közreműködő szakértők mun­kája arra irányul, hogy a va­lóságos érték legyen az ille­ték alapja. Így előfordulhat, hogy az előbb említett 100 ezer forintból 160 ezer lesz Az illeték is több lesz — kö­vetkezésképpen »barátságta­lannak-« ítélnek bennünket. Ha viszont az illetékre rész­letfizetési engedményt adunk, vagy társadalompolitikai in­dokok alapján azt részben vagy egészen elengedjük, már jobb szemmel néznek ránk. . Egy-egy évben 19—20 ezer ügyet intéznek a hivatal mun­katársai. Többek között a ha­gyatéki, az ajándékozási, az adásvételi és egyéb illetékek­ről van szó. — A hivatal kapocs a la­kosság és az állam között. Egyfelől érvényesíteni kell a jogszabályokat, másfelől szá­molni kell a társadalmi ér­tékítélettel. Okoz ez súrlódást az önök munkájában? — Az érdesebb felületeket már eleve simábbá próbáljuk tenni. Például véleménykü­lönbség esetén sohasem a for­galmi érték »plafonját« álla­pítjuk meg. Többször érezzük a kifogást: lassú az ügyinté­zés. Kevesen tudják, hogy milyen kiterjedt levelezést folytatunk. A balatoni ingat­lanforgalom miatt Debrecen­től Szombathelyig címezzük a borítékokat Előfordulhat pél­dául, hogy gyámhatósági jó­váhagyásra egy évet kell vár­nunk. Addig az akta »fek­szik«. Azt is meg kell emlí­tenem, hogy az előbb mondott 19—20 ezer jogügyletet arány­lag kevés ember intézi. En­nek ellenére talán o késedel­mes esetek 10 százalékában fordul elő, hogy a hivatal dol­gozóin múlik az ügyek elhú­zódása. Ugyancsak a súrlódások el­kerülését szolgálja, hogy igaz­ságosan és méltányosan, min­den körülményt figyelembe véve járunk el. Az előbb em­lítettem a részletfizetési ked­vezményt. Például a családi házat vásárló fiatal házasok majdnem minden esetben megkapják. Mindezek társa­dalompolitikai és jogpolitikai feladatainkból is következnek. — Bizonyos megkötések azonban befolyásolják a mun­kájukat. Gondolok arra, hogy a hivatalnak terve can. — Van ugyan a megyei ta­nácsnak éves bevételi terve, amelynek része az illeték és az adó is, az illetékbevételi terv azonban nem meghatáro­zója az illetékügyi munkának. Az illetékeket a valóságnak megfelelő forgalmi értékek alapján állapítjuk meg. Ezzel egyfajta vagyon- és jövede­lemszabályozást is mgvalósí­tunk. Kétségtelenül jó dolog, ha az illetékbevételi tervet teljesítjük, vagy túlteljesítjük, hiszen ez a tanácsi pénzalapo­kat növeli. Ez azonban sem­miképp nem függ össze a forgalmi érték meghatározá­sával. — Ahol ilyen rengeteg ügy­irattal és pénzzel bánnak, előfordulhat, hogy bürokrati­kussá válik a munka. Mit tesznek ez ellen? — A túlzott óvatosság miatt korábban sok fölösleges aktus kísérte az ilyen ügyek intézését. A pénzről csak annyit: fokozottabban kell ügyelni a tiszta kézre. A nyil­vántartásnak olyannak kell lennie, hogy az ügyfél bármi­kor, bármelyik stádiumban kielégítő magyarázatot kapjon. Lehet, hogy az ezt lehetővé tevő adminisztráció már a bürokrácia határát súrolja, de semmiképpen sem bürok­rácia. A különböző nyilatko­zatok megszerzésének kötele­zettségén azonban mi sem tudunk változtatni Az ügyintézés gyorsítását szolgálják azok a korszerű eszközök is, melyekkel a hi­vatalban dolgoznak. Gépesí­tették a könyvelést, s — el­sősorban az adóügyek köré­ben — elkezdték a lyukkár­tyás ügyiratkezelést. — Gyakorta okoz zavart, fölösleges fáradságot, hogy az illetékhivatalt és az illetmény- hivatalt nevük hasonlósága miatt összetévesztik az embe­rek. — Mi is gyakran kapunk a másik hivatalnak címzett le­veleket. A jövőben ez az ösz- szetéveszthetőség megszűnik: az illetményhivatal elszámoló hivatallá alakul. M. A. Nagyatádi asszonyok panaszolják Kevés a sütemény és a zsírszalonna A formulát — amellyel el­fogadhatták és másokkal is elfogadtathatták az eljegyzést — voltaképpen tehát megta­lálták. A szülők — a meny­asszony szülei — nosztalgikus, bár szemérmesen rejtegetett ragaszkodása bizonyoß hagyo­mányokhoz. Ennyit Tibor Is előre jelez­het a saját szüleinek. A rész­letekről egyelőre nem sürgős beszélni A részletek. Hát ami azt il­leti, a részletekről természe­tesen Tibornak nem lehetett fogalma. Legalábbis egyelő­re. Mert hiszen a részletek va­lójában nem is részletek vol­tak, hanem éppenséggel a lé­nyég. De a lényeg leglényegét egészen pontosan csak Anyu tudhatta. Vagy talán még ő sem. IY. Kati tudta, vagy legalább­is erősen gyanította, hogy Anyu mostanában nemigen hívta fel Apát. Régebben igen; régebben bizonyára sű­rűbben. Emlékeztette a’ kere­kebb születésnapokra. Tíz, tizenkettő, tizenöt éves lesz a lányunk. Nyilván ilyenkor nem érhette be valami szok­ványos születésnapi ajándék­kal. Vagy kivették a mandu­láját. Egyszer kificamodott a bokája; vagy legalábbis kibi­csaklott és nagyon meghúzó­dott. Vagy amikor megjött az első havi vérzése. »Kati nagy­lány lett. Viszonylag korán, már ugye biológiai értelem­ben.« (Folytatjuk.) — Egy maszek cukrászunk van, nála állandó a sorbaál­lás a friss süteményért. Aszó­vetkezeti cukrászdában sajnos ritkán van — mondta a la­boráns a Nagyatádi Cérna­gyárban. A szakszervezeti tisztségviselő hozzátette: — Ha délelőtt érkezik zsír­szalonna, elfogy, mire dolgo­zóink befejezik a munkát. Két idősebb csomagoló asz- szony mondta, hogy amióta gyermekeik elhagyták a szü­lői házat, nem vágnak disz­nót Zsírszalonnát viszont ol­vasztanának. A töpörtyűt is kedvelik, s a házi zsírt is szívesebben fogyasztják, mint a boltit Megemlítették még, hogy például vasárnap nincs nyit­va trafik, és újsághoz csak az előfizetők jutnak. Kifogásol­ták, hogy nincs elegendő nyil­vános telefon Nagyatádon. A cémagyári asszonyok pa­naszát Hubai Sándor városi tanácselnök-helyetteshez to­vábbítottuk. A város vezetői már tudtak ezekről a hiányos­ságokról; próbálnak is tenni a változás érdekében. — A cukrászsütemény hiá­nya nemcsak Nagyatádra jel­lemző, hanem az egész me­gyére. Nagyatádon a megol­dás jövőre várható, amikor az áfész cukrászüzeme olyan helyre költözik, ahol nagyobb kapacitással, több süteményt készíthetnek. Az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat most építi a városban, az Omnia kávészalonját. A jövő év kö­zepére készül el, és ott mód lesz a sütemények árusításá­ra. Csakhogy már előre ag­gódunk: valószínű, nehéz lesz a szállítás. A trafik, az újságvásárlás azóta okoz gondot, amióta va­sárnap délelőtt nincsenek nyit­va az üzletek. A városi ta­nács illetékesei keresik a meg­oldást. Nem sok sikerrel. Tárgyaltak az áfész-szei, hogy a központban, a park szomszédságában álló fém pa­vilont — ahol Roll jégkrémet árusítanak — adják el a ta­nácsnak. Nem sikerült az egyezség, pedig többen kere­sik a napi sajtót, a dohányt, a zsiletpengét, a képeslapot, mint a jégkrémet. A telefonnal kapcsolatos le­velezés egy egész paksamétát tesz ki; öt-hat évvel ezelőtt még volt két telefonfülke Nagy­atádon. Igaz, hogy régi, tan- tjss/el mük'iií de legsUbb veit. Az egyik — éppen a vá- r központjában — karambol »áldozata« lett, több mint egy éve. A másik elromlott. Ja­vításuk — alkatrészhiány miatt — késik. A kórháznál van egy nyilvános telefon, amelyet éjjel-nappal használ­ni lehet, de ez nagyon kevés. A kereskedelem felelősei ál­lítják: a boltok az igények szerint rendelik a zsírszalon­nát. Azonban az elosztáskor a kért mennyiségnél jóval ké- vesebb jut. A Kaposvári Húskombinát kereskedelmi főosztályának vezetője. Kocsis László: — Igazi zsírszalounát én is gyerekkoromban láttam utol­jára. Az az igazság, hogy egész évben, csak a húst ke­ressük, ilyenkor pedig eszünk­be jut a zsírszalonna. Viszont a mezőgazdaság áttért a hús­sertések tenyésztésére. Ma­gyarországon ma jóformán csak az Alföldön található zsírsertés. Ismerjük a gondot, éppen ezért a szegedi társ- vállalatunktól hozatunk zsír­szalonnát. Amennyit lehet, el­juttatunk a vásárlókhoz. Saj­nos csak ennyire futja. Zsír viszont van és lesz is bőven. G. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents