Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

Sárgarépa-birodalom íz alapszervezetf határozatok érvényesülése X pártban a politika tar­talmát és végrehajtását je­lentő konkrét feladatok a ha­tározatokban nyernek megfo­galmazást. Végrehajtásuk, a pártszervek, pártszervezetek és az egyes párttagok számá­ra kötelezőek. Ez biztosítja a pártban az egységes cselekvés alapját, mozgósítja a párt­tagságot a különböző célok elérésére. Ezért is van nagy jelentősége az alapszervezeti taggyűlések határozathozata­li tevékenységének. Ahhoz, hogy egy alapszer­vezet megfeleljen a szerveze­ti szabályzatban megfogalma­zott követelményeknek, rend­kívül fontos, hogy az alap­szervezet vezetősége képes le­gyen a jelentkező problémá­kat, feladatokat időben felis1 merni, és megoldásukra meg­felelő intézkedéseket kidol­gozni. 11 legfontosabbakat Az alapszervezeti vezetősé­gek többségének ez irányú te­vékenységében céltudatos és körültekintő a döntésre érett kérdések kiválasztása, napi­rendre tűzése. Egyre tudato­sabb a politikai munka ter­vezése. A vezetőségek igénye­sebbek a saját és az alap­szervezet tagságának a mun­kája iránt. Jellemző az is, hogy a vezetőségek munkájá­ban a kollektivitásnak na­gyobb szerepe van a taggyű­lések előkészítésében, a fel­adatok megoldásában. A kedvező tapasztalatok mellett azonban ma még elég gyakran előfordul, hogy nem mindig a legfontosabb, iga­zán döntésre érett kérdések kerülnek a taggyűlések napi­rendjére, ráadásul nem is ak­kor, amikor a kérdés fölve­tése időszerű lenne. A terv- szerűség ürügyén egyes he­lyeken csak azért tárgyalnak meg kérdéseket, mert már hosszabb ideje nem szerepel­tek napirenden. Helyi sajátosságok Az alapszervezeti taggyűlés döntésre hivatott fórum. Ez más vonatkozásban is fölveti az alapszervezeti vezetőségek gondos előkészítő munkájának fontosságát.- Nekik kell ugyanis biztosítaniuk, hogy a felsőbb szervek által hozott határozatok feldolgozása úgy szerepeljen a napirenden, hogy az megfeleljen az alap­szervezet jellegének, műkö­dési területe sajátosságainak és tényleges feladatkörének. Elmondható, hogy e téren is javult a vezetőségek, az aláp- szervezetek munkája. A hatá­rozatok megvalósítását bizto­sító feladat- és intézkedési tervek, cselekvési programok konkrétabbak, jobban tükrö­zik a helyi sajátosságokat. A reális, megalapozott dön­téseket segíti, hogy az alap- szervezeti vezetőségek egyes kérdések napirendre tűzése előtt információt kérnek az adott terület állami, gazdasá­gi, társadalmi szerveinek ve­zetőitől, a pártcsoportbizal- miaktól. Beszámoltatáshoz, egy-egy határozat végrehaj­tásának ellenőrzéséhez előze­tesen összegyűjtik a párttag­ság véleményét, javaslatait. Figyelemmel kísérik azt is, hogy a taggyűlésnek az adott kérdésben korábban milyen határozata, állásfoglalása volt. Azokban az alapszervezetek­ben, melyekben a vezetőség az előkészítő munka során körültekintően jár el, az egyes napirendek tárgyalása, a vi­ta érdemivé válik, a hozandó döntés célravezető lesz. Általános igény az előter­jesztések, beszámolók tarlal­Megnövekedett terület, nagyobb feladatok >1 Javuit a kiskereskedelmi ellátás a nagyatádi áfész körzetében (Tudósítónktól.) A Nagyatád és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet — különösen az 1976-os egyesülés óta — fontos szerepet tölt be a vá­ros és a járás lakosságának kereskedelmi és vendéglátó­ipari ellátásában. A megnöve­kedett működési terület és a lakossági kereslet egyre na­gyobb feladatokat ró az áfész- re. Arról beszélgettünk Alsecz Jánossal, az áfész igazgatósági elnökével, hogyan alakult gaz­dálkodásuk az első félévben, mennyiben tudnak megfelelni a velük szemben támasztott következményeknek. — Idei tervünk dinamiku­sabb fejlődést irányzott elő, mint a tavalyi. Az első félév során 168 millió forint bevé­telt értünk el, 12 százalékkal többet, mint a bázisidőszak­ban. A gazdasági eredmény növekedési üteme 14 százalék­kal haladja meg az 1976. évit. Csökkent a költségszintünk. A kereskedelmi egységeinkben lévő árukészletünk hat szá­zalékkal — mérsékelten — emelkedett, s ez elegendőnek bizonyult a zavartalan ellátás­hoz. — Hogyan alakult a bolti kiskereskedelem és a vendég­látás forgalma, milyen volt az áruellátás, a választék? — Bolti kiskereskedelmünk 124 millió forintos forgalmat bonyolított le, 9,6 százalékkal többet a tavalyi első félévihez képest. A forgalom szerkeze­tében a vegyes iparcikkek ja­vára történt változás. Élelmi­szerből javult az ellátás. Hús­ból és húskészítményekből na­gyobb választékot tudunk biz­tosítani, mint a korábbi évek­ben. Kiemelkedően javult az ellátás a tejtermékekből és bő­vült a választék. Sajnos, nem mondható el ugyanez a sütő­ipari termékekre, minőségük­kel szemben gyakran hangzik el jogos kifogás. Nem tudtuk a megfelelő mennyiséget és választékot biztosítani csoko­ládéból és cukorkából, de nem volt kellő választék zöldségből, gyümölcsből sem. Ruházatból mi színvonalának további ja­vítása. A taggyűlések elé ke­rülő előterjesztések egyik gyengesége, hogy nem mindig veszik figyelembe a különbö­ző döntések várható hatását, következményeit. Tapasztal­ható, hogy esetenként az elő­terjesztések a jó helyzetelem­zés rúellett nem fogalmazzak meg világosan, egyértelműen a feladatokat. Ez rendszerint előidézője annak, hogy gyenge a konkrét, az alapszervezet tagságára vonatkozó feladat­meghatározás — néha el is marad. Egységes értelmezés Az alapszervezeti taggyűlé­sek többségében a határozat- hozatalt megelőzően alkotó, .tartalmas vita folyik. Mind­jobban érvényesül a taggyű­lési viták alapvető követelmé­nye, az érdemi viták kialakí­tása a döntésre kerülő kér­désekben, kerülve a szócsép- lést, a semmitmondást. En­nek fontos feltétele — a jó előterjesztés mellett — hogy a taggyűlést vezető titkár vagy vezetőségi tag a téma jó ismerője legyen. Szüksé­ges, hogy külön is alaposan készüljön fel a kérdés tár­gyalására, és engedjen lehe­tőséget a véleménynyilvání­tásra. Sok helyen azonban az ér­demi viták után sem megfe­lelő a vita összefoglalása, a feladatok megfogalmazása. Ilyen esetekben nem sikerül a párttagság egységes felfogá­sát kialakítani az adott kér­désről, és ez az alapja a ha­tározathozatal utáni eseten­kénti vitáknak és a cselekvési bizonytalanságoknak is. A vezetőség és a taggyűlést vezető titkár vagy vezetőségi tag nagy gondot fordítson ar­ra, hogy az alapszervezet minden tagja tisztán lássa, mi a konkrét teendőié, mi függ tőle, és. miért felelős. II taggyűlések jelentősége Különös jelentőségük van az év végi beszámoló taggyű­léseknek, amelyeken rendsze­resen értékelik a vezetőség és a tagság munkáját. Ezek elő­készítése még kiemeltebb fi­gyelmet igényel. Fontos, hogy a beszámoló taggyűlések elő­készítésekor a vezetőségek fi­gyelme az aktuális politikai témákon túl kiterjedjen mind­azon kérdések körére, ame­lyeket az előző beszámoló taggyűlésen a tagság határo­zatként elfogadott. így bizto­sítják a munka folyamatos ér­tékelését, a következő évi fel­adatok konkrét végrehajtásá­ra történő mozgósítást. Czank János Egy nyár tanulságai A fonyódi termelőszövet­kezet tavaly lépett be az ül­lői zöldségtermelési rendszer­be, így a siófok: tsz mellett ők termelik nemcsak megyei, de talán országos viszonylat­ban is a legtöbb sárgarépát. (A megyei szükséglet mintegy 30 vagon, a gazdaság várható ez évi termelése pedig 150 vagon körül lesz. Ez 4—5 megyének elegendő mennyi­ség.) Az első szezon késve indult. Nem érkeztek meg idejében a svéd vetőgépek, így végül is a siófokiak gépét kellett köl­csönkérni, amikor azok már végeztek. Azután jött a szá­raz időjárás: hiába szórták ki a vegyi hatóanyagot, nem volt eső, mely a földbe mos­sa. Ennek ellenére az eredmé­nyek a tervek szerint alakul­nak: meglesz a hektáronkénti 300 mázsa. A kezdeti eredmé­nyek biztatóak — vélte a szövetkezet elnöke. Ilyen nagy mennyiséget nem könnyű eladni. A rend­szerbe való belépésnek felté­tele volt, hogy legyen vevő a répára, öt évre szóló szerző­dést kötött a tsz a Zöldért­tel, mely a betakarítás üteme szerint veszi át a terményt, s tárolja a telephelyén. Igen fontos ez, hiszen a folyama­tosan dolgozó két kombájn egy nap legalább öt vagon répát képes betakarítani. Ezt a hatalmas mennyisé­get gondosan átválogatják, a sérült, beteg darabokat ki Készül a válogató gépsor. kell hagyni, egyrészt mért nem értékesíthetők, másrészt, mert nem tárolhatók. Már a tavasszal fejtörést okozott, hogy nincs válogató gépsor, a kézi válogatás pedig rengeteg ember munkáját igényelné. A megoldás végül is egy­szerű volt. A rendszer szak­emberei megtervezték, a fo­nyódi tsz-ben pedig elkészí­tették a válogatógép egy egy­szerűbb változatát. Ez ugyan nem helyettesíti teljes mér­tékben a kézi munkát, de lé­nyeges könnyebbséget jelent. Hogy mennyire bevált az el­képzelés, bizonyítja: a rend­szer más tagjai is jelezték, szívesen vásárolnának a ío- nyódiaktól ilyen gépsort. Az első év végéhez köze­ledve, mind több ismeret bir­tokában már a következő év­re készülhet a szövetkezet ve­zetősége. A legfontosabb, ami az eddigi munkából már ki­tűnt: sokkal körültekintőbben kell előkészíteni a talajt. Mint a szövetkezet elnöke el­mondta, jövőre már a talaj­munkák idején kijuttatják a hatóanyagokat, ily módon két részre osztva a vegyszeres gyomirtást is: először még a vetés előtt, másodszor a ve­tés után. Nyereségről, bevételről szól­ni még korai volna, hiszen a következő napok, hetek mun­kája dönti el, meg'éri-e ipar- szerűen termeszteni a sárga­répát. Egy bizonyos : a nem túl jó, lápos talajon, ha a mostani mennyiségben és mi­nőségben fejlődnek a répák, sikerült végre megbízható, hosszú távon termeszthető nö­vényféleséget meghonosítani. B. A. Á kék köpenyesek helytállása w u az ellátás átlagosnak tekint­hető. Nem tudtuk kielégíteni az igényeket férficipőből, női ! szandálokból és a 10—13 éves korosztályok konfekcióiból sem. Minden eddiginél na­gyobb forgalmat bonyolított le mezőgazdasági szakboltunk, pedig az egyre javuló ellátás ellenére itt is van mit felírni a hiánycikkek listájára. A bú­torforgalom 5, a könyvesbolt forgalma pedig 50 százalékkal növekedett. Vendéglátó egysé­geinkben a forgalom kedve­zően alakult, bár a falusi ital­boltok ételválasztékára távol­ról sem lehet ráfogni, hogy ki­elégítő. Növekedett az üdítő* italok iránti kereslet, s azt ki is elégítettük. Sörből viszont nem tudtuk a megfelelő meny-' nyiséget és választékot bizto­sítani. — Az áfész jelentős segítsé­get ad a kertészkedő és az állattartó kistermelőknek. Mi­lyen eredményeket értek el e téren? — A termelést elsősorban a szakcsoportokon keresztül szerveztük. Jelenleg 17 szak­csoportunk működik 1118 tag­gal. Az általuk eladott termé­kek értéke meghaladja a 10 millió forintot. A kisgazdasá­. gok fejlesztéséhez valóban sok segítséget nyújtunk. Néhányat ezek közül. Biztosítjuk szá­mukra a vetőmagokat és a ' palántákat. Az igénylőknek ; fóliasátrat adunk hitelre, en- ; nek köszönhető, hogy a fóliás termőterület meghaladja a 10 ezer négyzetmétert. Az állat­tartó kistermelőknek 350 ezer naposcsibét értékesítettünk, az idén 100 ezerrel többet, mint tavaly. Biztosítjuk a megfele- I lő tenyészállományt és a ke- ’ veréktakarmányt is. Több szakelőadást, tapasztalatcse- 1 rét és kiállítást tartottunk, il­letve rendeztünk részükre. : Ügy ítélhető meg, hogy a : nagyatádi áfész összességében ; jól oldotta meg időarányos fel- • adatait. Az eddigi eredmények jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy az V. ötéves .tervi célki­tűzéseiket megvalósítsák. j technológiával ismer­kedett az a néhány technikus, aki 1967-ben jelentkezett a Kefeanyagki- készítő Vállalathoz. Akkor alakult a műszálüzem: a Ke­fe- és Műanyagipari Vállalat műszálüzeme most tízéves. Ez idő alatt szinte teljesen kicserélődtek a munkások. Tormási Gyuláné azonban kezdettől itt van, 1959 óta dolgozik a gyárban. — Majd meglátják, milyen szép gépeken dolgozhatnak — mondogatták az új üzem szervezésének idején. Átmen­tünk, azután szomorkodtunk : a régi munkatársaink csak mint »kiválasztottakat« em­legettek, pedig a három mű­szak ellenére legalább ötszáz forinttal csökkent a bérünk. Ennél jobban fájt. hogy ere­detileg csakis érettségizett lányokat akartak fölvenni az új üzembe. Jöttek is: csábí­totta őket az ígért fehér köpeny, de a tíz kék köpe­nyes asszonyra is szükség volt.... Jóformán ki se tudták mondani azoknak az anya­goknak a nevét, amelyekkel dolgoztak. Nehezen barátkoz­tak meg az új szavakkal: pvc, poliamid, polipropilén... Amperekkel, számításokkal, gépnaplóval ismerkedtek, pe­dig az eredeti feladatuk az volt, hogy fóliába húzzák, amit a gépsorok termelnek, s a vevők kívánsága szerint méretre vágják. — Azért is nehéz volt ne­künk — csatlakozik a beszél­getéshez Pajer Jánosné —, mert a lányok furcsán fogad­tak bennünket. Elálltak a műhely egyik végébe, mi meg a másikba, azután néztük egymást, mint a haragosok. És velünk söpörtettek... Akkor történt változás, amikor beköszöntött az új tanév. Az érettségizettek kö­zül sokan egyetemre, főisko­lára mentek. Többen közü­lük irodába kerültek. — Szükség lett ránk — kuncogtak az asszonyok —, és mi megtanultuk a gépek kezelését, az anyagok tulaj­donságát. Kezdetben elkese­rítő volt, ahogy a hulladék­hegyek tornyosultak. Selejtet gyártottunk. A többi üzem munkásai jogosan szidtak, mert nekik kellett behozni, amivel mi lemaradtunk. Két­ségbeestünk, rengeteg alap­anyag ment veszendőbe. Ez volt a tanulópénz... Egyetlen érettségizett ma­radt a munkások között. Két éve ő' is elköszönt, s a tíz évvel ezelőtti tiz asszonyból csak Pajerné és Tormásiné dolgozik még itt. Most negy­venkét ember gyárt műanyag rafiát, kefe tömőanyagot, lá- dapántolót, szúnyoghálót és egyebeket. Ez a közösség a gyár létszámának tíz száza­léka, s az összes termelés negyven százalékát adja. Tavas István vegyipari szakmunkás volt a pécsi érc­dúsítóban. Amikor hallotta, hogy műanyaggal foglalkozó üzem lesz a szülővárosában, azonnal jelentkezett. — Művezetőnek vettek föl. Közben visszajártam Pécsre, mert akkor voltam utolsó éves a vegyipari technikum­ban. Fehér köpenyes munka­helynek hirdették az üzemet, de nekem nem okozott csaló­dást, amit találtam. Ma is megfogom a ládát. ­Később üzemvezető-helyet­tesnek nevezték ki: jogot ka­pott az irányításra. Azután új vegyészmérnök került az üzem élére, aki nem tudott közös hangot ta­lálni az akkor már csakis kék köpenyes dolgozókkal. A két asszony meséli: — A legforróbb helyzetben kéthónapos szabadságra ment az üzemvezető. »Gazdátlanul nem maradhat« alapon ideig­lenesen Tavas Istvánra bíz­ták az üzemvezetést. K ésőbb az ideiglenes megbízást meghosszab­bították, mert az üzem­vezető bevonult. — A dolgok szerencsés ösz- szejátszása: addigra beleta­nultunk a munkába, és bizo­nyítani akartunk. Amit lehe­tett, el akartuk érni — mondták. — 1968-ban és a következő évben is 15 mil­liós volt a tervünk. 1968-ban 9 milliót tudtunk teljesíteni, a rákövetkező esztendőben több mint 17 milliót! — Véglegesítették a kine­vezést. Azóta exportálunk is, nem egy országba! És tudja mennyi az idei tervünk? 55 millió. De 57 milliót akarunk elérni ! Tavas István vörösödik. Ennyit tesz hozzá a beszél­getéshez: — Az idén egy pont miatt nem sikerült az egyetemi felvételim. Jövőre újból neki­megyek. Gombos Jolán

Next

/
Thumbnails
Contents