Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

* A Szovjetunió új alkotmánya (Folytatás az 1. oldalról) A teremben felcsendült a Szovjetunió himnusza, majd a több mint 1500 küldött hosz- szú percekig tartó lelkes taps­sal köszöntötte a Szovjetunió új alkotmányát, amely — a legfelsőbb tanács döntése alapján ■— 1977. október 7-én hatályba lépett. Az ünnepélyes záróülésről helyszíni köveUté&t adott a szovjet rádió és televízió. Az ország pninden részében a dolgozók kollektívái csopor­tosan követték a záróülés ese­ményeit, sok helyen röpgyű- léseken köszöntötték az új al­kotmányt. A Szovjetunió új alkotmá­nya bevezető részt, preambu- lumot és kilenc részt tartal­maz. A kilenc rész 21 feje­zetre, illetve 174 cikkelyre ta­gozódik. A bevezető rész hangsú­lyozza, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom, amelyet Oroszország munká­sai és parasztjai a kommunis­ta párt vezetésével, Vlagyimir Iljics Lenin irányításával vit­tek végbe, megdöntötte a tő­kések és a földesurak hatal­mát, lerázta az elnyomás bék­lyóit, megteremtette a prole­tariátus diktatúráját, létre­hozta az új típusú szovjet ál­lamot. Ez az állam a forradalmi vívmányok védelmének, a szo­cializmus és a kommunizmus építésének eszköze volt. Az országban a forradalom óta mélyreható társadalmi és gaz­dasági változások menték végibe. Egyszer s mindenkor­ra véget vetettek a kizsák­mányolásnak, az osztályellen­téteknek, a nemzetiségi ellen­ségeskedésnek. A szovjet köz­társaságok egyesülése a Szov­jetunióban, megnövelte az or­szág erejét, lehetőségeit a szo­cializmus építésében. Az alkotmány bevezetője megállapítja : a Szovjetunió­ban bevezették a termelési eszközök társadalmi tulajdo­nát, megvalósult az igazi de­mokrácia a dolgozó tömegek számára. Az emberiség törté­nelme során első ízben szüle­tett meg a szocialista társa­dalom. Ma már ez fejlett szo­cialista társadalom, a hatal­mas termelőerők, az élenjáró tudomány és kultúra társa­dalma, olyan társadalom, amelyben növekszik a nép ariyagi jóléte, egyre kedve­zőbb feltételek jönnek létre az egyén sokoldalú fejlődéséhez. Valamennyi osztály és társa­dalmi réteg közeledésének, valamennyi nemzet és nép­csoport jogi és tényleges egyenlőségének, testvéri együttműködésének alapján az országban történelmileg új emberi közösség alakul ki: a szovjet nép. A szovjet állam legfőbb cél­ja: az oisztálynéküli kommu­nista társádalom felépítése. A társadalmi rend és a politika alapjai Az alkotmány első része a Szovjetunió társadalmi rend­jének és politikájának alap­jait foglalja össze. Hangsú­lyozza, hogy a szovjet társa­dalom a dolgozók társadalma. A Szovjetunió össznépi szocia­lista állam, amely a munká­sok, a parasztok, az értelmi­ség, valamennyi nemzetiség és népcsoport tagjainak érde­keit és akaratát fejezi ki. A Szovjetunióban minden hata­lom a népé. A nép az állam- hatalmat a népi küldöttek tanácsai (szovjetjei) útján gyakorolja. Az alkotmánynak ez a része összefoglalja a szovjet állam szervezetének és tevékenysé­gének demokratikus elveit: valamennyi hatalmi szerv, alulról fölfelé, választott. A hatalmi szervek beszámolásra kötelesek a népnek. A széles néptömegek részt vesznek az állami kérdések megoldásá­ban. Az állami élet legfonto­sabb kérdéseit nyilvános vi­tára, illetve népszavazásra bocsátják. A szovjet társadalom veze­tő és irányító ereje, a politi­kai rendszer magva a Szov­jetunió Kommunista Pártja — hangsúlyozza az alkot­mány. A párt a népért van és a népet szolgálja. A kommunis­ta párt a marxista—leninista tanítással felvértezve megha­tározza a társadalom fejlődé­sének fő perspektíváit, a Szovjetunió bel- és külpoliti­kai irányvonalát, tervszerű, tudományosan megalapozott jelleget ad a szovjet nép har­cának, amelyet a kommuniz­mus győzelméért vív. Vala­mennyi pártszervezet a Szov­jetunió alkotmányának kere­tei között fejti ki tevékeny­ségét. Az alkotmány rögzíti a szakszervezetek és más tár­sadalmi tömegszervezetek fon­tos szerepét is. A szovjet poli­tikai rendszer fejlődésének fő iránya a dolgozók egyre szé­lesebb körű részvétele az ál­lam és a társadalom ügyéinek irányításában. Ezzel kapcso­latban az alkotmány — a be­érkezett nagy számú javaslat alapján -p- szélesebben tükrözi a munkáskollektívák szerepét és jelentőségét. Leszögezi, hogy ezek a kollektívák részt vesznek az állami és a társa­dalmi 'ügyek megvitatásában és megoldásában, a termelés és a társadalmi fejlődés ter­vezésében, a káderek képzé­sében és elosztásában,, a dol­gozók munka- és létfeltételei­nek javításában. A gazdasági rendszer bontakoztatására, az egyén sokoldalú fejlődésére. Külön fejezet foglalkozik az alkotmányban a Szovjetunió külpolitikájának céljaival és elveivel. A Szovjetunió, kö­vetkezetesen folytatva a lenini békepolitikát, síkraszáll a bé­ke és a népek biztonsága meg­szilárdítása, a széles körű nemzetközi együttműködés mellett. A Szovjetunió külpolitikája arra irányul, hogy biztosítsa a kedvező feltételeket a kom­munizmus felépítéséhez az országban, védje a Szovjetunió állami érdekeit, szilárdítsa a világszocializmus pozícióit. Ez a politika arra irányul, hogy támogassa a népek harcát a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért, elhá­rítsa az agresszív háborúkat, következetesen megvalósítsa a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elvét. A Szovjetunióban tilos a hábo­rús propaganda. Az országos vita eredmé­nyeként ezt a részt azzal a fontos tétellel egészítették ki, hogy a Szovjetunió az általá­nos és teljes leszerelés meg­valósítására törekszik. A Szovjetunió alkotmánya, az egész világon egyedülállóan magába foglalja a Helsinkiben aláírt záróokmányban megfo­galmazott tíz elvet. Az &Uzm és az egyén Az alkotmány második ré­szének címe: Az állam és az egyén. A Szovjetunió állampolgárai származásuktól, szociális és vagyoni helyzetüktől, faji és nemzeti hovatartozásuktól, ne­müktől, nyelvüktől, a vallás­hoz való viszonyuktól és más körülményektől függetlenül egyenlőek a törvény előtt. Külön cikkely szögezi le, hogy a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek, s ebben — kiegészítésként a tervezethez — megnövelték a dolgozó anyák jogait. A Szovjetunió állampolgá­rainak joguk van a biztosított munkához, a munka mennyi­ségétől 'és minőségétől függő munkabérrel, amely nem lehet kevesebb a megállapított mi­nimumnál. Az alkotmány kü­lön leszögezi az állampolgárok jogát szakmájuk, foglalkozá­suk megválasztására, hivatá­suknak, 'képességüknek és képzettségüknek megfelelően. Az alkotmány részletesen tárgyalja és leszögezi a pihe­néshez, az ingyenes orvosi el­látás útján történő egészség- védelemhez, a nyugdíjhoz va­ló biztosított jogot is. Külön cikkely szögezi le az állampol­gár jogát a lakásra. Ennek érvényesítését a nagyarányú lakásépítési program és az alacsony lakbér biztosítja a Szovjetunióban. Az új alkotmány leszögezi a szovjet emberek jogát a tanu­lásra. A Szovjetunióban az oktatás minden fajtája ingye­nes. Kötelezővé válik az ifjú­ság általános középiskolai képzése. Mindenkinek joga van arra, hogy tanulmányait anyanyelvén folytassa. A ta­nulók és az egyetemi és főis­kolai hallgatók ösztöndíjat kapnak. A Szovjetunió állampolgá­rainak joguk van részt venni az állami és a társadalmi ügyek irányításában. Az al­kotmány biztosítja a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és fel­vonulási szabadságot. Bizto­sítja a lelkiismereti szabadsá­got, vagyis bármely vallás kö­vetését, illetve az ateizmus jogát. A vallási szertartások megtartása és az ateista pro­paganda egyaránt szabad, a vallással kapcsolatban tilos az ellenségeskedés vagy a gyűlö­let szítása. A Szovjetunióban az egyház el van választva az államtól, az iskola az egyház­tól. Az alkotmány biztosítja a személyi sérthetetlenséget és a lakás sérthetetlenségét. Bí­rósági döntés vagy ügyészi határozat nélkül senki sem tartóztatható le. A törvény védi az állampolgárok magán­életét, a levéltitkot, a telefon- beszélgetések és a távirati közlemények titkosságát. Az alkotmány a jogok mel­lett megjelöli a szovjet állam­polgárok kötelességeit is a társadalom iránt. A Szovjet­unió minden állampolgára kö­teles megtartani az ország al­kotmányát és törvényeit. A jogok és szabadságok érvénye­sítése nem okozhat kárt a tár­sadalom és az állam érdekei­nek, más állampolgárok jo­gainak. Minden munkaképes ember kötelessége az, hogy a maga által választott szakmában társadalmilag hasznos tevé­kenységet végezzen. Minden állampolgár szent kötelessége a haza védelme. Mindenki kö­teles tiszteletben tartani az állampolgárok nemzeti méltó­ságát, szilárdítani a sok nem­zetiségű szovjet állam nemze­teinek és népcsoportjainak barátságát. Az alkotmány a szovjet em­berek kötelességévé teszi azt, hogy gondoskodjanak gyerme­keik neveléséről. Ezt a cik­kelyt a tervezethez képest az­zal bővítették ki, hogy ugyan­akkor a gyermekek kötelesek gondoskodni idős szüléikről, segítséget -nyújtani nekik. A szovjet állampolgárok kötelességei közé tartozik, hogy gondoskodjanak a ter­mészet védelméről, a történel­mi műemlékek és egyéb kul­turális értékek védelméről. A Szovjetunió nemzeti-állami felépítése Az alkotmány következő fe­jezete a Szovjetunió gazdasági rendszerével foglalkozik. A Szovjetunió gazdasági alapját a termelési eszközök szocia­lista tulajdona alkotja. En­nek két formája van: állami tulajdon — össznépi tulajdon — és a szövetkezeti-kolhoztu- lajdon. Össznépi tulajdonban van a föld, annak kincsei, a vizek, az erdők, valamint az iparban, az építkezéseknél és a mezőgazdaságban használt alapvető termelési eszközök, a bankok, az állami tulajdon­ban levő kereskedeimi válla­latok, továbbá a városok la­kásalapjának alapvető része. Ezzel egyidejűleg létezik a kolhozok és a szövetkezetek tulajdona. A kolhozok által elfoglalt földterületet az állam ingyen és örökös használatra adja át nekik. Mindaz, amit ezen a földterületen előállíta­nak, s ami munkájuk elvég­zéséhez rendelkezésre áll, a kolhozok tagjainak kollektív tulajdona. Az alkotmány újra leszögezi a szovjet emberek jogát a személyi tulajdonra. Munka után szerzett jövedel­mük személyi tulajdont képez. Az állampolgárok személyi tu­lajdonhoz való jogát, az ilyen tulajdon örökléséhez való jo­got a törvény védi. A Szovjetunió új alkotmá­nya leszögezi: a szovjet társa­dalomban az egyes ember helyzetét a társadalmilag hasznos munka és annak ered­ménye határozza meg. A szo­cializmus elve: mindenki ké­pességei szerint — mindenki­nek munkája szerint. Az alkotmány e részének harmadik fejezete a társadalmi fejlődés és a kultúra kérdé­seivel foglalkozik. Ez a feje­zet hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió társadalmi alap­ját a munkások, a parasztok és az értelmiség megbontha­tatlan szövetsége alkotja. Megszilárdul a társadalom szociális egyneműsége, elmo­sódnak az osztálykülönbségek, megszűnnek a lényeges kü­lönbségek a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka között. Létrejönnek a feltéte­lek az egyén sokoldalú fejlő­déséhez és a Szovjetunió va­lamennyi nemzete és népcso­portja egymáshoz való köl­csönös közeledéséhez. Annak a kommunista eszménynek megfelelően, hogy »minden egyén szabad fejlődése felté­tele mindenki szabad fejlődé­sének« az alkotmány célul tű­zi ki, hogy bővítik a reális lehetőségeket az alkotóerő, a képességek és adottságok ki­Az alkotmány harmadik fő része a Szovjetunió nemzeti­állami felépítését szabályozza. A Szovjetunió egységes, sok nemzetiségű állam, amely az egyenjogú szovjet szocialista köztársaságok önkéntes egye­sülésének eredményeként jött létre. A szövetségi köztársasá­gok száma 15, mindegyiknek joga van arra, hogy kilépjen a Szovjetunióból. A negyedik fő rész a népi küldöttek tanácsairól, a taná­csok (szovjetek) megválasztá­sának rendiéről szól. A taná­csok munkássága az új alkot­mány előírásai szerint a fel­merült kérdések kollektív, szabad és érdembeli megvita­tásának és megoldásának alapjára épül, a nyilvánosság, a lakosság előtti rendszeres beszámolás, az állampolgárok széles körű bevonása alapján. A népi küldöttek valamennyi tanácsának tagjait általános, egyenlő és közvetlen választói jog alapján titkos szavazással választják meg. A tervezethez kénest ezt a részt azzal egé­szítették ki. hogv meghatá­rozták a vá’a'ztás megbízatá­sának kezelését. A dolgozók egyes csoportjainak, az egész társadalomnak konkrét érde­kelt tükröző kívánságok telje­sítése az államhatalmi szervek munkájának fontos része. Az alkotmány további fő részei meghatározzák a leg­felsőbb és a helyi államhatal­mi és igazgatási szervek szer­kezetét, funkcióit, mind a Szovjetunió egészét, mind az egyes köztársaságokat tekint­ve. A legfőbb államhatalmi szerv a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a legfelsőbb végre­hajtó és irányító szerv a Szov­jetunió kormánya, a minisz­tertanács. Minden egyes szö­vetségi köztársaságnak meg­van a maga legfelsőbb hatal­mi szerve, a köztársaság leg­felsőbb tanácsa, valamint köztársasági kormánya a mi­nisztertanácsa, minden szövet­ségi köztársaságnak saját al­kotmánya 'van, amely össz­hangban van a Szovjetunió al­kotmányával és figyelembe veszi az adott köztársaság sa­játosságait. Az alkotmány befejező ré­szei az igazságszolgáltatási rendszerről, a . döntőbírásko­dásról, az ügyészi felügyelet­ről, valamint a Szovjetunió címeréről, zászlajáról, himnu­száról és fővárosáról intéz­kednek és meghatározzák az alkotmány módosításának rendjét. Magyar vezeti távirata a szevjet altom áj alleíüiáiiyának etísgaéása alkalmié! L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének, A. N. KOSZIG1N elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, dol­gozó népünk és a magunk nevében szívből jövő üdvözletün­ket és legjobb jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és Miniszter- tanácsának, a testvéri szovjet népnek, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége új alkotmányának elfogadása al­kalmából. A szovjet állam új alkotmánya megalapozottan és egy­öntetűen tükrözi azokat a hatalmas eredményeket, amelye­ket a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártjának ve­zetésével, a szocializmus és a kommunizmus építésében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt hat évtized alatt elért és azokat a történelmi változásokat, amelyek a szovjet társadalom életében, a Szovjetunió nem­zetközi helyzetében és világpolitikai szerepében bekövet- keztek Meggyőződésünk, hogy az új alkotmány jelentősége túlmutat a Szovjetunió határain, a példa erejével hat, s to­vább növeli a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét és a szo­cializmus vonzerejét. A Szovjetunió új alaptörvénye elfogadásának alkalmá­ból Önöknek,' a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségé­nek Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek újabb kiemelkedő sikereket kívánunk - a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója küszöbén — a kommuniz­mus építésében, a szocializmus, a társadalmi haladas, a nemzetközi enyhülés és a béke javára. Budapest, 1977. október 7. napján. Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Púja Frigyes felszólalása az EHSZ-közgyűlés ülésszakán (Folytatás az 1. oldalról) Az ENSZ tagállamai akkor tesznek eleget az emberi jogok kérdésében vállalt kötelezett­ségüknek, ha közös erőfeszí­téssel véget vetnek az emberi jogok tömeges és durva meg­sértésének, ha felszámolják a gyarmati rendszer maradvá­nyait, a faji megkülönbözte­tést, ha segítenek az emberi jogok helyreállításában Chi­lében, Dél-Koreában, Dél-Af- rikában és az Izrael által megszállt arab területeken. Kormányom a jövőben is nagy figyelmet fordít á fejlő­dő országok gazdasági problé­máira. Lehetőségeikhez ké­pest a jövőben is hozzájáru­lunk ezen országok .gazdasági fejlődésének előmozdításához. Az ENSZ hatékonyságának növelésére az alapokmány szá­mos, még kellően ki nem ak- házott lehetőséget nyújt. Kö­zös feladatunk, hogy ezeket — az alapokmány szelleméhez és betűjéhez híven — gyümöl- csöztessük. A Magyar Népköz- társaság továbbra is síkraszáll olyan intézkedések kidolgozá­sáért, amelyek az ENSZ sze­repének erősítését szolgálják, az alapokmány módosítása nélkül. I * • * Külügyminiszterünk a ter­vek szerint a jövő hétig tar­tózkodik az ENSZ székhelyén, ahol további tárgyalásokat folytat küldöttségvezetőkkel — a kétoldalú kapcsolatokról és a közgyűlés napirendjén szereplő - fontosabb kérdések­ről. (MTI) Belgrádi találkozó (Folytatás az 1. oldalról) A humanitárius és egyéb területeken folytatott együtt­működésről szólva a magyar küldött rámutatott: — Állampolgárainknak szé­les körű lehetőségei varinak a külföldre való utazásra. Több országnak javaslatot tettünk konzuli és jogsegély-egyez­mény megkötésére. Köztudott, hogy a beutazó vízumokat egyszerűsített eljárással kiad­juk. Sajnos néhány nyugati ország nem viszonozza ha­sonlóképpen a mi gyakorla­tunkat. — Magyarország az elmúlt két évben számos egyoldalú intézkedést tett az informá­ciók áramlásának hozzáfér­hetőségének és cseréjének ja­vítására. Ügy véljük, több nyugati partnerünknek lenne még tennivalója a helyes ará­nyok megteremtésében. Petrán János nagykövet a továbbiakban részletesen fog­lalkozott a nemzetközi kultu­rális együttműködés fejleszté­sére tétt magyar lépésekkel, majd aláhúzta, hogy »a szo­cialista Magyarország teljes mértékben biztosítja az alap­vető emberi jogokat, az al­kotmány előírásainak megfe­lelően, a nép érdekeinek fi­gyelembe vételével«. Hangsú­lyozta, hogy Magyarország nagy fontosságot tulajdonít a magas szintű véleménycseré­nek, mert ezek hozzájárulnak a különböző társadalmi rend­szerű államok jobb megérté­séhez és a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Közölte, hogy a különböző szinteken folytatott gyümölcsöző véleménycserék eredményeként Magyaror­szág töhb mint 50 kétoldalú egyezményt kötött a záróok­mányt aláírt európai, vala­mint észak-amerikai orszá­gokkal. A magyar küldöttség veze­tője beszéde befejező részé­ben leszögezte, hogy a belgrá­di találkozónak »figyelmét a múlt helyett a jövő felé kell fordítania«. »Egy hosszú fo­lyamat első lépcsőfokain ál­lunk« — mondotta. A belgrádi találkozó péntek délelőtt és délután is nyilvá­nos plenáris ülést tartott. A két ülésen összesen 10 kül­döttség vezetője szólalt föl, s ezzel véget ért a tanácskozás első szakasza. A résztvevők a hétvégi szünet után hétfőitől zárt plenáris üléseken foly­tatják majd a vitái.

Next

/
Thumbnails
Contents