Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

Nagygyűlés Mátyásföldön Washington csúcsra készül Und Castro Kuz hadsereg- tábornok, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere ve­zette küldöttség kedden Szent­endrére, a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolára látogatott, ahol megismerkedett a tiszt­képzés módszereivel, tapaszta­lataival, majd Budapesten lá­togatást tett az Ikarus-gyár­ban. Toldi József vezérigaz­gató tájékoztatójának meg­hallgatása és több üzemrész megtekintése után forró han­gulatú munkás—katona nagy­gyűlésen találkozott a fővárosi dolgozókkal, a helyőrség ka­tonáival A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Borbánéi Já­nos, a Minisztertanács elnök- helyettese, Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, a párt-, állami és társadalmi szervek számos képviselője, valamint a kubai delegáció tagjai, José Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövet*. Az elnökségben foglalt helyet Pa­dot Krivda vezérezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnoka is. A kubai és a magyar Him­nusz hangjai után Katona Imre, a budapesti pártbizott­ság első titkára üdvözölte a megjelenteket. Az Ikarus-gyár és Budapest dolgozói nevében Kiss József szocialistahrigád- vezető köszöntötte a kubai vendégeket, majd Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter szólt a nagygyűlés részvevőihez. Rámutatott: or­szágainkat eltéphetetlenül ösz- szekötik a marxizmus—leni- nizmus eszméi, közös céljaink; a szocializmus felépítése, a forradalmi erők győzelméért, az emberi haladásért és a bé­kéért vívott küzdelem. Ezt követően Raul Castro Ruz, a kubai katonai küldött­ség vezetője hazája népének és hadseregének üdvözletét tolmácsolta, majd arról szólt, Ecuadori képek Ezer magyar él Ecuadorban. Hazánkra emlékeztet a főváros Hungária nevű utcája és Petőfi Sándor szobra. Az ország fővárosa, Quitó fejlődő nagyváros. Modern házai, épületei az egész ország jövőjét sejtetik. hogy Kuba győzelme azért volt lehetséges, mert népük erejéhez és eltökéltségéhez, a forradalmi hatalmat megőrizni akaró rendíthetetlen akaratá­hoz hozzájárult a Szovjetunió támogatása, a szocialista or­szágok internacionalista szoli­daritása. Nagy tapssal fogadott be­széde után a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget (MTI) Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy 1978 tavaszán Washingtonba összehívja a vezető tőkésországok újabb csúcsértekezletét — értesült mértékadó amerikai kormány­forrásból az MTI washingto­ni tudósítója. A Carter-kor- mány, a többi között belpoli­tikai nehézségeinek ellensú­lyozására is, előnyben része­síti a látványos külpolitikai lépéseket Kairó és Tel Aviv kacérkodása Szadatot várják a knesszetben A CBS amerikai tv-hálózat most közvetítette azt az in­terjút, amelyet hírmagyarázó­ja külön-külön készített Szá­dat egyiptomi és Begin iz­raeli kormányfővel. »Már csak a megfelelő meghívásra várok« — mondotta nyilatko­zatában Szadat Az egyiptomi államfő a to­vábbiakban elmondotta, hogy jeruzsálemi látogatási tervé­ről nem tárgyalt a többi arab vezetővel, mert — mint mon­dotta — »ez saját kezdemé­nyezése*. Arra a kérdésre, hogy az ügyben mi Jasszer Arafatnak, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottsága elnökének az álláspontja, Szadat azt vála­szolta : a PFSZ vezetője »nem nyilvánított véleményt*. Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök a CBS-nek adott nyilatkozatában szintén bi­zonygatta, hogy Szadat jeru­zsálemi látogatását »nem köti semmiféle feltételhez*. Ez ügyben különben kedden dél­után szólalt föl az izraeli parlamentben, majd az Egye­sült Államok közvetítésével meghívást juttat el Szadat- nak. Parlamenti nyilatkozatát követően Begin már »érint­kezésbe lépett az Egyesült Államok izraeli nagyköveté­vel* is. Hozzátette még, hogy az egyiptomi államfőt hajlan­dó »bármely időpontban, Dár­mely napon* fogadni, a repü­lőtéren fogja őt köszönteni, s ha Szadat egy héten belül Iz­raelbe látogat, akkor kész el­halasztani a tervek szerint vasárnap kezdődő nagy-bri- tanniai látogatását is. »Ha Szadat elnök óhajtja, november 24-én, csütörtökön ellátogathat Izraelbe« — így nyilatkozott Menahem Begin izraeli kormányfő a Jediot Aharonot cimű napilapnak. Hozzátette: igenlő válasz ese­tén »megrövidíti« nagy-bri- tanniai és svájci látogatását, hogy fogadja az egyiptomi ál­lamfőt ... »Szent feladatnak« minősí­tette tervezett izraeli utazását Anvar Szadat egyiptomi el­nök — ezúttal kedden délután, az amerikai kongresszusi kép­viselőkkel folytatott beszélge­tésén. »Amint megkapom a hivatalos meghívást, késede­lem nélkül utazom« — jelen­tette ki. Az amerikai törvényhozók előtt Szadat azt fejtegette, »az izraeli knesszetben csak Egyiptom és nem a többi arab állam nevében« fog be­szélni, és nem tartja útja cél­jának, hogy tárgyaljon. Tegnap, röviddel a knesszet jóváhagyása után Begin a Szadat elnöknek szóló meg­hívót átadta Samuel Lewis- nek, az Egyesült Államok Tel- Aviv-i nagykövetének — az­zal, hogy továbbítsa azt Kai­róba. Ünnepi közgyűlési tart a szovjet tudományos akadémia (Folytatás az 1. oldalról) fontosságát fejlődésünk to­vábbi gazdasági és társadal­mi, politikai perspektíváit il­letően. A tudomány, az alap­kutatások, az alkalmazott ku­tatások még sohasem töltöttek be olyan kimagasló szerepet a társadalom építésében, mint karunkban. Azzal, hogy a szovjet ország a fejlett szo­cializmus korszakába lépett, a tudomány előtt új, bonyolult kérdések tárultak fel, és to­vábbi haladásunk a kommu­nizmus felé nagymértékben e kérdések megoldásától függ. A tudomány közvetlenül temelőerővé vált, fontos ösz- szetevője a gazdasági-társa­dalmi fejlődés bonyolult komplexumának — hangsú­lyozta Ponomarjov, majd em­lékeztetett rá: a párt és az állam által kitűzött feladatok között szerepel, hogy a tu­dományos-technikai forrada­lom eredményeit kapcsolják össze a szocializmus által nyújtott előnyökkel. Ez egy­idejűleg tudományos, társadal­mi-politikai és gyakorlati­szervezési feladat is. Az új tudományos eredmények gya­korlati alkalmazása a terme­lésben nem kisebb feladat, mint a tudományos eljárások kidolgozása. A párt és az állam feltétlenül szükséges­nek tartja a tudomány és a termelés integrációját. Az ünnepi ülés részvevői levelet intéztek az SZKP Központi Bizottságához, a legfelsőbb tanács elnökségé­hez, a minisztertanácshoz, Leonyid Brezsnyevhez, s eb­ben biztosítják őket arról, hogy a szovjet tudósok to­vábbra is az Október által meghatározott úton haladnak, munkásságukkal a kommuniz­mus felépítését, a tudomány felvirágzását, az emberiség ér­dekeit, a békét, a haladást kívánják szolgálni. (MTI) Ecuador a hegyek országa, Itt található a világ egyik legma­gasabb csúcsa, a tengerszint fölé több mint hatezer méterre emelkedő Comborazo. Képünk a világ leghosszabb nemzet­közi főútvonalán, az Alaszkát Dél-Amerikával összekötő »Pan Am« útvonalon készült, amely Qiutótól délre, tizenegy hó- fedte hegycsúcs között kanyarog. Szomália felmondta a barátsági szerződést A Szomáli Demokratikus Köztársaság kormánya beje­lentette, hogy nem tartja szükségesnek a szovjet szak­emberek további ott-tartózko- dását, és megszünteti az 1974. július 11-i szovjet—Szomáliái barátsági és együttműködési szerződés érvényét. A Szomáliái kormány ezt a lépést egyoldalúan és olyan tényleges háború körülmé­nyei között tette meg, ame­lyet ő indított a szomszédos Etiópia ellen. A lépést lénye­gében az az elégedetlenség idézte elő, hogy a Szovjetunió nem támogatta Szomáliának a szomszédos állammal szembe­ni területi igényeit, és nem volt hajlandó közreműködni a testvérháború felszításában »Afrika szarvában«. Ismeretes, hogy a szovjet szakemberek a szomáli kor­mány kérésére tartózkodnak Szomáliában. A szomáli kor­mány korábban több ízben is kifejezte köszönetét az álta­luk nyújtott segítségért. A jelenlegi lépésekből ítélve — írja a TASZSZ — a Szomáliái kormányban soviniszta és ex- panzionista beállítottság Kere­kedett a józan ész fölé. A szovjet kormány úgy dön­tött, < hogy minden szovjet szakértőt visszahív Szomáliá­ból. Bonni útkereszteződések Az NSZK a kormányáé koalíció két pártjának kong­resszusa közötti napokat éli. A kisebbik partner, a Szabad Demokrata Párt (FDP) már tanácskozott, a vezető párt, a szociáldemokrata SPD embe­rei most ültek össze Ham­burgban. Függetlenül attól, hogy mi történik a tanács­kozáson, annyi bizonyos: a nyugatnémet politika nehéz keresztúthoz érkezett. Az út­jelző táblák egyszerre sokfe­lé mutatnak. „Preparált” közvélemény A legdöntőbb kérdés, mely minden mást beárnyékol, a terrorizmus problémája. Még pontosabban: annak a kérdése, hogy a terrorista merényletek által keltett ál­talános felháborodást a hát­térben működő politikai erők milyen mélyebb változások­ra akarják fölhasználni. A nyugatnémet politikai élet­ben ezt ma azzal a kissé kö­dös formulával fejezik ki, hogy miképpen lehet »a ter­rorizmus elleni hatásos küz­delmet összeegyeztetni libe­rális jogállam fennmaradá­sával«. (Jelenleg egyértel­műen úgy tűnik, hogy az NSZK-ban kialakult polgári demokrácia kereteit az al­kotmány adta lehetőségek körén belül tovább fogják szűkíteni.) A vita voltaképpen csak a »szűkítés mértékéről« folyik. A szociáldemokrata párt centruma — élén Schmidt kancellárral — egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ne vezessen be bizo­nyos politikai korlátozó rendszabályokat. A nyugat­német sajtó fölött nem ren­delkeznek a szociáldemokra­ták, a bulvársajtó pedig egyenesen a felelőtlen jobb­oldal, Springerék kezében van. Az országban ezért meglehetősen »preparált« a közvélemény. Ez önmagában is nyomást jelent a kor­mányra. Tovább szűkíti az SPD mozgási lehetőségeit e kérdésben az ellenzék, a CDU és a CSU offenzívája. Ilyen körülmények között számolni kell azzal, hogy az eddig is meglevő korlátozó törvényeket — például azt, amely megtiltja a következe­tesen baloldali meggyőződé­sű személyek alkalmazását az állami hivatalokban és a közoktatásban — ezentúl élesebben és határozottabban alkalmazzák. lehet megfrfllőnLiOr. tetri Ax egyik irányzat abban bbák, hogy lehetségessé válhat a kormánytöbbség megszerzése, és ezért szorosabbra kell vonni a sokszor egymással is viszálykodó két uniópárt so­rait Ez az irányzat a fron- táli választási összecsapás hí­ve a szociáldemokratákkal szemben. A második irányzatot két elgondolás mozgatja. Ax egyik a pesszimizmus. Neve­zetesen az, hogy a CDU— CSU a választásokon nem tud majd fölülkerekedni. A másik mozgatóerő az az el­lentét, amely a rendkívüli becsvágyó CSU-párt vezért, Strausst, szembeállítja Kohl­lal. Ez a két tényező szülte azt a kombinációt, hogy eset­leg meg lehet kísérelni a ré­gi »nagykoalíció« visszaállí­tását. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a szociáldemok­raták lennének a nagykoalí­ció uralkodó pártja és az uniópártok elfogadnák az »ifjabb partner« szerepét Ez Strauss számára azt jelente­né, hogy minden bizonnyal miniszteri tárcához juthatna Bonnban, s ugyanakkor le­hetetlenné tenné Kohl szá­mára, hogy a kancellári tiszt­ségre pályázhasson. A színpad előtere Ezekből a kombinációkból is kitűnik, hogy az utóbbi néhány hónapban a terroriz­mus problémájának politikai visszahatásaképpen megvál­tozott a nyugatnémet politi­kai atmoszféra. Az igazi — elsősorban gazdasági — je­lentőségű kérdések a máso­dik vonalba szorultak. Hol­ott valójában a tőkés Nyu- gat-Európa legerősebb orszá­gában is számos gazdasági probléma megoldatlan. A gazdasági növekedés üteme az idén a várt — és a kor­mány által előre jelzett — 5—5,5 százalék helyett előre­láthatólag mindössze 3 szá­zalék lesz. A munkanélküliek száma makacsul egymillió fölött van, és az energiapo­litika — tehát az atomerő­művek létesítése — ügyében az egyes pártokon belül is óriási ellentétek vannak. Az új helyzetben mindez a politikai színpad kulisszái mögé szorult. A színpad elő­terében pártpolitikai-hatal­mi küzdelem folyik. A szem­benálló erők már a jövő év­ben és az 1980-ban esedékes választások felé tekintenek. Frontális összecsapás? A terrorizmus által meg­mérgezett és a jobboldal ál­tal messzemenően manipu­lált, kihasznált politikai lég­kör új kombinációkat tett lehetővé a politikai élet csú­csain is. Magában a szociál­demokrata pártban Schmidt kancellár és a centrum — a jobboldal hallgatólagos tá­mogatásával — felhasználja ezt a légkört arra, hogy el- hallgattassa a párt radikális baloldalát, amely aggodal­mait hangoztatja az említett — várható — korlátozások politikai kihatásai miatt. Az érv igen egyszerű: a baloldalnak meg kell hajol­nia és el kell fogadnia a szükséges intézkedéseket, hi­szen a másik oldalon ugrás­ra készen várnak az unió­pártok, hogy az 1978-as tar­tományi választásokon, majd az 1980-as parlamenti vá­lasztásokon vereséget mérje­nek a kormánykoalícióra, s végül is megragadhassák a kormányrudat. Ami az ellenzék pártjait illeti, az ő táborukban gya­korlatilag két fó irányzatot A Kaposvári Cukorgyár mokka­üzemébe 10 Rőt vesz föl Jelentkezés a munkaügyi osztályon. A „DÉL-DUNÁNTÜLI VÍZÜGYI ÉS KÖZMŰÉPÍTŐ VÁLLALAT 22. SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE PÉCS 04„ sz. bélyegzője elveszett A bélyegző 1977. november 3-tól érvénytelen! (16906)

Next

/
Thumbnails
Contents