Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

Katonák a földeken „Ahol sürget a munka, segítünk” Szedik a cukorrépát Cserepespusztán. Cserepespuszta. Végelátha- tatlanul húzódik a dús ter­mést ígérő cukorrépaföld. Kombájnok dübörögnek, sű­rűn telnek a pótkocsik, viszik a répát a gyűjtőhelyekre, on­nan pedig a Kaposvári Cukor­gyárba. A kombájn mögött katonák lánca halad kosárral, fölszedik a lehullott répát, s a mögöttük haladó Zetor pót­kocsijába öntik. . Gumicsizma, tornacipő, egyenruha. Látszik a katoná­kon, hogy korábban nemigen dolgoztak a mezőgazdaságban. Ez nem a teljesítményen, az akaráson mérhető le, inkább azon, hogy néhányan — mi­közben hajladoznak — meg- megnyomogatják a derekukat. Valamennyien már csak né­hány napig viselik az egyen­ruhát, leszerelnek, folytatják polgári munkájukat. Magyar Mihály szakaszve­zető a toponári városrészben lakik, a villamossági gyár esztergályosa. Háromszoros élenjáró katona. A fegyveres erők napján vette át a har­madik kitüntetést, csakúgy, iuint a szegedi Boros Endre szakaszvezető — az ottani Fényszövetkezet fotóriportere —, aki a harmadik kiváló jel­vényt kapta meg. — A leszerelés utolsó pilla­natáig becsülettel... Ezt hatá­roztuk el a KISZ-gyűlésen.. amikor arról döntöttünk: ho­gyan köszönthetjük legméltób­ban az októberi forradalom évfordulóját. S ezt nemcsak a katonai szolgálatra, hanem az itteni munkára is értettük. így beszél a két fiú, s ezt vallja a többi: az érdi Piszák László tizedes — villanyszere­lő a szakmája —, a sülysápi Szegedi György — ugyancsak villanyszerelő —, meg a bar­csi Jónás Géza őrvezető, aki bevonulása előtt a SÁÉV szo­bafestője volt. — Elégedett vagyok a fiúk­kal. Fegyelmezetten, becsület­tel dolgoznak. Az első napok­ban az eső gátolta a munkán­kat, nem mehettünk a földre. Ott segítettünk, ahol sürgetett a munka. Az istállókból száz vontatónyi trágyát hordtunk ki, dolgoztunk a vetőmag csá- vázásánál, rakodtunk. S ahogy a föld engedte, megkezdtük a répa fölszedését. Három nap alatt mintegy tíz vagonnyit szedtünk ki kézzel, hogy a kombájnok dolgozhassanak. S ha nem is voltak a fiúk még ilyen munkán, jó érzéssel tá­vozhatunk: nem vallottunk szégyent — mondja Soós László főtörzsőrmester, a ka­tonák parancsnoka. Cserepespuszta a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Tan­gazdaságához tartozik. Dús István igazgatóhelyettes így beszél arról, hogy miért kér­ték a katonák segítségét. — ötszázhúsz hektáron ter­meltünk cukorrépát. Kétezer­négyszáz vagon termést kell ták a napi kilenc órát. Ezért kértük ölvet, és most sem csa­lódtunk bennük. Berzencén, a Jobb Élet Tsz- ben is vannak katonák. Varga István elnökhelyettes szavai az egész tagság véleményét fejezni ki: — Kukoricát törnek, azután a burgonya fölszedésénél, zsá­kolásánál segítenek. Minden munkát olyan lelkiismeretesen végeznek — ezt tapasztaltuk az elmúlt évek során is —, mintha ők is a szövetkezet tagjai lennének. Megyénk több termelőszö­vetkezetében, . állami gazdasá­gában megtalálhatók ezekben a napokban a katonák. Több­ségük nem dolgozott még a mezőgazdaságban, mégis be­csülettel végzik a szokatlan, nehéz munkát. Esténként a katonák, az idősebb és fiatalabb dolgozók találnak időt egy kis baráti beszélgetésre, közös rádióhall- galásra, televíziónézésre. Sokan e katonák közül a fegyveres erők napján a kivá­ló. élenjáró kitüntetés átvéte­lekor jutalomszabadságot kap­tak. Nem vették igénybe, foly­tatták tovább a betakarítást segítő munkájukat. Valameny- nyien jól tudják: kevés mun­káskézzel rendelkezik a mező- gazdaság, éppen ezért társa­dalmi összefogásra, segítségre van szükség. i Berzcncén burgonyát zsákolnak. betakarítanunk, átadni a cu­korgyárnak. E munkát saját erőve' nem győznénk. Ko­rábban is dolgoztak gazdasá­gunkban katonák. Munkájuk­kal minden évben elégedettek voltunk, becsülettel ledolgoz­Az első csoportok már be­fejezték munkájukat, elkö­szöntek a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok dolgo­zóitól. Helyükbe újabb kato­nák mennek. Szalai László Magnószalag a kézitáskában Orosz nyelvtanfolyam indul a húskombinátban A turistacsoport Cselja- binszkból érkezett, s minden tagja örült a kedves meglepe­tésnek. Oroszul leírták nekik az egyik dal szövegét, s a ba­ráti találkozón az egész tár­saságot megtanították rá. Jó hangulat kerekedett, még a lépcsőn lefelé is együtt éne­kelték magyarul és oroszul azt, hogy »Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...« A Kaposvári Húskombinát MSZBT-tagcsoportja 1971. no­vember 7-én vette át a műkö­dési oklevelet. Az elsők között kérték az engedélyt az MSZBT országos elnökségétől. Nagy Lászlóné kezdettől tagja az ügyvezető elnökségnek, két évvel ezelőtt pedig átvette az elnöki teendőket — pártmeg­bízatásként ;— a nyugdíjba vo­nuló Langer Királynétól. Sok szovjet vendég, csoport fordul meg a húskombinátban, s eddig mindenki szép emlé­kekkel, sok új barátot megis­merve utazott el tőlük. — Kidolgoztunk egy forga­tókönyvet, kinek mi a felada­ta, milyen jellegű csoportnak mit mutatunk meg az üzem- látogatáskor. Ezenkívül ked­ves meglepetéseket is készí­tettünk. Kinyit egy dossziét, és na­gyon szép, hímzett térítőkét rak szét az asztalon. — Kiknek a keze munkája ez? — A Somogy, a Tisztaság szocialista brigád vállalta az ajándéktárgyak elkészítését. A szovjet vendégek vállalati prospektust, főzési tanácsadót is kapnak ezenkívül. Az itteni vendégfogadás a határokon túl is közismert. A Kalinyini Bábszínház művé­szei nagy szeretettel írtak testvérvárosunk lapjában a húskombinátban látottakról, hallottakról. A sok jó ötlet, kezdeménye­zés forrása, hogy az ügyveze­tő elnökség minden hónapban ülésezik. Közösen teveznek — így mindenki érdekelt a meg­valósításban is. Sikerült pél­dául a szakszervezetet, a KISZ-t, a szocialista brigádo­kat is mozgósítani, segítőtárs­nak megnyerni. Az ö révükön szélesítik ezután is a hatókö­rüket. — Nagyon fontosnak tartot­tuk — mondta Nagy Lászlóné —, . hogy a vállalat kapuján kívül is tevékenykedjünk. Sokkal színesebb, jobb a ba­rátsági munka, amióta más tagcsoportokat is meghívunk. Sorolja a tényeket. Bekap­csolódtak a Moszkvai Rádió baráti klubjának tevékenysé­gébe. A húskombinát kapcso­lata egyre szorosabb a ma­gyar adás szerkesztőségével. A szocialista brigádok részt vesz­nek a vetélkedőkön, a tagcso­port is ír, interjú készült az elnökkel. A Lenin születés­napja tiszteletére rendezett vállalati ünnepséget fölvették, s Nagy né vitte el Moszkvába a magnószalagot, amikor a ju- talomútra indult. ' • Szoros a kapcsolat két isko­lával, a Vörös Hadsereg útival és a Kisfaludy utcaival. Az úttörők föllépnek a rendezvé­nyeiken, ők pedig képeket és egyéb ajándékokat adnak. Például a Vörös Hadsereg úti iskolának kétszáz Fáklyát ad­tak, hogy felhasználhassa a szakkör az orosz nyelvlecké­ket. A húskombinát ezerkét­száz jubileumi számot vett a Szovjetunió című folyóiratból, s százat-százat kapott a két iskola. A legutóbbi barátsági esten a Várnai Zseni szocialis­ta brigád vállalkozott a szov­jet irodalom bemutatására a Kisfaludy iskola úttörőinek szereplésével. A nagyatádi MSZBT-tagcsoport is képvi­selteti magát az ünnepségen. Az októberi forradalom ju­bileumának jegyében verse­nyeznek a brigádok, a munká­sok. A Betűk szárnyán a Szovjetunió körül vetélkedő megyei döntőjébe harmadik helyezettként került be a csa­patuk, s nagyon készül az utolsó, nagy akadályra... Hát­ha továbbjutnak. Most orosz nyelvtanfolyamot szerveznek, s szeretnék, ha az idei Kali- nyin felszabadulási ünnepség gazdái lehetnének. Bognár József, a húskombi­nát pártbizottságának titkára nagyon jól ismeri a tagcsoport tevékenységét, terveit. A tes­tület nagy figyelmet fordít a munkára, tanácsokat, útmu­tatást ad, olyan kommunistá­kat bíz meg, akik felkészültek, jól ismerik a Szovjetuniót. A hat pártalapszervezet ugyan­csak sokat tesz a magyar— szovjet barátságért a maga munkaterületén, bevonja a tö­megszervezeteket, a brigádokat is. Ez az alapja annak, hogy az MSZBT-tagcsoport prog­ramjai iránt olyan nagy az érdeklődés. Lajos Géza Az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt. Kaposvári Elektroncsőgyára ,ez évi használatra száraz, raktározásra alkalmas helyiséget vagy helyiségeket bérelne , Kaposváron vagy környékén. Ügyintéző: Waller Gábor (telefon: 12-280/12 vagy 12-766). (132430) Az oroszországi események­ről természetesen sokat beszél­tek és írtak világszerte. De senki olyan világosan nem látta a lényeget, mint a sváj­ci emigrációban élő Lenin: azt, hogy február csak a kezdet. »Munkások! Elvtár­sak!« — kezdődik március 12-én kelt levele. — Amit azok a szocialisták, akik hívei ma­radtak a szocializmushoz és nem mámorosodtak meg a vad, állatias háborús hangu­lattól, előre láttak — betelje­sedett. Kitört az első forrada­lom, melyet a különböző or­szágok kapitalistái között fo­lyó rabló világháború szült... A kormány mind a néphez intézett kiáltványban, mind Miljukovnak Oroszország kül­földi képviselőihez intézett táviratában kijelentette, hogy hű marad minden nemzetközi szerződéshez ... Ezeket a szer­ződéseket a megdöntött cár kötötte. A kormány nem meri nyilvánosságra hozni ezeket a szerződéseket, először, mivel az orosz, angol és francia tő­ke kezén-lábán gúzsba köti; másodszor, mivel fél a néptől, amely ízekre szedné Gucsko- vékat és Miljukovékat (az Ideiglenes Kormány hadügy- és külügyminisztere — a szerk.), ha megtudná, hogy a kapitalisták további öt- vagy tízmillió munkást akarnak le- mészároltatni a háborúban...« Az oroszországi és a nem­zetközi hangorkánból tisztán, mindenki számára érthetően csendült ki egy nyugodt, ma­gabiztos hang, a teljes igaz­ság hangja — Leniné. Amit a nyugat-európai emig­ránsok már tudtak, még nem jutott el a Szibériába szám­űzött forradalmárokhoz. Rész­let egy emlékiratból: »Már márciusban jártunk, de arról, hogy februárban forradalom zajlott le Oroszországban, semmiféle hírt nem kaptunk... Március 13-ról 14-re virradó éjjel 3 órakor kopogtattak a kunyhóm ajtaján. Felriadtam, s nyomban odasiettem, hogy ki lehet az. Kérdésemre a rendőrünk válaszolt az ajtón túlról. Tüstént kinyitottam az ajtót, és beengedtem a szobá­ba. Nagyon izgatott volt, s ahogy belépett, megragadta és szorongatni kezdte a kezemet. Először csak bambán néztem rá, sehogy se tudtam felfogni, mi történhetett. Azután kis szünet után gratulált nekem a forradalom győzelméhez... Sorra jártuk az elvtársakat, és nyomban kolóniagyűlést szer­veztünk. A gyűlés úgy hatá­rozott, hogy engem és Szergej Pavlovot elküld Bogucsani fa­luba, ahol postahivatal van, ezért bizonyára megbízható és részletes híreket kapunk...« Március 18-án Dzserzsinszkij családja a következő levelet kapta: »Kedves Zoszjám és Jaszikom! Megkaptátok-e táv­iratomat és levelezőlapomat, amit nyomban kiszabadulásom után küldtem? Most már né­hány napja itt pihenek Szo- kolnyikiban, a városon kívül, szinte falusi környezetben, mivel a forradalom és a sza­badság első napjainak benyo­másai túlságosan erős hatással voltak rám, s a börtön csend­jében annyi év alatt legyen­gült idegeim nem bírták ki ezt a megterhelést. Agynak estem, de most, néhány napi fekvés után a 'lázam már teljesen megszűnt s egészen jól érzem magam. Az orvos sem talált semmi aggasztót, és legkésőbb egy hét múlva visszatérhetek az életbe. Addig is arra hasz­nálom fel az időt, hogy tájé­kozódjam a politikai és párt- életről, és rendezzem gondo­lataimat. Már elememben ér­zem magam...« Az Ideiglenes kormány jel­legéről árulkodik az a tény is, milyen könnyen elismer­ték az imperialista nagyha­talmak. Maurice Paleologue francia nagykövet naplójából: »Buchanan és Carlotti kollé­gáimmal hat órakor elindulok a Mária-palotába, hogy átad­juk az Ideiglenes Kormány hivatalos elismerését. Ez a szép épület, amelyet I. Miklós építtetett egykor kedvenc leá­nyának, Leuchtenberg herceg­nőnek és később az Államta­nács székhelye lett, már meg­változtatta külsejét. ' Az elő­csarnokban, ahol azelőtt dí­szes, udvari livrés lakájok áll­tak, most lompos, piszkos, szemteftn katonák lebzselnek, dohányozva a padokon ...« A nagykövetet szemmel lát­hatólag idegesíti minden ép­kézláb orosz katona, aki nincs a fronton. »Mondom a hagyo­mányos szavakat — folytató­dik az emlékirat: — Van sze­rencsém közölni önökkel, hogy a Francia Köztársaság kormá­nya elismeri az önök szemé­lyében, uraim, Oroszország Ideiglenes Kormányát. Ezután követem angol és olasz kollégám példáját, me­legen üdvözlöm az új minisz­tereket, és nyomatékosan uta­lok rá, hogy a háborút a vég­sőkig kell folytatni...« A történelemben példátla­nul új helyzet szinte megold­hatatlanul bonyolult feladat elé állította a bolsevikokat is, akiknek a szüntelen változás közepette nemcsak az Ideigle­nes Kormányhoz, hanem a szocialista áramlatokhoz, a mensevikekhez, eszerekhez, a Trockij-féle úgynevezett »Te­rületközi Bizottsághoz« stb. fűződő viszonyt is tisztázniuk kellett — illetve kellett volna. Ehhez is, mint annyi más probléma megközelítéséhez, égető szükség volt Lenin bá­mulatos elemzőkészségére, helyzetfelismerésére. A bolsevikok 47 éves vezére akkor már éjt nappallá téve azon töprengett, hogyan jut­hatna haza. Ez azonban szinte lehetetlennek látszott. (Folytatjuk.) iy!i, inoimk- ittas vezetőkkel Valószínűleg csak a vélet­len műve, hogy a közlekedé­si balesetek számának növe­kedése ciklikus. Általában ötéves periülu.-ck figyelhetők meg azaz r.éj?y évig csökken a fcs iesc-tek száma, az ötödik évben emelkedik. Sajnos, most éppen a grafikon »fel­szálló« ágánál tartunk. 1976 első félévében 257 személyi sérüléssel járó baleset történt megyénk útjain, az idei első félévben pedig 278. s 27-en életüket vesztették. A vilá­gon ez év első hónapjában 130 ezer halálos baleset tör­tént. A baleseti okok sokfélék. Leggyakoribb a gyorshajtás. Nem a megengedett sebesség túllépése, hanem az úgyneve­zett relativ gyorshajtás, mi­kor nem a körülményeknek megfelelően választják meg az autósok, motorosok a jár­művük sebességét. Az elsőbb­ségi jog meg nem adása, a szabálytalan előzés és a kö­vetési távolság be nem tar­tása ugyancsak gyakran okoz balesetet. És még valami: az az ittasság. Az első félévben bekövetkezett balesetek közül 54 esetben játszott közre. És egy adalék: az esetek 80 szá­zalékában a balesetet okozó — hétköznapi szóhasználattal élve — holtrészeg volt. Kell-e kommentárt fűzni mindeh­hez? Sokszor a részeg veze­tőnek nem történik baja, ha­nem olyanok szenvednek sú­lyos sérüléseket, vesztik éle­tüket, akik szabályosan és biztonságosan közlekednek. Azután egy felelőtlen ember hibájából kórházba kerülnek, vagy soha többé nem látja őket a család. Az idén az első félévben 40 esetben motorosok okoztak balesetet. Tavaly, hasonló időszakban, 22 baleset követ­kezett be az ő hibájukból. Amikor bevezették az új KRESZ-t, előírták, hogy a motorosok megengedett leg­nagyobb sebessége lakott te­rületen kívül 70 kilométer. Az előírások azonban önma­gukban nem sokat érnek, hi­szen a gyárak egyre gyor­sabb, erősebb motorokat állí­tanak elő. És a motorosak egy része nem azt nézi, mit ír elő a KRESZ, hanem azt, mit tud a motor. Szágulda­nak, és gyakran nem sokkal utánuk szirénázva száguld a mentő. Így, szüret idején, különö­sen gyakori, hogy ittas em­ber okoz balesetet. A csípős must; az újbor sok embert »becsap«. Néhány pohárral felhörpintenek, azután motor­ral, autóval útnak indulnak, és csak később kezdik érezni ■ a hatást. Akkor, amikor már lelassulnak a reflexek, ami­kor a zsibbadó kéz nehezeb­ben fordítja a kormányt. És akkor már baj van. Miért ' hát a felelőtlen kockáztatás? A járművezetők egy része addig, amíg saját bőrén nem tapasztalja, vajmi keveset törődik a következményekkel. Akkor viszont, amikor mint balesetet okozó áll a bíróság előtt, s elveszik a jogosítvá­nyát, vagy mint egy baleset sérültje tér magához a kór­házi ágyon, zokog és fogad- kozik. Csakhogy akkor már semmit nem lehet visszafor­dítani ... D. T. Lemezkonténerek festésére kapacitást keresünk Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat 3/5. sz. . Gyáregysége, Tab. (132388)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents