Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

Kis számítógépei' szerelnek lábon ban — a jelenlegi mellé — fel kell építeni egy üzemet, ahol a szerelőcsarnok alapte­rülete háromezer négyzetmé­ter lesz, a szociális, valamint az igazgatási rész újabb ezer négyzetmétert tesz ki. A ki­lencven millió forintos beru­házás elkezdődött már: a domboldalban nehéz dübör­gései földmunkagépek egyen­getik a talajt. Az új beruhá­zás első kiviteli tervjavasla­tát éppen a héten vitatták meg a gyár szakemberei a tervezőkkel. A kivitelezésre a Somogy megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat vál­lalkozott és 1980-ra ígéri az átadást. Amíg az épület elké­szül a mostani üzemcsarnokok egyikében folyik tovább a sze­relés. Az új üzemcsarnokban háromszáz embert foglalkoz­tatnak majd. Akkor tehát nyolcszáz munkása lesz már a tabi számítástechnikai gyár­egységnek. A létszámnövelés azonban nem könnyű, hiszen aki befejezi az általános isko­lát vagy a középiskolát, az nem tud nég számítógépet szerelni. — Az alkalmazás szakmai előfeltételeit a technika hatá­rozza meg — mondta az igaz­gatóhelyettes. — A háromszáz új munkavállaló egyharmada elektronikus szakmunkás, a másik harmada forgácsoló és lakatos, a többi pedig műsza­ki lesz Hogyan? A Videoton nagy gondot fordít a szakmunkás- képzőre: tanműhelyében azt a technikát tanulják a fiata­lok, amelyet majd használnak a munkahelyeken. A szakem­berek letelepítését pedig la­kásépítési akcióval is segítik Tabán. Dr. K. I. Szerződések, szállítások Ismétlődő gond Bár egy év elszaladt, na­gyon is eleven az emlék, hogy jónéhány somogyi gazdaság­ban mennyi gond volt a nap­raforgóval. Hozzáteszem, nem­csak nálunk jelentkeztek a torlódások, a szállítási zökke­nők, zavarok, hanem — a nö­vényolajipar fogadóképessége miatt — másutt is. Ismét ősz van és ismét érkeznek a jel­zések: baj van a napraforgó­val. Nos, érdemes egy kicsit a »-miért« r/ igé nézni. A növényolajipar részére a Vetőmagtermeltető Vállalat dombóvári központjával köt­nek szerződést a gazdaságok. Más csatornákon való érté­kesítés — termelési rendsze­rek, Somtév, gabonaipar stb. —, itt ma megyénkben össze­sen hat mezőgazdasági nagy­üzem írt alá szerződést a dombóváriakkal. 601 hektár nagyolajos napraforgó terme­lésére. A becslések szerint az öreglaki Állami Gazdaság, a somogyjádi, a marcali, a kom­iósdi, a balatonszentgyörgyi és a ságvári termelőszövetkezet összesen 8780 mázsa termést takarít be és értékesít. Vala­mennyi nagyüzemmel a ter­Számítógépet szerelnék Ta­bon, a Videoton Számítás- t : ritmikai Gyáregységében. A ^épet hivatalosan így hívják: VT—51. Teljesítményét te­kintve a legkisebb azok kö­zül, amelyet hazánkban gyár­it nak. Az új kis számítógép — perifériáival együtt — alig nagyabb mint egy íróasztal. Ennek ,az »-íróasztalnak« a baloldalára — a fiókok helyé­re — szerelték be magát a számítógépet. A lapjára »rá­tettek« egy írógéphez hasonló perifériát. Ez a sornyomtató hámcsak az adatok betáplá­lásába szolgál, hanem a keze­lőnek módot nyújt arra is, hogy közvetlenül beavatkoz­zon a számítógépen futó prog­ramba. A gyártás megkezdését több évig tartó fejlesztő munka előzte meg a fehérvári köz­pontban. Az első tizenöt szá­mítógép elkészült és Székes- fehérvárra küldték, ahol rá­szerelik a perifériákat, cso­magolják és a vevőkhöz szál­lítják. A gyáregységben eb­ben az évben — a program szerint — még húsz kis szá­mítógépet szerelnek össze. Al­katrészeiket már folyamato­san gyártják. Itt készülnek a mechanikus alkatrészek, az elektronikusakat pedig a kü­lönböző gyártó cégektől vásá­rolják. A tabi számítógép­szerelők által összeállított új számítógépekből még az idén megkezdik a tőkés értékesí­tést Mire képes ez a berende­zés? Kudich Antal igazgató- helyettes két nagy felhaszná­lási területet említ. Az egyik a kisebb üzemek — esetleg termelőszövetkezetek — ügy­vitellel kapcsolatos munkájá­nak elvégzése, a másik pedig bankfiókok ügyvitelének gé­pesítése. A pénzintézetekben folyó munka elvégzésére egyébként az alaptípustól el­térő perifériákkal szerelték fel a számítógépet. Az alkatrészgyártás meg­szervezésétől az első számító­gép összeszereléséig nem telt el hosszú idő a Videoton tabi számítástechnikai gyáregysé- gében. Az új üzem pasz+ell- színű falai között azonban sok minden történt : az alapvető szakmai ismeretek megszer­zésén túl gyakorlatra is szert kellett tenni az itt dolgozó embereknek. A számítógép kényes dolog: jól szerelni csak akkor lehet, ha minden­ki pontosan tudja a felada­tát. Éppen ezért gyors terme­lésfelfutásra most sem lehet számítani. A program szerint ezekből a kis számítógépekből majd csak 1979-től gyártanak évente kétszázat. Addig azon­»Gyönyörű tavaszi időnk van októberben, eltarthatna tavaszig« — hallottam tegnap délután a kaposvári utcán. El­tűntek a szeptember végén a szekrények mélyéből sebtében előkapott ballonok, átmeneti kabátok. Az emberek zakóban, könnyű kardigánban járnak az utcán, a vénasszonyok ve­rőfényes nyarának jóvoltából. A természet élet ritmusa azonban nem alkalmazkodik önpön szeszélyeihez: a tava- szias idő ellenére a növény­világ érésének időszakát él­jük. A száraz meleg legföljebb a betakarítást segíti. Gyorsab­ban és jobban szervezhető az emberek, gépek munkája, mintha esőben, latyakban kel­lene dolgozniok. A betakarítás ezen a héten is lankadatlanul folytatódott. Szedik a cukorrépát, törik a kukoricát megyeszerte és a gyümölcsszezonnak is a dere­kán vagyunk már. Beindult és dolgozik a hatalmas gépe­zet. amely a földektől az or- szágutakig, a vasúttól a föl­dolgozó gyárakig és a keres­kedelmi raktárakig mozgatja, viszi, mindennapos fogyasztás­ra alakítja a föld termékét. Az őszidő, a termények fu­varozásának időszaka kemény próba elé állítja a közleke­dést. »Ősszel jócskán megso­kasodik a forgalom. A gyárak szokásos termékei mellett ilyenkor vár elszállításra a mezőgazdaság rengeteg termé­nye, s ez néha igen nehéz helyzetet teremt a vasúton és a közúti szállításban. Különö­sen a cukorrépa fuvarozása jelent — az átlagosnál na­gyobb szervezettségi igénye miatt — hatalmas feladatot. A Kaposvári Cukorgyárban naponta 250—260 vagon nyers­anyagot nyelnek el az úszta­tok. 37—38 ezer vagon répát kell majd a gyárba szállítani a kampány végére. Mozgalmas hét volt a köz- művelődésben. Megnyílt a múzeumi hónap rendezvényei­nek sora, stílszerűen a za- márdi tájház átadásával. A régi népi épület átadása mintegy kezdete a Somogy műemlékekkel való fokozot­tabb ütemű gazdagodásának. Jól halad a a szennai falumú­zeum építése és megkezdődött Kaposváron, a Róma-hegyen a Rippl-Rónai-villa helyreállí­tása. Tervezik a zalai Zichy- múzeum rekontstrukcióját és a buzsáki folklórközpont épí­tését is. A múzeumok munkája, a műemlék helyreállítása sok szállal szövi át a megye köz- művelődését. Múltunk tárgyi emlékeinek megőrzése, földol­gozása. műemlékeink helyre- állítása min-mind fontos terü­lete lehet hétköznapi gondol­kodásunknak. »Az ember ön­maga alkotója« — irta a híres ausztrált tudós, az ősrégészet megalapítója. Gordon Childe. S igaza van. Mai munkánk, életünk nem nélkülözheti en­nek az évezredes alkotó folya­matnak megbízható, alapos tu­dását. Az emberi kultúra, mű­veltség szegényebb lenne nél­küle. Ezért fontos számunkra a múzeumi hónapban megren­dezendő előadások, kiállítások, tárlatok sora. A megyei tanács is összeült a héten. Megvitatta Somogy közművelődéséről készített je­lentést, a lakossági szolgálta­tások helyzetéről és fejleszté­séről előterjesztett hosszú tá­vú programot, valamint meg­hallgatta a közművelődési bi­zottság tevékenységéről szóló beszámolót. A téma fontossá­gát jelzi, hogy részt vett és felszólalt dr. Orbán László, a Központi Bizottság tagja, az Országos Közművelődési Ta­nács elnöke. A balatoni szezon végérvé­nyesen lezárult a héten. El­mentek az utolsó vendégek is. Az idegenforgalmi szakembe­reknek évek óta azért fáj a fejük, hogy miként lehetne meghosszabbítani a szezont, ide csalogatni a vendégsereget. S ha az utóbbi években • frontáttörés nem is történt, sikerült elmozdulni a holt­pontról. Egyre inkább bebizo­nyosodik, hogy érdemes az elő- és az utószezont a kon­ferenciák, a tanácskozások időszakává tenni. Ezen a héten is két ilyen rendezvényre ke­rült sor Siófokon. Itt kezdőd­tek meg a hét elején a somo­gyi orvosnapok, pénteken pe­dig a magyar írók egy cso­portja látogatott el a Dél-ba­latoni Művelődési Központba, s tanácskoztak a »magyar ten­ger« mai és holnapi problé­máiról. Csupor Tibor 1" ékértéke site si szerződések­ben pontosan és részletesen rögzítették az elszállítás üte­mét. Október végéig a termés 40, november végéig 15, de­cember végéig további 15 szá­zalékát szállítják el a terme­lő üzemek. A fennmaradó 30 százalékra tárolási megálla­podást kötöttek, mely 1978. február 28-ig érvényes. Szeptember 15-én kezdő­dött a szállítás, és az első ütemben szeptember 30-ig 1100 mázsa termés továbbítá­sára kapott lehetőséget a me­gye. Az igaz, hogy vagonhi­ány miatt nem minden eset­ben a megjelölt napokon in­dulhattak a szállítmányok, de az is tény, hogy a gazdasá­gok sem tartották be a meg­állapodásokat, mert az 1100 mázsás lehetőséggel szemben 1417 mázsát indítottak útnak. Ennek aztán az lett a sajná­latos következménye, hogy a győri növényolajgyár október 3-án a túlszállítások, a torló­dás miatt október 15-ig leál­lította a feladásokat. Így a ságvári, a somogyjádi és a marcali szövetkezettől, vala­mint az Öreglaki Állami Gaz­daságtól vissza kellett vonni a már kiadott 1100 mázsa ter­més szállítására vonatkozó rendelkezést. A »miért-« mögött, ezek a tények sorakoznak figyelem­reméltó tanulságokat és vál­tozatlan kérdőjeleket hordoz­va magukba. Nagyon is ért­hető, hogy a gazdaságok a be­takarított termést szeretnék mielőbb továbbadni, nemcsak pénzügyi okok miatt, hanem azért is, mert szükség van az őszi csúcsidőben a tárolótér­re a következő növény számá­ra. Az viszont már kevésbé érthető, hogy a megkötött megállapodásokat miért nem tartják be következetesen? A túlsz/llításból származó kö­vetkezmény nemcsak a többi társgazdaságot sújtotta, végső soron visszahat az adott lehe­tőséget túlteljesítő nagyüzem­re is. Másik kérdés: a 317 mázsás túlszállítás miatt az olajgyár két hétre felfüggesz­tette az értékesítési lehetősé­get, azaz 1100 mázsa beszállí­tási lehetőséget vont vissza! Nem túlzott ez a »büntetés«?! Mert ha nem történik időköz­ben valami intézkedés, akkor ez azt jelenti, hogy a szerző­dés szerint október végéig el­szállítandó 40 százalékból, azaz 3500 mázsából, egy hó­nap alatt csak 1417 mázsa in­dulhatott útnak. Ez pedig alig több mint a megállapo­dás egyharmada. Sokat beszéltünk már a szerződéses fegyelemről. Neim ártana egy kicsit többet ten­ni érte ! V. M. HATVAN ÉV — HATVAN KÉP fl Szovjetunió története képekben Harc és gazdasági Építés. Miközben a Vörös Hadsereg több fronton harcolva verte vissza az intervenciós csapatok és a belső ellenforradalmának támadásait, a hátországban roham­munkával folyt a gazdasági élet beindítása. A vasútépítés e munka fontos része volt. A Rapallói egyezmény. 1922. áprilisában Összeült a genovai konferencia, amely a sikertelen intervenciós kísérlet után gaz­dasági szankciókkal akarta térdre kényszeríteni a Szovjet­uniót. A terv azonban bumerángnak bizonyult: a Szovjetunió és Németország képviselői különmegállapodást kötöttek, s 1922. április 16-án aláírták a diplomáciai kapcsolatok felvéte­léről és a gazdasági együttműködésről szóló egyezményt. Ezzel megszűnt a Szovjetunió elszigeteltsége. Képünkön a szovjet delegáció, jobb oldalt Csicserin külügyi népbiztos. Az első traktor. 1924 et írtak, amikor az első szovjet gyártmá­nyú traktorok megjelentek a földeken. Jelentős lépés volt ez » nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése, a kollektivizálás felé vezető úton, amelyről 1927-ben a párt XV. kongresszusa ho­zott határozatot. s. Az első teherautó. 1928-ban jelent meg az első szovjet gyárt­mányú teherautó: jelezvén, hogy a szovjet állam biztosan ha­lad a maga választotta úton. Ipari fejlődését semmiféle boj­kott sem tudta többé megakadályozni.

Next

/
Thumbnails
Contents