Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

Ököivívó-CSB (folytatás a 4. oldalról) Középsúly: Lévai ellen Ga­rai' a mérkőzést feladta. Az első pillanatokban Ga­rai lerohanással és sorozások­kal próbálkozott, s ez egy pillanatra meglepte a hazai versenyzőt, aki egy jobb csa- pottal elkapta Garait. Edzője azonnal bedobta a törülközőt. A találkozó egy percig tar­tott. 14:4. Félnehézsúly: Rigó kiütéssel győzött Zsilka ellen. Nagy ütésváltások vezették be a mérkőzést. Már ekkor Higó egyik — gyomorra mért — ütése után csak a gong segített Zsilkán, aki ezután már óvatosabb volt. X máso­dik menet első percének vé­gén a Dózsa-bokszoló jobb, majd bal horga után a pécsi versenyzőt kiszámolták. 16:4. Nehézsúly: Túri ellen Par­ragi föladta. Túri nem ijedt meg nagyobb testsúlyú ellenfelétől. Ponto­san ütött, s hamarosan rá­számoltak Pamagira. A Stein­metz bokszoló ja ezután fejelt és fogott; láthatóan a kiütést igyekezett elkerülni. Már az első menetben repült a tö­rülköző. Így alakult ki a 18:4-es végeredmény. Jutási Róbert Rigó (balról) is kiütéssel nyert. Járási labdarúgó-bajnokság Vasárnap helyhiány miatt nem tudtuk közölni a járási labdarúgó-bajnokság egy hét­tel korábbi eredményeit. Most pótlólag megtesszük. NAGYATÁDI JÁRÁS; Görgeteg—Kisbajom 2:3, ör- tilos—Berzence 3:1, Tarany— Pogányszentpéter 1:1, ötvös- kónyi—Háromfa 1:4, Beleg— Rinyaszentkirály 2:0. J_ Káromfa 10 9 1 — 9S-? 19 2. Kisbajom 10 6 3 1 32-13 15 3. Pog.-sztp. 10 7 1 2 30-11 15 latonszabadi—Kőröshegy 2 f), Ságvár—Kisbárapáti 1:1, Ná- gocs—Gamás 0:2. 1. Kőröshegy 8 S 1 î M-12 11 2. B.-szabadi 8 4 3 1 16-11 11 3. Kisbárapáti 8 4 2 2 16-12 10 KAPOSVÁRI JÁRÁS: Kaposfő—Kaposszerdahely 4:3, Taszár—Nagyatád 1:0, Kaposfüred—Hedrehely 8:3, Juta—Toponár 0:4, Mezőcso- konya—Gálosfa 1:2, Ecseny— Bőszénfa 2:4, Somogyszil—Mi­ke 0:1. SIÓFOKI JÁRÁS; B. Vasas—Adánd 1:5, Lát- rány—Somogymeggyes 2:5, Ba­•L Toponár 11 10 1 — 46-12 21 2. Gálosfa 11 8 3 — 32-9 19 3. Somogyszil 1.1 7 2 2 27-9 16 Húsz telitalálalos szelvény A 44. hét telitalálatos szel­vénye: 12 11x12 2 x x x x 2 -j-x. Húsz fogadó ért el 13+1 ta­lálatot. Nyereményük 35 930 forint. A 13 találatos szelvé­nyek száma 77. 14 811 forint jut egyre-egyre. A 12-esek 466 forintot, a 11-esek 52 forintot, a 10-esek 18 forintot érnek. Ady tehát 1897. szeptember első fejében Budapestre uta­zott leckekönyye láttamozta- tására és az esedékes tandíj befizetésére. De barátok és alkalmi ismerősök társaságá­ban megfeledkezett úticéljá­ról — szórakozott éjszakáról éjszakára. Így a tandíjjal együtt a hirtelen kölcsönt is elverte, majd ugyanerre a sorsra jutott a hazulról kapott gyorssegély. A tandíj harmad­szori összegét az Üllői út és a József körűt sarkán lévő Valéria kávéházba kiérte, s ez a szolidnak egyáltalán nem ■mondható cím mély megdöb- bnést váltott ki az érdmind- saentj atyából, aki maga is szeretett ugyan mulatozni, de csak otthon, házilag. A vá­rosi vigalmi helyeken szoká­sos murik messze estek ízlé­sétől, azokkal soha nem tudott megbarátkozni. Bandi fiát en­nek megfelelően — a tandíj harmadszori törlesztésével egyidőben — távirati pa­ranccsal szigorúan Temesvár­ra irányította. Szerencsétlen lépés volt ez. Ady Endre élete végéig úgy emlegette temesvári hónapja­it, mint magánemberi sorsá­nak legzordabb periódusát 1897 szeptemberétől 1898 ele­jéig élt a bánáti nagyváros­ban. A részleteket homály fe­di, mert életrajzi adatait ille­tően mindig zárkózott volt á költő, emlékező széni tanú pe­dig nem akadt a temesvári időtöltéshez. Ínség, sivárság, magány volt az osztályrésze. A karácsonyt fűtötten szobá­ban, elhagyatottan, lázas be­tegen töltötte. Ráadásul bajt szedett össze valami alkalmi nőtől. Mindjárt újév után, panaszos hívására érte utazott az édesanyja, és zaklatott ag­godalommal vitte haza fiát, aki ugyan már elmúlott 20 éves, de »Ides« mindig akko­ra gyengédségben részesítette, mint csetlö-botló, fejlődésé­ben visszamaradt kis púja korában. Dehogy tett volna szemre­hányást a könnyelmű, botcsi­nálta jogászbojtámak. Sőt a szigorú apa is annyira meg­ijedt, hogy teljesen feledve neheztelését, serényen ipar-' kodott szeretettel, gondosko­dással segédkezni fia mielőb­bi gyógyulásában. Mert akár­hogy volt, az Ady család leg­jellemzőbb tulajdonságaként az összetartás, az egymást se­gítő ragaszkodás gyorsan el­oszlatta a múló neheztelést. Végleges döntés Temesvár sanyarúságából hamarosan talpra állt egész­ségileg. Az otthoni jó bánás­Egervdri bronzérmes J Kulturális küldöttség a szovjet testvérmegyében ! Bisz, hisz, bisz! Oviedóban a n. Tornász Vi­lág Kupán nagyszerűen szere­pelt Egervári Márta. Ugró­gyakorlata kitűnően sikerült, s — a szovjet Saposnyikova és Filatova mögött — bronzérmet nyert Ugyanebben a verseny­számban Müller Judit a hato­dik helyen végzett Egervári felemás korláton is jól szerepelt s csak alig szo­rult le a dobogóról. A férfiak lólengésében Do- nát Ferenc negyedik, ugyanő gyűrűn a hatodik lett A magyar ifik az elsők , Balassagyarmaton játszották le az UEFA-torna selejtező visszavágó mérkőzését, ame­lyen Magyarország ellenfele Svédország volt Fiataljaink négygólos győzelmet arattak, s ezzel jelenleg csoportjukban az élen állnak. A csoport állása: 1. Magyarország 2 1 — 14-1 2 2. Csehszlovákia 1 1----------4-2 2 X Svédország 3 1 — 2 3-8 2 A magyar ifiknek még Cseh­szlovákiával kell oda—vissza­vágó mérkőzést játszaniuk. Mintha havas mező fölött suhant volna a MALÉV TU— 154-es menetrendszerű repü­lőgépe; a felhők mindent el­takartak szemünk elől. A moszkvai Seremetyevó repülő­terére négyfokos hidegben ér­keztünk, s a hópelyhek szál- lingózása is különösen hatott az otthoni »nyár« után. Gyors számvetés; senki sem hiányzik. Itt van teljes lét­számban a BM kaposvári táncegyüttese Vörös József és Galicz János vezetésével, a somogyi zeneiskolák négy ta­nára, egy népdalénekes, egy hangszeres népművész, a ka­posvári Fazekas Háziipari Szövetkezet két iparművész­nője és a vezetők, összesen negyvenkilencen tartozunk ahhoz a kulturális küldöttség­hez, amely négy fellépésen mutatja be Somogy népdal­kincsét, táncait, ipari nép­művészetét, muzsikusainak szakmai tudását. A légikikötőben két idegen- vezetőnk, Viktor Krilov és Komári Menyhért — később a csoport kedves, előzékeny Vi- tyája és Meny usa — várt bennünket. És hogy a fáradt utasok nehogy ellanyhuljanak, s a látványból is részesülhes­senek, rögtön magyarázni kezdték a Moszkva—Kalinyin útvonal nevezetességeit: íme, a természetbe telepített szép Zelenovo városka, itt a volo- kalamszki országút, ahol Pán- filov tábornok hadteste verte vissza 1941 késő őszén a né­metek rohamát. Odább Klin, Csajkovszkij városa, messze világító nyírfáival — és már­is Kalinyinba érkeztünk; a Továbbjutott a Vasas vízilabda-csap at a Barcelonában befejeződték a vízilabda Európa Kupa spa­nyolországi selejtezőinek küz­delmei. A magyar bajnok Va­sas a torna utolsó fordulójá­ban 4:1 (1:0, 1:0, 1:0, 1:1) arányban győzött a lengyel Stilon ellen és ezzel biztosí­totta továbbjutását. A piros­kekek nem is játszottak tel­jes erőbedobással, Faragó (3) és Budavári góljaival nyertek. Amint a DPA jelenti, Würz- burgban elkészítették a vízi­mód, az egymást követő szi­lágysági disznótorok valósá­gos daliává javították, így erőteljes fizikummal utazott márciusban Budapestre, hogy apja meghagyása szerint ren­dezze joghallgatói kötelessé­geit. Nem tudott szót fogad­ná. Megint előkerülték a ta­valy szeptemberi cimborák, és a kiskocsmák látogatásával gyorsan fogyott a pénz, gyor­san múlt az idő. Szorult hely­zetében újabb pénzeket kért hazulról, ismét és ismét meg­fogadva, hogy jobb belátásra tér. Mintha lemásolta volna a fiatal Tolsztoj pétervári köny- nyelműségeit 1898. március végöl belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Utolsó 10 koronáján vonatjegyet váltott, de nem haza, hanem Zilahra. Állhatatlan viselkedése miatt egyelőre nem mert az apa szeme elé kerülni. Zilaihon, az Alma Mater szeretett városában azonnal magára talált Itt jól ismer­ték, képességeit sokra tartot­ták, társasági tekintélyét szo­lidárisán becsülték. Egyik ba­rátja, Végh Miklós otthont adott néki, Z. Kiss Ernő ügy­véd pedig díjnokként alkal­mazta havi 30 forintért. Bo- hémsége mellett fegyelmezett szellemi munkásnak bizo­nyult az ügyvédi irodában, noha úgy viselte tel az írn oki robotot, mint akinek fátvág­nak a hátán. Annál elszán- tabb lelkesedéssel írt cikke­ket, verséket a »Szilágyság«- nak, amely már gimnazista korában felkarolta próbálko­zásait, s amely szívesen kö­zölte Temesvárról küldött al­kalmi tudósításait is. E hír­lapírói és költői munkálko­dásnak köszönhetően a helyi tekintélyek sorába emelke­dett, önbecsülésének igen joi­labda BEK középdöntőjének sorsolását Eszerint a Vasas együttese Siracusában játszik a C-ánottieri Napoli, a CSK VMF Moszkva és a holland AZC Alfen csapatával. A másik középdöntőt Belg- rádban a Partizán, a SV 05 Würtzburg, a görög Ethnikos és a svájci SC Horgen vívja. Két-két csapat jut tovább a december 9—11. között sor- rakerülő döntőbe. esett a tollával kivívott hír­név. Egyelőre remekül érezte magát szülőmegyéje székhe­lyén. Vigyázott hogy legé- nyes szórakozásai a polgári jó ízlés határai közt maradjanak. Sorra csináltatta a divatosnál divatosabb ruhákat, látogatta az úri társaságot, költemé­nyeivel fellépett a műkedve­lő előadásokon, szerenádokat adott Zilah szép, mindamel­lett jó hírnevű hajadonjainak. Népszerűségére alapozva el­határozta, hogy előfizetőket toboroz, s az így befolyt ösz- szegből kiadatja első verses­kötetét. Dolgainak ideiglenes rend­bejötté az apai neheztelést is eloszlatta. A szemrehányá­sok veszélye nélkül térhetett haza Érmindszentre 1898 nya­rán. Üjabb tanakodások kö­vetkeztek leendő sorsa felől, mert hiszen a zilahi egzisz­tencia csak átmeneti megol­dást jelenthetett. Ismét fejet hajtott a szülők akarata előtt, beletörődött, hogy folytassa a jogot, mégpedig az eredetileg kijelölt helyen, Debrecenben. Közben katonai sorozásra idézték. Alkalmatlannak bizo­nyult: az ecsedi láp okozta hűlés végleges nyomot ha­gyott ízületeiben. Most nem bánta. A katonai drillt má­soknak találták ki. Csendes érdmindszenti nyaralását arra használta fel, hogy sajtó alá rendezze a szilágysági előfize­tőknek beígért első verseskö­tetét. Terve szerint a kötet­nek Debrecenben kellett meg­jelennie. Ilyen kilátással — bár az előfizetőktől össze­gyűjtött nyomdaköltséget már elköltötte — szívesen tért vissza 1898 szeptemberében a hajdúsági cívis központba. (Folytatjuk) Kaposvár téren át az elegáns Csentralnaja szállodába. Jó volna aludni, de az, él­ményektől felajzott idegek nem engedelmeskedtek a szán- desnuiv. Szippantottunk hát néhányat a Volga-parti sétány jéghideg levegőjéből, a nép­mondák szerencsétlen perzsa királykisasszonyára gondol­tunk, aki — mert szerelme, a híres parasztvezér Styenyka Razin megunta — most a »matuska-reká« mélyén alusz- sza örök álmát, — s mi is el- szenderedtünk. Másnap friss erővel szem­léltük az egykori Tver kor­mányzósági székhely és az új KaLinyin palotáit. Meg kell hagyni, a patinás építmények sorában sem akármilyen he­lyet foglal el a tízezres vagon­gyár művelődési palotája, amelynek bejáratánál szembe­szökő felirat hirdeti: »Október 21-én este 19 órakor: a ka­posvári ének- és táncegyüttes műsora, előtte 18 órától: Ka­pitány Júlia és Tamási Mária habán kerámia kiállítása. Mindenkit szeretettel várunk. A belépés ingyenes.« A földszint felbolygatott méhkas volt. A sarokban Kar­dos Kálmán, a kaposvári ze­neiskola tanára »finomította« Glinka d-moll triójának zon­goraszólamát, tőle szokatlanul komor arccal. (Lámpalázát csak másnap vallotta be, ak­kor is muzsikusi szemérem­mel.) Egy táncosfiú »csapá­solt« négynegyedben, átél len­ben, a kisteremben pedig a Fazekas Háziipari Szövetkezet két »művészlánya« rendezte saját kiállítását. S amikor Balassa Tibor, a Somogy me­gyei Tanács elnökhelyettese, a küldöttség vezetője megnyi­totta a kiállítást, a tömeg egy pillanat alatt elözönlötte a helyiséget. Itt, a szép fafara­gások, a népi építészet hazá­jában ismeretlen volt még a habán kerámia, patyolatfehér alapjával, stilizált virágmin­táival, a köcsögök, tányérok mégis elragadtatott megjegy­zéseket váltottak ki. »Meg­vásárolhatók?.« — kérdezte egy fiatalasszony. Nem. De itt maradnak emlékül a vendég­A napokban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat So­mogy megyei elnöksége olyan témát tárgyalt, amely eddig sohasem szerepelt a testület napirendjén: a környezetvéde­lemről esett szó. Helyesebben: mit tud tenni a környezet szennyezése ellen a TIT? Az ugyan némileg feltűnő, hogy csak először foglalkoznak ez­zel, ám mindjárt olyan ered­ményt értek el, amely orszá­gos visszhangot is kiválthat; intézkedési tervüket esetleg modellként megküldik a többi megyében dolgozó társulatnak. A feladat megoldásának szükségességét nem kell bi­zonygatni. Akiindulópont: míg korábban a technikai fejlődés és az emberi környezet között mindig kialakult az egyensúly, (helyesebben nem borult fel), addig ez napjainkban már nem monható el. A folyamat felgyorsult, s a társadalom au­tomatikus védekezése nem ele­gendő. A hatásos környezetvédel­met nálunk sok intézkedés se­gíti, s ezek sorában első he­lyet a környezet védelméről szóló törvény foglalja el. Mind­ezek azonban önmagukban nem elegendők: erélyes — és a szükség szerint még erélye­sebb — társadalmi közremű­ködés nélkül ezek önmaguk­ban nem hoznak eredményt. E munkában igen eredmé­nyes lehet a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat tevé­kenysége. A program szerint rendszeres tájékoztatók lesz­nek a környezetvédelem idő­szerű nemzetközi, magyaror­szági és Somogv megyei gond­jairól. A TIT különböző szak­osztályai — így a mezőgazda- sági, a biológiai, az egészség- ügyi, a jogi és a művészeti — kibővített ülésen tárgyalják meg: milyen feladatok hárul­hatnak a TIT-re a környezet­védelemben. Felvilágosító munkával, előadásokkal a tár­sadalom szemléletét kell meg­látóknak. Juli és Marika aján­dékként hozta őket — mun­kájuk »bére« a szíves fogadta­tás, a minden arcról leolvas­ható csodálkozás. Megkezdődött a műsor a nyolcszáz személyes, igencsak megtelt színházteremben. Kol­lár Anikó, a Marcaliból jött fiatal fuvolatanár ruhája fe­kete, máskor sápadt arca zász­lóvörös. Törékeny alkatát meghazudtolóan tömör tónus­sal, hamisítatlanul népiesen játszotta eb Hajdú Mihály há­rom magyar pásztordalát —■ vastaps volt a vége. Passa Jánosné, a küldöttség tolmá­csa, konferansziéja apró, de humorosan értelmezhető hibát vétett — elmosolyodott, elné­zést kért. Halkan hullámzó nevetés, taps. A tánccsoport felújított Pántlikázójának utol­só ütemeit is fülsiketítő vas­taps kísérte. S bár a BM-együt- tes művészeti vezetője a szünet­ben idegesen járt fel-alá, ké­sőbb is össze-összecsattantak a tenyerek, egyre hosszabban, egyre hangosabban. A korhely férjektől elvett üvegekkel lej­tett leánytánc már frenetikus, tomboló sikert aratott. — Bisz, bisz, bisz! (Újra, újra, újra!) — csattant a kiáltás. S a bütykösök ismét a bájos leányfejekre kerültek. A feketelaki legényei elemi erejű csizmacsapkodása­kor hangos hahotára fakadt a nézőtér — s még inkább, ami­kor a fiúk levett kalappal, vi­gyázzállásban tisztelegtek. A szép Dráva menti tánc dalla­mai itt-ott ismerősek — szláv hangulatot árasztanak —, de ebben is óriási ugrások, csa­pások bizonyították, hogy nem halt még ki a magyar virtus. — Büszkék lehetnek az együttesükre. Önök hallatlanul muzikális nép — mondta egy középkorú munkásnő. A go­pak és a trepak hazájának leánya ezután percekig ára­dozott — a Feketelaki legé- nyesről. Még a ruhatárnál is mosolygott — majdnem vala­mennyi nézőtársával együtt. Lengyel András változtatni. Ennek eredménye­ként nemcsak az élővilág óvá­sa fokozódik, hanem a kör­nyezet védelmét biztosító ha­tósági intézkedések is jobban érvényesülnek, s társadalmi igényként valósulnak meg. A tervek között szerepel az is, hogy jogászok közreműkö­désével a művelődési házak­ban, az ifjúsági klubokban és az iskolákban, az egészen fia­tal generációtól kezdve az idős emberekig mindenkivel megis­mertessék a természetvéde­lemmel kapcsolatos jogszabá­lyokat. Említettük, hogy a mű­vészei szakosztály is megtár­gyalja a TIT-nek a környezet- védelemmel kapcsolatos fel­adatait. Mit tud tenni ez a szakosztály? Diasorozatokat készítenek Somogy természeti és környezeti értékeiről, a mű­emlékekről, s ezeket elsősor­ban ott »tűzik műsorra«, ahol fokozottan veszélyeztetett a környezet. E program fontos része a Balatonnak és környé­kének védelmével összefüggő munka. Az elnökség ülésén szó volt azokról a témajavaslatokról is, amelyek — előadásokon ke­resztül — elősegítik a környe­zetvédelemmel kapcsolatos kü­lönböző intézkedések megis­merését és helyes értelmezé­sét. Ilyen témák például: az állampolgárok szerep« a kör­nyezetvédelmi feladatok meg­oldásában; a környezetvéde­lem kapcsolata; az ENSZ sze­rep« a környezetvédelem nem­zetközi szervezésében; a vizek tisztaságának jogi védelme. Olyan előadássorozatot is ter­vez a TIT Somogy megyei el­nöksége, mellyel a természéti kincseket, a ritkaságszámba menő növényeket és állatokat, tájegységeket szeretnék meg­menteni. M. A. (Folytatjuk.) A TIT és a természetvédelem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents