Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

Egymilliót küldenek exportra Hőgyész községben évszázados múltja van a textiliparnak. A szövetkezet az öreg gépek he­lyett az NSZK-beli Hossen cégtől 36 darab modern Jacquard-f ej jel ellátott szövőgépet vá­sárolt, s így lehetővé vált, hogy évente másfél millió színes törülközőt gyártsanak. Egymil­liót NSZK-exportra, 500 ezret pedig belföldre küldenek. ____________________________ A községi tanácsokon Arányos munkamegosztást! Nehéz dolga volt a napok­ban a Közalkalmazottak Szak- szervezete megyei bizottságá­nak, amikor a testület a köz­ségi és nagyközségi tanácsok dolgozói élet- és munkakörül­ményeinek Helyzetéről, szemé­lyi és technikai ellátottságá­nak színvonaláról tárgyalt. A bizottság elé terjesztett jelen­tésből ugyanis kiderült: a ja­vuló munkakörülmények, a korszerűsödő közigazgatás el­lenére a községi és nagyköz­ségi tanácsok dolgozói túl vannak terhelve munkával. Az a kérdés : mit kell tenni az ellentntondás feloldására? Az észrevételek a munka- szervezési és továbbképzési bizottság tagjainak vizsgálatai alapján gyűltek össze. A me­gye 69 községi tanácsa közül nyolc nagyközségi és tizenkét községi tanácson tájékozódtak az utóbbi időben. Sok véle­ményt jegyeztek föl. Balaton- bogláron és Tabon például — az ott dolgozók véleménye sze­rint — a nagyobb felkészült­ség, a fokozódó munka és a vele járó feszültség, a készen­léti kötelezettség »nem érvé­nyesül a tanácsi dolgozók fi­zetésében-«. Mondták ezt an­nak ellenére, hogy 1974-től az átlagbérek a tanácsi munka­helyeken is dinamikusan emel­kedtek. (Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy megyei szinten az igazgatási ágazat­ban dolgozók bére tavaly 1,4 százalékkal alacsonyabb volt, njint az országos átlag.) A megyebizottság természe­tesen olyan megoldásokat ke­res, amelyek általánosan al­kalmazhatók. Nehezíti a dol­gát, hogy néhány községben »helyi specialitások« színezik az amúgy is tarka képet. A tanácsok összevonása, a társközségi közigazgatási na­pok tartása, a módosított to­vábbképzési rendszer és a já­rási adókönyvelés miatt a községi tanácsok dolgozóinak jóval többet kell utazniuk. »Próbáljon valaki egy egész napos körutat tenni esős, na- vas időben egy segédmotor­kerékpáron!« — hangzott el a megyebizottság ülésén. Va­lóban súlyos gondot jelent az utazás. S a kiküldetési költ­ségek adminisztrációja is kü­lönböző gyakorlaton alapul. Néhány helyen átalánydíjat állapítottak meg, s ennek ösz- szege 80 forinttól 1000 forint­ig terjed. Magyarázatra szo­rul az is, hogyan alakult ki: a vezetők magasabb, az ügy­intézők alacsonyabb átalány­díjban részesülnek. A jelentést követő vitában sokat foglalkoztak a testület tagjai az adóügyek intézéséhez, kapcsolódó jelenségekkel. Pél­dául: az adóügyesek prémiu­ma az adóalap nagyságához igazodik. Ugyanakkor — ami­kor ez a munka tetőzik — feladatukat csak úgy tudják ellátni, ha a tanács többi dol­gozója is segít; azok viszont nem kapnak jutalékot. A tanácsok szervezeti mű­ködési szabályzata alapján a társközségekben rendszeresen kell közigazgatási napot tar­tani. A társközségek megkö­zelítése, a munkaidő ésszerű felhasználása azonban szinte minden esetben problémák egész sorát hozza. Hivatali gépkocsi nincsen (nagy gon­dot okoz ez, amikor például hét társközség életét kell fi­gyelemmel kísérni!), a saját gépkocsi használata nincsen elismerve. Nem tudják ezt a problémát a tanácsi kirendelt­ségek aránylag magas szá­mával (a megyében 22 köz­ségben van) sem megoldani. Ezek évente átlag mindössze 42 ügyet intéznek, vagyis mun­kaidejük jó része kihaszná­latlan, ám nagy szükség van rájuk. A tanácsi munka minden­napjaihoz kötődnek ezek a gondok, s a mindennapok za­vartalan munkája érdekében meg kell oldani őket. A ta­nácsok a közérdeklődés közép­pontjában vannak. Nem vélet­len, hogy — az utóbbi évek szép eredményei mellett, ami­kor új tanácsházak épültek és sokat korszerűsítettek, széle­sebb körű lett a tanácsi dol­gozók erkölcsi elismerése, emelkedett a műszaki és tech­nikai ellátottság színvonala — kiemelt feladat, intézkedni kell a tanácsoknál az arányos munkamegosztás érdekében. M. A. Az_: : " 1 bezosztájáis Húsz éves a szovjet—magyar tudományos együttműködés A tudományos-technikai forradalom világméretű ki­bontakozása megköveteli a/, országok erőinek egyesítését — ú> .műszaki és tudományos eredmények elérésére, a tech­nikai haladás meggyorsításá­ra. Az eredmények egyszerű átadása ma már nem elégsé­ges ahhoz, hogy a technikai haladással lépést tarthassunk. Rendkívül gyorsan változnak a termelőeszközök, bővül az anyagok, technológiák köre. Az újabb tudományos-techni­kai eredmények pedig újabb igényeket támasztanak. Ez a fejlődési szakasz megköveteli az anyagi és szellemi erők olyan óriási összpontosítását, amely meghaladja hazánk és a hasonló nagyságú országok lehetőségeit. Számunkra ezért is nagy jelentőségű, hogy húsz évvel ezelőtt aláírták a Magyar Tu­dományos Akadémia és a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája közötti együttműkö­désről szóló megállapodást. Az egyezmény tartalmáról és végrehajtásáról beszélgettünk Láng Istvánnal, a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kár-helyettesével. — Milyen témákat tar­talmazott az 1957-ben alá­* írt megállapodás? ' — Az első megállapodás még nem határozott meg konkrét témákat: viszonylag szerény keretek között rögzí­tette az együttműködésre való készséget. Általános deklará­ció volt tulajdonképpen a kö­zös munkavégzésre, például arra, hogy úgynevezett kuta­tócserét folytassunk és arra, hogy eljuttassuk egymáshoz a kutató munkáról szóló tájé­koztatókat Az utóbbi évek során több olyan • megállapodás lépett életbe a két akadémia között, amely részleteiben is megha­tározó jeiíegű a közös kutatá­sokra és bővíti az együttmű­ködés formáit is. Munkater­veket készítettünk ötéves idő­szakokra. Ezek szoros össz­hangban vannak a két or­szág népgazdasági terveivel. Közös vegyesbizottságokat ala­kítottunk. Közülük érdemes kiemelni a társadalomtudomá­nyi vegyesbizottságot, amely egyben valamennyi társada­lomtudományi téma kutatását is összehangolja. Tehát az akadémiák közös munkája mellett az egyetemeken folyó társadalomtudományi, sőt a pártintézmények keretében végrehajtott tematikai együtt­működést is. Ennek a vegyes­bizottságnak a szovjet elnöke a közelmúltban hazánkban járt Fedoszejev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnöke, az SZMBT el­nöke. A magyar tagozat el­nöke Friss István akadémi­kus, az MTA elnökségi tag­ja. A vegyesbizottságok közül említést érdemel a szilárdtest­fizikai, amely az utóbbi évek­ben nagyon eredményes mun­kát végzett a félvezetők, va­lamint a fémek felszíni tu­lajdonságainak vizsgálatá­ban. Az akadémiák együtt­működésének egy másik terü­lete a közös folyóiratok pub­likálása. Az egyiknek a cí­me: Irányítás- és információ- elmélet, a másik egy kémiai folyóirat, a Kinetika és Kata­lízis, a harmadik pedig egy matematikai folyóirat: az Analízis. — Hány közös kutatás­ban és milyen területeken vesz részt a Magyar Tudo­mányos Akadémia? — A természettudomá­nyok területén 24 nagyobb téma szerepel jelenlegi ötéves tervünkben. Említést érdemel ezek közül a kozmikus suga­rak fizikájának tanulmányozá­sa, a kvantumelektronika és a szilárdtest-fizika. Ez utóbbi nagy témakör több kisebb »egységre« osztódik. Hiszen a közös kutatási programban az erős mágneses terek, a mág­neses és ferroelektromos kris­tályok vizsgálata is szerepel, úgyanúgy, mint a kristályok mágneses struktúrájának vizs­gálatához szükséges korellá- ciós módszer kidolgozása és a szennyeződések vizsgálata a fémekben és az ötvözetekben. Más területeken is folynak közös kutatások: a plazmafi­zikában és a nagy hőmérsék­letű kémia területén, a pet­rolkémiában és a talajjaví­tásban, A körülbelül 15 társadalom­tudományi kutatásról szóló megállapodás a marxista—le-, ninista filozófia több kérdésé­vel foglalkozik. Szerepel a kutatásokban a tudományos- technikai forradalom társa­dalmi, gazdasági, ideológiai problémája, az állam és a jog fejlődésének törvényszerűsé­ge. A két akadémia közös programja foglalkozik a szo­cialista világrendszer fejlődé­sének törvényszerűségeivel és a szocialista országok gazda­sági integrációjával is. — Az akadémiák intéze­teiben végzett kutatások­nak milyen gyakorlati je- lentősége van a termé­szettudományok és a tár­sadalomtudományok terü- letén? — Vegyük példának az atomfizikát. Hogy ma Ma­gyarországon van egy szak­értő gárda, amely képes rá, hogy fölépítsen és üzemeltes­sen egy atomerőművet Pak­son, ez annak köszönhető, hogy tudósaink nagy részét az elmúlt években a Szovjetunió­ban képezték ki. Egy másik példa: szovjet segítséggel ké­szült el a Központi Fizikai Kutatóintézetben ma is mű­ködő atomreaktorunk, amely­hez a nyersanyagot is a Szov­jetunióból kapjuk. Az egész hazai atomenergiabázis-tech- nika létrehozásában, megala­pozásában nagy jelentőségű volt a szovjet—magyar együtt­működés. Maradjunk még a fizikánál! Nagy jelentőségű — és ez a magyar—szovjet kö­zös kutatások eredménye — az úgynevezett ioninplantációs technikának a bevezetése. Ez azt jelenti, hogy nagy ener­giájú sugárzás vagy más for­rások segítségévéi, különféle ionokat »ültetnek« be fémek­be, s ezáltal a fémek mester­séges vezetőképességét lehet szabályozni. Ennfck rendkívüli jelentősége van például a fél­vezetők kifejlesztésében és továbbfejlesztésében. A har­madik nagy gyakorlati jelen­tőségű kutatási terület a lé­zerkutatás. A lézereket ma már nálunk is alkalmazzák a gyakorlatban. A kutatások automatizálásához szükséges egységes rendszer, a CAMAC is szovjet és magyar szakem­berek együttes munkája. Ez a megoldás — a Központi Fizi­kai Kutatóintézet és a Novo- szibirszki Számítástechnikai Intézet munkája — olyan si­keres, hogy a tudományos akadémiák elnökeinek érte­kezletén ezt a CAMAC-rend- szert ajánlották valamennyi szocialista ország tudományos intézeteiben folyó kutatások automatizálási rendszere alap­jául. Ha á gyakorlati példákat soroljuk, ne feledkezzünk meg a mezőgazdaságról sem, hiszen a sokat emlegetett krasznodari bezosztája búza meghonosodása hazánkban a két ország mezőgazdasági ku­tató intézeteinek kimagasló eredménye. A betakarított búza mennyiségének évről év­re való növekedése a bezosz- tájánák és a hazai intézetek­ben tovább nemesített jobb változatainak köszönhető. Mi inkább a kukorica nemesíté­sével, a gyümölcs- és a zöld­ségtermesztés agrotechnikai módszereivel, Illetve a ba­romfitenyésztésben elért ered­ményeinkkel büszkélkedhe­tünk. Ezeket a kölcsönösség elve alapján a Szovjetunióban is hasznosítják. S nem kis büszkeséggel mondhatjuk: si­kerrel. Cs. S. 'Segítséget várnak a párfcsoportbizalmiak A párt szervezeti szabály­zata rögzíti az eddig kialakult gyakorlat megerősítéseként: »A pártcsoportok munkáját a csoport ülésén megválasztott és a taggyűlés által megerő­sített bizalmiak irányítják.« Ezzel a pártcsoportbizalmi feladata a párttisztség rang­jára emelkedett. Az eddigi tapasztalatok sze­rint azonban a területi alap­szervezetek egy része még mindig nem gondoskodik e fontos párttisztség helyzeté­nek, szerepének a pártcsoport­ban és az alapszervezetben való érvényesüléséről. Egyes helyeken most is előfordul olyan eset, hogy a pártcsoport- bizalmiakat nem a pártcso­port választja meg, hanem az álapszervezet- vezetősége je- i Ui ki. Lehet találni olyan alapszervezetet, ahol a párt- ' oportbizalmiak jogait és kö- t jlességeit nem határozzák : tag; egyes alapszervezetek- l:en a pártcsoportbizalmiakat rom tájékoztatják rendszere- : n, nem határoznak meg honkrét feladatokat, nem is számoltatják be őket. Az ilyen alapszervezetek/an a pártcso- portbizalmiak tevékenysége formálissá válik, s a tekinté­lyük is csökken. Az érintett alapszervezetek vezetőségének e helytelen gyakorlat megszüntetésére tnielőbb meg kell tárgyalnia a pártcsoportbizalmiak helyé­nek, szerepének értelmezését. Érdemes megvizsgálni a nem eredményesen dolgozó párt- csoportok tevékenységét Az is lehet, hogy jó megoldás az átszervezésük — a létszám, a munkahely, a lakóterület sa­játosságainak megfelelően. Helyes volna, ha a már dol­gozó, de nem választott párt­csoportbizalmiakat mielőbb megválasztanák a szervezeti szabályzat szerint. S ezután következhetne jogaik és kö­telességeik rögzítése, legalább az alapvető kérdésekben. E fontos párttisztség tekin­télyének megalapozására, megszilárdítására tehát az alapszervezetek vezetőségének kellene megtenni az első lé­péseket A vezetőségek vállal­hatnák a pártcsoportbizalmiak pártfogolását. A pártcsopor­tokban az alapszervezetekben döntő láncszem az eszmei, po­litikai, a szervezeti és a cse­lekvési egység továbbfejlesz­tése, a szervezeti élet pezsgő­vé tétele, az idős — veterán — párttagok tapasztalatainak közkinccsé tétele. Ez pedig nem képzelhető el a pártcso­portbizalmiak helyes kiválasz­tása, jogaik és kötelmeik meg­határozása, a munkájuk segí­tése, a kötetlen, tartalmas és rendszeres pártcsoportülések nélkül. Dr. Sa. J. Akként is cselekedett. Se­hogy nem akart sikerülni ez a mohón várt utazás. Lédá­val sem tudott igazán szót ér­teni. Ahelyett, hogy az együtt- lét közelebb hozta volna őket, torzsalkodásaik kiújultak, s Ady részéről fokozódott az elhidegülés. Hangulati kellemetlenségei­hez járult a balszerencsés vé­letlen okozta bosszúság. Fi­renzében kelt, öccséhez írt jú­nius 4-i levele közli: »Nagy csapás ért, elvesztettem ügyet­lenül a nagy tárcámat. Ke­restettem rendőrségen, la­pokban, de nem került meg mostanáig. Pénz nem volt benne, persze, de magyar vasúti jegy, Adél francia je­gye, régi zsurnaliszta-igazol­vány, keresztlevél, osztálysors­jegy (valószínűleg érvényte­len) — s kis följegyzések. Si­ettesd új jegyem kiállítását és elküldését. Úgyszintén várom az útlevelemet is, az sem ér­kezik. Rómában szeretnék vagy tíz napot tölteni, ha pénzügyileg sikerül. Nyugtas­satok meg, írjatok az ottho­niakról is.« Rómában szörnyű hőség fo­gadta őket. Adynak semmi kedve nem volt a műemlék­néző kóborlásokra, ehelyett szívesebben , üldögélt hideg, savanykás fröccsei mellett a kisvendéglők árnyékos tera­szain. Így jól érezte magát, egyébként újra erőt vett rajta a felfokozott idegesség. Inkább szemlélte egy helyben üldö­gélve a mediterrán világváros forgatagát, semmint a klasz- szikus monumentumokat bá­multa volna. Ezekre csak le­gyintett, s azt mondta: »Egy letűnt nagy kor üresen ma­radt díszletei«. A Léda és közte sűrűsödő feszültség né­miképp enyhült, amikor vá­ratlan és kellemes társaságuk akadt. Ugyanekkor időzött Rómában a kedves szerkesztő barát, Ignotus és Elek Artúr, a nagy tudású és érzékeny lá­tású műtörténész. A velük való találkozás őszintén megörven­deztette a depresszió felé kö­zeledő költőt. Rossz hangula­tát híven adja vissza alábbi tudósítása. _ »Róma, 1911. június 11. Édes Lajoskám és Annusom, ma még Rómában vagyok. Holnap már nem tudom, mer­re s hova? Csak nem dög­lök, de fáradt, s ingerült be­teg vagyok. Majd talán csiná­lok egy próbát még. Holott ez a Róma olyan egyetlen, olyan boldog hely.« Az 6 számára a legkevésbé sem bizonyult annak. Leve­lének postára adása után hir­telen türelmetlenség lett úr­rá rajta, megint utaznia kel­lett, a nyughatatlanságban próbált nyugalmat találni. Lé­da hiába marasztalta, szán­dékától el nem tántoríthat­ták. Sem Rómában nem akart maradni, sem Párizsba nem akart visszatérni. Léda vi­szont, nem volt hajlandó Ma­gyarországra utazni. így június 22-én elkö­szöntek egymástól. Ugyan­ezen a napon Ady a buda­pesti, Léda a párizsi vonatra szállt fel. Szakítás Lédával Rövid pesti tarózkodás után Érdmi ndszentre sietett, hogy rokonaival együtt nyaraljon. Udvariasságból érdeklődött apja gazdasága iránt, kiláto­gatott a lakóháztól félórára lévő pici majorságba, de tar­tózkodott mindenfajta álfalusi romantikától. Izig-vérig városi ember volt, otthon is ekként élt és viselkedett. Rendbe akarta szedni egészségét, ezért parancsolta magára a vidéki elvonultságot, amelyet soha­sem tűrt szívesen. Ezúttal is, ha csak tehette, lovas kocsin indult barangolásra, s ha ezek a környékbeli kóborlások sem elégítették ki, utazott a távo­labbi Nagyváradra és Ko­lozsvárra. Lédához való viszonya vál­tozatlan maradt: ha messze voltak egymástól, feledte a civakodásokat, vágyódott az asszony után. Ezért nem so­kat töprengett, hallgasson-e a hívó szóra. Diósiné levélbeli megállapodás alapján a bajor- országi Prien be várta, a Shiemsee szanatóriumba, hogy a gyógyító gondoskodás és ragaszkodás, szeretet hely­reállítsa a költő ismét meg­rokkant egészségét. Ügy lát­szott, valóra válik a nemes szándék. Ady ezt írta Prien- ből 1911. szeptember 21-én: »Fölséges, megnyugtató hely, bár régen jöttem volna ide. Naponként agyon masszíroz­nak, félfürdő, lemosás, meleg és hideg tus, géptoma, egész­séges koszt, alig iszom, napi két óra evezés, két óra séta stb.« Pénze azonban most sincs elegendő. Szokása sze­rint öccsét használta minde­nes titkárnak, neki küldözget­te sűrű egymásutánban anya­gi természetű utasításait. Pon­tosan felsorolta, honnan, mi­korra és mennyi honorárium esedékes a javára. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents