Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
Äz ipar „hátországa** A BARÁTSÁG /EGYÉBEN Az embert a munka tette naggyá, a korszerű ipart pedig a munkamegosztás. A fejlett ipari országokban azt látjuk — különösen a közepesen .vagy a kevésbé fejlett gazdaságokhoz képest —, hogy rendkívül szerteágazó a gyárak közötti szakosodás és magas színvonalú 'a nemzet- gazdaságon, sőt egy-egy iparágon belül is a kooperáció. A hazai iparban általában az összes nagyobb vállalat, amiben csak lehetséges önellátásra törekszik, Nyugat- Európában viszont ennek éppen az ellenkezője a gyakorlat: a vállalatok, amit csalt lehet, mástól vesznek meg. A készterméket kibocsátó vállalatok tulajdonképpen csak összeszerelnek, legföljebb egy-két — fontosabb termé-- kük lényegét hordozó — alkatrészt, főegységet gyártanak maguk. Nincs tmk, se gépkocsipark Külföldön nem ritka, hogy egyes ágazatokban — különösen a szerszámgépiparban, a vegyiparban, a textiliparban — éppen a legnagyobb gyárak — még saját karbantartó (tmk) részleggel sem rendelkeznek. Már a karbantartást is specializált, korszerűen fölszerelt, önállósult szakmai karbantartó vállalatoktól rendelik meg. A gyárakban általában nincsenek szerszámkészítő műhelyek sem. Az ipart többnyire ugyancsak az önállósult szakmai szerszámkészítő vállalatok látják el egyedi és univerzális szerszámokkal. Továbbá : a szállításban a termelővállalatok nem vesznek részt, nem tartanak fenn sok tízezres teherautóparkot (amit nem is tudnának optimálisan kihasználni); a szálh'tást is önálló, szakosodott cégek vállalják — sokkal olcsóbban, mintha a termelők saját maguknak fuvaroznának. 268 vagon ára a kisgazdaságoktól ( Tudósítónktól.) Eredményes volt az Idén a csurgói áfész felvásárlási osztályának munkája: zöldségből, gyümölcsből és egyéb cikkekből egyaránt többet vettek meg, mint 1976-ban. A legnagyobb fejlődés a zöldségtermelésben van. 5—6 évvel ezelőtt a csurgói áfész egész területén 6—8 vagon zöldségfélét adtak el a termelők; azóta egyre több kisgazdaságot nyertek meg a zöldségtermelés ügyének. Tavaly már 70 vagonos felvásárlással zárták az évet, az idén pedig november negyedik hetében elérték a 97 vagonos felvásárlást. Legjelentősebb az uborka, amelyből 72 vagonnal, a káposzta, amelyből 10 vagonnal termeltettek. Zöldbabból és paradicsomból egyaránt 5—5 vagonnal, a többi vegyes zöldségből 8 vagonnal adtak el a kisgazdaságok a szövetkezetnek. Bár a kora tavaszi fagyok nagy kárt okoztak a gyümölcsösökben — alig volt meggy, szilva, dió, kajszibarack —, mégis 120 vagon gyümölcsöt vett meg az áfész. Ebből a legjelentősebb tételt az étkezési alma jelentette: 40 vagonnal került a raktárakba (30 vagonnal exportra szállítottak). • Gesztenyéből 18 vagonnal vásároltak föl. Egyéb cikkekből 51 vagonnal. A 268 vagon áruért az áfész 26 millió forintot fizetett ki a kisgazdaságoknak. Nem elégítették ki viszont a szükségletet primőr zöldségből. Mind- öixze öt termelő foglalkozott csak az idén korai zöldségfélékkel — de 1978-ban már 26 gazda termel — fóliasátrak alatt. A szükséges sátrakat a szövetkezet a napokban osztotta szét a termelőknek. Így 1978-ban 3630 négyzetméteren termelnek primőröket a kisgazdaságok az áfész segít- »eieveL Egyszóval a fejlett ipari országokban a közvetlen termelés segítésére önálló, korszerű, szakosodott és mozgékony »hadtáphálózat* alakult ' ki. Ez persze a ’ század elején még nem volt így, 40—60 évvel ezelőtt a technikai fejlettség a termelékenység és a szervezettség alacsonyabb szintjén az európai nagyvállalatok többnyire még önellá- tóák voltak. A fejlődés azonban nem tűrte ezt a »-mindent házilag« vállalatszervezési stílust. A gyors fejlődés igénye, a magasabb minőség:' követelmények kikényszerítették a szakosodást: a termelés ellátásával foglalkozó, önálló, kisebb-nagyobb vállalatok körének kialakulását. Az ipari fejlődés útján ezt a szakaszt olcsón semmiesetre sem lehet elkerülni. Jobb technikával A szakosodott, univerzális alkatrész- vagy szerszámgyártás kézenfekvőén jobb hatásfokú, mint a minden vállalatnál külön-külön folyó büty- kölgetés. Egy-egy központi, ágazati karbantartó vállalat is akkora megrendelésekkel számolhat, hogy lényegesen korszerűbb gépparkot szerezhet be, mint amilyenre külön-külön a vállalati tmk-műhelyek gondolhatnak. Szakosodott nagyvállalatok kezében kevesebb ember, jobb technikával, olcsóbban és jobb minőségű alkatrésszel, szerszámmal — és karbantartással -— láthatná el az ipart vagy azon belül egy-egy al- ágazatot Ezeknek a más üzemek kiszolgálására szakosodott vállalatoknak az érdekeltségük is másképp alakulna, mint jelenleg például a »kebelbéli* szerszámműhelyeké. Ez a jobb érdekeltség megszilárdítaná a szerződéses fegyelmet is, ami napjainkban azért is gyengébb a kelleténél, mert a vállalatok többsége »«ok lábon áll-*. Nem egyvalamiből él, hanem 20—30 féle termékből, szolgáltatásból. Ha egy vállalatnak abból kellene megélnie, hogy például vegyipari üzemeket javít és semmi mást nem csinálhat, akkor ez a vállalat odafigyel arra. hogy a szerződéses kötelezettségeinek mindig eleget tegyexi, mert az esetleges kötbért nem tudná más tevékenységgel pótolni. Több minden mellett ezekre a lehetőségekre is érdemes gondolni, ha a hazai ipar infrastruktúrájának, kiszolgáló »hátországának* fejlesztése szóba kerül. Ennek fontosságát, halaszthatatlan voltát pedig az MSZMP KB október 20-i határozata is hangsúlyozta. Kezdeményezések A termelőágazatok infrastruktúrájának korszerűsítéséért vállalati körben is sokat lehet tenni. Lehet kezdeményezni például, hogy 4—5—6 gyár közös karbantartó vagy szerszámgyártó részleget állítson föl; lehet kezdeményezni, hogy valamelyik vállalat — azonos profilú gyárak körében — csak alkatrészt gyártson, ellátva a többit, és így tovább. (Ehhez persze — egyebek mellett — igazítani kell valamelyest a jelenlegi szabályozókon, hogy a csak alkatrészelőállításra vállalkozó gyár érdekeltsége is megfelelő legyen.). Érdemes volna kialakítani egy sor területen az ágazatok közötti pénzügyi együttműködést is — azért, hogy az infrastruktúra gyorsabban fejlődhessen. Például a vegyipar és a kohászat közösen építhetne egy-két nagy teljesítményű oxigéngyárat — a jelenleg épülő 4—5 kis teljesítményű helyett. (Egy óránként 15 ezer köbméter oxigént termelő üzemnek a létszámszükséglete épp akkora, mint egy óránként 50 köbmétert termelőé. Tessék számolni, mit jelent egy nagy gyár fölépítése, több kicsi helyett, csak a létszám megtakarításában is.) Az bizonyos, hogy az ipar korszerűsítése, a termék- és technológiaváltás a mainál lényegesen fejlettebb, jobban működő ipari szolgáltatóhálózat megteremtésé! sürgeti. Gerencsér Ferenc Kitüntetés a megye; pártbizottságon Szűkkörű, bensőséges ünnepség zajlott le tegnap délelőtt a megyei pártbizottság székházában. Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára jött Kaposvárra, ahogy ő mondta: megtisztelő feladat teljesítésére érkezett. A vL-teremben megjelentek a megyei pártbizottság titkárai és az MSZBT országos elnökségének Somogy megyei tagjai is. — Jövetelem célja — mondta a főtitkár —, hogy Varga Péter elvtársnak, a * megyei pártbizottság első titkárának több évtizedes tevékenysége elismeréséül tisztelettel átadjam az MSZBT aranykoszorús kitüntetését. Ilyen alkalmakkor az átadó kötelessége, hogy ' bemutassa és méltassa a kitüntetett munkásságát, érdemeit, életútját. Az én beszédem most formabontó lesz, hiszen Varga elvtárs itt él és dolgozik Somogy megyében : mindenki ismeri, tiszteli, nincs tehát szükség arra, hogy a rég bevált szokásokhoz tartsam magam. Mi legalább harminc éve ismerjük egymást — mondotta —, kellemes és nehéz helyzetekben is tevékenykedtünk a párt politikájának végrehajtásáért. Munkássága isAz első lépések A szabadban dolgozók munkakörüBinénvei mert Önök előtt. Azt azonban szeretném elmondani, hogy ez a kitüntetés nemcsak aî MSZBT-munka elismerése, hanem szorosan összefügg a pártmunkával is. Ázzál, hogy a somogyi kommunisták, a megye lakói milyen elmélyül- ten tevékenykednek a magyar—szovjet barátság fejlesztéséért, hogyan gazdagodik a tagcsoportok munkája, és kifejezi a megyei pártbizottság eredményes tevékenységét is. Kérem, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel, tettrekészséggel segítse, vezesse megyéjükben az MSZBT-munkát, hogy tovább erősödjön a két nép barátsága. Varga Péter megköszönte az elismerést, s elmondta: — Ügy fogom fel, hogy ez a kitüntetés azoknak a vezető testületeknek, politikai, társadalmi aktíváknak is szól, akikkel együtt dolgozom a párt politikájának végrehajtásáért. — Méltatta testvérmegyei kapcsolatainkat, a kalinyiniakkal ma már tömegméretűvé fejlődött barátságunkat, és azt. hogy munka- kapcsolataink mennyire hasznosíthatók mindkét országban, valamennyiünk javára. Befejezésül azt mondta: a barátság ápolása belső meggyőződésünkből fakad. A rövid ünnepség végén baráti beszélgetés alakult ki, s a résztvevők sorra felelevenítették szovjetunióbeli élményeiket, a szovjet emberekkel való bensőséges kapcsolatuk kifejező mozzanatait. A munkakörülmények kifejezéshez rendszerint efféle fogalmak társulnak: üzemi öltöző (fekete-fehér rendszerű), zuhanyozó, műhelyek — tiszták, világosak (nagyüzemekben: színdinamika), — kakaóautomata a műhelycsarnokban... Nem is gondolunk rí., hogy több ezer ember »színd inam injáról* legföljebb az őszi természet gondoskodik ... A szabad ég alatt dolgozók »munkakörülményeit* valahogy eleve adottnak és változtathatatlannak tekintjük. »Elvégre nem lehet tetőt tenni minden kubikos vagy mezőgazdasági gyalogmunkás fölé.. .* Valóban így volna? A szociális ellátottság javítása, az emberibb munkakörülmények létrehozása valóban csak »kerítéseken belülr lehetséges? Aligha. Az útépítésnél például nincs úthenger — kis gördülő bódé nélkül. Vannak azonban más vállalatok is — ilyen a kőolajvezeték-vállalat, vagy a Délviép —, ahol hagyományai vannak a szabadban dolgozók munkakörülményeit javító megoldásoknak. Az SZMT munkavédelmi felügyelője, Nagy Zoltán több friss, jó példát említett. A Délviép az elmúlt két évben Somogybán 300 szabadban foglalkoztatott dolgozójának munkakörülményeit javította meg. A lakókocsikat vagy öltözővé átalakított öreg buszokat ételmelegítővel és mosdóval is fölszereltek. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szántód: házgyárában komplett, szállítható szociális létesítményeket — eddig 26 darabot — készítettek. A nagyatádi talajjavító hőszigetelt es »közművesített* pihenőhelyiséggel is ellátott »kamiont* épített dolgozóinak. »No és a mezőgazdaságban.? Mi a helyzet a legtöbb embert szabadban foglalkoztató termelőszövetkezetekben?« Az állami gazdaságok is csak az első lépéseknél tartanak. Már az is nagy eredmény, hogy megoldották a szabadban dolgozók ivóvíz-ellátását és a legtöbb helyen meleg ételt is visznek ki. Színvonalas és jói szervezett a dolgozók szállítása. S ezzel vége a fölsorolásnak. Aligha említésre méltó eredmény, hogy nagyobb gazdaságokban ponyvával fedett pótkocsit állítanak a munkaterület közelébe... A tsz-ek helyzetéről mindeddig nem készültek fölmérések, de miért is készültek volna... Pillanatnyilag ugyanis nincs előírás, vagy jogszabály, amely rögzítené a szabadban dolgozók szociális ellátásának minimumát a szövetkezet há- zatáján. 1974-ben megjelent ugyan egy MÉM-utasítás, ez azonban nem érinti - a szövetkezeteket, sőt- az állami gazdaságokat is csak 1980 után. A rendelkezés addig türelmi idő. ad a minimális feltételek megteremtéséhez. Ma még tehát ez ügyben senkit sem lehet elmarasztalni. Talán ezért is olyan lassú az előrelépés. Tény, hogy az érintettek körében sokat vitatkoznak ... Vannak, akik fölvetik: még az állami gazdaságokban sem értek meg a föltételek, a tsz- ekben pedig végképp hiábavaló volna ilyen követelményeket állítani. Sok helyen örülnek, ha központi gépműhelyük szociális ellátását képesek javítani, ha a lavórt legalább ott »leváltja* a mosdó... Mások szerint az előírás jelenleg könnyen »kijátszható*. Abban ugyanis csak az egy helyen tíz embernél többet szabadban foglalkoztató üzemek részére írják elő a gördülő étkezdét és mosdót. A mezőgazdaságban ma már nem nehéz a munkát úgy szervezni, hogy egy helyre kilencnél több ember ne kerüljön... Akad, aki kétségbe vonja, hogy a szabadban dolgozók egyáltalán igénylik az effajta gondoskodást. Valóban több példa is van rá, hogy a vadonatúj, 50—60 szerr.41 y részére épült fürdőben négy-öt ember lézeng. A többiek úgy gumicsizmásán »toronyiránt« indulnak haza. S ez látszólag alátámasztja az utóbbi véleményt. Az igények néha valóban elmaradnak a lehetőségektől. Nem mondhatunk azonban le arról, hogy fölkeltsük az igényeket: a kulturált munkakörülmények önmagukkal szemben is igényesebbé teszik az embereket. Gyermekcipőben jár még a szabadban dolgozók szociális ellátottsága. A feltételek persze valóban nincsenek meg mindenütt. Tény azonban, hogy néhány gazdaságban csak azért nem tettek többet eddig, mert firintban nehéz kimutatni a jobb munkakörülmények produkálta nyereséget... Várható, hogy a szövetkezetekben is hamarosan megtárgyalják a szociális ellátás normáit. Ez az első lépés persze itt sem jelenti majd a helyzet azonnali megváltozását. Mégis, ha két-három év múlva -alahol a munkakörülményekre fordul a szó, már lesz. aki megkérdezi: »És mi v;#i a szabadban dolgozókkal?* Báré Ferenc Ifjúságunk a környezetvédelemért Nem vártak külön felszólításra A Balaton-part tisztasága, a tó környezetvédelme mindannyiunk számára fontos, mindarjnyiunk érdeke. S az ide látogató turisták is ennek alapján ítélik meg az ország környezetvédelmét. A Somogy megyei KISZ-bizottság az Ifjúságunk a környezetvédelemért pályázat kiírásakor erre is gondolt, nemcsak a környezet — a lakóhely, a munkahely — egészséges kialakítására. A pályázatot a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat (DRW) KISZ-szervezete nyerte el. Munkájukról Horváth Károly titkárral beszélgettünk. — A nyári szezonra való felkészülés közben tavasszal terepszemlét tartottunk, s föltártuk a hiányosságokat. KISZ-szervezetünk nem várt külön felszólításra: védnökséget vállalt, s elvégezte a munkát. Mindegyik alapszervezetünk önálló területen gazdálkodott és gondozta saját »háztájiját*. — Hány alapszervezet vett részt a munkában? — Siófokon négy, ezenkívül Keszthelyen, Balatonfüreden, Fonyódon és Balatonvilágo- son is dolgozik egy-egy csoportunk. Májusban kezdtük a munkát Siófokon elvállaltuk egy játszótéri pancsoló építését és azt, hogy két temetőbe bevezetjük a vizet; az előbbi munka 30 ezer, az utóbbi 120 ezer forint értékű volt. Ezenkívül részt vettünk a kórház mellett épülő sportkombinát alapozásában. Vízelvezető árkokat'készítettek a vállalat KlSZ-alapszervezeiei- nek és szocialista brigádjainak tagjai, összesen százezer forint értékű" társadalmi munkát ajánlottunk föl; ennek nagyobb részét, jövőre teljesítjük. — Mit kellett tenniük azért, hogy elnyerjék az első díjat? — Vállalatunk minden fölszerelést és gépet megadott: így nem voltunk túl nehéz helyzetben. Szennyvíztisztító telepeinket és a vállalatunkhoz tartozó területet parkosítottunk, s ahova lehetett virágokat is ültettünk. Négyszáz fiatal vett részt az akcióban szabad szombatokon és vasárnaponként. — Mik a terveik? — Környezetvédelmi őrjáratokat akarunk szervezni; ebben szükségünk lesz az úttörők segítségére is. Tapasztalatainkat átadnánk az illetékeseknek, s aztán ha tudnánk, orvosolnánk a bajt. Cs. K. G.
