Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

Tanpálya — avatás előtt

Tűzoltó fiatalok védnöksége

Épül a mászóház.

Kaposváron, a textilművek sportpályája előtt hónapok óta látni a tűzoltókocsikat. Az első napokban az arra járók tűzre gyanakodtak, azután megszokottá vált a kép.

Tűzoltásról szó sincs, sokkal békésebb szándék vezérli oda a tűzoltókat : tanpályát építenek.

Tóth István tűzoltó alezredessel, a megyei parancsnokság vezetőjével erről beszélgetünk.

— Az országban az elsők között kezdtük meg a tanpálya építését. A textil- művek sportpályája mögött egy olyan bázis létrehozásán dolgozunk, ahol a munkánkkal összefüggő továbbképzésre, gyakorlatokra lehetőségünk lesz. Mászóházat állítottunk fel, ahol az épülettüzeknél szükséges mentéseket lehet megtanulni. A nagyobb füzeknél gyakran kell sűrű füstben, gázban dolgozni — a legapróbb szakmai fogások elsajátítására is lehetőséget adunk. A tanpálya alkalmas lesz különböző tűzoltási kísérletekre. Nemcsak gyakorlatban, hanem elméletben is készülhetnek az esetleges feladatokra. Tantermet építettünk a különböző oktatások megtartására. A megye valamennyi egységét fel tudják itt készíteni. Munkánkra máshol is fölfigyeltek: Vasból, Zalából, Fejér, illetve Bács- Kiskun megyéből jöttek tapasztalatokat gyűjteni, hogy az itt látottakat á saját, épülő tanpályáikon is felhasználhassák. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére megtarthatjuk az avatóünnepséget. Sokat köszönhetünk a kaposvári parancsnokság KISZ- alapszervezetének, amely védnökséget vállalt a tanpálya fölött. A KISZ-tagok idősebb kollégáikkal együtt sokszor szabad idejük feláldozásával elismerésre méltó társadalmi munkát végeztek.

A városi parancsnokság KISZ-alapszervezete egy évvel ezelőtt, 1976 novemberében alakult meg. Tomics Sándor zászlós, szolgálatparancsnok, a KISZ-alapszervezet titkára erről így beszél:

— Az új szolgálati rendszer bevezetésével több fiatal került parancsnokságunkra. Számunkra sem mindegy, hogyan töltik el szabad idejüket, miként állnak helyet a munkában. Ezért született meg az ötlet, hogy KlSZ-alapszerve- zetet alakítunk. Így nagyobb gondot fordíthatunk a politikai képzésre, a párttaggá nevelésre és nem utolsósorban a szakmai továbbképzésükre is. A tanpálya fölött vállalt védnökségünk része a szakmai képzésnek csakúgy, mint az a vetélkedösorozat, amelyet először a parancsnokságon belül hirdettünk meg.

A tűzoltófiatalok nem csupán a szellemi csatározás kedvéért rendezték meg a vetélkedőt. Mindenki becsülettel készült a versengésre. A parancsnokok a legapróbb részletekig megbeszélték a fiatalokkal a «-tananyagot-« —akár egy tanfolyamon. A siker újabb ötletet szült. Valameny- nyi járási, városi parancsnokság KISZ-alapszervezetéhez felhívással fordultak a kaposváriak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére szakmai versenyt hirdettek. November 1-én az öt parancsnokság legjobb csapatai verseng- I hetnek.

Micsinai Pétertől, a KISZ- alapszervezet vezetőségi tagjától tudom: társaikkal vállalták a megyei parancsnokság, illetve laktanyájuk karbantartását : festenek, szerelnek, Cementlapot cseréltek. Szocialista szerződést kötöttek a Beloiannisz utcai bölcsődével. »Ha átszólnak, hogy csöpög a vízcsap, mi megyünk“ — mondták. Az udvaron levő fű nyírásától a játékok, má- szókák javításáig minden munkát megcsinálnak a bölcsődében. S nem kell mindig hívni őket — kérés nélkül is mennek segíteni. Legutóbb a nagyberki termelőszövetkezetben szüreteltek — társadalmi munkában.

Kovács István szakaszvezető a sporteredményeikről, az Edzett Ifjúságért! mozgalomban való részvételről szólt. Náluk a sport szerves része az állandó készenlétnek, hisz sokszor vár rájuk nehéz fizikai megpróbáltatás.

Alig egyéves a kaposvári tűzoltók KlSZ-alapszerveze- te, mégis összeforrott közösség szólhatott ezekről az eredményekről.

Nagy Jenő

 közvetlen felvásárlás tapasztalatai

SZABÓ GÁBOR

1912—1977

Súlyos betegség után, életének 65. évében, 1977. október 21-én elhunyt Szabó Gábor elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat nyugdíjas igazgatója. 1941 óta volt tagja a pártnak, tevékenységéért több magas kitüntetésben részesült. Kitüntették a Munka Érdemrend arany, a Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, a Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékéremmel és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel.

Temetéséről később intézkednek.

. Az MSZMP

Kaposvári Városi Bizottsága A Somogyi Néplap pártszervezete

Kevés és meglehetősen rossz minőségű zöldség termett tavaly. Ezért hozott a kormány olyan döntést, mely szerint a boltok közvetlenül a termelőktől is vásárolhatnak zöldséget, gyümölcsöt, főzeléknövényeket; ha valakinek fölöslege van, értékesítse, ezzel is segítse a városi háztartások ellátását.

A rendelet megjelenésekor mindenki örült és sokat várt tőle, a lakosság jobb ellátását segítő üzlet körül azonban gyorsan megjelentek az ügyeskedők. Nem is kevesen, nem is eredménytelenül. Mert előfordult, hogy valóban a kistermelők hozták el kertjükből a paradicsomot, paprikát, salátát

— amelyre nem volt szükségük. A jellemző azonban az volt, hogy az ügyeskedő kiskereskedők szedték le a tejfölt. Hogyan? Ügy, hogy megvették a zöldséget, gyümölcsöt, s másnap reggel elindultak autóval végig a Balaton- parton. Ahol megálltak, ott árultak a csomagtartóból. Ha nem kelt el a portéka, vitték tovább. Ha végképp nem kellett senkinek, akkor indultak vissza, és az útba eső zöldségboltnak felkínálták. Ott pedig

— mivel a rendelet kötelezte a boltvezetőket — megvették.

Sajnos, a lehetőség arra sar- kellta az áfész-ekkel szerződést kötő termelőket, hogy ők sem a fogyasztási szövetkezet felvásárlóihoz szállítsák az árut, hanem közvetlenül a boltokba — legtöbbször többet kaptak érte, mintha a szerződéses fegyelmet és értékesítési formát betartva a felvásárlóhoz viszik. Vagyis: azok jártak jól, akik spekuláltak.

Emellett azonban — ha kis

számban is — kialakultak olyan kapcsolatok boltok és termelők között, hogy ugyanazok ugyanannak az üzletnek szállítottak rendszeresen — többnyire azt, amire a boltnak és a vásárlóknak szükségük volt. A szakemberek, a boltok fenntartói igyekeztek úgy alkalmazni a rendeletet, hogy az ne a spekulálók, a nyerészkedők malmára hajtsa a vizet. Különösen nagy szükség volt erre az idén, amikor jó volt a termés, és az ellátásban kisebb szerep jutott a kistermelőknek, mint tavaly. Mégsem szüntették meg a közvetlen felvásárlást, de például a Zöl- dért-boltok csak ott vették át az árut, ahol nem volt felvásárlóhely, vagy ha a központi raktár nem tudta ellátni az üzleteket.

Az előző évihez képest valamelyest csökkent a visszaélések száma, talán éppen a fokozottabb ellenőrzés miatt. Annak azonban nem tudták útját állni sem Somogybán, sem másutt, hogy ne utazzon romlandó zöldség, gyümölcs az ország egyik részéből a másikba, és a közvetlen felvásárlás miatt ne menjen tönkre a raktárakban levő. Mert jött Kaposvárra gyümölcs Ásotthalomról. Minek? Ki tudja? Vagy: a Zöldért-üzletekben nem egyezer kellett leírni a drága cseresznyét vagy megy- gyet, mert tönkrement. Arról l

nem is beszélve, hogy több vizsgálati jegyzőkönyv bizonyítja: a »kézből átvétel-“ gyakran kettős könyveléshez vezetett. A boltos ugyanis nem annyit írt be a könyvbe, mint amennyiért átvette a gyümölcsöt. Viszont attól, aki ebben partnere volt, mindig átvette az árut, akármilyet szállított ki.

Az eddigi példák többnyire azt bizonyítják, hogy nálunk nem vált be ez a forma. Különösen nem, ha hozzáteszem, hogy például a Zöldért-üzle- lek forgalmának mindössze négy ezrelékét teszi ki a szabad felvásárlásból származó jövedelem. Felvetődik a kérdés: meg kellene szüntetni az ilyen felvásárlást? A szakemberek szerint nem. Két év több kedvezőtlen tapasztalata ellenére sem. Am a harmadik felvásárlási szezon előtt mindenképpen módosítani kell rajta: tovább szűkíteni a visszaélés lehetőségét.

Érdemes megemlíteni egy kaposvári jó példát. A Május 1. utcai 1. számú üzletben télen mindig van metélőhagyma, friss petrezselyemzöld, olyan termékek, amelyeket csak kis tételekben, kistermelőktől lehet beszerezni. Ezekre a kiegészítő cikkekre a mostaninál nagyobb mértékben lenne szükség a többi zöldségboltban is.

Miskolcon született, munkásember volt és maradt egész életében. Korán megismerkedett a mozgalommal, 1930-ban — röplapterjesztés miatt — »gyanús« személyként tartották nyilván, majd letartóztatták. Később Csepelre került, ahol még jobban összeforrt élete a mozgalommal. Mindenkor a párt harcosának tartotta és vallotta magát. 1944-ben, a legnagyobb terror idején is terjesztette a baloldali eszméket, szabotázsakciókat,

sztrájkot szervezett, amiért internálták. A felszabadulást követően párttitkárként tevékenykedett, majd amikor a párt falura küldte, 1949-ben Nagyatádra került. A járási pártbizottság titkáraként nehéz, küzdelmes évek terheit viselte, s mindenkor azzal a tudattal: nincs, nem lehet

olyan nehéz feladat, amelyet ne hajtana végre.

Miskolci és csepeli munkás

volt, mégis somogyinak vallotta magát. Ide kötötte a munka, amellyel szolgálta pártunk ügyét, a járás és a megye fejlődését. Szókimondó, nyílt ember volt Dolgozott a megyei pártapparátusban, majd évekig a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójaként fáradozott azért, hogy a Somogyi Néplap, a Népszabadság és más sajtótermékek minél több somogyi emberhez juttassák el a párt szavát.

1970. július 1-én ment nyugdíjba, de ezután sem tétlenkedett. Ha ideje, egészsége engedte, mindig készen állt, hogy pártmunkát végezzen. Segítette a fiatalok nevelését, gazdag tapasztalatait készségesen adta át számukra.

Igazi munkásember, egy olyan kommunista emlékét őrizzük meg, aki egész életére elkötelezte magát a párt ügyének szolgálatára.

— Ismer-e olyan típusú

biztonsági öveket, melyek a járművezető mozgását nem akadályozzák, a használóik

ruházatát nem szennyezik ét ezek mellett mégis teljes biztonságot nyújtanak?

Dr. Sigmond Béla, az UjX 84—72 Wartburg tulajdonosa:

— Igen, ismerek. Ilyenek a

görgős biztonsági övék. Tudtommal belga, illetve nyugatnémet szabadalmak. Ezek úgy működnek, mint az ablakrolóik. Csak a kapcsolószerkezetet kell megfogni és húzni egészen a bekapcsolásig. Nem kell soha méretre állítani, a vezetőt semmiben nem gátolja, nem piszkolódik, és igya ruhát sem szennyezi. A biztonsági öv kapcsolói heves mozdulatra, ütközésre azonnal zárnak, és teljes biztonságot nyújtanak. Az övét kikapcsolás után csak el kell engedni és azt a rugó a zárt dobra önműködően felcsavarja.

Ezekből nálunk ma még kevés van, és meglehetősen »borsos áron-“ lehet hozzájutni.

— Került-e már olyan helyzetbe, amikor a biztonsági öv óvta meg a sérüléstől?

Kócs Zsigmond, a ZM 72— 35 Lada tulajdonosa erről így beszél:

— Kétszer. Egyik esetben egy cementszállító tehergépkocsit akartam előzni, amikor az- — feltehetően forgalmi akadály következtében — váratlanul »leblokkolt-«. Teljes erővel én is a fékre léptein. Az ütközést elkerültem, de a biztonsági övék használata nélkül a sérülést — különösen a mit sem sejtő feleségem — nem kerülhettük volna el. Hasonlóképpen jártam akkor is, amikor egy alsóbbrendű útról érkező vontató nem adta meg az elsőbbséget

A kérdésekből és a válaszokból úgy látszik, hogy a biztonsági övék használatának ma már nincsenek ellenzői. Jellemző azonban, hogy egyes gépjárművezetők a kényelmet fölcserélik a biztonsággal. Ezt bizonyítják a lazára állított, a vállon átvetett, de be nem kapcsolt biztonsági övék. Pedig ezek az autósok védelmét szolgálják.

Dr. Szendi József

A biztonsági óvek használatának eddigi tapasztalatairól magán- és vállalati gépjármű- vezetőket kérdeztünk. Véleményük segítséget nyújthat a kezdő gépjárművezetőknek a biztonsági övék minél célszerűbb használatához.

— Hogyan szokta meg a biztonsági öv indulás előtti bekapcsolását?

A kérdésre Borda Gyula, a BE 62—13 Polski Fiat vezeíő- je válaszol:

— Nem könnyen! Eleinte gyakran megfeledkeztem róla, később az övék kapcsolószerkezetét megálláskor az ülésekre vagy a volánra tettem, hogy beszállás és indulás előtt azonnal észrevegyem. Ez többször segített. Azután a műszerfalra ragasztottam egy cédulát: »A biztonsági övét kapcsold be!«. Lassan megszoktam, hogy van. Ma már reflexszé vált a bekapcsolás.

— Miben akadályozta a biztonsági öv?

Papp Zoltán, az UL 74—06os Polski Fiat tulajdonosa mondja:

— A helyesen beállított biztonsági övvel nem értem el a kesztyűtartóban levő cigarettát. Most a műszerfalra helyezem. Nem értem el a jobboldali ajtók kilincseit és azok biztosító gombjait sem. Régen hátrafordulva tolattam, most már a tükröt is használom.

— Az elől ülő utasok nem idegenkednek az öv használatától?

Mandics György, az SG 03—68 Moszkvics Furgon vezetője válaszol:

— De igen. így első dolgom, hogy figyelmeztetem a mellettem ülőt, méretre állítom az övét, és én kapcsolom be.

— Vajon a gépkocsivezetők előírásszerűén használják-e a biztonsági öveket?

Varsányi András, a CO 98 —59 Trabant tulajdonosa

mondja:

— Többségük igen. Egyesek azonban olyan bőre állítják az övét, hogy az ütközéskor nem védheti meg a vezetőt a sérüléstől. Akadnak olyanok iß, akik csak átvetik a vállukon a hevedert.

— Igaz-e, hogy a biztonsági övék szennyezik használóik ruházatát? — kérdeztük Csi- fó Ferencnétől, az IM 17—93 Skoda utasától.

— Sajnos ez igaz! Bárki meggyőződhet arról, hogy melegben a szabályszerűen .beállított biztonsági övék alatt annak viselői megizzadnak. Így a biztonsági övék a világos blúzba beledörzsölik a homok- és koromszemcséket. Védekezni ez ellen elsősorban a biztonsági övék tisztán tartásával lehet.

Simon Márts

Övék és öv viselők

Kié a szőlőskert?

AZT HIHETNÉNK, hogy

oly sok évvel a termelőszövetkezetek megalakulása után minden közös gazdaságban tisztázódott a belterületek, a zártkertek, a háztáji földek, a közösen művelt területek tulajdoni, illetve használói joga. Nos, mint a következő példa is mutatja, korántsem ilyen egyszerű a dolog. Folyamatos »mozgás« tapasztalható ebben az időszakban is megyénk jó néhány termelő- szövetkezetében: a törvényhez és a helyi határozatokhoz igazítják a meglevő, helyenként igencsak visszás állapotokat.

A balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet szabadi területén, a szőlőhegyi zártkertek — jogilag — a közös gazdaság tulajdonában vannak, jóllehet évekkel ezelőtt felparcellázták, kiosztották ezeket, s az így kialakult parcellákat nemcsak betelepítették a gazdák, hanem többségük már termést is betakarított innen. A gyakorlatban tehát a tagság a munkálója és a haszonélvezője ezeknek a földeknek, s e tény fokozott mértékben indokolja a tulajdoni viszonyok mielőbbi rendezését. Sürgeti a munkát az is, hogy a járási földhivatal folyamatosan készíti a községekben az új ingatlan-nyilvántartásokat — a szövetkezet gazdálkodási körzetébe tartozó Ádándon ez nemrég fejeződött be —, a múlt év szeptemberében megjelent új jogi szabályozás pedig megkönnyíti a rendezést.

A szövetkezet vezetősége e célból összehívott ülése határozatot hozott arról, hogy a nagyüzemi szőlőterületet a jelenlegi 23 hektárról 100 hektárra növelik a következő években, s ennek kapcsán — a földhivatallal együttműködve — rendezik a Homokosi- dűlőben a táblákba beékelt egyéni parcellák ügyét A

megoldást a földcserében lát- I ják elsősorban, de azt a lehetőséget is számításba ve- I szik, hogy a közös megvásárolja az egyéni eladók földjeit A rendezéssel olyan ellentmondásos helyzetet szeretnének elkerülni, mint amilyenre már eddig is volt példa. Az az egyéni gazda, akinek földje a termelőszövetkezet által művelt táblával volt határos, nem szólt, amikor a tsz elvégezte parcelláján a szántást, a tárcsázást, a gyű- rűshengerezést, a műtrágyázást, sőt akkor sem reklamált, amikor a szövetkezet már a vetésnél tartott, majd a fejtrágyázáson is túljutott. A hozam betakarítása után azonban kártérítési igényt jelentett be, méghozzá a nagyüzemi termésátlag megfelelő részére tartott jogot...

A vezetőségi ülés kimondta: a szóban forgó szőlőhegyi

I zártkerteket elcseréli a tagokkal, minthogy a tsz sem I zártkertben, sem pedig belterületen levő földet nem adhat el. Az önkéntes földcseremegállapodások értelmében a tsz a tag tulajdonába adja a most még tsz-tulajdonban levő zártkerti földeket — ezek Balatonszabadiban általában 300 négyszögöl körüli nagyságú parcellák —, ennek fejében a gazda a tsz tulajdonába adja, csereként, a közös használatban levő földjének a kapott területtel egyenértékű hányadát. A csereakció ily módon a visszás eseteknek körülbelül a felét rendezi. Mert nem minden tag vitt a közösbe saját tulajdonú földet, amikor belépett! Mi történjen olyankor, amikor az egyik részről nincs mit elcserélni?

Ezek a szövetkezeti gazdák is kaptak zártkerti földet a tsz-tői, használják is azt, betelepítették szőlővel, de föld- tulajdoni részarányuk nincs a közösben, s éppen ez a tény zárja ki a földcsere-megállapodás lehetőségét. Ez a szövetkezet tizenhét tagját érinti. Itt a vezetőség a következő megoldást javasolta : egyéni földtulajdonnal rendelkező magánszemélyektől — a polgári jog szabályai szerint, illetékkötelesen — vásároljanak olyan értékű földet, mely megfelel a zártkerti terület értékének, s ezt a tagsági viszonyból adódó kötelezettség szerint vigyék be a közösbe. Így már létrejöhet a csere, hiszen mindkét oldalról megvan a feltétele.

MINDEBBŐL LATSZIK,

milyen nagy gond megoldásán munkálkodnak a November 7. Termelőszövetkezetben. Hosz- szú, ellentmondásokban bővelkedő időszak végére tesznek pontot a szőlőhegyi zártkertek tulajdoni viszonyainak rendezésével. |

H. F. I