Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

A politikai könyvnapok megyei megnyitója Kiállítások, előadások Tizenhatodszor rendezik meg hazánkban a politikai könyv­napokat. A rendezvénysorozat középpontjában az októberi forradalom 60. évfodulója áll. Az országos megnyitót novem­ber 3-án tartották a Dunaújvá­rosi Vasműben. A megyék mindenhol önállóan tartják a helyi ünnepségeket és megnyi­tókat ezekben a hetekben. Somogybán most a megye- székhely ad otthont a megnyi­tónak. A Kaposvári Ruhagyár kistermében pénteken délután lesz az ünnepség. Ebből az al­kalomból a Kossuth Könyvki­adó megyei kirendeltsége ki­állítást rendez az októberi for­radalom jubileumára, valamint a politikai könyvnapokra ki­adott művekből. Deák Ferenc, a megyei pár-vb tagja, a váro­si pártbizottság első titkára nyitja meg a könyvnapok me­gyei rendezvénysorozatát. A pénteki ünnepségen adják át a hosszú évek óta kiemelkedő munkát végző terjesztőknek a kitüntetéseket, okleveleket, ju­talmakat. A kaposvári és a vidéki párt- szervezetek többsége szívügyé­nek tartja a politikai irodalom terjesztését. Ennek köszönhető, hogy már eddig is jó ered­ményt értek el a kiadott mű­vek megismertetésében. A ka­posvári kórházban, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság­ban, a Barcson, a Kaposvári Elektroncsőgyárban, a mosdósi szanatóriumban, a kisgyaláni tsz-ben, a Nagyberkiben, Nagy­bajomban, Hetesen, az 503. sz. Szakmunkásképző Intézet kol­légiumában rendezett kiállítás és vásár nagyon jól sikerült Az Egy diák, egy könyv moz­galom különösen három kapos­vári iskolában — a Táncsics, a Munkácsy gimnáziumban, az 503. sz. szakmunkásképzőben — kezdődött meg szép ered­ménnyel. A politikai könyvnapok me­gyei eseményei között több könyvismertető, tájékoztató szerepel. Pálfy József, a Ma­gyarország főszerkesztője az SZMT megyei könyvtárának és a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vendégeként a Somogyi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság barcsi gyáregysé­gében tart külpolitikai tájékoz­tatót. Dr. Horváth Sándort, a megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztályá­nak vezetőjét a Volán 13. sz. Vállalat hívta meg könyvis­mertetőre. Az idei könyvújdonságok kö­zül felhívjuk a figyelmet Le­nin életrajzának újabb kiadá­sára. A szovjet szerzők beszá­molnak Vlagyimir Iljics életé­nek minden lényeges esemé- nvéről, ifjúságáról, tudomá­nyos alkotómunkásságáról, em­beri vonásainak nagyszerűsé­géről. Megjelent a könyvna­pokra Leonyid Iljics Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának gyűjte­ményes kötete A gazdaságirá­nyítás kérdései a fejlett szocia­lista társadalomban címmel. Kádár János beszédeit és írá­sait Internacionalizmus, szoli­daritás, szocialista hazafiság címmel jelentette meg a Kos­suth Könyvkiadó. Mindez és a több, már eddig sikert aratott mű is ott lesz a ruhagyári ki­állításon, s az ezután tartandó rendezvényeken is. Hitelek, X vállalatnál keményen megszidtak egy dolgozót. Jo­gos volt a fejmosás. A hónap végi sokadika előtt az illető kiszállásához a várható költ­ségeket meghaladó szép kis summát vett föl, útielőleg gyanánt. Elszámolni viszont csak akkor számolt el vele. amikor már megkapta havi fizetését. Miért tette mindezt? Átmeneti pénzzavarát sikerrel hárította el a vállalattól ily módon fölvett hitellel. Ugyanez a vállalat partne­rétől egy nagyobb tételt vá­sárolt több millióért. A part­ner — tegyük hozzá, X vál­lalatnál jóval szerényebb mé­retű cég — határidőre szállí­totta a megrendelt árut, s vár­ta, hogy megkapja érte az el­lenértéket. Várt egy hónapig, két hónapig, háromig. Az át­utalás nem történt meg. Mi­tévők legyenek, nekik is szük­ségük lett volna a pénzre. Több ízben kérték írásban X vállalatot, ugyan utalják már át azt a néhány milliócskát. Ilyenkor mindig kaptak egy udvarias levelet, amelyben X vállalat megnyugtatta őket, hogy hamarosan egyszámláju­kon lesz a kérdéses összeg. Mindez azonban csak írott malaszt volt, nem fizettek. Csak fél évvel a határidő után utalták át nagy kegye­sen a várva várt összeget. A kis vállalat olykor már-már alig tudott bért fizetni dol­gozóinak. mert nem volt az egyszámláján elegendő pénz. Mit tett X vállalat? Gaz­dálkodott a kis cég pénzével, azaz hitelt vett föl meg nem engedett módon. Átmeneti pénzzavarát hárította így el. feketén Nagyban azt csinálta, amit dolgozója is elkövetett. Miért jogtalan az ilyen hi­telfölvétel? Nemcsak azért, mert nálunk a Magyar Nem­zeti Bank joga, hogy vállala­tainknak gazdálkodásukhoz hitelt adjon. Mit tesz ilyen és ehhez ha­sonló esetekben a hitelezésre kényszerült vállalat? CJöbb- nyire kis cég, mert a na­gyobbikkai nem szívesen húz­nak ujjat.) Megpróbálja kény­szerű böjtöléssel kigazdálkod­ni a pénzt, s kitartani addig, amíg nem kapja meg jogos tulajdonát. Bírósághoz nem szívesen fordul, mert az is hosszú idő, amíg igazát ki tudja verekedni; elveszti a vállalat jóindulatát, s aztán megnézheti magát, mikor fog tőle vásárolni X cég. Pénzre viszont szüksége lehet, akár alapjai feltöltésére, akár fi­zetési kötelezettségeinek ki- egyenlítésére is. Hasonló mó­don jut pínzhez, mint X. Nem utalja át a pénzt egy harma­dik vállalatnak, azaz ugyan­olyan fekete hitelt vesz föl a harmadiktól, mint amilyet ő kényszerül nyújtani X-nek. S a folyamat vállalatok egész soránál megy végig, s min­denütt gazdálkodási zavaro­kat, problémákat okozva. La­vinát indíthat el ily módon egy-egy nemfizetés, jogtalan hitelfelvétel ! Ez a fő veszé­lyük az ilyen »hiteleknek«, s ezért küzdünk çlenük. Fel­ügyeleti szerveink ezért üldö­zik az ilyen »hitelviszonyt«. Kirívó esetekben akár gazda­sági bírság is lehet a fekete hitel kamata. G. J. Füstbe ment milliók A mezőgazdasági termelés­ben az erőgépek szerepe ro­hamosan nő. Több vitathatat­lan tény bizonyítja a megál­lapítás igazát és azt is, hogy a fejlődés ütemét tovább fo­kozza részben a mind na­gyobb gomdot okozó munka­erőhiány, részben pedig az átfogó ágazati géprendszerek széles körű elterjedése. A mű­szaki színvonal emelkedésével együtt jár, hogy fokozódik a nagy vonóerejű gépek iránti igény. Az országos irányzat Somogyra szintén messzeme­nően vonatkozik: a jelenlegi 60 lóerős átlagos motortelje­sítmény 1980-ig várhatóan 80 lóerőre emelkedik. (Jellemző adat: megyénkben ebben a tervidőszakban meghárom­szorozódik a 100 lóerő feletti traktorok száma.) Ezek az erőgépek szinte mind Diesel-motorral működ­nek. A környezetet kevéssé szennyező, gazdaságos üze­meltetésük döntő mértékben függ a tüzelőanyag-ellátó be­rendezés műszaki állapotától, szakszerű beállításától. A Korszerű Mezőgazdasági Te­chnika sorozatban most meg­jelent Diesel-adagolók és -szabályozók című könyvének Bosznay László azt a címet is adhatta volna: füstbe erege­tett milliók. Sajnos, erőgé­peink jó része a rosszul be­állított adagolók miatt nem­csak az el nem égett tüzelő­anyag energiáját, hanem o nagyüzem jövedelmének egy részét is füstbe eregeti. Ma, amikor minden vonatkozásban az ésszerű, takarékos gazdál­kodás fontosságát hangsúlyoz­zuk, másrészt anyagi szem­pontból is jelentős erőfeszí­téseket teszünk környezetünk szennyezettségének csökken­téséért, megengedhetetlen, hogy füstokádó gépkolosszu­sok róják a táblákat. Bosz­nay László könyve így több szempontból rendkívül idősze­rű. A gépeket közvetlenül üzemeltető, javító és karban­tartó szakemberek számára pedig nélkülözhetetlen se­gédeszköz. X csurgói postahivatal fennállása óta az idén érde­melte ki először az élüzem címet. Rengeteg munka, a postai szolgáltatás magas színvonala van mögötte. Tóth János hivatalvezetővel mun­kájukról, gondjaikról beszél­gettem. A hivatalvezető adatokat sorol. Néhány év alatt meg­nőtt az olvasás iránti igény, az érdeklődés Csurgón. A hét hírlapkézbesítő egy-egy nap nagy csomagokkal megrakod­va kezdi a munkáját. Népsza­badságból jelenleg 322, So­mogyi Néplapból pedig 1190 előfizetőnek, vásárlónak vi­szik az újságot. A többi napi- és hetilapot, folyóiratot ösz- szesen 3967-en fizetik elő. Az év kilenc hónapjában 600 000 újságot kézbesítették. Sokat mond, hogy a nagyközség lakói havonta 83 000 forintot költenek újságra, csaknem 20 000 forinttal többet, mint két évvel ezelőtt. Sok dolguk van a levél-, a távirat- és a csomagkézbesí­tőknek is. A kimutatás sze­rint az idén eddig 208 000 egy­szerű, 32 000 ajánlott, tértive- vényes és expresszlevelet, 23 ezer táviratot és 6000 csoma­got kézbesítettek. A telefon- központosok Csokonai néven alakítottak szocialista brigá­dot. havonta 18—20 ezer he­lyi és távolsági beszélgetést, kell kapcsolniuk. Harmincöt évi postai szol­gálat van Tóth János mögött. Szereti a hivatását, s erre ne­veli a munkatársait is. — Somogyszobról kerültem ide. Arra kértem mindenkit: felelősséggel dolgozzon, hi­szen nem mindegy, hogy mi­kor kézbesítjük a várva várt levelet, kapcsoljuk a telefon- hívásokat, s visszük ki az előfizetőknek az újságokat. Kérésemet a szocialista brigá­dok — a Petőfi, a Berzsenyi meg a Csokonai brigád — ér­tették meg először. De a hét hírlapkézesítő érdeme is — főként Jóni Kálmánnéé —, hogy mind többen fizetnek elő a lapokra. Az ősszel hetven­öttel gyarapodott a Népsza­badságra előfizetők száma. Külön elismerést érdemel a Petőfi brigád. Amikor átvették az élüzem kitüntetést, nem véletlenül kapta meg a Petőfi brigád az ezüstkoszorút, Darab Gyula kézbesítő pedig a kiváló jel­vényt. Tabagó János brigád­vezető negyedszázada dolgo­zik a postánál, s elsősorban példamutatásával neveli hiva- tásszeretetre a pályakezdőket. Az udvarias, pontos munka jellemzi a Szukics Mária ve­zette Berzsenyi brigádot is. Rite ez Józsefné 27 éve van a csurgói postán, már a kislá­nya. Markia is itt vállalt munkát. Az idén heten váltak meg tőlük, főként családi okok miatt. A helyükre lépők szak­képzetlenek, most ismerked­nek a munkával — többen ta­nulnak közülük. Évek kelle­nek, amíg a hivatást végleg a magukénak tekintik. Mind több gimnazista fiatallal kí­vánják megszerettetni a mun­kát, szívesen bemutatnák ne­kik a korszerű gépeket, a technikai fölszerelést, megis­mertetnék velük a tevékeny­ségüket. Az élüzem címhez méltóan kívánják ellátni a postai szol­gáltatást. Ezért törődnek oly nagy gonddal az utánpótlással is. Ba. I» A szerző kötetének elején áttekinti a motor tüzelő­anyag-rendszerét. Részletesen ismerteti a különböző típusok felépítését, működési elvét, szerkezeti sajátosságait. Kü­lön érdeme, hogy sorra veszi azokat az adagolótípusokat, melyeket ma már széles kör­ben üzemeltetnek gazdasá­gaink, szól a K—700, a T—150 K, a Rába-Steiger, a John Deere, a IHC traktorok mo­torjainak részegységeiről. A legnagyobb fejezetet e rész­egységek karbantartásának, javításának szenteli. Érthető, hiszen az üzemeltetők a leg­több hibát, a legtöbb mulasz­tást itt követik el. Az adago­lószivattyúkról szólva először a beállításukra szolgáló pró­bapadokat, majd ezek haszná­latának módját ismerteti. Megtanítja az olvasót az ada­golószivattyú helyes beállítá­sára. végül az egész rendszer motorra szerelésével, üzembe helyezésével zárja művét. Nagy értéke a könyvnek és sokat segíthet a szerelőnek' a bonyolult szerkezetek közötti eligazodásban, hogy a szöve­ges ismertetőt számos ábra egészíti ki. A részegységek pontos beállításának adatait táblázatban foglalja össze. Ennek a "könyvnek a jelen­tősége napjainkban nem kí­ván külön magyarázatot. Ahogy a mű bevezetőjében olvasható: »Reméljük, hogy hozzájárul a Diesel-adagolók szakszerű beállításához, töké­letes karbantartásához és ma­gas szintű javításához. Mind­ezek eredményeként gazdasá­gosan üzemelő, a környeze­tüket sem igen szennyező erő­gépek róják majd mezőgazda- sági nagyüzemeink tábláit.« V. M. Akácos ót... H em a borgőzös, kocsmaszagú, selejtes magyar nóta adta mai jegyzetem címét. Az »akácos« megyénk egyik természeti adottságára utal, amelynek feltá­rása és hasznosítása egyre sürgetőbb és ésszerű; az »úí« pedig arra a tüskés ösvényrendszerre, amelyen végighaladni nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt a ma embere — gazdasági feladataink ismeretében — elképzelné. Pedig uz utat végig kell járni. Nincs is kétségem afelől, hogy siker­rel tesszük meg lépéseinket. De futhatnánk is, ha kevesebb lenne a tüske, amely ezúttal a döntést akadályozza, mester­ségesen lassítva a folyamatot. Nem is tudom, mi lesz ve­lünk, ha egyszer majd a badarságok — és nem az éssze­rűség — ösvényeit rakjuk tele vérzést és fájdalmat okozó tövisekkel...? A téma azonban sokkal komolyabb annál, mintsem hogy ironizálva közelítsünk hozzá. Olvasóink előtt nem ismeretlen — hiszen írtunk róla , ^ hogy a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregységében úgynevezett ragasztott tartószerkezeteket gyártanak. Haszna nemcsak abban nyilvánul meg, hogy oko­san feldolgozhatjuk a más célra alig alkalmazható, Somogy­bán szinte kimeríthetetlen mennyiségű akácrengeteget. Elő­nye az is, hogy jóval olcsóbb, mint a vasbeton szerkezet, állóképes, méretei könnyen változtathatók; szép, tetszetős, s ami nem utolsó szempont: gyorsan felépíthető, helyi, ala­csonyabb felkészültségű brigádok is összeállíthatják. Ezzel nyomasztó építőipari kapacitásgondjainkat is enyhíthetnénk. A ragasztott faszerkezetes építési mód elsősorban a mező- gazdaságban alkalmazható. Tehénistállók és telepek, juh- hodályok, tárolók, gépszínek és garázsok építésére kiválóan alkalmas. De nem hagyható figyelmen kívül, hogy torna­termek, filmszínházak, uszodák megvalósítására is gondol­hatunk. A szikra jó néhány éve kipattant; tervek, tettek követték, s az országban már jó néhány létesítmény tesz hitet előnyeiről és célszerűségéről. A termelés teljesítőké­pességét azonban növelni kell, hiszen sem az alapanyag mennyiségével, sem a fokozódó igényekkel nincs összhang­ban. A fejlesztéshez pénz kell. Van helyben is, de nem elég. Mielőtt azonban erről beszélnék, próbáljuk összefoglalni az eddigi történetet. A ragasztott tartószerkezetes építési mód két típusáról van szó. Az elsőt a Tervezésfejlesztési és Típustervező Inté­zet vizsgálatai alapján »álmodták meg« és vezették be. »FATIP A« építési rendszernek nevezik. Somogybán 1972 ótg foglalkoznak a gondolattal, s 1975-től gyártják — telje­sítőképességüknek megfelelő mennyiségben. Az idén 20— 25 000 négyzetméter alapterületű épületet gyártottak akác­fából, ezt a mennyiséget azonban jövőre — további gépesí­tés és automatizálás révén — a kétszeresére akarják fej­leszteni. Az épületek fesztávolsága és belső magassága is változtatható az igényeknek megfelelően. Egy-egy ilyen lé­tesítmény — a technológiai berendezések nélkül — négyzet- méterenként 2000—2300 forintba kerül; azaz egy szarvas­marha-férőhely például 8000 forintba az óvatos becslések szerint is 16 000-et fölemésztő hagyományossal szemben. Tehát olcsó. A gazdaság 40—50 000 négyzetméter gyártását vállalná; ehhez mindössze 6 millió forint állami támo­gatást kért. n számokkal nem akarom túlzottan untatni az olvasót, de el kell mondanom, hogy mivel a kísérlet Somogy­bán kezdődött, érthető módon a prototípusból négy épület a mi megyénkben áll és működik (Vése, Bőszénfa). Azóta azonban csend van. 1977-ben 25—30 épület szerkeze­tét készítették el, de ezek közül egy sem került Somogyba! (Erről a Ka-hyb-sertés »terjedési sebessége« jutott az eszem­be. Azt is — jóllehet mi »találtuk ki« — előbb fedezték föl az országban, sőt külföldön is, mint idehaza.) E szokást azonban — valószínűleg — gyorsan felszámoljuk. Beszéljünk inkább a másik típusról, mely a fő gondot okozza. Ezt »ragasztott, tömör, rétegelt fatartószerkezetnek« hívják. A prototípus az Energiagazdálkodási Intézet tervei alapján 1976-ban föl is épült Vízváron; a 240 vagonos bur­gonyatárolót fényképen is bemutattuk. Készül a balaton- földvári filmszínház is. Az igény óriási. Újdonság, hogy szöget, fémet nem használnak föl a tartószerkezetben, s ez­zel elérték, hogy a vegyi hatásra teljesen érzéketlen. Kivá­lóan alkalmas tehát arra is, hogy az agrokémiai központok tárolóhelyeit ilyen módon, és olcsón építsék meg. Akár 30— 40 méteres fesztávolság is elképzelhető, a belső magasságot ugyancsak az igények szabhatják meg. Visszatérek vessző­paripámhoz: tornacsarnokok, uszodák számára is rendkívül előnyös ez a szerkezet. Hasznát nem bogozom tovább, tes­sék arra gondolni: hol tartunk ma a sportmozgalom felté­teleinek megteremtésében... A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fejleszteni akar a gazdaságosság és hatékonyság, a természeti adott­ságok feltárása és kihasználása, azaz a párt gazdaságpoliti­kája szellemében. De hát nem olyan egyszerű. Az évi 40 OÖO négyzetméteres teljesítőképesség megteremtése ugyanis 25— 30 milliós beruházást követel. Ehhez mindössze 11 milliós állami támogatást kért a gazdaság a minisztériumtól. Igé­nyét nem utasították el. Pályázatuk elbírálása azonban túl­ságosan hosszú ideig tart, s a huzavona — elnézést kény­szerű borúlátásomért — a »nem akarásnak nyögés a végé- közmondást juttatja az eszembe. Olvastam a pályázatot követő időszak rövid történetét. A vízvári prototípusról 1976-ban elismerően nyilatkoztak a MÉM illetékes képviselői. Volt néhány kifogásuk is. A gazdaság a MÉM erdészeti és faipari főosztályának utasí­tására átdolgozta a pályázatot, és 1976. december 6-án meg­küldte a főhatóságnak. Utána értekezlet volt a megyei ta­nácson, s a minisztérium illetékese határozott ígéretet tett: támogatja a fejlesztést. December 29-én a gazdaság átdol­gozott »beruházási alapokmányt« küldött a MÉM-nek. Ja­nuár 27-én megvásárolták a fatartószerkezet gyártási jogát, a présberendezést, és piackutatáshoz kezdtek a kaposváriak. A MÉM főosztálya január 13-án újra jelentkezett, és vevői nyilatkozatokat kért. Február 9-én elküldték. Budapesten azonban márciusban nem tartották reálisnak a fölmért igé­nyeket; s e közlést újabb személyes megbeszélés követte, Nem hatott meglepetésként a megismételt szóbeli ígéret: a főhatóság támogatja a fejlesztést. Ezúttal azonban a me­gyei tanácstól kérte a piaci háttér bizonyítását. Megkapta. A minisztériumnak ez sem volt elég. 1977 szeptemberében a gazdaságtól kért újabb »konkrét vevői nyilatkozatot«. Ok­tóber 21-én elment a felsorolás, de azóta nem történt semmi... S zerény ismereteim szerint csak Somogybán Kiskorpá­don, Nagyatádon, Kéthelyen, Tabon, Kaposváron és Böhönyén ilyen épületekre alapoznák az agrokémiai központokat. A VI. ötéves tervben még többet várnak ettől az építési módtól. Tudom, hogy a Ka-hyb rendszer is boldo­gan számítana a ragasztott faszerkezetekre. Az országos igény pedig szinte kielégíthetetlen. Lehet, hogy 11 millió megfonto­lása nagyobb ügy, mintha milliárdokat költenénk a mezőgaz­daság fejlesztésére? Az akácos utat végig kell járnunk. S ha sürgetni me­részelem a főhatósági döntést, higgyék el, nemcsak megyei érdekből teszem. Ez a népgazdaság érdeke. Jávori Béta Az élüzem gondjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents