Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
Sűrűsödő politikai viharfelhők Portugáliában Nemet mondott a jobboldal Az egyre súlyosabbá váló politikai válság félreérthetetlen jelei közepette pénteken a tancosi légitámaszponton katonai ünnepségen emlékeztek meg a szélsőbaloldali katonai puccskísérlet második évfordulójáról. A hírügynökségi jelentések szerint a két legnagyobb jobboldali párt, a Demokrata Szociális Céntrum Párt (CDS) és a Kereszténydemokrata Párt (PDC) máris negatív választ adott a kormánynak a gazdasági válság megoldására előterjesztett memorandumára. Mindkét párt a kommunisták kizárását követelte a tárgyalásokból mégpedig ultimátum formájában: a CDS és a PDC egyaránt attól tette függővé A Biztonsági Tanács elítélte a Benin elleni zsoldosiámadást Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtöki ülésén egyhangúlag elfogadta azt a határozatot, amely élesen elítélte a Benin Népi Köztársaság ellen ez év január 16-án végrehajtott zsoldostámadást. A határozat felszólítja az összes államokat, hogy működjenek együtt minden olyan információ összegyűjtésében, amely birtokában lehetőség nyílik a zsoldosok megfelelő jogi felelősségrevo- nására. A dokumentum a támadás által okozott károkat mintegy 28 millió dollárra becsüli, s felhívja az államokat, a világszervezetet és szakosított intézményeit, hogy nyújtsanak segítséget Benin- nek a károk helyreállításában. A BT elé terjesztett jelentés, melyet a Beninbe küldött háromtagú bizottság készített, dokumentumokra hivatkozva kimutatja, hogy a támadás vezetője egy francia katonatiszt volt, akit egy be- nini ellenforradalmi szervezet bérelt feL A határozat elfogadása előtt a 15 tagú testület ülésén felszólalt Mozambik ENSZ- nagykövete. Kifejtette, hogy a Benin elleni támadás része volt annak a kísérletnek, amely megpróbálja feltartóztatni az afrikai haladó országok fejlődését. részvételét a szocialista párttal folytatandó megbeszéléseken, hogy azokból kirekesz- tik-e a kommunista pártot. A pénteki katonai ünnepségen, amelyen Soares miniszterelnök és a kormány más tagjai is jelen voltak, Eanes elnök — aki két évvel ezelőtt a szélsőbaloldali felkelést leverő kormányhű csapatok hadműveleti parancsnoka volt — mondott beszédet. Kijelentette: »-ha a politikai pártok nem jutnak egyezségre, akkor sincs ok félelemre, mert az alkotmány biztosit olyan eljárást, amelynek révén meg fogjuk találni a nemzeti érdekeknek legjobban megfelelő megoldást«. Eanes elnök az évforduló alkalmából a három haderő- nemhez intézett üzenetében felszólította a fegyveres erők valamennyi tagját, hogy ne engedjenek semmiféle politikai nyomásnak vagy pártmanővernek, álljanak ellen minden manipulációs kísérletnek. Szovjet párt- és kormányhatározat a falosi lakosság kolioráiis életéről Hatékony intézkedésekkel lendítik fel a Szovjetunióban a falusi lakosság kulturális életét, a kultúra terjesztésének lehetőségeit — még a legkisebb lakott településeken is. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és az ország minisztertanácsa külön határozatban foglalkozott ezzel. A határozat megállapítja: az SZKP XXV. kongresszusa feladatul szabta meg, hogy növeljék tovább a szocialista kultúra és a művészet szerepét a szovjet emberek eszmei-politikai, erkölcsi és esztétikai nevelésében, közelítsék még jobban a falusi életformát a városi lakosságéhoz, bővítsék ki a kulturális intézmények anyagi bázisát, különösen a falvakban. Bár e téren nagyon sokat tettek már eddig is, a falvakban folyó kulturális munkában hiányosságok is tapasztalhatók. Az SZKP KB és a minisztertanács számos konkrét intézkedést fogadott el a hibák kiküszöbölésére és hasonló gyakorlati lépésekre ’kötelezte a köztársasági és helyi pártszerveket, tanácsokat is. Az intézkedés fő célja: megjavítani a falvakban a kulturális szolgáltatásokat, biztosítani, hogy ezékbpl az ország egyetlen része, ' legkisebb faluja se maradjon ki, megerősíteni a kulturális intézmények anyagi és műszaki helyzetét. . A rendelkezés hangsúlyozza, hogy a falusi lakosság szélesebb rétegeit s mindenekelőtt a fiatalokat kell bevonni a kulturális központok munkájába, s intézkedéseket tartalmaz annak biztosítására, hogy a programot — megfelelő eszközökkel — vonzóbbá, sokoldalúbbá tehessék mindenütt (MTI) Olasz kommunisták Addis Abebában Etiópia békés megoldást akar Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Ideiglenes Katonai Kormányzótanács elnöke csütörtökön Addisz Abebában fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét. A találkozón elmondta: kormányának az a törekvése, hogy békés megoldást találjon az eritreai kérdésre. Emlékeztetett az 1976 májusában ezzel kapcsolatban közzétett kilencpontos nyilatkozatra és arra a később ismertetett tervre, amely azt irányozza elő, hogy a térség nemzeti kérdését »a regionális autonómia útján a nemzeti demokratikus forradalom célkitűzéseivel összhangban« oldják meg. Az Addisz Abeba-i forradalmi kormányt az az óhaj vezérli, hogy Eritrea népét megkímélje a további szenvedésektől; a külföldi támogatást élvező szeparatisták által szí-, tott gerillaháború nem felel meg az eritreai lakosság érdekeinek. Földrengés Argentínában összesen 140 kisebb földmozgást észleltek csütörtök estig a nyugat-argentínai San Juan tartományban, ahol szerda reggel nagy erejű földrengés pusztított Az újabb földlökések anyagi károkat nem okoztak, de lélektani hatásuk gátolja a mentési munkálatokat: nemcsak a hajléktalanná vált tízezrek, hanem a lakosság többi része is a szabad ég alatt töltötte az éjszakát, újabb pusztító erejű természeti csaPekingi vita Prolit és anyagi érdekeltség A kínai sajtóban élénk vita bontakozik ki a profit és az anyagi érdekeltség kérdéséről. A Zsenmin Zsipaóban közölt cikkében Hszu Ti-hszin közgazdász rámutat, ahhoz, hogy az állam felhalmozási alapja megfelelően növekedjék, a szocialista vállalatoknak nyereségesen kell ter- melniök, azaz profitot kell hozmok. A kínai közgazdász határozottan visszautasítja a kulturális forradalom éveiben általánossá vált nézetet, amely szerint a kínai vállalatok nem törekedhetnek profitra, mert ez egyenlő azzal, hogy a politika helyett a profit foglalja el a termelésben a parancsnoki posztot. A cikkíró szerint ez lehetetlen a következő tények miatt: I. A szocialista termelés célja az állam és a nép nö- > vekvő anyagi szükségleteinek kielégítése. 2. A kínai vállalatok központi terv szerint tevékenykednek és munkájukban az ármegfontolások másodlagos jelentőségűek. 3. A tervszerű termelés kellő biztosítékul szolgál ahhoz hogy a vállalatok ne követhessék szűklátókörű egyén’ érdekeiket 4. Mindez biztosítékul szolgál ahhoz, hogy a vállalatok fokozzák a termelékenységet csökkentsék az önköltséget és több profitot állítsanak elő az állam számára. A Zsenmin Zsipao egy másik cikkében elmarasztalja a »négyek bandáját«, amely azt állította, hogy az anyagi érdekeltség módszerének alkalmazása »a legnagyobb sértés a munkásosztály számára«. A cikk hangsúlyozza, hogy a meglevő bérezési normák mellett igenis szükség van a prémiumokra, a jutalmakra és az anyagi ösztönzés más formáira, mert csak ezek segítségével lehet kiküszöbölni Kínában a bérezési rendszer nyilvánvaló hiányosságait, elkerülni az egyenlősdit és jobb munkára serkenteni a dolgozókat. A cikk ugyanakkor leszögezi, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy továbbra is a politika tölti be a parancsnoki tisztet a termelés frontján. Ennek megfelelően a termelés irányítóinak elsősorban a munkások öntudatára kell építeniük és az anyagi ösztönzők csak kiegészítő, másodlagos szerepet tölthetnek be. Csák ezzel a módszerrel érhető el, hogy j valóban érvényesüljön Kínában a »mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint« elv — mutat rá cikkében 9 Zsenmin Zsipao. pástól tartva. Mint az egyik helyszínen járt újságíró elmondta, a hajléktalanná vált túlélők romos otthonaik előtt virrasztanak, mert félnek, hogy az éj leple alatt épen maradt értékeiket a romok alól illetéktelenek kiáshatják és elvihetik. A tartomány fővárosában, San Jüanban, amelyet egyébként 1944-ben éppen egy nagy erejű földrengés következtében teljesen újjá kellett építeni, csütörtökön sikerült helyreállítani a közszolgáltatásokat és a repülőtéren is megindult a forgalom. A legnagyobb problémát a hajléktalanok elhelyezése jelenti. Hosszabb távú gond, hogy a termékeny borvidék csaknem teljes szőlőtelepítése elpusztult, és a rombadőlt pincékben megsemmisültek a borkészletek. Smith sajtóértekezlete Választójog fehértelepes módra Ion Smith, a rhodesiai fehértelepes kormány vezetője kinyilvánította hozzájárulását »általános választójog« bevezetéséhez. Mint jelentettük, Smith csütörtökön Bula- wayóban tartott sajtóértekezletén közölte: tárgyalásokra hívja meg az általa »mérsékeltnek« tekintett néger politikusokat. Bejelentette, hogy a következő hetekben sor kerül azokra az előkészítő ülésekre, amelyeken a későbbi alkot- mányozó konferencia egybe- hívásáról tanácskoznak. Smith az Abel Muzorewa és Nda- baningi Sithole vezetése alatt álló Egyesült Afrikai Nemzeti Tanácsot (UANC) és a Jeremiah Chirau vezette Zimbabwe Egyesült Népi Szervezetet (ZUPO) tekinti tárgyaló partnerének, hangoztatva, hogy ők képviselik az ország néger lakosságának döntő többségét. Az ADN-nek a sajtóértekezletről szóló Salisbury-! jelentése szerint Smith már folytatott titkos tárgyalásokat az említett három néger vezetővel, hogy a fehér lakosság érdekeit tekintetbe vevő garanciák révén létrehozzák az úgynevezett »belső megoldást«. A tényleges többségi uralomért harcoló hazafias front, amely a néger lakosság nemzetközileg elismert képviselője, elutasította Smith csütörtökön elhangzott javaslatát. Joshua Nkomo szóvivője Lu- sakában nyilatkozva, az ajánlatot ostobaságnak nevezte, és közölte, hogy a gerillaháború folytatódik. Hangsúlyozta, hogy a hazafias fronttal való megegyezés nélkül nincs megoldás. Az embargótól a közös vállalatig A szovjet—NSZK gazdasági kapcsolatok A nyugatnémet kereskedő, ha üzletre van kilátás, szívós, sőt rámenős, a szállításkor pedig megbízható. Ezt tartják, így tudják mindenütt a világon. Mégis, másfél évtizeddel ezelőtt — minden kereskedelmi szokásnak ellentmondóan — NSZK cégek felrúgtak egy már aláírt megállapodást, megtagadták az olaj- és gázvezetékek építéséhez nagy méretű acélcsövek szállítását a Szovjetunióba. Természetesen nem a derék német kereskedők tehettek a kínos ügyről. Az akkori bonni kormány tiltotta meg, mégpedig amerikai nyomásra a csövek exportját, mondván: ilyen stratégiai fontosságú árut nem adhat egy NATO-ország a Szovjetuniónak. 20 milliárdos ügylet Az acélcsövek stratégiai jelentősége napjainkban sem csökkent, ám a nyugatnémet acélipari vállalatoknak ma már nem kell félniük, hogy kormányuk ismét »csőembargót« rendel el. Sőt, a hetvenes évek elején a két ország hosszú lejáratú, több mint húsz évre szóló megállapodást kötött, amelynek keretében az NSZK hitelbe csöveket és a földgázvezetékek építéséhez szükséges be- * rendezéseket szállít a Szovjetuniónak, és ennek fejében 2000-ig mintegy 200 milliárd köbméter földgázt kap. Az ügylet értéke nyugati becslések szerint meghaladja a 20 milliárd dollárt. Az utóbbi időben több hasonló, úgynevezett kompenzációs üzlet jött létre a Szovjetunió és NSZK cégek között Ezek lényege, hogy a nyugatnémet vállalatok — többnyire az állam által szavatolt hitelek igénybevételével — különféle komplett berendezéseket, gépeket szállítanak, amelyek értékét a Szovjetunió a berendezéseken gyártott termékekkel fizeti ki. Ezeknek, a hagyományos kereskedelem keretein túlmenő, nagy volumenű üzleteknek éppen az a jelentőségük, hogy a kölcsönös érdekelt hosszú távú összefonódásához, sőt bizonyos mértékben kölcsönös, függőséghez is vezetnek. Létrejöttüket az enyhülési folyamat kibontakozásának, a kölcsönös bizalom légkörének köszönhetik, ám maguk is pozitív hatást gyakorolnak a szovjet— NSZK államközi kapcsolatokra. Gumiaratás A Vietnami Szocialista Köztársaság Nghe Tinh tartományában van a Tay Hieu állami gazdaság, ahol ebben az évben 570 tonna kaucsukot kívánnak megtermelni, 50 tonnával többet az eredeti előirányzatnál. Képünkön: A gumifa megcsapolása. ■ A szovjet közgazdászok: nem titkolják, hogy a modem NSZK berendezéseknek, gépeknek és technológiáknak jelentős szerepet szánnak a szovjet gazdaság előtt álló néhány fontos feladat megoldásában. Nyugatnémet vállalatok részt vesznek a kurszki vasércre telepített hatalmas kohászati kombinát építésében. A Szovjetunió kilencezer robusztus, a nehéz terepviszonyoknak megfelelő Deutz óriás-tehergépkocsit vásárolt a Bajkál—Amúr vasútvonal építéséhez és a kámai teherautógyár résziére is több berendezést szállítanak a nyugatnémet gépipari vállalatok. Fanyalgás nélkül A gazdasági együttműködés előnyei az NSZK számára is annyira nyilvánvalóak, hogy ma már konzervatív körökben sem nagyon illik fanyalogni, amikor a szovjet —NSZK kereskedelemről esik szó. A jelenlegi energia- és nyersanyag-helyzetben a szovjet olaj-, gáz- és nyersanyagszállítások »aranyat érnek«. A Szovjetunió hatalmas felvevőpiaca pedig egyre fontosabbá válik az exportra termelő nyugatnémet feldolgozóipar számára. Ezt érzékletesen mutatták a tőkés világot sújtó legutóbbi válság fejleményei: 1975-ben a nyugatnémet cégek a nyugati piacokon 7 milliárd márkával kevesebb árut adtak el, mint a megelőző évben, ám a Szovjetunióba irányuló szállításaik kétmilliárd márkával nőttek. A szovjet megrendelések ma óvatos becslések szerint is mintegy negyedmillió nyugatnémet dolgozónak adnak munkát, s ez olyankor, amikor több mint egymillió munkanélkülit tartanak számon, nem elhanyagolható szempont. Szárnyashajók a Rajnán A feldolgozóipari termékek kereskedelme azonban nem »egyirányú utca«. Téves az a nézet, hogy a Szovjetunió csak nyersanyagokat szállíthat a nyugatnémet piacra. Tavaly, az öldöklő konkur- renciaharc ellenére tízezer szovjet gépkocsi kelt el az NSZK-ban. A bonni Bundestag épülete előtt, a Rajnán, ugyanazok a szovjet szárnyashajók hasítják a vizet, mint a Moszkva folyón, vagy nálunk a Dunán. A szovjet feldolgozóipar exportjának további fokozása, a forgalom kiegyensúlyozottabb fejlődése érdekében az utóbbi években az NSZK-ban több szovjet—nyugatnémet vegyesvállalatot alapítottak. Feladatuk, hogy elősegítsék a szovjet nyomdagépek, faáruk, vegyi cikkek, ipari gyémántok és egyéb termékek behatolását a nyugatnémet piacra. A szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok, a kölcsönös áruszállítások a kelet—nyugati kereskedelem egyik legfontosabb tényezőjévé váltak. Jelenleg ez a legnagyobb külkereskedelmi forgalom, amelyet két eltérő társadalmi berendezkedésű ország egymással folytat (értéke 1976-tan meghaladta a 3 milliárd rubelt). A potenciális lehetőségeket még egyik országban sem használták ki teljes • mértékben. A Szovjetunió ma csupán két százalékkal részesedik a nyugatnémet exportból. Ki tudja, az ezredfordulón talán épp olyan nevetségesnek tűnik ez az alacsony részarány, mint most a másfél évtizeddel ezelőtti csőembargó. Nemes Gátwr
