Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-08 / 237. szám
Irótalálkozó Siófokon Rendező és mozigépész volt Latin-Amerika nagy mártír forradalmára Beszélgetés a Balatonról Legutóbb májusban Szántódpusztán szervezte meg a Balatoni Intéző Bizottság az írók találkozóját, s akkor is sok érdekes, megszívlelendő tanács, vélemény hangzott él a Balatonnal kapcsolatban. Tegnap Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban beszélgettek az írók, művészek — Boldizsár Iván, Pas- suth László, Bertha Bulcsú, Görgey Gábor, Meződi István — hazánk gyönyörű taváról dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszternek, a BIB elnökének a vezetésével. A találkozón részt vettek, és a helyi eredményekről, gondokról beszámoltak a vendégeknek a Ba- laton-paríi város vezetői : Tóth János, a Siófoki Városi Pártbizottság első titkára, valamint dr. Gáti István tanácselnök. A beszélgetést Rosta Sándornak, a BIB főtitkárának rövid tájékoztatója előzte meg az idei szezon tapasztalatairól. Rosta Sándor mindenekelőtt Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes levelét olvasta fel, aki a Ba- laton-parti kulturális tervek megvalósulásának lehetőségeiről szólt. A szezonnal kapcsolatban a főtitkár elmondta, hogy az idén augusztus 31-ig több mint 9 millió külföldi látogatott hazánkba — 26 százalékkal több, mint tavaly —, s a vendégek zöme a Balaton- partra is ellátogatott. A főidényre való felkészülés a régebbi tapasztalatokhoz képest az idén szervezettebbnek bizonyult. Általában nem volt áruhiány az üzletekben. Változatlanul gondot okozott viszont még sok helyen az egészségügyi ellátottság, a közbiztonság és a közlekedés. 1977-ben előbb kezdődött — május elején — a szezon, a strandidő, mint más esztendőkben. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a strandok kezelői dicséretes munkát végeztek: sehol sem volt panasz a tisztaságra, a környezetre. A kulturális feladatokat különösen a Dél-balatoni Kulturális Központ végezte el eredményesen. Változatos programját színvonalasan valósította meg. A többi között rendszeresen szervezett színházi előadásokat és irodalmi rendezvényeket. Ugyanakkor a színházi hagyományokkal rendelkező északi parton egyetlen ilyen előadás sem volt. Épülnek a teniszpályák, az erdei tornapályák • a Ba- laton-parton. Egyre nagyobb az igény a vitorlázás iránt. A szakszervezeti és a vállalati üdültetés színvonalasnak mondható. Az idén 400 ezer dolgozó pihent a SZOT és a vállalatok üdülőiben. Ezután a Magyar Tudományos Akadémia tudósainak javaslatait ismertette a főtitkár, melyeket a Balaton megmentése, elöregedésének megakadályozása végett tettek. A beszámolót követő vita után Takács Sándor, a Délbalatoni Kulturális Központ igazgatója mutatta be a művelődési házat a vendégeknek. ZenenépszerOsItős A Német Demokratikus Köztársaságban évről éivre gyarapodik a hangversenyek, zenés előadások rendezésére alkalmas koncerttermek és színpadok száma. Közöttük a legnagyobb és leghíresebb az újjáépített" berlini Állami Operaház, a berlini Komische Oper, a drezdai kultúrpalota, a lipcsei operaház, à frankfurti és a schwerini koncert- csarnok. A Berlinben tavaly fölépült Köztársasági Palota reprezentatív hangversenyterme is újabb lehetőségeket kínál. Építik, illetve bővítik a lipcsei Gewandhaust, a drezdai Semper Operát és a berlini Színjátékházat. Az utóbbi években jelentős hangversenysorozatokat indítottak szabadtéri és parkszínpadokon, üzemekben és vidé- ken. Népszerűek például a a lipcsei Bach-esték. A nyugdíjas kőműves emlékezés ci amm& 1960-ban Che Guevara hazánkba is ellátogatott. Képünkön Kádár János és Ernesto Che Guevara. Bán Imre bácsi olyan ember, aki magát mindig vasár- napias rendben tartja; az ember akármikor nyitná rá az ajtót, mindig frissen borotvál- tan találná. Südes sapkája nem ad árnyékot barna szemének, mely fürgén pillant az idegenre a gerenda mennyezetű szobában. Cselekvő embert kerestem Háromfán, olyat, aki azokban az időkben, amikor talpra állt a világ a háború után, segített ebben a lábra- kapásban. — Kezdjük az elején, fiam — mondja az öreg. — Somogy- aracson születtem, de háromfainak tartom magam. Apám az első háborúban halt meg, anyám is követte. Kisgyerekként mostohához kerültem a Dráva mellé, s csak azután ide, haza a nagyszülőkhöz. Két nagybátyám kőműves volt, kitanultam én is a mesterséget. Megjegyzem: az apám is ezt a mesterséget értette jobban, nem a katonásdit. Dokumentumokat, fénykép- albumot, jegyzeteket vesz elő. Lapozgatjuk. Kinyílik előttünk az élete. Hirtelen visszaidéző- dik a gyerekkor, amikor »■megfogta« a házak cifra eleje. így döntött a szakmája mellett. Persze, azokban az időkben még zsúpos házak álltak itt, a Kossuth utcában. Most meg ...! — Nagyot változott a világ, én a tanúja vagyok: tessék, nézzék csak, milyen gyönyörű családi házak épültek. És a kerítések! Az ABC-áruház. A kultúrház. Soroljam? Nem tudom, nem számoltam soha, hogy hány épületben van benne a kezem munkája meg a verejtékem. Mert az is igaz, hogy bejártam a fél környéket: Babócsát, Bolhót, Ta- ranyt, a jó ég tudja, hány faluban nem dolgoztam. Később a termelőszövetkezet kőművese lettem, négy brigád volt. Azután az atádi töválhoz tartoztunk, innen kerültem nyugdíjba. Említettem a kultúrhá- zunkat. Na, amikor ott dolgoztam, leestem munka közben, eltört mind a két lábam... — Imre bácsi, nemcsak a kőművesi kötelességeknek tett eleget Háromfán. Beszélnek még az emberek egyről, másról... — Én mindig szerettem a kultúrmunkát. Alig ért véget a háború, már elindultunk ketten az egykori magánmozi vetítőgépe nyomában. Meg is találtuk. Na, én előbb pénztáros meg afféle mindenes rendező voltam. Igen ám, de a társamat, akivel a gép nyomába eredtünk, behívták katonának. Ki legyen a gépész? Én lettem. Öt évig vetítettem a háromfaiaknak az iskolában, átrendezett magánházban. — S színdarabokat rendezett. — Ügy van, ha úgy mondják. Hogy hányat? Húsznál is többet. Akkor még nem volt vetélytárs a televízió, ez volt a szórakozás. Talán a kultúrsznobok húzzák az orrukat, ha meghallják, hogy Imre bátyánk a Sárga csikót, az Édes öregeket, az Óvodáskisasszonyt, a Szép juhászt, a Gyimesi vadvirágot állította színpadra, olykor harminc-harmincöt fiatalt vonva be a kultúrmunkába. Ha megpróbáljuk faluközösségbe és az adott korba beleélni magunkat újra, kiderül: megvolt a hangulatuk, céljuk ezeknek az együttléteknek. S amikor A kőszívű ember fiai bemutatójához érkeztek, a játékuk már összehangolódott, eljutottak egy másfajta minőséghez. Ezzel a produkcióval járták . be a szomszédos falvakat. — Imre bátyánk aktív ember ma is. Dolgozgat a ház körül, de van más feladata is. — A polgári védelemben van tisztségem; annak felelek meg. De ugye, aki politizáló ember volt, az nem tudja nem csinálni. Kultúrvezetőként haj- danában-danában én szerveztem a gyűléseket. Odaügyelek ma is a világ forgására: annyi könyvet elolvastam már, hogy ez a szoba tele lenne velük. Kezdetben a történelmi regényeket böngésztem csak. Azután »utaztam« az útirajzok segítségével. Nagyon szerettem én a könyveket. Sokszor, amikor a többiek liláztak a réten, én olvastam. A lilázás fogócska volt. Felesége egykori háromfai lány, a fia Pécsen dolgozik. Imre bácsi, a hajdani »hivatásos« vőfély — mert az is volt! — most a fiatalabbaknak adja át ebbéli szaktudását és a kötelező mondókákat. Azt mondja a beszélgetés végén: — Hej, ha én még egyszer kezdhetném!... Ebben a világban kezdeném! íx L. A NEMZETKÖZI kommunista mozgalom nagy mártírjának, Latin-Amerika legendás hírűvé vált forradalmárának adózunk tisztelettel ezen a napon. Negyvenkilenc esztendős volna, ha élne, az önmagát büszkén hivatásos forradalmárnak valló Ernesto Che Guevara. Tíz esztendővel ezelőtt azonban, 1967. október 8-án a bolíviai hegyek között végeztek vele gyilkosai. Argentínában született, de már fiatal éveiben bejárta az egész kontinenset, és később olyan harcosnak, forradalmárnak tekintette önmagát, aki egész Latin-Amerika felszabadításáért küzd. Miután 1953-ban Buenos Airesben befejezte orvosi tanulmányait és megkapta diplomáját, országról országra vándorolt. Végül is Guatemalában állapodott meg, ahol Arbenz akkori elnök kormánya az ország tulajdonába vette az United Fruit északamerikai monopólium óriás birtokait, és földosztásba kezdett. GUEVARA neve — amikor az észak-amerikai kormányzat által szervezett külső fegyveres beavatkozás megdöntötte Arbenz rendszerét — a kivégzendők listáján szerepelt. Csupán az mentette meg életét, hogy Argentína követségén taláit menedéket, és később menlevéllel Mexikóba távozott. Mexikóban orvosként dolgozott, és igyekezett kapcsolatot keresni forradalmár körökkel. Találkozott Fidel Castróval, belépett forradalmi osztagába, és részt vett a Granma hajó kubai expedíciójának mexikói előkészületeiben. Che Guevara egyike volt annak a 82 forradalmárnak, aki 1956. decemberében Fidel Castro vezetése alatt partra szállt Kubában. Az amerikai kormányzatot kiszolgáló Ba- tista-diktatúra csapatai azonban rajtaütöttek a maroknyi felszabadító csoporton, s az öldöklésből csak tizenhetüknek sikerült megmenekülniük. A forradalmárok a Sierra Maest- ra hegység járhatatlan hegyvonulatai között ütötték fel első táborukat, s innen kezdték el a felszabadító háborút. A maroknyi csapathoz hamarosan munkások és parasztok csatlakoztak, és az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel 1957 közepére fokozatosan olyan hadsereggé szerveződtek, mely már hadoszlopokkal is rendelkezett. Guevarát ekkor őrnaggyá és a 4. hadoszlop parancsnokává nevezték ki. A következő esztendőben a felszabadító harcok mind nagyobb sikereket értek el, és 1959. január másodikán Guevara hadœzlopa bevonult Havannába. Guevara aktívan részt vett az új kormányzat megszervezésében, egyik irányítója volt az államosításoknak és a földreformnak. Diplomáciai misz- sziók egész sorát bízták rá. Ügy érezte azonban, hogy Latin-Amerika még szabadságukért küzdő népeinek többet használhat, mint Kubának, ahol a győzelem után a vívmányok megvédése és a szocialista építés feladatai kerültek napirendre. Ezért lemondott a kormányzatban és pártban viselt valamennyi tisztségéről, és 1968 novemberében megérkezett Bolíviába. Az általa vezetett partizánosztag a következő év márciusában kezdte el tevékenységét a bolíviai hegyek között. Bár Bolíviában abban az időben kiéleződött az osztályharc, az objektív körülmények mégis mások voltak, mint a Batista- idők Kubájában. Az amerikai kormányzat támogatására, és különleges CIA-szakértők és tanácsadók irányították a partizánok elleni harcot. Újra meg újra ügynököket építettek be Guevara csapataiba, és az árulások súlyos vérveszteségeket okoztak a forradalmároknak. 1967. október 8-án — miután a lábán megsebesítették és elfogták — Che Guevarát két társával együtt meggyilkolták. A GYILKOSSÁG nagy felháborodást keltett világszerte. Guevara alakja tisztán maradt az utókkora. Bár bonyolult politikai személyiség volt és voltak tévedései, de ezek forradalmi türelmetlenségéből és forradalmi romanticiz- musából fakadtak. A hibák és tévutak — mint a Za Rube- 7som című szovjet hetilap írta — nem voltak alapvetőek és meghatározóak Che Guevara életében... Mártírhalálának tizedik évfordulóján a nemzetközi kommunista világmoz- ga'om a forradalmár hőst megillető tisztelettel emlékezik meg Latin-Amerika felszabadító küzdelmének e nagy fiáról. endes község Somogy- Amerre a király iárt C 1 bükkösd, s a jelek sze rint egyre csendesebb. Korántsem arról van szó, hogy kihalófélben levő községben jártunk. Ma már ilyet egyre nehezebb találni. Az 1974-ben kiadott Somogy megye földrajzi nevei című kötet szerint a településnek még több mint 350 lakója volt. Zákányban, a községi közös tanács elnökétől azonban most azt hallom, hogy a legutóbbi fölmérés szerint Somogybükkösdön 267 ember él. Voltak-e nagy bükkerdők a környéken, vagy a község lakói hajdanán fakitermelésből éltek — erre választ a mai bükkösdiektől nem lehet kapni. Mindenesetre a határban ilyen elnevezésű részek vannak: Kisbükk, Nagybükk, Tuskós. Szépséges vidék ez, dombokkal, völgyekkel, s a járművek a »hétszer görbe út«-nak nevezett, éles kanyarokkal tűzdelt szerpentinen érkeznek a faluba. Aligvár aljában — Valamikor — mondta a régiek meséit idézve Horváth Géza tanácstag — Somogy- bükkösd mezőváros volt... Nem is tudom, hány kocsmája volt. Ott pedig, fenn azon a dombtetőn — mutat a fákkal borított magaslatra — van Aligvár. Csárda működött ott. Alatta volt a település. Annyi bizonyos, hogy régi község Somogybükkösd. Római katolikus temploma román kori, a XIII. században már állt, s a XVIII. században építették át barokk stílusban. Királyok is jártak erre: a hagyomány szerint a környéken levő csurgóskúti gödörnél itatta meg lovát Nápoly felé utaz- tában Nagy Lajos király. A régmúltat ma már csak Zsúpfcdeles pince a szőlőhegyen. az elhanyagolt kastély jelzi a falu központjában. Valamikor szél), épület lehetett, ma a tsz- kirendeltség, az orvosi rendelő és a KISZ-klub van benne. Nem nagyon használják a fiatalok: a lépcsőn, a bejárat előtti teraszon mindenütt lehullott levelek fedik a követ. Benkő Miklós, a nagyközségi közös tanács elnöke: — Az egyetlen középület a községben a volt kastély. Felújításra vár, ez szerepel a terveink között is. Gyakorlatilag mindent ki kell cserélni, csak a falak maradnak; sok pénzre lesz szükség. Nekünk egyedül nincs is annyi, csakis segítséggel tudjuk elérni, hogy végre rendezett körülmények között legyenek a művelődni vágyók, a fiatalok, az orvos és betegei. Az év elején tartott falugyűlés még az összevonás előtt volt. (Április 1-től tartozik Somogybükkösd Zákányhoz.) A jegyzőkönyvben mindössze négy sor foglalkozik a község lakó;nak gondjaival, de nem arról van szó. hogv valamit kihagytak. A lakókkal beszélgetve kiderült, hogy a közlekedés, az egyik utca szilárd burkolatának megépítése, a telefon hiánya és a temető rendezése okozza a legnagyobb gondot. Több mint egv évtizede működik már a községben a törpe vízmű, elkészült a gázcsere telep, s hamarosan fölszerelik az egyetlen nyilvános telefont is. Szeptember 1-től megszűnt a községben az alsó tagozatosok oktatása. A felsősök már régóta Gyékényesre járnak, a kisebbek ebben az iskolaévben porrogszentkirályon tanulnak. És itt a legszorítóbb gond. Túl azon, hogy nem minden szülő értett egyet a körzetesítéssel, a gyerekek szállítása nincs megoldva. Egy negyvenszemélyes busz áll rendelkezésre, »ez azonban — mondja Benkő Miklós — elhanyagolt állapotban van. Gyakran késik, néha el is rónáik, így a kisdiákok vagy később érnek az iskolába, vagy el sem jutnak oda.« És hozzáteszi: — A 13. számú Volán nem képes megszervezni az igényeknek megfelelően a közlekedést. A Zala megyeieknél már öt éve készen van az a menetren erre a területre, amelynek alapján meg lehetne oldani a zavartalanabb közlekedést, de mi a megoldást a Somogy megyei vállalattól várjuk. ».. .erre a területre...« A környéken és a községben lakókkal, illetve a tanácson dolgozókkal beszélgetve feltűnően gyakori ez a kifejezés. A térképre tekintve könnyen meg is találjuk ennek a magyarázatát. A község — a Zákánvi Községi Közös Tanácshoz tartozó néhány más településsel együtt — a megye csücskében van. s ez a nyúlvány »átlóg« Zalába. »Szerencsétlen háromszög« — mondják a tanácson, arra utalve., hogy kétfelé húzza őket a kétféle vonzás. Bár a falu lakóinak nagy része a termelőszövetkezetben dolgozik, néhányan átjárnak a szomszédos megye ipari munkahelyeire, illetve a közeli csurgói üzemekbe is. Nem véletlen, hogy a somogybük- Ijösdi »gyepűnek« egyik részét Hármashatárnak nevezik: ahol Gyékényes, Somogybükkösd és Porrogszentkirály mezsgyéje találkozik. A község 15 kilométerre van az igazgatási központtól, Zákánytól, Porrogtól pedig 8 kilométerre. Porrogon működik a kirendeltség, ahol egyetlen személy látja el a hatósági munkát, ami lényegében a járlatleve- lek, az állatkísérő lapok kiállításából áll. Ám ezért is utazni kell. Adóügyek miatt már nem: a megfelelő időben a tanács ügyeletet szervez a községben. Azt írtuk: egyre csendesebb a község. Mutatta ezt a KISZ-klub »zavartalansága«. Az is erősíti a megállapításunkat, hogy a pállották szerint egyre több fiatal keres máshol magának munkát. — Inkább — mondta a tanácstag — idősebb emberek élnek a faluban ... Elmennek a fiatalok a környező ipari üzemekbe. A határban azonban a fürge mozgású, nagy erejű John Deere traktor, a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság »sá^sa je’képe« dolgozik. A zöld tivegű vezetőfülkében fiatalember ült. Mészáros Attila
